Már volt hasonló topic, az otthon szülésről, de nem baj, hogy van egy kicsit másmilyen, mert ott, ha valaki a kórházi (esetleg pozitív) élményeit mesélte el, az egy kicsit Off-topic volt. Többször felhívták a figyelmet arra, hogy az az otthon szült/szülni kívánó nők tapasztalatcsere-helye.
Én személy szerint sehanyadikra :)) Majd egy következő inkarnációmban...
Igen igy is meg lehet közeliteni, van orvos, mindenki egyet akar, ágy is van, szülnek is mindkét helyen stb... Igy leirva tényleg alig van különbség... :)
Azonban alapvetően más a hozzáállás, ez világosan kiderül annak a párezer nőnek a véleményéből akik otthon szültek. Nem véletlenül él ez az egész lehetőség.
Tudod, te is hogy a korházban ritkán történnek az anya akarata szerint a dolgok. Nem véletlenül magas irreálisan a császármetszések, az érzéstelenitések, gyorsitások és a gátmetszések száma. Ha nem te irányitasz, akkor nem te csinálod (persze technikailag te nyomod ki). Sajnos pont a kórházi attitüd teszi lehetetlenné (neheziti meg) a befelé figyelést. Az otthonszülésnél az orvos szolgál, nem pedig irányit. Hatalmas különbség.
Szerintem a lényeg itt a motiváció. A szándék mutatja meg hogy egy nő hogy áll a szüléshez, mint központi eseményhez. Az otthonszülés egy jelkép is, ami sokat elmond az élethez való viszonyról.
Abban egyetértünk hogy minden nő ott szüljön ahol biztonságban érzi magát, de legyen lehetősége választani.
A kórházban is részt veszel szülésfelkészítő- tanfolyamon, de lelki felkészülést neked kell megoldanod mindenképp. És ugyanúgy a kórházban sem szüli meg más helyetted a babát, mint te! Az orvos beavatkozhat, ha a helyzet úgy kívánja. Az ő célja is az, hogy egészséges babát vihess haza.
Ha "jól" akarsz szülni, úgyis magadra kell figyelni ("befelé"), nem arra, hogy reflektor világít-e vagy gyertya.
Én komolyan hallottam ilyen nőket, akik így beszéltek. Azt mondja, ő szeretne Erdélybe menni a természetben szülni, bár egy ismerőse babája meghalt így, de az más miatt is meghalhatott. Úristen!!!! Az agyam eláll az ilyentől!
A dolog kapásból ugy kezdődik, hogy résztveszel egy egyhetes előkészitésen, ahol elmondják a szülészorvosok(!!), hogy mi várható a szülésnél, mik a lehetőségeid, mik a jogaid(!),gáttorna, szoptatásoktatás, stb... Erősen kitérnek a lelki hatásokra, pszichológiai háttérre. Ilyet egy korházban szülő nő sosem csinál végig, lövésük sincs mi történik velük, max a neten utánanéznek. Az otthonszülésnél te diktálsz, nem az orvos, nincs beinditott szülés, gátmetszés, császármentszés indokolatlanul, nincs üvöltözés, lekezelés. Kisebb a fertőzésveszély. A feltételek nagyon szigoruak, veszélyeztetett terhes nem szülhet otthon...
A magyar törvények szerint egy anya megválaszthatja szabadon hogy hol szül. Ez a lényeg. Az érdekes az, hogy az orvosi kamara állásfoglalása miatt jonéhány orvos gerillaként vesz részt otthonszüléseken. Tipikus magyar dolog, megint szembe pisálnak a széllel. Nyugaton teljesen elfogadott az otthonszülés. Itthon inkább hátráltatják, amig lehet, elveszik az engedélyeket, nem anyakonyveznek... De ennek nem szakmai oka van, hanem pénz. Egy szülés otthon 80ezer minusz...
Ha sorra halnának meg a gyerekek, akkor már rég tettek volna ellene. Pár év mulva már sokkal elfogadottabb lesz. Régebben még az alternativ szülőszobákat is kiröhögték, ma meg már az a menő...
Felelősségvállalás pedig a kórházban sincsen jobban. Ki vállhatna felelősséget a saját gyerekéért, ha nem a szülő? Az orvos biztos nem fog, elhiteted... Pont ezért szülnek korházban, mert azt hiszik, hogy ott majd elintéznek helyettük mindent...
A lényeg az hogy a nőknek lehetőségük legyen választani, kapjanak infot. Ne higyjék azt el hogy az áldott állapot betegség, és csak az orvos tud segiteni. Ne higyjék el hogy egyedül nem képesek szülni Az otthonszülés nem divathóbort, hanem a jövő. Csak itthon még sötétség van.
Szia! Én egy nagyon kedves 40 körüli dokinál szültem problémamentesen, ( de csak 30nak néz ki, a Pesti MÁVban.) A kórházzal és a dokival is meg voltam elégedve. Ha érdekel számot tudokmküldeni.
Ja, és ahhoz hogy valaki ajánlani tudjon, azért jó lenne tudni hogy mégis milyen dokit szeretnél: nő/férfi, idős/fiatal, mézes-mázos/kicsit katonás, hagyjon békén a vizsgálatokkal/mindig mindenhova küldjön el stb.
szi vi, én akit tudnék az Dél-Budán van, viszont jobb ha tudod hogy nem 2 hanem 4 hetes terhes vagy :-)
(legalábbis ha már tudod hogy terhes vagy, és nem csak tegnap este voltatok együtt a pároddal, akkor az már a 4. hét, ugyanis az utolsó menstruációtól kell számolni a terhességet, még ha ez nem is tűnik mindig logikusnak, akkor is így van!)
Az otthonszülés semmivel sem kockázatosabb, mint a kórházi szülés! A szülés közben fellépő komplikációk 95%-a a rutinszerűen alkalmazott beavatkozásoktól van, amit a kórházban nem tudsz elkerülni, mert ott azt így kell és szokás csinálni.
Akik otthonszülnek vagy kacérkodnak vele, utána néztek, tisztában vannak vele, hogy mit vállalnak!
Ha a szülés közben mégis valamiylen komplikáció lép fel, azt a csak az egyedüliként rád irányuló figyelemmel simán ki lehet szűrni, vagy jó előre lehet jelezni, és szükség esetén elhárítani, esetleg jóval a konkrét krízis helyzet előtt a kismamának jelezni, aki dönthet, hogy kórházba megy-e.
Mert ez a döntés mindenképpen a szülő nőé.
Szerintem nem az infrastruktúrán vagy a kórház közelségén múlik az, hogy valaki biztonságban érzi-e magát.
Mindenki ott szüljön, ahol azt érzi, hogy biztonságban lesz ő is és a születendő gyereke is!
Nem vagyok tagja egyetlen egyháznak sem, és hívő sem vagyok, és a második gyerekemet szeretném majd világra hozni az otthonunkban. Nem divatból.
Mindenki tudja, hogy az otthonszülés borzasztóan kockázatos. Elgondolkodtat még az is, hogy kik támogatják ezt: a szcientológusok! Enyhén szólva undorít.
Én is ott szültem, most is ott fogok, bár harántfekvés miatt császárral, de soha nem tapasztaltam semmi kellemetlenséget, sőt még a császáromat is a lehetőségekhez képest kellemes szülésélménnyé próbálták tenni. Persze van a személyzet közöütt olyan, aki nincs a helyzet magaslatán, de olyan mindenhol van. Szerintem.
Kire gondolsz? B.L. a dokim neve. Azóta szültem még egy fiút Tb-án, egész más környezet, más (jobb) szülésznő(k). A dokim tudja, hogy én magam szeretem intézni a dolgaimat, tehát ne avatkozzon bele semmibe, hacsak nem életveszélyről van szó. És ezt be is tartotta.
anatómiailag a guggolás/négykézláb. utóbbinál még könnyebben tudja szabályozni a nő a "gyorsaságot" kitolásnál, ha túl gyorsan jön a baba, könnyebb változtatni. a bábáknak viszont szerencsésebb, ha hozzáférnek a gáthoz a gátvédelem miatt és elhúzódó kitolásnál "látják", ellenőrizhetik, h mi történik. ez is oka volt, h én például a férjem ölébe feküdtem hanyatt mindkét alkalommal, bár ez vízben történt, így tulképpen lebegtem, tehát nem a hátamon feküdtem kiterítve. ez egy nagyon kényelmes pozíció volt, a lábamat ki tudtam feszíteni a medence szélének, hátulról pedig a pasim támogatott. a medencémet igény szerint tudtam közben megemelni, vagy süllyeszteni. különben pedig a legjobb pozíció az, ami adott pillanatban a szülő nőnek a legjobban esik. még az is előfordul, h ez pont a háton fekvés, meg lehet rá az ok.
Hogy kell-e fizetni a dúlának, azt nem tudom. Nem igazán "kereső foglalkozás", szép magyar neve 'asszonytársi segítő'.
Fő feladata, tevékenysége, hogy tapasztalt (és felkészült) asszonytársként segítsen a szülés folyamán. Orvosi/egészségügyi feladatokat nem végeznek (nem is végezhetnek).
Az új orvosom alapból gétvédelmet végez,meg támogatja a természetes szülést.
Erről próbálj meg részletesen tájékozódni. Sajnos sok orvos csak szavakban nagy király, de ugyanazt csinálja, mint 20 éve. Annyi a változás, hogy megtanulta mellé az új szöveget és azt nyomja. :(
Remélem, nem ilyet fogtál ki.
Még 1 dolog: sok kórházban van lehetőség arra, hogy doula legyen melletted. Sokat tud segíteni neked is személyesen - és a kórház hozzáállása is pozitívan változik (nem mernek mindent megcsinálni).
Én megúsztam a macerát, meg az indítást, de valamelyik nap megnéztem a varratok helyét, kb majdnem 4 centis gátsebheg és majdnem ugyanakkora repedés fölfele a csikló mentén.(az nagyon kellemetlen volt, mikor gyógyult, gondolom ott több érzőideg lehet...)
Mégannyit akartam kérdezni, hogy a terminus napjám megvizsgált a dokim, kérdeztem tőle nagy naivan, fel fogom-e ismerni a fáájásokat, mert még egy darab sem volt... Erre vizsgálat közben valahogy tovább "matatott" bent, ami rettenetesen fájt, és azt mondta, valami ilyesmi lesz majd.
Persze nem olyen volt a szülési fájás, az teljesen más...
Ez az lehetett, hogy kézzel tágította a méhszájat?
Annyi "jó" sztorit olvasok itt, hogy én is leírom az enyémet:
Nagyobbik fiam (lassan 5) nem akart időben megérkezni. Tudtam mikor fogant, sok választás nem volt, mégis azt mondták biztos elszámoltam. Aztán dokim, aki mindvégig nagyon rendes volt, befektetett az Egomi kórházba, ahol ő nem dolgozik, csak szülést vezet. (Azóta már másik kórházba ugrik be, a második fiam már ott szültem) Terhesség alatt nem volt semmi gond, az 50 km-t még én vezettem le odáig. aztán jöttek a rémálmok. Minden másnap magzatvízvizsgálat. Egyszer épp ez volt, amikor kacsa be- iszonyú fájdalmak között- aztán a kis lámpácska elromlott. Nekiálltak szerelni, miközben én ott feküdtem, aztán negyedóra kínlódás után elküldtek. Mondtam, hozzám nem nyúlnak többet! Minden nap 2x ctg, 2 naponta flowmetria. Aztán egyik nap jött a dokim, adott szurit, hogy hogy reagálok az oxi-ra. De sehogy. Egyik nap meg a hüvelybe tettek valami indítót, de semmi. Meg aztán nagyvizit úgy zajlott: Összes doki aki létezett benn, kis paravánnal eltakarva matat a prof. Felhívtam a dokim, hogy azonnal csináljon valamit, mert hazamegyek. Teljesen kiborultam, amikor 1 hete ott voltam és minden ok. volt mindenki megszült körülöttem, csak én nem. Ráadásul már nem engedtek vissza a szobába, hanem a hüvelyi kence után a vajúdóban aludtam végighallgatva az összes kiabálós és csöndes szülést. Másnap reggel megszültem. De úgy, hogy a háromajtós szekrény nagyságú orvos betoppant, és "mit tökörészünk ennyit "jelszóval a következő nyomásnál kinyomta a gyereket, akinek a bőre sz...á volt ázva, a talpán nem volt bőr.( Hozzáteszem a dokimat 6-kor hívtuk, alig fájásokkal, de 8.53-kor megszültem. )Mondanom sem kell szanaszét repedtem 11 varrás volt kívül, az összes tűszúrást éreztem, varratszedéskor is. Nagyon sokáig mozdulni sem tudtam, pláne ülni. Szülés közben a takarítónő!!! állt velem szemben az ajtóban, és közvetített kifele apámnak, éppen mi történik benn.
Így utólag olyan mint egy jó hollywoodi vígjáték, nem??? De azért senkinek nem kívánom.
Amúgy nagyon kedves volt az orvosom, maximálisan megbíztam benne, elégedett is voltam, azt hittem, minden szülés ilyen, annak idején az anyukámnak is volt gátmetszése, beszakadt a lepénye, őt is kikaparták, csak őt elaltatták, engem nem.
Még mondták is a nővérek, hogy aki így tud szülni,a szüljön még 3-4-et...Na ja, öten voltunk a szobában, rajtam kívül mindenki császáros lett.
Egyébként sok vért veszthettem,mintha mondta volna is a szülésznő, meg másnap csak délutánra tudtam összeesés nélkül felkelni.
Tegnap sikerült orvost (és kórházat) váltanom, egyrészt kénytelen voltam, mert bezárják azt a szülészetet, ahol a lányomat szültem, másrészt - talán pont emiatt- mostanában sokat gondolkoztam, olvasgattam és rájöttem, hogy talán mégsem szeretnék meg egy ilyen szülést, és hogy lehet máshogy is.
Amúgy nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz máshova átmenni, még csak ma töltöttünk a 16. hetet, de tucatnyi doki utasított el, mire sikerült találni valakit. Igaz, csak a Szt. István és SZt. Imre kórházakban gondolkodtam, és ha lehet, női orvost szerettem volna.
Belelesünk majd a 30%-os új törvénybe, de már nem érdekel, a lányomat a körzeti kórházban szültem, igaz, fogadott orvosnál, de még egyszer nem szeretném ezt a szétnyiszálást átélni.
Az új orvosom alapból gétvédelmet végez,meg támogatja a természetes szülést.
