Szerinted akkor kétféle kék foton van: lassabban mozgó igazi kék ami 300ekm/h-val mozog, meg gyorsabban mozgó piros ami mondjuk 400ekm/h-val mozog mert begyorsult és ezért kéknek látszik? :-)
Nem lehet mind a kettő igaz, mert vagy változott a foton vagy nem. Csak az egyik lehet igaz.
A foton ha leesik, akkor gyorsul (PR kisérlet), ez történik vele. Ezzel jár, ennek következménye, hogy egységnyi idő alatt több hullám éri a mérőműszert, a mért hullámhossz kisebb lett noha a foton frekvencia nem változott: kékebbnek érzékeled. Ezért tud visszamászni ha visszatükrözöd.
Az interpretációd lehet rossz, sőt általában rossz is. Mert az idő nem nyúlik, a tér meg nem görbül.
Viszont a foton tud lassabban vagy gyorsabban menni attól függően, hogy merre fúj a gravitációs szél (= a tömegek felé több graviton áramlik mint fordítva).
Én ebben nem látok különösebb furcsaságot. A frekvencia relatív mennyiség, attól függ milyen rendszerben adjuk meg.
Ha összekapcsolsz egy egy piros ledet, egy elemet meg egy árammérőt, akkor az helyileg piros fényt ad és az ampermérő is ugyanannyit mutat tengerszinten is, torony tetején is. Ha viszont a torony tetején levő ledet tengerszintről nézed, kékebb lesz. Az ampermérő az ugyanannyit mutat, viszont az elem hamarabb lemerül.
Hogy aztán ezt ki hogyan interpretálja, az már ízlés kérdése.
Lehet azt mondani, hogy az egy vörös foton amivel semmi se történt csak akik nézik azoknál gyorsabban jár az óra.
Lehet azt is mondani, hogy a vörös foton kékült meg mert leesett ide hozzánk. Ha meg visszatükröznénk, akkor visszapirosodik amíg felmászik a toronyba.
Lehet, hogy szőrszálhasogatásnak tűnik, de a két szemlélet között elég nagy a különbség. Ha azt mondod hogy a "gravitációs kútban" energiát kap a foton, akkor ebbe bele értetted, hogy az a folyamat ami a fotont létrehozta mindenütt ugyan akkora energiával működik. Ha viszont a Hraskó által bemutatott szemlélet szerint gondolkozunk, akkor az a furcsaság áll elő, hogy a föld felszínén kisebb energia kell az adott folyamathoz, mint a hegytetőn. Azaz a nagyobb téridőgörbületben kisebb energia kell, mint a kisebb téridőgörbületű helyen. (Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a fizikai állandók értékei is csak lokálisan változatlanok.)
Ahhoz képest, hogy állításod szerint a gravitációs tér energiát ad, vagy elvesz a fénytől (ez pedig frekvencia változással kellene hogy járjon), miközben a másik állítás (amely eléggé megalapozottnak tűnik) azt mondja, hogy a fény frekvenciájával, ezáltal a fotonok energiájával az ég egy adta világon semmi sem történik.
Szó nincs más malomról. Bár lokálisan valóban másként telik az idő a különböző helyeken, de az eredmény mégis egy mérhető különbség. A csillagon lassabban telik az idő, de ez a csillag saját magánügye, a világ a csillag számára rövidebb ideig lesz létező. De ezt mi csillagtól távoli megfigyelők úgy érzékeljük, hogy a csillag atomjai lassabban rezegnek, kisebb energiával rendelkeznek, és vörösebben sugároznak, mint amit a laboratóriumban mérünk. Ezen nem sokat változtat az a felismerés, hogy a csillagon másként telik az idő, csupán megmagyarázza.
"Hangsúlyozzuk, hogy mialatt a fény az adóból a vevőbe jut, nincs frekvenciaváltozás (ν =konstans). A
kibocsátott és a megfi gyelt fény frekvenciája azért különbözik egymástól, mert a koordinátaidő és a sajátidő közötti kapcsolat az adó és a vevő helyén nem ugyanaz."
Természetesen. Aztán meg kellene mutatnod, pontosan hogyan kell vele dolgozni, minta számításokat bemutatni arról, hogy mire jó. Ezek igazolnák a hasznosságát. Bemutatni, hogy ismert dolgokban legalább ugyanolyan jó mint az eddig használt modellek, sőt olyan is van, ahol ez a pontosabb.
Ennek ellenére kezet lábat töritek ha a graviton nincs kisérletileg kimutatva.
Adós maradtál bármilyen számítással, kísérlettel. Nem válaszoltál érdemben arra a kézenfekvő kérdésre sem, hogy miért nem fékeződnek a bolygók, csillagok. (a nyomó gravitáció lehetőségét más is felvette jóval előbb mint te, és pont emiatt kellett elvetni) Ha ki tudnád számítani a saját elképzelésed alapján a bolygók pályáit, egyből rájönnél hogy nem jó a amodell. De nem tudod kiszámolni, meg se próbálod, így pedig marad a kinyilatkoztatás, amit persze nem hisz el senki.
a gravitont már kimutatták, az egy anyagi részecske, úgy hívják spinon
Sajnos az a helyzet, hogy nem értesz semmit abból a kísérletből, csak megtetszett neked az ahogy félreértetted. :-)
A fény-gravitáció-kölcsönhatás jelenségét célszerű két részre bontani, és külön vizsgálni az elhajlást, és az eltolódást.
Az elhajlást nézve nyilvánvaló, hogyha egy hatalmas égitest (vagy égitestek sorozata) mellett megy el a fény úgy, hogy pályája 90°-ban elhajlik, akkor a fény impulzusa megváltozik. Ez csak úgy lehetséges, ha feltételezzük, hogy a csillagok is elmozdultak.
A fény vörös-, illetve kék eltolódása is kétségtelenül energia, és impulzus változással jár együtt. Például a földszintről az emeletre küldött fény vöröseltolódást szenved, és így kisebb lesz az impulzusa a kibocsájtásénál. A különbözet a az égitestünket gyorsította éppen annyira, hogy amikor az emeleten kisebb impulzussal becsapódik, az eredő impulzus éppen nulla legyen. A nagyon nagy csillagokból sugárzó fény a hatalmas gravitáció miatt kisebb energiával sugározza az egységnyi atomi energiákat, ami a színképe vöröseltolódásában nyilvánul meg. A Nap esetében ennek mértéke persze eltörpül az atomi hőmozgásból adódó eltolódások okozta színképvonal szétmosáshoz képest. Az égitest fénye a közeledő fénynek energiát ad, a távolodó fénytől elvesz energiát, a jelenlegi értelmezésünk szerint a gravitációs potenciál változásának mértékében. Ez éppen megfelel a helyzeti energia hagyományos értelmezésének.
Tekintsd olyannak a téridőt, mint a szöveges példa megoldása során az x-et. Nem az x fizikai lényegén kell merengeni, hanem a lényeg az hogy hasznos..
Akkor a gravitont is tekinthetem x-nek?
Ennek ellenére kezet lábat töritek ha a graviton nincs kisérletileg kimutatva. Csak van némi bibi, a téridő valóban egy x, csupán matematikai fogalom, de a gravitont már kimutatták, az egy anyagi részecske, úgy hívják spinon. És neki van fizikai lényege. A téridőnek meg nincs.
Szeretném, ha helytállónak tartanád, amit most írok:
Űrben előttünk lebegő - számunkra 45 fokos szögben lévő nyugvó tükörre fénysugarat bocsátunk. A tükör ettől elmozdul (oldalra is). A fény "megütvén" a tükröt oldalra is lökte. Jól gondolom?
Miközben meglökte a tükröt - Doppler-eltolódást szenvedett.
Jól gondolom?
A fény ezután már nem abban az irányban terjed, mint amilyen irányban küldtük.
A kvantumgravitáció elmélete ma még nem létezik kidolgozott, igazolt formában. Ezért erre a még nem létező elméletre hivatkozó állítások finoman szóva is csak a hipotézisek tartományába értelmezhetőek.
Semmivel sem igazoltabbak a multiverzumokról, szingularitásról, Hawking-sugárzásról, féreglyukakról, szuperhúrokról szóló elméletek, hipotézisek. A "keletkező" világegyetemről nem is beszélve...
"...fő következtetésük, hogy a totális összehúzódást a kvantumgravitációs hatások megállítják: az összehúzódó világegyetem visszapattan, amikor az anyag energiasűrűsége eléri a Planck-sűrűséget, a legnagyobb sűrűséget, ami a kvantummechanika törvényei miatt fizikailag még értelmezhető."
Ezzel csak egy ici-pici gond van. A kvantumgravitáció elmélete ma még nem létezik kidolgozott, igazolt formában. Ezért erre a még nem létező elméletre hivatkozó állítások finoman szóva is csak a hipotézisek tartományába értelmezhetőek. (Bár kétség kívül tetszetősek.)
