Azért az "oroszok" a támaszpontról csak kijártak vadászni, gondolom, a helyi vadászegyesülettel tartottak ismeretséget, mert a bánya erdősebb területein vannak magaslesek, és ebben például ki van írva, hogy: Полтава, vagyis Poltava, ami Ukrajnában található, Kijev és Harkov közt, légvonalban olyan ezer kilométer...
Mert visszamentem, csak most már lámpával. Voltam az oroszban is, de annyit kellett kozmetikázni a képeket, hogy azt majd legközelebb. Ráadásul a fényképezőgépet megfújtam egy kis műszaki tisztítószerrel, mire annyit se szólt, hogy : Agyő, kis gárdahadnagyom, hanem bejött a se kép, se hang. Isten különös kegyelméből végül működni kezdett, és ki lehetett másolni belőle a képeket.
Amúgy nem lett volna rossz, mert éppen egy fülledt viharfront közeledett, amiből végül nem lett semmi, de harminckét fok volt, és meg se rezdült a levegő, ahhoz képest odalent nemigen volt több 16-18 foknál, vastag párával, és több helyen folyamatosan csöpögő vízzel. Már kezdenek cseppkövek képződni, pár millió éven belül egészen szépek lesznek majd.
Az első kép még ott készült ahol a második ajtónyílás van, már ajtók nélkül, itt még van természetes fény. Beljebb már nincs. LED-es lámpával világítottam, azért van ilyen boncteremszerű tónusuk a fotóknak.
Olyan húsz-harminc métert megy a fő folyosó egy lassan egyenesebe váltó félkörben befelé, aztán vége van, és kétoldalt egy-egy vágatban folytatódik.
Az egyik csak egy helyiségből és egy belőle nyíló kisebb beugróból áll, ezt valamiért ajtóval le akarhatták zárni, a helye megvan, de nincs nyoma, hogy be is építették volna. Mi lett volna itt? Fegyverek, lőszer, robbanóanyag? Élelem, és el akarták kerülni, hogy valaki szép csendesen megdézsmálja?
A másik oldalon hosszabb vágat van, és úgy emlékszem, hat oldalsó beugró nyílik belőle, három jobbra, három balra, egyikben sincs semmi.
A plafonba helyenként akasztóknak fúrtak helyet, hogy mécsest vagy lámpát lehessen fölakasztani, láthatóan használták is.
Jól sejtettem én, hogy van kút a bunkerben, szerencsére a legutolsó beugróba ásták, és azóta betömték kövekkel, bár, ha szükség lenne rá, alighanem ki lehetne bontani. Ez a betonkarika a kút pereme.
Amit hiányoltam, az az, hogy a régi időkben minden ilyen helyen szokott lenni bányarém, kobold, vagy hasonló. De olyan agyonrealizált világban élünk, és annyi hülye horrorfilm van, hogy ilyen kuriózumok ma már nincsenek.
Most, hogy van ez a pokemonfogó telefonos alkalmazás, talán valamennyire pótolja, ha tesznek ide is pokemont, jót tenne a helyi turisztikának.
Most nézem, hogy a képen, amit küldtél, valami betonok vannak a bejáratnál lezuhanva, meg víz áll. Hát az most már nincsen. A kürtő odafenn vagy huszonöt-harminc méter távolságra van a bejárattól, úgyhogy a bunker legalább olyan hosszú.
Aztán meglett a bányabunker is. Pont ott volt, ahol bejelölted. Megnéztem a térképen az irányt, aztán, mikor úgy gondoltam, hogy nagyjából ott vagyok, rátettem olyan +/- 100 méter eltérést, annyit tud csalni egy turistatérkép. Benéztem a mellettem levő mély bevágásba, megláttam egy betonfalat, meg egy ajtónyílást, és hát-ott volt a bunker, szemben.
Nincs kizárva, hogy valamikor itt is út vagy vasút lehetett, de úgy benőtték a fák meg a bokrok, hogy ma már képtelenség megállapítani. Valaki kiírta a belső kapu fölé (mert kettő van, ajtószárnyak is lehettek mind a kettőn, csak a belsőt tokostul kivésték), hogy: "Ne menj be", de hát lássuk be, hogy ez egyszerűen nem lehet elvárás.
Odabent azért csendesen figyeltem, nem akar-e valami beomlani, de ez szakmunka, jó, kemény mészkőbe vésve. Néhol csendesen csöpögött a víz, az egész inkább barlang benyomását keltette, látni meg ebben az első félköríves kanyarban lehetett.
Lévén, hogy világításom nem volt, kimentem, törtem egy faágat, és avval kotortam a földet magam előtt, nem fúrt-e valaki például egy kutat a bunkerbe, ami nagyszerű tréfa lett volna, de nem nekem. Aztán meghallottam, hogy odabent, a sötétség mélyén, csöpög a víz a földre, azonban nem közel.
Feladtam a benti matatást, kimentem, és felmásztam a bunker tetejére, ami ebben az esetben a dombtető is volt, gyönyörű, virágos réttel. Fenn egy kürtő állt ki a földből, ez lehetett a szellőzőcső. Annak idején alighanem volt teteje is, de az idők során odalett. Kár, hogy a csövet nem jártam körül alaposabban, ugyanis a rajta levő lyukból ítélve keresztül van lőve. Valaki kipróbálta, átviszi-e a mordálya. Problémás lett volna, ha nem, mert, mondjuk, a cső vastagabb, a golyó meg kap egy parádés gellert, és visszamegy a feladónak.
Hát erre is azt kell mondanom, hogy legközelebb. Meg a másik kettőre is, ugyanis a két következő kép, amit küldtél, valószínűleg két másik bunker, ami a bánya méreteiből adódóan érthető is, nehéz lett volna a túlsó sarkából idáig szaladni. Hogy azokat hol és miképpen lehet megtalálni, azt nem tudom...
A másikhoz a vasúton mentem, néha mellette. Itt, úgy tűnik, kétvágányú volt. A napokban kaptam egy térképet, de még nem tudtam átnézni. A pálya, ahogy régebben szokták mondani a sportriporterek, irreális volt helyenként, de sikerült leküzdeni.
Azért azt jó lenne tudni, hogy az ilyen faltól falig pocsolyák partján, ahol a legjobban kéne valami fogódzkodó, miért nő mindig vadrózsa vagy szeder. Mindenesetre pont ezért vettem tavaly egy metszőollót.
Először teljesen reménytelennek látszott. Amikor lomb van a fákon, itt olyan bozót van, hogy azt hittem, végképp eltűnt benne.
El is mentem mellette, aztán megláttam-egy horogkeresztet. Valaki szükségét érezte, hogy kifújkáljon néhány ilyen önkényuralmi jelképet az oroszok bosszantására, holott, mióta kimentek az országból, nem hinném, hogy újra erre jártak volna.
Innen már azután nem volt nehéz kiszúrni, hogy ez a lejárat. Valami rovarok dongtak, ami félő volt, hogy darázs, rosszabb esetben lódarázs, de csak légy volt.
Leballagtam, bementem az alsó ajtónyíláson, aztán elértem egy falat. Kétoldalt nyílt egy-egy helyiség, mind a kettőben vaksötét. A telefonom egyetlen LED-égője itt nem ért semmit. A hátizsákomban az idők során a zseblámpa szép csendesen lemerült. A fényképezőgép vakujával meg nem mertem próbálkozni, mert nem tudtam, mennyi van még az elemekben, és, mint később kiderült, a gyanakvásom nem volt hiábavaló. Gyufával olyan tíz centit lehetett bevilágítani.
Hiába volt minden, ki kellett jönnöm, azzal, hogy legközelebb hozok lámpát friss elemekkel, nem is egyet.
Kintről így néz ki a bejárathoz vezető ösvény. A lejárat hátulról.
A bázis egyik őrtornya, már, ami megmaradt belőle.
Megnézem, ha előbb nem, utóbb csak meglesz. Annyi kell hozzá, hogy kissé hűljön az idő, mert a bánya elég meleg környék, de már ígér valami hűvöset a meteor... :-) .
Én anno egyet találtam meg...az kb arra van ahol jelöltem...bevallom a másikat nem, azokat a fotókat amiket megosztottam a készítője mondta van még egy.
A léggömbzár működése régi angol játékokon (érdekes, németet nem találni.) A léggömböket teherautókon szállították ki a fedezékből, gázpalackokról felfújatták, csörlőn felbocsátották, és acélsodronyokkal kikötötték. Ha viharosnak ígérkezett az idő, légitámadás amúgy sem volt várható, ilyenkor lehúzták őket, leeresztették, és visszaszállították a rejtekhelyre.
Gánton bunkerek maradványait nem látni, viszont itt volt egyedül Magyarországon léggömbzár.
A rakéta alakú "gömbök" acélsodronyokat húztak fel magukkal a bombázók repülési magassága fölé, ami levágta a gépek beléjük akadó alkatrészeit, szárnyat, vízszintes vezérsíkot, stb. Gánti képekről nem tudok, a képek a RAF- és a Luftwaffe-archívumokból valók.
Ezek a bunkerek elsősorban olyan lakótelepeken épültek amik egy-egy gyárhoz tartoztak, az ott dolgozóknak épült. Őket védte volna meg a támadástól. Megjelent nemrég egy könyv "Magyarország az atomháború árnyékában" abban írnak róla, hogy az iparban dolgozókat milyen módon lehet megvédeni, hisz rájuk számítottak a háború utáni újjáépítésben. Ha megnézed a II. vh előtti és az alatti óvóhelyek mind ipari területen épültek. A Weisz Manfréd (Csepel Mávek) területén 17 db légoltalmi kockát építettek, ezek persze a hidegháborúban is "bevethetőek" voltak. Budapesten úgy 20-25 db-nak a helyét ismerem.
Városi bunkerek, ha egy "modern szocialista várost" imperialista támadás érne. Kb. három méter mély, tele van szeméttel, több száz méter hosszan húzódik a házak között, nyílnak bejáratai pincékből is. Van Tatabányán is.
Úgy tudom a háború előtt és idején épültek, de utána is "használatban" voltak. Na persze egy atomtámadásnál nem ért volna semmit, meg bármiféle vegyi támadás esetén.
Köszi. Azért csodálkoztam, hogy lőni nagyon nem volt alkalmas, egy fegyvercsövet épphogy ki lehetett volna dugni rajta, célzott lövés szinte lehetetlen volt, ráadásul ahhoz egy hálózatot kellett volna kiépíteni, hogy nagyobb területet tűz alatt lehessen tartani.
Ez még a második világháborúban volt szolgálatban, vagy már a harmadikra készült?
Az a bunker amit találtál az valójában egy megfigyelő. Rengeteg ilyen épült az országban, Budapesten találsz nagyon sokat még épületek tetején is, én még Salgótarjánban és Miskolcon is sokkal találkoztam, nagyobb vasúti csomópontok közelében és gyárak területén főleg. Ennek a kis helyiségnek a lényege az volt, hogy a támadás során vagy után a megfigyelő telefonon keresztül tudjon információt adni a pusztításokról támadás esetén.
Azért csodálkozom... lehet, hogy a bürokrácia segített neki egyik évről átnyúlni a másikra?
Hanem ezt meg Te írod a cikkedben:
Bodajk-Balinka-Kisgyón bányavasút
"Az 1924. február 12-én átadott, 12 kg/fm-es sínekből épült iparvasút a Duna-Száva-Adria Vasúttársaság Bodajk állomásáról indulva Balinka és Bakonycsernye községek határában 15 km hosszan vezet a kisgyóni szénbányákig.
1933-ban a vasút gördülőállománya az alábbi járművekből áll:
Olyan nem lehet, hogy mind a két bányában volt egy-egy Tivadar, mert Gánt mozdonyainak is mind keresztnevük volt, és az állomány kitett vagy tizenvalahány darabot, de hát ezt jobban tudod, mint én.
amúgy érdekes... a képeden 1949-es dátum szerepel a gyári táblán. a gépkönyve szerint viszont 1950-es. a kazánkönyvébe is 1950-es gyártási év lett bejegyezve.
