"A kapitalista embertipuson-rajtatok-sirni lehet."
Szerintem még annak se lehet nevezni. Akiket én ismerek, kapitalisták, azokban van emberség a rászorultakkal szemben. Az se kizárt, hogy az olvtársnak csak itt olyan nagy a szája. Az más kérdés, hogy hányingere támad a hsz-eitől az embernek. Kár is volt eleve elkezdenem vele a társalgást. Az ilyennel jobb szóba se állni. Ha neki az okoz lelki kielégülést, hogy verheti a mellét, hogy ő bezzeg milyen fasza gyerek, hát tegye.
Rossz válasz. Nem nekem kell, hogy munkalehetőséget ajánlj. Van munkám, a páromnak is van. A helyzet az, hogy a kérdésem csupán elméleti volt. Azt gondolom, te vagy nagyon fiatal lehetsz, vagy szerencsés, mert aki már csak egyszer is megélte, hogy nincs munka, akármit tesz is, az nem beszél így.
Ami meg a külföldet ileti: oda se az idősebb korosztályból keresnek munkaerőt. Ha csak 10 évvel lennék fiatalabb, lehet, hogy szedném a sátorfámat én is.
Ami a nyelvtanulást illeti: nekem aztán nem kell bemutatnod a hasznát. (Ebből élek.) :D
A többi felvetésed legfeljebb megvetést vált ki belőlem. Én nem sajnálom az adóforintjaimat arra, hogy támogassák azt, aki rászorul. Pl. azt is, aki nem talál magának munkát. Elvégre létezik társadalmi szolidaritás is. Ja, hogy te azt se tudod, az mi fán terem? Addig jó neked, amíg nem szorulsz rá. (Csak tudnám, te vajon hol tanultál? És miből? A szüleid tán fizettek utánad tandíjat? Mert ha nem, akkor jobb, ha meg se szólalsz többet társadalmi szolidaritás ügyben - sem.)
Volt cascónk. És marha nagy pechünk. Ugyanis az ominózus augusztus 20-i nagy viharban rádőlt egy fa az autónkra, és amikor megjavíttattuk, akkor is perkált a biztosító (is). Csakhogy amikor 10 napra rá ellopták az autót (gyanús, hogy volt valami szerepe a dologban a szervíznek is, a rendőrség ezt mondta, persze se kocsi, se tettesek nem lettek meg), a biztosító levonta a javítási költséget, + önerő, így maradt még hitel, amire a bank új szerződést kötött velünk (szerződésmódosítás díja 60 ezer ruppó), ezt perkáltuk. Igaz, hogy önerőnk nem volt túl sok, csak annyi, amennyivel beszámították az előző öreg autónkat. (Pár százezer.) Amúgy nem új kocsit vettünk, éppen hogy ne legyen túl magas a havi törlesztője.
"Ezért is empátiát vársz, hogy elmulasztottad az elvárható minimális gondoskodást némi "spórolás" -örvén ?"
Mi a bánatot mulasztottam el???
"Ha valakinek nincs autója, mert nem tellik annak fenntartási költségeire az nem egy lenézni való ember, semmivel sem értéktelenebb másnál."
Így van, de nekünk tellett rá. Ha nem tellett volna, eladtuk volna. Helyette azonban pechünkre ellopták. Ezért se várhatunk némi kis megértést?
"egy értékesítéssel megbízott ügynököt"
Téves. Egy független hiteltanácsadó cég volt, ahova elmentünk. És nem csupán rájuk hallgattunk, hanem ismerősök révén máshonnan is informálódtunk. Amennyire lehetett, utánajártunk és utánaszámoltunk a dolognak. Számoltunk a lehetséges árfolyammozgásokkal is, tehát ráhagyással számoltuk a törlesztőrészleteinket. Egyvalamivel nem számoltunk: a válsággal, és azzal, hogy a bankok a válságot is kihasználják, hogy még több bőrt nyúzzanak le rólunk. Evvan. Szóval van már kis empátia vagy nincs?
Akkor miért próbálod elvenni, elvetetni ? Pl. gyerekre való hivatkozással áthárítania közterheket azokra, akiknek nincs, nem lehet gyereke, csak egy lehet ? Itt ugyan nem írtál erről, de bizonyosra veszem, hogy az ilyen rablás a lelkedhez közel áll.
Azt sem hiszem el,hogy adot fizetsz!
Messze-messze átlagon felül járultam hozzá a közterhekhez. Azon kevesek egyike vagyok, akik ezt a szolidaritás alapú eü rendszert, közoktatást, úthálózatot, jogszolgáltatást,.... fenntartják. ( nem állami alkalmazott vagyok, ebből ez is következik, hiszen azok jövedelmüket a magánszféra adójából kapják és az után fizetnek techniakilag adót, de az nem új elkölthető adóbevétel az Államnak, anem az adóból kapott fizetés egy részének technikai levonása)
Tudod sokszor van olyan erzesem,hogy a topiknyitoval egyutt provokalni akartok.
Hogy mi az oka,azt nem tudom,mert szerintem szeretett bankjaitok sincsenek raszorulva a ti vedelmetekre.Sot,szerintem nekik jobb,ha szepen,csendben,mondhatni sunyin vegezhetik mocskos ugyleteiket.
Tehat nem bertollnokok vagytok.
Marad,ami marad:perverz oromot okoz nektek mas szerencsetlensegen csamcsogni.Szerintem az ilyen ott van minden arviznel-no nem segiteni, hanem csamcsogni.
Ha nem találsz eddigi megszokott lakóhelyeden, akkor találsz 100 km-re, Ha ott sem találsz, akkor találsz, 500 km-re. Ha még ott sem, akkor találsz 3000 km-re.......
Ha Csak Mo-csing Van talál itt Magyarországon megélhetést, akkor te miért ne találnál Kínában ( Új-Zélandon, Ausztráliában, Skóciában, Norvégiában )?
Szerinted nehezebb megtanulni a kínai nyelvet, mint a magyart ? Hidd el, nem nehezebb, a magyar nyelvtan a világ egyik legnehezebb nyelvévé teszi a magyart.
Ha én találok itt, és nem akarok külföldre menni, akkor abból miért övetik, hogy nekem kell a jövedelmemből arra költeni ( az adórendszer közbeiktatásával) , hogy te a megszokott környezetedben élhess kedved szerint ???????? Pláne, hogy munkanélküli segélyt kapj az adófizetőktől ? Elsőként ezt szüntetném meg, ha kormányra kerülnék.
Kaparj kurta. Ettől lesz majd élhető ez az ország minden törekvő ember számára.
Másrészt ott fizettük az ellopott autó utáni hitelmaradékot a banknak, úgy, hogy autó nyista
Oooops !
A lízingcég, bank többnyire előírja, - részben az ügyfele érdekét is szolgálva ezáltal - hogy az autóra CASCO biztosítást köss. ( az ügyfelek nyomásásra erről az utóbb években néhány bank ugyan eltekintett ) Ha van CASCO-d, akkor az ellopott autó után nagy valószínűséggel nem kell már fizetned a bank felé, megteszi a biztosító, hacsak nem 0% körüli önerővel vetted felelőtlenül) .
Ezért is empátiát vársz, hogy elmulasztottad az elvárható minimális gondoskodást némi "spórolás" -örvén ? A felelőtlen magatartás nem hiszem, hogy empátiát érdemel.
Nem, az autó nem luxus ma már, de nem is jár alapból.
Ha valakinek nincs autója, mert nem tellik annak fenntartási költségeire az nem egy lenézni való ember, semmivel sem értéktelenebb másnál. Értéktelenebbé csak akkor válik, ha felelőtlenül dönt és olyasmire adja a fejét, amivel járó anyagi terheket nem képes kifizetni és sajnáltatja magát.
Autó nélkül, bérelt lakásban élő család is pont annyi tiszteletet érdemel, mint akinek egyébként minderre tellik az adózott jövedelméből.
hiteltanácsadó úr tanácsot adott
Ezt az állatfajtát ( ügynök ) zsigerből megvetem, egyrészt azért, mert tanácsadónak van pofája neveztetni magát, miközben semmi más, mint egy segédértékesítő, és őt nem a tanácsadásból az ügyfél által elérhető haszon érdekli, hanem cak saját értékesítési volumene és az abból csapolt jutalék mennyisége.
Aki pedig olyan együgyű, hogy egy értékesítéssel megbízott ügynököt (kvázi bolti eladó) tanácsadóként hallgat, az magára vessen. Az élethez kell némi ész is.
De tegyük fel, egy banki alkalmazott mondott információkat a felkészülés során. Ő bizonnyal nem mondta azt, hogy a kamatok fixek maradnak és a forint is legfeljebb erősödik majd a futamidő során. Sőt elmondta, hogy rezek változni fognak és ebből eredően bizonytalan mértékben megemelkedhetnek a havi törlesztőrészletek.
Hogy mikor és mennyivel, az nemhogy egy banki ügyintőzőtől, de még egy gurutól sem elvárható. Egy potenciális banki ügyfélnek az a tényállítás, hogy változhatnak bizonytalan mértékben ezek a költségek tökéletesen elegendő információ volt a döntéshez, és annak belátásához, hogy akár a saját havi jövedelmet is kitegye.
Az, hogy erről a bank nem tehet, mert a kamatok kötlségösszetevői a bankoktól is függetlenül alakulnak, cakúgy , mint az árfolyamok, az pedig objektív tény, amit csak tudomásul venni lehet annak is, akinek nincsenek szakmai ismeretei. ( itt nem a devizaárfolyam adá-vételi marzsára gondolok, ami jogos ugyan, de törpe méretű )
Mégis szerinted hogy lehetne nem önmagunkat korlátozni? Manapság nem elég a szépség, a tehetség az érvényesüléshez. Sok egyéb is kell ahhoz.
De kérdezek én valamit: szerinted hol lehet ma munkát találni? Olyat, amivel jól lehet keresni? És ha van ilyen, oda mik a feltételek? Milyen végzettség, hány éves kor, stb., stb.
Ha önmagatokat korlátozzátok egy önmagatok által húzott körrel, amiből ti úgy döntötök, hogy nem kívántok kilépni, akkor ez igaz. Csakhogy ezt senki nem írta elő számotokra, úgyhogy hivatkozási alapot nem képezhet együttérzés, empátia elvárására.
Valahogy sok kínai, indiai,.... embertársunk számára ez nem volt hivatozási alap a nyivákolásra, helyette ők tettek önmagukért. Ha nem találtak munkát, akkor addig mentek, amíg találtak. És hol találtak ?
Na hol ?
Szép hazánkban például. És a világ számos egyéb helyén, mert nekik ez is sokkal élhetőbb, mint amire otthoni körülményeik között számíthattak volna.
Nem, nem kell innen elmenni. Mindenki szabadon választhatja meg hol él a családjával. És hála a jó égnek, hogy ez így van. A cucilizmusban ez nem volt, de vágytunk rá. Most itt van a lehetőség, de mostmár inkább nem is a választás szabadsága az, ami kell a magyarnak, hanem az, hogy másra hárítsa terheit, arra, aki dolgozik és azt jól megadóztatva, megint egy kommunista értékrendű társadalmat visszacibálva szétosztani a jövedelmeket a "szegény" emberek között ?
Akik valójában nem szükségszerűen szegények, hanem csak azért, mert nem teszenk elget önmagukért, nem vállalnak semmi kockázatot, nem vállalják a helyváltoztatással kapcsolatos átmeneti kellemetlenséget.
Bűnbaknak most épp a bankokat kiáltjátok ki, akik többnyire óriási mérleg szerinti veszteséget könyvelnek el idén, a tavalyi 0- 5 %-os sajátvagyon arányos nyereségük után.
"Hansági olvtárs hszeiből is ismételten csak az az értékrend áramlik iszonyatos, országromboló energiával, hogy valaki másnak kell megoldania az ő problémáját és ő nem tehet semmiről."
Javaslom, olvasd vissza a hsz-eimet! Nem kérek mást, csak hogy ne rúgjanak még belém azok is, akiknek jobb, mint nekem. Empátia. Ennyi, és nem több. Ismered a szót? A többit megoldom én.
Azt se írtam soha, hogy nem tehetek semmiről. Nap, mint nap felteszem magamnak a kérdést, hogy nem lett volna-e jobb, ha maradunk a fenekünkön a panelban. De lásd előző hsz-emet, miért váltottunk!
"Meg, hogy neki jár a nagyobb és szebb lakás, és a hozzá kapcsolódó "teljesíthető" törlesztőrészletek, ami egy teljesen értelmetlen fogalom."
Ezt, hogy nekem "jár" én soha sehol nem írtam, nem is gondolom így. Nem gondolnám, hogy nekem bármi is "jár". Legfeljebb a szám. (Csak tudnám, minek? Soha a büsös életben nem fogtok megérteni. Legfeljebb, ha ti is így jártok, mint mi.)
A nagyobb és szebb lakáshoz teljesen természetes, hogy nagyobb törlesztőrészlet is társul. Mielőtt ebbe az egészbe belevágtunk, fel is mértük a lehetőségeinket. (Elmentünk még szakemberhez is, akinek nem kevés szerepe volt a meggyőzésemben, mert én nagyon nem akartam belemenni a dologba. Ha rajtam múlik, ültem volna a kis pénzecskémen, mint Zsugori uram.)
Tehát a hiteltanácsadó úr tanácsot adott, mi szépen hazamentünk, osztottunk, szoroztunk. És tudod, mi jött ki? Hogy az ottani kiadásaink, és a hitel melletti itteni kiadásaink egálban vannak. A hiteltrölesztéssel együtt is!!! Miért? Hát mert a rezsin itt annyit lehet spórolni. Tudod te, mennyibe fáj egy panelban csak a fűtés? És tudod te, hogy nemcsak télen, fűtésidényben kell fizetni, hanem nyáron is, ún. "készenléti díjat"? A közös költségről nem is beszélve. Másrészt ott fizettük az ellopott autó utáni hitelmaradékot a banknak, úgy, hogy autó nyista. (Nem is veszek többet hitelből autót!)
"A legtöbb nyivákoló devizahiteles ( nekem is van devizahitelem is, csak nem nyivákolok) valójában akkor sem törlesztené a hitelét, ha az kamatmentes lenne és az árfolyam fix lenne."
Hogy mit csinálna a legtöbb devizahiteles, én nem tudom. Nem vagyok jós. Csak azt tudom, hogy nekem mindig első volt a laksáhitel, még az előző lakásnál is. Szépen ki is fizettük az utolsó fillérig, jelzálogmentes volt, mikor eladtuk. És az se volt se kamatmentes, se fix. Noha forintalapú volt, változó kamatú hitel volt. Most se lenne semmi bibi, ha nem jött volna ez a válság. Előtörlesztettünk volna, ahogy eredetileg terveztük, ezzel csökkentettük volna a hitel összegét, ebből következően a havi törleszőrészlet is csökkent volna, 10-15 év múlva pedig, amikor az utódok a maguk lábára állnak, eladtuk volna, vettünk volna egy kisebbet, és a különbözetből segítettünk volna a gyerekeinknek lakást venni. Na de ember tervez... ugyi. :(((
"Miért éreztetek késztetést akkoriban, hogy a régi lakásból kimenjetek?"
Több okból:
1. a fiam allergiás volt, ami főleg télen, a fűtésidényben állandó köhögéshez vezetett. (amióta itt lakunk, lényegesen javult az állapota. Annyira, hogy nem is kell gyógyszerezni.) Ha tehettük volna, költöztünk volna már korábban is.
2. mert kicsi volt. (2 szoba) Két külön nemű gyerekkel, akik egyre nőnek, és egy szobában laknak, nem egyszerű az élet.
3. a régi lakás panel volt, felújításra várva. Osztottunk, szoroztunk, és rájöttünk, hogy felújítani is sokba fájt volna.
4. a lakótelepi panelben a rezsi (főleg a fűtés, közös költség) az egekbe szállt. Úgy éreztük, kidobott pénz az utcát fűteni. Egyedi fűtésre semmi lehetőség. A közös költség olyan magas volt, ami példátan volt a környékbeli házakhoz képest is. Senki nem értette, miért olyan magas. Viszont a lakótársak nem akartak utánanézni, kényelmi okokból.
5. elegünk lett abból, hogy egyre jobban ellehetetlenült az élet a lakótelepen.
6. 3 busz + egyre több autó járt a házunk előtti kis utcácskában. Mint kiderült, sok autós azért járt arra, hogy kikerülje a lámpákat (és a közúti ellenőrzést; "kertek alatt") Emiatt hajnaltól éjszakáig egyre nagyobb zaj volt. Nem lehetett már nyitott ablaknál aludni. Nyáron, panelben, el tudod képzelni?
7. a panel értéke egyre romlott. Azt gondoltuk, egy jobb lakás befektetésnek is jó.
A régi lakást kifizettük már, tehermentes volt. Csak hát mivel lakótelepi panel, nem ért túl sokat. Amúgy meg nem vettünk rózsadombi villát helyette, mindössze nem panel és 1 szobával nagyobb, mint az előző. Nem rongyrázás miatt akartuk.
Ha a régi lakásban maradunk, se lett volna sokkal jobb, mivel a felújítás miatt kellett volna hitelt felvenni. Ja, és közben ellopták az autónkat is, ami szintén nagy érvágás volt anyagilag. (Az autó meg nem luxuscikk volt, leginkább munkaeszköz, na és egy családnál, ahol beteg gyerek van, jelentősen megkönnyíti az életet. Pl. ha a gyerekkel éjjel ügyeletre kell rohanni, nem kell taxit fizetni. Szerencsére ma már nem olyan betegesesek, már nagyobbak, kezdik kinőni.)
"Ha jól értem, van egy szerencsétlen férj, aki húz mint az állat, akit belehajszoltál ebbe az egészbe, aki el lett volna száraz kórón is akár. Pesze ez a dolga, hogy húzzon - az is igaz...."
Rosszul érted. (Egyfelől egy szóval se mondtam, hogy én nő vagyok, igaz, azt se, hogy férfi... irreleváns.) A lényeg, hogy közösen döntöttünk. Mindig közösen döntünk. Amúgy pedig kettőnk közül én vagyok az óvatosabb, így jelen esetben is inkább ő beszélt rá engem. Mindeketten húzunk, mint állat, csak hülyék vagyunk, és alkalmazottként dolgozunk, ami ugye nem annyira kifizetődő. A párom ráadásul olyan cégnél, amelyik nem órabért ad, hanem napidíjat. Ez azt jelenti (gyengébbek kedvéért), hogy akármennyit dolgozik, nem kap egy kanyival se többet. Ergo egész nap gürizik, reggeltől estig. Náluk nincs fizetett szabadság, se túlóra, semmi. És hogy miért dolgozik ott? Mert örül, ha van munkája. (Bizonyos életkor fölött nem kapkodnak az ember után a munkáltatók.)
"Munka, törlesztés, takarékoskodás, megint munka, megint törlesztés, megint takarékoskodás. És ezt 5 évig folyamatosan. Ez a megoldás erre a sztorira. Akár milyen csúnyán is hangzik."
Gondolod, nem tudjuk? Ezt csináljuk, amióta eszünket tudjuk. Nem mondom, hogy nem jutottunk előre. A szüleinkhez képest, akik mélyszegénységből kezdték, már most jobban állunk. Nem is lenne ezzel baj, ha az ember 14 éves kora óta dolgozik, megszokja. (Suli mellett is dolgoztam, egyetemet is végeztem, szóval tudom, mi a munka.) Mi is az, amit szeretnék? Empátia. Semmi más. Akármilyen csúnyán hangzik is!
Annak kell szégyenlenie magát, aki nyivákol, bár sem mozgásában, sem képzettsége lehetőségében nem ütközik külső akadályba. Az akadályt önmaga jelenti önmagának, de ennek következményeit másra akarja hírítani, másban keresi a hibát.
Ha azt írtam volna, hogy egy látássérült, vagy autista,.... emberről írtam akkor lenne igazad. Akkor szegyenleném magam.
De sem te, sem Hansági olvtárs szerencsére nem ilyen állapotban van. Ezért a megoldás is a ti, a mi kezünkben van.
"Hansági olvtárs hszeiből is ismételten csak az az értékrend áramlik iszonyatos, országromboló energiával, hogy valaki másnak kell megoldania az ő problémáját és ő nem tehet semmiről."
Hazudsz.
Semmi olyasmit nem irt,hogy masnak kell megoldani a problemajat.
Azért hangsúlyozom ezt ki, hogy így hazudozzanak az országkockázati felárról!
Azt gondolom még te sem tagadod, hogy az országkockázati felár
- jelentős mértékű, arányú a finanszírozási alapköltségeken felül ( pl. Euribor)
- magától értetőden a végfelhasználó által fizetendő meg, épp úgy, ahogy az adók, a szolgáltatósnyújtással összefüggő bérköltségek, informatikai költségek,......
De mindez nem is lényeges kérdés, nem is kell tudnunk nekünk mezei user -eknek egy piacgazdaságra épülő társadalomban azt, hogy ezek hogyan alakulnak tényegesen.
Ha ezek a költségek valójában alacsonyabbak, mint amit a bankok igyexenek elhitetni az árpolitikájuk lakossági ügyfelekkel való elfogadtatása kapcsán, és ebből eredően az üzleti hasznuk magasabb is lenne, mint amit te normálisnak, erkölcsösnek, tisztességesnek tartasz, akkor az csak és kizárólag arra mutatna rá, hogy a verseny a banki szolgáltatók között alacsony fokú, és szükség lenne több szolgáltató belépésére a piacra.
(Ahol relatív magas megtérülésre számíthatnak potenciális új játékosok, ott természetes módon be fognak lépni erre a piacra, mert úgy ítélik meg, hogy ha alacsonyabb marzsot számítanak fel, és ezzel ügyfeleket szereznek más versenytársaktól, akkor is magas sajátátőke-arányos megtérülésre számíthatnak a banki piacon)
Szóval fenti kérédsbe való kapaszkodás csak a létező szocializmus lenne releváns, ahol a magas minisztérium írná elő az árakat és azon belül az árréseket központilag az egyes költségtényezők meghatározása után.
Abban a társadalmi rendben, ahol élni akarunk, azaz a piacgazdaságra épülő alapvetően kapitalista társadalomban ez felesleges, és értelmetlen. Az , hogy, mi mennyit ér a boltban, a szolgáltatónál, egyetlen dolog határozza meg: a versenyben kialakuló ár.
És ez így van jól. Ez ellen küzdeni akkor is kommunista tempo, ha egyébként jobboldali szinekbe öltözve mondja ezt valaki.
Ebben csak akkor lenne igazad, ha Hansági magatehetetlen, fizikailag , szellemileg megnyomodrodtt ember lenne, aki nem képes önhiobáján kívül tenné önnön anyagi helyzetének javítása érdekében.
Hansági olvtárs hszeiből is ismételten csak az az értékrend áramlik iszonyatos, országromboló energiával, hogy valaki másnak kell megoldania az ő problémáját és ő nem tehet semmiről. Meg, hogy neki jár a nagyobb és szebb lakás, és a hozzá kapcsolódó "teljesíthető" törlesztőrészletek, ami egy teljesen értelmetlen fogalom.
A legtöbb nyivákoló devizahiteles ( nekem is van devizahitelem is, csak nem nyivákolok) valójában akkor sem törlesztené a hitelét, ha az kamatmentes lenne és az árfolyam fix lenne.
Azt kellene megértetni ezekkel a "szegény" emberekkel, hogy nem az árak magasak, hanem az ő jövedelme kevés, megpedig a saját igényeihez képest.
Ebből egy egészséges, életerős társadalom tagjai, családjai azt a következtetést kell, hogy levonják, ha a jövedelmem kevés, akkor olyasmivel kell foglalkoznom, arra kell váltanoom, ami lehetővé teszi számomra az igényeim kielégítését( persze legális és adózott tevékenységről van szó, félreértés ne essék) E helyett az az uralkodó nézet, amit az állami propaganda is sugároz, hogy amivel eddig foglalkoztál jogod van abból megélni egész életed során és ott ahol eddig éltél.
Miért éreztetek késztetést akkoriban, hogy a régi lakásból kimenjetek?
Ha jól értem, az alaphelyzet, hogy egy olyan lakásban laktatok, amiből ki szerettetek volna költözni és nagyobbat, szebbet, újabbat, modernebbet szerettetek volna helyette. Az új lakás ára lett volna, a régi eladásából a maradvány érték (gondolom azon is volt hitel) és a megtakarításotok, ami 10%a volt az új lakásnak, plusz egy új devizahitel hármasának összege. A válság miatt és a csapások miatt, a régi lakás maradvány ára elveszett, és a diviza hiteletek, amit vállaltatok az új laKÁSSAL, draztikusan megemelkedett.
Ha maradtok a régi lakásban, akkor jelen állapot az lenne, hogy legfeljebb a megtakarításotok megy rá, a betegség, a munkanélküliség és az eredeti hitel növekményének finaszírozására.
Ha jól értem, van egy szerencsétlen férj, aki húz mint az állat, akit belehajszoltál ebbe az egészbe, aki el lett volna száraz kórón is akár. Pesze ez a dolga, hogy húzzon - az is igaz....
Munka, törlesztés, takarékoskodás, megint munka, megint törlesztés, megint takarékoskodás. És ezt 5 évig folyamatosan. Ez a megoldás erre a sztorira. Akár milyen csúnyán is hangzik.
Márpedig visszautalt. Mi is meglepődtünk. A folyószámlán ott volt a pénz. A postaládában meg az értesítés.
Azt nem írtam, hogy nem tudom fizetni. Egyelőre fizetjük, de lassan belegebedünk. Nem kéne más, csak annyi, hogy álljon be egy normális szintre a hiteltörlesztés, amit fizetni lehet hoszútávon is. És hogy ne kelljen minden váltásnál rettegni, hogy mennyi lesz a következő féléves törlesztőrészlet.
Mellesleg minket éppen egy független hiteltanácsadó beszélt rá a devizahitelre. Ráadásul nem votunk felelőtlen hitelfelvevők, mert mindent bevallottunk. És volt egy lakásunk, aminek az értékét bevittük volna. Hogy miért volna? Mert közben kitört a pénzügyi válság, és nem tudtunk előtörleszteni. Így maradt az eredeti felállás, a 10%-os önerő, amire megkértük a hitelt. És miért arra kértük meg? Mert nem volt szabad felhasználára több pénzünk. Így meg kellett várni, amíg az előző lakás eladásából felszabadul a többi pénz. Majd jött a válság, a párom alig keresett, közben (mivel ki kellett költöznünk a régi lakásból, az új meg még nem készült el, noha eredetileg azt ígérték nekünk, hogy kész lesz) bérelnünk kellett egy lakást, rövid távra, amit csak úgy sikerült, ha rendesen perkáltunk, 20%-kal többet kért a tulaj, kihasználva szorult helyzetünket, de így is ő volt az egyetlen, aki kiadta rövid távra. A rövid táv végül 4 hónap lett. Szóval a bérlet is elvitt egy rakás pénzt, utána meg a párom félláásban dolgozott, fél pénzért, a válság miatt, és még így is hálásak lehetünk a főnökének, hogy nem rúgta ki. Így szépen elment a másik lakás ára - megélhetésre. Azóta a hiteltörlesztés annyira felment, hogy a többi tartalékunkat is elvitte.Hab a tortán, hogy közben 2 hónapig betegállományban is voltam, műtét miatt.
Így aztán kifejezetten jólesik, amikor okosoktól megtudhatom, hogy unják a nyivákolásomat. Meg hogy milyen felelőtlen vagyok. Kíváncsi lennék, ők mit tennének az én helyemben? Forintosítani kész veszteség. Utánajártunk. Eladni most nem lehet, különben se tudnánk, mert itt állnánk lakás nélkül, plusz 4milla hitellel. Ennyivel több most forintban a hitelünk, mint amikor felvettük.
A bank nem utal vissza, ha hátralékod van. Itt ellentmondást érzek, mert azt írtad, hogy visszautalt valamit, ugyanakkor nem tudod fizetni a jelzálogot.
Itthon, jelenleg, ha valaki elhalaszt egy részletet, akkor az elmaradás a magas kamatszint miatt 30%-on fog terhelődni rá a nemfizetés alatt, minimum. Erre a pályára, ilyen kamatszint mellett nagyon nehéz visszaállni. Úgyhogy ki nem maradjon a részlet, ez a lényeg. Erre nincs segítség, 30%-ot nem fizet senki, mert nem tud.
