Takumar ugyan állat egy cucc, de hát ízlés és a többi kérdése. Tudjuk, hogy Antal is Fujira váltott, de hát nahh, nem olyan egyszerű az élet, vannak benne szubjektív dolgok, ki kell próbálni és megfejteni. Nekem erre van egy polgárpukkasztó albumom, mikor jönnek a népek, hogy "portréobjektív" meg "fix 50 mindenre jó", ott 4mm-től 500 milliméterig vannak portréképeim, amit ilyen-olyan csoportokból gyűjtöttem, vagy csináltam.
Kérdés a portréra, háttérre, rajzolatra, érzésre, vagy mire is gyúrsz valójában. Ha mindre, akkor jó szettet lehet összetolni, de elég drága lesz. Nekem a klassszikus Helios vonal mellé lenne itt minden, 40-2es és 100as Meyer, mert az odabasz.
Miattam nem kell megkeresned. Tudom miről beszélsz. Te a gyakorlatról beszélsz, én az elméletről.
Amúgy, csupán érdekességként említem meg (bár elég off a téma, és esélyesek leszünk egy admin általi s..gberúgásra :-)))), hogy anno még a dínók korában fotometráltak oly módon, hogy a fotolemezeken a csillagkép átmérőket mérték. Persze hozzáteszem, hogy eléggé pontatlanok voltak e mérések, de pontosan azon az elven alapultak, hogy a kétszer akkora fényerejű csillag Valahányszor (nem biztosan pont kétszer) akkora csillagátmérőt képez.
A fény az fény. Tudja a dolgát. Ez a szép benne. A TMB példáját meg azért hoztam fel, mert annál nehéz jobbat találni. És még ő sem tud (miért is tudna) egyforma csillagképeket leképezni különböző fényességű csillagokról.
Érdeklődéssel figyelem a polémiátokat. És ígérem, csak időnként fogok hozzászólni. És szintén ígérem, akkor is csak jobbító szándékkal.
Én próbálkozom, Sanyit meg ne bántsd, már inkább szalvétát gyűjt. Én is azt fogok, ha nem jön be a fotózás. Majd megírom úgyis mire jutottam, de ez a szalvétát/bélyeg jó ötletnek tűnik, ha másnak ennyire bevált akkor majd kipróbálom.
Ellent kell mondjak neked. Az optika törvényszerűségei miatt is. A diffrakció miatt nem lesz azonos nagyságú a fényes csillag, ill. a halvány képmérete.
És akkor még nem is beszéltem a pixelek (régebben ezüst vegyületek) közti fényszóródás miatti méretnövekedésről. Vagy egyszerűbben, a pixelek , vagy a fényérzékeny molekulák között nincs éles határ, nincsen fal. A fényesebb csillagok leképzésekor az optikai törvényszerűségek megszabta "keretek" közül "átfolynak" fotonok a szomszédos térrészekbe. Ezek megnövelik a ténylegesen létrejövő csillagképeket. Talán egy 13 cm-es TMB apokromát nem nevezhető kommersz optikának. Ennek ellenére igen nehéz volna azonos képméretű csillagokat fényképezni vele. Büszkén mondhatom, nekem sem sikerült soha. :-)) És valljuk be, elég bután is néznének ki a csillagászati fotók, ha neked volna igazad. Halovány, fényes csillag egyaránt egyforma méretű, és intenzitású fehér pont. Informatívnak semmi esetre sem volna nevezhető a fotó.
Ok., ezek szerint sosem tudjuk meg a valaszt. mosoly
Ahogy irtam engem a csillagaszati fotozas nem erdekel, nem tervezem ma este sem az eget fotozni, csak, kivancsi lettem volna a jelenseg fizikai magyarazatara.
Mekkora dinamikai tartományról beszélünk? Szabad szemmel kb 256 x -os különbség van a (látható bolygók és a különféle látható) csillagok között, de fényképen több ezerszeres fényességkülönbségről van már szó...
Te a Szíriuszt és a többi híres csillagot az égen jelentősnek látod, illetve csak azokat látod.
Egy jó leképzés mellett azonban a "jelentős" csillagok belevesznek a jelentéktelen csillagok tömegébe.
De ennek a beszédnek semmi értelme.
Ma valszeg felhőtlen lesz este az ég, menjetek ki az ajtón, fogjatok egy állványt és próbáljátok ki a göncöl szekeret lefényképezni több objektívvel, többféle rekesz mellett.
kisfilmre:
500 / gyujtótávolság = leghosszabb zársebesség
Vagyis 50mm-nél max 10 sec, de inkább kevesebb. Ha egészen pontszerű csillagok kellenek, akkor 4 sec vagy alatta.
Javasolt egy olyan váz, ami ISO 3200-nál is megfelelő minőségű.
Az NDK 2,8/20-as egész jó választás, ha már M42-es a topic :)
