Keresés

átgondolt tüske.

haragom virágod: rőt

rózsa elűzte

gondolat üstje

és füstje a Haragnak

gyöngítik tüzem

nárcisz

félnyílt knédlifőződ

aranya gondtalanná

párolja szívem

(az 1. sor nem fért bele 5 szótagba, tudom-tudom...)

A Nárcisz haikuja:

melankóliád

...az szinte fölvillanyoz

hagymám újra él

Bölcsesség

elfogadni azt

mit megérteni soha

soha nem lehet

kékcsíkos krókusz

rabruhád foglyul ejté

melankóliám

én pitypalattyom

énekelj utolsót most

hűs trillád kísér

kismadár ének

egy maréknyi drágakő

szanaszét gurul

------------

ugys nem baj?

Bölcsesség

megérteni azt
mit elfogadni soha
soha nem lehet                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

kékcsíkos krókusz

álmodtam a jöttödről

jajj ó howá hívsz

*

Virágszírmok közt

Ezeregy tavaszon át.

....Buddha mosolyog.

*

Kívül hideg tél,

Bent örök tavasz hevít:

nem szűnik lenni.

Régi-új élmény:

színt kap, sarjad, zsong minden –

és megifjodunk...

ha százszor élnénk

az is kevés lenne hogy 

tavaszt csodáljunk

tavasz lesz ismét

megcsodáljuk szépségét

mint minden évben

Káprázat

Kismadár ének

egy marék drágakőnyi

szanaszét gurul.

zöld varázsgömbön

aranypor csillan zengőn

s wén szívem leáll

Lettem volna én(?)

rókalány szívében
tiltott, égő szerelem -
vágy szép hercege?

lettem volna én
ige, édes szív-zene

a szerelemre -

Szerelem és hai

a szerelemben
királynak lenni - édes
gyönyörű végzet.

Parányi jószág.

Látod? Észre se veszed.

Csak hangja árad...

-o-

Eláraszt, betölt,

felébreszt, életre kelt:

valódi művész...

-o-

Magának dalol,

vagy társainak jelez?

Trillája tied...

-o-

Lénye lényege,

küldetése: éneke –

felhangzik, elhal...

-o-

Illó művészet –

milliárdnyi nemzedék

tette örökké...

Mítosz

nyílt egy ablak  és
a groteszk mesevilág
előtt egy NŐ állt -

Nő

A torta habja -
vagy szeszélytől könnyező
húsvéti torma?

Életkép

tali a hegyen –
ha akarom véletlen:

légyott – örülnék!

villan gyilkos kés 

zarándok, s bot kőre hull

Nap! ...vidáman süt...

Fönt a varázshegyen

zarándok botja
koppan - kőre lehullván
visszhang fut hozzám -

nincs már Ifjúság

pondrók rágják gyökerem

jövel Gyötrelem!

M. Scaevola

egyedül vagyok
hiányod izzó trónján,
megtöretetten -

Ünnepek után

lásd leroskadtam,
nézel körül szomorún?
semmink nem maradt -

IFJAN

Vakmerő élet
nem ígér mást, csalfán, csak
szerelmi álmot –

A nő gyógyszere
a mohó vágynak, mit szép
szeme okozott

Bú-ék

fogynak a napok -
ha megkopnak az évek,
új év jár nekünk -

ma bomlik az agy

mállik a lelkierő

új hóra hullok 

Metsző szél zilál,

de egy csöpp madár teli

torokból fújja...

Bár itt lenne már az a tavasz...:)

De ezek a versek itt tényleg kedvesek. Az 'áldozati desszert' meg (nekem) egészen különleges.:)