antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
160 éve, ezen a napon New Yorkban 40 ezer textil- és konfekcióipari munkásnő lép sztrájkba a béregyenlőségért és munkaidő csökkentésért. Ennek emlékére tartjuk a nemzetközi nőnapot.
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek Zoltán, Beáta és Julián napján!:-)
Ma Apol, Apolka, Apolló, Apollónia, Aracs, Arad, Aramisz, Csolt, Filemon, János, Juliánusz, Júliusz, Kada, Szilvánuz és Zolta napja is van!:-)
Kárpáthy Zoltán (Venczel Vera, Kovács István, Latinovits Zoltán)
A Kárpáthy Zoltán 1966-ban Jókai Mór azonos című regényéből készült magyar film. Az Egy magyar nábob folytatása, amellyel együtt 2012-ben bekerült a Magyar Művészeti Akadémia tagjai által kiválasztott legjobb 53 magyar alkotás közé.
A jószagú levegő. A csicsergő, a csivitelő, a füttyögő madarak. Az opál ég alatt a könnyű pára.... A tavaszi napsütéstől kótyagos, cikázó rovarok, lepkék, bogarak. Kibuknak a földből a füvek, a csírák, tündökölnek és illatoznak az ibolyák, az ismeretlen nevű, apró virágok. Erjed és pezseg újra a természet, ki tudja hanyadszor, hány ezer éve, hogy kihordja és világra szülje az esélyt, a folytatás reményét legalább. Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé; ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó, hitetlen és erőtlen lélek vagyok. Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás, gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás, ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény.
Szép estét kívánok Mindenkinek Tamás, Ubul és Perpétua napján!:-)
Ma Rupert napja is van!:-)
Gerard van Honthorst: Hitetlen Tamás
A népnyelv az apostolt „hitetlen” Tamásnak nevezi. E köznyelvi szólásként is használatos megjelölés onnan ered, hogy az evangélium szerint Tamás kételkedett Jézus föltámadásában. Távol volt, amikor Jézus a halála után megjelent a tanítványoknak, és amikor a szemtanúk beszámoltak neki róla, azt mondta, csak akkor hiszi el a történteket, ha saját szemével és kezével győződik meg felőlük. Jézus 8 (!) nap múlva ismét megjelent a tanítványoknak, s ekkor Tamás is jelen volt. A Mester felszólította, hogy nyúljon ujjaival a sebeibe, s Tamás úgy is tett. Meggyőződvén, hogy valóban keresztre feszített Mesterével áll szemben, visszatért a hite (Jn 20,24–29). Az evangéliumi történetnek egy apokrif párhuzama is van, mely Mária mennybemenetelét meséli el. E csodálatos eseménynél Tamás újfent nem volt jelen, hallván azonban róla, megint „tamáskodott”, és jelet kért. Meg is kapta, a Szűzanya az égből ledobta neki az övét.
(Áldások, imádságok / Ima -Aquinoi szent Tamás imái)
Uram, tégy ellentmondás nélkül engedelmessé, a szív kisszerűsége nélkül tisztává, zúgolódás nélkül türelmessé, színlelés nélkül alázatossá, szertelenségre való hajlam nélkül vidámmá, kislelkűség nélkül szomorúvá, fennhéjazás nélkül komollyá, könnyelműség nélkül vonzóvá, hamisság nélkül igazlelkűvé! Add, hogy kevélység nélkül tegyem a jót, önhittség nélkül meg tudjam inteni felebarátomat és épülésére szolgáljak szóval és jó példával, a Te igazságodat tartva szem előtt.
Lossonczy Tamás (Budapest, 1904. augusztus 12. – Budapest, 2009. november 3.) Kossuth-díjas magyar festőművész, grafikus
Első önálló kiállítását Kállai Ernő rendezte meg 1943-ban az Alkotás Művelődési Házban, majd 1948-ban a Képzőművészek Szabad Szakszervezetének épületében volt a következő. Hosszú és kényszerű szünet utáni első egyéni kiállítása 1971-ben, a Fényes Adolf Teremben volt, később többek között a Műcsarnokban, a győri Megyei Képtárban, a Mednyánszky Teremben, az Ernst Múzeumban, a Szinyei Szalonban, a Képzőművészeti Egyetemen és a Kassák Lajos Emlékmúzeumban állított ki. Állandó kiállítása van a budapesti Párizsi Kék Galériában és 2005-ben életmű-kiállítása volt a Műcsarnokban. 2008-ban New York-ban állították ki több képét. 2009-ben kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galériában a festő 100 és 105 éves kora között készült műveiből.
Lossonczy Tamás (1904–2009): Fájdalom és remény / Anguish and Hope, 1945 vászon, olaj, 78×200 cm
Felkötözte a csomagtartóra, ahogy máskor is szokta, aztán a horpadt tetejű, düledező csónakházak és a parton korhadó híres hajók között elindult Táltos Rózsihoz. A beszakadt oldalú Madelaine Royal-ra pillantott, s arra gondolt, hogy egyszer még Neviczky Pál hajója, a Stephánia is így végzi, vagy még rosszabbul. A parti berekfák közül éppen a liget vörösfenyőkkel szegélyezett sétaútjára fordult a biciklivel, amikor hirtelen eszébe jutott egy kép, amit néhány pillanattal korábban látott. Megállt, a fatörzsek között visszanézett a csónakházakra. A kátránnyal fedett, rozoga deszkaépület végénél egy felbakolt csónak fehérlett. A biciklit egy fenyőfához támasztotta és visszament.
A piszkosfehér csónak egy elhanyagolt balatoni dingi volt. Látszott rajt, hogy évek óta hever felbakolva a csónakház végében. Valamikor, talán még a háború előtt, valaki néhány deszkával és kátránypapírral meghosszabbította az ereszt, hogy a hajót a hótól és az ólmos esőktől védje, de a pótereszt a téli szélviharok már rég leszakították, s az egyik lezuhanó gerenda a dingi palánkozását is átszakította. Ambrus körüljárta a dingit, lerángatta róla a kátránypapír-maradványokat, végigtapogatta az orrtőkét, aztán a palánkozást is megkopogtatta. Végül a földre feküdt és az állványok között a belsejébe is belenézett. Úgy érezte, hogy a dingit néhány hét alatt ki lehetne javítani. Amikor végzett a mustrával, hátralépett a fák közé és még egyszer megnézte a kis hajót. Ekkor pillantotta meg a dingi legszélesebb palánkján a kifakult betűket: „Búbos vöcsök”. Még négy méter hosszú sem volt a hajó, de egy közönséges csónaknál azért tekintélyesebbnek látszott. Álmodozva nézte néhány percig a piszkosfehér klinkerpalánkozást, aztán a biciklihez lépett, és folytatta útját. Végigment a futballpálya deszkakerítése mellett, aztán a felhúzott sorompók alatt keresztezte a vasúti síneket, s a liget túlsó oldalán, közel a büdös árokhoz, befordult a Galamb utcába.
Táltos Rózsi léckapuja zárva volt, de már ismerte a retesz helyét, fél kézzel benyúlt a kilincs alatt és elhúzta. Beegyensúlyozott a biciklivel, aztán az üveges verandával szemben egy pusztulóban lévő körtefához támasztotta. A fát a talajvíz fojtogatta. Az udvar a Balaton felé lejtett, s a veteményeskerten túl, közvetlenül a felmagzott kapor- és hagymaszárak szomszédságában már nád virult. A kerítés mentén is nádszálak, s puha kákatövek rejtették a rigókat, s egyben a rájuk vadászó macskákat is. A ház felett sirályok keringtek. Bentről az asszonybeszéd és a férfiak nevetése kihallatszott az udvarra. Ambrus leemelte a bicikliről a vesszőkosarat. A veranda ajtaját a könyökével nyitotta, s mire az ablak előtt sorakozó futómuskátlik, a leander, és a vastaghúsú kaktuszfélék erdőnyi zöldje mellett a konyháig botorkált, annak ajtaja, látszólag magától feltárult.
– Jó napot kívánok – mondta Ambrus, és a vesszőkosarat letette a konyha közepére.
Medveczky Medve, baráti körben a Micimackó néven is közismert, egy napon az erdőt kerülte éppen, gőgösen dúdolva az orra alatt: "Tralala, tralala, pritty, pretty, prütty."
Reggel fogyókúrát tartott a tükör előtt, a Tralala-nótát énekelte talpára egyenesedve, hogy aszongya: tralala így, tralala úgy, aztán lehajolt nyögve néhányszor, hogy a mancsával elérje a lábujját. Reggeli óta párszor elmondogatta a Tralalát, míg kívülről nem ment.
Így dúdolgatott, csak úgy magának, közben kiment sétálni a kunyhó elé, azon tűnődve, vajon mivel foglalkoznak ilyenkor mások, és általában milyen lehet az, másvalakinek lenni, mint ő.
Egyszerre csak egy homokbuckához ért, és ebben a homokbuckában nagy lyuk tátongott.
- Aha! - mondta Micimackó. (Pritty, pretty, prütty.) Ha hézagos műveltségem nem hagy cserben, akkor ez a bucka Nyuszit jelenti, a Nyuszi pedig Jó Társaságot és valami harapnivalót jelent. Tehát:
Lehajolt, bedugta a fejét, és kiáltott:
- Itthon vannak, kérem szépen?
Horkanó zaj támadt belülről aztán csönd lett.
- Azt kérdeztem, kérem szépen, hogy itthon vannak-e? - ismételte Micimackó hangosan.
- Nincsenek! - válaszolt egy hang, és még hozzátette: - Ne tessék úgy ordítani! Nem vagyok süket!
Mondd újra s újra mondd és újra mondd, hogy szeretsz! Bár az ismételt szavak kakukknótához hasonlítanak, emlékezz rá, hogy se mező, se domb nincs kakukknóta nélkül, ha a lomb újul tavasszal s kizöldül a mag. Egyszeri szó, mint szellem hangja, vak sötétben zeng el és kétség borong nyomában. Ismételd...szeretsz... Ki fél, hogy a rét túl sok virággal veres s az ég túl sok csillaggal ékszeres? Mondd, szeretsz, szeretsz... Hangod úgy zenél mint ezüst csengő, újrázva... Beszélj: de ne feledd, hogy némán is szeress...
Gottlieb Daimler (Schorndorf, 1834. március 17. – Cannsatt, 1900. március 6.) német gépészmérnök
1883-ban Wilhelm Maybachhal együtt feltalálta a gépkocsik hajtására alkalmas gyorsjárású, izzófejes belső égésű motort, amely a gépkocsimotoroknál széles körben elterjedt. 1885-ben, szintén Maybachhal, szabadalmaztatta az első motorkerékpárt. Egyúttal ez volt az első belső égésű motorral hajtott jármű a világon. 1890-ben autógyárat alapított, amely 1901-ben állította elő az igen sikeresMercedes nevű modelljét, amelyet sokan az első modern gépkocsinak tartanak. A Gottlieb Daimler által alapított Daimler AG 1926-ban egyesült a Karl Benz által alapított Benz AG-vel, Daimler-Benz AG néven (később Daimler-Chrysler AG), amely máig az egyik legnagyobb német gépkocsiipari vállalat
Fordította: Révay József A verseket Jékely Zoltán fordította
MÁSODIK NOVELLA
A zsidó Ábrahám, Giannotto di Civigni ösztönzésére, elmegy a római udvarba: mikor pedig ottan látja a papok gonoszságát, visszatér Párizsba és megkeresztelkedik
Ezenfelül mind valamennyien torkosak, borisszák, részegesek voltak és a paráználkodás mellett oktalan állatok módjára leginkább a hasuknak éltek: mindezt nyilván tapasztalta. És tovább vizsgálódván látta, hogy valamennyien fösvények, és mohón kívánják a pénzt, az emberi vért, sőt a keresztény vért, az egyházi dolgokat, bárminéműk legyenek is azok, akár áldozatok, akár a hozzájok tartozó javadalmak, pénzért adták és vették, és élénkebb kereskedést űztek azokkal és több volt a közvetítő, mint Párizsban a posztó- vagy akármiféle más közvetítő; és a nyilvánvaló simoniát egyházigazgatásnak nevezték és a torkosságot életfenntartásnak, mintha bizony Istent - nem is szólván a szavak jelentéséről - meg lehetne csalni a dolgok elnevezésével, éppúgy, mint az embereket, mintha bizony nem ismerné az elvetemült lelkek szándokát. Mindez és sok más egyéb dolog, melyekről jobb nem beszélnünk, sehogy sem tetszett a zsidónak; mivel pedig józan és mértékletes ember volt, úgy vélte, hogy már eleget látott, és feltette magában, hogy visszatér Párizsba, és ekként cselekedett. Mikor Giannotto hírül vette érkezését, ámbár cseppet sem bízott benne, hogy kikeresztelkedik, ha visszatér, elment hozzá, és igen szívesen köszöntötték egymást; minekutána pedig Ábrahám néhány napot pihent, Giannotto megkérdezte tőle, vajon mi a véleménye a szentatyáról és a bíborosokról és a többi udvari emberekről. A zsidó pedig nyomban így felelt rá:
- Én úgy vettem észre, hogy mind gonosz, verje meg az Isten valamennyit: és mondom neked, hogy ha jól figyeltem meg, nem láttam én ott semminémű szentséget, semminémű ájtatosságot; semminémű jó cselekedetet, semminémű jó példát vagy egyebet egyetlen papi emberben sem; de úgy láttam, hogy paráznaság, fösvénység és torkosság és egyéb ily dolgok, és még rosszabbak is (ha ugyan lehetnek ezeknél rosszabbak emberben) oly bőven vannak mind valamennyiben, hogy én inkább tartom azt ördögi boszorkánykonyhának, mintsem isteni cselekedetek műhelyének. És ennek miatta úgy vélem, hogy a ti fő pásztorotok, és ennek következményeképpen mind a többiek, minden gondjukkal és minden csalafintaságukkal azon mesterkednek, hogy a keresztény vallást elpusztítsák a föld színéről és megsemmisítsék, holott úgy illenék, hogy ők legyenek talpkövei és támaszai. Mivel pedig látom, hogy nem következik be az, amiben mesterkednek, hanem a ti vallásotok szüntelenül gyarapszik és egyre fényesebbé és ragyogóbbá válik, azt hiszem, joggal következtetek arra, hogy annak, mint minden hitnél igazabb és szentebb hitnek, a Szentlélek a talpköve és támasza. Ezért, holott rábeszéléseiddel szemben rideg és kemény maradtam, és nem akartam megkeresztelkedni, most nyíltan megmondom neked, hogy semmiképpen el nem mulasztanám a megkeresztelkedést. Menjünk tehát a templomba, és ottan a te szent hitednek bevett szokása szerint kereszteltess meg engemet.
Giannotto, ki éppen az ellenkező következtetést várta, nem ezt, ennek hallatára a világ legboldogabb emberének érezte magát. És elment vele együtt a párizsi Notre-Dame templomba, és megkérte annak papjait, hogy Ábrahámnak adják fel a keresztséget. Azok pedig, midőn meghallották, mit kér, nyomban teljesítették kérését; és Giannotto emelte ki őt a keresztelőmedencéből, és Giovanninak nevezte; annak utána pedig nagy tudományú férfiakkal tökéletesen beavattatta hitünkbe, melyet is ő hamarosan megtanult, és végezetül jó és derék és szent életű ember vált belőle.
Keresztlányom is Angliában él, a férje szintén angol. Két fiúcskájuknak olyan nevet adtak, hogy angolul és magyarul is könnyen ejthető legyen. A nagyobbik Samuel - Samu, a kicsi Thomas - Tomi.
Öcsémék most vannak kint náluk.
Másutt olvastam, hogy Te is Arti vagy. Valóban? Így a nagypapa nevét (is) kapta az unoka? :-))
