Nem fogadom el, ennyi. Mégis mit tehetnék? Hát annyit, hogy nem hagyod szó nélkül.
Ennyi már éppen elég.
De mindenki hallgat, igy lehetséges az a szégyen, hogy itt az emberekkel megcsináltákl pl a lélegezetőgépekkel azt, ami olyan pimasz dolog, hogy érthetetlen, miként sunnyog erröl mindeni.
Világjárvány, katasztrófahelyzet közepette megkopni a saját nemzetedet igy, ilyen sunyio, kisstilú módon: és lehet.
Következmények nélküli ország, jó 20 éve mondogatják....de csak a hanyatlás marad.
szerénységem tengerpárti, - sehol olyan jól nem lehet lebarnulni, mint a tengernél - de persze van, ak édesviz, van, aki hegyi túra párti. Mindenki abban lelje örömét, amit szeret.
Én is szeretem a vizet, de nem kell tenger legyen. Szeretem a hangját, megnézni, ahogy pl. folyik a kis patak, és jól is esik a közelsége, meg a vízcsobogás, de nem akarok feltétlenül belemenni. :)
Középiskolás koromban jártam heti kétszer úszni, a végtelen macera jut eszembe róla, magát az úszást szerettem, de vetkőzni-öltözni, folyamatosan hajat szárogatni nem. És amint 25 fok alá hűl az idő egy porcikám se kívánja a vizet, akkor sem, ha amúgy beltéri medence és meleg. Éppen a pasival is beszélgettük ezt, hogy ő is így van vele.
Lehet, hogy az is benne van, hogy tóparton nőttem fel, szeretem a víz környékét.
Mondjuk Rómában jó volt pár napig, de inkább a lányom élvezte a városnézést, mint én. Nekem talán az volt érdekes, hogy latint tanultam, és láthattam azokat a helyeket...
Az mekkora élmény, amikor együtt játszik apa meg a fia....
Az enyém sajna nem szeret focizni, ellenben állat yo volt, amikor együtt kajakoztunk a tengeren...
Idén elkezdtem, hogy évente nyáron elmegyünk a sráccal együtt egy hétre csavarogni, apa-fia program...idén volt örség- szlovénia-ausztria, jövöre talán Erdély....jó ez....
Amúgy én is ilyen úszós vagyok, most a nyaralás első felében minden nap úsztam másfél kilométert délelőtt és ugyanannyit délután, nagyon jólesett. Most gondolkozom uszodabérleten. :) Nagyon rég volt már kedvem úszni.
Gyerekkoromban szerettem, de azóta nagyon zsúfolt lett. És koszos.
Bementem a tengerbe reggel (kora délelőtt), és a derékig érő víznél mélyebbnél is láttam a kavicsokat, tiszta volt. - Igaz, a Balatonnál évek óta nem voltam, lehet már vagy 15 éve is, lehet, az is ilyen tiszta.
Hát nekem volt szerencsém hideg tengerhez is jópárszor. :)) Viszont idén a Balaton is volt nagyon meleg.
Jó, nyilván azért nem értem én ezt, mert eleve nem szeretek strandolni. Tehát nekem ez ilyen egyet úszom és kijövök, majd csináljunk mást szinten érdekes csak. :)
Ha választani kéne, hogy tenger, vagy hegyek, egészen biztosan utóbbit választanám.
Szerintem nagyon jó úszni pár tengerben, szeretem a hullámzását, sokkal jobb víz, mint egy tó (pedig a tavakat is szeretem). Szeretem a hangját is, megnyugtat, ahogyan az is relax élmény, ahogy emel-ejt a hullám. Mintha valami nagy alvó lényen pihiznék, és hallgatnám a szuszogását.
Mi meg olyan közel laktunk hozzá, hogy tök fölösleges lett volna ott aludni. :)) Meg nekem a strandból amúgy 2-3 óra elég is bőven.
Én gyerekkoromban bejártam Európát, kempingeztünk, vittük az összes kaját itthonról, fürödtem jópár tengerben, én nem igazán vagyok elájulva a tengertől, vagyis nem értem mitől annyira hájpolt. Úszni nem olyan jó benne, a bőrét kikezdi az embernek, szemet csípi, nyelni meg nagyon szar belőle. :) Viszont láttam nagyon szép városokat, nekem nagyobb élmény volt, mint a tenger.
De amúgy itthon is lehet jót nyaralni, nekem is olyan jó, pihentető volt Zemplénben, olyan csodálatos helyeken jártunk.
Most a Corvin negyedben legelek-* van itt egy jó olasz pizzéria, ide jöttem- nos, néhány éve ez a környék még nagyon lepattant volt
Práter U? Nap U? Fussunk messzire. .volt még nem is régen.
Mára a beruházás - Corvin pláza, új épitésü házak- egész jól rendverskták. Élhető tér, szökőkút...mondjuk az emberi tényező azért is megjelenik...de valami. Kis sziget a kosztengerben.
Igazi azzal nem vagyok kibékülve, hogy a város közepére plázákat rakták, de ez másik történet
Hát én eleve egy belga egyetemre jártam, tehát nem ragaszkodhattam a magyarokhoz. :) De az egész ország más, az élet teljesen más, idegen még az is, ahogy kajálnak, nem csak az emberekre gondoltam. Amiben felnőttél, amiben szocializálódtál az semmis lesz. Persze lehet hozzá alkalmazkodni, meg megszokni (bár ezt a posta bezár délben, ezt nem bírtam.:)), de nekem hiányoztak nagyon dolgok otthonról. Még a magyar szó is. (Bár rohadt drága volt az ösztöndíjamból vettem időnként telefonkártyát haza telefonálni, annyira rossz volt.) Hiányzott a család, a barátok, persze lehet új barátokat is szerezni, de új családot azért nem. :) Egyszerűen egy légüres térbe kerül az ember. Aztán van, aki könnyebben elfogadja, van, aki kevésbé könnyen, van, aki meg nem tudja. Nekem jól esett haza jönni, pedig akkor még fiatal voltam és független.
Most már még kevésbé mennék el itt hagyni pl. a testvéreimet a szüleimet. Meg hát tényleg szeretem az országot. Szóval jó kaland, jó kicsit világot látni, de nagyon jó érzés haza jönni. (Nekem.)