Keresés

Részletes keresés

Ozagen Creative Commons License 2003.06.09 0 0 268
EVERYTHING AND NOTHING

Nem lakott benne senki, arca mögött (amely még a korabeli gyatra festmények tanúsága szerint sem hasonlít semmi más arcra) és megannyi fantasztikus és túlfűtött szava mögött csupán némi fagyosság rejlett, egy álom, amelyet senki sem álmodott. Kezdetben úgy vélte, mindenki olyan, mint ő, de egy barátja megdöbbenéséből, akinek megpróbálta megmagyarázni ezt az ürességet, rájött, hogy téved, s egyszer s mindenkorra megértette, hogy jobb, ha az egyén nem üt el a fajta jegyeitől. Egy ízben úgy gondolta, hogy talán a könyvekben találhatna bajára írt, és így sajátította el azt a kevés latint és még kevesebb görögöt, amiről egyik kortársa említést tesz. Később felrémlett benne, hogy talán az emberiség egyik ősi szertartásának gyakorlása lehet az, amit keres, és egy hosszú júniusi szieszta alkalmával hagyta, hogy Anne Hathaway ebbe beavassa. Húsz-egynéhány éves korában Londonba költözött. Ekkorra már ösztönösen valakivé álcázta magát, nehogy felfedezzék, hogy senki sem. Londonban felismerte azt a hivatást, amelyre szánva volt, a komédiásét, aki nyílt színen azt játssza, hogy ő másvalaki, olyan emberek gyülekezete előtt, akik azt játsszák, hogy őt másvalakinek hiszik. A bohóc mestersége sajátos boldogsággal töltötte el, talán az elsővel, amit ismernie adatott, de mikor már az utolsó verssor is elhangzott, és az utolsó halottat is eltávolították a színpadról, újra elborította a valószerűtlenség szörnyű érzése. Nem lehetett többé Ferrex vagy Tamerlán, és újra visszaváltozott senkivé. Végső kétségbeesésében támadt az a gondolata, hogy maga találjon ki újabb hősöket és újabb tragikus történeteket. Ily módon, miközben teste a londoni bordélyokban és csapszékekben teljesítette, ami a test rendeltetése, a lélek, amely e testben lakozott, Cézár volt, aki nem törődik a jóslat intésével, Júlia, aki gyűlöli a pacsirtát, és Macbeth, aki a boszorkákkal beszélget a kietlen parton, akik egyben a Párkák is. Senki nem volt egy személyben több ember, mint ez az ember, aki az egyiptomi Próteuszhoz hasonlóan a Létezés minden lehetőségét kimerítette. Olykor egy-egy műve valamelyik félreeső zugában elrejtett némi vallomást, biztosra véve, hogy úgysem értik el; így mondja el Richárd, hogy egy személyben sokak szerepét játszotta, és Jágó különös módon azt, hogy: "Én nem az vagyok, aki vagyok." Létezés, álom és alakítás alapvető azonosságának gondolata nem egy híres hely megírására ihlette.

Húsz éven át kitartott ennél az irányított hallucinációnál, de egy reggel elfogta az undor és a borzadály attól, hogy ennyi királynak kell lennie, aki kard által vész el, és ennyi boldogtalan szeretőnek, aki egymásra talál, elválik és dallamosan haldokol. Ugyane napon elhatározta, hogy eladja színházát. Egy hét se telt belé, hazalátogatott szülőfalujába, ahol viszontlátta gyermekkora fáit és folyóját, de nem hozta őket kapcsolatba ama másikakkal, amelyeket múzsája magasztalt, s melyeket mitológiai utalások és latin kitételek tettek híressé. Végtére lennie kellett valakivé. Nyugalomba vonult impresszárió lett tehát, aki vagyont gyűjtött, és szenvedélyesen érdeklődik a kölcsönök, perek és kisebb uzsorák iránt. Ebben az állapotban diktálta le közismert sivár végrendeletét, amely szándékosan kerül minden patetikus vagy irodalmias vonást. Londoni barátai meg-meglátogatták visszavonultságában. Előttük újra magára öltötte a költő szerepét.

A történet még hozzáfűzi, hogy halála előtt vagy után Isten színe elé járult, és azt mondta neki: "Én, aki annyi ember voltam hasztalan, végre egyvalaki szeretnék lenni, aki én vagyok." Isten hangja így felelt neki egy szélvész közepéből: "Én sem vagyok senki, csak megálmodtam ezt a világot, mint ahogy te megálmodtad művedet, William Shakespeare, és álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki, mint én, mindenki vagy és mint én, senki sem."

Somlyó György fordítása

Ozagen Creative Commons License 2003.06.09 0 0 267
Nem harizok, kellemes világmegmentést! :))) (Én mára szabadságot vettem ki.) A hozzászólás megvár.

Ezekkel az úgynevezett túlhajtott elvonatkoztatásokkal azonban igen gyakran van szerencsénk/szerencsétlenségünk találkozni. Van, aki azt mondaná: ezek a hiperabsztrahációk életünk meghatározó élményei.

Az álmokról beszélek. Egy példával óhajtom érzékletessé tenni mondandómat (és a példák néha nevetségesek, mégha gondolatkísérletnek hazudjuk is azokat).

Nekem semmiféle érzelmi, ismeretségi vagy esztétikai viszonyulásom sincsen Keres Emilhez, a színészhez, a rendezőhöz. Úgyszólván, semmit sem tudok róla.

Mégis éjjel vele álmodtam.

Ez, így ebben a megfogalmazásban, egy túlhajtott elvonatkoztatás. Ám milyen bizonyítékot tudok szolgáltatni arról, hogy tényleg ezt álmodtam? Mi az oka ennek az álomnak? Vagy: nem csak azt hiszem, hogy ezt álmodtam, miközben nem erről szólt az álmom, hanem csak egy nem reprodukálható álom rezonanciája az, amit álomnak nevezek?

Ha nem lennének álmok, kőkeményen hinnék a rögvalóság okozati viszonyaiban. Ha nem lennének álmok, szerény véleményem szerint, nem lenne irodalom, nem lenne vers. Nem lenne egy olyan világ - amely nem alternatíva, mert minden cselekvésemet, gondolatomat összebogozza, és így nem egyertélmű vagy egyirányú -, amiért élni jó. Vagy: amiért belehalunk a rettegésbe, mert egyedül vagyunk, és ostobán álmodjuk azt, amit valóságnak mondunk.

Előzmény: AgyProTézis (266)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.09 0 0 266
Végső soron minden túlhajtott elvonatkoztatás a konkrétum/létező megsemmisülésébe torkollik. Az elemzés indul az euklideszi geometriában, aztán a görbületi tényező beteszi a lábát, ettől elkezd minden viszonylagossá válni, és még jó, ha nem törik minden /üveg-tükör/cserepekre össze...
Neharizzál, el kell menjek, telefonáltak az útinformtól, hogy jéghegynek ütközött a szántódi komp!
HuMen
Előzmény: Ozagen (265)
Ozagen Creative Commons License 2003.06.09 0 0 265
Hogy a Tao tette volna be a lábát ebbe a szövegrészletbe? :DDD Lehet, bár szerintem itt sokkal keményebb dologról lehet szó. A végletekig fokozott szolipszizmusról.

Az idézet egyébként Az idő újabb cáfolatá-ból származik - bepötyögtem egy offline cuccból; én balga: rábukkantam, hogy a neten is fellelhető. Íme, az alábbi esszécsokorban megtalálható a Cáfolat.

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/szepirod/kulfoldi/borges/html/borges23.htm#xxxvii

P. s.: Nincs jobb mulatság, mint kánikula idején leredőnyözött hűs szobában szubjektív idealistákat olvasni. Ebédezés előtt egy kis Hume aperetif gyanánt? Hm? :)))

Előzmény: AgyProTézis (264)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.09 0 0 264
Ez olyan tao-szerű metafizikus képmagyarázat volt, úgy éljek..
Az enyhe keserűséget el kell felejtsük, ha élvezni akarjuk az édeset egyáltalán. Ha bölcselkedni kívánunk, annak meg a magábanvalóan édes ízét semmi el nem nyomhatja.
A kilőtt nyílvessző is mindig előretekint, holott mindig 'érzi' a gravitáció nem csökkenő erejét..Ha eléri az első kozmikus sebességet, akkor körbe keringhet, ha a másodikat, akkor elszakadhat a Földtől, ha a harmadikat is, akkor a Naprendszertől..
Önmagától akkor, ha megfejti önnön lényegét.
Találós fejtés
Előzmény: Ozagen (263)
Ozagen Creative Commons License 2003.06.07 0 0 263
"Az idő folyó, mely magával ragad, ám én vagyok az a folyó; tigris, amely széttép, ám én vagyok az a tigris; tűz, amely elemészt, ám én vagyok az a tűz. A világ, sajnos, valóságos; én, sajnos, Borges vagyok."
Előzmény: AgyProTézis (262)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.07 0 0 262
Hát nemtom, a 'wiederlegung' az cáfolat, vagy újraalapozás? Mind1.
Kellemes izzadást a 7végére!
Előzmény: Ozagen (261)
Ozagen Creative Commons License 2003.06.06 0 0 261
"Az idő újabb megalapozása"?

Ez nyilván Az idő újabb cáfolatá-nak ellenesszéje lehet. Sose hallottam róla. :DDD

P. s.: Ha Hume, Locke és Berkeley nickek lennének, akkor az én mesém is tovább tartott volna.

Kurtafarok-szmájli.

Előzmény: AgyProTézis (260)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.06 0 0 260
Tennap Borges volt a téma az Arté-n, sajna csak franszoául hallottam, nem németül..úgy mondták ki a nevét, hogy 'Borzsesz'.Németül kilenc kötet van eddig kiadva életműsorozatában, meg pár másik..pl. 'Az idő új megalapozása/:kábé/, és 66 más esszé'..ha jól értettem..
Tangó és misztikum..
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.01 0 0 259
A május lehetne germinal, l. Zola...Érdekes, hogy nem honosodtak meg a fr.forr.új hónapnevei:(
Tettenérhető a reakciós konzervativizmus.
Előzmény: Ozagen (255)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.06.01 0 0 258
Június:Nyárelőhó, Szent Iván hava, régente Rák-hava. 24-én Keresztelő Szt. János /kath./ és Iván napja /prot./, az Újgörög naptárban K.Sz.János születése...
Tegnap Kegyosztó Boldogasszony napja volt../+még: Petronella, Herma vértanú..fentiek szerint/
Just jump it! Azbesztzokni-ügynök/Asbestsock-sales manáger
Előzmény: Ozagen (257)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.31 0 0 257
Elő-Halidéj: ez tetszik. Bár léha vagyok. Ma hajnalban kihagytam a napfogyatkozást. Ivánkor mindazonáltal parazsat készítek. :)))
Előzmény: AgyProTézis (256)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.31 0 0 256
Június: Elő-Halidéj hava..
/Ha ismered a régi hónapneveket pl. Kisasszony hava, akkor javasolhatsz valami hasonlókat, hátha elfogadja az €U-konvent..csak igyekezzél!/
Napóleon brumaire 18-ája
Előzmény: Ozagen (255)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.30 0 0 255
Ó, ez bájos. :D

Nyilván a hónapok nevét is megváltoztatnád.

Mi lenne például június neve?

Előzmény: AgyProTézis (254)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.30 0 0 254
Hát, így elsőre államvallást alapítok, és bevezetem a cezaropapizmust, mint egyetlen konszenzusos establishment-aszcendenciát.../is!/
Meg kijelölöm a türelmi zónákat, sőt az intolerancia-zónákat is /az sm-ek részére/...
Bevezetem a direkt futballcsapat-választást, és a kötelező sörfogyasztást...
Boszorkány- és könyvégetés, arisztokrata-autodafék...
Fakultatív közlekedési lámpa-értelmezést vezetnék be...
Eltiltanék mindenkit az olvasástól és a vitától..
Egyelőre ennyi, de még gondolkozom...
Előzmény: Ozagen (253)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.30 0 0 253
Nemes eszme. Ám gyakorlati apró-pénzreváltását hogyan képzeled?
Előzmény: AgyProTézis (252)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.28 0 0 252
Az extenzív 'birodalomrezon'ról át kell térni a modern, az egyéni és kapcsolódó /kisebbségi, egyesülési, vallási/ jogokat kiemelten figyelembe vevő, de nem pozitív megkülönböztetésű /csak felzárkóztató/ intenzifikált államrezonra, felesleges koloncok, sallangok és holtsúlyt képező hivatalok és azok hivatalnokai nélkül.
Előzmény: Ozagen (251)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.27 0 0 251
Az állam működésének hatékonyságával egyetértek, ez fontos elvárás, ám vannak korlátai. A hatékonyság tekintélyt is termelhet ki, ez azonban nem lehet feltétlen érték. Ez a Monarchiára is érvényes lehet.

Mert ez a Monarchia annyira volt liberális, egyben tekintélyelvű, mint amennyire romlott, és ezért fenntarthatatlan.

A Monarchia erkölcsi divergenciájáról pl. jól tanúskodik Egon Erwin Kisch riportkönyve a Redl-ügyről (a sztoriból Dobai Péter regényt, Szabó István pedig filmet generált).

A Monarchia rothadásának esztétikai szemlélete kétségtelen élvezetes. Ha a Svejket olvassuk, akkor pedig kifejezetten röhejes. :)

Előzmény: AgyProTézis (249)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.27 0 0 250
Igen, szerény vélemény szerint ez érvényes megállapítás. A Monarchia korszaka, liberális légköre még mindig kimeríthetetlen aranybánya.
Előzmény: AgyProTézis (248)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.27 0 0 249
Vissza kéne térni a _jó_ monarchikus hagyományokhoz,/amikor még az állam hatékonyan és tekintéllyel működött, és a közjó még nem elvont fogalom volt talán/ aztán azon keresztül visszatalálhatunk a klasszikus nyugat forrásaihoz..talán.
Persze, azért Móriczot meg Adyt is vinnünk kell a szívünkben, őket kell leginkább megfigyelni mostanság, meg persze a többieket..Radnótitól Illyésig, Petriig és Faludyig..
Az a baj, hogy egyikről sem tudok lemondani, összes gyökerem ide köt, bár a távolt csodálom...
Föl-Föld obott kőzet
Előzmény: Ozagen (247)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.27 0 0 248
Az európaiság peremvidéke, a monarchia egyik összetevőjének maradéka, az egyik /ősibb/ felének magva.
A Balkán nyugati kapuja, anno a török megállítója, megszelídült kalandozó fenegyerekek játszóháza.
:)
Előzmény: Ozagen (241)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.27 0 0 247
Engedelmeddel, hö, én történelmi aspektusokról óhajtottam beszélni.

Mert "kisember" volt az a magyar srác is, aki Jan Palach után a Nemzeti Múzeum lépcsején gyújtotta fel magát.

Palach is "kisember" volt, hogy maradjunk a cseh példánál.

Kisemberek voltak azok is, akik a lengye balhé idején sorkatonák voltak (ismerőseim, barátaim beszéltek a helyzetről), és összerándult a gyomruk, amikor riadóztatták, teljes menetfelszereléssel, a századukat. Nem lesajnálták a lengyeleket, csak annyit éreztek: rövidesen besz4rnak, mert menni kell, teszem azt, Krakkó felé. Talán legfőképpen a saját életüket féltették, de lengyelt se akartak ölni. (Aztán persze nem kellett.)

Szerintem itten nem lesajnálásról van szó, inkább arról, hogy restek vagyunk tudomást venni a szomszédságunkban élő népek életéről, kultúrájáról.

Politikai példával élve: ha megfeszítenek, akkor sem jut eszembe, hogy például ki a szlovák védelmi miniszter.

Ám tudom, ki az Egyesült Államoké vagy az Egyesült Királyságé.

Lehet, hogy csak az én készülékemben van a hiba, de nem lenne természetes, hogy a környező országok életviszonyairól is legalább annyit tudjak, mint távolnagy országokéról?

Előzmény: Törölt nick (246)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.27 0 0 245
Történelmi szempontból ez a megállapítás nem feltétlenül érvényes. '56 a szélesebb világközvéleményben is kicsapta a biztosítékot. (Még a messzi, elmaradt Írországban is, ahol a parlament, egyedüliként, szolidaritási határozatot fogadott el a magyarok mellett. Hosszasan sorolható, mennyire fontos momentum volt a forradalom és szabadságharc a XX. század európai történelmében.)

És hasonló a helyzet Csehszlovákia '68-val, és szvsz '82-83 lengyeleiről sem emlékeztek meg sokan lesajnálóan.

Persze a sztereotipiák éltek és hatottak: például a Műanyagfésűt Farzsebben Viselő Kelet-Német férfiemberekről. Ám ki sajnálta le volna a kelet-német csajszikat a hetvenes években? Vérmérsékletük több volt, mint figyelemreméltó. Legalábbis. Hö.

Előzmény: Törölt nick (244)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.26 0 0 243
Én csak arra voltam célozandó, hogy B. A. ugyanannyira peremvidék volt, mint akkortájt Budapest, amikor eme nemes elmék Budapestről vagy magyar költőkről vagy cigányokról (v. ö. Főnix szekta) írtak.
Előzmény: Törölt nick (242)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.26 0 0 241
Valamit nem értek. Buenos Airesből nézve Budapest miért peremvidék, vagy határsáv?

Peremvidék peremvidékez peremvidéket?

Előzmény: AgyProTézis (236)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.26 0 0 240
Borgesről?

Többször jelölték Nobel-díjra - a Nagyvilágban olvastam annak idején - , talán akkor, amikor Illyést vagy Weörest.

Ha jól tévedek, 1955-ben vakult meg.

Peron kib4szott vele, egy csirkefarm igazgatójának nevezte ki.

Az Aszterión háza című novellájában írja, hogy a labirintus kijárátainak száma 14, ami egyúttal a végtelen jele is.

Borges 1986. június 14-én halt meg.

Előzmény: AgyProTézis (235)
Ozagen Creative Commons License 2003.05.25 0 0 239
Ez a vidék érdekes. A kultúrák és a régiók csodálatos keveredése. Csak van egy bibije létünknek: nagyon keveset tudunk a környező kultúrákról. Szerintem megtanulni szlovákul, románul, szerbül, horvátul, lengyelül, csehül - nos, mindennek nagyon izgalmas következményei lennének.

Fickándozó jókedvemben pénteken délelőtt Budapesten akartam venni egy-egy lengyel és cseh újságot a külföldi lapok árúsítására szakosodott belvárosi helyeken. Lanyhán megfogalmazott érdeklődésemet enyhe eladói lasajnálás és ajakbiggyesztés követte.

Csodálkoztam, hogy csodabogárnak tekintenek.

Hö.

Előzmény: Törölt nick (234)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.25 0 0 237
..a nagyvilág adott számát tördeltem..ahá, akkor miattad lett fraktális az Univerzum! Na, várj csak!!(c:
Kezedet tördelő
Előzmény: Törölt nick (230)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.25 0 0 236
Mindig a 'peremvidék' a legérdekesebb, a 'határsáv'. Ott, ahol a centrumból kisugárzó hatás a végsőket tudja még rúgni. Kibe? Mindenkibe!
Előzmény: Ozagen (233)
AgyProTézis Creative Commons License 2003.05.25 0 0 235
Köszi, ez tényleg érdekes volt.../a vak könyvtárosról nem tudsz közelebbit?/
Elvetemült egy figura lehetett, ha ilyeneket írt...
Hasonló, bár kisebb kaliberű 'fegyvertény' volt, amikor egy szimpla menü-megrendelésből amit a szakácsnő számára egy cetlin firkantottak le, bebizonyította valami illetékes figura /?ügyvéd, magánnyomozó?/, hogy a szakácsnővel bűnös viszonyt folytat a ház ura. Asszem Joyce volt az író. Még Conan Doyle jut eszembe, mint a következtetés preferálója.
Hogyan lehetne még egyet /a következőt/ csavarintani a történeten? Azaz hogyan lehetne a rókát újrabőrőzni:)? Meddig van lehetőség még a kereteket keretbe foglalni? Vagy lehetőség van főszál nélküli regényt írni? Csak az utolsó oldal utolsó szavának utolsó agglutinuma teszi meghatározottá az összes előzményt..
Előzmény: Ozagen (229)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!