Én is iszogattam egy darabig, de aszpartam van benne édesítőnek (talán azért is olyan olcsó), így mostanság leálltam róla. Akkor inkább jöjjenek aglükózszirupos csodák (pl. Decathlonos izoitalpor).
A Vitalade-ben 29, a Gatorade-ben 25 kcal van 1 deciben, Powerade-es palackot most nem találtam, de ha jól emlékszem, abban még kevesebb. Szóval az izoitalok nem kifejezett energiabombák.
ISO ital témához: van a plusban egy 'terndy' nevű cucc 99 pénz értékben. szerintem finom is, a citronyos (sárga) és az ananász-epres (kék - logikus....) is, olyan jó inni, siklik lefele. de ma nézem: energiaszegény, 13kcal van 1 deciben. hm. jó, nem kimondottan futó ital, de talán ilyen sportos, lehetne benne rendes cukor... vagy ne legyek maximalista egy ilyen áru esetében? :D
Én úgy tudom, az egynapost adta át (bár nem vagyok mérvadó az úri divatot illetően). Kétnaposról nem tudom, hogy milyen szó volt (szerintem nem nagyon). Egyébként Ossó Zoli nyomán szabadon: a kemény kétnapos versenyek helyett jó időnként egy ilyen pihentető négynapos :-) És én is tök jól elvagyok most ezekkel a 8-15 km-ekkel.
Jó, hogy nekiindultál, mindegy, hogy milyen tempóban, azt hiszem, hogy ami jólesik, nem árthat, sőt. Időközben megjött SMS-ben a másik megoldás is: ENSURE (http://www.vmkorhaz.hu/bel2/kiem_gyogysz.htm) és a körzeti fel tudja írni.
Remélem hallunk még Rólad és csupa jókat ! További javulást ! pm
Gyors bejelentkezés a Balaton-körről. Tegnap koradélután érkeztem Balatonlellére, ahol mint a Zöldgömb váltó befutóembere vártam a csapatomat. Nagyon meleg volt, de hát ez nem újság. Viszont ez volt az oka, hogy a váciak kicsit később érkeztek, mint számítottam. Jött Ossó Zoli is valamivel később, pár mondat beszélgetésre akadt ideje. Aztán a harmadik futó már azt mondta, hogy én fogom váltani :-) Bemelegítenem nem kellett, csak a hosszúnadrágot tettem le, aztán hajrá (információk szerint 2 perccel mögöttünk a vetélytársak). Fél óra után már kicsit kezdtem lassulni, végül 54 perc körül lett a 12 km-es táv. (Előnyünk 16 percre duzzadt.) Ma egyéb elfoglaltságra hivatkozva az első szakaszt kértem. A rajtra várakozva Ossó Zolitól megtudtam pár részletet a Békéscsaba-Aradról (kár, hogy itt nem nagyon születnek beszámolók erről a versenyről), aztán a 8.30-as rajtra még a nap is kisütött. Szerencsére Fonyódon a hegy reggel árnyékot ad, ennek ellenére meglepett, hogy négypercesben haladok. Frissítéssel nem akarták megzavarni a futásomat :-), így a végén már kicsit nehezebben ment, ennek ellenére 32 percen belül volt a közel 8 km. Ossó Zoli szűk öt perc múlva jött (és indította a váciak második emberét), a vetélytárs váltó további 3 perc után érkezett. Megvártam még az egyéni üldözőbolyt, 20 perccel utánam érkeztek Maczó András vezetésével. A nap további részéről még nem tudok, mert Zalaegerszegre mentem szurkolni. A srác úgy nézett ki az elején, hogy okosan versenyez. Ment a mezőnnyel, aztán az első kör végén élre állt. Aztán kiderült, hogy kicsit elszámolta magát, az utolsó kanyarban már nehezen mozgott, ketten is megelőzték. Mindent összevetve azonban nagyon szép az eredménye: bronzérmes a kisiskolák diákolimpiájának országos döntőjében.
Holnap 8 órára Keszthelyen kell lennem, megint az első szakasz a leghosszabb, azt bízták rám. Ha lesz erőm még ma este, összenézem a két verseny útvonalát, hol találkozhatunk össze, mert hát az Ultrabalaton is érdekel. (Ma sok szép sárga nyilat láttam az úton :-)) Sajnos a meleget tekintve nincs változás, a déli részt elkerülte az eső tegnap, 8.30-kor 20 °C-ot mutatott a hőmérő, délben már szerintem megint jóval 30 felett járhattunk. Előzetesben egy "hajrá!" az ultrabalatonosoknak, de azért remélem menet közben is látjuk egymást!
A francba a kötsög munkahelyemmel! :-((( Úgy nézett ki, nem lehetek szabad az ULTRABALATONRA! Lemondtam az indulást a Gabesz-féle ütőképes ;-) csapatban! Erre mégis szabad lettem. Tegnap derült ki. Mérgemben elmegyek asszem a Bükk-be holnap és lekocogok -kizárólag edzésképpen- egy jó kis MARATON-t. Szerintem. Remélem néhányótokkak talizunk. H A J R Á ! ! !
tegnap esti kis futás alatt szépen elkapott az eső, viharral párosítva. HHH-ról lejövet kedves futótárs felajánlotta levisznek a hegyről, de mi inkább a futást választottuk. Széllökésektől eltekintve kellemes volt, nem volt hideg, szél se akart feldönteni, egy kis eső meg nem árthat:) Egy idő múlva technika polo lekerült mivel ezerrel szívta magába a vízet. Félmeztelenül, szakadó esőben, harcolva az elemekkel, araszoló autósok nem kicsit nézhettek bolondnak, pedig csak egy futóbolondot láttak.
5 hét telt el a műtétem óta. Hivatalosan még egy hét.
Nem bírtam kivárni, hogy leteljen. Múlt héten 5-6 km gyaloglással kezdtem. Majd először 100-200 métereket belekocogtam. Majd egyre többet. Tegnap már a 8 km-ben kb.5,5km-t futottam. Ha emelkedő jön sétálok, ha nehezebben veszem a levegőt szintén. Már csak 5 perccel lassabb így. Jól megy. Remélem nem csinálok hülyeséget. Ha fájna, nem erőltetném. De azóta a kedvem is ezerrel jobb.
A kenőcs ismerős. A dokinőm is ezt javasolta, mikor "nyávogtam", hogy milyen lett a hasam a műtét miatt. Használtam is lelkesen.
Nem tudom, hogy hol tart a lábadozásod (reményeim szerint már túl vagy rajta és többé-kevésbé el is felejtetted), de csak most jött meg a válasz az egyik ismerősömtől arra a kérdésre, amit még az ezirányú hozzászólásod idején írtam neki. Közkézre adom, hát ha látja valaki hasznát (bár nem kívánom senkinek):
"Lenne egy kérdésem: Hajdanán meséltél nekem valamai műtét utáni regeneráló keverékről. El tudnád mondani, hogy mi az, lehet-e kapni vény nélkül, ill. létezik-e hasomló vénynélküli. Az egyik futótársnőmnek szeretném ajánlani az alábbi ügyben: ...
contratubex, azt hiszem igy kell irni, kicsit sokáig tartott még sikerult kinyomozni, ne haragudj,"
mi a bringázásból értünk haza 5 perccelk a vihar előtt, már éppen döntögette fela virágokata huzat anyitott ablakban...
nézegetem a edzesonline.hu -t és tetszik. úgy 2 éve elkezdtünk mi is egy online futónaplót, haladtunk si angyon szépen, statisztika, résztváok, pulzus ami kell, de aztána lelkesedés elmúlt... hát pedig... na mindegy. van itt köze vkinek az odalhoz?
Tegnap Győr környékére mentem oda-vissza. Szembe jött a nagy, fekete felhő. Előbb homokvihar, aztán kocsirángató széllökések, aztán az eső. Visszaúton csendes eső és gyönyörű villámok, álomszép naplementével a hátam mögött ...
ON
Kékes után először ma reggel újra futottam. Vihar eredmények: vasútállomásnál 2 villanyoszlop vízszintes, az UTE Tornacsarnoknál és a Homoktövis Óvodánál egy-egy fa az áldozat. Egyébként 11 kili 56:25 alatt sikerült spontán tempóban 155-165 közötti pulzussal: érdemes még készülnöm a Halál 50-re, aztán addig elválik. A jobb bokám LA óta - a jegelés, feketenadálytő és Diclac ellenére, amik alkalmazását már eluntam - még mindig dundi kicsit (bárhogy is akarom eufémizálni) és a kisívű jobbkanyarokat nem szereti ("Egyszer találgattam: milyen is a lábam, Utána megnéztem: majdnem eltaláltam" :-)).
Futni jó. És mindenkinek szép napot, meg hétvégét.
Inkább majd azért imádkozik, hogy ne kelljen rám gondolnia :-) Ott leszek mellette végig. És nem csak lélekben. Egy biciklin ülve körberugdosom a tó körül....
én sokkal jobban örültem volna ha a BSI azt a pénzt küldte volna ezek helyett a kiadványok helyett amit szépen lenyelt a Kékes csúcsfutás nevezésemmel. Persze írtam nekik napokkal ezelőtt hogy akkor talán intézzük már el ezt az ügyet, mert a banknál leellenőriztem a tranzakciót és ott minden rendben. még csak válaszra sem méltattak...
Azt kihagytad, hogy "amikor halálra gázol a mentőautó":-) Különben jó nyirmogást! Ja nem, az már megvolt. Akkor nincs más hátra, mint hogy jó futást!!!
Úgy esett, munka miatt, ma is voltam a Balatonon, is.
A múltkor, amikor a családdal voltam, bementünk a vízbe, egy idő után rám szóltak, hogy "mit csinálok"?
Bámúltam a túlsó partot, beazonoisítottam Tihanyt, és a többi jelegzetes dombot, hegyecskét, "ott fogok futni - ne haragudj apa, de őrültek vagytok..........." hát igen, belátom és be is látom, amit látok az csak a töredéke, hiszen onnan is van túlpart és ott van a két vége, ami nem is látszik. Elnézek jobbra, majd balra, témyleg nem látszik. Eszembe jutnak a földrajz órák " a Balatonnál a keleti, vagy a nyugati oldalon, ha víz felé nézünk, elvégezhetünk egy egyszerű bizonyítást. Tiszta időben a nagyobb vitorlások láthatóan bizonyítják, hogy gömbölyű a föld" Nem látok egy vitorlást sem, olyan erősen tűz a nap, alig látok.
Ma is megnéztem, ahogy érkeztem az autópályához közel, egy dombtetőről be lehetett látni az egész északi oldalt, lassítottam, tekintetemet végigvezettem a partvonalon és nagyot sóhajtottam, közben a rádió zenéről hírekre váltott, "......... hidegfront vonul át az éjszaka, a hétvégére jelentősen visszaesik a hőmérséklet", Hurrrrrá, nem lesz 37C°, csak 29C°, na, így azéert sokkal jobb!:-))
De aztán feltámadsz szépen, összeráncolod a homlokodat, mindannyiunk példaképére, a Nagy Bölcs Tapírra (Tapírka, de jó hogy írtál végre...:)) gondolsz, és futsz tovább....
nekem a zold tubusos scholl szarvasfaggyu jott be( megelozesre es gyogyitasra is)
Draga de sose fogy el.
Azonkivul siman lanolint is lehet gyogyszertarban kapni ami a fo alapanyaga az osszes ilyen kremnek, de sokkal ragacsosabb nehezen kenheto. De hatasos
Sajnalattal olvasok Fajanko koruli dolgokrol. Nekem szemely szerint nagyon sokat jelentett a szigeti harmincason a szurkolasa. Minden kor vegen egy kicsit mindig tovalenditett
Szeresd a Napot, az olvadt aszfaltot, a vibráló levegőt, a vattát a szádban, az ólmot a combjaidban, a véres hólyagokat a talpadon, a feszítő érzést a tarkódban, a lüktetést a homlokodban. Élvezd a versenyt! :-)
Jaj! Három hete rámesett a gázgyár és teljesen magam alatt vagyok. Meghalni sincs erőm. Nyirm. Pedig a hétvégén kéne vagy 212 kilométert futnom. Most a felét se nézem ki magamból (a felét? a negyedét sem!) és hát, nyirm, rohadt meleg is van. Ha jön a hidegfront és mondjuk öt fogot esik a hőmérséklet, akkor is ráolvad a cipőm az asztalfra. Nyirm. Mindegy. Ultrabalaton. Büntetünk. Egy darabig biztosan. Utána vár a bizonyos bódé. Jó, lehetne negyven fok is. És kergethetne két rottweiler. Szóval semmi panasz tőlem! Meg sem szólalok! Nyirm. Jöjjön aminek jönnie kell. Nem félek én hidegrázástól meg hőgutától. Gyerekjáték. Sima ügy. Kalandra fel!
Nekem az elején volt egyszerre több vízhólyagom is. Ha már el bír viselni maga felett valamit, én a géz és jó öreg leukoplaszt párosítást javaslom (próbáltam többféle ragtapaszt, de csak ez nem jött le a futás során). Legalábbis nekem az olyan védettséget adott a hozzá érintkező dolgoktól, hogy tudtam futni. Amikor már szinte érzéketlen volt, vékonyan vazelinnal kentem és így megelőztem az újabb vízhólyagot.
A vizes és meleg? cipő agyongyötörte a lábamat, tele vannak az ujjaim vízhólyagokkal, kidörzsölődésekkel. de annyira, h tegnap este amikor futni mentem nem bírtam felvenni az (új) futócipőmet, mert szó szerint égeti ha vmi hozzáér.
Aztán felvettem egy régit, az tágabb, de így is minden lépés olyan volt mintha tűzhányóban lépkednék. 9 km-t futottam, de ez maga volt a lábfejeimnek a pokol.
Ha már itt tartunk, akkor engem meg a rendőrautó zavart. Ha emlékeztek, akkor a mezőny végén kezdtem. A rendőrautó zárta a futókat. Aztán elunta magát és elkezdett előre kúszni. Meggyőződésem, hogy az épp ott futó 2 igen csinos lány miatt jöttek előre, az ő feneküket kívánták nézni. Mire engem megelőztek, addira már legalább 30 mp-re voltak a végétől (8 perces ezreket futottunk, a vége kb. 8:15-8:20-at). Elég idegesítő volt. Mivel nem akartam tovább szívni a kipufogóját, ezért ott döntöttem el, hogy elkezdek gyorsítani. :)
Az "idegesítő szurkoló" témához: Szerintem a leírások alapján itt azért erősen kérdéses, hogy figyelembe vett-e az illető a futók "igényeit", vagy csak azt, hogy szerinte mi a jó. Verjetek meg, de szerintem egy 239x-es Ironman is csinálhat valamit rosszul. (Például ha szurkol az ember, akkor sose szabad visszaszólni egy futónak, szvsz.)
Az én adalékom a "vesszen-e, avagy maradhasson szurkoló, Fajankó" témához. Nekem a "szurkoló" szóra három ember arca ugrik be: Monspart Sarolta, Fajankó, SK. Ha én szurkolok mindig irigykedve gondolok rájuk, amikor egyhelyben totyogva szemérmesen halkan azt suttogom elváltozott hangon: hajrá!
Kedves Futóbarátok,
Most beszéltem Szaszával és a hétvégi Ultrabalaton versenyen szükségük lenne még 7-8 fő segítőre. Ezért kéri, hogy bárki, aki szívesen segítene és nézne testközelből egy ilyen versenyt, vagy csak kíváncsi a NAGYOKRA, jelentkezzen nála, Szaszánál a 20-439-5682-es telefonszámon. A segítőknek természetesen költségtérítés és segítő póló is jár.
Már nagyon vártam a beszámolót, és mint mindig, most is megérintett az írásod. Itt töbnyire a futás fizikai oldaláról esik szó, ami persze nem baj, sőt....De építkezni, erőt meríteni az ilyenekből lehet - legalábbis számomra. Amikor mögé pillantunk és látjuk, hogy messze több ez annál, mint a hús küzdelme. Köszönet érte... (a könyvet hasonló okból változatlanul nagyon várom).
Engem is volt már, hogy irritált, amikor 25 körön át mindig ugyanazt a rigmust kiabálta a fülembe, pedig kértem, hogy ne tegye, váltson, de ő nem... hanem összességében mégis pozitív, amit csinál, nagyon sok jót tesz, és ahogy Balázs is mondta, mindig tudja, hol kell szurkolni, és rászánja a pénzt meg az időt. Azért el tudom képzelni, hogy van, akit egy folyamatos kísérésnél tűréshatáron túl zavar a stílusa. És amikor én látom szurkolni, abban az is benne van, hogy tudom, ki ő, tudom, amiket obor leírt róla, és ettől másképp hangzik tőle. De ha valaki nem tudja, milyen háttérrel kiabál, lehet, hogy nem ugyanúgy veszi. (Hehe, nekem is szólt már oda futó, hogy könnyű itt kiabálni, inkább futnád le te is. :-))
Kiegészítésként Fajankóhoz. A szimpla Ironmanok számát nem tudom. "Sima" maratonja nem sok van.(egy vagy kettő?) Az ultra futás nem az Ő világa. :-)))) Mindezek ellenére 6x-os dupla és 4x-es tripla Ironman teljesítő. Én úgy nevezem magamban, mint az ország!!! első számú szurkolója, aki az utcai futóversenyeken rengeteg futónak tud mosolyt csalni az arcára, a "szenvedések" közben.:-)))) Nem indul ezeken a versenyeken, de hajlandó áldozni időt, pénzt, ötleteket a szurkolásra. Tény,h fura, szókimndó stílusa miatt (nem biztos,h Neki van igaza), sok embert magára haragít időnként. Való igaz, simíthatna időnként a stílusán, de Ő ilyen. Csendben jelezném,h a köztudottan "magányosan" futó Bérczes Editet is eléggé zavarja a szurkolók "zaja". De elviseli. Balázs is elviseli a dudámat:-)))) Az is igaz,h a folyamatosan fülbe sípolás nagyon idegesítő tud lenni. Nem azért írtam,h igazságot tegyek, mert nem tudok.
Lelkes, jó erőben lévő futóknak szerintem jót tesz Fajankó buzdítása, sokat segít abban, hogy igazi közösségi esemény legyen egy-egy verseny. Ugyanakkor ha valakinek már csak a túlélés az egyedüli cél, akkor erőszakosnak, esetleg megszégyenítőnek érezheti ezt a fajta szurkolást. Én mindig örülök a jelenlétének, amivel nem akarom azt mondani, hogy mindig lelkesen és jó erőben futok.
Én nagyon kedvelem Fajankó stílusát. Hiányozna a pálya mellől. Remélem, bár a triatlon topicból kiindulva nem sok esélyt látok rá, hogy még látom szurkolni, és leordibálni a sok gyalogbéka fejét. :-)
Fajankó stílusa nagyon egyedi. Annyira, hogy semmiféle sablont nem lehet ráhúzni. Fajankó tipikusan a pálya legnehezebb részére áll és onnan szurkol. Bécs-Budapestre is kijön de nem ám az első két, könnyű napra, hanem a dombok közé.
Ha nem ismerném, nem biztos, hogy szeretném. Egy Kékesen akkor gyalogol bele valaki ha már nagyon nem megy a futás és ilyenkor, ha egy ismeretlen rákiabál olyasmit mondjuk, hogy "ez nem gyaloglóverseny, sétálni a Margitszitgeten is lehet," érthető az irritáció.
Segíteni jön, jószándékból jön, de hát istenem, van egy egyedi stílusa amit egy ismeretlen nem biztos, hogy értékel.
Csóványos: Jani többszorös ironman (szimpla, dupla és tripla) teljesítő, tehát elég jól tudja mi az a sport és mi az a fáradtág.
Mint már írtam, engem az nem zavar, ha valaki az út széléről szurkol, de az zavarna, ha folyamatosan zajongana mellettem.
Azt el tudom képzelni, hogy egy olyan ember, aki lejön szurkolni Budapestről a Kékesre (höhö, lejön), az szívből csinálja, és nem gondol arra, hogy esetleg mást ez zavar. Viszont ha ott halad a futókkal és zajong, akkor az első, futótól jött negatív jelzés után el kellene gondolkodnia, hogy valóban jót csinál-e. És ha a futó esetleg nem normális módon jelez, azon felül kellene emelkednie, és nem szabadna vitába, agresszív konfliktusba keverednie.
Azt nem tudom, min kaptak össze, de a bicajos elég durva hangon beszélt. Biztos, hogy egyiknek sem volt tisztán igaza. A kerékpáros egyszer azt mondta?hogy "nem veszed észre, hogy titeket buzdítalak, te köcsög!+". Az a helyzet, hogy ez a kifejezés, ami manapság divatos, engem nagyon zavar.
Ugyanakkor valóban hosszasan sípolt minden levegőkifúvásnál és tényleg lelkesíteni akart minket. Neki is jót tehetett egy kis mozgás, mert kissé zömök volt.
Gondolom, hogy volt valaki, akit külön buzdíthatott. Zavart alig kelthetett, főleg a rendezők motorjához képest, amit szintén ki lehetett bírni.
Mi ennyire egy környéken futottunk? Ugyanis ennek az esetnek én is szemtanúja voltam. Mondjuk szerintem Fajankó korábban sem mindig találta el a buzdítás/alázás közötti határt egészen pontosan. De azért anyázni egy kicsit tényleg durva...
futóbolondok között lehet nagy eséllyel olyan embert találni, aki elmegy a kékesre síppal-dobbal bíztatni a futókat
Idéznék:
sikerült egy nagyszerű duda kereplő kombót magammal cipelnem, és nagyszerűn szórakoztattam is vele a közérdeműt. Igaz, hogy néha jött pár szúrós pillantás, de tökéletesen kidolgozott felsőtestem és a begyakorolt pislogás nélküli nézésem visszavert minden verbális csírát, röviden: senki nem méltatlankodott
nincsenek szaftos részletek, egy futótól kaptunk egy levelet, onnan tudunk róla. csak azért akartam utánajárni, mert a futanetesek és a futóbolondok között lehet nagy eséllyel olyan embert találni, aki elmegy a kékesre síppal-dobbal bíztatni a futókat. A levél alapján egy überprimitív szurkoló garázdálkodott a pályán, csak reméltem, hogy nem a két csapatból valaki az. szerencsére nem közülünk való volt. Fajankóban pedig óriásit csalódtam...
Előre figyelmeztetek mindenkit, hogy off lesz, de nem akarom az offtopikba írni, mert ott kevesebben olvassák.
Július 4. Szlovákia, Piestany, Hodokvas fesztivál. Szeretnék ismerőssel menni, hátha van érdeklődő: Kb. délután 2-kor indulás autóval, 220 km, kb. 3,5 óra (hála a szlovák utaknak). Esti program: New Model Army Apollo 440 Placebo
Kb. hajnali fél kettőkor indulunk vissza, másnap lehet menni dolgozni.
Belépő egy napra 25 EUR, viszont csak a helyszínen lehet napijegyet venni. Az benne a kockázat, ha nincs jegy, akkor csak autóztunk 450 km-t....
Haha, te azt csak hiszed! :-))) Te a mezőny első felében voltál, akkor még az út szélén ült. Én 7:30-ban futottam végig, a 3. kilónál még ott ücsörgött, majd cirka 10 perc múlva utolért minket, lelassított a futók tempójára, és folyamatosan síp-síp-sípolt. Az a 20-30 futó aki az epszilon sugarú környezetében volt, lehet hogy nem díjazta annyira. Engem nem zavart, nekem ez nem olyan odatevős, koncentrálós verseny volt.
OK. Meccs az őszi maraton előtt. A kiírás Neked kedvez, ráadásul a 3 perc überbrutál-lehetetlen-giga feladat - úgyhogy rendben van. :-) Tét? (Mondjuk egy parti-söröshordócska?) Csak stílusosan jeligére... ;-)
Nem ér kedvet csinálni a futáshoz! :-)) (Gratulálok, itt is!)
A Tisza-tó gyötrelmei után nem futottam, nem írtam, nem olvastam (vagy legalábbis nem sokat), másfél hete mozgok megint. Egyéniben jelenlegi állapotomban értelmetlen a Balaton-kör, de miután csapatba hívtak, azért holnap reggel útnak indulok.
Pénteken az első szakaszra kértem magam, mert utána sietek Zalaegerszegre, egyik tanítványom (no nem futásra okítottam, vagy legfeljebb áttételesen) a kisiskolák diákolimpiájának döntőjében indul 800 m-en. A hajrája nem túl jó, de tisztességes az "utazósebessége". Ha esetleg van valakinek jótanácsa, amit "kívülállóként" el tudnék sütni neki, köszönettel venném. (Egyébként kiírás szerint 13.50-kor lesz a rajt, nem fog fázni.)
mi annak idején a kőkemény versenyfelkészülős résztváokon ittunk isostart, én annyit vettem észre, h jobban oltja a szomjat, szomjúság érzetet, ezért nem lötyög a hasban a több folyadék... :) meg finom. de a kualcsa mindig bepenészedik akármit is csinálsz.
Szedd össze magad, Rambócska! Fogadást ajánlok.;) Szeptember végére nem lehet több 2,5 percnél közöttünk a külső körön. Alkudozhatunk, persze. Mától minden addig mért idő közül a legjobbat lehet venni bármelyikőnknek. Most nem tudok 23:40-et. Na jó, a 2 percen belüli különbségért felárat számítok, Te pedig a 3-on felüliért kérhetsz. Csak szerényen jeligére. :) Csak egészségesen...
szerintem a Roktogon és Blaha között, de énsenem vagyok biztos. tavaly már be volt zárva. azóta nincs egy rongyom se a Szigetre ,-) viszont ma megyek futni :-)
szerintetek működik az, ha valaki a 60-75 perces futások alatt izoizé szörpöket iszik? javasolt, javít a teljesítményen, tökmindegy, vagy önbecsapás mert nem saját zsíron fut ilyen kis távokon? a futópajtásom él ezzel, én meg halálra cikizem, amekkora bunkó vagyok (legalább nem unatkozunk), de most már kíváncsi vagyok valami tudományosabb magyarázatra is. előtte-utána van lehetőségünk vizet inni, tehát folyadékot szoktunk pótolni. (utána ki-ki alapon sör is néha...) nekem azért furcsa, mert általában "természetes" módon szoktam enni-inni, elvagyok futás előtt és után vízzel, meg pl. bringázás alatt is minimális lájtos kajával.
van egy olyan gyanúm, hogy megszűnt. de ne legyen igazam. ott lehetett kapni a világ legjobb kapucnis, zsiráfdekoros melegítőfelsőjét, amit kockás anyaggal béleltek alá :-(
A történet ott kezdődött, hogy május utolsó napján a szokásos időben bezárt a Posta. Egészen eddig a napig ugyanis úgy feküdtem le esténként, hogy hátha majd reggel... Mármint, hogy reggel majd úgy ébredek, hogy tudom, mit is szeretnék kapni az idén a futástól -és hogy annyi mindent tudok-e adni érte. Ez így ködös, ugye? Hát persze, hogy Spártáról van szó.
Egyszer Gusztinak azt mondtam, számomra ebben az a legnehezebb, hogy a mindennapokban nem tudok erről az álmomról úgy beszélgetni a körülöttem lévőkkel, hogy ne a hitetlenkedést és a féltést lássam az arcukon. Én pedig nem akarok, nem tudok magányos farkas lenni.
Na, de vissza a Postára. Szóval bezárt, és én nem küldtem el a nevezésemet a Spartathlonra.
(Bár azt hiszem, nem csak erről volt szó. Az elmúlt hónapok azzal teltek, hogy azon vívódtam, abbahagyjam-e a versenyzést, esetleg magát a futást is. Önző dolognak éreztem, hogy a saját álmaimat kergetem, miközben sokan bíznak bennem, mint edzőben. Írni sem volt kedvem. Miről írjak? A fa tövében üldögélős edzéseimről? A hosszúfutásokról, amit úgy kezdtem és úgy fejeztem be, hogy nem tudtam, miért is futok? A magányos esti kocogásokról, amikor pedig nem akartam magányos lenni? Szóval, gödör volt ez a javából – hiszen olykor abban sem voltam biztos, szeretnék-e még futni egyáltalán...)
Aztán egy napon, kicsit talán belezavarodva a saját gondolataimba, úgy éreztem, menni kellene egy hosszabbat. Gondolkozni. Megpróbáltatni. Sőt - ha lehet - megtalálni valamit.
Az UltraBalaton kézenfekvő lenne, hiszen nagyon jó versenynek tűnik, sok baráttal – de aztán mégis a Palicsi 24 órás maradt. Jobb az időpont, közelebb is van, nem is kell egyedül mennem – legyen hát.
Nem nagyon készültem rá. Jó, persze, futottam, minden héten volt legalább egy ötven kilométer feletti edzésem, de mégsem az igazi. Bíztam abban, hogy az elmúlt harminc év alatt összegyűlt annyi kilométerem, hogy nem lehajtott fejjel kell hazakullognom. Meg aztán valahogy olyan erősnek, elszántnak éreztem magam, ami meg is lepett. Nem is akartam különösebben hírét kelteni, hiszen csak egy kísérletnek tekintettem. Egy próbának, hogy visszatérek-e az utamra, megtalálom-e a helyemet.
Egyszer aztán ott áztam a rajtkapu alatt. Ömlött az eső, távoli villámok cikáztak, a háttérben néhány kókadt vitorlás ringatózott egykedvűen a palicsi tó vizén. Akár egy középszerű angol krimiben. Csak még azt nem tudtam, ki lesz a gyilkos? Lesz-e áldozat?
Pontban délben elrajtoltunk. Nem voltunk sokan, talán húsz egyéni és tucatnyi váltó, köztük meglepetésre két görkoris staféta is. A pálya cseles volt. A rajt után száz méterrel már csak egy méternyi aszfaltsáv, amit a víztócsák igyekeztek tovább szűkíteni, aztán egy kanyargós, feltöredezett, kátyús sétány, majd egy kis felázott füves szakasz, végül egy kis kavicsos, süppedős föveny. Mindezt egy kilométerre összesűrítve.
A váltók hihetetlen tempót diktáltak, a szűk, kanyargós pályán hangos kiáltásokkal kértek maguknak helyet – de a görkorisok még félelmetesebbek voltak. Széles lábmunkával száguldoztak köztünk, érdekes látvány volt, ahogy az egyéni versenyzők a sokadik óra után is riadtan ugráltak félre előlük. Így aztán megtanultam néhány szerb nyelvű káromkodást, de furcsa módon engem ennyire nem zavart a pálya zaklatottsága.
Gyűltek a körök. Próbáltam lassan futni, sokat frissíteni. Az eső már elállt, meleg, párás levegő tapadt a bőrünkre. Kikapcsoltam a külvilágot, kicsit talán élveztem is, hogy magamnak most csak én vagyok a fontos. Nem ment olyan igazán a lábam, nem kapott el a sodrás, de nagyon tiszta volt a fejem.
Három óránként írták fel az eredményeket egy táblára. A körök regisztrálása többeknek okozott problémát, hiszen a frissítőállomás, a váltóhely és a körszámlálók mind a fordítónál kaptak helyet, így egy pár négyzetméteres területen időnként akkora tömeg volt, hogy én sem láttam el a számoló asztalig. Néhány óra után aztán rájöttem, hogy a legjobb az lesz, ha addig nem megyek tovább a fordítóból, amíg az aktuális körszámlálóm nem néz rám, nem jelez, hogy észrevett.
Futottam, telt az idő. Nem volt ebben most semmi hősies küzdelem, nem volt más, mint egy hosszú meditáció. Megbékéltem magammal. Aztán eljött az éjfél. Félidő. Tizenkét órája futottam, a kihelyezett tábla szerint a második helyen. Azt hiszem, talán itt követtem el egy apró hibát. Hirtelen nyerni akartam. Versenyezni kezdtem, anélkül, hogy tudtam volna, mi vár még rám a hátralévő tizenkét órában. Fáradt voltam, de nem éreztem gyengének magam. Egy órán keresztül olyan iramot tudtam futni, hogy közeledtem az élen haladó fekete futómezes fiúhoz. Úgy éreztem, ameddig ő bírja, én is fogom. Az egyik körben aztán eltűnt. Bizony, kérem, kiszállt a versenyből. Én meg maradtam, több mint tíz órám volt még hátra, és az előző gyors körök azért bennem is nyomot hagytak...
Le kellett feküdnöm tíz percre. Betakartak, levették a cipőmet, kiszórták belőle a kavicsokat, adtak rám egy tiszta zoknit – én pedig ezalatt behunyt szemmel próbáltam átvészelni a hidegrázást. Reszkettem, vacogott a fogam. - Indulnom kell...- mondtam, pedig bizony maradtam volna. Két oldalról megfogtak, felhúztak a földről. Elindultam, bele az éjszaka sötétjébe. Csak az első száz méter volt durva, aztán újra működni kezdtek a lábaim. Na, nem olyan tempóban, mint előtte, de futottam.
És ismét telt az idő, gyűltek a körök. Már nem akartam versenyezni. Messze tovább jutottam, mint előtte bármikor, de úgy éreztem, nem ez a futás az, ahol nekem nagyot kell teljesítenem. Tettem a dolgomat, egyre nehezebben téptem el ugyan a talpamat a talajról, de a pályán voltam. A lámpák fénye vibrált az úton, ettől időnként olyan érzésem volt, mintha szédülnék. Elcsendesedett a mezőny is, a görkorisok már régen abbahagyták, a váltófutók is lassabbak lettek, az egyéniek közül sokan a sátorba húzódtak. - Maradni kell a pályán. Menni kell. Azt hittem, rengeteget tudok majd gondolkozni az egy nap alatt, de igazából csak ez járt a fejemben: - Maradni kell. Menni kell.
Aztán megjelent egy vékony világos csík az ég alján. Feljött a nap. Futottam körbe, tovább, tovább. Egyre többször kellett belegyalogolnom, de ilyenkor mindig megszólalt itt belül egy hang: - Van valami komoly baj? Nincs? Akkor fuss! Így hát futottam megint.
Hamarosan érezni kezdtem a nap erejét. Gyorsan sapkát vizeztem, próbáltam megint többet inni, idejében hűteni a tarkómat. Néhányan ekkor már kidörzsölt sebekkel küzdöttek, terpeszben futva. Egy kört úgy tettem meg, hogy Neogranormont vittem magammal, és rábeszéltem a szenvedőket, kenjék be magukat. Hamar híre ment a „Krema Magyari” csodakenőcsnek.
Egyre többet kellett küzdenem magammal. Tompa sajgás és fájdalom volt az egész testemben – bár még mindig nem jött az a nagy, elementáris fáradtság, amire készültem. Elérkezett az utolsó óra. Lépésről-lépésre igyekeztem többet, gyorsabban futni. Már régen túlléptem az eltervezett távolságot, már minden kör csak úgy jött, és fricskázott egyet rajtam: - Látod, tudtál volna többet is. Már mindegy volt, ez megvan, tudtam, hogy nem ez lesz a Nagy Futás, mégis...
Rohanni kezdtem. Úgy igazán, tiszta szívemből. Sosem gondoltam, hogy százhatvan kilométer környékén valaha is tudok négynegyvenes ezret, úgy, hogy jól essen. Aztán hirtelen vége lett. Én pedig ott álltam, kicsit zihálva, sziszegve, hiszen az egy napja rajtam lévő trikó véres csíkokat vágott a bőrömbe, a szememet vörösre marta a verejték és az átfutott éjszaka, éreztem a sebeket a cipőmbe beszivárgó kavicsok nyomán, láttam futókat lerogyni a földre... De csak álltam, levettem a rajtszámomat, és arra gondoltam: - Kár, hogy vége. Még futottam volna.
volt valamikor egy Ákombákom nevű bolt a Nyugati és az Oktogon között ha jól emlékszem. Köbö 1 hónapja mászkáltam Pesten, de nem találtam ott a boltot. Tudja vki, hova költözött? Esetleg telefonszámot?
vasárnap lesz egy 30 km-es, kifejezetten lassú (6 percen kívül) futásom a Szigeten. jó lenne egy kis társaság, akár csak résztávokra is. kinek van kedve csatlakozni?
Mondjuk a 3-ashoz képest nem tudom. :) Pár éve is annak, hogy mentem a 3-ason utoljára autóval. Bicajjal meg soha. Gondolom ami érdekes az a Füzesabony-Hortobágy táv. Legutóbb a Tisza tó futásról hazafelé jövet a Poroszló-Tiszafüred-Hortobágy Debrecen útvonalat saját, elég friss emlékeim alapján tudom jellemezni: Síma aszfalt, keróval jól járható. Füzesabony-Tiszafüred útvonalat megkérdeztem kollegáimtól, ők többet járnak arra mint én (legutóbb tán 1 éve is volt hogy arra mentem): Kíváló, mondták. Szóval szerintem beállalható bicajjal elég könnyen. Nem tudom mennyire forgalmas az út, de köbö olyan lehet mint a 3-as, tippem szerint.
(Hortobágy előtt és után van talán 1-2 km-nyi rosszabb minőségű aszfalt, de ez sem vészes.)
Ahogy mondod, autópálya, autóút kivételével, csak ahol tábla tiltja. Mondjuk az 1-es útra is ki van rakva pár helyre. Meg máshol is van érdekes helyeken. Pl km-re minden lakott településtől, egyszer csak eléd ugrik egy tiltó tábla:-(((( Haveromat a maratonváltó napján büntették 5000-re az 1-esen. Azt a rendőr is tudta,h az 1-es út benne van az Eu-s bringautak javaslatában. Mégis megbüntette. Volt olyan is,h bringaverseny közben akarták a bringást büntetni, szerencsére eltekintettek tőle, mikor a szervezők utólag tiltakoztak a zsaruknál a válasz az volt, h valóban felesleges ott már a tábla, csak nincs pénz leszerelni:-((((
... hát én csak ennyit láttam/halottam felfelé - pont akkor értem oda az utolsó kanyarhoz: A bicajos srác elég keményen beszólt egy futónak (valószínűleg már lentebb is húzták egymást) - itt is ment köztük a perpatvar, majd bicajos anyázott egyet - mire futósrác visszafordult hozzá...
Úgy látszik, nem sokat foglalkoztam a táblákkal. Ha janimaci azt állítja, hogy voltak "szentháromság-táblák", akkor biztosan úgy is van. Elnézést, tekintetes bíróság, én csak a pedált nyomtam:-)
Én az (ha jól emlékszem) az utolsó balkanyaban láttam a földön ülni egy bringást, aki valamit beszólogatott a futóknak. Nem teljesen értettem, hogy valami ismerőst viccből "húz", vagy tényleg valami konfliktus volt. Én arra tippeltem, hogy valaki beszólt neki, hogy miért bringával közlekedik. Lehet, hogy az említett sípoló volt?
Egyébként engem személyszerint kimondottan zavarna, hogy ha valaki mellettem folyamatosan sípolna. Ha az út mellett sípolna, kerepelne, dudálna, annak pedig kimondottan örülnék. A két helyzet teljesen, de teljesen más. (szvsz)
A 3-as úton lehet kerékpározni, sehol sem tiltja tábla. Hétköznap nem próbálnám meg, de szombaton nem volt gáz tavaly sem, idén sem. Egy viszontkérdés:-) A 33-as út milyen minőségű Hortobágyig - mondjuk a 3-ashoz képest?
Huhh... Ez nagyon izgalmas volt, még olvasva is. Gratulálok a lélekjelenlétedhez, a végül sikeres teljesítéshez, és a beszámolóhoz. Enélkül szegényebbek lettünk volna. thx
Szerintem nem. Hogy miért, azt nem tudom. Talán azért, mert sokféle ember összejön futásnál is, és mindenkinek más a habitusa. Engem kicsit zavar, hogy miért baj, ha valaki veszi a fáradtságot, és szurkol. Még esetleg úgy is, hogy közben fut. Mint tapasztalt futás közbeni szurkoló elmondhatom, hogy igen energiarabló dolog kereplőt tekergetni meg dudát nyomkerászni futás közben. Már én is gondolkozom rajta, hogy nem nagyon fogom erőltetni. Kell a fenének az atrocitás.
A büntetlenség egyik legjobb módja, ha mindél többen mentek a tilosban.
Egyébként a 3-ason mentünk végig, és időnként a legváratlanabb helyeken volt a tiltótábla. Olyan, ami a csak a kerékpárost tiltaná nem volt, csak a 'szentháromság'. Vicces, hogy sok helyen mehetsz szabályosan, aztán 100 méterre van egy tiltótábla. Az út jó minőségű. Sokkal jobb, mint a falvak közötti. És emelkedő sincs benne annyi. Ez mondjuk nem előny. :)
engem pont most vasárnap állítottak meg, ilyen miatt Tokaj-Sárospatak útvonalon. van rajta több helyen is kerékpárral-traktorral-lovaskocsival behajtani tilos tábla.
odafelé békénhagytak (az út túloldalán mérték az autósokat), de visszafelé megállítottak. személyit kértek (nem volt nálam), aztán mondták, hogy így hogy fognak azonosítani, ha elütnek.(c:§ majd egy pár perces beszélgetés után lezavartak a falvak közötti útra.
Hoppá! Mondjuk azt felfelé tekerés közben mondta, hogy páran felajánlották neki a verekedést, amit akár vissza sem utasítana. De nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire elfajul a dolog. Több részletet közölhetsz? Miért keresed pl.
Gratulálok mindenkinek a hétvégi futásokhoz, próbáltam a Kékesen minél több ismerős nyakáb érmet akasztani, aki nem tőlem kapta, az vessen magára. Vagy áldja a sorsot, hogy nem egy tapír gratulált neki.
Keresek egy embert, aki esetleg látta legyen szíves segíteni nekem. A futókat kísérte bicajjal, szemüveg, surdakalapszerűség volt rajta és folyamatosan sípolt. A mezőnynek kb. azt a részét kisérte, amelyik 1:10 és 1:15 között ért be. Elég sok fb ért be ezen a környéken, nem láttátok, esetleg nem ismeri valaki?
A Kékesre gondolom főútvonalon tekertetek. Volt kint kerékpározni tilos tábla? Remélem igen, mert ha nem, akkor tárgytalan a kérdésem. :) Azért kíváncsiskodom,mert erősen gondolkodom rajta, hogy nem a megszokott útvonalon tekernék mostanság, hanem olyanon, (mer' annak az útnak jó a minősége) ahol kint van a kerékpárral coki tábla. Mennyire nézik el ezt a rend őrei? Talákoztatok már ennek kapcsán velük? Büntettek?
Sziasztok, gratula a Kékes futáshoz mindenkinek. Nekem kimaradt idén, egyéb elfoglaltság miatt, de a Hortobágyra megyek! :)
S remélem futni is fogok. :)
Ja, Kékes kapcsán: külön gratula OT Sanya haveromnak, aki elindult a Kékesre Debrecenből, s kb. félúton jutott eszébe, hogy otthon maradt a futócipője, így a haveri társaságunk második részével -akik később indultak el oda- elküldette az én futócipőmet, s abban nyomta le a hegyet. Ez már csak azért is figyelmre méltó teljesítmény, mert ő 43-44-es cipőt visel futáshoz, nekem meg 41,5-van. :)
Ülj le kicsit hátradőlve (mondjuk egy fotel, kanapéban) és húzd magad felé a lábad, majd amennyire tudod keresztbe (tolod át a másik lábad fölött). Azt még tudd, hogy nem biztos, hogy használ, de árteni biztos nem fog.
Bocsi, kicsit hosszú lett (bűnbánóan körmét rágó szmájli)
Gratula, Lúdtalp!!! 21 perc?! Hűazannyjáját!
na, itt a beszámoló a péntekről:
Régi elmaradásaimat próbálom behozogatni, ui. szeretném befejezni az OKT-t. 17 éve kezdtem el, a környező részeket már mind bejártam, csak a nagyobb falatok vannak hátra. A T100 után pedig úgy gondoltam, sikerült kitolni a határaimat; amit régen 2,3 napos túrának szerveztem volna meg, manapság le is tudom futni. Szóval Zirc- Csókakő, 46 km. Még azt hozzá kell tennem a történethez, hogy az OKT útvonalat az elmúlt évtizedekben átgyúrták egy kicsit, és ennek megfelelően kihoztak egy új igazolófüzetet. MIvel az enyém régi volt, de már beletettem jó néhány km-t, a szöveteségben úgy döntöttek, kapok fénymásolt fedvényeket az új útvonalakról és annak megfelelően teljesítem a hátralevő túrákat.
9 előtt szálltam le a vonatról Zircen, és szerénynek nem mondható becslésem szerint 6 ó. alatt kényelmesen letudom a távot és még mindig marad 2 órám lustálkodni.Csak alapvetően utálom az üresen futó időket, ezért azt gondoltam, kirándulósabbá teszem a futásomat, benézek az apátsághoz, megkukkolom a tési szélmalmokat, meg kiülök lábatlógatni a Római fürdő monumentális szikláihoz.
Óra indul, apátságtól a műúton haladok Bakonynána felé, táv 9,5 km, szint alig, hipp-hopp és ott is vagyok... Aszfaltútról le, falu határát elhagyva dzsindzsásodik az út az erdőben, meleg pára száll fel alulról, ahogy keresztülhaladok rajta. Öreg motorosnak gondolom magam, ezért egyfolytában radarozok az eltévedés lehetőségeit kutatva, tudom, hogy könnyen bebújik a jelzés egy bokor alá, vagy észrevétlen vált irányt az útvonal... MÁRPEDIG ÉN NEM AKAROK ELTÉVEDNI és NEM IS FOGOK! Óhóó, itt az első szöknivágyó kékjelzés! Aztán a második faramuci letérő/kitérő, mocsarat elkerülő, meg a harmadik, csak győzzem kapkodni a fejem. Nem telik bele 2-3 kilométer és minden fa gyanússá válik, de örülök, idáig minden ok, sinen vagyunk. Az aljnövényzet közben példátlan bujaságba kezd, megy az út, de én már nem látszom ki belőle, úgy 2m magasságban ér össze a fák lombkoronájával, egybefüggő, áthatolhatatlan egészet alkotva. Idáig futottam, aztán gyanúsan csípni kezd a bozótos, beletévedtem egy őscsallánosba, a lábam alatt még mindig rendes út van, de ez piszkosul nem vígasztal. Minden lépésnél újabb fájdalmas hólyaggyűjteménnyel leszek gazdagabb, de még van humorérzékem: "legalább elkerül a reuma néhány évig" :) Már képtelenség futni. Két kezemet a magasba tartom, hátha megmenthetek néhány négyzetcentiméternyi bőrfelületet a csaláncsípésektől. Nézem, hátha látom a zöldtenger végét, de csak sejtem, hogy valahol messze, a szomorúfüzek környékén belebotlok egy kék jelzésbe és a rendes útba. Kicsit ritkul a sűrű, óvatosan futok újra, helyenként magas térdemeléssel haladok, nincs kedvem megbotlani. Aztán ahelyett, hogy kiérnék, csak még jobban beleolvadok a zöldbe, kezd idegesíteni, hogy mi lesz velem, ha Szilszakáll nem jár erre és nem ment meg?! Újra egy utat találok, közben rákapcsol a nap, fullasztóvá válik a meleg pára. Ég a lábam, egyre több a szederbokrok nyoma, de menni kell, mert nem lesz idő a szélmalmokra! Úttalan utakon próbálkozom tájékozódni, belőni, hogy merre is lehetek, és ahhoz képest hol van a cél. Visszamenni már képtelenség, Gyalogbéla jut eszembe, hogy mekkorát röhögne most rajtam, ha meglátná, hogy az ő módszereit követem... Az elkövetkező 2 órában mint a mérgezett egér rohangálok össze-vissza, közben belefutok egy olyan pókhálóba, ami szinte visszaránt! Úristen, végigfut az agyamon, hogy mekkora lehet a hálóhoz tartozó szörnyeteg, ha ilyen erős lasszót tudott szőni?!! Nyúlsikoly, eszeveszett kapálózás, hátha megszabadulok a hívatlan vendégtől, mielőtt belémdöfi halálos csáprágóit és szörnyethalok a dzsungel kellős közepén :) A jobb combomból csordogál a vér, de nem érdekel semmi, csak ki innen, minnél messzebb!!! Szerencsére humán jelenlétet észlelek, favágók dolgoznak a közelben, hallani a feldobált rönkök puffanásait a teherautó platóján. Huhh, megmenekülteeeem!!! Elcsigázva, de boldogan kérdem az utat Bakonynána felé, erre fürkésző, zavart tekintetek vizsgálnak, "Hát magával meg mi történt?!" Lelkemre kötik, hogy most már ne tévedjek el, nincs messze a falu. Aha, szóval kiérek, jobbra búzamező, aztán az elágazásig egyenesen, aztán kétszer balra. Perzsel a nap, naná, hogy asse' tudom, hogy mikor jön a kétszer balra, talán már rég sokszor jobbra lett belőle :) Nézem az órámat, 17 kilométert tettem meg egy 5-6 kilis úton, ez bizony derék. Kicsit olyan érzésem támad, mintha egy Porséban ülnék, de ahelyett, hogy a gázt nyomnám, inkább kidugom az alvázon a lábam és két lábon futok a kocsival együtt... itt van egy rendkívül okos kis szerkezet a kezemen, csak egy gombnyomás és máris kinyilazta volna nekem a helyes utat, erre én tökagyú stoppernek használom. Szidom magamat, hogy hallgathatok a Bélára, hogy gps segítséggel futni nem etikus?! Búzamező megvan, messze a távolban falu, közepén templomtorony, ahogy az lenni szokott... jaj, de jó, akkor megvan Bakonynána, oda kel lejutnom, ahhoz kell egy jobbramenő út, majd egy északnak forduló. Vágtatni kezdek, akkor még nem tudom, hogy az a falu nem is AZ a falu, és hogy elindultam visszafelé. Fél órán belül rájövök, hogy menthetetlenül semmit sem tudok a hollétemről. C-terv van, keresni megint egy búzamezőt, a hozzátartozó szekérúttal. A búzát ugye le kell aratni, a gépeknek a faluból oda kell jutniuk, tehát kell itt egy út, ami bevezet vmilyen településre. Nekilódulok, majd majdnem elütök egy terepjárót. Kifaggatom az öreget a hollétünkről, majd hatszor felmondom neki az utat, mint hajdanán a szorzótáblát, nehogy elfelejtsem. Aztán egyszer csak tényleg kiérek a műútra! megint megvan az én kis falum, fordulok jobbra, de már gyanus a szituáció, le is intek egy motorost a nyeregből. Höhö, már kínomban röhögök, megint elmentem volna rossz irányba, hiába, ez egy ilyen nap... :)
Bakonynánán be a kocsmába, bélyegzek, uccu tovább. Fancsali képpel konstatálom, hogy elkótyavetyéltem (ott és akkor nem ezt a kifejezést használtam) a szélmalmokra szánt időmet. Kellemes, árnyas erdei szakaszon futok, nagyon élvezem! Se csalán, se szederbokor, se lasszózó szörnyetegek. A Gaja patak felett vezet az út, látszik, hogy populáris ez a terep, szélesen kitaposott az ösvény, dugig vagyunk kék jelzésekkel. Hamarosan jön egy kis kitérő, már vártam erre: a Római fürdő szikláihoz vezet. Pocsékul állok az idővel, de ha törik, ha szakad, én akkor is a sziklánál akarom megenni az ebédemet, a világbékén ábrándozva, szép csendben, ahogy elterveztem. Eltörpülök a hatalmas kövek közt, sehol egy árva lélek, meglep a magány egy pillanatra. Szeretem ezt az érzést. Egy különleges helyen vagyok és egy különleges finomságot majszolgatok, ezt az idétlen hobbit gyerekkoromból hoztam magammal és tök jó! Futok tovább, már nincs bennem zaklatottság az eltévedések miatt. Jásdon megint kocsma, bélyegzés, indulás a szélmalmokhoz Tésre. Nagyon szintes, de tolom magam előre; Farkas és Larzen jut eszembe, igen, igen, tessék csak megpróbálni megfutni az emelkedőket! Prüszkölök, lealkudom az emelkedő felére, majd az egyharmadára, majd a néhány futólépésre :) Tésen olyan vagyok, mint Peti az iskolatáskás nótában: húz a szívem jobbra, mégis balra inulok. Pecsét, smucig létemre veszek egy jéghideg iceteát és futás közben iszom meg. Olyan forróság száll fel az aszfaltról, hogy rögvest eszembe jut a tavalyi Balcsi- kör.
Elhagyom Kisgyónt, nézem a térképvázlatot, irány Isztimér! A biztonság kedvéért megnézem az okátés térképemet is és akkor érzem, hogy valami nem stimmel, sőt, piszkosul nem stimmel!!! Azt írja, hogy az isztiméri utat lezárták... helyette Bakonykúti... Úristen, az hány kilométeres kitérő lesz?! Hirtelen átfut rajtam a felismerés, hogy sokkal hosszabb az út, mint számoltam, semmi esélyem elérni a vonatomat. Furcsa változások kezdenek lezajlódni bennem, pánikolok, hogy nincs innivalóm, meg kajám, meg a telefonom is használhatatlan és különben is fáradt vagyok és nem erre vagyok most kalibrálva!!! Na, ácsi nyúl, elég ebből, hordom le magam a sárga földig. Cucu szavai rémlenek, "majd ott és akkor, ha gáz van, úgyis meg fogod oldani". Szóval Z-terv. Ameddig lehet, a kéken bejutni Bakonykútiba, aztán busz, vagy stop. Belehúzok, a furcsa izgalom a gyomromban nem múlik, sebaj, legalább nem vagyok egyedül :) Szerencsére úgy van jelezve az út, mint egy jól megrendezett versenyen, képtelenség eltévedni a jelhalmazban. Bakonykútiban már 50 km felett járok és érzem, hogy fáradok. A falu bűbájosan szép, mintha a füvet is fodrász nyírná, minden olyan rendezett. A buszmegállóban letámadok egy meggyfát és kérgig rágom. Pöcsét, elpilledés a kocsma kertjében, nem akaródzik tovább menni... na, Nyúl, adjuk fel??? Közben csak elindulok tovább, vidám kantri- muzsikás vigadalom van a közelben, pont mellette haladok el. Szinte fáj a szivem, legszivesebben én is beállnék és ugrabugrálnék egyet, vagy csak leülnék és hallgatnám a zenét és bámulnám ezeket a boldog, felszabadult falusi embereket. De skizofrén lényem másik fele belémrúg, hogy azonnal toljam arrébb a biciklit, különben baj lesz. Jól van, jól van-, háborgok, de megyek tovább, számításaim szerint még el kellene érnem a következő pecsételő helyet sötétedésig, az kb. 10-12 km lehet még. Még hallom az elhalkuló zenét, közben sasolom a kéket. Aha, balra... megyek balra, nincs tovább jel. Akkor fölfelé, ferdén egy kicsit... semmi. Akkor kezdjük elölről, csak menjünk tovább... semmi és megint csak semmi! Okátés leírás elő, olvasom, igen, lezárt ciszterna, lerombolt majorsági épület, okés, de hol a manóban van a jelzés!? Nagyon csüggedek. Több száz métereket gyaloglok össze-vissza, a szélrózsa minden irányába, de semmi. Itt döntöm el, mára vége a futkosásnak, visszamegyek a faluba, igenis leülök zenét hallgatni és majdcsak lesz vhogy. Elindulok egy kicsit arrébb, a dzsumbujosba (már hiányzik :) és eccercsak ott a kék... szakramentózok, hogy mégsem mehetek zenélni, de már nem futok, sok a kaptató, és fáradt vagyok. A Bogrács- hegy tetejéről nagyon szép panoráma illegeti magát, az ég is szinesedik, megy le a nap. Sietni, Nyúl, sietni! Minden érzékszervem a kék színre van hangolva, ha most eltévedek, végem. Szép széles úton haladok a hegytetőn, de hamarosan vészriadó jelzés hallatszik: megint nincs jelzés. Újra eljátszom az előbbi mókát, végül a széles út mellett döntök, ahogy visszakanyarodik, biztosra veszem, hogy balról bele fogunk botlani a jelzett útba. Útkereszteződés, majd teljes elveszés... lementem volna a térképről?? Jaj, istenem, hol vagyok??? Behunyom a szemem, a "minden mindegy" helyzetnek megfelelően kiválasztom a balra menő utat és futok, ahogy kifér a csövön. És nincs lámpám se! És ne fosnék ennyire a sötétben... :((( 1-2 km múltán beigazolódik a feltevésem: balról ott a kék, de az út már sötétedik és a lombkoronák miatt még risztóbban néz ki a helyzet. Nagy dilemma előtt állok: vajon bevállaljam az újabb eltévedést és vele azt, hogy beleveszek az erdő sötétjébe? Semmi humorérzékem nincs, pattanásig feszült vagyok, drámai módon szarul érzem magam. Jó lenne a tóhoz érni végre, embereket látni. Hirtelen jön a döntés és már viharzok is az erdei ösvényen... bevállaltam, hát gyerünk! Észveszejtően robogok, 4:35-ös tempó, úristen, ennyire be lennék szarva? Hát igen, a félelem nagy úr, az imént tapasztalt fáradtság és a nyafi egy pillanat alatt eltűnik. Jelzéstől jelzésig haladok. Ha látom a következőt a fán, belesprintelek. Térkép a kezemben, milliméterről milliméterre követem, hogy éppen hol haladok... Aztán főút... és a tó... és nagyon, de nagyon boldog vagyok! :))
A víztározó mellett már lassabban baktatok, megint megyek a kocsmába :) Emberek vannak, rögvest kérdezek, pedig most kivételesen tudom, merre kell menni, de akkor is jó néhány szót váltani a heyliekkel.
A kocsmába belépve elcsendesedik a férfinép, bámulnak rám, ami azt illeti, elég elcsigázottan nézhetek ki. Bélyegzőt kérek, de úgy lelassulnak a mozdulataim, hogy óráknak tűnik, mire összekordinálom a füzet kinyitását és a pecsételést. Még mindig központi téma vagyok, szinte érzem, hogy mindjárt faggatni kezdenek, hogy honnan a manóból keveredtem ide ilyen későn és ugyan hova tartok? Mosolygok, félszavasan mesélek, majd besöpröm az őrülteknek kijáró elismerést. A kérdésre, hogy hogy jutok haza, csak lazán vállrándítok-, ami azt illeti, tényleg nem volt túl sok tervem. Erre nem felajánlják, hogy elvisznek a buszig kocsival? :)
Szóval ennyi volt az én Nagy Kalandom a pókokkal, csalánokkal és az alantas kékjelzésekkel és így lett egy 46 km-es túrából egy 63 kilis tortúra :) A faluban felszálltam a buszra (érdekes, senki sem akart mellém ülni), Székesfehérváron meg elfutottam a vonatig, 2-kor már ágyban is voltam.
Tanulság? az volt sok, de az ilyen hosszabb kiruccanások már csak ilyenek. Dióhéjban: a póknak nyolc lába van, mégis elüti egy nyúl...
Szép futás volt. Milyen érdekes hogy mindketten tök ugyanott kavartunk el (Nagy-szénás). Látod, a futók már csak ilyenek :D Gratu a teljesítéshez, és a szép időhöz!
"Masszírozni nincs értelme. Ez egy szalag." - Gyógytornász barátnőm, ennyit mondott, meg mutatott valami cifra nyújtást, amit képtelenség szavakkal leírni.
Fú, nekem egyszer sérült meg ilyenem, amikor a túl sok futástól túlerőltettem. (Igen, ilyen is volt. :-) ) Ráadásul az első ironmanom előtt pár hónappal. Egy mázlim volt, hogy csak futásnál éreztem, úszásnál és bringánál nem. Amúgy 2 hónap kellett hozzá, mire újra tudtam futni.
én most erőteljesen jegelem, ha valakinek volt hasonló vagy tudja, hogy milyen masszázs illetve nyújtás segítheti elő a gyógyulást, az lécci szóljon, ha kérhetem emilben, mert nincs nagyon időm sajna mostanában topikolásra. köszi
Gratula a Csúcsfutóknak, Falasokkolóknak, Duplázóknak, Pályacsúcsfutóknak! :-)
Jelentem a mai napon a HHH panorámakörön én is elkönyveltem egy 7 másodperces PB-t :-) Közel 3 éves rekordomat sikerült ennyivel bedöntenem Enyészetországba :-)
Jó jó, ez nem valami "hajde" látványos fejlődés, de én roppantul örültem neki, mert tendenciát látok benne! :-)
Szombaton reggel fél 9-re értünk Mátrafüredre. Elvettük a rajtszámokat, ettünk, sok ismerőssel találkoztunk. 11-kor elrajtoltunk. Az elején egy kicsit gyorsan kezdtem. Nem voltam jó formában mert nem rég torokgyulladásom volt, ezért nem ment jól a futás. Többször belegyalogoltam az emelkedőkbe. Sokszor frissítettem, mégis rosszul ment. Amikor nagyon lihegtem megkérdezték tőlem, hogy jól vagyok-e.
A többiek is nagyon kedvesek voltak, hogy bíztattak! A vége felé már apa utolért. Akkor kicsit jobban lettem. Fent megvártuk, amíg anya is felért, hogy együtt kapjk meg az érmet.1 óra 19 percet mentem. Tavaly sokkal kisebb volt a sor a kőnél.
Tartok tőle, hogy nem. Anno a triatlon topikban is bedurcizott, és oda sem ír azóta. Egyébként meg nem értem az annyira befelé fordulósokat, hogy miért zavarja őket, hogy valaki mentális segítséget próbál adni... Mert akkor külföldi versenyre sose menjenek, mert ott aztán végig ricsaj van.
Nekem is, az őszi 50-esen igen sokat jelentett a jelenléte. A végén Mátrafüreden 2 kocsival arrébb parkoltak, mint mi, s így jó étvágyat kívántam neki. Nem tűnt zordonnak. Remélem még meggondolja magát ...
futottam a héten kétszer is (kedden ez nem is rossz, nem?), hajnalban, hűvösben, gondoltam megnézem hány km is ez. googlemap: itt nem lehet vonalat rajzolni és megnézni mennyi km is a táv. googlearth: itt lehet, de nincs olyan felbontású térkép, h ki tudjam jelölni... miért nincs az ertahnek is hybrid verziója?! vagy csak én nem találtam? van vkinek ötlete?
így nem tudom az onokáimnak majd bizonyítani, h ott voltam jubileumon.
ma elkövettem az idei év leggyengébb 5 km-ét. 2,5 km bemel egítés, 5 km tempó, tempó ???? 2,5 km levezetés. jól esett, de papírkutya voltam. meleg? fáradtság? meló? vagy együtt.
------------------------- Zilaci, most olvasom mit követtél el a hétvégén. Hatalmas gartula Neked!
Tavasz vegen felhorgadt bennem egy otlet, hogy megis mi lenne kello kihivas jovore, ennek okan pedig lazasan kornyekbeli tturak utan neztem, hogy szepen felepitsem, illetve teszteljem, van-e ertelme egyaltan arra gondolnom, hogy birok-e vajon soktiz kilometert tenni egymas utan. Ebbe remekul illett kezdesnek egy otvenes tura, idealis idopontban, raadasul tavaly a rovid tav tetszett, az utvonal es a szervezes is jo volt, es az ido is jonak igerkezett. Ezert tudomanyosan nekialltam a mult heten, kinyomtattam a terkepet, felig-meddig megtanultam, neztem es osszevetettem a turistaterkeppel, beosztottam hol tudok vizet venni, mennyit kell vigyek, hol jutok kajahoz, es igy tovabb. Elozetesen kitalaltam magamnak egy 6 oras idot, felteve persze, ha - a tavalyi rovidtavval ellentetben, ahol ketszer is sikerult - nem tevedek el, de nem az ido volt a prioritas, hanem az, hogy normalis idovel ÉS ne tulsagosan faradtan erjek be a celba. Szombat este meg osszepakoltam, hutotaskaba jegakkuk, bele csoki, banan, energiaszeletek, kifli, sos kesudio, szalami, meg egy csomo innival. Tavaly tobbszor futottam kis haromdecis kulaccsal a kezemben, nekem bevalt, ellentetben a hatizsakkal es a derektaskaval, de tudtam, hogy ez itt keves lesz, ezert elovettem egy kb. 6 decis bringaskulacsot, es haromzsebes bringasmezt. Mivel a mindenekfelett valo konnyites volt a celom, ezert kajan kivul semmit nem vittem magammal, mindent az autoban hagytam, es a rajtnal leadtam a kulcsot. Mivel egy baratom elindult gyalogosan, akit meg az elejen utol akartam erni, es vele vitettem egy kis enniinnivalot, valamint hogy a tav egyharmadanal van durvan Nagykovacsi, a masodik harmadnal meg a frissitopont, ezert itt terveztem enni es inni is, vagyis csak par csokit meg energiaszeletet raktam be. Reggel oltozkodes kozben lattam balazst es akibacsit elindulni, gondoltam, hogy mar nem nagyon fogok talalkozni veluk, raadasul kesobb megtudtam, hogy csak rovidtavoztak. Talalkoztam meg par bolonddal, megismerkdtem Dj_Rushboy-jal is. De nem akartam senkivel egyutt futni, ne akadalyozzuk egymast. A szervezok elozetes tanacsa szerint pontban nyolckor nekiindultam, kulonosebb bemelegites nelkul. Elkocogtam az elso ellenorzopontig, a meredekebb emelkedokon mar most belegyalogoltam, fo az erobeosztas. Aztan leovatoskodtam a piroson a betonig, es elindultam felfele a Fekete-fejhez. A mindenfele edzesek plusz minden hetkoznapi bringaval meloba jaras miatt nem nagyon tudom a labaimat rendesen kipihentetni, ez mar ki is jott itt elegge az elejen, de remeltem, hogy bemelegszik, es majd beall egy faradtsagra, es onnan megy majd. Itt neha belekocogtam felfele is, de tobbnyire csak temposan toltam felfele gyalogolva. Nagyon jo volt - itt - a szalagozas, sikerult nem eltevednem, igy hamar elertem a masodik ellenorzo pontot is, utana a ket tav kettevalasat se neztem el. Innen a Nagy-Kopaszig mar kulon ment a hosszutav, igy erosen megritkult a mezony, szep erdei utakon kocogtam, es eloztem le neha-neha valakit. Aztan a pont elott utolert larzen, picit futottam a nyomaban, de o felfele is ugyanazzal a tempoval nyomta, ehes is voltam, ugyhogy leszakadtam, es eszegettem es ujra egyedul kocogtam. Aztan sokaig latotavolsagban futott, lefele neha meg is kozelitettem, de utol azert nem ertem... A Nagy-Kopaszon meg sose jartam, nagyon tetszett a kilato, de nem mentem fel, inkabb futottam tovabb. Ekkor mar masfel ora korul jartam, a hetkor indulo baratomat itt remeltem beerni valahol, mar fogyoban volt az innivalom is. De csak nem ertem utol ismerost, igy nyomtam tovabb, vegulis nincs mar messze Nagykovacsi. Az idojaras altalaban kegyes volt, sokat volt felhos az eg, a meleg ellenere legalabb nem egette a fejem - a sapkan is sporoltam... :o) A kicsit unalmas dozerutas resz utan vegre beertem Nagykovacsiba. Utolertem, es megismerkedtem egy ujabb futobolonddal, PrInCe-szel, valtottunk par szot, aztan pont beertunk a pontba, ahol ott vart a baratom. Mint kiderult, a jofej azert belekocogott neha, nehogy mar csak ugy utolerjem... Szoval egyutt indultam el vele a sargan a Nagy-Szenas fele. Itt elkovettem az elso hibat, nem kajaltam rendesen Nagykovacsiban, es a baratomtol kapott pia felet is megittam, igy csak haromnegyedig telt kulaccsal indultam el. Itt a sarga jel jo sokaig szinten uncsi lett volna, de egy jo fel orat gyalogoltam a baratommal, beszelgettunk, ettem ittam,kozben lehagyott minket rushboy. Igy ertuk el az erdot, ahol elbucsuztam, es ujra nekiindultam kocogni. Hamar elertem a letrat, ratertunk elobb a kekplusz, majd a kek jelzesre, es temposan, a lankasabban megint felfele is belefutva, felmentem a Nagy-Szenasra. Kozben fogyott a kajam es a kulacsom is urult, de gondoltam, valahogy csak kihuzom a frissitopontig. Pecseteles utan elkovetta a masodik, nagyobb hibat. Hiaba ragta a szamba a lany az ellenorzoponton, hogy a piros ES a keke egyutt megy egy darabig, es azon menjek, en a domb tuldo oldalan meglattam a pirosat, es elkezdtem lerobogni rajta. Vagy ket, ket es fel kilometer mulva, amikor haztetoket lattam a fak kozott lett gyanus, hogy itt valami nem kerek, es akkor esett le, hogy csak piros jelzes van, es csak itt neztem ra a terkepre. Igen, sikerult majdnem teljesen visszakocognom Nagykovacsiba. Nagy levego, gyaloglas vissza, persze hol mashol tevednek el, mint egy hosszu lefelenel. Na mind1. Mire visszamasztam, pont az ellenorzo ponton allt a baratom, igy bevartam, es kunyeraltam tole egy kis innivalot meg. Megtalaltuk a helyes utat, kicsit megint mentem vele dumalva, aztan nekiindultam lefele. A Hosszu-arok egesz kellemes volt, szeles dozer ut, utolertem megint vagy ket-harom embert, akit egyszer mar Nagykovacsiban lahagytunk.Itt szerencsesen megtalaltam az Antal-Antonia arkot, es elkeztem maszni felfele. Kisutott a nap, megint elfogyott majdnem az innivalom, alig birtam legyurni egy energiaszeletet, kezdtem el is faradni, folfele mar egyaltalan nem ment a futas. Felvergodtem a betonig, ami kis zartkertek mellett vitt el, igy folyamatosan azt neztem, hol latok egy kis mozgast, hogy vizet kunyeraljak. Szerencsem volt, talaltam egy nenit egy kertben, adott egy uveg asvanyvizet, es meg a kulacsomat is feltoltottuk a slagbol. Halleluja. Talan tuleljuk. Ujra erore kaptam, ettem is megint, ujra kocogtam, es hamar meg is talaltam az Ordoglyuk barlangot. Onnan vissza, futas le Solymarra, a szalgozas itt is jo volt. Utolertem ujra PrInCe-t, es egy lanyt, aki szinten eppen innivalot vett a boltban, nekem is azt kellett volna, de mar a frissitopontra gyurtam. Kicsit mentunk harmasban gyalog, aztan a lany kocogni kezdett, igy csatlakoztam. Atfutottunk a falun, megtalaltuk a szalagozast is, felmasztunk a varba. Nagyon szepen felujitottak, meg turo rudit is kaptunk a pecset melle, de nem nagyon nezelodtunk, elindultunk tovabb. A var toveben ket srac jott felfele, akik hatarozottan a zold jelzes fele iranyitottak minket, es hiaba mutattam, hogy nem azon kell menni, meggyoztek minket - ez volt a harmadik hibam, kis hijan vegzetes. De mivel tenyleg csak arra vitt szekerut, es ugy latszott, hogy egy kicsit menni kell a zoldon, es csak utana kell leterni, azt hittuk jo helyen vagyunk. Nekiindultunk, kozben parszor elment mellettunk egy motoros, aki vegul leszolitott, hogy o is a frissitopontot keresi, igy eliranyitottuk tovabb, hogy mi is oda megyunk. Mentunk is, de nem talaltunk leterot a zold jelzesrol. Eleinte nem volt gyanus, aztan mivel az itiner 1000 metert irt, mi meg mar jo husz perce jottunk, mar ereztuk, hogy valami nem stimmel, de ekkor szalagozast talaltunk, megnyugodtunk, es kovetve a szalagozast, tovabb mentunk a zoldon. Kozben a motoros is vagy ketszer visszajott, megint mentunk vagy negyed orat, es akkor vegre leesett a nagy eszemnek, es a homlokomra csaptam: a frissitopont utan a Z+ jelzes a zoldbe fut bele, vagyis mi siman kikerultuk a frissitopontot folyamatosan a zold jelzesen. Hubazz. Kaja alig, pia alig. Ket percet tanakodtam a lannyal, mi legyen, de egyikunk sem akart visszafele menni, majd csak lesz valahogy alapon tovabbmentunk, vegul is nem direkt kispistaztunk, sokat nem is roviditettunk. Ugyhogy tovabb kocogtunk, es valoban, nemsokara el is ertuk a Tok-hegy alja-i frissitopontot. Rogton a vizkunyeralassal kezdtuk, pedig tavaly, a rovid tavon szinten ezt kellett az Ujlaki-hegyen, ezert iden nem akartam, de nem volt mit tenni, a masfel literes asvanyvizenek kb a felet elosztottuk egymas kozt a futopartnemmel. Innen felszenvedtuk magunkat sarga jelzeshez, szerencsere vegig tudtuk dumalni az egesz utat szinte vegig, igy gyorsan telt az ido, a temponk is azonos volt, egyikunk se tudott mar felfele futni, igy jol eldumaltuk az idot foleg futasrol, turakrol, tervekrol, meg effelekrol. A sarga szintutat megfutottuk, a Viragos nyereghez erve megintcsak nagyon megcsappant az innivalonk. De nem volt nyitva az itteni kocsma, ugyhogy tovabb mentunk, futottunk vegig szintben, aztan a maszasnal mar gyalogoltunk, mar csak azert is mert tavaly itt tevedtem el, es mentem fel a HHH-ra, igy most nagyon sasoltam a nyiladekrol hol megy le a jelzes. Amit vegul a szalagozassal megint konnyen megtalaltunk. Felkuzdottunk az Ujlaki-hegyre, es pecseteles mellett ismet kunyeraltunk egy kis vizet. De itt csak fel literes viz volt, azt nem volt pofank mind szetosztani, pedig ugye ahogy van meg tudtam volna inni, de igy kb egy-egy decivel beertuk, es nekiindultunk a koves lefelenek. Leovatoskodtunk, aztan ahol tudtunk futottunk, szerencsere tobbnyire itt lefele visz az ut. A Hatar-nyeregnel remlett egy kut, igy az ismet csak elfogyo vizunk miatt nem erintett jol, hogy nem talaltunk semmit. De csak a helyre emlekeztem rosszul, mert par szaz meterrel lejjebb a piros korut jelzesnel belebotlottunk egy kutba, ahol en furodtem is, ittam is, es a kulacsokat is fel tudtuk tolteni. Kozben a kajam gyakorlatilag elfogyott, de mar csak nehany kilometer a celig, igy nem volt problema. Megtalaltuk a Libanoni cedrust, pecseteltunk, es meg almat se kertem, "sajat zsiron" mennie kell mar a vegenek... :o) Az erdei setauton ismet sasoltam, tavaly itt tevedtem el masodszor, es futottam be siman Huvosvolgybe, igy most konnyen megtalaltuk a szinten csak egesz jol kiszalagozott kis osvenyt, amin le kellett terni. Atmentunk a villamosvonalhoz, itt ugyan hianyoztak a szalagok, de mar sok huszonotos turazo volt, igy konnyeden kovettek oket. Es megerkeztunk a vegso hosszu emelkedohoz, ami a Hars-hegyre visz fel. Termeszetesen mar nem futottunk felfele, orultunk, hogy menni tudunk, itt leptem tul a tervezett hat orat, de nem erdekelt. Becsatlakoztunk a sarga jelzesbe, atmentunk a gyerekvasuton, felcaplattunk a rovid tavos elagazasig, es onnan utolso erofesziteskent a sarga nehol szerpentines, finoman emelkedo uton fel a kilatohoz. Pecset, es mar gurultunk is lefele, mar nem siettuk el, aszittem a het es felbol is most csuszunk ki, de nem akartunk a kovesen kockaztatni, szepen lecsorogtunk, es csak bent a celba oranyomaskor lattam, hogy 6:29:44 lett az altalam mert ido. Meg becsekkoltam, kaptam kituzot, emleklapot, nem nyertem a tombolan, igy inkabb jol lefurodtem a nyomos kut alatt, kicsit ettem, ittam, es elindultunk haza. Jo volt. Ma fura modon semmi bajom, nincs mozgasban gatlo izomlazam, csak ha megfeszitem akkor erzem (tudom, ne feszitgessek), ugyhogy kellemes faradtsaggal sikerult abszolvalni a turat. Mi a tanulsag? Elozetesen ugy hataroztam meg, hogy a celba erkezes utan meg legyen olyan erzesem, hogy en tudnak meg menni egy jodarabig. Hat, igazsag szerint, ott eppen ilyet nem nagyon ereztem, de nem is hullakent vonszoltam be magamat. Ilymodon kicsit felemas, de megis inkabb pozitivnak erzem a menetet, kb. 48 kilometert mehettem osszesen hat es fel ora alatt. Ha rajovok, hogy hogyan kellene meg sporolni egy kicsit az erommel, elvegre felfele nagyon keveset es akkor is csak a lankasan futottam, akkor egeszen jo lesz ez... Egyszoval az elso kiserlet megvolt, a terv marad, nem tunik lehetetlennek, de osszel meg 60 es 70-es turan is meg kell meressem magam, es azok fognak valojaban donteni. Koszonet a szervezoknek, egy kicsit szerintem javultak tavalyhoz kepest, sajnos a frissitopontot nem tudtam letesztelni, hiaba kertem szensavmentes asvanyvizet... :o) Hat ennyi. Jol ereztem magam, ez a lenyeg. Kovetkezo ttura futas valszeg a Meteor lesz...
Köszi! Hát a kiliidejeidből ítélve nem igazán találkozhattunk! :)
Amúgy narancssárga póló, és minden másik narancssárgának egy "Nyomás!" vagy "Gyerünk!" hozzászólás volt az ismertetőjegyem. (Valaki 10 km körül vissza is szólt, hogy "Nyomom én!", de nem tudom melyiktek volt :)
Szerintem is adjunk be petíciót a BSI-nek, amiben követeljük, hogy a medvék ott végezhessék el a dolgukat, ahol akarják, és mindezen tevékenységüket tekintsék munkásságuk részének, tehát ne járjon semmiféle diszkriminációval!
Azért nem zárhatnak ki, mert összerondítod az erdőt! Nehogy má' egy medve ne tehessen ilyet. Írj nekik egy emilt! Szerintem csak a célban a kamerás ember maradt le rólad.
Dedikálta dedikálta... de csak ráérzett hogy ennél a rajtszámnál valami nincs rendben, a BSI nem "ebben a formában" adta ki a kezéből, tuti hogy már adta is le a drótot a főrendezőnek !
Ez nagyon durva, téged tényleg diszkvalifikáltak, tényleg nem vagy rajta a listán. Lehet hogy mikor visszajöttél az erdőből valaki azt hihette, hogy onnan rajtoltál, és a rajtszámodat ignorálták a rendezők.
Te biztos mindent jól csináltál ? Volt nálad a wc-papír ? Biztos nem a rajtszámodat használtad fel ???
A Kékes Csúcsfutás eredménylistájához: vagy én mértem el nagyon valamit, vagy rosszul szerepel az időm. A táblázatban szereplő bruttó 1:21:57-nél kb. 3 perccel mentem rosszabbat (nettó kb. két és féllel).
Nem baj, tapírtól tudjuk, hogy az (ön)marketing nagyon fontos dolog. Majd beírom a CV-mbe, hogy Falasokk 25 pályacsúcstartó vagyok (igaz megosztottan, ráadásul a többiek húztak be, de ezt nem írom oda.)
A Sötét Oldal tegnap teljes sötétségben tündökölt és a Falasok(k) teljesítménytúrán elhoztuk a 25 kilis és 50 kilis pályacsúcsot. Csak Tapír hiányzott de valójában az emberiségnek jó ha Tapír nem fut. :-D
Nem, most nem volt gondom ilyesmivel. Régen, a boldogult szép időkben képes voltam egy hosszabbra nyúlt távolugróverseny közepén, két ugrás között megozsonnázni a stadion kellős közepén:-) (Csak hogy tudjátok, a maratonifutás adott esetben lehet lényegesen rövidebb is, mint egy távolugróverseny. Életem leghosszabb versenye 5 órán át tartott, és ehhez még hozzájött egy óra bemelegítés is. És ebből hozzávetőlegesen hatszor öt másodperc volt fontos.) Azóta már nem csinálok ilyesmit. De verseny közben ugye muszáj táplálkozni. Ez meg - még ha egy extra hosszúságú depózásnak is számolom - mégiscsak a sporttevékenység kellős közepén volt. A csúcson is faltunk, nem is keveset. Janimaciék egy űberbrutál méretű tésztás cuccot tömtek magukba. Lehet, hogy nekem is abból kellett volna ennem, és akkor én is úgy toltam volna hazafelé, mint ők? Nem ezen múlt...
én egyenlőre csak képeket találtam. Viszont a versenyközbeni képeken sem találtam magam. Ez még nem baj, viszont a csúcsköves befutó fotók között sem vagyok, nem tudom miért, pedig örültem volna neki :(
Baloo, a rajt előtt kb. fél órával láttam hogy gőzerővel lapátolod az arcodba a kaját. A futáson ez nem zavart? Nekem hányingerem szokott lenni, ha a futás előtt kevesebb mint 2 órával szilárdat (persze nem egy kocka csokit) eszem.
Egyszer, ha már a feleségem sem legyint Nagyatádon, mondván "ez olyan ütődött, hogy jövőre is ott fog állni a bányató partján", akkor majd kerékpározás nélkül is megpróbálom:-) De addig ez a leghasznosabb edzések egyike, amit el tudok képzelni. Vagyis janimacival tökéletesen egyetértek! Különben az odakerékpározás nem nagyon vett ki senkiből semmit szerintem. Olyan hátszél fújt, hogy a Bp-Mátrafüred vonalon esedékes 670 méteres szintemelkedéssel, a rajt és a cél közötti 236 méteres szintkülönbséggel együtt is 32.2 km/órás sebességet sikerült hozni a nekem 95 kilométeren, 133-as átlagpulzussal. Vagyis ez a része egyáltalán nem rázott meg. Különösen, hogy április eleje óta alán ha két olyan hetem akadt, amikor nem mentem legalább 100 kilit egyhuzamban. De többnyire ez 130 és 160 kili közötti tekeréseket jelent. Vagyis nem többet egy jó belemegítésnél. Viszont a súgóim azt tanácsolták, hogy ne szakítsam szét magam a futáson. Ennek megfelelően egy métert sem sikerült melegítenem futva. Gondoltam, megteszi az első kili:-) Hát, ez olyan jól sikerült, hogy valami 6:40 lett. Aztán fölvettem egy nagyjából 6 perc/kilin belüli tempót, ehhez a 8-as kilométertábláig 157-es átlagpulzus tartozott. Ott 47:29 percnél tartottam. Aztán persze elindult az szépen fölfelé. Nem mondom, hogy jólesett az egész, de olyan sok narancsmezes futott előttem, hogy jó volt mindig kinézni valakit, és menet közben váltani vele néhány szót. Tényleg érdemes hátulról indulni:-) Mátraházán már tudtam, hogy jobbat futok a tavalyinál, bár a brutál emelkedőkön ez nem nagyon foglalkoztatott. Az, hogy belegyaloglás nélkül fussam végig, már annál inkább. Persze sikerült, a vége saját mérés szerint 1:10:59 lett. A sípályán azért volt 174 is a pulzusom:-) A neheze, a tulajdonképpeni edzés csak ezután jött. Az odabringázás során elkövettem azt a baromságot, hogy minden rövid, kemény emelkedőt izomból megtoltam. Na, azt nem kellett volna. Visszafelé janimaci - még az elején - mondta, hogy akkor most is vihetem a sort hazáig. De én már tudtam, hogy ez még a sor végén is nagyon fájni fog nekem. És fájt is. Viszont a versenyről hazafelé tartó autós topiktársak dudálása, szurkolása, sőt még beszólásai is nagyon jólestek. De visszatérve a tekerésre: nem tudom, ti hogy vagytok vele, én nem szeretem, amikor olyan szembeszél van, hogy attól a fülemet a tarkóm mögött össze tudom csomózni. Janimaci viszont úgy ment elöl a szélben, mint aki eddig semmit sem csinált volna. Lekönyökölt, és tolta neki izomból. Alig tudtam a kerekén maradni. Sőt, 40 kilométer után már csak alig-alig. Aztán Aszódnál megszántak, félórát fagyiztunk, és az utána rám Gödöllőig váró 15 kilit sikerült valami 25-ös átlaggal megtennünk. Még jó, hogy a sporttársak képesek voltak olyan lassan menni elöl, hogy ne hagyjanak el. Köszönet érte, különben még most is valahol Máriabesnyő környékén taposnám a pedált... A szombat elérte célját, teljesen leamortizáltam magam:-) Képzelhetitek, mekkora lelkesedéssel indultam neki ma reggel 6-kor a rám váró 11.5 kilométeres futásnak. Az első 2700 méteren 6:42-es kiliket produkáltam. Visszafelé begyorsultam, és már 6:17-tel száguldottam. Aztán egy 20 méteres szintemelkedésű 3 kilin ismét visszaszottyadtam 6:34-re. A lejtőn, már "érezve az istállószagot" szinte vágtattam 5:45-ben. Az egésznek valami 122 lett az átlagpulzusa. Esküszöm, végig volt repülőfázis a futásomban:-) De a legfinomabb este volt, amikor is fel kellett ülnöm a cangámra, és Gödöllőről hazatekernem Budapestre. Még szerencse, hogy az első 7 és fél kili emelkedői után már csak lejtett az út, szinte végig. Ez a hét negyed óra híján már megint 18 órányi edzést hozott. Ha ezt túlélem...
Röviden összefoglalva: nagy élmény volt, sajnálom, hogy eddig kihagytam.
Pedig szombat reggel majdnem azt hittem, hogy lemaradok róla... Történt ugyanis, hogy előző nap megbeszéltük Walkingmannel, hogy 9-kor nálunk találkozunk, és együtt megyünk. Aztán úgy ébredtem, hogy az óra 10:05-öt mutatott... Egy pillanat alatt futócuccba öltöztem, mondván, hogy Veresegyháztól nincs messze a tetthely, nem esélytelen legalább az utolsó pillanatban odaérni. Már éppen kocsiba vágtam magam, mikor láttam, hogy a telefonon nincs egyetlen nem fogadott hívás sem, pedig Walkingman biztos hívott volna. Hm... Aztán azt is észrevettem, hogy a telefon órája csak 6 óra valahányat mutat. Hm, hm... megnéztem egy másik órát is, azon is épp' hogy 6 múlt. Szóval a csodavekker előreállt négy órányit... hogy hogyan, az rejtély, de legalább nem késtem le semmit :-) Így aztán bőségesen maradt idő zuhanyozni, reggelizni.
Mátrafüredre gyorsan leérünk, bár a gyöngyösi dugó elsőre kicsit gorombának látszik. Rajtszámfelvétel, ismerősök, egy bemelegítő kör és máris lehet beállni a rajtba. A lövésre én is elindítom az órát, de majd egy perc (egészen pontosan 57 mp), míg átlépem a rajtvonalat. A tömegben futva nehezen találom meg a tempót, előzgetek, de nem egyszerű, figyelni kell, hogy ne akadályozzak másokat. A harmadik kilométerre aztán kikerülök a sűrüjéből, a tempó is beáll olyan 6 perc körülire. A városi futóversenyekhez képest furcsa csend van: nincsenek szurkolók, nincs háttérzaj, mintha a futók sem beszélgetnének annyit. De mégis nagyon jó az egész, valami "fílingje" van. Baloo-val kerülgetjük egymást egy darabig, aztán ő el. Ismerősök itt is, ott is, pár bíztató szó mindenkivel. Fel-feltűnik a TV-torony csúcsa, hívogat. Aztán meglátom Papamacit, már előre örülök a társaságnak, mikor hirtelen eltűnik a bokrok közt... Aztán DieMet érem utól, majd East-et. A rövid lejtőn kicsit gyorsítok, jólesik a ritmusváltás, ez - a hetedik - a leggyorsabb kilométer, 5:33-mal.
Aztán messze előttem meglátom Hauanita sárga kendőjét. Tavaly a Vivicittán egyszer már majdnem sikerült utolérnem, itt a remek lehetőség :-))) Nem adja könnyen :-), a mátraházai frissítő után sikerül csak beérnem. Örülök a társaságnak, bár egyikünk sem túl bőbeszédű :-)
Valamiért az a kényszerképzetem volt, hogy a végén a sípályán kell felfutni. Egyre csak azt várom, hogy mikor érünk már oda, ehelyett PA hangját hallom egyre közelebbről... Tehát akkor itt vagyunk az utolsó kanyarban! Narancsmezes csapatunk kiegészül Imaróval és a "célmeredek" után végre itt a csúcskő! A sorbanállás ugyan kicsit illúzióromboló, de ami igazán számít, hogy itt vagyunk hárman Futóbolondok, egymást átölelve a hegy, az ország tetején!
A célban igazi fiesta hangulat, ennyire jól talán még egyik BSI verseny befutójában sem éreztem magam. Sok kedves ismerős, narancs, sárga és ciklámen :-) Jó veletek, no!
Csak magamat tudom ismételni: nagy élmény volt, sajnálom, hogy eddig kihagytam.
Hogyan kell két egymás utáni nap, ugyanott, ugyanabba a szarba belelépni?
Szombaton Lúdtalp invitálására a botocskás kört futottuk. Bár mondta, hogy nem igazán van víz, de nekem nincs víztartályos futózsákom, kétkulacsos övtáskák meg csak nem viszek egy szűk huszonötösre, úgyhogy maradt az egy kulacs. A hat deciből az első harmad után már csak egy maradt, a tartályt elrejtettem egy fa mögé a Virágos-nyeregnél. Futottunk egy kört Solymár felé, visszafele már eléggé ki voltam száradva. Az a két-három korty túl sokat nem segített. A HHH csúcs után tudtam inni a kéken lefele, de akkor már késő volt. Ezután találkoztam Olipapával.
Vasárnap Falasok(k) 50 ttúra. Nagykovácsiig minden rendben, Nagyszénáson Lutak szuper meggyes lepénnyel kínált, Solymáron nagyon kellett a frissítés, a templom mellett találtam egy kutat, megmosakodtam, kulacsot töltöttem. Ugyanakkor láttam, hogy nemsokára itt a frissítőpont, úgyhogy keveset ittam. A Szarkavárig el is fogyott nagy része. Dél körül járt az idő, elég nyílt volt a terep. Az Alsó-jegenye-völgy frissítőjét sikerült kihagynom (szerintem nem volt jó a leírás), így étlen-szomjan mentem tovább. A Csúcs-hegynél megint csak pár kortyom maradt. Éhes voltam, ennem kellett volna. Ugyanakkor a frissítőnél sót, Ca/Mg-t is akartam pótolni, úgyhogy mindezeket magamba tömtem, és leöblítettem. Vicces tizenöt kilométerre készültem. Szerencsére beugrott, hogy a HHH parkolótól az első vízcsap Fenyőgyöngye irányába csak párszáz méter kitérő, ezt meg is ejtettem, de kb. 10 percembe került. Mondanom sem kell, hogy ez már csak eső után köpönyeg, tiszta görcsben mentem tovább. A Határ-nyereg után a Pkörúton persze szembejött egy csap, de ezt a részt nem ismertem. Azért kemény gyerek vagyok, a Hárs-hegyre fel egy lépést sem tettem gyalog. (Ezzel persze sok időt nem nyertem, de milyen jól hangzik.)
Szóval a Csúcs-hegy most nagyon belopta magát a szívembe.
Életem első Csúcsfutása feljthetetlen lesz. Papamaci és alt_ majdhogynem a lehető legjobb társaság volt a helyszínre érkezés ideje alatt, az autóban a legjobb sztorik mentek. röhögés hegyek. Korán értünk le, így bőségesen volt idő hozzászokni a helyszínhez, és felkészülni mind gyomorilag mind pedig lelkileg. Sajnos megfogadtam néhány ember tanácsát a tartalékolásról, s az első nyolcon nem dobtam be mindent, amit lehetett, így nem futottam ki magamból mindent amit tudtam volna. Az időjárás kimondottan jó volt az általam hallott történetekhez képest, így végig belegyaloglás nélkül, élvezettel (s az utolsó fél kilin egy kis térdfájdalommal) sikerült végigtolni a híres-hírhedt Kékes-futást. Az időm -saját óra szerint: 1.15:40 lett, az 1:25-ös terven jócskán belül.
Köszi minden szurkolónak, aki bíztatott.
Janimacit külön említeném, az ihlet, ami egy kereplővásárlásra vitt, Tőle származik. Szuper volt az út két oldalán csendesen álldogáló szurkolókat kereplővel bíztatni, hogy ugyanmá' szurkoljanak :) A kereplő ebben nagy segítség volt, a szurkolókat úgy látszik bíztatni kell, nem mernek egyedül drukkolni :) a kis félénkek...
Én ott nagyon a halálomon voltam - beszámoló később. Felismertelek, csak mire ez kiülhetett az arcomra, már elkerültük egymást. Nehezítette a dolgomar, hogy nem értettem azt az egy percet, Ákibácsiék már a Csúcs-hegy előtt elhagytak, nem lehettek egy perccel előttem. Aztán kiderült, hogy mégis, mert megálltak fent a csapnál.
Hát, utalhatod is, ez esetben írok egy számlaszámot. Legközelebb nem tudom mikor indulok versenyen/túrán, ahol összefuthatnánk. Tényleg, mikor indulok? :-)
Hármasnál a Nagy Farkastorok- szintút- Kis Farkastorok (züld jelzés) kört ajánlom a szintgyújtők figyelmébe. rövid, de velős kör, kiváló UTMB felkészítő.
persze biztos van más kemény útvonal lehetőség is, én ezt forszírozom.
Tegnap odakiáltottam Larzennek a szintút végén miután veletek találkoztam és dumáltunk, hogy "1 percre vagy", hát csak nézet, a tekintetéből az sugárzott vissza, hogy nem nagyon tudott hová rakni ő sem, mint ahogy Ákibácsi sem az első pillanatokban, mielőtt megálltam volna a kerómmal.
köszönöm mindenkinek a szurkolást, és Lenkeanyunak a tudósítást! :)
A palicsi 24 órás jó hangulatú, barátságos verseny volt, néhány elsőalkalmas hibával.
Az egy kilométeres pálya számomra kicsit meglepő volt, (sőt nehéz) - egy meglehetősen nyílt területen kiszalagozva, sok kanyarral, helyenként elég rossz minőségű aszfalttal, majd felázott fűvel és kavicsos, cipőbefurakodó fövennyel. Eléggé figyelni kellett, de nem ezen múlt, hogy nem futottam jobbat. :)
Én elégedett vagyok, ennyit akartam. És 16-ból 4. lettem. :)
Ja, és a "lányaim" váltóban nyertek. :))
Beszámoló lesz, de csak holnap, mert a hazavezetés eléggé megtört. (Mintha a futás nem... :)
Reggel 7:40-kor indultunk Balázzsal és FUTURE-val a 25ös távon. DJ Rushboy amikor meglátott, azt mondta, hogy ajaj, feladat van, aztán megnyugtattam, hogy mi a 25ön megyünk, úgyhogy máson kell kiélnie a versenyezhetnékjét.
A túra elején hűen a larzen-akibacsi módszerhez, felszántottam a Fekete fejet, megfutottam jól, balázs persze okosan hátrébb maradt. Lefelé a piroson majd a szalagozáson összejöttünk, és balázs kitalálta, hogy mi lenne, ha _macsa idején faragnánk egy picit. Éreztem, hogy ez szuper ötlet így az elején... Innentől toltuk, Remeteszőlőstől előre álltam, és éreztem, hogy mekkora király vagyok, felvezetek nekik, diktálom a tempót. (három harmados elv második harmad) Aztán persze jött a harmadik harmad is, Solymáron elfogyott a kraft, Balázs mutatta elöl, hogy milyen tempót is kellene igazából menni én viszont innentől csak nyögtem a célig. FUTURE illedelmesen jött mögöttem és zárta a sort, gondolom valami 100 alatti pulzussal. A meredek zöld emelkedő megadta a kegyelemdöfést, a fülemen is levegőt vettem. Bár a pálya a tegnapi Lúdtalp féle 'botocskás' körről nagy részben ismerősen köszönt vissza, ez nem sokat segített. Az Újlaki hegyre felfelé a sárgán a maradék erőm is elhagyott, már síkon sem tudtam nagyon futni, úgyhogy FUTURE-t előre küldtem, hogy inkább Balázzsal fusson valami értékelhetőt. Aztán a csúcstól lefelé összekaptam magam, és toltam, hogy utolérjem őket, ez a repülőtér sarkánál sikerült is. "Várjatok, mégsem akarok egyedül menniiii!!!" Innen többnyire lefelé, irány a cédrus (szép, még nem is láttam), majd kis kavarás a Hűvösvölgyi útnál, utolsó emelkedő a sárgán a Hárs hegy felé (már azt hittem, hogy fel kell menni a kilátóhoz) és legurulás a zöld körön. 2:48-as idővel értünk be, egy picit tényleg faragtunk _macsa idején. A túra szép, jó az útvonal, kiváló a szalagozás és az itiner, kedvesek a rendezők.
Ezzel megvolt a hétvégi duplázás, szombaton 23,8-as botocskás, ma 25,8-as falasokk, kb. ugyanolyan tempóval mindkettő, jó volt, kell most a pihenés.
Sziasztok! Segítségeteket kérném,abban, hogy futóedzésekre szeretnék járni Bp-en esti órákban, amatőr felnőtt csapattal, edzővel. Sajnos egyedül nincs elég kitartásom, picit most gyengébb a kondicióm, amit szeretnék fejleszteni és megérezni (újra) a szenvedélyét a futásnak, hogy utána talán végérvényesen életformává válljon. BEACpálya lenne a legmegfelelőbb nekem. Írjatok, ha bármi javaslatotok van! előre is köszönöm!
Köszik. Csak ismételni tudom SK korábbi megállapítását -amit a P85-ön mondott anno-, miszerint "az elvégzett munkának is van eredménye". No meg most a leadott pár kiló elviselhető könnyedségének is. :) Köszönöm.
Én nem ismerem Őt, csak felismertem a kalapjáról. Mikor mellékerültem és megkérdeztem, hogy Ő-e Fajankó -mert gratulálni szerettem volna, ha már szurkoltunk neki- akkor olyan választ kaptam, ami nagyon meglepett. Tán ez volt az oka. :( A sípolása nem zavart, sőt. :))))
A tavalyi csúfos árokbaülős kisérlet után idén erősnek éreztem magam, felkészültnek és a célom mérsékelt volt: 1:30, de belegyaloglás nélkül! Tudtam, hogy nem szabad szokásom szerint belekezdeni, így nem is másztam előre a sorban a rajtnál. Start előtt 2 perccel jöttünk ki az árnyékból DieM-mel, vizes fejjel. A nap sütött, de hamar elbújt megint. Azt hiszen idén tökéletes időjárást kaptunk.
Nem engedtem a csábításnak, másfél óra hosszú idő, kihúzódtam a szélére és döcörésztem. Jól ment. Az első killer 6:35, jó, fegyelmezett. 500 méter után már leszakadtam Diem-től, de Ő nem az én kategóriám, legyünk reálisak. ;) Pulzus fincsi, semmi gond. Kevésbé emelkedik most már, meg is mutatkozik a következő hatperc körüli killerekben. Utolérem és lehagyom Diem-et, hümm. Előttem feltűnik 20 méterrel Hauanita és V42. A távolság stabilizálódik, majd csökken. Hümm. Utolérem east-et, aki kicsit befelé fordult. "Hol van az enjoy?"-kérdem, s percekre kiszabadul a mentális magáncellájából.
Mikor Hauanita mögé érek elgondolkodom. Itt most vagy nagy megborulás lesz, vagy jön még az igazság pillanata később, vagy jól megyek nagyon. Anita mosolyog, pár kedves szóváltás és egy életem, egy halálom. A 8 killeres jel előtt Baloo mellé érek, tudom, hogy Ő tekert, de a látványa meglepett. Kérdeztem, hogy mizújs a konyhával, összenevettünk. 48:01-el értem a 8-ashoz, ejha! Aztán ellép Baloo.
Sistergő szurkolt a kanyarban, nagggyon megörültem a sportársamnak! :)) Köszönöm a bíztatást! Valahogy mi tudunk erőt adni egymásnak. Nem feledem a T100-unkat!
Az igazi emelkedő most jött. Nem belegyalogolni! Meredek kanyarok, ívben kell megfutni. Az út szélén van árnyék. Vékony, de a miénk. Minden ponton vizet öntök a fejemre és a vízből nem iszom, mert nem tűnik tisztának. Szerintem nem is volt az. Lefelé már ittam belőle, és mire hazaértem lett is hasmenés. OT utasomnak is. Na, ez legyen a legnagyobb bajunk...
A 9-es jelzést eldumáltam egy futótárssal, nem nyomtam részidőt. Csak nem akart jönni a 10-es, eléggé meglepődök, hogy erre a két killerre 14:17-et mérek. Hümm. Számolok persze vadul, s ebből már nem lesz <1:10, pedig az de szép lenne. Kis mentális sokk, hogy a locsolókocsi előtűnik, jajj, másként emlékeztem, de sok van még! :( A 11-es jel után már jönnek páran szembe. Itt már elkezdem a hajrát. Zihlál mellettem egy pirosmezes létra srác, nagyon csúnyán sípol neki a tüdeje, de küzd keményen. Ellépek a fekete felsős lány mellett is, aki eddig húzott, utolérek egy színesruhás srácot is a lenti parkolónál, aki korábban lehagyott s most sétál. Bíztatom, erre megint fut és ellép. :)
De jó lenne sétálni, de magas most a sípálya! Tavaly rövidebb volt. Leszegett fejjel, de előzve futok döcögök fel, stopper áll: 1:13:44. Az angyalát! Nagggyon jó nekem! :)
Állok jópár percet a kősimításért, legközelebb tán nem fogok, Tapírka sorába állok és megint örülök, hogy gratulál. Kellemes beszélgetések, ejtőzés után pedig vonatoztunk kicsit a K+-en. Nagyon fincsi volt. A parkolótól parkolóig 5,8-at mértem, 34 perccel. Fürdőzés a kútnál, búcsúzkodás, sztráda, mérlegelés és :). Boldogságos nap volt, örülök, hogy idén jól ment. A tavalyi bukta reális volt, bevallom, mert már régóta tudom. ;)
Killereim:
6:35
6:00
5:52
5:59
5:54
6:08
5:31
5:45
14:17 2 in 1
7:12
+ résztávval szumma 1:13:44.
Yeah, alakulgat. :)
Köszönöm a rendezést és gratula mindenkinek! :) Jó társasággal futni nagyon ösztönző!
Fajankó folyamatosan sípolt, el tudom képzelni hogy ez zavart valakit. Kicsit mindenki magábaszállt, próbált a leküzdendő feladatra figyelni, nem biztos hogy örültek a ricsajnak. Engem nem zavart, mert hamar lemaradtam mögötte. :-)))
Kedveském. Ahogy meg tudom különböztetni az állórajtot a menet közbeni rajttól, úgy meg tudok különböztetni egy _futót_ egy _dudával_ egy _szurkolótól_ egy _síppal_. :)
Fajankó egyébként teljesen berágott a beszólások miatt, úgyhogy egy színfolttal kevesebb lesz a pálya szélén. Nekem fog hiányozni.
Hát, jó volt ez a Kékeses elsőbálozás. Hosszút nem tudok róla írni... :-) Bicajjal sokszor voltam már fent, de nem tudtam elképzelni milyen lesz futva. Sokan óvtak a hübelebalázs féle kezdéstől, mert az meg fogja magát bosszulni Mátraháza után - mondták. Ennek tudatában lazán, viszonylag könnyen futottam Mátraházáig. 7-től 8-ig Kocsis Árpival futottam, ő is megdicsért, hogy jól osztom be az erőmet. Amikor 8-nál felrántották az utat, már nem is érintett olyan rosszul. Igaz lelassultam kb. 1 perccel... volt 3-4 olyan szakasz (100-200m) ahol futásból tempós gyalogra váltottam, a pulzusom cirka 10-zel lejjebb ment, de a sebességem maradt. Minek az a repülőfázis? :-)
A célba végül 1:27:36-tal értem, ami az eltervezett 1:30-hoz képest (ilyen minimális edzéssel) tökéletes.
A hegytetőn kicsit csevegtünk, majd összefutottam két régenlátott bringás cimborával, akik szintén futottam. Egyikükkel utoljára 2000. nyarán találkoztam, akkor épp a Kékesre bringáztunk. Velük indultam le a K+ jelzésen, de ők sétáltak, én viszont kocogósra fogtam, mert siettem haza. 40 perc alatt kényelmesen legurultam, pár nyaktörő szakaszon kívül jól futható volt a lejtő. (Lassú Nyíl: a térdem 100%-os volt és maradt, köszi az óvó szavakat!)
Az autónál két üveg Tescós ásványvízzel megfürödtem, majd egyből usgyi haza, illetve Bp-en keresztül Agárdra. (Janimaci+Baloo, jól nyomtátok a 3-ason!) Ott a telken még várt rám kb. 3 óra gödörásás, csőtörésből kifolyólag, így estére nem csak a lábaim, de a hátam is odavan.
Volt egy fiatal srác a futáson egy hasonló dudával mint neked van. Egyszer jól megnyomta, mindenki megijedt és majdnem megsüketült körülötte. Körülötted nem szenvedett senki halláskárosodást ?
Kerékpár: mondtam a Baloo-nak hogy szerintem a kerékpározás Mátrafüredig sokat kivesz az emberből. Egyszer Baloo is megpróbálhatná hogy biciklizés nélkül fut Kékest. Vagy csak visszafelé jönne kerékpárral (ha megoldható).
Kekes szuper votl, mint mindig ... es legalabb ujra lattam egy ket bolondot!
Matrahazan meg 75 perc remenyeben vettem be a kanyart. Ezek utan hogy csusztam ki 12 masodperccel a 80 percbol, meg nem ertem ... ha jovore se megy 75-re, bizisten edzeni fogok
Kékes: fáradt voltam, nem lehettek vérmes reményeim. Meg tartalékolni is kellene a Falasokkra. Jó, mondtam, akkor futok egy könnyű PB. (1:26 volt az eddigi legjobb időm.)
Futottam, futottam, és így is lett. 1:24 alatt értem föl, teljesen jól ment a futás. A végén, a sípályán szinte siklottam fölfelé, majdnem belerohanva az előttem föltorlódott sorba, szinte papamaciba. :)
Először is köszönet Papamaci-nak, hogy vállalta a csomagom lefuvarozását. Annyira fullextrás szolgáltatást nyújtott (asszem) ingyen, hogy a kajámat is hűtőládában vitte a starthoz. Köszike. Másodszor köszönet a BSI-s csomagszállítóknak, hogy mégiscsak felvitték a bringámat teherautóval. Lejutottam volna érte Mátraházára, de az a száguldás onnan föntről, az nem mindennapos. :) Harmadszor köszönet annak a családnak, aki visszafuvarozta a hátitatyómat Budapestre. Negyedszer - de nem utolsósorban - köszönet Baloonak, hogy ilyen hülye ötletekkel jön elő, hogy letekerés-futás-hazatekerés. Adjunk az élvezeteknek. :)
Nos, mi is történt? Reggel 7:27 körül csatlakoztunk Baloohoz egy offtopik ismerősömmel Újpesten, és megkezdtük a "Mátrafüredi gyors" című előadásunkat. Ez abból állt, hogy a nagyszerű hátszelet kihasználva 2:43 alatt már ott is voltunk a startterületen. Az odaúton Baloo nem sok vezetési lehetőséget hagyott, az emelkedőket is rendesen megnyomtuk. Nagyon sportos alkata van a srácnak bringán, nem is értem, hogy hogyan nem ő nyert annak idején a lábszépségversenyen. Biztos bunda volt. Mint a győztes lábán is. :P Nos, mivel 10-re ott voltunk, bőven maradt idő minden apró cseprő dolgot elintézni. Még szocializálódtam is kicsit, aztán csak eljött a rajt ideje. Ja, külön poén volt, hogy a rajt előtt 10 perccel frankón kisütött a nap, onnantól biztos voltam benne, hogy a meteorológusok monnyanak le! Nem álltam túlságosan előre, ugyanis sikerült egy nagyszerű duda kereplő kombót magammal cipelnem, és nagyszerűn szórakoztattam is vele a közérdeműt. Igaz, hogy néha jött pár szúrós pillantás, de tökéletesen kidolgozott felsőtestem és a begyakorolt pislogás nélküli nézésem visszavert minden verbális csírát, röviden: senki nem méltatlankodott. Oké, ebben szerepe lehetett a nagyfokú oxigénhiánynak is, de ez sem nálam okozott gondot, ugyanis az első néhánypársok kilométeren még csacsogtam is rendesen. Sajnos annyira jól ment az elején a futrinka, hogy a végére teljesen elfáradtam, és már csak vonszolni tudtam szuttyadt testemet. A sípálíás részen határozottan bejött egy sétáló janimaci délibáb, de csak összekaptam magam, és futva teljesítettem az egész távot. A nettó időm: 1:12:38 lett, ami tekintettel a sporthalmozásra nem is olyan rossz. Kicsit negatívum, hogy a térdem még mindig nem az igazi a PH óta, és a minimális leejtős rész első 10 méterén jelét is adta nemtetszésének. Az a kilométerem rosszabb lett, mint az addigi felfelék, mert annyira vissza kellett fékeznem a tempót, hogy ne essen le a bal alsó lábszáram. Utána már a fölfelében is rosszalkodott kicsit, de szerencsére visszaállt normál állásba, és aztán nem volt vele gond.
A tetőn kajáltam, utána beültünk offtopik barátommal a sárga méhsejt alakú büfébe, és megvártuk amíg Baloo riportolt. Ezután egy aszódi fagyizós lazázós megállással hazatekertünk. Baloot kiraktuk Gödöllőn, offtopik sráccal meg kajáltunk náluk, és még 2 söröcske is lecsúszott. Azóta is folyamatosan iszom, tehát folyadékvesztést biztos sikerült elérnem.
Jó volt na, jövőre is benne leszek valami hasonlóban.
A futás volt a paradicsom. Azt hittem fáradt leszek ehhez a mai menethez, mert a héten napi 10-12 óra meló volt, előtte 1x usz, 3x fut és ájulás az ágyba.
Amúgy meg nagyon fel voltam spannolva a héten, pörgött az agyam, elég nehezen tudtam a futásra hangolni. Papamaci bemelegítő gyakorlatai után, amikor elindultunk, kikapcs minden, csak zene dübörgött. 1 ó 20at terveztem. 1 ó 21,5 lett. 58 perc 8km-ig onnan viszont nyomtam mint süket csengőt. Hátha belefér. Nem fért, de nem baj. Igy is az utolsó 3,6 kmes meredélyen jobb lett az átlagom mint 8ig. Lehet, h jobban kellett volna menni az elején, de mindenki riogatott, h milyen nehéz. Pár éve futottam itt, de akkor valami növény miatt fulladásos rohamok gyötörtek. meg a plusz kilók. Ma pulzusra futottam, gondoltam abból baj nem lehet. Nem is lett. Mondjuk az utolsó 500 m nem esett túl jól. Topikapó hurvinekkel álltunk sorba a trikolorhoz, jó volt látni őt (is). Meg a többieket.
A cipő nyelve feltörte az ujjamat, a héten már egy magasarkú a másik lábamat, egy tábori felcser élvezkedhetne a látványon. Lupus meghívott egy életmentő kávéra, úgyhogy a koffeinadag után lesétáltam a sípálya aljába ahol Ember várt. Aki, mialatt én futottam tolt egy 50 kilit. (mmint elöbb kezdte) Beszélgetések, ismerősnek örülgetések után legurultunk Füredre ahol Paoloéktól :-) érzékeny búcsút vettünk és a tervezettnél rövidebb kört mentünk. Abasáron kersztül Gyönygyös, majd visszamászás a Kékescsúcs alá.
Elindultam, mondtam Embernek úgyis gyorsabb majd utolér. Megyek, megyek fölfele és hallom, h jön vki mögöttem beszélek hozzá, nem válaszol, Mi bánat van, hátranézek, ja bocs. Jéé mondom h megfiatalodott meg lefogyott az Ember pár perc alatt. Aztán a srác felvitt a csúcsra. Igencsak lihegtem, (pulzus is szaporodott), mert tolta rendesen. Azért Mházán bevártuk Embert (a csóka elhúzott Egerbe) és végső csúcstámadás már vele történt. Mondanom se kell elöbb fölért. Na hát ez nekem maga volt a kín. A szenvedés. Brutalitás. Gyilok. Az ucsó 3, 6 km.Azt hittem sose lesz vége. Futva gyorsabb volt. 23,5 perc. Bringával 24. :-/ nagggyon gáz. Ember szerint a fickó erős tempó volt, azért döglöttem ki a végére. Meglehet. Hazafelé még beugrottunk Szücsibe Bajza József Emlékházát megnézni, sajnos a gondnok néni épp a mezőn kapált, így nem jutottunk be. Igy Gyönygyöspatán vigasztalódtunk egy XIV sz-i templommal. Mire hazértünk megtudtuk h a gyerek 5 órás Wagner operára ment, (sztem felér egy futással). Összegezve: ezt már eddig is sejtettem, tudtam: bringán síkon jobban bírom, a hegyeket nem igazán kultiválom. Futásban magamhoz képest jobban megy a hegy (fölfele), mint a sík. Itthon betoltam egy fél csirkét fetasajttal és lenmaggal,most megyek ájulni.
Grat Mindenkinek!Jó volt találkozni Veletek. Jó nap volt!Szép nap volt. Örülök, h ott voltam. Jó pihenést! k.
ha olvasol erre: itt is meg a honlapon is a marathonrunneres cimed van fent, ahonnan visszapattant az emilem, kerdezni szeretnek valamit, irjal nekem valahonnan legyszives.
Egesz hianyerzetem tamadt igy olvasgatva a beszamolokat. Remelem, holnap este en is irhatok, habar begyulladt a fulem, hogy felig suket vagyok, es meg ragni is alig tudok, faj a fel pofam, de hat elvegre futni nem fullel meg foggal kell, ugyhogy majd csak lesz valahogy... :o)
Akkor jo. Tudod, hogy Neked ugyse mondanek nemet :o). Ugyhogy szepen osszehajtogattam es visszaraktam a zacsijaba. Viszont a mikorhogyant beszeljuk meg mailban.
Az okát még mindig nem igazán tudom: a tegnapi milánói makaróni bőséges fogyasztása, a szintén tegnapi jóízű cseresznyézés, a túl sok izotóniás ital, esetleg tetézve némi versenyizgalommal. Balra
Szerintem, önmagában bármelyik elég lenne a "problémák" kialakulásához, nem így halmozva... :))
Igazából sejtettem, hogy lehet, hogy ilyen jellegű a probléma. Ez a cseresznye vagy meggy már más ismerősömnél is okozott gondot...
De ahogy Te is mondod, nem lehet, meg talán nem is kell minden versenyt véresen komolyan venni nekünk, amatőr futóknak. Itt a kikapcsolódási érték éppoly fontos, mint maga a futás része. És, amint olvaom, a kocsiban nálatok is optimális volt a hangulat :o)
Érdekes volt amúgy, mert amikor én is megjegyeztem hazaúton, hogy milyen jó volt, hogy újra kirándultunk.
Kirándultunk??? - kérdezte Zoli, - én nem annak fogom fel (pedig de :)
Régi vágyam volt eljutni ide. Gyakorlatilag nulla edzéssel, utoljára a maraton váltón futottam, és a héten aggódtam hogy a forgóm fájdalma miatt majd nem tudok indulni, de aztán rendbe jött. Tervek nélkül indultam, a cél az volt hogy feljussak. Már a rajtban aggódni kezdtem mivel még el sem indultam de már 200 felé járt a pulzusom. Szerintem az óra vacakolt, bár eléggé felspannolt állapotban voltam. Aztán indulás után fél kilcsivel megnyugodva láttam hogy 150 körül megállt, de persze a végére 181-lett az átlag. Féltem hogy elfutom az elejét ezért csak szép lassan kezdem, 6:45 körül és a 6-ik kilcsiig nem is ment 6 alá, olyan 6:15 körül ment. itt bejött egy 5:40-es a lejtő miatt:) Aztán mire észbekaptam hogy megy ez, addigra az 1:10-en belül már elérthetetlen lett, majd jövőre. Aminek nagyon örültem hogy belegyaloglás nélkül sikerült, és végül 1:13:36-al csaptam a célba. de jól is esett a sör a csúcson.
utána pocsék volt leszaladni mátrafüredre, a térdemnek nem nagyon tetszett, azért leértem kb 41 perc alatt.
Jólesett a Te és kaktusz aggódása is, de sajna nem voltam abban az állapotban, hogy a reakciómból átmenjen a méltányolás ténye. Ezúton is elnézést érte :-)
Egyébként meg jobban kéne tisztelnem a Kékest és minden apró részletre odafigyelni egy ilyen verseny előtt, beleértve a fizikális és a mentális felkészülést is. Ez most ilyen ad hoc-ra sikeredett. Chest la vie :-)
Szerintem kicsit korábban volt, én mondtam, hogy Hajrá TTB! :-)) (amikor összeszedtem magam annyira, hogy rájöjjek, hol is olvastam a neved legutóbb), de amúgy stimmel. Gratulálok!!
Papamaci!
Örülök, hogy nem komolyabb a gond. Majd jövőre :) Nkem is kéne már egy 48 perces 8 kilis részcél :)
Mint azt már Alt ecstelte, az odaút és a rajtig eltelt idő csupa móka és kacagás volt, ami emócionálisan a legjobb rákészülés volt a versenyre. Fizikálisan megpróbáltam előhidratálni is: a rajt előtt elfogyasztott banánt 1/2 l izotóniással öblögettem kis mennyiségekben a két óra alatt. A karámbaállás előtt rakoncátlankodott a gyomrom kicsit, de elbagatellizáltam. Imaroval és east-el indultunk, a ritmusukat megfelelőnek találtam és az első 5 km kicsivel 6 perceseken belül sikerült (pontos részidőket nem tudok, mert a Sigmám Next gombja a Vértesben beadta az unalmast). Mivel magammal vittem az izo-t ezért menet közben olyan gyakran tudtam frissíteni, amikor csak jólesett. A 6. kilométernél már nagyon zavargott a gyomrom, így kénytelen voltam belesétálni.
Az okát még mindig nem igazán tudom: a tegnapi milánói makaróni bőséges fogyasztása, a szintén tegnapi jóízű cseresznyézés, a túl sok izotóniás ital, esetleg tetézve némi versenyizgalommal. Balra szakadék, jobbra kerítés, így a feloldozás még váratott magára. Szorult helyzetemben az aggódó kérdésekre nem tudtam válaszolni, aztán feltűnt a várva-várt keresztút. Mackóapó jobbra el az erdőbe, ahonnan csak 5-6 perc múlva tűnt újra elő (az ott történteket fedje balladai homály :-)) , ahonnan egy kisebb terveket dédelgető futótárs "rajtaütése" után tért vissza a versenypálya hímes mezejére. A kis intermezzo miatt az eredeti részterv borult (48 perc körüli 8 km) és a motíváltságom is alábbhagyott. A Mátraháza utáni szakaszt jórészt "teljesítménytúrázva", erőltetett menetben tettem meg bele-belefutva, de kevés fizikális és lelki meggyőződéssel. A csúcson lévő tumultust látva a sípályán sem futottam végig, bár a lelkes szurkolók sorfala kétségkívül impresszív volt. A vége 1:23:07 lett, hozzájutottam a vágyva-vágyott éremhez is, a napi célt (akármilyen teljesítés) elértem, bár a dicsőségkönyvemben ez a futás nem fog szerepelni. Kis feltöltődés, beszélgetés, gratulációk után elindultunk a magánszerveződésű Downhill futásunkon, hogy a K+-on visszajussunk Mátrafüredre. A lefelé beszélgetések eléggé minimalizálódtak, mert a sziklás terep meglehetősen igénybevette, ezúttal a szellemi kapacitásomat. A közel 6km-t 41 perc alatt tettük meg, aztán a kék-kútnál elkövetett "népfürdőzés" után spetire és a hazafelé húzó Baloo-janimaci-??? biciklis trióra vígan dudálva, jóízű beszélgetés közepette hajtottunk hazafelé.
A 10. volt nekem a 3., és tetszett eddig mindig! :) Az idő is kellemes volt, szépen elkocorásztam a mezőny vége felé- néha picit belesétáltam (Mátraháza után meg a frissítőknél), kipróbáltam a babakocsis futást (üres babakocsival). A végén csodálkoztam, mennyien futnak még be utánam... Futás előtt - után - közben volt alkalmam beszélgetni is, az erdő gyönyörű volt; imádom a Csúcsfutást! :)))
Nagyon kellett ez most a lelkemnek. Mert az van, hogy rájöttem, iszonyú régen volt együtt a Csapat: A Szegedi Szekció. És most úgy tűnt, ismét együtt, ismét buli-csapat-hangulat. És most épp erre volt szükségem. Meg egy jó futásra. Mondjuk fizikailag rá voltam pihenve. Na, nem mintha valamiféle edzésmódszert is követnék az utóbbi hetekben, igazából elég keveset futok. A héten is pl. a buszon fejeztük be a szerdai edzést Zolival :o)
Tegnap este már hangolódtam. Csináltam pogácsát, meg a tavalyi beszámolómat olvasgattam. Aludni -mint a héten már annyiszor- ma sem tudtam sokat, fél 6-kor az eső meg dörgő ég hangjai ébresztettek. Azért reménykedtem, hogy Kékes elég messze van.Negyed 7 előtt jöttek értem a srácok (az eredeti tervekkel ellentétben V42-vel, aki sérülése /ill. derékfájdalmai/ ellenére úgy döntött, lazán bár, de lefutja a versenyt. Felvettük még Bi-t, aki részünkre külön műsorszámmal rukkolt elő: kávéja utolsó kortyait még az ablakuk alatt az esőben fogyasztotta el, majd fogta a szintén az ablakban lévő hátizsákját, és lazán beszállt a kocsiba. A kocsiban ismét a szokásos hangulat uralkodott. A Hangulat, amely már annyira, de annyira hiányzott!!! :) Szóval jó volt. Csak az a kár, hogy volt pár tuti beszólás,
amelyeket tök elfelejtettem.
9-re fenn voltunk Mátrafüreden, rajtszámátvétel, majd V42 felvitte a kocsit Mátraházára, közben próbáltam ismerősöket keresgélni és "társadalmi életet" élni. Lassan futottak/futottatok be, de ezúttal is jó volt sokakkal pár szót váltani legalább. Aztán visszaért V42, rávettem, hogy melegítsünk kicsit, ezzel jól el is kavarodtunk Bi-től, aki jó "pedagógiai érzékkel" megkérte V42-t, hogy fusson vele, majd rávettek, hogy tartsak én is velük. Ő 1:13-at tervezett az én 1:15-ömhöz képest. De a rajtban mi hátul kerestük őt, pedig elöl volt. Így viszont V42 azt mondta, engem fog berugdosni a célba :) Vagyishogy kísér.
Ezzel kapcsolatban nem voltak vérmes reményeim :) Azok után meg főleg nem, hogy rájöttem, hogy az első kilit 6:25 alatt tettük meg, pedig komolyan nem éreztem vészesen lazának. Azért ezek után rágyorsítottunk. Egészen 6 percesig, ezt azért jól tartottuk is. Igen-igen, nem elírás: V42 legnagyobb meglepetésemre nem hagyott ott. Néha persze közölte, hogy tavaly ilyenkor már mikor hol járt, meghogy most úgy 130-140 lehet a pulzusa: a-haz enyém meg ... huh, huh, úgy 180-190. :)) Válaszoltam. Közben utolért Kaktusz, aki tökjó tempót diktálva szépen lassan eltávolodott tőlünk, meg másikfórumos Balázs, aki egy haverját kísérte. Meg nagyon hamar elmentem Papamaci mellett, aki bár nagyon nagy elánnal készült, most az első részen már belegyalogolt, és mikor buzdítani próbáltam, sem állt neki futni :( Bár tagadta, hogy valami gond lenne, azért remélem, azóta minden OK!!! 5,5-nél frissítettem (V42 ekkor is bevárt!!), majd 6-7 között toltuk egy kicsit a lejtőn (na, ez a km volt vagy 5:40?? :), meg vigyorogtunk a fotósnak, aztán lassan elérkezett a meredek szakasz: a Mátraháza-Kékestető. Már korábban közöltem
V42-vel, hogy itt aztán tényleg nyugodtan húzzon előre, mert én jó esetben is 7-es
átlaggal bírom tolni ezt a kicsit több, mint 10%-os emelkedőt, és ha sunyi hangok
aszondják a fejemben, én bele is gyalogolok ám gond nélkül. V42 óva intett ettől, azt javasolta, akármilyen lassan is, de maradjak futómozgásban. Ja-ja ismerem én ezt a stratégiát is, de azért ez mégiscsak az ország egyik legdurvább emelkedője!! Aztán a megbeszéltek alapján 8 km-nél (ekkor már a tavalyi időmhöz képest 1 perccel jobb voltam!) V42 ellépett, én meg nekiálltam döcögni felfelé. SC itt előzött meg véglegesen :)) Próbáltam tartani magam a megbeszélt stratégiához, és úgy tűnt, nem teljesen sikertelenül. Egy ponton "adtam meg" magam, a 9,5-ös frissítőnél, mert ott kívántam kicsit inni, és azt ugye én csak gyalog. Ezután beért Lupus, és nem ment el mellettem, hanem jött velem. Szépen, nyugisan, de határozottan haladtunk, sok sétálót hagytunk le. Megemlékeztem arról, tavaly hol sétáltam bele, majd újabb meglepetésemre beértem Imarót, aki csatlakozott narancs-csapatunkhoz. És ők ketten engem nem hagytak ott a hegyen, pedig
egész biztosan tudnak mindketten gyorsabban futni nálam. De még ott azon a földutas részen, az utolsó 100 m-en, ahol már dobogott a fejem is, (de azt is végigfutottam) még ott is bevártak, buzdítottak, és hárman egyszerre léptük állt a célt. Vagyis izé, áttunk be a cél előtt kígyózó a csúcskőhöz vezető sorba. Köszönöm mindkettőtöknek a közös futást!!
Mire beértem, a csapatból mindenki benn volt, és (V42-n kívül, aki ugye érthető okokból nem) mindenki javított a tavalyi idején. Tökjó :)) Én is a tavalyi 1:16:42-jhöz képest idén (nettó) 1:14:30-at futottam, vagyis hoztam a tervezett 1:15-öt. Fenn a srácok már nagyon mentek volna, alig pár percet kaptam, hogy gratuláljak a befutó ismerősöknek, és már indultunk is lefelé. Ezúttal nem futva, hanem gyalog, és azt is csak Mátraházáig. Lefelé menetben gyors ismerkedés az Edzésonline-os Kánnal, aki egyik "hegyi" edzésem alkalmából tökjól átírta Petőfi Alföld című versét. Csak most, csak nekem :)) Ott gyors öltözés, mosdás, palacsinta, majd irány haza. Még egy megálló a Decathlonnál, pár Decathlon gazdaságos futócucc: 14-éves méretű póló (deha egyszer nem volt 12 éves méretben piros?? :), meg S-es rövidgatya. Gabó XS-est vett a feleségének, szerintem mind a ketten tesztelünk a héten, és majd látjuk, melyiket kell becserélni a jövő hétvégén :))
A visszaút már kicsit csöndesebb volt, hisz hol én aludtam, hol Zoli. :))
Jaj, nagyon kellene még ilyen. De nem nagyon látom, hogy a NIKE előtt lesz rá
jó buli ez a csúcsfutás, tetszett :) mondjuk kisebb gondok akadtak a nevezésemmel, de majdcsak meglesz valahol a pénzem. nem sok időm volt csevegni mert Gyöngyösön a dugó a város elejétől a végéig tartott, talán fél órával az rajt előtt értem Mfüredre. nem terveztem semmit, majd érzésre megyek. 5kmnél nyomtam először az órát(28:11), aztán jöttek még 5:2x ezrek, majd olyan 10környékén éreztem hogy ez most nem megy úgy ahogy kellene. végül 1:09:21 lett, legalább jövőre lesz miből javítani :)
A bringa ott várt a kocsiban, átöltöztem és gondoltam tekerek egy jót. no igen... mire felértem Mházára akkorákat görcsölt mind a két vádlim hogy inkább nem kínoztam tovább.
Nem tudom Kangáék mekkora köröket csináltak, de amikor én robogtam lefele, ők már felfele tekertek :O
A 2. Kékes csúcsfutásom: Előszőr is gratulálok nektek, mindenki igen jó időt ment, szerintem ez a kedvező időjárásnak is betudható ! Köszönet Papamacinak és East-nek az autós fuvarért és a remek társaságért, néha majd megszakadtunk a röhögéstől, nem tudom ez kedvezően hatott-e a teljesítményünkre :)) Szóval 2006-ban futottam 1:12-t a Kékesen, idén 1:10-et tűztem ki célul. Még a hét elején a Spuriban vásároltam, amikor véletlenül összefutottam Tapirkával. Kérdezte mennyi is az időtervem. Hát majdnem kiröhögött :) "Ennél jobbat kellene menned", ez így konkrétan nem hangzott el, de Tapírka ezt sugallta. Sőt még azt is megmondta hogy 58:30-nál soha de soha nem futhatok jobbat mert az pedig az ő rekordja ;-) Így kiderült hogy számomra csak az 58:30 < alt_2007_Kékes_csúcsfutás < 1:10:00 út járható. Reggel 6:00-kor keltem, 6:30-kor megettem 2 virslit (Zimbo márkanévre hallgattak) 2 zsömlével. 8:00-kor felvett Papamaci és már zúztunk is, 9 óra körül leparkoltunk Mátrafüreden. Na innen igen lassan telt az idő. Nem is igazán tudtam mit csináljak. 9-től 10:30-ig megittam 1 liter gatorade-et és egy szazamkit. 10:30-tól már semmi élelmet/folyadékot nem vettem magamhoz. A rajt előtt fél perccel álltam be a mezőny legvégére, addig okosan az árnyékban maradva, és a fejem/fejkendőm hideg vízzel locsolgatva. Erre a futásra különösebben nem készültem, csak a szokásos heti kb. 55 km-t edzettem vízszintben futkározva. Én teljesen jól voltam egészségileg, lelkileg ezen a napon, annyi pici problémám volt hogy mintha kellett is volna menni nagyWC-re meg nem is. Szerintem ez a verseny miatti drukk miatt van, tudom hogy nem volt tétje, de teljesen sosem tudom magam megnyugtatni. Még egy hete a Gatorade-en mikor mondtam kedvesemnek, Incelkának hogy a mezőny legvégéről szeretnék rajtolni, akkor azt mondta hogy ez egy nagy szemétség hogy egy csomó embert le akarok előzni. Így akkor nem indultam a legvégéről, most viszont nem volt itt kedvesem és beálltam a legvégére. Úgy terveztem hogy Mátraházáig megyek egy erősebbet, különösebben nem tartalékolva a későbbiekre. Így alakultak a km-idők: 1.km: 5:24 2.km: 5:16 3.km: 5:06 4.km: 5:23 5.km: 5:22 6.km: 5:18 7.km: 5:04 8.km: 5:11 9.km: 6:30 10.km: 6:37 11.km: 6:34 és még egy kicsi a végén. A teljesítési időt nem is számolgattam menet közben, szerintem Mátraházáig sikerült egy jó tempót mennem, utána meg úgy éreztem magam a célig mint egy döcögő vénember. Amikor elértem a 9.km-t és láttam hogy felfelé kb. 6:30-at bírok akkor számoltam ki hogy te jó ég, meglehet az 1:05, 1:06 is. Ez nagyon de nagyon feldobott lelkileg, de mint látjátok a táblázatból ettől nem lettem gyorsabb. Ennyi volt bennem nem több. Illetve lehetett volna jobban hajtani, de az már a veszélyes zóna lehet a megborulással és az nem hiányzott. Szóval a célba számomra álomidővel 1:06:19-cel értem be. Nagyon boldog voltam, de jobban elfáradtam mint tavaly, majdnem 6 percet sikerült javítani a tervezett 2-höz képest. A célban várt anyukám (tavaly is eljött) és idén kamerával felvette a célbaérkezést, és az utána lévő pár eseményt. A jelvény nagyon szép, ezért idén mindenképp fel kellett jönni Kékesre, mint tudjátok nagy gyűjtője vagyok az ilyesminek. A gravírozást is megkérdeztem, a rendezők azt mondták hogy itt most nincs, de a BSI-ben a Forgács utcánál majd lehet gravírozni. Nekem ez létfontosságú ! A pihenőnk után pedig jópár futóbolond társaságában lefutottunk a K+ jelzésen Mátrafüredig (6 km). Na itt már a csapat legvégén haladtam, nem is értettem hogy lehet ilyen veszélyes terepen ilyen gyorsan menni. Kb. 4 km-nél le is szakadtam tőlük, nekem ez volt a funrun, semmi hajtás, néha gyaloglás és ivás, és én a bokámat is féltettem. Papamaci a házig hozott (köszönet érte), itthon végre várt a hideg sör a hűtőben ! Jövőre veletek ugyanitt, egy jó kis 1:05-ös tervvel a zsebemben. Jó pihenést !
Macmelon: gratulálok neked, nagyon szép időt mentél, ehhez még vedd hozzá azt is hogy a gyomrod nem volt a legjobb állapotban ! Szerintem nem volt baj hogy lassabb tempóval kezdtél, legközelebb az elején lehet erősebben, feltéve hogy a gyomrod is jól lesz. Én többször gondoltam hogy vajon melyik lehetsz itt a sok futó között, de nem tudtam kitalálni. Én a mezőny legvégéről rajtoltam, lehet hogy láttuk is egymást. A beszámolómat most írom...
Íme a beszámolóm a Kékesről, ami tényleg nehéz volt, nehezebb, mint gondoltam, de másképp. (Figyelem! A következő beszámolóban olyan részek is szerepelnek, amelyeket az ember általában az udvariasság jegyében megtart magának, de itt most nem, mert szorosan a lényeghez tartoznak.)
A dolog már tegnap nem tökéletesen indult, mert nem igazán voltam jól, de ma lett igazán durva a helyzet. Reggel nem a vekkerre ébredtem, hanem hogy rohannom kell a legkisebb helyiségbe. Ott is ragadtam 20 percig, majd még vissza-vissza tértem. Mire el kellett volna indulni annyira gyenge voltam, hogy nem tudtam biztosan, hogy le tudok-e vezetni. Ráadásul nem csak gyengének éreztem magam a megpróbáltatásoktól, hanem az eszemmel is tudtam, hogy ez így nem fog menni, teljesen kiürült szerevezettel nem fogok eljutni a csúcsra.
Úgyhogy nekiláttam és nyomtam magamba a nutellás kalácsot, a műzliszeletet és a célra megfelelő patikaszert. Valahogy levezettem, de Mátrafüredre érve már igen sürgős volt, az első dolgom a Toi-Toi felé vitt, és persze nem csak a tisztaságát kívántam ellenőrizni. Az utolsó látogatásra végül a rajt előtt 5 perccel került sor, és csodálkoztam, hogy még mindig van miért. (Elnézést a fentiekért, a továbbiakban ezt a témát nem részletezem.)
Csak ültem a padon, magam alatt, és azt éreztem, hogy felállni sincs erőm. Persze két-három napja enélkül is parázok a 671m-es szinten, de most ez eszembe se jutott. Mellékhatásként elfelejtettem magamhoz venni a fehér sapkámat és a bemelegítő krémemet, de ennek a jelentősége csekély volt. Az már jobban aggasztott, hogy nem bírtam még vizet se inni, annyira nem kívántam. Általában nagyon sok folyadékot iszok még rövidebb, nem ilyen meleg futásoknál is, előtte is, és közben is, szóval aggódtam, és nagy nehezen 6-7 decit azért valahogy lenyomtam.
Megmondom őszintén, hogy komolyan elgondolkodtam, hogy el szabad-e indulnom, de végül persze oda álltam a rajthoz, alaposan megváltozott céllal, és alaposan megváltozott taktikával. Az eredeti cél az volt, hogy feljussak a 1014m-re. Helyette az új cél az lett, hogy próbáljam meg, lehetőleg nem legyek rosszul közben. Az ehhez méltó taktikát pedig így fogalmaztam meg: "Vizsgáljuk meg, hogy milyen lassan tudok futni!"
Rögtön az elején szépen a lehető leglassabb futótempómra lassítottam, és így lett az első 2 km bőven 8-8 perc fölött. Ott is voltam a mezőny vég, mögöttem pöfögött a zárókocsi. Nagyon érdekes volt itt futni, az egyik fickó mellettem pl. azt csinálta, hogy 10 m futás - 50 m séta, és ezt ismételgette folyamatosan. Kicsit lelombozó volt, hogy egyforma átlagtempót mentünk. :)
Miután túl voltam 2 km-en, és láttam, hogy semmi baj, elkezdtem egy picit gyorsítani. Egyelőre még óvatosan. (Volt pénzügyminiszterünk megkérdezte, hogy "Elkéstem?" Eddig szinte meg sem izzadtam, de továbbra is nagyon takaréküzemmódban folytattam. Aztán így tovább, folyamatosan gyorsulva. Mátraháza felé közeledve permanensen előztem, ahol nem volt erős lejtő, ott aztán pláne elkezdtem menni, de még vigyáztam, hogy a biopulzusmérőm (érzés) nem mutasson csúcs közeli értékeket. Nagy élmény volt végig menni a mezőny hátsó részein (szinte mint egy kísérőmotoros :), itt tényleg nagyon sok az érdekes ember (és az érdekes futóstílus), egyszer próbáljátok ki!
Ahogy lefordultunk a 24-esről, már éreztem, hogy nem lesz baj. Itt már bátran kezdtem szabadon engedni magam. Az emberek jórésze itt már sétált, én pedig mentem mint a gőzös. Kaptam is pár beszólást érte! :)
Végül a célba úgy sikerült bejönnöm, hogy a sípályán fölfelé kvázisprinteltem, és azt éreztem, hogy milyen kár, hogy vége, nem tudtam elégé begyorsulni. :) A 2km-es táblától kezdve senki sem előzött meg (leszámítva a frissítést, amikor nem álltam meg, de sétálva ittam, de azokat is visszagyűjöttem).
Azaz a vége 1:23:11 lett. Persze eleve feladtam, hogy megverjem a nálam 0,5% jobb haveromat, de ő teljesen más takikával (6:30-cal kezdte és folytatta, amíg bírta), 1:21:30-at ment.
Pont 4 és fél hónapja futok, 354,4 lefutott kilométerrel vágtam neki a távnak, és megmondom őszintén, hogy meglepett, hogy milyen jó volt. Nagyon nagy élmény volt, miután elkezdtem futni utána már sima ügy és tömény élvezet. Sokkal kevésbé fáradtam el mint a Vivicittán (csak nem az edzés számított?). Utólag már örülök az elején jelentkező problémáknak, mert legalább legyőztem a feladási gondolat-démonaimat. Azért, hogy tiszteljem is hazánk csúcsát azt mondom, ezzel a mai futással méltó lettem a menyasszonyom kezére. :)
Zilaci délben megkezdte élete első 24 órás futását. :) 11 körül azt írta, hogy a kijelölt 1 km-es körön 2 fa van és dolgozik a nap rendesen... Most itt Szegeden már vannak felhők, nagyon nyomott a levegő, de nem hiszem, hogy bármilyen időjárási tényező megállítaná a mi Zilacinkat! ;)
Persze a vásárhelyi lányoknak is nagy HAJRÁ! Ha jól láttam 4 fős váltót indítottak, nagyon szorítunk nekik is, biztos ügyesek lesznek!
Tehát, ha a meleg nem üt ki rögtön akkor majd a feleséged fejbe kólint, ha nagyon elbambulnál a rajt előtt? :))) Na szép, most ez miatt is aggódhatunk, vigyázz magadra! ;) Tényleg: valakitől jönnek majd infók (ha már segíteni nem tudunk :((()?
Odafelé (reggel hat előtt indultam) még csak csak ment, Zsámbékon gyalogoltam kb 5 percet fölfelé. Visszafelé viszont (délután háromnegyed ötkor) már pusztultam a szomjazástól. 16 km felé elfogyott a 3 dl vizem (ilyen flakon fért be az ővtáskámba). És csak Budaörs közepe táján tudtam egy benzinkútnál vizet kérni. Itt viszont már vagy fél órát gyalogoltam. Amúgy nem lett volna rossz. A pulzusom elég alacsony volt a meleghez képest is. És majdnem 5 percesekben futottam. A szintkülönbséget nem tudom, de volt pár száz méter. Azért 30 fok feletti időben (a vízhiány miatt) nem vágok mégegyszer neki:)
Ja?! Bocs. :-) Hát nehéz ügy, mert ha felvitetem a cuccomat, akkor azzal már nem tudok lefelé futni. Ha meg nem vitetem fel, és mégsem akarok lefutni, akkor meg ott leszek a hegytetőn a vizes göncömmel. Biztos ami biztos, a Grid Omni Trail-ben megyek...
Az nem érdekel annyira, mint az elmúlt hétvégi két 32 kilis futásod. Az edzésnaplód szerint nem rázott meg különösebben a dolog, de azért egy max. egy oldalas beszámolót igazán írhatnál róla. Ilyet elég ritkán szoktak futni mifelénk:-)
Én összepakoltam, és holnap elmegyek Palicsra. Még soha nem futottam egy álló napon keresztül, jó lenne, ha most sikerülne talpon maradnom... :)
Különös boldogsággal tölt el, hogy déli 12-kor rajtolunk, ez valami olyasmi lehet, mintha egy ökölvívót már az öltözőben kiütnének, és azután kóvályogva keresi a ringet.
Ja, és a Rajt a kiírás szerint a női strandon (?) lesz. Hümm... :)
Nem ujjatlan. Atleta. Nem ugyanaz. Nem veszem fel, de akkor miattatok kell biciklis mezben futnom... :o) Na jo, az legalabb cippzaros, es ki tudom nyitni. Szoval majd tulelem valahogy.
Ha a tobbiek is megszavazzak, a karacsonyi bulin tarthattok egy ketrecharcot (iszapbirkozas?), es a gyoztes viheti... :o)
tegnap futottam. na ez nem olyan meglepő ezen a topikon, de ez vmi egészen különleges futás volt.
Szürkült, esőszag terjedt, de olyan fáradt voltam agyilag, h lesz ami lesz alapon elindultam. 3 lépés után csepegni kezdett.Soha nem szoktam rossz időben futni, hacsak nem muszáj (Bébu, stb)
De most muszáj volt, mennem kellett.
Pár lépés után már esett, de nem zavart. kb 4 kmnél járhattam amikor leszakadt az ég. Ömlött, az esőcseppek tűként szurkálták a bőrömet. És csak mentem, mentem, nem tudom mi vitt előre. Egyszerűen megszűnt a külvilág. Senki nem járt az utcán, egyedül voltam. Egy kereszteződés előtt megálltam, az esőcseppek felé fordultam, mintha zuhany alatt állnék. Kiabálni tudtam volna, olyan tökéletes volt minden. Az eső szinte kimosott(átmosott, megmosott) Mintha valami szétfeszített volna belülről. Elkeuzdtem visszafele futni, érzésre és pulzusra elég jó tempó volt, csak mentem, mentem, csontig áztam, beletalpaltam a pocsolyákba, a cipőmnek már mindegy volt.
Hamarosan elállt az eső, hazamentem, és megszáradtam.
SC, rossz hirem van, az uccso mez egy "S"-es atleta, meg az en 60 kilomon is feszul.
Ugyhogy sajnos ez gondolom felejtos neked - viszont tok jo, hogy pont most neztem meg, mert ugy dontottem, hogy en teszem a magameva, mert ket zseb van hatul, ami az enyimen nincs, ami pont kell nekem most turafutashoz, ugyhogy vasarnap asszem fel is avatom a Falasokkon...
Igen csekély további költséget jelentene(valószínűleg 0Ft :) ), ha a maraton mintegy 40-60 résztvevőjéről legalább egy befutófotót készítenének a szervezők és felraknák a webre. Egy 5Mpixeles kompakt digitális fényképezőgép tökéletesen megfelelne a célnak.
Mondjuk ez működhetne akár a félmaraton résztvevőire is, és akkor legalább nem lennének nem létező idők az eredménylistában... Enegm tavaly "csak" 4 perccel soroltak előrébb.
Nagyon szuper időnk lesz holnap a Kékesen 20-27 fok között, és lehet hogy lesz egy icipici eső is (hogy ne legyen melegünk) ! Ennél jobbat kívánni sem lehetne :))
Én próbáltam e-mail-ben a szinttérképet elkérni ill. jeleztem, hogy tegyék ki a honlapra, de nem sok eredménnyel. Én is nagyon várnám, még nem voltam így csak a többiek elmondására hagyatkozom. Írnék listát is (szegedi szekció is képviselteti magát) általában napi frissítést vállalok.
Általában nincs ekkora különbség. Középhegységekben 200-250 méterenként 1 fok az eltérés, vagyis a Kékesen általában 3-4 fokkal van hűvösebb, mint "odalent", pl. Budapesten.
Úgy néz ki, valóban lesz "hidegfront", de a legtöbb helyen mai max. kb. 31 fok helyett holnapra kb. 29-et mondanak. Nem valami meggyőző. :) Ez alapján a Kékesen lesz kb. 25 fok. Vagy több. :)
Kékes csúcsfutók! Most néztem a metnet.hu és az idokep.hu oldalakat. Szerintük ma délután és este egy hidegfront vonul át fölöttünk jó kis esőkkel, lehűlést hozva. Holnapra 26 fokos maximum hőmérsékletet jósolnak. Az én értelmezésem szerint ez azt jelenti, hogy fönt a csúcson nem biztos, hogy lesz akár 20 fok is. A futás szempontjából ez jó hír, de a megállás után a nagy lehűlést követően kutyául tud fázni az ember. Én biztosan megpróbálok meleg, hosszú cuccot felküldeni a csúcsra, mert extrém fázós vagyok. Főként, hogy tavaly 31 fokban indultunk Mátrafüredről, fönt pedig már csak 24 fok volt, és bizony fáztam egy idő után, holott elég gyorsan átöltöztem száraz, de rövid cuccba.
Én megyek a Bükki HM-re. Mivel az új honlapon megszűnt a fórum, kérlek, ha esetleg Te vagy manbo tudnátok továbbítani két megjegyzést a szervezőknek:
1. A maraton, félmaraton térkép mellett a szinttérképet is tegyék fel a honlapra. Jelenleg élvezhetetlen méretben csupán a honlap fejlécében látható.
2. Igen csekély további költséget jelentene(valószínűleg 0Ft :) ), ha a maraton mintegy 40-60 résztvevőjéről legalább egy befutófotót készítenének a szervezők és felraknák a webre. Egy 5Mpixeles kompakt digitális fényképezőgép tökéletesen megfelelne a célnak.
A felbringázás-felfutás kombót nekem janimaci nagyon erősen nem ajánlotta, bár egy kóbor ötlet erejéig felmerült. Ilyen meredekségű, és ilyen hosszú emelkedőre bringával fölmenni legalább annyira nehéz, mint futva. De te tudod... Vagy majd rájössz:-)
Nagyon jó versenynek ígérkezik a Bükki Hegyimaraton. Az előkészítés sokkal jobb, mint az előző években. Az új szervezők már bizonyítottak, voltam már versenyükön. Én is csak ajánlani tudom. Nagy kár, hogy a Balaton-körrel azonos időben lesz.
De azt cáfolnám, hogy gond van a minőségével. Bár én csak ünnepi alkalmakkor hordom (futóversenyek nagy része), de az eslő alapdarab lassan 4 éves, és semmi baja.
Akinek még nincs futó programja jövő hétvégére, meleg szívvel ajánlom a Bükki Hegyi Maratont. Négyféle távon, új pályák várják a hegyifutás szerelmeseit. A csodálatos környezetben még elfáradni is kellemesebb... Gyertek, kóstoljatok bele, mitől döglik a légy.... info a hegyimaraton.hu oldalon.
Köszi az infót!! Gyözött a "bolond" agyam és inkább benevezek a wörschachi futásra!! "Kicsit hosszabb" de legalább körpálya! Ott csak nem fogok eltévedni? :-))
Ja, a táj tényleg szép, és nagyon aranyosak a szürkeludak (ha jól emlékszem graue Ganzen), amelyek várható felbukkanására speciális közlekedési táblák figyelmeztetnek, rajta lúd anyuka, mögötte vonuló kislibákkal :-))
Én tavaly elkezdtem, de a második napot nem fejeztem be, motiváció hiján, és mert Q meleg volt :-(
Minden évben volt ott szerintem pár topikos (pl. István, TéZé, Pumchi), ha jól emlékszem, néhányuk el is tévedt pár helyen :-)
Én is, úgy 50km táján, de nem sokat mentem túl.
Szóval az útra festett nyilakkal van jelezve, álá UZ, elég jól követhető. Szinte végig a kerékpárúton megy, árnyék ohne. Akárcsak a ZG többi tókerülő versenyén.
Pudingman vigyen magával a bringán jó sok hideg vizet.
:-)))))) Akkor én is megpróbálok komolyan válaszolni!! Van köszönöm szépen, Pudingman fog kisérni! Remélem egy pár velem egyforma sebességgel futó is lesz körülöttem. :-)
Kattka két hete bringával kerülte meg a tavat Fertődről indulva. A bringaútról pár infót tud írni, küldi mailben. Vagyis bringával jól lehet kísérni :-)
Nem ismersz Te még engem, a vármaratonnál is majdnem elkavartam, de Döm dö döm vissza "terelt" a helyes útra. :-)) Lehet, hogy még most is futnék! :-))
Volt más kérdés is lásd. alant. a 116610-es beírásnál! Azokkal mi van kérem szépen? :-))
szia, két hete bringával kerültük meg a tavat Fertődről indulva. A bringaútról pár infót tudok írni, küldöm mailben. Vagyis bringával jól lehet kísérni :-) Katka
Szeretném esetleg kipróbálni a Fertö-tó kört. Sajnos nem ismerem a pályát és kellene egy kis segitség! Mennyire lehet elkavarni vagy ki van rendesen jelölve az út? Hogyan lehet autóval és kerékpárral kisérni? Milyen a pálya minösége? válaszokat elöre is köszönöm
azért vannak olyan polok amik nagy becsben vannak tartva és szeretem őket.. ilyen pl. a római maratonos polom, amiért megszenvedtem, vagy a prágai félmaratonos, ami ugyan technikai...
És most egy kis játék...
Melyik az a magyarországi futóverseny az, ahol a minden induló technikai polot kap? :-)
Ha csak a technikai póló a probléma, azt a Decathlonban (és valószínűleg a Hervisben is) lehet szerezni narancssárgában és örmény szabadságharcos rózsaszínben is. Ráadásul a jelenlegi FB-pólónál mindkettő sokkal olcsóbb és a minősége is lényegesen jobb. (Az FB-póló magánvéleményem szerint nem túl jól szellőzik, és a belseje furcsán érdes. Azonkívül a XL-es és az XXL-es méret milliméterre azonos.)
A decathlonosról tudom pontosan, hogy az ára 1790 Ft, van belőle XS-től XXL-ig minden méret, a narancs- és a rózsaszín nincs benne az alapkészletben, de rendelni lehet. Hátrány viszont, hogy nincs belőle annyi féle típus, mint a jelenlegiből, a sima tísörtön kívül talán még ujjatlant lehet szerezni, de ez sem biztos. És zseb sincs rajta.
Sajnos nem, hivatalosan 50 darab a minimum ha egyfajta mintajuak, de kulonbozo tipusuak (atleta, polo, mez, termo, etc). Mi anno teli ubiszezonban lealkudtuk 30 darab korulire, de abbol tobb mint a fele normal mez volt, es a rovidujju olyan volt, hogy a hosszuujju nyomopapirjaval gyarthato volt (magyaran a hosszun csak "tovabbment" az ujjan a design). A tobb fajta szin tuti nem megy, a nyomopapir eloallitasi koltsege miatt. Az elasticnal, legalabbis.
Köszönöm. Én nagyban utazom, futok pólóméretszakmailag. :) Ha más nem lesz, Baloo már felajánlotta, hogy kölcsönad az atádi futásra egyet, de ha megoldható birtoklással, akkor hálásan megköszönöm. Szeretném abban befejezni a versenyt, mert sokat köszönhetek a bolondoknak.
Szerintem a 40-50 darabot nem is olyan necces. Már ha lehet másszínű is ebben a kontingensben, mert akkor a TTB is csatlakozhatna. Nálunk is van ilyen "elakadt" kezdeményezés, hogy legyen egyenpólónk. Ha ezzel lehet költséget csökkenteni, akkor nosza! Kérlek, így tárgyaljatok, ha lehet. Köszik.
A csalódottságot értem de ez eddig sem volt olyan nagy titok. A versenykiírás fél éve publikus és nem próbálták meg elsumákolni. Tudom, néha szélsőséges véleményt tudok képviselni, de én se éremre, se pólóra nem vágyom. Mindkettőre külön szekrényt kellett már üzembe állítanom és már így is szűkös a hely. Én pl. annak örülnék ha érem helyett virsli jegyet adnának és a célban nagy virsli/kóla/rétes parti lenne. :-)
Mindenkeppen elotte. Fent eleg kaotikus, es futokent nehol zavaro is, de az utolso par km-en eleg szeles az aszfalt, ott szoktak parkolni, leven a fenti fizetos parkolo eleg kicsi. Mi peldaul bealltunk a szanatorium parkolojaba, ami a csucs elott nem sokkal egy jobbos elagazasnal van, asszem az utolso hajtukanyarnal. Zarobusz nagyon lassu: a kiiras ellenere megvarjak az utolso kuzodeket is, nem feltetlenul szedik fel oket, tavaly is mentek joval a szintido utan felfele, es addig nem nyitottak meg az utat.
Ma is volt egy egészen jó edzésem:-) Szaladtam 25 kilométert (ebből 4 kört a Szigeten). 2:25:32 óra lett, 132-es átlagpulzussal. Az első 5 kilométeren csak az emelkedőkön ment 126 fölé a pulzusom. Igaz, ehhez akkor még 6 percen kívüli, vagy 6 perces kilik tartoztak. Aztán kicsit gyorsultam, de az 5:40-es kilikhez a végén is csak 137-es átlag tartozott. Viszont kilóra megint nagyon lecsuffasztottam magam. Pedig menet közben megittam 1.5 liter folyadékot. Mondjuk enni csak a rajt előtt sikerült némi rizst. Na, meg azóta a vasszöget is:-)
Köszi! Most azon töröm a fejem, hogy hogyan csináljuk: A barátnőm lejön velünk, és szállít minket a csúcsról haza. Az autóval a futás előtt érdemes felmennie (gondolom nehéz parkolni fönt), vagy a záróbusz után (mennyivel utána lehet jönnie?). Mit tanácsoltok?
Jujj, arra jársz szombaton? légyszi add át üdvözletem a "Szpari" sportpályának! :) Szombaton nagy piac szokott lenni, feltehetőleg használt cuccokat is kivisznek ilyenkor. Régen voltam otthon, most nem tudom, van-e erre külön kijelölt hely. De nem lenne jobb, ha lenne egy használtcikkes futófórum? Fotókkal, licitelő zsivalygással a háttérben :)
atsiklottam rajta, de majd most: szoval, a tavaly ev vegi kozgyulesen, ha jol remlik ganki vallalta, hogy HA lesz mezrendeles, akkor intezi. De mivel eleddig Te vagy az elso jelentkezo, nem hinnem hogy lesz (hacsak nem erzed ugy, hogy 40-50 darab mez az, ami nelkul nem elhetsz tovabb :o) De nem is ezert valaszolok, hanem azert, mert nekem a szekrenyben meg van egy darab, amit az egyik rendelo olvtarsunk tavaly februar ota nem vett at, meg csak nem is kereste (kb. azota nem is ir ide, ugyhogy a nicket felesleges lenne reklamoznom). Sajnos tegnap este elfelejtettem megnezni a meretet, de ha erdekel, akkor megnezem, es ha jo, akkor a Tied lehet...
Ha jol remlik, a rajt elott ugy negyed oraval meg felengednek, felteve, hogy a rajt elotti reszen parkolsz valahol (esetleg korbe ki tudod kerulni a foutat mellekutcakon), mert a fout addigra mar tele lesz emberekkel.
Nekem is volt ma egy szuper edzésem. Egyébként semmi különös nem volt benne, legfeljebb, hogy a végén összefutottam Lassú Nyíllal. De ma léptem át az 1000 km-t ebben az évben, úgyhogy most pezsgőzök :))
Nem tud valaki Gyöngyösön szombaton is nyitvatartó használtcikk piacot? Vinnék egy teherautónyi sportfelszerelést - hátizsákokat, futópólókat, kulacsokat, ilyesmit. :)))
Sziasztok! Volt egy meglepően jó edzésem. Ma ugyan nagyjából egycsillió karaktert kellett belevernem a gépbe, de 1 órakor megakadtam, mert az interjúalanyaim még nem küldték vissza a leokézandó cikkeket, és legkorábban 3-ra ígérték azokat. Hát, gondoltam, itt az ideje a kb. 30 kilométer lekerékpározásának, és hogy valami triatlonos is legyen a dologban, összekapcsoltam a mai 6 kilis futásommal. Miután tegnap hajnalban szinte éhgyomorra kocogtam 2 óra alatt 20 kilit (valami 133-as átlagpulzussal), és nagyon nem esett jól, ma sem tápláltam vérmes reményeket az edzéssel kapcsolatban. Tegnap futás után 76.9 kiló voltam. Ez már-már abnormális, holott annyit zabálok, mint két elefánt. Ma reggel is csak 78.8 voltam. Lassan megtanulok ezzel együtt élni... Szóval elkezdtem tekerni kifelé a Szentendrei úton. Egyszer csak azon veszem magam észre, hogy 33-mal megyek. A pulzusom meg 120 alatt van. Budakalásznál megfordultam, és mivel a szél onnantól már támogatott is, hát toltam neki. 31 kilit mentem 55:30 perc alatt, 122-es átlagpulzussal. Hm. Négy perc depózás után nekiindultam a futásnak. 28:13 perc alatt letudtam a 6 kilométert. Ehhez a 4:42-es átlagsebességhez 145-ös átlagpulzus tartozott. Jól még így sem esett, de haladtam rendesen. Hogy van ez?! Három után meg is jöttek a várt e-mailek, úgyhogy dolgozhattam tovább:-) Holnap megint valami hosszú, lassú döcögés vár rám, és megint nem sok kedvem van hozzá...
Ilyen szép napsütéses időben mi mást lehet csinálni? :)) Na de mi példul sokat belegyalogoltunk... Még nem mondtam le egy beszámoló megírásáról se. A vasárnapi fogadkozásaimról viszont már nagyjából igen. ;)) Én barom!
Nem keserítesz el, igazad lehet, biztos az idő is kedvezőbb volt. Ősszel is kedvezőbb lesz. Amúgy hétfőn én reggel félhéttől futottam, és tényleg érezhetően frissebb volt az ájer.
Én is annak éreztem, de próbáltam kicsit mellébeszélni... :-)) (még jóideig biztos papírkutyuli leszek, és eltemetem magam a szürke hétköznapi edzésekbe).
Papamaci: tegnap olyan jót beszélgettünk, és olyan sokáig hogy Incelka már aggódott hogy hol vagyok ! Végülis 2 óra 10 percig futottam, de csak 1:55-öt írtam a naplómba, levonva a beszélgetés idejét ;-)
Valóban klassz volt. A Farkaserdőben különböző hőmérsékletű légrétegeken szaladtam át (hasonlóan az esti tó, vagy tengervízhez), különféle virágillatokkal tetézve.
nem akarlak elkeseríteni, de a tegnapi jó formád nem feltétlen (csak) a szuperkompenzáció miatt lehetett. szerintem nagyon-nagyon jó futó idő volt este! én is úgy éreztem, hogy száguldok, az utóbbi idő kánikulás futásaihoz képest. túl is szaladtam "véletlenül" egy körrel, mint eredetileg terveztem.(c:§
Sajnos nekem most sem jön össze, még eccer sem voltam, pedig szeretnék mán behalni a csúcson (nem előbb!!) valamikor.
Amúgy mostanában kezd alakulni a formám, lehet, hogy őszre már maratoni PB közeli állapotba bírok kerülni.
Múlt szombaton futottam 2 tihanyi kört (24,3 km), majd valszeg kedden már szuperkondenzáltam is, mert a szigeten futottam 3 külső kört, egyenletes, 6:05-ös tempóban, amihez 133-as pulzus avg tartozott. Hát, ilyet még nem csinyátam.
Ma már kicsit más volt a helyzet, de ez is teccett:
SC, Nekünk könnyű volt , mert hűvösben leszaladtuk a penzumot. A maratonistáké (including SC :-)) az igazi érdem, mert melegben is kellett gyűrni a tájat.
Tényleg állati jó idő volt, szépen sütött a nap :-)
Spetivel a minap megbeszéltük, hogy szombaton tereprendezés keretében homokozóvá alakítjuk a Kékest :-)))
A múlt vasárnapi 10km-nél volt már jobb futásom is (nagyon éreztem az edzetlenségemet, és a meleg is jobban kiütött, mint máskor); mindenesetre köszönöm a szurkolást mindenkinek, nagyon jólesett!!!
Rohan_Ó igazolt (triatlonos) távolmaradása miatt 1 (max. 2, de akkor már öten leszünk) hely szabad a papamacimobilban Bp-Kékes-Bp útvonalon (papamacihatvanhétkukacgúglümélpontcom).
aki nem nevezett, inkább terepen jönne föl Kékesre jelzett utakon futva társulhat.
Rajt egy picit a mezőnyrajt előtt, Tempó 6perc körülni ezrek. Kb ugyanakkor felérünk mint a tömeg. útvonal: Mátrafüred- zöld csík-sárga négyzet-kék csík-Kékes
Beneveztünk a csúcsfutásra. Ha valamelyik kocsiban lenne 3 hely arányos költségtérítéssel, az nagyon jó lenne. Ha ez nem megy, akkor annak is örülnénk, ha valakik a hátizsákunkat kocsival felvinné a csúcsra egy jól megközelíthető helyre Mátrafüredtől.
December óta a fórumot még olvasni sem volt időm, energiám :( Most igyekszem visszaolvasni amit tudok :)
Februárban leköltöztem Londonba, itt már van futótársaság :) Változatos helyeken tudok futni, és csak legekben tudok beszélni az itteni hozzáállásról mind a futókhoz, mint a kerékpárosokhoz. A cégek többsége/ önkormányzatok némelyike támogatást ad kerékpár vásárlásához, hogy ezzel is "zöldebbé" váljon London; - bár nem mondom, a kerékpározáshoz életbiztosítás is kellene, legalábbis az én általam járt útvonalon, szóval én inkább futva járok be dolgozni - bár most akarok messzebb költözni, akkor már nem vállalom be a napi befutást, mert reggel-este nem akarok félmaratonokat futni minden nap ;)
Őszre vagy az otthoni maratont néztem ki, vagy az Amszterdamban lévőt, ez a jövő héten fog végleges formát ölteni. Ha sikerül pár nap szabadságot kérnem akkor Bp maraton, ha nem, akkor Amszterdam;
Van valaki köztetek ki Szarvason lakik és tudna nekem kb egy hónap időtartamra ott településen belül egy valamennyire használható kerékpárt kölcsönözni. A magyar U16 kosárlabda válogatott felkészülésében az EB-re segítene.
Az előző napi, 10 éves középiskolai osztálytalálkozó miatt viszonylag kevés kaja volt a hasamban. Fél liter víz, egy banán, és három müzliszelet volt nálam. Bíztam a frissítőpontok kínálatában, és nem csalódtam. Nagyon jó volt a választék. A vizemet alig használtam, csak az utolsó szakaszon fogyasztottam el teljesen. A rajtot követően szép lassan indultam, beszélgettem, Urs, Nyúl, Farkas, Papamaci67, SC, DieM, Ethka. Mondjuk a pulzust nézve nem volt ez olyan lassú, de aznap vhogy nem érzékeltem a tempót. Alapvetően nem volt időtervem, majd úgy alakítottam, hogy tartom Urs és Farkas tempóját. Rögtön megtetszett az egész útvonal előre, az első ponthoz vezető út alapján. :) Az Ilonka-forráshoz vezető lejtőt megfutottam, majd onnan irány Vitányvár. Az emelkedő oda kemény volt, jó volt onnan lefutni. Ezután egy kis technikai szünet következett, ezzel el is ment az a pár perc előny, amit a lejtőn szereztem. Nemsokára legalább tízen futottunk együtt. Várgesztesen nagyon jól esett a zsíroskenyér, végre vmi komolyabb kaja is került a hasamba. A Bodzás-árok, és a Fillér-árok szép volt, de kezdtem fáradni. A Hirczy-emlékműnél tovább már nem tudtam tartani Ursék tempóját. A Sárkánylyuk-völgyet már láttam a Tatabánya 30-on, akkor átrohantam rajta, most nem igazán figyeltem meg, pedig igazán szép. Csak a forrást vártam. Onnan elindulva segített Larzen a P+-et megtalálni, köszi. Talán ez volt a legkényesebb rész a jelzéseket tekintve. A túrámra végig az volt a jellemző, hogy mindig volt vki a közelemben, de most én is jól döntöttem, mikor egyedül voltam, és nem tévedtem el. Igazából követhető volt végig az útvonal, csak elvétve volt egy-két hely, ahol még egyértelműbbé lehetett volna tenni táblákkal. Az utolsó szakasz elején jött egy lassulás, sokadszor ért utol Nyúl, és a futótársával együtt kirángattak a mélypontról. Innen Velük fejeztem be a túrát, köszi szépen! :) Az utolsó kiliket 5:30-on belül toltuk, és aznapra jellemzően ezt sem éreztem ilyen gyorsnak. Mostanában edzésen is ritkán futok 6:30-asnál gyorsabb tempót.
Végül 5:16-al csaptunk a célba, ami várakozáson felüli idő lett. Elégedett, és jócskán fáradt is voltam. Így ez lett a második leggyorsabb túrám, ha az átlagsebességet nézzük (7:10 perc/km).
Csanya, Lupus, pontőrök, köszönöm ezt a túrát! Qcivnek pedig a fuvart.
Jaaaj, de azér néha be kell rakni. Úgy kétnaponta mondjuk. Hogy akinem magától nem jutna eszébe iratkozni, az is fel tudjon, meghogy egyáltalán: hangulatba kerüljünk :) Úgyhogy tessék csak dédelgetni azt a listát :))
Nem stimmel pl. az én eredményem. Úgy néz ki, mintha 8h-tól számolták volna, de a rajt 7:45-kor volt. 15 percet kérek hozzáadni, és a többiekét is ellenőrizni. :)
A hétvége úgy alakult, hogy mindkét nap mehettem világgá, úgyhogy szombatra a Börzsöny, vasárnapra a Vértes lett a program.
A börzsönyi kék útvonalával már régóta szemeztem, úgyhogy nagyon megörültem, amikor megtudtam, hogy teljesítménytúrát rendeznek az útvonalob. A Börzsöny amúgy is az én ünnepem (a Pilis meg a hétköznapom, úgyhogy szinte irigylem magam :) Walkingman is hasonló programot tervezett, úgyhogy a rajtidő végén együtt indultunk el. Az elején volt pár trükkös, jelzetlen kanyar a Diósjenő melletti bozótosban, de a rendezők kitűnő szalagozása segítségével könnyen elnavigáltunk. Ha esetleg privátban jövök, lehet, hogy már itt az elején feladom. Kellemes kocogással telt az eleje, a nap sem sütött még annyira, gyorsan elértük a szép nevű Pénzásás-nyerget, ahonnan Drégelyvár alá kapaszkodtunk fel. Szép, faragott útjelző táblák is mutatták az irányt a vár felé, remélem sokáig megmaradnak. A várat nem érintettük, nem sokkal előtte elkanyarodtunk, és nagyjából nyugati irányban haladtunk, a Kemence - Királyháza műúttal párhuzamosan, időnként szép kilátással a Magas-Börzsönyre. A Csóványos geodéziai tornya szépen látszott. Itt már kezdett melegedni, már vártam, hogy megérkezzünk a második pontra, ahonnan rövidesen Bernecebarátira érkeztünk. Itt Gáti Gábor csatlakozott hozzánk, aki nem sokkal utánunk indult.
A faluban lábunk alatt olvadozott az aszfalt, olyan puha volt, mint a rekortán. :) Szerencsére találtunk kék kutat, alapos frissítés után indultunk tovább. Delet harangoztak. Gyorsan átértünk Kemencére, itt értük utol a legtöbb embert, rengeteg túrás ismerőssel tudtunk legalább pár szót váltani az etetőponton. Itt robogott el mellettünk Farkasdi Edina, gondolom privát edzést tartott a nagy versenyére, mert nem pecsételt, nem frissített. Walkingman kicsit lemaradt, én meg megpróbáltam Gábort utolérni. Kemencétől már ismerős volt számomra a terep, a Fekete-völgy bár nem túl jól futható (elég köves és sok a patakátkelés), de kicsit a szívem csücske a patakkal és a kisvasút maradványaival.
Hamuháztól indult egy keményebb emelkedő, kocogtam ezt is becsülettel. A következő ponton meglepetésemre Gábor ért utol (megállt a Vilatinál frissíteni), innen már együtt mentünk a célig. Sokat beszélgettünk az UTMB-ről (idén indul a hosszú távon), hegymászásról meg mindenféléről. A Magyar-völgyben a dózerúton mentünk (azt hiszem, már ez sem teljesen szabályos), beszélgetés közben figyeltem, hogy mikor keresztez a P- jelzés, ott kellett volna visszatérnünk a kékre. Sajnos ezt elvétettük, mire észrevettem, már kint jártunk a falu előtt a műúton. Még mutattam is, hogy ott balra, ahol az erdő szélén áll a magasles, ott megy a jelzés. Mivel sem jelentős távot vagy szintet nem spóroltunk, sem látványról nem maradtunk le, sem nem versenyeztünk senkivel, ezért nem mentünk vissza. A faluban aztán, amikor megnéztük a papírokat, kiderült, hogy volt ott egy ellenőrzőpont. Kicsit hezitáltunk, hogy visszamenjünk-e, de aztán inkább amellett maradtunk, hogy továbbmegyünk.
A Koppány-nyereg megmászása most sem volt egyszerű, az az alattomosan emelkedő aszfaltút soha nem lopta be magát a szívembe. Most sem. Gábor kicsit eléhezett, ezért óvatosan mentünk felfele. A nyeregben kis frissítés után újult erővel lódultunk neki. Pár kilométer múlva viszont én kezdtem kornyadozni, Gábor meg tüdőre szívott egy bogarat, úgyhogy elmulattattuk magunkat. :) A szobi műútnál megint kevertünk egyet. Egy hiányzó, vagy nem észrevett szalag miatt egy családi ház kertjén keresztül értünk ki az útra, jóval később, mint kellett volna. Sajnos mi pont azt hittük, hogy korábban, így nem volt gyanús, hogy nem jött a balra letérés. Viszont amikor már gyanús lett, addigra kiderült, hogy két kilométerrel mögöttünk van. Ismét úgy döntöttünk, hogy nem megyünk vissza, bekocogtunk Szobra. Na, itt már elég gyatrán éreztem magam. 5 óra volt, a meleg minden erőmet kiszívta, vizem már rég nem volt. 7 és fél órás menetidővel értünk be. 57,7km / 1550m. Nem vittem sót, meg is lett az eredménye. Walkingman pár perccel utánam érkezett be, de már másik vonattal ment haza.
Másnap Lowe Alpine Maraton, túra kategória. Nem láttam értelmét, hogy több, mint dupla nevezési díjat fizessek rajtszámért, meg olyan szolgáltatásért, amire nincs szükségem. A Vértest elég jól ismerem, tudtam, hogy elég sok helyen lesz víz, másra ilyen rövid távon nincs nagy szükség. Külön örültem annak, hogy az útvonal jórészt a 2002-ben megszűnt Szép Ilonka erdejében ttúra nyomvonalán halad, amit nagyon szerettem. Ezen a napon is Walkingman társaságában érkeztem a rajtba, ahol csomó ismerőssel találkoztam, és a nevezés is nagyon gördülékenyen zajlott. Megnéztem a tömegrajtot, majd pár perccel a mezőny után én is elindultam. Az első embereket már a falu szélén utolértem, Körtvélyesre már erősen a mezőnyben haladtam. Az első pár kilométeren nagyon nem esett jól a futás, de bennem volt az érzés, hogy el fog múlni, így nem adtam fel. Amint rátértünk a P+ jelzésre és elkezdtünk mászni a Körtvélyes gerincére, be is igazolódott, jól ment az emelkedő. A pont után a sima részen még jobban ment futás, sorra előzgettem az embereket, pedig mindenki nagyon kemény tempóban ment.
Lefele a forráshoz kicsit ritkult a mezőny, csak egy ember volt mellettem, így valószínűleg csak mi ketten láttuk azt a hatalmas vaddisznócsaládot. Most láttam először fényes nappal vaddisznókat, nagyszerű látvány volt! A forrásnál ismerős pontőrök fogadtak, elbeszélgettünk, míg telecsepegtettem a kulacsomat forrásvízzel. Ryan adott Ca-s pezsgőtablettát, nem tudom, hogy ez szolgáltatás volt-e vagy privát, mindenesetre sokat segített. Vitányvárnál újabb ismerősök jöttek szembe. Kicsit keveregtem (majdnem szemben mentem fel). Jó volt az emelkedő, ezt is sikerült megfutni, még ha nem is túl gyorsan. A becsületpont környékén viszont sok időt elpocsékoltam, először a kútnál vártam ki, hogy telecsöpögjön a kulacsom, amit aztán a felénél sikerült kiborítani, úgyhogy kezdhettem újra, majd a Knégyzet jelzére fordultam rá. Valahogy olyan sávszerűnek tűnt. Szerencsére nem volt nagy időveszteség, én csak magammal versenyeztem. Mindenesetre hirtelen utolért vagy tizenöt ember. :)
A faluban a túratopikosok által üzemeltetett etetőponton töltöttem fel magam. Két nagy szelet, erősen sózott vajas kenyér csalamádéval... hmmm... nagyon jó volt. Utána még egy kóla is lecsúszott a közeli kocsmában, hála gethe sporttársnak (pontőr), aki volt szíves kölcsönadni némi pénzt, mert ugye hülye fejemmel nem vittem magammal. Ahogy szombaton sem. És akkor még a továbbindulás után vissza is mehettem a sapkámért a pontra. :) Na mind1, a nagy pihenésnek az lett a vége, hogy bár új erőre kaptam, már mindenki fényévekre járt, így rákapcsolatam. Sorra értem be az embereket, csak Walkingman és Tomator nem akart előkerülni, pedig a lejtős aszfaltúton igencsak pörgettem a lábaimat. Megérkeztem a Hirczy-emlékműhöz, ittam egy kis vizet, majd indultam a Farkaslyuk-völgyön vissza a forrás felé. Ekkor hallottam, hogy Walkingman kiált utánam, akkor értek a pontra. Úgy látszik, megejtettek egy kis kitérőt. A völgy nagyrészt magányosan telt, nem nagyon értem utol senkit, ez kicsit el is vette a kedvem. A kerítés majdnem engem is megtréfált, még szerencse, hogy egy ilyen öreg erdei róka, mint én, megérzi, hogy merre kell menni. :)
A forrás előtt ismét utolértem pár embert, de a forrásnál megint csomó időt töltöttem. Ryan ismét adott pezsgőtablettát, még egyszer köszönet érte, hiába volt sóm, erre a napra a Ca-Mg tablettáim maradtak otthon. Korábban kissé görcsölt is a vádlim. Fűugráló megdicsért, hogy minden emelkedőt megfutok, csak persze azt hozzá kell tenni, ha egy túrán háromszor futok el valaki mellett, úgy, hogy mindenki az útvonalon megy, az azt jelenti, hogy én sem futok mindig. :) Ritchynek megmutattam a P+ elejét, utána megint a mezőny után vetettem magam. Itt valami történt, ugyanis olyan sprintet vágtam le a célig, amit rég nem láttam magamtól. Érzésre 5 perc körüli tempót futottam, nagyon dinamikusnak éreztem magam, nem éreztem a megtett kilométereket, úgyhogy igazi örömfutás volt a vége. 50 perc alatt beértem a forrástól, ami 4:10-es kilométereket jelentene, úgyhogy jelzem: el van mérve ez a szakasz. :) (Most nézem, a turistautak.hu szerint is csak max. 11 km, nem 12 és fél.) A célegyenesben még utolértem Aláékat. Ala nagyon szépen mozgott, ezt már messziről megállapítottam. Mivel úriember célegyenesben nem előz, ezért az utolsó párszáz métert együtt tettük meg. 4:45 lett a vége. Ez szépen mutat, ha leszámítjuk azt az időt, amíg a csöpögő forrásokra vártam, illetve a várgesztesi röfögést, na meg ha beleszámítjuk a szombati börzsönyi kirándulást, de van egy olyan érzésem, hogy ha szombaton pihentem volna, akkor sem mentem volna sokkal jobbat. Viszont azt legalább érzem, hogy ezt a lassú tempót sokáig bírom csinálni. :)))
Korábban én nagyon nehezen regenerálódtam ilyen nagyobb terlelések után, sokszor futottuk ugyanazt Ákibácsival és és mindig sokkal később jöttem rendbe. Most viszont egész jól érzem magam, tegnap pihentem, ma viszont már tervezek egy óvatos Kevély-kört, ott még azért kiderülhet, hogy ez az érzés mennyire fedi a valóságot. :))
Király voltál az Ilonkánál szombaton a bélyegzővel! :-DDD Azóta is az a kedvenc bebélyegzésem az egész itineren. (alig látszik és fejjel lefelé is van)
Egyébként ha már a L.A. maratonnál tartunk: Nekem személy szerint nagyon tetszett, valahogy nagyobb eltévedés nélkül sikerült megúsznpm. Most tényleg nagyon megfogadtam,hogy nem rohanom el az elejét és csak jóleső tempóban megyek,eszem-iszom rendesen végig + vigyázok a pulzusra nem nagyon engedem 160 fölé. Sikerült is megtartanom ezeket, így végig nagyon jól éreztem magam, bár az időm nem túl fényes 4:26, de hiszem hogy ez a fejlődés útja: ha mindenre így odafigyelek és sikerül tartani akkor talán lehet majd a sebességet is fokozni 1 picit,meg ugyi a távot, hogy jövőre nyugodtan mehessekneki a Kinizsinek.
Minden teljesítőnek,helyezetteknek külön GRATULA! Szervezőknek KÖSZÖNET-minden szupi volt. És persze GRAT a GATORADE-eseknek is akik a hőségben álltak helyt a Duna prtján!
Nahát, mikre emlékszel! Ezért jó beszámolókat írni, mert olykor mások emlékeztetnek a saját élményeimre, amelyeket rég elfelejtettem volna. :-) Különösen az az érzés fogott meg, hogy "nem tudom, hogy lesz ebből maraton, de lesz". Akkor nem hittem volna el, hogy másfél éven belül ötvenest futok! Szóval mindenkinek ajánlom ezt a futóversenyt, aki szereti a családias amatőr rendezvényeket.
papamaci, nagy elismerés a hétvégi futásért neked és mindegyik LA résztvevőnek!
Az unásig ismert városi tükörsima és vízszintes aszfalt, eltéveszthetetlen útirány áll szemben az izgalmas és szép természettel, emelkedőkkel, útelágazásokkal... Egyszer csak összejön nekem is minden szempontból a nagy váltás, és az Europarkból irány a természet! :)
A rakpartosok is keményen állták a sarat, ill. gőzölgő aszfaltot: 10 km-en nyomni, kegyetlen dolog. Nincs sok idő taktikázásra! :)
-blans-, köszi. A beszámolód alapján már sejtettem, hogy ezt a versenyt buktam :-) Viszont nagyon gratulálok Neked/Önnek, Te/Ön Hegyi Maratonfutó ! Így kő ezt csinányi :-)
A legendás nadrág-kidörzsölés, amelytől úgy tartottál, és miután - ha jól rémlik - fétáv előtt ki is dörzsölte a combodat, már nem kellett tovább attól rettegned, hogy akkor most kidörzsöli-e vagy sem:-) Persze hülyeség volna csak ezt az epizódot kiemelni, nagyon jó kis beszámoló volt az, remek tájleírásokkal.
Táv: Vértesi félmaraton 21 km Gánt-Csákvár országúti 8 km
Rendező: Csákvári Torna Club Fejér Megyei Szabadidősport Szövetség
Helyszín: Gánt és Csákvárt összekötő országút, a Vértes hegységen keresztül, illetve a félmaraton a Gánt és Csákvár körzetében lévő országutak
Versenyközpont és cél: Csákvár, Vöröskapu út 14. Sportközpont
Rajt: Gánt Vértes vendéglő
Korcsoportok: Gánt-Csákvár országúti verseny Serdülő fiú, lány: 1993 és később születettek Ifjúsági fiú, lány 1989 – 1992 születettek Felnőtt férfi, női 1968 – 1988 születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek Vértesi félmaraton Felnőtt férfi, női 1968 és később születettek Szenior férfi, női: 1967 és korábban születettek
Helyszíni nevezés: Csákváron a sporttelepen, a verseny napján 15.00-16.30 között.
Díjazás: A korcsoportok 1-3 helyezettjei nemenként tiszteletdíjban részesülnek, a résztvevők között ajándéktárgyakat sorsolunk ki.
Lebonyolítás: A versenyközpontból a résztvevőket autóbusszal szállítjuk a gánti rajtba. A rajtoltatás tömegrajttal történik. A útvonal mentén több helyen frissítőállomás működik.
*Korkedvezményes nevezés 14 éves korig és 60 éves kortól.
Ugyan nem vagyok rendező, de azért valamilyen szinten benfentes vagyok, ezért bővebb információért (pálya, szállás, bármi) nyugodtan forduljatok hozzám akár itt a fórumon is.
A rövid táv amúgy kifejezetten gyors és nem egy unalmas pálya, a félmaratonban már vannak nehézségek és ennek következtében nem is itt érdemes rekorddöntéssel próbálkozni, de mindenképpen egy élvezetes útvonal.
Vasárnap a korán reggeli vonattal mentünk Szárra. Nem volt sok időnk a rajtig. Körtvélyesnél felmentünk a kilátóba, szépen látszott a Gerecse. Szép Ilonka forrásnál nagyon jó volt az ellátás. A Vitányvárról kicsit csúszott lefelé.Várgesztes felé amikor a kék hirtelen balra megy ott továbbmentünk és 5 perc múlva visszafordultunk és apa észrevette a kék jobbrafordulását. Gesztesen is jó volt az ellátás, az üvegeinket feltöltöttük. Az emlékműnél nagyon finom meggyeslepényt adtak, megettem 4-et. Vissza Szépilonka forráshoz már kezdtem fáradni, mire odaértünk már nagyon fáradt voltam.Szár felé már kezdett beborulni az ég, a végén már dörgött is egyet-egyet. anya elénk jött és mondta, hogy neki nagyon tetszett a túra. Anya és én most voltunk először a Vértesben.
Én is tervezem a Hegyek Királyát, L.Szilvi tanácsára. Hogy lesz ez, péntektől vasárnapig? Én pénteken pont dolgozom, a 3x12-t tervezem, de Szilvi mondta hogy szombaton lehet pótolni a kimaradt napot. Igaz?
A Somlyónál van a fordító, és rajtszámkontroll. Frissítés két helyen, ami igazából három, mert a Somlyóra vezető ösvény kezdeténél felfelé és lefelé is lehet használni.
Az egyik kedvenc versenyem, pár éve a "kicsit melegben" sikerült úgy kiszáradnom, hogy összecsíptem a bőrt a kézfejemen, és úgy maradt... :)) És másnap 40 km. Aztán még 20. Sokat nevettem. :)
köszi a bátorítást, hacsak nem történik valami katasztrófa, ott leszek. Múlt héten még elég keveset tudtam az útvonaltról, cimborával voltam bejárni, bár ahogy utólag megtudtam, kb ellenkező irányban mentünk. Szerdán is megyünk egy hasonló kört.
zilaci, akkor Te már voltál ezek szerint. Értesülésem szerint a tábortól a bal oldalon fel, és a kerítésnél keresztbe futó úton balra, aztán P Somlyóra, K vissza, és az Izeli-tanyánál vissza, és tovább körbe. Jól tudom? Felmegy a Somlyóra, vagy csak a szénégetőkig?
Nevezz be bátran, jó hangulatú, családias verseny, számos, hozzád hasonlóan nyugodt tempójú futóval. :) Mivel a rendezői szállások a rajt-cél mellett vannak, így biztosan megvárnak. A frissítés korrekt, az útvonal jól futható, második napon sok halott az út mentén, és szinte mindenki díjazott lesz a végén. :)
Táv: 27,2 km Szintemelkedés: 950 m Rajt - Cél helye: Szépjuhászné, Laktató büfé Nevezési idő: 7:00 - 10:30 Szintidő: 8 óra Nevezési díj: 500 Ft (Előnevezve június 14.-ig, illetve Magyar Turista kártyával 400 Ft!) Díjazás:oklevél, kitűző
Táv: 47,0 km Szintemelkedés: 1550 m Rajt - Cél helye: Szépjuhászné, Laktató büfé Nevezési idő: 7:00 - 8:30 (saját idő terhére 9:00) Szintidő: 12 óra Nevezési díj: 800 Ft (Előnevezve június 14-ig, illetve Magyar Turista kártyával 700 Ft!) Díjazás: Oklevél, jelvény
Előnevezni a falasokk@falasokk.hu email címen és a fent megadott elérhetőségeken lehet, a név és a táv megadásával.
Idén meghírdetésre kerül a következő akció: Gyűjtsünk szárazelemet! A szelektív hulladékgyűjtésért! Minden 5 db leadott bármilyen szárazelemért 1 db tombolajegyet adunk. Tombolasorsoláson többféle ajándékot nyerhetsz. Az elhasználódott szárazelem veszélyes hulladék! Ha a háztartási szemétbe kerül, károsítja, szennyezi környezetünket, a vizeket, az erdőket, az élővilágot.
Szerettel várunk idén is minden túrázót 2007. június 17., vasárnap!
