Ha erről a szinvonalról kell indulni, akkor hosszú út áll még előttünk, amíg alapvető összefüggéseket megértesz.
Na mindegy, ismétlés a tudás atyja. Tehát:
Az, hogy milyen szolgáltatás mennyit ér csak az dönti el, hogy számos szolgáltató versenyében milyen ár alakul ki.
Egy lépéssel tovább: ahol a verseny eleve kizárt a szolgáltatás alaptermészetéből adódóan, ott fenti alapösszefüggés természetszerűleg nem érvényesülhet, ezen kivételes esetekben az Állam árszabályozóként hatalmi döntéssel állapítja meg az árat.
Ha gondolod, majd továbbléphetünk a duopoliumok, a monopolisztikus piacok felé is, de egyenlőre ne terheljük túl a kapacitásaidat.
A gyatra jogalkalmazás és az itt-ott hiányos jogszabályok lehetővé teszik a kartellszerű működést. Emellett a régóta magas kamatszint sem egészséges, ami a forintkamatot illetően persze nem (közvetlenül) a kereskedelmi bankok felelőssége.
Egyébként érdekes paradoxon, hogy pont egy jogszabály által generált piacon, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítási piacon alakult ki tavaly és idén olyan piaci helyzet, ami már úgy-ahogy hasonlít a tökéletes versenyre. Le is törtek az árak elég szépen. Mikor mutat ilyesmit a bankrendszer?
Akkor lehetne itt - persze aljas rosszindulattal - vérszívásról beszélni, ha mondjuk az állam valamekkora árfolyamkülönbözet átvállalásával átváltotta volna a devizaalapú hiteleket forinthitelre. Volt is ilyen koncepció, de a forintot ennek a puszta megemlítése után megtámadták.
A valóságban azóta fel sem merül ilyesmi, sőt, olyan intézkedésről sem tudok a témakörben, ami jelentős költségvetési kiadást eredményezett volna. Jelentős költségvetési kiadással járna az eszközkezelő társaság létrehozása, de ahogy elnézem, most az sem téma, persze nem is a legjobb megoldás. Viszont ezt több országban bevezették, és volt, ahol jól jött ki belőle az állam.
Szerintem a Vaterán párszáz forintért vásárolhatsz ilyet újra. :-)
Normálisabb közgázkönyvek leírják a korlátozott verseny eseteit is (monopólium, duopólium, kartell, stb.). A magyar banki piacon megközelítőleg sem tökéletes a verseny. Tökéletes versenyben az ár az adottság, korlátozott versenyben - minél inkább korlátozottabb a verseny, annál inkább - a kereslet az adottság.
Amúgy nem neolib, én már anno is ezt tanultam "Kapitalizmus politikai gazdaságtana" címszóval az egyetemen. Ma már sajnálom, hogy kidobtam azt a könyvet, Ma muzeális érték volna, a "Szocializmus politikai gazdaságtana" cíművel együtt. Főleg kabaré kategóriában, jókat lehetne rajta derülni.
Lehet és kell is küzdeni egyes banki gyakorlatok ellen, de azok ellen konkrétan, specifikusan kell fellépni. ( pl. devizahitel azonos devizanemben való közvetlen törlesztését tiltják, egyösszegű végtörlesztés esetén díjat számítanak fel, pedig nincs olyan költség, amit ez okoz. (pl. 1 hónapos előzetes bejelentéssel az eszköz-forrás összhangot a banki treasury vígan kezelni tudja, veszteség, többletmunka nem keletkezik )
Az ilyen általános fröcsögés épp a cél elérése ellen hat.
Neked alapvetően a piacgazdaság normáival ütközésed.
Vajh miért nem kifogásolod a pékek, a mobilszolgáltatók,...... árképzését ?
Az, hogy milyen szolgáltatás mennyit ér cask az dönti el, hogy számos szolgáltató versenyében milyen ár alakul ki. A többi mesebeszéd.
Már te is kezded? Ugyan már, miféle vérszívás, írd már le nekem??? Ki van itt olyan devizahiteles, aki bárkinek is a vérét akarja szívni? Egyelőre éppen hogy arról van szó, hogy a mi vérünket szívják a bankok. Ezerrel.
"Elég volt a képes, de tenni nem akaró emberekből, akik ezer szálon szívják a tenni akaró és tisztességesen adózó emberek vérét."
Ugyan már, hány ilyen embert látsz itt? De ha csupán arról van szó, hpgy magadat csak így tudod valakinek érezni, hogy másokat sárba tiporj, akkor ám tedd - de a továbbiakban egyedül.
Az biztos is. Nem egy olyan ismerősöm van, akik évek óta nem kapnak munkát, mert túl vannak az 50-en. Messze még a nyögdíj, munka viszont nincs, minek is akarna valaki egy öreget alkalmazni, ha alkalmazhat fiatalt is?
"aki képes, de nem hajlandó tenni önmagáért sok-sok kényelmetlenség, kockázatvállalás, alkalmazkodás árán is mielőtt más adófizetőktől vár el anyagi támogatást."
Mást se teszek egész életemben, mint teszek önmagamért és a családomért - soksok lemondás, alkalmazkodás, kényelmetlenség árán. És nem várok el semmiféle támogatást más adófizetőktől. Nem tudom, hányszor kell még leírnom, hogy semmi mást nem várok el, csak megértést. (Valószínűleg az empátia szót nem érted, ezért írtam le inkább magyarul.)
"Én mindenképpen díjazom az őszinteségedet, de ezzel, hogy ennyire kidobsz IRL-infókat, ezen a fórumon szerintem vigyázz! Iszonyat gyökér emberek írnak ide, illetve olvasnak..."
Kösz. A figyelmeztetést is. :) Amúgy annyira azért szerintem nem egyedi az esetünk, hogy túlságosan IRL-infók legyenek. Amúgy csak szemléltetésként írtam, hátha elgondolkoznak rajta azok, akik "unják" a "nyivákolásunkat". Vagy ha ők nem is, azok, akiknek van lelkiismeretük...
"MINDEN ÁRON (!) el kellene takarítani közhatalmi funkciókból (illetve már el kellett volna)."
Egyetértek. Bár alighanem nem fogják őket eltakarítani.
Nézd, ha más nemzetek fiainak, lányainak nem derogál hazájuk határain kívül megkeresni a megélhetésükhöz kellő jövedelmet, ha otthon - a qurmányuk szociális osztogató politikája következtébven a nemzetgazdaság erősítése helyett a populista népi osztogatást részesítik előnyben ( a nemzeti össztermék olyan magas hányadát mint nálunk tették, teszik) - nem találnak, akkor a magyaroknak sem derogáló.
Régi magyar mondás: kaparj kurta. Aki nem törekszik, azzal nem kell szolidárisnak lenni.
