"Az univerzum mindig a segítségünkre siet, amikor az álmunkért harcolunk, bármilyen hülyeségnek tűnik is az az álom. Hiszen a mi álmunk, és csak mi tudjuk, milyen áldozatokat követel tőlünk."
"Az élet olykor kis masnival átkötve nyújtja felénk a metaforákat ‒ éppen akkor, amikor szükségünk van rá. Amikor azt hiszed, minden elveszett, szinte váratlanul kerül elő épp az, ami kell."
A remény pillangótünemény, Szép jövőt ígérő vetemény. Kit elhagy, lélekben is szegény, S szívét nem oldja fel költemény.
Reméld, hogy a búzamag kalásszá sarjad, Reméld, hogy egy lánynak érted dalol ajka. Reméld, hogy rád ragyog a holdvilágban tündércsillag, Reméld, hogy holnap hozzád a kedvesed dúdolhat.
Remélj rétet, madarat, fátyolos felleget, Patakvíz csobbanásában kacagó gyermeket. Remélj hosszú és boldog éveket, Sarki fényben derengő szerelmet.
Remény! Te vagy, ki testembe élettel kecsegtetsz, Aztán szemembe csalfán könnyeket csepegtetsz. Mondd hát, kérlek, Könnyzáporom szivárványából mikor lesz már bánat-temetés, S ül újra orcám ráncaira a harsány nevetés?