Ez az RT-ben is megjelrent kapcsolási rajz, egy továbbfejlesztett, úm. MICROVO II rajza. Itt látható, hogy ohm-méréskor egy kapcsolót át kell kapcsolni. Nos ez az eredeti műszerben nincs, hanem a piros műszerzsinór bedugása hozta létre ezt a kontaktust. Ui., ha nem így lett volna, akkor az elem behelyezésekor azonnal végállásba lendülne a Deprez mutatója.
Ez sajnos így volt abban a műszerben is, amelyet én vallatóra fogtam.
Szétszedés után természetesen egyből láttam, hogy ennek a cuccnak a belseje úgy össze-vissza van kötözgetve, hogy ember legyen a talpán, aki kibogozza. Szerencsére az eredeti műszerellenállások érintetlenül megvoltak, így viszonylag könnyen ment a javítás.
Nem tudom, hogy mi történhetett az eredeti készülékkel, hisz még az egyik Ge dióda is szakadt volt.
Az a helyzet, hogy én valóban nosztalgiából vásároltam az idei BURABU-n ezt a cuccot, egy olyasvalakitől, akit nem néztem nepperféregnek.
Megesküdött, hogy ez egy tökéletesen működő darab, csak nincs benne elem, ezért nem tudjuk ellenőrízni legalább az ohmmérő részét.
Hittem neki, nem kellett volna.
Mindegy. Most én ezt megjavítottam, és immár valóban használható, és az akkori kor igényei szerinti pontossága is megvan.
Valószínűleg igazad van, de a mellékelt ábra szerinti állványcimkén, az eredeti tollal írt feliratot RG-1-nek olvastam, vmikor 1975-ben.
Most végeztem egy számítást, csupán a mechanikai méretek és a dielektrikum jellemzője alapján, az 80 Ohm körüli értéket adott, ez számomra annyit jelent, hogy valóban RK-1-es, 75 Ohmos kábelről van szó.
A szemem kinéztem, ahogy átpörgettem a fájlt, de akkor sem találtam. Persze nem lehetett minden oldalt végigolvasni, keresni meg nem tudtam, ahhoz szöveggé kellett volna alakítani az egészet.
Szia ! A MICROVO müszerről az RT 1969 évi száma ír, A szerkesztő válaszol rovatban 198 oldalon. Sajnos szkennelni nem tudok, de ha kell, lefényképezem és megpróbálom ide feltenni, ha kell. Üdv.
Köszi a válaszokat. Persze tudom én, h mindenki segíteni szeretne, de nincs forrás, mint ahogy most nekem sincs. Úgy emlékszem, mintha a kábel 50 Ohmos lenne, de nem esküszöm meg rá. Marad a mérés, vagy a kuka.
A Microvo pedig azért érdekes, mert van nekem egy, nosztalgiából vettem a börzén, de természetesen nem működik, és nem akartam összeturkálni javítás ürügyén. Mindegy, meg fogom javítani a tapasztalataim alapján, de jobb lett volna tutira menni.
Igen, jó! Az olvtárs is gondolom, a keresőmotorokkal kezdte, majd lhanzi, régiműszerek, elektrotanya stb. Ismerem személyesen, meg az ő RT-beli cikkein nőttem föl. Ha a polcon itthon vagy a melóhelyen meglenne (utóbbit kedden este tudom megnézni), már dobnám is a szkennerbe.
Ez egy elég jó kis fórum itt. Az, hogy nem írjuk rögtön, hogy "nézem", nem jelenti azt, hogy nem töltünk el a saját szabadidőnkből valamennyit, hogy előkerüljön valamilyen épkézláb válasz.
Nekem három dolog derült ki: egyrészt pokoli régi, tehát még ha egyben is van, akkor sem biztos, hogy a környezeti hatások nem tették használhatatlanná. Másrészt, sok függ attól, hogy ki és mikor gyártotta (ez nem derült ki a kérdésből), az RG jelölés ugyanis nem gyártói jelölés, hanem csak kvázi-szabvány, aminek eredményeképp két, eltérő gyártó eltérő, de azonos jelzésű kábele között is lehet szignifikáns eltérés. Harmadrészt, amíg létezett, addig is utálták, mert még a tervezési célhoz képest is csapnivaló volt a teljesítménye (valamelyik angol nyelvű forrásban találtam ilyen tartalmú, hosszas értekezést). Egyébként, már ha erre van eszköz, a legegyszerűbb megmérni.
Elkészítettem egy hosszú,- 800 mm, /integrált/ ferrit antennát RH konverterhez, így külső antenna nélkül is sok adó jelét fogom 1600 kHz működő érzékeny vevővel. Mik.
Segítene az ember, ha tudna. Sajnos az internet előtt született dolgok doksijai nagyon sokszor "atomtitkok". Az említett kábelről nem is hallottam, vagy nem tudtam, mi van a kezemben. 73!
Sajnos a Magyar Kábel Művek egykori RG-1 típusú koaxa ügyében nem kaptam választ, Talán a MICROVO típusú zsebműszer kapcsolási rajza megvan valakinek.Megköszönném, ha megosztaná velem.
Csak az építés, fejlesztés öröméért érdemes belekezdeni. Nagyon nagy munka, ár/érték arányban a kutyasétáltatás is messze jobb... :-) Olyan képzettséggel pedig, ami komolyabb fejlesztéshez kell, egy hét alatt megkeres az ember egy nagyon jó gyári rádióra valót. Viszont nagyon jó szórakozás, és ha sikerül valami, piszok jó érzés.
A hobby fejlesztés egész más, mint az üzlet. Pl. most használok egy olyan open source library-t, amit egyetlen ember fejlesztett. Egy fillért nem kap ezért, gyönyörűen kidolgozta, kezdők kérdéseire válaszolgat, és saccra legalább egy év munkáját tette bele. (pschatz: arduino audio tools)
25 éve doszt azt kérdezgették tőlem a klubban (meg más témában úgy általában mindenütt), hogy miért nem építek magamnak (utána azt, hogy miért nem használtat veszek). Az akkori és a mostani válaszom nem sokban különbözött. A mostani kicsit szofisztikáltabb: az értelmes eredményhez/sikerhez tapasztalat kell. Ahhoz, hogy tökély legyen, azért nem öt, de nem is tíz iteráció kell, hanem annál sokkal több (és/vagy máshonnan megszerzett tapasztalat). Nagyon jó lenne saját rádiót vagy részt építeni, de hogy ezt kvázi nulláról elkezdjem – no way. Mondjuk egy keyeren, bármennyit is lehet találni boltban (szinte) bármi áron, most erősen gondolkodom.
A szintetizált ssb-nél hány vivőfrekvenciát használnak?
A kérdésből úgy tűnik, nem igazán érted a dolgot, ezért inkább elmondom, hogyan lehet külön előállított fázis és amplitúdó jellel emberi beszéd átvitelére alkalmas ssb jelet előállítani.
Vegyük először a szokásos módon előállított jelet. Ez nem egyéb, mint a normál beszéd hangfrekvenciás jel eltolva a vivő frekvenciával. A beszéd nem egyetlen szinusz, hanem mindenféle frekvenciák keveréke a legkülönbözőbb amplitúdókkal.
A beszéd az analóg ssb adás során frekvenciában korlátozva van, tipikusan a 3kHz-ig terjedő sávra. Ennek megfelelően az ssb jel spektruma is belül marad a névleges vivőfrekvenciától usb esetén a 3 3kHz-ig terjedő sávban.
A szintézis alapgondolata:
1. az SSB jel sávkorlátozott
2. a vivő több nagyságrenddel nagyobb, mint a moduláció
Ilyen feltételek mellett, ha elérjük, hogy a szintetizált jel fázisa ugyanolyan legyen, mintha normál analóg módon állították volna elő, és az egyes hullámok amplitúdója is pont annyi, akkor az nagyon jó közelítéssel, kis torzítással ugyanolyan lesz a vevő számára, mintha hagyományosan állították volna elő.
Az egész előnye a végfok hatásfoka. Analóg módon az ssb jelet kis szinten állítják elő, majd lineáris végfokra vezetik. Fontos a linearitás, különben torz lesz a hang vevő oldalon. A lineáris erősítő hatásfoka gyenge, melegszik, többet fogyaszt mint kellene, hűteni kell.
Szintetizált ssb esetén megtehető, hogy a végfok két jó hatásfokú, tisztán kapcsoló üzemű eszközzel működjön. Egyik előállítja a szintetizált amplitúdó jelet, másik ezt mint tápfeszültséget használja, és ezt kapcsolgatva előállítja a HF ssb-t. Persze a dolog kényes, jól kell kiszámítani az amplitúdó és fázis információt, és pontos szinkronban kell működtetni a végfokkal együtt mindent.
Feltűnő, hogy az egyre jobban digitalizát gyári HF rádiók nem ezt a módszert használják, így nyilván vannak hátrányai a módszernek. Valószínűleg nehéz elég jó minőségben megcsinálni.
Az ssb jelet ezek a gyári gépek is digitálisan állítják elő, de hagyományosan kis jelszinten, majd lineáris erősítőt használnak végfoknak.
Amit én tervezek, az a következő. Kiszámolom, mennyi kell legyen az ssb jel fázisa minden időpillanatban, majd az si5351 osztóit nagyon sűrűn vezérelve úgy állítgatom a kimenő frekvenciát, hogy az éppen abban a fázisban legyen, ami a cél érték. (a fázis a pillanatnyi frekvencia idő szerinti integrálja)
Külön kiszámolom az amplitúdú cél értéket is. Ezzel egy kapcsoló üzemű hang végfokot vezérlek, és ennek kimenete lesz a megfeleő fázisú vivővel kapcsolgatva.
Megpróbálom, de nem vagyok biztos abban, hogy jó hangminőséget el tudok érni - mert ha könnyű lenne, minden új gyári rádió ezt csinálná a jó hatásfok miatt.Jó mérnökök dolgoznak ezekben a gyárakban, nem ezen múlik. Egy előnyöm van, amatőr cuccban egy kicsit rosszabb hangminőség megengedhető, olyan, ami elfogadható, de egy Yaesu vagy Icom már nem engedheti meg magának.
A QMX kit, amit megépítettem, CW és digi módokban működik. A végfok azonban úgy van tervezve, hogy alkalmas legyen ilyen elvű ssb jel előállítására. A qrp-labs jelezte is, hogy dolgozik egy esetleges ssb képes fw upgrade-en. A fw zárt forráskódú.
1000euro alatt is van új RH adóvevő! Jó nem egy új ts990, mert az 7500euro, de elsőnek te böfögöd teli a mikrofont és garis.
Elnézve a mai amatőröket, sajnos ha lenne műszerük se tudnák hova nyúljanak belül egy hibajelenség esetén....
Emlékszem az adószoba előtt jobb oldalt volt a klub helységben régen a Q mérő és a wcpapir gurigára tekert tekercsnél nem csak megmértük 10évessen hanem meg is tanultuk mi is az a Q és mitől függ, majd utána szólt az 540khz a nagy ohmos katonai fülesen a germánium dióda után....
Építeni ott a többi kiegészítő: antenna, végfok "remetével" (azaz remote) stb. Szinte minden hozzávaló a Bronzkerben, Amarinál, Quattroplastnál megvehető, illetve a megfelelő szemeteskukából szabadon kitúrható.
Komplett RIG-re ott a remek példa, a nemrég elhunyt "főállású" rádióamatőr, HA5NM Bandi. Minden a rendelkezésére állt, olyan alkatrészek is, amikről az egyszeri földi halandó amatőr nem is álmodhatott. Tudás, műszerezettség, szabadidő szintén. El is kezdte építeni a VLT-t ("Világ Legjobb Transceivere"), ami aztán 10+ éve a polcon porosodott. A hagyatékból egy klubtagunk vette meg, Bandi egy IC7400-zal és egy IC910-zel rádiózott. Pedig amit ő nem tudott megcsinálni, az nem is létezett!
A félkész VLT nálam volt két hétig, lefotóztam az összes panelt, kis reverse engineering. Kb.40 éve tényleg verte a világot, ma már kitből jobbat rittyent az ember. A mai szint meg házilag utolérhetetlen. Ettől függetlenül szívesen forrasztok.
Igaz félmegoldás, de ahogy a mondás tartja "kecske is jól lakik meg a káposzta is megmarad", erre mondom mindig venni kell hibás gyári berendezést, legyen az adóvevő, végfok, műszer, táp, stb.
Így mégis csak kell éleszteni,beüzemelni, de nem kell nulláról végigtervezni, építeni ami brutális sok idő sajnos a mai rohanó világban.
Tény, ha csak anyagiaskodunk így is ráfizetés, mert egy szerviz órabérével a ráfordított idővel számolva olcsóbb az új garis, de megvan a forrasztás öröme és mégse nulláról kell horror áron végig cumizni.
Gondolj bele csak egy tápba, mire a dobozt kimunkálod, feliratozod, az mi munka és idő, mennyivel hamarabb megvan akár egy bonyolult kapcsolótáp megjavítása is, és egy komplett adóvevő ezerszer bonyolultabb, csak a bemeneti sávszűrőkre mi munkaóra elmenne és még a KF ig el se jutottunk....
Az Ft8 nagyon lassú. Hány 1000-szer tud a géped frekit váltani másodpercenként?
A szintetizált ssb-nél hány vivőfrekvenciát használnak?
(Szerintem ha át tudja vinni elegendő sebességgel a digit adatot nem is kell a szintetizált ssb mód bonyolultsága,a digitális hang tömörített formáját is át tudja küldeni.)
Az adónál a bemenő szöveges információt kell átkonvertálni a megfelelő sorrendű vivőbekapcsolássá, a vevőnél 8 vevőnek kell vizsgálnia van jel-nincs jel a vételi frekvencián.
Másodpercenként hányszor képes adófrekvenciát váltani az általad fejlesztett rendszer?
Nagyon sokszor, nagyságrendekkel gyorsabban, mint ahogy arra az FT8 esetében szükséges. Egy gyors buszon megy a vezérlés.
Érdekes viszont, ha később szintetizált SSB beszédhangot próbálok előállítani. Ez jóval nehezebb feladat, mert az adás frekvenciáját és amplitúdóját is szabályozni kell, szigorú szinkronban. Megcsinálták, működik a dolog, persze az, hogy én is meg tudom-e csinálni, más kérdés. :-)
Ha - teszem azt - éppen 3000Hz körül van az FT8 jel (amit a wsjt-X kiad), az azt jelenti, hogy ha a HF jelet mint FM-et tekinted, akkor az FM vivő 7077kHz-en van, és viszonylag ritkán változik, mégpedig kb. 7076.980 és 7077.02 kHz között. Vagyis a 3000Hznemaz FM moduláló jel. Az ebben a felfogásban csak az az érték, amennyivel a vivő magasabb, mint a 7074 kHz, az FT8 sáv kezdete 40m-en.
A vivő így 7077 kHz, és egy lassú négyszögjel ütemében változik a frekvencia, ez a négyszögjel a moduláló jel. Meg is lehet nézni egy megfelelő felbontású SDR vevő vízesés képén.Olyan ritkán változik, hogy a lassan csordogáló vízesés diagramon jól látszik, mikor milyen frekvencián van éppen.
Ha az FT8 jelet mint SSB modulációt fogod fel, akkor ott az elnyomott vivő 7074kHz, a 3kHz körüli FM modulált hang jel valóban a moduláló jel, vagyis itt a hang jel van FM-ben modulálva a lassú négyszögjellel. Ez az a hang, amit a WSJT-X program virnyog ki , és amit az SSB adó hang bemenetére kell kötni. Az SSB adó ezt átkeveri 7074kHz-cel feljebb, de a frekvencia változás üteme itt is ugyanaz a lassú négyszögjel.
A végeredmény pedig azonos azzal, mintha a 7077-et modulálnád FM-ben ugyanazzal a lassú négyszögjellel.
A keskenysávú fmnél audio 3000Hz esetén másodpercenként 3000-szer változik az adófrekvencia a minimum és maximum közt. Az Mfsknál usb esetén lesz egy vivő a vivőfrekvencia fölött 3000Hz-cel.
Két ilyen elven működő kitet is összeraktam, rengeteg FT8 qso-t összehoztam velük. Amennyire egy 3W-os rádiótól várható, jól ment a dolog, sok dx is van köztük.Ennek alapján úgy gondolom, hogy a megoldás rendben van, ha nem rontom el, nekem is sikerül. Ha addig jutok, kicsit alaposabban is letesztelem, mennyire jó a moduláció minősége.
A QMX szerintem jól megtervezett készülék, kb azt szeretném elérni, amire az képes, kicsit jobb kijelzővel, jobb hangoló gombbal, és ha nagyon jól megy, előbb érek el SSB módot, mint ők. :-)
Én mindig a hw és sw határán fejlesztettem. Mikrokontroller programozás, mindenféle analóg áramkörök körülötte, PC-s vagy mobiltelefon kapcsolat. A PC-s programokban vagyok legkevésbé otthon, egy nagyon kevés Java, Python. A Python előnye, hogy ebben van legjobban megkönnyítve bonyolult objektumok használata, legyen az PC hw, hálózati protokoll, vagy akár kép felismerés alapján történő mozgásvezérlés.Mikrokontrollerek esetébe pedig C, és C++, ha Arduino libraryk használata tűnik célszerűnek. (azt persze csak hobby célra)
Ja, mintha PSK-t láttam volna leírva valahol. Azért az nyilván érdekes, hogy mennyi idő alatt áll be és mi történik frekiváltoztatásnál. De ha van már rá működő példa, akkor nem lehet gond.
Ezzel továbbra sem értek egyet; a számítástechnika az elektronika része lett, csak még nem ért véget az ettől kapott kulturális sokk... De ha ilyen súlyos tételeket nem is akarunk egymáshoz hajigálni, pl. 7SG sem programozó, mégsem akadt fenn a problémán a SilverBlue rádiójában: keresett egy DSP procit, aminek a fejlesztőrendszerében össze tudta kötözgetni a szükséges a blokkokat és kész... A GnuRadio-ban is csak blokkokat kell összekötözgetni, egy egykártyás Linuxon el is fut. A többit, lábak ki-bekapcsolását meg meg tudják oldani az emberek, az a szintű programozás-tudás azért nem ritka.
Aki képes megépíteni egy használható rádiót, annak van annyi tudása, hogy azzal meg tudja keresni az árát.
Itt a pont, már többször volt róla szó. Mire megépítenék egy 590-szintű készüléket, többszörösen megkeresem az árát, megerőltetés nélkül. Mögöttem nincs az a fejlesztőcsapat, mint a nagy gyártóknál. Mire ki lenne fejlesztve, a hozzávaló alkatrészek már rég kifutottak. Játszani maradnak a kitek meg az elektronikai hulladékból kitermelhető érdekes alkatrészek.
Diákként valóban a pénzszűke miatt építettünk, jobbára a lomtalanításkor kidodott TV-k alkatrészeiből.
Megjegyzem, hogy nem azért fejlesztgetem, mert szükségem van egy rádióra - van rendes ssb adóvevőm, meg különböző működő qrp kiteket is összeraktam. Nagyon szeretek programokat fejleszteni, meg építeni dolgokat. Hobbym a rádióamatőrködés, meg az RC repülés is, így általában ezekben a témakörökben választok valami célt.
Az FT8 jel keskenysávú FM moduláció, az amplitúdó konstans. A WSJT-X program ezt a modulált jelet a hangfrekvenciás tartományban adja ki, a 0...3kHz tartmányban, legyen pl. 1.5khz, a löket pedig nagyjából 20Hz. Vagyis 1,480kHz és 1.520kHz között van a PC által kiadott jel.
Ha ezt egy SSB adó hang bemenetére küldik, az átkeveri pl. 7074+1.5 kHz-re.
Ezt nem csak így, SSB adóval lehet csinálni.
A PC hang jelét digitális stream formájában megkapja az ESP32. Nem is alakítja analóg hanggá, hanem közvetlenül, folyamatosan méri a frekvenciáját. Pl. periódusonként méri a 0 átmenetek időkülönbségét. Mivel ez egy PC oldalon is szintézissel előállított digitális jelfolyam, nincs semmi zaj, nullpont eltolódás, semmi ilyesmi. Ezért a mérés pontos.
Ezután az ESP az Si5351-et parancsokkal úgy állítja be (a belső regisztereit állítgatja, hogy megfelelő legyen az osztásarány), hogy pont 7074kHz-cel legyen nagyobb a kimenetén a frekvencia, mint amit mér (vagy másik sávokon az ott szokásos frekvenciával).
Ez egy ismert, működő megoldás, pl. a QRP-Labs QDX és QMX QRP transceiver ezt csinálja. Ezért gondolom, hogy ez jó megoldás. Egy QMX-et én is vettem, jól működik.
A CRKits ADX-S 8 bites ATMega uC-vel működik, a lassú 8 bites uC nem digitális streamet fogad. A hang jel analóg formában jön, és komparátorral detektálja a null átmeneteket. Nyílt forráskódú arduino programmal működik. Ebből tervezem kimásolni a szintézer vezérlő részt, és áttenni az ESP32-re. ADX-S-em is van, ez is jól működik. A vevője rossz minőségű volt, építettem hozzá jobbat.
Kicsit korábban meg a H-Mode keverőkkel lehetett nagyot durrantani, de valahogy errefelé az sem kevert nagy port. Még én is építettem olyat, csak akkor még nem értettem annyira az RF problémákat, még évek (és eszközök) kellettek hozzá, hogy fel is tudjam használni valamire. Ráadásul szinte mindig a QRP adóvevő a cél - a meglehetősen drága gyári rádiókat ezen a téren lehet elég jól pótolni -, abban meg inkább a fogyasztás a cél, ill. mérsékelt mennyiségű pénzből kitelepülni, SOTA-zni. Azért van rajz és szoftver is bőven.
Hát... sokan rádióznak igen kevés pénzből, nem tudom, mik a lehetőségeik. Ami a kiegészítők építését illeti, visszaértünk gyerekkoromhoz vagy gyerekkorunkhoz: akkor azért lehetett csak kiegészítőket építeni, mivel egész rádiókhoz nem voltak az alkatrészek? :--) Kötelező körök: tápegység, el-key (karral együtt), tuner. Azért most mintha jobb lenne a helyzet.
Pl. a Tayloe-detektoros, simán és nem különösebben drágán utánépíthető KX3 a legjobb vevők közt van még mindig a gyengeségeivel együtt is. Csak a szolgáltatások, a "teljes panoráma" miatt nem kell mindenkinek FPGA-s DDC/DUC cuccot építeni, sőt a DSP procik is sokat gyorsultak. Csak ahogy írjuk, a szoftveres legózással nem akarnak foglalkozni az emberek, pedig a többit akár meg is lehet venni modulonként, ill. egészen jó kiteket is lehet kapni.
Alapvetően igaz, hogy simán lehet jó is. Az olcsó DDS önmagában elég sok hamisvételi pontot tud produkálni, és mindenki azokat használja. Néha alulról kúszik az alig pár dB-vel kisebb jel a kimeneti jel mellé... De volt erre ötletem, csak nem láttam, hogy bárki csinált volna olyat: meg kell méricskélni vagy megnézni az AD szimulátorában, hogy a működési tartományban hol vannak azok a helyek, ahol az órajelet meg kell változtatni, hogy távolabb kerüljenek a spurok a DDS kimenetén. :--)
A másik meg az, hogy mindenki az Si5351-et használja, mert nagyon olcsó és több generátor is van benne ("jó az" címszóval), de rádiós célra az Si570 összehasonlíthatatlanul jobb, csak sokkal drágább - a max. frekijétől igen erősen függően. (A beforrasztása nem gond.)
Egyszer ugyan láttam olyan fáziszaj-grafikont, ahol nagyjából egyformán szerepeltek, amivel jól elbizonytalanítottak, de az szó szerint mérési hiba lehetett, mert csak meg kell nézni az adatlapokat:
Gondolom, úgy érti, hogy a másodpercenkénti 6 bitet képes-e stabilan előállítani az 5351 azzal, hogy parancsokat ad neki a szükséges ütemben az FT8 modulációhoz. A változások max. sebessége és a stabilitás a kérdés. Az adatlapban "statikus fáziseltolás" címszó alatt található az adott funkció (és 333 ps/step a felbontása), de ki tudja.
Haladtam egy kicsit a HF transceiver fejlesztéssel. A digi módokhoz szükséges PC kapcsolatot (hang és CAT) wifi-n szeretném megoldani. A hang átvitele tűnt nehezebbnek, így azzal kezdtem, és már működik. Egy ESP32-n fut a program, a nyíilt VBAN protocol-t használja, a PC oldalon Python-ban írt programmal kacsolódik. Itt szükséges egy nem nyílt forráskódú, de ingyenes program, a VB-AudioCable vagy hasonló - de ezt egyébként is használni szokás pl. SDR vevő és egyebek összekötésére. Ezt nehéz kivédeni, driver szintű programozást igényelne.
A Wifi előnye pl. a Bluetooth-szal szemben, hogy nincs a hangminőséget befolyásoló codec, ami elronthatja az FT8 jelet. (pszichoakusztikus codeceket használnak, simán kiirthat olyan jelet, ami zajszint alatt jön, de az FT8 decodernek még simán elég)
Az ESP oldalon a pschatz arduino-auduo-tools library-jét használtam. Elképsztően nagy munkát fektetett bele, nagyon érdekes. Pont a VBAN részben volt egy goromba bug, két napig szenvedtem, met állandó async glitchek voltak, és nem tudtam melyik oldal hibázik. Aztán egy píthon kóddal leteszteltem, kiderült, hogy az ESP adó oldal a bug miatt nem tartja pontosan a bitrate-et, a vevő meg buffer under/overrun-okat produkál tőle. Javítottam, megy.
Első körben kireszelem a hang és CAT részt. Ez jó lesz gyári transceiver és PC közé is digi interfésznek is, olcsó, egyszerű, nincs drót.
Aztán jön egy érdekesebb rész: a WSJT-X által kiadott FT8 jelből közvetlenül előállítani az SI5351 vezérlését, hogy a kimenetén már a modulált, leadható HF jelet adja ki.
Nem szeretek kacat-gyűjteni (most már), de pár dologra "vevő vagyok", ahogy nálam is van elfekvőben olyan cucc, ami másnak jó lehet. Mondjuk pont rádióamatőr témában elég kevés, de elektronika van bőven.
A Rádióamatőr témák és csere-bere csoport hirdetéseit elnézve szerintem "ham spirit" címszóval akár a 100 000 forint alku utáni "egyezséget" sem tartanám kizártnak. :-D :-D :-D
2002-ben halt meg, én 2003-2004 körül egyszer még vásároltam ott valami bizbaszt Marikánál, akkor mondta a rossz hírt. Azután csak az átalakulást láttam.
Én céges rendeléshez nem tudom hozzácsapni, mert én vagyok a cég... Illetve a másik (jóval nagyobb) cégben meg nagyon hülyén nézne ki. De azt ötletet köszönöm, felírtam. U.i.: DND-nél meg már eleget költöttem, többet nem szeretnék.
Nem valószínű, mert sem RG-58, sem RG-11 nincs tervben, egyébként is valamivel kifinomultabb technikákat/technológiákat használok már így 25 év távlatából (ezek még Barabás Laci boltjából vannak jórészt).
Mivel a TME/Mouser/RS/Lomex/Hestore viszonylatban két-három havi rendszerességgel vásárolok, valószínűleg valami ilyesmi lenne az elsődleges beszerzési forrás. A Rádióamatőr témák és csere-bere csoport hirdetéseit elnézve szerintem "ham spirit" címszóval akár a 100 000 forint alku utáni "egyezséget" sem tartanám kizártnak. :-D :-D :-D
Én is képet hoztam. A kérdés, hogy ha ezeket most újonnan venném meg, akkor nagyságrendileg mennyibe kerülne?
Az SO-239-ekből a fehér végűek RG-58-hoz csavarosak, a barna végűek RG-11-hez, bepréselősek. A BNC-k RG-58-hoz, csavarosak. Egy-egy BNC/SO-239 oda-vissza. A többi látszik.
Köszönöm előre is! U.i.: a kép valós, nem AI-generált. :-D
Az a gyanúm, hogy többé nincs szükség Rorschach-tesztre... csak oda kell ültetni valakit a gép elé, hogy rajzoltasson vele valamit.
Műhely op-art stílusú szobában (szerintem jól illik hozzá) és még műhelyek nagy ablakokkal, meg a Cobol sem maradt ki... ott viszont semmilyen iránymutatást sem adtam, hogy mi legyen a képen:
OFF Programozási nyelvek népszerűsége internetes keresőmotorok találatai alapján (a módszer is le van írva), sok évre visszamenőleg havi frissítésben: https://www.tiobe.com/tiobe-index/
(Én néha a mai napig használom PC-n Kemény János <John Kemeny> professzor nagy alkotását, mert gyors, kéznél van, kényelmes és egyszer futó ad-hoc feladatokra verhetetlen...)
Összemérésről szó nincs, úgy igaz, ahogy írtad, a feladathoz és a kezelendő adatmennyiséghez legjobban illő nyelvet és gépi környezetet kell használni...
Pár apró kérdés: hány forrássornyi programot írtál le önállóan életedben? Milyen nyelveken? Milyen operációs rendszer alá? Hány számítóközpont életébe volt betekintésed - mondjuk a 100 ügyfélnél többet kiszolgálók közül?
Na, akkor nemcsak a hirdetéseknél van farokméregetés. Ebből csak az látszik, hogy eszedben sincs mélyebbre ásni, megérteni dolgokat, és a felszín alapján akarsz ítéletet mondani. Engem nem érdekel, hogy minek gondolsz, nem kívánok arról beszélgetni, amit nem ismerek, bőven lehetne mindarról, amit ismerek.
Éppen elég azt tudni, hogy a bankok híresek arról, hogy ezeréves kódokat futtatnak minden határon túl - nem az ügyfelek felé, hanem belül -, szó sincs róla, hogy a "banki szoftver" a szakma szempontjából valamiféle minőséget jelentene.
kihalt nyelvnek neveztem a Fortran-t és nem gondoltam utána, hogy itt-ott még mindig használhatják
Mi a véleményed a COBOL-ról? A nagy banki rendszerek 99 %-a COBOL-ban van és ez a tendencia nem is változik - itt-ott... Meg kell nézni egy USA számítástechnikai újságot, állandóan keresnek COBOL programozókat. A bajor biztosítási kamara, a VKB képeztet COBOL programozókat, a képzés ideje 2 év. Tudok olyan, jó COBOL-os programozót, aki itthonról home-office-ból menedzsel COBOL programokat egy francia banknak...
Attól, hogy valamivel nem sűrűn találkozol, attól az még él és virul...
Voltam olyan hülye, hogy kihalt nyelvnek neveztem a Fortran-t és nem gondoltam utána, hogy itt-ott még mindig használhatják, pedig nyilván olvastam ezt tíz éve is. Az idézett cikk az első, ami szembe jön, de nem mesél a fontos különbségekről. Engem nem zavar, hogy nem volt igazam, és természetesen tudom, hogy a sok milliónak az egy százaléka nem nulla, hanem akár sok embert is jelenthet (mint régen, a böngészőkkel, mikor a munkahelyem nem akart foglalkozni 2000 körül az akkor még kevés Internet Explorert _nem_ használóval). Minden hasonló beszélgetés így zajlik, ismerem a változatokat, lefutott meccs. Ebben élek, így pontosan tudom, hogy a nem szigorúan típusos JavaScript és a kissé jobb eszközöket biztosító TypeScript mire alkalmas és mire nem.
Ugyanakkor a statisztikában nagyon is megjelenik az, hogy mennyire "kedvelik" az adott nyelveket a programozók és programoztatók (a vállalkozások, cégek), vagyis ez nagyon is árulkodó - a rétegigényektől eltekintve. Létezik más nézet is: pl. mennyit lehet átlagosan keresni az egyes nyelvi környezetekben meg ilyenek. Az a helyzet, hogy a klasszikus számolási, egyszerűbb számítási feladatokra szinte _bármelyik_ nyelv ugyanúgy megfelel, akár még valami folyamatirányítás is belefér, így alig van jelentősége, hogy éppen milyen szavakkal írjuk le a tennivalókat. Fortran, Basic, akármi - ezek felcserélhetők. Ciklusok, elágazások, hibakezelés, módszerek adatok tárolására és visszakeresésére... ez a része ugyanaz. Pl. a tudományos környezetek nyelvei is meglehetősen korlátozottak, olyasmiktől vannak oda a felhasználóik, hogy mennyire megjegyezhető utasításokkal vagy függvényekkel lehet egy mátrixot bevinni és megjeleníteni meg ilyesmik. Nem túl kifinomult, gyakran célorientált eszközök, gyakorlatilag nyelvi szinten tartalmaznak máshol könyvtárként létező megoldásokat - nagyrészt ettől különlegesek. Ebbe a kategóriába eshet bele a Fortran is, majd egyszer megnézem, ez már nekem is a múlt volt harmincöt-negyven éve is.
A betanulási időben lehet különbség (amiben a Fortran nem is olyan jó), ill. hogy hányféle programozói könyvtár és kész mintaprogram létezik, ami a nyelv "funkcionalitását" adja. Ezt általában össze szokták keverni "a nyelvvel", pontosabban együtt emlegetik őket, ez gyakran félrevezető. Léteznek olyan, nem valami modern scriptnyelvek, amiket "minden" létező környezethez "illesztettek", így másodpercek alatt össze lehet állítani belőlük egy kis programot, de nagyobb szoftvereket készíteni velük rettenetesen fájdalmas, drága és nehezen karbantartható - itt van szerepe egy "jobb" nyelvnek.
Ami a nyelv _szerkezetében_, képességében igazán fontos és nem, vagy nagyon nehézkesen pótolható, és nagy valószínűséggel nincs meg a Fortranban:
- architekturálisan mennyire alkalmas nagyobb rendszerek elkészítésére. Erről napokat tudnék mesélni, a rétegek elkülönítéséről, az ehhez szükséges eszközökről, az OOP problémáiról,
- mennyire lehet tömör, öndokumentáló kódot írni benne, mert megvannak a nagyon is kiérlelt Clean code és Clean architecture iránymutatások - ehhez olyan modern támogatásokra van szükség, ami tényleg a "nyelv" része és szintén nincsenek meg a régiekben, a C-ben sem,
- aztán hogy milyen megoldásai vannak a mostani problémákra, például az aszinkron vezérlési szerkezetek megvalósítására, ez a téma valamikor az "eseményvezérelt működés" címszó alatt futott, de hol vagyunk már attól,- mennyire optimalizálható a benne írt kód, ami nagyon függ a felhasználási körülményektől (a típusosság pl. ide is kapcsolódik, a JS nem véletlenül olyan, amilyen),
- aztán az örök probléma, hogy mennyire lehet hordozható kódot írni benne,
- meg persze a nagy vízválasztó: hogy fel kell szabadítani a memóriát vagy garbage collectoros - virtuális gépes-e.
Kicsit OFF - inkább a beszégetés-chat rovatban lenne a helye - de itt szaladtunk bele a Fortran elemzésébe:
Már meginn a statisztika :-) Picit bugyuta hasonlattal ez olyan, mintha feldob valaki egy statisztikát arról, hogy hányan használnak kalapácsot, majd azt hangoztatja, hogy "...ezen a grafikonon, még éppen látni... :-) ", hogy hányan használnak kis 15 grammos aranyműves kalapácsot. Mivel triviális, hogy a nagyvilágban részben előre törnek a netes alkalmazások, ill. nagyobb az igény a gazdasági/termelési/üzleti/multimédiás ... stb. programokra, - sem mint egy precíz, bonyoult matematikai algoritmus futtatására, így darabszámra nyilván többen használnak Java Sriptet, mint Fortrant. (A belinkelt statisztika elemzésénél azt most ne is feszegessük, hogy egy Javaban vagy C#-ban dolgozó programozó egyáltalán igazi programnyelvnek tekinti-e pl. a JavaScriptet :-) :-) ).
Utána kellett néznem; Fortranban használtak ilyet logikai operátornak. Az meg már kihalt, mint az ógörög. Bár kivételek mindenből akadnak. Szóval <> vagy !=. Esetleg !== a hüle JavaScript-ben.
Igen, lassan tényleg el kell fogadni, hogy lehet jó rádiót csinálni tekercsek, rezgőkörök és trimmerkondik nélkül is. Már a megfizethető kategóriában is.
Egy rusztikus szobába rakattam be a "rádiót", amiben egy férfi és egy nő teázik. Annyira sok kombinációja lehet a tárgya elhelyezésének, méretének, stílusának, hogy rá sem lehet beszélni két egyforma képre, így időnként meredek dolgok jönnek ki belőle...
Tessék... Nem tudtam rábeszélni, hogy a kijelző és a hangszóró is elöl legyen, de játéknak ez is jó, ill. lesz ez az eszköz jobb is. A középső kettőnél akár még lehetne is tekerni a gyűrűket VFO-nak és hangerőnek, mint a fényképezőgépeken a fókuszt.
Külön tetszik, hogy sokszor a forgatógombokba rakja a hangszórókat, néha csak a rács látszik. Ez is lehetne egy koncepció egy adóvevőnél: bazi nagy VFO gomb, és annak a belsejébből jönne a hang (vagyis a hangszórónak nem muszáj forognia). Mennyivel jobb, mint a rádió oldalán vagy alján, de akár a tetején is...
Bocs, talán idefér. Csak egy apró érdekesség. Talán eljut HA3MQ-hoz ez a videó. Teljes képernyős üzemmódban nézve, 17.38-kor látható a hívójele a kijelző bal oldalán:
Akad 😀. Pont a hivatalos kereskedő annyiért adott egy zsírúj dobozos gyári mikrofont, amennyiért az említett nepperféreg egy málló kábelű, kontakthibás, redvás, ki tudja belül milyen műszaki állapotú cuccot adna.
Mellesleg angolul kellett volna kérni, csak ellustultam - a "rossz szemmel"-t az egyik képen kicsit túl komolyan vette... más szavakat kellett volna használni. Vagy nem, mert így még jobb...
Ezen én is gondolkodtam... Nem én voltam. Szerintem a sok weboldal közt statisztika is lehet, emlékszem, hogy olvastam az átlagéletkort legalább a QRZ-n, amit feldolgoztattak vele. Még nem tudom, hogyan kapcsolódik a ChatGPT-hez, de szerintem azt a modellt használja a kérések megértéséhez, így azt a sok adatot 2021-ig bezárólag használni tudja a képekhez.
Hehe, készíttettem képeket a DALL-E 3-mal (MI-féleség) az állandóan boltoló rádióamatőrökről, akikre a többiek rossz szemmel néznek, és valami zseniálisak lettek:
Ez remek, de kellene hozzá egy kicsi körítés, felvenni a hallgatósággal a kapcsolatot. :--) Nem jó, hogy csak így elmegyünk mellette.
Biztosan akad olyan, akit érdekel, ha nekem nincs is időm még a csövekre is - talán egy kapcsolást készítettem velük, azt is kitből. Nem fényképezted le esetleg, amiket csinálsz?
Hehe. Az jutott még eszembe, mikor 1VH-nál BBS-t telepítettünk. Már egészen jól álltunk, amikor fel kellett nyitnunk a számítógép házát. A hangszóró valamiért útban volt, egy ideig a kezében tartotta, aztán egyszer csak óvatlanul rátette a winchesterre. Egy másodpercre. De az is elég volt, hogy csupa olvasási hiba keletkezzen; bad sector itt - bad sector ott... A folytatásra már nem emlékszem, de szerintem új merevlemez vásárlása kellett hozzá, így el kellett napolni.
A múltkori villám egy másik hatása; olvadt-görbült fém mindenfelé, bár kicsit nehéz látni. A doboz fedele négy méterre repült a levegőben, a vertikál tetejéből meg eltűnt úgy három méter... Onnan derült ki, hogy furcsán felment a rezonanciája több száz kHz-cel. :--) Hát, végül csak meglett, pontosan mibe csapott bele a nyavalyás.
Villszer. éjszakai ügyeletben mennyi kütyüt építettem, számát se tudom.
A csarnok ( csak 4m magas volt) tetejének bádogszegélyére tettem egy 1/4-es GP antennát, aztán az átjátszón keresztül egész éjjel ment a Packet! A magyar csatornán Francia, Angol, Német, Brazil, Kanada, USA, ment az eszmecsere. Akkortájt volt az Aranykéz utcai robbantás. Hát a Brazilok többet tudtak róla mint mi.
Abban az időben a kanizsai Izzóban voltak FBŐ-k, tehát Te is valami "fontos " helyen dolgozol. :-)))
Van, lassan 25 éve elviselnek, hamarosan jön a következő törzsgárda-kitüntetés, meg ami vele jár. Éjszakai ügyeletben aludni nem lehet, de forrasztani igen 🙂. Avagy a hiányszakma áldásai.
Nem segít a fém tok semmit. Nem a chipet szórja meg közvetlenül az RF jel, hanem a sokkal hosszabb vezetékeket, fóliákat a PCB-n. Aztán az így kialakuló nagyfrekvenciás feszültség a chipben demodulálódik mintha diódás egyenirányítók lennének benne, ami mint DC feszültség elhúzhat bármit, feszültséget, áramkorlátot, túláramvédelmet. Ez egy régi fejlesztésű chip, nem tervezték arra, hogy jobban tűrje az RF zavaró jeleket.
Írták pár éve, hogy milyen jó ez a kis táp, még a belsejét is lehetett látni - normális huzalozás meg minden -, így vettem egyet akkor.
Ezzel nincs is baj, működik, csak adásra kapcsoltam mellette egy kézirádiót 2 m-en (rég nem használom, csak töltöttem az akkumulátorát), mire feljebb ment bő fél amperrel az áramkorlátja, így a feszültsége is megnövekedett - merthogy éppen LED-ek voltak rajta úgy 1,5 ampernyi árammal.
Picit zavart engem is, de már megszoktam. Ahova ilyet tesznek, bőven elbírja. Gyári "postatiszta" PMR adóvevő véggokában is hasonlók vannak, sose láttam még tönkrement darabot!
Engem mindig kényelmetlen érzés fog el, mikor nézem azokat a miniatűr SMD induktivitásokat, amiken az a sok hajszálvékony vezeték van apró magra feltekerve - nagy az ellenállásuk és túl könnyen el is égnek, ha valami miatt kissé nagyobb áram folyik át rajtuk...
Ja, valami mindenképpen fűteni fog... Mindig az alapjelenségek a legnehezebbek. :--)
Szóval a generátort tönkre is tudnánk tenni a visszaverődő jelekkel, ha azok útja megszakad pl. egy soros rezgőkör következtében - szerencsére a generátor az energiájának töredékét sugározza csak ki felharmonikusok formájában, így a visszavert (ill. a hővé alakult elnyelt) teljesítmény sem jelentős. Amíg nincs kilowattokról szó, gondolom.
Jut eszembe: a diplexeres aluláteresztő szűrő pont ezt célozza, amiről korábban szó volt, a visszavert teljesítmény csökkentését - egy ellenálláson disszipáltatja el a felharmonikusokat. Vitatkoztunk róla, hogy mennyire szól bele a generátor (végfok) működésébe és a jeltisztaságba...
Az adaptív előtorzítás érdekes még az SDR-ekben, amikor a végfokban kevesebb torzítás és kisebb felharmonikusok keletkeznek annyira, hogy a kimeneti szűrőt is kisebbre lehet méretezni. Tán még el is tud égni, ha a digitális rész nem teszi rendesen a dolgát...
Rezgőkör Q-t lehet egyszerűen mérni, és ebből számolni a veszteségi ellenállást. Rövidhullámon a veszteség nagy része az induktivitásban keletkezik, első közelítésben veheted úgy, hogy teljes egészében ez adja, és ennek megfelelően lehet számolni.
Az L és C elemek nem végtelen jóságúak, van ott ohmos összetevő is. Hogy mennyi? No azt szeretném megmérni de nagyon. Valamit el is fűt bent, különben "az Isten" se tenne ventit a nagyobb sávszűrői dobozába!
Ami általános tulajdonsága egy sávszűrőnek, az az, hogy a sávon kívüli teljesítmény nagy része visszaverőrik. Hiszen ez a célja, ezt várjuk tőle: ami sávon belül van, az jusson át, ami meg azon kívül, az meg ne jusson át. Ez L és C elemekből álló (R nélküli) szűrőben egyben azt is jelenti, hogy ami nem megy át, az visszaverődik - hiszen az energia megmarad.
Hogy konkrétan milyen impedanciát lát a meghajtó fokozat - teljes visszaverősés esetén ez olyan lesz, aminek nincs valós összetevője - az már az adott kapcsolástól függ. Lehet nulla egy adott frekvencián nulla, vagy szakadás, vagy bármilyen véges képzetes érték, induktív vagy kapacitív jellegű.
Arra pedig, hogy ez hogyan hat a meghajtó fokozatra, szintén nincs általános szabály. Attól függ, milyen az a fokozat. Ha valami miatt (rúlfeszültség, túláram pl) árt neki a túl nagy visszavert energia, vagy az, hogy egy speciális impedancián történik, akkor arra kell tervezni a dolgot, pl. rezisztív elem, vagy túlfeszülség védő stb. beépítésével.
Feltettem a kérdést cseppet átfogalmazva az eevblog szakfórumában. A probéma nem itt, hanem a mérés módszertanában van.
Nagy vonalakban az csak következmény, hogy a bejövő jelet elnyomja a szűrő (technikai értelemben nincs jelentősége, hogy mennyi „pattan vissza” az antennára vagy fűtődik el ezen a részen), mert eleve az a célunk, hogy a célon kívül más ne is jusson át a kimenetre. Ha a bemenő alacsonyabb impedancia megfogja, annál jobb.
Káros mellékhatás, hogy ez viszont a mérés, pontosabban a mérés eredményeinek feldolgozásakor fals eredményt fogunk kapni, mert nem a direkt (tiszta) bemenő jelhez, hanem annak egy jelentősen elnyomott változatához. Megoldásként passzív (vagy ad abszurdum, aktív) leválasztást javasolt, és amennyire a szimulációi helyesek bírnak lenni, az eredmény nagyjából az, amit egyébként a nem összehasonlításos eredményekkel is kaptam. A passzív megoldás egy 50 ohmos Owen-osztó.
1:1 mentés a fórumból.
Ezzel csak az a nem kis baj, hogy a jelenlegi SMA/BNC-kombók közé kellene beillesztenem a lehető legkisebb kóbor kapacitással a hiányzó négy ellenállást
A másik alternatíva az lenne, hogy az FRA bemenetre "tiszta" jelet adok, de ilyet jelenleg nem tudom, hogyan tudnék előállítani (két csatornás AFG van, de azt nem tudom, hogy a szkóp kimenetéről, amivel az FRA-t csinálja, hogyan tudnék torzítás nélkül levenni egy jelet, vagy a torzított jelet fáziseltolás, késés és egyéb huncutságok nélkül egy stabil, frekvenciafüggetlen amplitudóval újraalkotni (azonos frekvencián, mint amit a szkóp kitalál).
Bár őszintén szólva... Nincs nagyon brutálisan nagy jelentősége. De tanulságnak mindenképp jó volt.
A 30-as években kifejlesztett magyar katonai R/1 vevő egyenes , 0-V- 2 volt. /60m-től 41,4 m-en működött, telepes csövekkel, anód 120V, fűtés 4V / A későbbi R1/a vevő 1-V 2 volt, a csövek fűtése 1,2 V volt. Mik.
Jövő héten a cégnél ráeresztek erre a kapcsolásra egy áramkör-szimulátort, letesztelem. Otthoni gépen nincs. Kíváncsi vagyok az eredményre, aztán ha jó, meg is építem 🙂.
Az említett generátor-söntölés nem gond, a végfok alharmonikust nem termel, a bejövő jelből (amikor az antenna a generátor) egye csak meg ezeket a komponenseket, azért van.
Érdekes dolog ez, még nem gondoltam rá. Kicsit bátrabb voltam, és nagyobb eredő kapacitással számoltam, nekem 15 MHz környéke jött ki a bemeneten levő soros rezgőkör rezonanciájaként. Nnade ha ez ennyire komoly és általános mellékhatása a sávszűrőknek, hogy a generátor ennyire kicsire csökkenő impedanciát lát a passband közvetlen közelében, akkor már olvasnom kellett volna róla, legalábbis úgy gondolom. :--)
Mennyire általános ez a jelenség, hogy bizonyos szűrők bemenete így viselkedik, és milyen hatása lehet ezeknek a generátorra? Ha ennyire leosztódik a bemeneti jel (a generátor belső ellenállása és az impedanciaminimumon levő soros rezgőkör között), akkor miért nincs a szűrő kimenetén is legalább egy kis teknő? Vagy ez a szűrő nem sikerült elég jól?
Esetleg még a körjóság szólhat bele a hatásba - ha szimulátoron láttuk volna azt az átviteli görbét, akkor azt emlegettem volna, hogy a generátor belső ellenállása miatt az nem lesz-e túl kicsi ahhoz, hogy problémákat okozzon, de ez egy valós szituáció és görbe... Keresek itthon egy sávszűrőt, és megnézem ilyen szempontból is. Biztos, hogy jó a méretezés? Kicsit túl szimmetrikusnak tűnnek az alkatrészértékek.
Érdeklődöm, hogy van-e itt valaki, vagy a fórumot látogatók közül ismer-e valaki olyan amatőrtársat, aki VHF-UHF yagi antennákat készít Szegeden, vagy a környékén?
13,351 mega, legalábbis amit a Falstadból ki tudtam szuszakolni. 17 mega környékén még van egy kis melléktüske, de sok függ attól, hogy milyen bemenő jel van. 1-20 MHz sweeppel meghajtva rajzol egy tüskét 1 MHz környékére is. Zajjal meg 17,024 +/- és 13,351.
Segítsetek nekem egy kicsit. Valamit nem tudok most (vagy nem emlékszem már rá vagy soha nem is tudtam.
A képen egy 20 méterre méretezett (kb.) sáv áteresztő szűrő (BPF). A bemenete kap egy 60 mVpp szinusz sweep jelet, ez van leosztva a szkóp felé a zöld csatornára. A sárga csatorna direktben a kimenet (50 ohmos lezárással).
A kimenete jellegörbéje kb. megfelel annak, amit várunk (az első képen 10-20 MHz a sweep eleje és vége, a másodikon 1-20 MHz).
A kérdés, ami erősen beletrafál az egyébként többé-kevésbé megbízható Bode-görbe rajzolásba, az a zöld jelformán 12 MHz környékén látható elég erős csillapítás, mintha a bemenő jelet fojtaná erősen a szűrő. (Nyilván itt, amiatt, hogy a Bode be-ki arányt néz, csúnya eredményt ad a mérés.)
Készítettem egy csöves vissza csatolt Audion után egy másik hasonlót egy BC 108 tranzisztorral. A rezgő kör ugyanaz volt mint az előbbi csövesnél- A korábban készített axiál forgó kondenzátort beskáláztam így GDO ként is tudom használni érzékenyebb vevőkészülék készítézhez- Mik.
Jó kis elemzés. :--) A szótár nagy dolog, a tehetségen túl talán tényleg csak ennyin múlik, hogy képesek kezdeni valamit ezzel az extrém sebességgel. Még mindig nem volt rá időm, de tényleg nem tiszta a leírás stb. alapján, hogy a RufZ-ben hány hívójelből lehet válogatni és azok honnan származnak. A QRZ-t ugyan sok program használja (bár már erősen korlátozottak a lehetőségek, mert nagyon rátelepültek arra az online adatbázisra és óriási terhelés okoztak), de nem hiszem hogy olyan lehetőség lenne rajta-benne, hogy adjon vissza véletlenszerűen egy vagy több hívójelet...
Az általam készített vissza csatolt audion 12ZS1L csővel működik- A vezérlő rácsra 100k és 100pF van kötve. A 100pF másik felére csatlakozik a rezgőkör- A 100K másik felére és a test közzé van kapcsolva a 50 mikr. amperes műszer a berezgés előtti állapot jelzésére. A cső anódról a vissza csatoló tekercs / 30 menet / induktiv csatolásban van a rezgőköri tekerccsel / 70 menet / a tekercstest átmérő 30 mm. A hangoló kondenzátor 200 pF axiláis kivitel skálával. Anód + 50V. Az audion 1,6MHz 5,5MHz között működik- GDO ként is használom- Mik-
Ez előző, szoftveres választ köszönöm. Rosszul tettem fel a kérdést, de így is választ kaptam. :-)
A másik ez a RufZ témakör. A tegnapi MRASZ-os bejegyzés kapcsán nyomoztam, matekoztam, aztán szimuláltam kicsit és az jött ki, hogy...
Egyrészt, ez 500 Hz-es jel és tényleg szimulált (függvénygenerátor), de ha a 217 wpm-es sebességet nézzük, a jelenlegi "csúcstartó" hívójel 320 ms körül jött le, a rövid elemek ezen a hangfrekvencián 2,5 hullámot adnak ki, nyilván, magasabb frekvencián többet.
Másrészt. Arról nem találtam adatot, hogy az emberi fül ilyen jellegű "felbontóképessége" hol van határolva anatómiailag (a szemnél az 1 ívperc a határ, de ez is sok mindentől függ), lehet, hogy "bírná", de van egy olyan feltételezésem, hogy ez számottevően gyorsabb, minthogy egyáltalán karakterekre tudná bontani az agy.
Mindebből én arra tippelek, hogy a versenyzéshez is használt szofverrel végtelen mennyiséget gyakorolva egyszerűen bemagolják a szóba jöhető pár száz hívójelet, és egyre növekvő sebességgel kondicionálják az agyukat, hogy a hangképet összekapcsolja a hívójellel. Innentől pedig kis részben szerencse kérdése (hosszú hívójel jöjjön ki nagy sebességnél és beugorjon a hangkép alapján), nagyobb részt gyors írásé. Így elérhetők és egyúttal hihetők azok az eszeveszett eredmények, amiket látunk. Ennek megfelelően az "akár 217 WPM-mel vett" helyett helyesebb lenne az, hogy "felismerte egy 217 WPM-mel adott hívójel hangképét". Az első praktikus és jó gyakorlati tudás, a másik meg... Versenyeredmény. Nyilván nem degradálva azt, hogy embertelen mennyiségű gyakorlás, kitartás vezet ahhoz, hogy valaki egyáltalán képes legyen erre. Ezt erősen alátámasztja a lcwo eredménytáblája is, ahol a vegyes kódcsoportos legjobb eredmények 60 wpm-nél vannak, a hívójeles maximum 124. Ez alig több, mint a fele a mostani rekordnak.
U.i.: Egyébként ez a 217 WPM technikaileg megfelel egy kb. 180 bps, négyszer gyorsabb, mint az RTTY (nyilván teoretikus az összehasonlítás).
Azt nem tudhatom, kinek mi a legmegfelelőbb, milyen kivitelben, milyen vason/op.rendszeren és készültségi fokban, és említettem is már egyet-kettőt. Keresni meg más is tud. De itt van pl. a Mumble/Murmur: https://github.com/mumble-voip/mumble , a PJSIP: https://github.com/pjsip/pjproject , aztán volt pl. Windows-os programpár is, szerver és kliens, amit kifejezetten r.amatőr írt a mi igényeinkhez, tán német. De ha úgy vesszük, a VLC is tud streameket lejátszani, gyakran használom online streamek hallgatására (és küldeni is tud). Mivel eredetileg Linux project, command line-ból is elég jól kezelhető Windows alatt is. Hasonló az Audacious is. Meg VoIP projectek, mert azt sok szoftver támogatja, sőt beépíthető VoIP chipek (mint az RRC-1258-as dobozkában, amit sok remote állomás használ és mindent elintéz és kicsi a késleltetése). Szerintem a socat-re is épült valamilyen direkt hangátvivő project stb.
Igen, a hír igaz! 18 jelentkező volt, "őket nem lehet cserbenhagyni", ahogy tegnap a klubban elhangzott, sőt lett új jelentkező a sportágválasztóról! Egy nagy tudású és lelkesedésű szaki veszett el, de az élet nem áll meg!
Ha nagyon drága és új, akkor, felteszem, Thunderbolt 4 van benne, ami a maga 40 Gbps-ával komoly mérnöki feladat - az egy dolog, hogy mások már megcsinálták és nem ünnepeltetik magukat. És kérdés, hogy lesz-e olcsó kábelük, vagy mindenkivel a maximumot vetetik meg.
A Thunderbolt csendben megváltoztatta a hordozható gépek dokkolóinak világát: 4K 60 fps videostream-ek mellett 10 Gbps-os USB 3-ak is elférnek a kisebbekről nem is szólva - nagy durranás. És mindez USB-C-n át.
"Errefelé megy a világ, a telefonokról is elhagyják a füles csatlakozót, lassan a tápot is."
Másfelől pedig lassan újra visszateszik a 3,5-es csatlakozót, mert az emberek igénylik nem kis számban. :--)
Ezeknek a "fejlődéseknek" egy jelentős része mesterségesen gerjesztett illúzió. Emlékszel? Túl kellett élni a fényes monitor-divatot is (vagyis inkább az erőszakot a szakmán) az Apple-től és követőitől - bármennyit tépték a szájukat, hogy jobb, végül ismét érvényesült a józan ész, hogy nem jobb. Ezt is túl fogjuk élni (Apple és követői), hogy a Jack-aljzat rossz és drága és nem fér el... Az Androidra sok mindent rá lehet kötni vezetékkel is, külső memóriát, még hangkártyát is - a "táp"csatlakozója nemhogy elsorvadna, hanem az is fontos része az ökoszisztémának. Egy Bluetooth fejlhallgatót megértek, én is állandóan használom - egy üzemszerűen WiFi-n át működő rádiót nem.
A mi hobbinkban meglesz annak a nyílt forrású, szabványos, hosszú életű változata is.
Valamelyik fórumon egy csomó ember (fejlesztők is) tárgyalta pár éve, hogy milyen gáz, hogy a WSJT-X nem fogad közvetlenül streamet, mindent a Windows hang rendszerén kell átvinni. Mind egyetértettek, hogy a streameket előállító SDR frontendek korában ez mennyire hasznos lenne, meg kellene írni.
USB-s "hangkártyát" egyszerű csinálni saját áramkörként és bele lehet építeni a rádióba, vagy megvenni - és szintén beletenni a rádióba
Ezt csináltam az ADX-S kittel. Vettem hozzá usb-s audio dugót (valami másfél dollár volt). :-)
A vevőjével nem voltam elégedett, építettem hozzá egy másikat 8 elemű kvarcszűrővel.
Az USB-ben vonzó, hogy PC oldalon nem kell semmit telepíteni. uC oldalon TinyUSB-vel már több készüléket is csináltam.
A WiFi-vel, Bluetooth-szal egyébként nem értek egyet; a rádiós átvitelt kerülni kell. Nem mintha nem működne, de akkor is.
Nekem más az ízlésem, én a vezetékeket próbálom kerülni. Errefelé megy a világ, a telefonokról is elhagyják a füles csatlakozót, lassan a tápot is. Mobilon az USB-t a felhasználók 99%-a kizárólag töltésre használja, ha vezeték nélkül töltenek, el fogják hagyni. Nem lesz semmi vezetékes csatlakozás.
Később - ha minden egyéb jól sikerül - mobilhoz is illeszteni szeretném a rádiót.
A Wifi frekvencia olyan mérékben magasabb a HF-nél, hogy nem okozhat zavart. Így - eltekintve attól, hogy nekem nehezebben megy programozni - nem látom hátrányát.
elfelejtjük a Windows-t, és a rádió egy egykártyás Linuxot tartalmaz
Ezeket nagyon szépen kidolgozták, Hermes, Radioberry pl. Ezen a pályán nem tudok labdába rúgni, egyszerűbb dologgal próbálkozom.
Tetszik, hogy az SI5351-gyel közvetlenül lehet FT8-at előállítani, és az SSB-vel is megpróbálkozom ugyanazzal a módszerrel (persze nehezebb).
Köszi a tippeket! Nézegettem képeket, külföldi fórumokat erről, jó zsúfolt! Nem gond, napi szinten javítok hasonlókat, ott ki is kell szedni az alkatrészt előtte.
"Ha ez a VBAN csomag megoldja a stream<->audio átalakítást,"
Nem szabad, nem érdemes üzleti megoldásokhoz kötődni, ill. hamarabb kiválasztani valamit egyedit, amit éppen találtál, minthogy átlátnád a helyzetet. A mi hobbinkban meglesz annak a nyílt forrású, szabványos, hosszú életű változata is.
Az említett Linux-os, egykártyás gép és a Windows közt szóba jöhet a régi, bevált Linux-os, de Windows-ra is portolt "socat" és "netcat" utility, ami bárminek a TCP/IP-n való továbbítására alkalmas, a hangnak is - lehet, nem a leginkább erre kitalált eszköz, de programozás nélkül össze lehet kötni vele egy hangkimenetet egy másik számítógép hangbemenetével és viszont. És természetesen nyílt forrású. De biztosan előkerül majd direkt erre kitalált program is.
Ha már ötletbörze, USB-s "hangkártyát" egyszerű csinálni saját áramkörként és bele lehet építeni a rádióba, vagy megvenni - és szintén beletenni a rádióba. Zéró programírás, viszont vannak korlátai. Mostanában a Yaesu meg is szokta tenni (pl. FT-991), nem panaszkodnak a latency-re. Szóval nem látom, hogy nagyon riadoznának a fémes összeköttetéstől.
Meg kell nézni a rádiók rajzát, de az USB egy földfüggetlen, szimmetrikus busz (D+/D-), a házát sem szokták a kliens oldalon a testtel összekötni a földhurok elkerülése miatt. Egy ponton kell csak. Magát az USB vonalat drága leválasztani - Full Speed-en amúgy nem gond, és ez az adatátviteli mennyiség nem is igényel többet, de High Speed-en drága, ami viszont jót tesz a késleltetéseknek. Szóval jobb megoldás az, ha önálló eszköz, egy sziget az USB proci a rádión belül, és már a konkrét adatok továbbítása során pl. egy SPI busz van leválasztva a rádió processzorától, vagy természetesen egy soros vonal RxD-je és TxD-je. Legalábbis most így képzelem. Busztáplált megoldásnál a tápfeszültségnek sincs köze a rádióéhoz.
***
A másik lehetőség, hogy elfelejtjük a Windows-t, és a rádió egy egykártyás Linuxot tartalmaz, akár egy erősebb RPi klónt, azokon pedig van I2S busz (és szoftver is hozzá) - így az A/D átalakító után rögtön mehet bele a busz a Linuxba, azon pedig futhat akár egy GNU Radio, amiben csak össze kell kötni a blokkokat és már szól is a rádió... Bizonyos értelemben ez kevés alkatrész. Ezekhez eleve lehet kijelzőt is csatlakoztatni. A kész hangfrekit egy, az egykártyás géphez csatlakoztatott normál hangkártya még mindig át tudja küldeni a PC-re, ha kell. Nyilván adóoldalon is működik, csak a másik irányban. És minden más szoftvert elég sajátra cserélni, ha van idő és megjön közben a tudás is megírni.
A DMIPS-ekből ki lehet találni, milyen minőséget képes egy ilyen rendszer előállítani, de az IIS busz elég univerzálisan használt. Pl.: gyári ADC demo panel valami jobb A/D-vel (meg egy másik D/A-val) - IIS busz - számítógép - kész szoftverek. A bemenet, osztó és előerősítő/kimeneti szűrők és végfok, valamint a VFO + Tayloe keverő, amiket nem lehet megúszni, de rengeteg leírás van hozzájuk. Lényeges még: AGC, Noise blanking. A direkt konverzió ehhez képest sokkal nehezebb: kell egy drága FPGA-s demo panel és sok tanulás/próbálgatás, bár nyilván ehhez is akadnak projectek a GitHub-on meg itt-ott.
A stream előállítása ESP32 oldalon nem gond. A nehézséget az okozza (nekem, mert nem vagyok gyakorlott Win11 programozásban), hogy PC oldalon a streamet le kell venni, és megoldani, hogy meglevő programok, pl. WSJT-X választható hang bemenetnek lássák. És fordítva, a PC-n egy válaszható hang kimenet jelenjen meg, és küldje a streamet az ESP32-nek.
Hogy pontosan milyen a RAW stream, majdnem mindegy, csak legyen jól definiált. Megoldom ESP32 oldalon.
A tömörítő codec-et kerülném. Egyrészt nehezebb ESP oldalon, másrészt - és ez a fő szempont - nem tudom, mit művelne egy pszichoakusztikus codec az FT8 jellel. Az FT8 képes zaj alatt venni, átlapolt nagy hangerő különbségű adásokat levenni, stb. A codec esetleg boldogan kiszűrné a hasznos jelet... :-)
Ha ez a VBAN csomag megoldja a stream<->audio átalakítást, szerencsém van, megúszom a PC oldali programozást.
Java, Android Studio környezetben. Elektromos szörfhöz készítettem okosórára és mobilra kijelzőt. ESP32 mért akkufeszt, áramot, fordulatszámot, hőmérsékletet stb. és wifin továbbította a kijelzőre.
Köszönöm, utánanézek. Nem vagyok gyakorlott PC programozásban, embedded uC-kkel dolgoztam. Windows alatt csak pár hobby apróságot írtam. Ugyanez Androiddal.
Készen a VBAN (Voicemeteer) programokat találtam. Ha ez jó, nem kell a PC oldalon programoznom. Definiál egy nagyon egyszerű network formátumot, lényegében RAW audio egy minimális fejléccel, ami megmondja a bitszámot, csatornaszámot, bitrate-et. Aztán ezt passzolja át a programoknak mint audio sink, source.
Még nem próbáltam ki.
Mivel a digi módok félduplex-ek, a másik kellemetlenség, a szinkronozás elmarad. Pár másodperc alatt nincs számottevő elcsúszás. Csak a latency lehet érdekes, de ha pár tized másodperc, az se kritikus.
Érdekes, hogy rengeteg DIY FT8 QRP project van a neten, de egy sem wifi-vel. Pedig elég praktikusnak látszik, ahol RF zavarok lehetnek, nem jó fémesen csatlakozni a PC-hez se USB-n, se a belső hangkártyához. Az a tippem, mindenki a hang/stream problémától rettent vissza... :-)
A PC hangkártyát a korábbi kitekkel kísérletezve is féltettem, inkább egy ezer Ft-os usb-s hangkártyát használtam.
Egy végtelenül egyszerű, kevés alkatrészes, de jó paraméterekkel rendelkező kis szerkezetet szeretnék csinálni. Minimális, de jól összeválogatott kezelőszervvel.
Úgy látom, a komoly, nagy teljesítményű SDR-ekbe rengeteg munkát (órák tízezreit) fektették be, pl. Hermes project. Ezeknek a közelébe se tudnék érni hétvégi fejlesztgetéssel. Viszont a legegyszerűbb kategóriában talán van esélyem valami jót összehozni. Olyasmit, mint a szerintem jól sikerült QMX, csak vezeték nélkül. Kicsit jobb kijelzővel, és sokkal jobb hangoló tekerővel. :-)))
- az 1N4001 diódák állítva vannak szerelve. A toroidoknak annyira szűk a hely, hogy nem mindegy, melyik oldalra kerül a dióda teste. Jobban jársz, ha a leírással ellentétben ezeket a diódákat a toroidok után forrasztod be, mikor már látszik, hogyan férnek el jobban
- a 12V táp csatlakozó közepe hozzá tud érni a bal oldali encoder házához, célszerű egy pici szigetelő lapot közé tenni
- a tápegység panelek, valamint az encoder panel csatlakozóinak forrasztása mechanikai szempontból kényes, nagyon célszerű a még be nem forrasztott csatlakozókkal összerakni, a helyére tenni, megnézni mechanikusan hogy passzol, és csak aztán beforrasztani (ne legyen ferde az encoder panel)
Egy furcsaság: SWR mérő van a gépben (egyik két lyukú ferrit), de a mért értéket nem jelzi ki. Gondolom, majd egy későbbi firmware megoldja.
Hasonlóan, mikrofon is van beépítve, de nincs SSB, se más fónia üzemmód. A fórumon szó volt róla, hogy majd lesz egyszer SSB is.
Összefoglalva: szóval van egy alternatív rendszer, az ASIO, és az vagy a hozzá készült driverekkel direktben éri el a gépben levő vagy géphez csatlakoztatott hangkártyát, vagy a meglevő API-k valamelyikén keresztül, pl. a DirectSound, mivel az is szempont, hogy a már kész programok a megszokott módon találják meg az ilyen hangeszközöket. Ez is olyan, aminek utána kellene nézni, ezen sok múlik.
Ami az egyedi TCP/IP streamet illeti: a BlueTooth vagy WiFi illesztők gyakran nem mások, mint egy-egy sima applikáció, amit nem olyan nehéz megírni, mert semmilyen driverről sincs szó: az egyik végén TCP/IP-n kommunikál (pl. a saját protokollt megvalósítva), a másik végén valamelyik hangrendszerrel áll kapcsolatban, amikről az imént szó esett (ASIO), simán megnyit egy csatornát és belenyomja, lejátssza rajta a hangot, ill. másik irányban ráül egy kimenetre vagy az elején említett loopback-et használja WASAPI-n, és másolgatja az adatokat a kettő között. És persze készen is kell lenni ilyeneknek.
Linuxon a Jack Audio Connection Kit használható (az ALSA meg a PulseAudio helyett) alacsony késleltetési igényekhez, kellemetlen konfigurálni, de nagyon jól működik.
A Windows-nak a Vistától kezdve a WASAPI a hangrendszere, ez elég jó, pl. a kimeneti csatornákra digitálisan lehet rácsatlakozni, mintha bemenetek is lennének (loopback), ill. alacsony szinten hozzá lehet férni a Kernel Streaminghez (DirectKS, WDM-KS), meg ott a DirectSound is, szóval nem kell feltétlenül felrúgni az asztalt egy gyors átvitelhez és a bitrate-ek, bitek közti konverziók kézbentartásához, de az alacsony késleltetéshez valóban inkább alternatív hangrendszert használnak; keverőkhöz, "hangszerekhez" stb. A legjobb az ASIO, meg amúgy is csak az rémlik...
Ehhez a hangkártya-gyártók készítenek driver-eket, pl. a Sound Blaster is, tehát van támogatása. A WDM hangdriver-ekkel szemben (a WDM egy egységes környezet, hogy a különböző Windows verziókon egyféle driver-kód működni tudjon, ne kelljen újraírni mindegyikhez, tehát az egy általános fogalom) nyílt és sok segítség van hozzá.
De még arra is van lehetőség, hogy egy ASIO driver-t hozzáigazítson az ember egy olyan hangkártyához, amihez nem készül ASIO driver, ehhez külön támogatást nyújtanak (FlexASIO). A flexibilitást az is jelenti, hogy az ASIO képes a meglevő hangrendszerekre is ráülni, nyilván van hátránya, de tényleg sokféle konfiguráció létezik. Az MME-re például biztosan nem érdemes csatlakoztatni, az ősi és lassú API.
Ezekre érdemes keresni: FlexASIO, ASIO4ALL, PortAudio library, ASIO2KS, ASIO2WASAPI - TCP/IP streamekről is lesz szó valahol. Igazából engem is érdekel, húsz-huszonöt éve láttam utoljára, csak foszlányokra emlékszem, biztosan van olyan, aki naprakész belőle, de nem tudok most többet foglalkozni vele.
Megjött a QRP-Labs QMX kit csere panelje, ez szépen működik.
Az FT8 mód nagyon kényelmes. Egyetlen usb csatlakozó kell, ezen csatlakozik a hang is meg a CAT is (hangkártyának látja a PC, meg soros portnak).
Egy csomó QSO-t csináltam, még egy kínai is meghallott, de sajnos csak egyszer, nem tudtam befejezni.
Egy ehhez hasonló transceivert tervezgetek, de vezeték nélküli kapcsolattal. Az alapja egy ESP32-A1S modul lenne. 2 mag, 240MHz, Wifi, Bluetooth, egybeépítve egy strereo 24bit 96kHz ADC/DAC párossal. Ez ideálisnak látszik egy SDR alapú adóvevőhöz. Ezen kívül van saját ADC és DAC is benne, ami feszültség-, SWR stb mérésre lehet jó, a DAC pedig a CW burkoló kialakítására.
Először Bluetooth-ra gondoltam a PC kapcsolathoz, de nem várt gondok adódtak. Elsőnek a két irányú audio Bluetooth könyvtár az ESP32-höz nincs rendesen kidolgozva. Csak oda vagy csak vissza sima ügy, jó hangminőség, de sajnos nem lehet váltogatni, mert bont a kapcsolat. (talán ki lehetne cselezni, de nem jöttem rá).
A két irányú kapcsolat (handsfree vagy headset) nagyon gyenge hangminőségű Bluetooth-on, kipróbáltam gyári modullal meg telefonhoz való jó minőségű fülhallgatóval is. Utóbbi, ha csak zenét hallgatok egyirányú kapcsolattal, szépen szól, de ahogy két irányra váltok, brutálisan romlik a hangminőség. Persze FT8-ra jó lehet, ki kellene próbálni.
Több különböző Bletooth eszköz egyidejű kapcsolódása a PC-hez szintén problematikus. Pedig CAT is kellene, serial az audio mellé.
Ezért most a Wifi-t nézegetem. Sokkal nagyobb adatsebesség, ESP32 oldalon nincs különösebb probléma. PC oldalon viszont kell valami, ami az audio stream-et át tudja adni a meglevő programoknak, pl. WSJT-X. Komolyan meglepett, hogy a direkt stream fogadás nincs beépítve a WSJT-X-be, nem lehet kikerülni a PC hangrendszerét. Elég furcsa az SDR-ek korában. Nagyon kevés anyagot találtam arról, hogyan lehet "virtuális hangkártyát" létrehozni, vagyis megoldani, hogy egy UDP vagy TCP stream mint választható hang eszköz jelenjen meg a programok számára. Linuxon könnyebb, de én Win11-re szeretném megoldani.
Most ezen dolgozom, mert ezen áll vagy bukik az egész elképzelés.
HW oldalon első körben SI5351 minden frekvencia előállítására, és az a kvarcszűrős vevő, amit már kipróbáltam és bevált. A 24 bites ADC&DAC több mint elég, a CW szűrőt meg ilyesmit az ESP32 kényelmesen megoldja SW-ből.
Ennek az a hátránya, hogy a kvarcszűrő kis sávszélessége miatt nem lehet spektrumképet, áttekintést csinálni. Ha minden jól sikerül, később megpróbálok egy direkt konverziós (nullára keverő) szélesebb sávú SDR megoldást is, esetleg mindkettőt egyszerre, a széles sávot a vízeséshez, a keskenyet a jobb tükörelnyomáshoz, meg minden egyéb paraméter jobb lehet egy rendes szűrővel.
Az RF csatikkal nem állok hadilábon, a nem egyediek (mint pl. az Ericsson speckó cuccai) boltban kaphatók. Néha azért sikerül valami cifrába beletenyerelni.
Becsületes n3vén 4.3-10. Sokszor elgondolkozom, minek ennyi féle?
Ha a biztonságiakat is belevesszük és nem nézzük a méreteket külön-külön, akkor kb. igen. Egyébként RF koax csatlakozók tekintetében is nagyjából hasonló a "káosz".
Ugyan némileg [off] lesz, de nagyon ide tartozik a nagy T, akkor még W legnagyobb pofáraesése, a jóarásított Philips Fizz. A történet már az első nagy elterjedés után indult, amikor a W úgy gondolta, hogy jó ötlet lesz boldog-boldogtalannak telefont adni, lehetőleg -- konkrétan -- fillérekért. Tömegével vitték, írták alá komoly szerződéseket az akkor 5000 forintos készüléket. A gond csak az volt, hogy annyira elvetemülten fosh konstrukció volt, hogy 10-ből átlag 8 telefont visszahoztak, rosszmájú vélekedések szerint a maradék kettőt csak azért nem, mert a tulajdonosok dühükben rommá törték. Ráadásul annyira nem lehetett javítani, hogy külön konténerekbe gyűjtötték és küldték el tömegesen megsemmisítésre (vagy a gyárba?).
Az eredmény az lett, hogy rengeteg ember maradt élő előfizetéssel, de telefon nélkül (a következő lépcső több tízezer forinttal drágább volt), másrészt a Philips totálilsan elvágta magát a magyar piacon, és bár azóta is gyárt készülékeket, a nem létező bizalom miatt itthon lényegében lehetetlen eladni...
Nekem az első szükség miatt használt telefon egy GH198 volt. 3-4 napot gond nélkül bírt az akkori viszonylag rossz vételi körülmények között is. Aztán, nyilván Nokia 2110. De előzőleg évekig járta a C168-cal az övembe tűzve, és az ismerőseim nem értették, hogy mégis, miért...
"Az első ilyenek egyike a Motorola 5200, 7200 mobilteló volt. 1994 körül."
Ezt kár volt emlegetni, még most is vöröset látok tőle... Bár a történetnek nincs sok köze ezekhez a hozzászólásokhoz, csak azóta végtelenül utálom a Motorolát, legalábbis a mobiltelefonnal foglalkozó részlegeit, és később sem voltam hajlandó a közelébe sem szagolni annak a cégnek.
Akkoriban, kezdőként alig volt pénzem, de bennem volt, hogy a kommunikáció fontos, a vonaton is kézirádióval szoktam bohóckodni, és persze szerettem az újdonságot, így mégis vettem részletre egy StarTac 5200-ast, egy ilyen szemetet: https://www.youtube.com/watch?v=PNVqz3J19O8 . Igaz, még évekig nem hívott rajta jóformán senki, mert drága volt a környezetemnek a percdíj, sőt pl. szüleimnél egy jó darabig még nem is volt hálózat kiépítve. Mindegy. A 124 vagy 127 ezer forintot törlesztgettem utána, többszöröse volt a havi fizetésnek, ha jól emlékszem. És ez az alja volt akkoriban - Ericssonról vagy Nokiáról nem is álmodhattam. Akkor még az Ericsson is más volt, mint később.
Szóval érzékeny időszakban tolt ki velem az a rohadt Motorola, és jól kitolt, mivel a telefon egyrészt érzéketlen volt, másrészt egy töltéssel nem bírt ki egy 8 órás munkanapot sem! Utazás nélkül, polcon, jó térerővel... Amikor volt alkalmam összehasonlítani egy GH198-cal (https://www.youtube.com/watch?v=qveVME1uhS4), azt hittem, hülyéskednek, hogy az napokig működik éjjel-nappal, mire kimerül - egy műszer volt hozzá képest.
"sok esetben pl. a háztartási gépeknél azért kihajthatatlanra tervezik"
Ja, tudom én, ezen sosem bosszankodtam. Az átlag bitkészletekben nincs belőlük túl sok, de lehet kapni speciális bitkészletet, és azzal többnyire eléri az ember, amit akar.
Az ilyenre mondtam, hogy egyirányú csavar, csak betekerni lehet. Jó mélyen, egy fészekben, nehogy egy oldalcsípő-fogóval ráfogva kitekerd. A legtöbbet titán-kobalt fúróval veszem ki, nem ellenfél.
Klubban meg kollektívan bontottunk, most mindenbe T10 fejű saválló csavar megy. Legalább szabvány.
Merci csillagos. De van olyan 3 ágú csavarfej, aminek 3 db lejtő van a fején. Mint egy mini propeller. Egy beleillő ellendarabbal is csak eleve 1 irányban forgatható. Ráadásul rohadt kemény a fej a préselés után, kifúrni sem lehet.
A másik véglet az a műanyag ház, amiben nincsenek csavarok. Minden összepattintós horgokkal kapcsolódik. Eleve szétszedhetetlen.
Viszont a szervizben a javításnál új házat, burkolatot kapnak.
Az első ilyenek egyike a Motorola 5200, 7200 mobilteló volt. 1994 körül. Akkor még javítottak készüléket. De minden belenyúlás után új burkolatot kapott.
De már az 1980-as évek elején, a Sokol korában volt olyan Phillips zsebrádió, amiben egyetlen csavar sem volt sehol.
Ezek egy része szándékosan kicsavarhatatlan. Több csak spec szerszámmal. Kedvencem az 5 ágú torx.
De sok esetben pl. a háztartási gépeknél azért kihajthatatlanra tervezik, hogy a lúzer otthon a vizes kövön mezitláb állva egy körömollóval ne mókoljon bele. Aztán ha a vellany pofánvágja kicsinyként még elmegy reklamálni a bíróságra miután kiment az alkohol a buta fejéből.
Lemaradt: némi pénzért hajlandóak a tervezett elavulásról is lemondani. Egy 35 éves, immár ONtopik holmi szilikon-tömítése, 15 évig üzemelt, további 20-at rohadt a szabad ég alatt. A berendezésbe egy csepp víz se jutott, most is hibátlan és rugalmas. Két zöldövezeti családi ház árába került újonnan.
Tényleg, vajon miért nem találnak ki pár évente új, divatos és a korábbi szerszámokkal behajthatatlan fejeket a csavarokhoz? Ekkora ziccert kihagyni...
Meg két utcányira az SKF bolt. Egy gondom van az ilyen készletekkel, tele van olyan méretekkel, amiket a büdös életben nem fogok használni, olyan meg biztos nincs, ami kellene 🙂.
Közben én leírnám: megtaláltam a fotókat, régi történet, a korábbi videókon is ezek a próbálkozások láthatók. Szóval volt egy, a jobbaktól külsőre nem megkülönböztethető széria, más is panaszkodott rá, azt hiszem, hazai boltban sikerült venni. Jellemző tulajdonsága az volt, hogy néhány tekerés után a réz csúszkák a "fém" érintkezőket a műanyaggal együtt szétkoptatták... Látszanak az árkok a képen. Elektromosan hasonlókat produkált az itt megbeszéltekhez képest: nem sorrendben jöttek az élek, nem érintkezett stb. Egy csere megoldotta, azt hiszem, (másik) kínaira. :--)
Egyrészt végtelen hálás vagyok a segítő szándékért. Másrészt már elve rengeteg baromi jó ötlet (pár nem kipróbált) jött fel, amiért szintén hálával tartozom. Maga a téma szerintem egyelőre szunnyadhat egy ideig.
Biztos vagyok benne, hogy több ponton lehetett volna még javítani rajta, csak az ember fejlesztés közben sokszor hajlamos belefutni a határidő--működési megbízhatóság--szemléletmód hárömszögbe, és leragad ezen belül, ahelyett, hogy... Mondjuk titeket kérdezne. :-D
A visszacsatolt audion magas antennával jó vételi körülmények mellet,- rádió erősítővel 40 méteren is működik- A 12zs 1l eődje a Rd 12 csö pl. a V2 rakétában, a mini robot harckocsiban a Gólitban, és a Luftwaffe rádió vevőkben is használták, de T 55 harckocsi rádiójában is alkalmazták. Ezenkívül pl a légvédelmi gránátok közelségi rádió gyújtóiban autodin néven használták, de tűzérségi gránátokban is alkalmazták.
Hello! Korábban említett R 3 RH vevője 1 V 1 felépítésben működött.
Az után építés egyik fontos eleme a visszacsatolt audion rádiócső, akár önállóan is rádió vevőként is működhet. Az egyszerű audion RF erősítést, AM demodulációt, HF erősítést végez. A visszacsatolt audion nagy erősítést végezve adóként is működik. Mivel sugároz.- a berezgést elkerülni a rács körben 50 mikroamperes műszert használok indikátorként,- így biztosítom a nagy erősítést- Erre a célra 12ZS1L csövet használtam- Mik.
El nem tudom képzelni, mi történhetett, jóval fiatalabb volt nálam... Annak idején élete első QSO-ját velem csinálta (akkor még az ős-HA5YAR-en voltam)...
Ami az ellenkező irányú tevékenységet illeti, egy villámcsapott eszközt javítottam, ill. javítunk több lépcsőben. Nem mutatok/mondok róla többet ennél a képnél, mert sosem tudom, kinek mi lehet esetleg kellemetlen vagy mit nem szeretne nyilvánosan látni.
A lényeg, hogy ez a három darab 8 kimenetű SPI kapcsoló-IC nem működött. Sikerült rájönni, hogy a közösen meghajtott chip select lábuk szinte teljesen fel van húzva plusz tápra, alig látszottak a vonalon a jelek... Az alsó tokhoz vezető vezetősávot megszakítva a probléma megszűnt. Természetesen a felsővel kezdtem, de eljutottam az alsóig is. :--) Aztán már csak az alsó chip CS lábát emeltem fel, hogy lássam, nem a hasa alatt van esetleg zárlat. Legközelebb ezzel kezdem, ennyitől még nem törik le a láb, bár nagyon kényes a fólia...
Kíváncsiságból megnéztem ellenállásmérővel: úgy 3-5 kohm körüli értéket mutatott hidegen a plusz táp lábához képest (mást nem néztem). A középső viszont megaohmokat. Így a felső is gyanús, mert bár működik, ott is kb. 8-10 kohm lehetett az ellenállás. Vagy valami ilyesmi. Csak feleslegesen nem akartam kiforrasztani, nagyon meggyötri a NYÁK-ot, és a nagy része már ki lett próbálva és jó volt.
Mint kiderült, van még egy másik csoport SPI-os kapcsoló is, ami nem működik, nemsokára az jön. Meg néhány opto, ha minden igaz és egy alaposabb teszt. A legrosszabb, hogy valami a mikrokontrollerben is változott; szoftveresen nem akar pont úgy működni, ahogy korábban, de azzal nem én foglalkoztam.
Érdekes kérdés, hogy hol jött be a villám (közvetlen csapás lehetett, egy doboz fedele négy métert repült és belül is voltak áldozatok...) - ugyanis a hálózati része és sok (optocsatolós) kimenete majd húsz centi távolságra el volt választva a külvilágtól, ez valami nagyon közvetett csatolás lehetett, talán majd kiderül.
Egyszer egy ilyet is átalakítottam. Ez csak a saját hülyeségem miatt kellett, mivel az eredeti optikai encodere is nagyon jó volt. Csak sajnos gyári állapotában racsnis. Ki akartam szerelni belőle a kattogót, szétszedtem, és közben tönkretettem az optikai tárcsát. Mikor ezzel megvoltam, rájöttem, hogy nem azt a felét kellett volna szétszedni, a felső lemez alatt van a kattogó, nem alul... :-)
Nem. Én potméterből készítettem. A golyóscsapágyat is fontolóra vettem, de jobban tetszett az a finom ellenállás, amit a potméter tengelyén levő sűrű zsír okoz.
Itt van három régi, rövid videó egy mechanikus és két optikai eszközről USB Full Speed-en keresztül - éppen nem volt még rendes kamerám, bocs, kicsit később lett:
Dumáljak még róla? Ne dumáljak? Megnézted szkóppal, hogy mennyi különbség van a két él, vagyis a szintek megváltozása között, amikor tekered, ill. hogy néznek ki a jelek? Az ócska mechanikuson tudnak egyszerre is jönni... Ha ekkora bajok lennének, nyomuk lenne az interneten is. Semmi parádé nem kell hozzájuk. Persze utólag már mindegy.
Szintén xarduino alatt, de saját írás, én se számoltam mennyi idő ment rá, de megoldottam, hogy minél gyorsabban tekered, annál inkább bentebb léptet helyiértéket. Tehát nagyon lassan utolsó gyorsabban utolsó elötti méggyorsabban utolsó előtti előtti.
Szóval megoldható, csak tisztában kell lenni a xarduino hátrányaival is, amikor pontos időzítés kell oda trükk és imádkozás kell.
Olyan 70-80 óráig számoltam a belefeccölt időt, aztán elengedtem a számolást és csináltam, amíg nem döntöttem úgy, hogy végleg elég. "Hozott anyag" volt sajnos, és 328P-n, és sok okból (akaratellenemre) Arduino keretrendszerben. Az encoder is egy rakás trágya volt, a körülötte lévő egyéb elemekről nem is beszélve, de amit szoftveresen egyáltalán meg lehetett próbálni, azt ebben az isten tudja meddig tartó örökkévalóságban végigpróbáltam. A hibaeldobást is, ennek az lett az eredménye, hogy egy viszonylag nagy sebességtartományban úgy 1 és 1/4 lépés/fordulat közötti feldolgozást produkált. Szűk tartományban kellett állítgatni viszonylag (mondjuk +/- 30, egész pontossággal), de az, hogy +28-ig mondjuk 50-et kell fordítani rajta gyorsan, vagy másodpercenként maximum kettőt szabad léptetni, mert elkezd belassulni, az nagyon nem volt jó. Egyébként már akkor sem volt senki maradéktalanul elégedett vele, amikor hozzám került a projekt.
Szóval nem vagyok jó barátságban a rotary encoderekkel.
Kész eszközökön láttam jól működni őket, de azok egyrészt jobbára optikaiak (vagy mágnesesek?), másrészt a legtöbb esetben paádésan jól átgondolt firmware van mögöttük.
Eeegen, sok mással egyetemben. Annyira meggyűlöltem magát a technológiát, hogy nem is gondoltam, hogy valaha használni fogom. De előbb-utóbb legalább egy PoC erejéig előveszem. 2-3 órás projektnek megteszi egy szombat délutánra.
Lehetett hardware-probléma, mivel hosszú évtizedek óta használja mindenki az enkódereket a rádiókban (is). Pl. akadnak abszolút vicc mechanikus kivitelűek a pici kattogósokból, egyszer régen beszéltünk róla valahol, fotóm is van a néhány forgatás után szétmálló belső érintkezőkről.
Az inkrementálisnál, ugye, két láb van, és pontosan tudni lehet egy adott állapotnál, hogy onnan ha egy adott másik állapotba került, az egyik vagy másik irány, ill. hiba. Ha ezeket mindig megvizsgálod, ezzel a részével nem lehet gond, itt nincs ami megfordulhat.
A hibákat leginkább el kell dobni, ha előfordulnak (vagy fejlesztés alatt megszámolni és kiíratni). Ha egy kevés kimarad, ennél a felhasználásnál nem hinném, hogy feltűnnek. Ha bizonytalankodik az egész, sok a hiba, akkor lomhábbá kell tenni a bemeneteket meg zavart szűrni.
No, ez az. A 328p-re nem hogy DSP-s feladatot, de igazából egy egyszerűbb hanggeneráló feladatot sem szívesen bíznék (utóbbi a D/A hiánya miatt egyébként sem menne zökkenőmentesen). Az ARM-ek ilyetén tudása eldugva ott volt valamelyik tekervényemben, mert a manualok összefoglalójában olvastam már róla, de konkrétan nem foglalkoztam vele még.
Én egy örökkévalóságot (szinte) szívtam már rotary encoderekkel, legalább három, alapjaiban eltérő fejlesztői platformon. Aztán nagyjából feladtam.
Vagy a hardver volt csapnivaló, így bármit építkezni rá felesleges is volt: gyorsabb tekerésnél kimaradtak lépések a jelből, satöbbi. Volt olyan eset is, amikor a gyors forgatásra nem nagyobb növekedés esett, hanem megfordult az irány. Ez azért egy megfelelő encoderrel megoldható lett volna.
Aztán következett, már ahol volt rá mód, a potméter vagy a többfordulatú potméter. Nem rossz, ha nem ütközik a célllal (VFO-nál nyilván ütközik), és ha nem szempont az extrém nagy lépésszám/felbontás. 12 lépéses gyorsmenüt csináltam vele, egészen jól működik, ha valaki megszokja, hogy nem tudja áttekerni.
Léptetőmotor PoC szinten megragadt, vagy az ellenállásával (mármint a tartó-ellenállással) volt gond, vagy a jelszintekkel, vagy a mérettel. Ez VFO-ra egyébként akár jó is lehet, ha nagyon nagy és nagyon nehéz a gomb, és az áttételezés pl. fogasszíjjal van megoldva úgy, hogy hangológomb sokat, a motor tengelye keveset fordul. De ez amolyan overengineering a négyzeten.
Abszolút encoder nem volt meg, csak elméletben. Ha jól van méretezve és nem szempont, hogy abszolút élő legyen (elfogadható némi késés), akkor elképesztően jó tud(na) lenni. Egyszer találtam optikait az Omrontól, beépített feldolgozó elektronikával (csak táp kellett neki, az adatokat meg valami soros vonalon köpte ki magából borzalmas sebességgel). A TME öt darabos csomag ára is nettó 60 000 felett volt (per darab)...
A tekerési sebességtől függő sebesség meg addig nagyon jó, amíg jól van megírva. Mármint, annyira jól, hogy egyáltalán hozzá lehessen szokni, mert erre azért vannak igazán rettenetes példák is (talán valamelyik Rigol műszeren találkoztam ilyennel, hogy lassan állati lassú volt, gyorsan meg baromi gyors, a kettő között pedig nem volt átmenet, úgyhogy vagy dög lassan tekertél el a célig, vagy vállaltad, hogy többször túllősz rajta).
A kijelzőfrissítés meg egy másik fájó téma, mert van azért bőven olyan kijelző, ami a "részleges" frissítést is teljes újrarajzolással oldja meg, ami konkrétan regiszterenként szalad ki a kontrollerből. De ezt kijelzője válogatja (meg működtető könyvtára).
A Full Speed USB csak 10 msec-onként visz el egy csomagot, a High Speed szokás szerint csak nagy lemaradással lett elérhető, szóval nem voltak azok a rétegek rosszui megírva, csak ebből jöttem rá akkor, hogy milyen korlátokkal kell szembesülni egy VFO-nál. Nem azt mondtam, hogy mi hibás, hanem hogy én miben tévedtem, amire a legegyszerűbb megoldás a kisebb felbontás volt. Mindegy.
Én csak hobbizok e téren, és elkövettem már a magam hibáit életem során, de nem próbálnék meg egy esetleg nem túl bonyolult, de optimalizációjában már komoly matekot, DSP-s tudást és tapasztalatot tartalmazó könyvtárat magam összebarkácsolni. A tanulást meg a BASIC mintaprogramok lefedik a könyvből.
PC-n sincs idő mindent a vastól kezdve megírni, de mikrokontrolleren sem, már a hobbistának sem (a kezdetek után). Néha sikert lehet elérni egy-egy részterületen, mert megjavítottál egy sz.r billentyűvizsgáló vagy akár TCP/IP kódot, de ez nem jellemző, építkezni kell a meglevőkből.
Az ilyen problémák környékén szoktam azt látni, hogy a gyökere a gondnak az, hogy radarvezérlésű gépágyúval lőnek a 2 méterre lévő döglött verébre...
Ez alatt értem azt, hogy rögtön könyvtárakat linkelnek be, könyvtári függvényeket használnak, valójában ismeretlen erőforrásigénnyel, ismeretlen hibalehetőségekkel, áttekinthetőség nélkül, ráadásul a probléma csak annyi lenne, hogy be kell olvasni egy port lábat.
Ezeket a kritikus részeket (az első néhány szopás után) mindig megírom saját magamnak, pontosan ismerve a megoldandó feladatot és minimalizálva az erőforrás igényt.
Sőt, a múltkor Arduinon próbáltam használni a léptetőmotor könyvtárat, biztos én voltam az értetlen hülye, de vagy nem ment, vagy olyan szarul, hogy összeomlott az egész tőle. Megírtam pár sorban és hiba nélkül megy az egész.
Nyilván egy FFT-t már nem programoznék le megint, de egy billentyű lekezelést csak akkor használnék könyvtárból, ha pontosan értem, lépésről lépésre, hogy mit is csinál. Mert egy ilyenen is csúnyán el lehet hasalni.
Mindig van olyan eset, amire valaki nem gondol: sok éve USB-s forgatógombot készítettem a PC-s programokhoz, és ha gyorsan tekertem a soklépésű rotary encoder-t, akkor el-elakadt a VFO a programban. :--) Persze meg lehet oldani, de nem játszottam vele tovább, csak koncepció volt.
"Azért arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy 328P milyen "kritikus" funkciókat bír elvinni egy SDR-ben."
Kevés az ahhoz. Nem tudom, ismered-e már, de a DSP számításait speciális utasításkészlet segíti a processzorok egy részében, úgy sokkal hatékonyabb az egész. Pl. van egy dedikált akkumulátor, amiket egyszerűen lehet használni a számítások során (pl. MAC - multiply-accumulate: https://en.wikipedia.org/wiki/Multiply%E2%80%93accumulate_operation). És a sebességet DMIPS-ben szokták összehasonlítani.
Az ARM családok egy-egy tagja - feltűnésmentesen - annyival tud többet, hogy ezeket is tartalmazza. A dsPIC is tartalmaz ilyeneket - persze az rádiós szempontból tanulóeszköz.
ha túl sok a lépés és a mikrokontroller lassú hozzá
A jelfogós és csöves mikrokontrollereken már túlléptünk...:-)
25 éve motor fordulatot mértünk, 8051-es kontrollerrel (emellett volt még pár tennivalója), fogaskoszorúval vettük le a jelet induktív jeladóval, bőven kilohertz körül szaladgáltak be az interruptok és zökkenő nélkül kezelte.
Szerintem manapság nem is létezik olyan proci, ami ezt a kérdéskört ne tudná csont nélkül kezelni. Persze szoftveresen el lehet qrni, de a hardver garantáltan képes rá.
Miért? A felbontás nagyon finom, és abszolútból sw-ben triviális inkrementális előállítása - fordítva nem megy. Az abszolút jelleg miatt hangerő szabályozónak is alkalmas, ott marad a hangerő ahol hagyom.
A nagy kérdés VFO esetében a lépésszám.
Lehet exponenciálisra csinálni, minél gyorsabban tekerik, annál nagyobb a lépés. Egy ennyire finom felbontás mellett ez nagyon kényelmes tud lenni.
a mikrokontroller lassú hozzá
Ez a gyors 32 biteseknél már nem játszik. A magot alig terheli, az i2c periféria meg a dma intézi. A kijelző frissítése igényel valamivel több erőforrást, de jól megírva ez is elenyésző processzor idő (csak azt frissíteni, ami változik).
Szerintem VFO-nak pont nem jó, ill. egy szabályzógombot, mint a CW sebsséget elő lehet álltani potméter+A/D átalakítóval is. :--) De érdekes. nagy a felbontása, a mechanikusokhoz képest abszolút nyerő lehet már csak az ára miatt is, nem drága. Ezt megjegyzem magamnak...
A nagy kérdés VFO esetében a lépésszám. Ki kell számolni, hogy 1 Hz-es, 10 Hz-es vagy 40 Hz-es legkisebb lépésköz esetén mi a kényelmes és kezelhető lépésszám. Ha jól emlékszem, 5-10 kHz / körülfordulás szokott megfelelő lenni. Valamint nem árt, ha kényelmes sokat tekergetni.
A 600 lépés / fordulatos, inkrementális enkódert szoktam becélozni - 10 Hz az 5 kHz-ben kb. 500-szor van meg, :--) Azért körülbelül, mert ha túl sok a lépés és a mikrokontroller lassú hozzá, mármint nem jut erre elég ideje, akkor akár több is elveszik a belőlük...
"QMX-es tapasztalatai iránt, mert pont ez az a szint, amin még bőven tudok mit tanulni, de már van olyan része, amelyhez javítási vagy személyre szabási célból hozzá tudok tenni valamit."
DSP-tanulásra ez a tippem:
1. GNU Radio-ban el kell jutni addig, hogy összerakj egy SSB demodulálást a különféle blokkokból, hogy megértsd az alapokat, ezzel elleszel egy darabig.
2. Kipróbálás IQ-jellel. Az a vicc, hogy amíg nem építesz valamit, addig is le tudsz I/Q jelet tartalmazó wav fájlokat tölteni a Hálóról, vagy ami még sokkal jobb: élőben valamelyik OpenWebRX (KiwiSDR) websdrről is lehet a gép hangkártyájára jelet juttatni, mert az a szerver, a KiwiSDR hajlandó demoduláció nélkül átküldeni a vett jeleket pár kilohertz szélességben a kliensnek, vagyis a böngésződnek. Már csak annyi trükk kell, hogy a hangkártya kimenetén megjelenő jelet tudni kell kezelni, hiszen bemenetként van rá szükség - apróság, el tudom mondani a módjait, ha probléma van vele. Egy találomra kiválasztott KiwiSDR: http://witikiwi.ddns.net:8073/ Innen: https://www.receiverbook.de/map
Hardware-ből is először a legegyszerűbb egy RF bemenet--VFO+Tayloe keverő--hangkártyakimenet megoldás, hiszen szoftvert tanulni a PC-n lehet legkényelmesebben. Ilyen vevőt szinte percek alatt építeni lehet. Egyetlen lehetőség a sok-sok közül: https://www.qsl.net/yu1lm/FINAL%20HF%20SDR%20RECEIVERS%20TRANSMITTER%20YU1LM.pdf
És már ez is bonyolult, mert ragaszkodtunk az I/Q jelekhez... Nem muszáj.
Egyébként volt egyszer egy SDR Cube nevű project is, az dsPIC-et tartalmaz és egészen jól működik, annak a forrása emlékeim szerint elég áttekinthető - azért érdekes, mert ott végesek a lehetőségek, nem lehet olyan óriási a kód. Ezekből biztosan el lehet indulni, kitalálni, hogy milyen kész könyvtárakat használtak, ha már ismerősek a fogalmak (decimálás, szűrők stb.).
Akár egy kibelezett klasszikus egér is jó alap lehet erre.
A régi PS2 egerek kimenete könnyen olvasható uC-vel. Vettem néhány koszlott példányt a minden 100Ft dobozból a bolhapiacon. Kipróbáltam, szépen működik. De végül a mágnesesnél maradtam, kisebb, pontosabb, praktikusabb.
Egyszerű és jó megoldás az AS5600. Ez egy abszolút pozíciót érzékelő mágneses encoder. Adnak hozzá egy kis korong mágnest, ami az átmérő mentén mágnesezett, ezt kell forgatni az IC felett.
Kicsi, olcsó, pontos. I2C, 12 bites, vagyis kevesebb mint tized fok a felbontás. Mivel abszolút, nem csak hangoló gombnak jó, hanem pl. robotkar pozíció visszajelzésre is.
Én egy potméter csapágyát használva készítettem belőle forgatógombot.
"Nekem sírógörcsöm van, ahányszor egy alap forgó enkódert meglátok. Ha feltétlenül kell valami, én inkább optikai megoldásban gondolkodnék. Akár egy kibelezett klasszikus egér is jó alap lehet erre."
Ez egy tipikus olcsó rotary encoder, egyszercsak megjelent és sok lett belőle... Legalábbis pár éve még olcsó volt, de legalább elérhető. A csapágyazása nem világbajnok, de használható. (És rengetegfajta drágább is kapható, használt profi is.)
Bontott adóvevőkből lehet még kifogni jó példányokat - nemcsak optikait, ha minden igaz, így ennél jóval kisebbeket is.
Állítólag a léptetőmotoros megoldás is jó, de sosem tapogattam, hogy mi az a minimum sebesség, aminél már működik, ill. mennyire stabil lassú fogatásnál.
A 60895-től részletesen újraolvasva... Nem tudom, hogy bármi hasznosat valaha is hozzá tudok tenni a csoport tudásához, mindenesetre azon leszek, hogy sikerüljön. Elismerésem, komolyan!
HA4FLT, erre: http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165258973&t=9013579 Nem lehetetlen, de ha valaki nem szakember (mármint, például mérnök), akkor csak a legmagasabb szintű amatőrvizsgához szükséges + innen-onnan összeszedett ismeretek birtokában erre aligha lenne képes.
Engem most nagyon hajt a tanulási, alkotási vágy. Idén elkezdtem magam beleásni a dologba: amennyire tudok, tanulok, de rendre visszaköszön ugyanaz a kínzó három probléma: 1. nincs megfelelő mennyiségű idő, 2. nincs megfelelő minőségű tapasztalat/tudás a témához, 3. valami egyéb tényező hátráltat (a hiányzó alkatrésztól a rossz/hiányos/ellentmondásos dokumentáción át a tanulási forrásként használható anyagok szűkösségéig bezárólag).
Az utóbbi időben inkább adat- és ihletgyűjtöttem. Ezért is érdeklődtem mmormota QMX-es tapasztalatai iránt, mert pont ez az a szint, amin még bőven tudok mit tanulni, de már van olyan része, amelyhez javítási vagy személyre szabási célból hozzá tudok tenni valamit. De kétségbeejtően kevés van, és ami van, az is rettenetesen van dokumentálva (nyilván azért, mert a kitalálója részben-egészben kereskedelmi ötletet lát benne, ami azért valamennyire tényleg visszás, ezért a lehető legkevesebb használató információt köti a nagyérdemű orrára).* De tételezzük fel, hogy viszonylag sok ilyen van (ami egyébként valószínű, csak én még nem találtam meg). Ha ennek van olyan része, amelynek része egy firmware is (most mindegy, hogy ez MCU-t hajtó kód, DSP vagy FPGA kódsor), egyből jön egy halom igen fogas kérdés.
Ha mostanában szoftverről beszélünk -- ilyen szövegkörnyezetben --, akkor nagyon kevés (és egyébként rendkívül rossz) példától eltekintve egy fő kódról és számos mellékelt függvényről és könyvtárról beszélünk. [Valószínű, hogy ezt pár embernek nem kell magyarázni, pár ember sokkal jobban össze tudná foglalni, de van pár ember, akinek fogalma sincs, hogy miről van szó.] Ezeknek a kódoknak, mivel speciális célhardvert működtetnek, kulcsponti eleme az a megfelelően paraméterezett hardverleíró réteg, amely alapján egyáltalán kezelni tudja a forráskódból fordított gépi kód magát az eszközt (nem a keyert/rádiót/antennaforgatót/bármit, hanem magát a mikrokontrollert/DSP-t/FPGA-t). Jelenleg nagy jóindulattal van kb. 20-25 gyártó, ezek kb. 100-120 féle különböző szoftveres fejlesztői környezettel vannak megtámogatva a fizetős/kereskedelmi felhasználásra teljesen ingyenestől a többmilliós éves díjasig (már forintban). És igen, ezek közül egyikkel-másikkal vannak bajok is. Ha feltesszük, hogy valaki egy amatőr konstruktőr közösség számára jó, hasznos, várhatóan gyakran utánépített eszközt alkot, és nem csak a hardvert (minimum kapcsolási rajz és BOM, utóbbi nyilván adatlapokkal együtt), hanem a szoftvert is közzéteszi (normálisan, git-en, ahogy kb. kell), akkor nyomban jönnek egyből a krédések -- eredetileg milyen IDE-ben írta, azt a felhasználó(k) tudják-e kezelni? (Arduino, ugye) -- mennyi 'gyári' és mennyi saját könyvtárat használt/írt hozzá? Ha saját, akkor az karban lesz-e tartva? -- milyen kódolási, elnevezési konvenció mentén dolgozott? Ha semmivel, akkor milyen a dokumentáció? -- mennyire írta portolhatóra a kódot? Vagyis ha már A gyártó MCU-jával működik, akkor különösebb szeppuku nélkül átírható-e B gyártó Xz fejlesztői környezetébe is? (A többség sajnos nem.) Ha feltesszük, hogy valaki ebből tanulni is szeretne, akkor elég lényeges az, hogy a legalapvetőbb elvárásoknak legalább megfeleljen a kód. Arduino vonatkozásban rendkívül kevés ilyet látok/láttam, STM32-re is vannak egészen kotvány mód megírt cuccok, és ezek még mindig csak az MCU szintje, szó sincs a komolyabb jelfeldolgozásról.
* Itt egyből eszembe is ötlött a szomszéd "nagy" cég, a RigExpert, akik kijöttek nemrég egy specifikáció alapján elég durva egylapos SDR adóvevővel. Ez kifejezetten érdekelne, de olyannyira nincs róla semmi információ (a marketinges szövegen és az árán kívül), hogy az kérdésessé teszi, hogy egyáltalán érdemes-e belevágni.
A Red Pitaya-t köszönöm, utánanéztem, elraktam. Egyelőre az ára elborzaszt, nem kicsit. De a konepció maga nagyon jónak tűnik minden tekintetben.
mmormota, erre:
https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165265815&t=9013579 Nekem sírógörcsöm van, ahányszor egy alap forgó enkódert meglátok. Ha feltétlenül kell valami, én inkább optikai megoldásban gondolkodnék. Akár egy kibelezett klasszikus egér is jó alap lehet erre. A többi meg... Pontosan ezek járnak az én fejemben is. QRP SDR, teljesen hordozható, gép nélkül is működő. Egyelőre az SSB-t is elengedném belőle.
Valaki Alfonz, erre:
https://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165267259&t=9013579 Köszi a HA8KW pontosítást. Egyébként meg "öreg, mindent látott" amatőr írta valahol (több éve), hogy hát van az a bizonyos SDR, és hogy biztosan teljesen használhatatlan, mert "nézd meg, ott van a dióda egyből az antenna bemeneten -- kizárt, hogy ez a nagyon szarnál jobb lenne" (az idézet nem pontos). Aztán jött például HA5GN, és mesélt ezt-azt az SDR-ekről (BME műszaki nap), és jött a meglepetés, hogy jé... mégsem olyan szar. Aztán ugye alig egy éve HA8NJ "befejezte" a maga cuccát, és amennyire a videon látszik-hallatszik, jelentősen megy a csodálkozás, hogy a jelenlegi és korabeli csúcskészülékek érzékenységét (sőt) probléma nélkül tudja a berendezés. Nyilván ez egy paraméter, van mellette még legalább egy tucat, ami nem kevéssé lényeges (sőt, lényegesebb), de ezek az élmények is igazolják, hogy sok esetben az van (és nem csak itthon, hanem bárhol a világban), hogy amiről nem tudunk (eleget), az csak rosszabb lehet, mint az, amit ismerünk.
XANTIi, erre:
http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=165268100&t=9013579 Azért arra nagyon kíváncsi vagyok, hogy egy 328P milyen "kritikus" funkciókat bír elvinni egy SDR-ben. Mert megfelelő jelforma és jó jelelőkészítés mellett egy CW dekódolás (nyilván komoly limitekkel) mehet, DDS oszcillátorok vezérlése nem gond, perifériák ki-be kapcsolgatása alap, kijelzőkezelés, üzemmódváltás is, de kb. itt a vége. Ha hangfrekin akarunk valamit komolyan csinálni, arra sem az architektúra, sem a 8 MHz nem lesz elég.
A többire is tudtam volna valamit reagálni, de érdemleges nem sok lett volna benne,
Nem lesz agyonhasználva, és van fogalmam a funkcióbillentyűkről és azok használatáról is szerencsére. :-) A korábbi billentyűvel az egyik bajom (ami egyébként a használhatóságban, amíg nálam volt, nem mutatkozott meg) pont egy ilyen "kopásos eredetű panasz" volt. Asszem direkt cisnáltam róla screenshotot, de most nem lelem. „Sikerült” vele 30 ms közeli, sok tranzienses prellt produkálnom, de az átlag is valahol 10-12 ms között volt, mindkét irányban, mindkét oldalon.
Volt olyan is, de visszaküldtem. Nem lett volna rossz cucc, de az ára már-már elborult, viszont pár dolgot nagyon nem tudott, amire viszont szükségem lett volna.
A DigiKey-nél van belőle rendesen, de a dupla már nincs készleten, és ebből a PS25..-ből amit találtam elég jó 4-eset, az már elavultnak van megjelölve. úgyhogy lehet, hogy ez a cslaád sem annyira friss.
Ez tényleg remek, köszönöm - én csak a négyes tokokat néztem, mert ez így több mint a duplájába, akár háromszorosába kerül, :--) ill. ebből sincs nagy készlete a cégeknek - nem kell annyi, csak többek közt ebből mérem le, mennyire elterjedt, mennyire használják az adott típust.
Biztosan én írom rosszul, hogy most sem derült ki, de nem a beszerzés a gond, hanem hogy egy következő készülékben mi legyen helyette, mert nem gyártják és előbb-utóbb el fog fogyni. Meg amúgy is érdekel, hogy miért tűnik el gyakorlatilag egy kategória, legalábbis némi keresgélés után így néz ki.
Az a 6 ember azért barokkos túlzás volt szerintem - lám, itt is összeverődtek páran, akik hozzá tudnak szólni a DSP-hez, netán még tapasztalatuk is van benne.
Rádiós célra kevés önmagában (pl. keverés és modulációs módszerek), viszont sokkal kevesebb matek van benne a szokásosnál, levezetések helyett hétköznapi szavakkal és sok ábrával magyaráz mindent, tanácsol és értékel, pl. a szűrőket - be kell osztani a fejezeteket egy évre. Nem olyan vészes.
Kicsit macerás a menüben navigálni, de le lehet tölteni PDF-ként a fejezeteket, én is megtettem, úgy sokkal jobb - ill. megvan egyben is máshol.
Még ez az alábbi volt, ami a legnagyobb tartalékokkal rendelkezik és stabilan elég érzékeny, a következetesen magas CTR valahogy kiment a divatból, de a magas Uceo is, legalábbis egyszerre egyik optocsatoló sem tudta a magas átütési szilárdsággal együtt.
Egy szinuszos 10--20 MHz-es sweep Liassious-görbéje, a vízszintes kitérés a bemenő, a függőleges kitérés a kijövő jel, a kettő között pedig egy elvileg 20 méterre méretezett sávszűrő. Emitt a bode-analízise:
Ezért nem értettem, hogy miről írsz. Hogy nincs meg minden érték egy színuszjelben, vagyis lépcsős a mintavétel miatt, kvantálási hibája van, arról könnyű elképzelni, hogy aluláteresztő szűrővel könnyen javítható, sőt az alaptételek közt megvan, hogy a jel _teljesen_ visszaállítható, ha nincs a mintavételi freki felénél magasabb összetevője, ahogy beszéltünk is róla. Ehhez nem kell zaj, ditherelés meg miegymás. Hogy ez pontosan hogyan lehetséges, nyilván nehéz elképzelni, mint olyan sok más alapjelenséget. De ha már helyére raktuk a szinteket egy ADC előtt, akkor nem kérdés, hogy pl. az 1 és 2 mV közti jelekkel mi lesz (a példád szerint)... A zaj akkor kell, ha további információkat akarsz kisajtolni az A/D-ből, de azért annak is ára van.
Én 30+ éve foglalkozom (bár 10 éve már nem) ilyen mérésekkel, és egy darabig piszokul nem értettem azt, hogy egyáltalán hogyan működhet egy SDR rádió. Aztán egy hosszabb eszmecsere után megvilágosodtam, és akkor sem a decibelektől, hanem hogy rájöttem, az antenna jele az nem "csöndes".
Néha egészen kis dolgokon, megvilágosodásokon múlik a világ sorsa. Most képzeld el, milyen lenne a világ ha nem érteném, hogy 12 bites AD-val hogy lehet 24 bitesen mérni.:-)))
Jó, de akkor azért el kellene dönteni, hogy milyen felhasználásról beszélünk, mert eddig rádiókról volt szó, nem egyszeri impulzus bedigitalizálásáról. Amúgy én még sosem hallottam SDR-t kis zajban "megfenekleni". Erről szól a használható bitek száma, amin javítani lehet, hogy a dithereléssel szétkenjük a kvantálási zajokat és növeljük a felbontást, de hogy csökkenne...
Én analóg méréseknél egyenáramú jellegű jelekkel foglalkoztam, olyanokkal, amiket régen a papíros recorder-eken rögzítettek, Gauss jellegű csúcsok. Ott futottam bele abba, hogyha van egy --- mondjuk --- 10 mikrovoltos alapvonalam, annak +/- 2 mikrovolt zaja van, És megjelenik rajta egy 20-30 mikrovolt magasságú csúcs, azt a világ végéig mérhetem, decimálhatom, akkumulálhatom, szűrhetem egy 12 bites A/D-val, abból bizony 0, azaz NULLA érték lesz. Ezt a jelet aztán tologathatod az AD tartományában, legfeljebb nem 0-ánál hanem 1237-nél húz egy egyenes vonalat.
Hozzáteszem, hogyha nincs sávzaj, csöndes minden, akkor az SDR vevők is pont ugyanígy megfeneklenek, amit ugye a ditheringgel trükköznek ki.
Az igaz, de két dologról beszélünk. Te egy mellékterméket akarsz látni, a rádióban viszont a hasznos jelet akarjuk. Továbbá ami nem szinuszos, az majd az lesz az LPF után.:-)
Ja, hát ez van, hogy mindenki másra használja ezeket az eszközöket. Az RPi 2040 az ATMega-kkal versenyzik (szerintem), az ESP32-x már jóval komolyabb, az A/D-k minősége meg engem nem érint érzékenyen... Az STM nyilván sokkal komolyabb proci kicsiben és nagyban. De akkor már ott vannak a Nucleo boardok meg a fejlesztőrendszerük. Bár azt írták, hogy annak ellnére, hogy jól működnek, annyira azért nem stabil minden a saját fejlesztőkörnyezetüket is beleértve.
"Nagy" FPGA-s kész kártyák is vannak, csak nem jut eszembe a család neve, amit mondani akarok, ott meg a fejlesztőeszközök license-eivel lehetnek meglepetések...
"A bizarr inkább az egészben az, hogy egy 12 bitesnek 10 bit az effektív felbontása, de ebből mégis csak kijön nem hogy a mikrovoltos, de a 2-300 nanovoltos felbontás is. Pedig 1 Volt jelszintre a 10 bit az 1 mV."
Azért ez így nem jó. Az A/D dinamikatartományába oda helyezzük el a jelet erősítéssel vagy csillapítással, ahová akarjuk. Ha a 10 bit-es A/D átfogását vesszük, ami kb. 1000-szeres, akkor ha úgy erősítjük a bemeneti jelet, hogy meghalljuk a leggyengébb jelet is, ami ha minden igaz, az RH rádióknál 1-200 nV, ami kb. -125-127 dBm. Ekkor a tartomány felső vége -65 dBm környékén van, ami közel S9+10 dB (-63 dBm) különösebb trükkök nélkül.
Egy effektíve 14 bites A/D-nél "szimplán" ez az elvi dinamika 86 dB, vagyis az már S9+30 dB, ha nem írok hülyeségeket, mert sok a buktató. És ha ennél nagyobb jellel találkozunk, csak kisebbet kell erősíteni a rádió bemeneti jelén - ekkor veszik el az alja, a gyenge jelek, ahogy ez lenni szokott.
Amire te gondolsz, az valószínűleg a nyereség a jel-zaj viszonyban a sávszélesség szűkítésével, szűrővel, már ha fehérzajról van szó, ami elképesztő méreteket ölthet. Meg persze a nagy trükkre, a ditherelésre.
Ez a vizsgált jel legmagasabb frekvenciájú szinuszos komponensére vonatkozik. Ha a jel alapsávban nem szinuszos, akkor a torzításból adódóan megjelenhetnek sokkal magasabb frekvenciájú komponensek. Amatőr gyakorlatban ennek nincs túl sok jelentősége, de például láttuk, hogy S band-ban dolgozó végfok az összegző fázishibája miatt termelt ~20 GHz körüli komponenseket, és ezeket látni kell...
Messze nem kell 10-szeres. A Nyquist tétel minimum 2-t mond, de ennél kicsivel többet szoktak. Az 50 megát is tudó RH rádiókban 120 megás az AD konverter. Sőt... ha nem csak aluláteresztő hanem sávszűrő is van a bemeneten, akkor komoly undersamplinggal is mehet a móka, azaz a 30 megát megmintázhatod 3 megával is, mivel a megjelenő fantomfrekvenciákat (amiket valójában használsz ez esetben) nem zavarják össze az igaziak.:-)
A 16 bit már kemény dió ezen a pályán, inkább 12-14 szokott lenni. Az érdekes az, hogy ez elég is tud lenni.
A bizarr inkább az egészben az, hogy egy 12 bitesnek 10 bit az effektív felbontása, de ebből mégis csak kijön nem hogy a mikrovoltos, de a 2-300 nanovoltos felbontás is. Pedig 1 Volt jelszintre a 10 bit az 1 mV.
Ha ezt megértette az ember, hogy hogyan történik, onnan már könnyű nyári olvasmány az egész digitális jelfeldolgozás.:-)))
Én a Bluepill-t kedvelem, eredetileg STM32F103 32bit, 72MHz, mostanában a legváltozatosabb kínai klón, de ezekből van 240MHz-es is. Jó 12 bites ADC, timerek, usb stb.
Ha Wifi vagy Bluetooth kell, ESP8266 vagy ESP32. Sajnos ezekben sokkal gyengébb az ADC, maga az ADC is pontatlan, ráadásul durván zavarja a saját wifi modulja. Mindenféle trükk kell, vagy külső ADC.
A Pi Pico-t is próbáltam, érdekes uC, de ebben is gyenge minőségű az ADC, és nincsenek olyan sokoldalú timerei mint az STM-eknek.
Ezek mind programozhatóak Arduino rendszerben is, de legtöbbször sima C-t használok.
Hogyan digitalizálja? Hz-enként eltárolja a jelerősséget X biten?
A bemenő jel egy időfüggvény, ezt lehet ADC-vel digitalizálni. Az adc egyenletes időközönként megméri a bemenő jel feszültségét. Ha pl. a teljes rövidhullámú sávot akarják digitalizálni (0...30MHz-ig), a benne levő teljes információ tartalom akkor lesz meg az így keletkező digitális mintákban, ha
1. végtelen pontos minden mérés
2. a 30 MHz periódus idejének kevesebb mint fele a mérések között eltelt idő (minimum 60 millió minta másodpercenként)
Az 1. feltétel nyilván nem teljesíthető, a gyakorlatban elfogadható egy 16 bites adc (ez technikai kérdés, pl. hangfrekvenciára 24 bites adc is olcsón elérhető, 100 Millió minta/másodpercre már egy 16 bites is több száz usd.
A 2. feltétel teljesíthető, ahhoz hogy az analó sávkorlátozás egyszerűbb legyen (a bemenő jelet aluláteresztő szűrőre kell vezetni digitalizálás előtt, mert minden a mintavételi frekvencia feléné nagyobb frekvencia hamis jelet eredményez), általában feljebb veszik az elvi minimumnál, pl. 100 Msample/sec.
Látható, hogy ez csinos adatmennyiség, 16 biten 200MByte másodpercenként. Ezt pl. FPGA-val előfeldolgozzák, ez olyan előszűrést végez, ami aztán egy kisebb adatsűrűségű jelfolyamot ad át a végső feldolgozást végző dsp-nek, processzornak.
Ha pl. te a 7.0 ... 7.3 MHz-es amatőr sávban akarsz hallgatózni, akkor az FPGA mint sávszűrő működik (késleltet, összegez, matematikai műveleteket végez) aminek végeredménye ugyanaz, mintha egy analó szűrő csak a 7MHz-es sávba eső frekvenciát eresztette volna át, azt egy analóg keverő lekeverte volna 0.... 300kHz-re, majd ezt digitalizálta volna egy adc. Természetesen ebben a kisebb bitsűrűségű jelfolyamban már nincs benne semmi mondjuk a 14MHz-es amatőrsávból.
Viszont semmi akadálya, hogy egy vagy több FPGA több ilyen streamet szűrjön ki, ezeket mind külön-külön feldolgozzák. Így lehetséges, hogy egyetlen bemenő, a teljes sávot mintavételező bemenő fokozat jelfolyamából egyszerre sok ember sokféle adást vegyen, egyik mondjuk CW-t, másik FT8-azik, harmadik SSB-t, negyedik FM-et hallgat. Az, hogy hány embert tud kiszolgálni, a feldolgozó FPGA-k és processzorok teljesítményétől függ.
Az SSB jel az alapsávi hang vivővel eltolt frekvenciájú képe. Az információt a vivő fázisa és amplitúdója hordozza. Ha a szokásos módon, pl. szűrővel vagy fázis módszerrel kis jelszinten hozzák létre, az amplitúdó információ miatt lineáris erősítő kell a megfelelő kimenő teljesítményhez. Ez nem a legjobb hatásfokú.
Analóg módszerrel a következő módon lehetne kapcsoló üzemű végfokkal SSB jelet előállítani:
- hagyományos kisjelű SSB előállítása
- az SSB-t komparátorra vezetve a kapcsoló jel előállítása (tartalmazza a fázis információt)
- Az SSB-t csúcsdetektorra vezetve az amplitúdó jel előállítása
- a végfok ezek után úgy néz ki, hogy az amplitúdó jelet egy hangfrekvenciás erősítőre vezetik, majd ezzel a jellel mint tápfeszültséggel működtetnek egy kapcsoló üzemű RF végfokot
Azt, hogy ez így korrekt, matematikai módszerrel lehet legegyszerűbben belátni. Két dolgot kell megmutatni:
- megmutatni, hogy egy bemenő szinusz hang jelre ez jó (triviális)
- megmutatni, hogy a dolog lineáris, ebből következik, hogy több jel szuperpozíciójára is működik, vagyis mindenféle bemenő hangra jó.
Ezt csak ezért írtam le, mert így könnyebben érthető, kb. miről van szó.
Digitálisan elvileg pont ugyanígy is ezt is lehetne csinálni, de a matematikai rész rendezgetésévél egyszerűsítésekre is van lehetőség. Linkelek egy képet egy egyszerű megvalósításról. A digitális módszer előnye, hogy nagyon pontosan lehet olyan, az SSB-generáláshoz szükséges műveleteket végezni, mint pl. fázistolás Hilbert transzformációval, vagy késleltetés, ami analóg módszerrel egyrészt alkatrész temető, másrészt az értékek szórása miatt pontatlan. A rajzon a cordic egy praktikus módszer inverz szögfüggvény számításra, pl arc tg. Máshogy is lehet, pl. lookup table és interpoláció.
Ez így elvileg szép és egyszerű. A gennyes rész a maradék analóg rendszer. Az AM jel és a fázis összehozása kényes. Ha frekvencia függő késés van (ami egy egyszerű gyakorlati végfoknál létrejön), akkor torzíthat kegyetlenül.
A gyakorlatban ez az egész a következő módon nézne ki.
Használok egy adc-t a hang jelre. Előállítom a fázis és amplitúdó jelet.
A fázist arra használom, hogy az SI5351 osztóinak célszerű, folyamatos manipulálásával létrehozzam a vivőt megfelelő fázisban. (ezzel kezdeném, ha ez nem jól megy, a többit nem érdemes megírni).
Az amplitúdó jel dac-ra megy, ezzel pedig egy kapcsoló üzemű tápegységre emlékeztető hang végfokot vezérlek. Ez adja az RF végfok tápfeszültségét.
Az RF végfok egyszerűen Fet kapcsoló üzemmódban, melyek tápja ez előbbi feszültség. Így a végfokban jön össze az SSB jel amplitúdó és fázis információja.
Ahogy a telefonod egy szűk sávban teszi továbbítás előtt. Nem csak amplitúdó, hanem fázis helyzet is tartozik minden kis idő szeletkéhez. Ha ezeket letárolod és utána matematikai szabályszerűségeket találsz rá, akkor azok alapján te is tudsz generálni. Egy AM vagy SSB jelnek is van egy jellemző matematikai formulája. Ha ezekre a formulákra keresel rá, akkor a mérhetetlen adat tömegben megtalálod a téged pont érdeklő információt.
Ja, és kommunikációnál kezd alapvető lenni a titkosítás is, de legalább az authentikáció (nyílt az adat, de nem lehet titkoban megváltoztatni), amihez hardware-es támogatás kell, különben több másodpercesek a válaszidők. Ez hobbprojectek esetén többnyire helyettesíthető VPN-nel, hogy megvédjük pl. két helyszín közt a titkosítatlan kommunikációt, de nem mindig. Ilyen van az ESP32-ben, WiFi-nél elengedhetetlen, de némely "sima" mikrokontrollerben is. Szóval meg kell gondolni mostanában, milyen hardware-t használ az ember.
Úgyis elszalad felettük az idő. Legfeljebb a megbízhatósága miatt kellhet, de hobbira már mást használnék. Elmozdulás történt a 16-20 megás órajelek és kicsi memóriát+Flash-ek felől a nagyobbak felé, lényegesen máshol van az ár-érték görbe sejhaja.
Pl. az RPi Pico-val érdemes próbálkozni. Az ipari megbízhatóságát nem tudom, de olcsóbban kapni komplett panelt, mint egy Arduino Nano, sőt különféle perifériákkal egyebeépítve is más cégektől: pl. önálló Ethernet kontroller, mint a W5100 vagy talán az 5500-as. Szintén még eléggé a filléres kategória. És könnyű programozni.
A következő lépcső pl. az ESP32-es mindenféle új változata (a 3-as széria), amiben hatalmas Flash-ek és RAM-ok vannak csak kicsit drágábban, mivel, ugye, alapvetően WiFi-s kártya (de inkább vezetéken kommunikáljuk, ahol csak lehet). Illesztettek már hozzá mindent, páratartalom-szenzort és W5500-at is. És szintén elég könnyű birtokba venni, sok a mintapélda hozzá, a fejlesztőrendszer jól működik. Bár én éppen tettem bele fél éve egy javítást, amit el is fogadtak, mert nagyon nem volt jó úgy. :--)
Minden jel leképezhető matematikailag. Ha ezt kimatekozod, abból tudsz újat is generálni.
A zóccógizdaságos kis SDR adóvevők ezt egy igen filléres kis processzorral elvégzik.
Nem tökéletes, de használható. Megoldja a tetszőleges sávszélességet vételben, minden üzemmódot, zajcsökkentő funkciókat, memóriákat, sőt még CW vételt, a teljes frekvencia kezeléssel, a DDS oszcillátorok vezérlésével együtt is. Még hangfrekis funkciókat is rálőcsölnek szegény kis procira.
Lehet, hogy a programtervező matematikus rádióamatőrök szoktak beszélgetni a különféle DSP-k lelkivilágáról, de vajon vannak-e összesen 10-en ezen a bolygón? :)
Szomorú, de a konstruálás izgalmát csak az tudja átélni a digitális térben, aki érti, mi történik az algoritmusok mélyén.
Mert valljuk be, library-k összelinkelése valamiféle szoftverré, az nem több, mint kész nyákok belecsavarozása egy dobozba és a csatlakozók összedugása.....
Persze addig, amíg a ma "rádióamatőre" a készülék gombjainak a száma alapján rangsorol és azért vesz másfél millióért rádiót, hogy FT-8-azzon vele, szót
az SSB a nehéz feladat, külön kell kiszámolni és előállítani a fázis és amplitúdó értéket, és a végfokban összehozni (a uSDX ilyesmit csinál, de nagyon gyenge minőségben, mondjuk az a csoda hogy egy lassú 8 bitessel egyáltalán sikerült
Én nagyon szeretek tervezni, építeni dolgokat. Nagy feladatba nem vágok bele, mert tartok attól, hogy elvesztem a lelkesedést, egy-két hónapos fejlesztés maximum.
Most pl. érdekelni kezdetek a kis SDR alapú transceiverek. Egyiket tovább is fejlesztettem, mert gyenge volt a vevő része. Jobb lett mint gondoltam, belelkesedtem. :-)
A tapasztalatok alapján azon tűnődök, elkezdek egy teljesen saját fejlesztést. Persze legtöbb ötletet máshonnan szedtem össze, de lenne újdonság is.
Amin tűnődök: egy CW/FT8/SSB adóvevő
- Si5351 minden local jelre, FT8 és SSB szintézisre
- ESP uC, vezeték nélküli kapcsolat a PC felé, CAT, belső hangkártya
- FT8 kivételével PC nélkül is működik, az FT8 mobillal is vezeték nélkül
- a szokott 5W QRP-nél nagyobb teljesítmény, teljesen kapcsoló üzemben, vagyis nem lineár végfok
- így az SSB a nehéz feladat, külön kell kiszámolni és előállítani a fázis és amplitúdó értéket, és a végfokban összehozni (a uSDX ilyesmit csinál, de nagyon gyenge minőségben, mondjuk az a csoda hogy egy lassú 8 bitessel egyáltalán sikerült)
- egy normális hangoló gomb, ami nem kattog :-) mágneses szenzorral
Ez nagyobb feladat, mint amit hobby célra eddig elkezdtem. (persze munka szerint voltak sokkal nagyobbak is, de ott nem egyedül) Ami szerintem befuccsolhat, az az SSB adás. Intő jel, hogy egyetlen általam ismert gyári megoldás sem ilyen, pedig a hatásfok és az áramköri egyszerűség miatt vonzó lenne.
A QRP-Labs szerintem ugyanezt fejleszti, de ők is évek óta késnek a megoldással. Pedig amit a kitben láttam, az hw és sw vonalon is nagyon szép munka.
HA8KF-féle volt, ismerem, az érintkezőivel és az állíthatóságával volt bajom, a csapágyazás és az építési minőség (az érintkezőket leszámítva) barátságos. HA8UG-félét néztem, ahogy a HA8KN-félét is. Mind a kettőben van olyan, ami jónak tűnik, tegnap már írtam 8UG Palinak a hivatalos e-mail címre, meglátom. A KN-félék aranyozott érintkezői különösen. HA8KW-ről a hívójelén és az eredményein kívül semmit nem találtam. :-(
Tervezés: a nagyobb tervezési feladatokat régen is teamek végezték el, legfeljebb élőben találkoztak, most meg interneten szerveződő csoportok. Nincs akkora különbség.
Építés: régen kevés információból kellett kevesebb áramkört összerakni, most több áramkört, de sokkal több információ birtokában. Nincs akkora különbség.
A hardware-t leközlik, utánépítik, a szoftvert viszont nem közlik le - vagy ha elérhetővé is teszik, nem magyarázzák, nem tanítják (a rádióamatőrök). Vagyis a szoftvert nem építik utána legalább kisebb egységekből, hogy megértsék a működését. Egyre részletesebben, ahogy a hardware-t is megérti lassan az ember az idők során (RF technológiát értek alatta, tehát rádiót, nem számítógépet, csak így sikerült a szóhasználat).
Tehát az eredeti állításom marad; a szoftvert ugyanúgy kellene kezelni, mint a "hardware"-t, a rádió analóg részeit, de nem tesszük, pedig lehetne, mert ugyanúgy tanulható, hiszen van rá példa, csak kevés.
***
Ami a konkrét megvalósítást illeti, ami egy másik állításomban szerepelt:
1. Néhány éve egy fiatal rádióamatőr saját maga tervezte meg a direktvevős (és -adós), FPGA-s SDR-t, programot írt bele, ráadásul úgy, hogy inkább saját maga számolt ki mindent, maga állította össze a DSP lépéseit az elméletek alapján, közben a zajok-áthallások miatt kétszer vagy háromszor áttervezte a NYÁK-ot (sokrétegűt), legyártatta stb. és készre faragta az egészet egyedül. Az egyik fórumon beszélgettünk róla rendszeresen, hogy hol tart és hogy hogyan javulnak a rádiófrekis paraméterei...
Nem véletlenül mondtam, hogy ma még éppen lehetséges ez; jó rádót épített, sőt a doboz sem volt akadály. A következő simán élvonalbeli lehetne tőle. Persze ő azért jóval átlagon felüli tehetség lehet. Szerintem még csak nem is az egész napját töltötte mindezzel, csak kitartó volt.
2. Ma akár egy komolyabb SDR-hez szükséges áramkörök legnagyobb részét simán meg lehet vásárolni különböző készültségi fokon, szinte minden szükséges összetevőből vannak elérhető árú modulok:
- van FPGA-s kártya,
- van A/D konverter demokártya, csak össze kell kötni őket,
- stb. stb.,
- akár rádió is van nyílt forrású szoftverrel, amit csak boncolgatni és tanulni kell, mint pl. a Red Pitaya,
szóval lenne miből szoftvert tanulni.
De legalább azt látnám, hogy gyakori beszélgetés folyik pl. hogy milyen modulokat kell összekötözgetni egy SSB modulációhoz/demodulációhoz GNU radio-ban, amiben programozás nélkül lehet DSP-t tanulni, és a kész eljárás ki is próbálható a hangkártya segítségével, de az ilyen próbálkozás is ritka, mint a fehér holló. Nem, ehelyett a fórumokon, a QRZ-t is beleértve, többnyire a rádiók szolgáltatásairól és áraikról fecsegnek, a felépítéséről és működéséről a legritkábban. Fontos, de nem csak ez lenne a fontos...
Szóval a körülmények másoknak látszanak, de talán annyira nem is mások, mint régen, ha fókuszál valaki a hobbijára - inkább mi nem tudjuk-akarjuk követni a technológiákat. Mindig ide lyukadok ki. Persze az átlag életkorunk elképesztően magas, de erről is lehetne mesélni, hogy ki hány éves korában tanul újat, amíg lát egyáltalán, vagyis e téren mikkel találkoztam már.
Ebbe nagyon mélyen nem mennék bele, ahhoz széleskörű, de nem túl mély a tapasztalatom. Én két dolgot látok. Az egyik oldal az, aki "ezzel* mindent is meg lehet oldani", és olyan feladatokra is feltétlenül tanítható elektronikát akar használni, amit analóg eszközökkel egyszerűbben, gyorsabban, olcsóbban, jobb minőségben meg lehet oldani. A másik megközelítés meg az, hogy mindegy, csak ne legyen benne "okosság". * Arduiono rendszerint.
A szomorú/kétségbeejtő/lesújtó helyzet ugyanakkor az, hogy 2023-ban a rádióamatőr szolgálat és különösen a konstruktőri munka már messze nem arról szól, mint akár 30 éve (pláne nem az ős/hőskorban). A technológiai fejlődés olyan fokára jutottunk, ahol az építő amatőr vagy a régi "bevált" recepteket követi vagy újítja meg modern/ebb felfogásban, vagy olyan méretű fába fágja a fejszéjét, ami egy szál embernek megugorhatatlan. A professzionális rádiós adattovábbításból csurran-cseppen le valami az amatőrök világába, amit jól-rosszul fel tudunk használni, de a lehetőségek közel teljes körű kihasználásához komoly mérnöki tudás és több tíz ember elhivatott munkája kell, már ha értékelhető produktumot akarunk összehozni. És ebben komoly szerep van a szoftverre bízva a DSP-től kezdve az egészet vezérlő-szabályozó MCU-n át a brutális sebességű jelfeldolgozást végző FPGA-ig. És ha nincs közel végtelen büdzsé és rengeteg idő, akkor lejjebb kell adni kissé, és megelégedni pl. az Arduinoval elérhető megoldásokkal, ott viszont az első komoly probléma mindenképp az lesz, hogy maga a keretrendszer eleve olyan szarul használja ki a hardver lehetőségeit, hogy bizonyos feladatokra már eleve alkalmatlan (időkritikus dolgokhoz pl. kifejezetten nem jó).
Így sajnos tényleg csak az marad, hogy ha van jó RF-szaki, akkor az összerakja a rádiófrekis részt, ha van jó digitális szaki, az megcsinálja a vezérlő-szabályozó-beavatkozó részeket, és nyilván kell valaki aki, a 3D tervek alapján normális dobozolást tervez, még valaki meg jól megírja a működtetőő firmware-t, már ha van.
Felesleges, az egész bekerül egy 5*5 centis, soklábú fekete tokba. A klubban épp ilyen, 10-15 éves, akkor egy családi ház árába kerülő spéci RF cuccokat szedtünk szét és hasznosítunk újra, nyolc rétegű a nyáklap. A panelek belsejében külön kis "öcsipanelek" belaminálva, javíthatatlan és visszafejthetetlen. Igaz, nem is romlottak el, működőképesen szerelték le erkölcsi elavulás miatt.
Hát ez nem egy objektív meghatározás. :--) A másik, hogy mit várunk el. Pl. ha írni nem is tudja valaki a véletlen karaktersorozatokat, ha kialakul a magyar vagy angol szótáruk fejben a leggyakoribb szavakkal, akkor _viszonylag_ sokan képesek 50 wpm körüli nyílt szöveget fejben venni. Ami már nagyon gyorsnak tűnik, ha szabályos szünetek vannak az egységek közt és nincs lelassítva az adás.
A boardot előre telepített speciális bootloaderrel szállítják. A letölthető frissítő firmware kódolva van, a bootloader bontja ki. Emiatt egy új, üres processzorra nem lehet feltölteni a firmware-t.
Hát ez nem témaidegen szerintem... Kétkarost? Mindenki olyat gyárt, az egykarosból van kevesebb. :--) Nekem HA8KN-től van és egykaros, mert azt kedvelem - _annyira_ nem szoktam QRQ-zni... HA8UG-tól tudtam elérhetőséget kérni.
Pedig addig kell ezzel foglalkozni, míg hamincnyolcrétegű nyák és irdatlan méretű és sebességű FPGA nem lesz a normális a hétköznapi rádiókban, amik mellett már sehogyan sem tudunk bármi hasznosat és _modernet_, naprakészet alkotni... Bár ekkora ugrásra azért nem számítok mostanában.
Az alapvető probléma, ami miatt halál természetesen kezelik az emberek _külön_ a szoftvert még akkor is, amikor nincs rá lényeges indok, hogy a szoftvert nem tartjuk a hobbi részének, megismerendő technológiának. Persze, más is meg nehéz is, de egy jó oszcillátort vagy RF erősítőt építeni is baromi nehéz, ugyanakkor a szoftverben is vannak kész modulok, függvények pl. a DSP-ben, amiket alkalmazni kell, nem kifejleszteni. Attól függ, mennyire van az illető kód olvashatóan megírva. És ebben nem látok változást, bár akadnak kivételek.
Mondjuk ebbe legtöbbször épp az ötletgazdák, illetve azok morculnak bele, akik a legtöbb időt, energiát és szaktudást rakták a projektbe... :-( De a megközelítés igaz. U.i. Attól, hogy a firmware nem nyílt, hanem becsomagolták, ha frissíthető, akkor a proci csere után is frissíthető, legfeljebb kicsit bírkózni kell vele. Az STM csinál "rút" dolgokat, hogy ne alkatrészforrásnak tekintsenek a devboardjaikra, de ettől még törhetők, csak tudni kell, hogyan lásson hozzá az ember.
Nagyon korrekt a qrp-labs. Leírtam, mi történt, azonnal válaszoltak. Felajánlották hogy küldenek egy új boardot. Mondtam, hogy összeszerelve szeretném, fizetem a különbséget. Szerelve küldik, de nem kértek pénzt.
Más: tudtok esetleg helyettesítőt a Toshiba TLP627(-4)-hez sima ki/bekapcsolóeszköznek? Bár még lehet kapni (hát még a kínaiaknál, legalábbis hasonlítanak rá), igazából kifutott típus, és a jövőben valami hasonlóan jót szeretnék használni egy bizonyos eszközben. Csak annyira komoly darab, hogy sajnálnám kevesbbel beérni: darlingtonok a kimeneten, 300 Vceo, 1000 % CTR, 5 kV átütési szilárdság (ez azért nem annyira egyedi), egy csomó certifikáció stb. Villámcsapásnál minden tartalék jól jön...
Ja, ezt még nem is néztem. Hát, mindig haragszanak, mikor ezt mondom, de a zárt forráskódú project nem rádióamatőr project, csak rádióamatőröknek szóló kereskedelmi project, és mindegy, hogy kitől származik...
Nem kapcsolt be, kerestem, miért. A táp részben egy Fet hibás volt, cseréltem, utána túl nagy áramot vett fel, és nem kapcsolt be, csak addig vette fel, amíg a gombot nyomtam. Valószínűleg ezt ölte meg a fetet.
Arra gyanakodtam, hogy a fő pcb-ben zárlat van, leszedtem a tápokat, és 3V VDD-t adtam labor tápból. Nagy áram, a beállított áramkorlátig ment, de nem zárlat, pár száz mV. Néztem, mi melegszik - a processzor.
Kész, ezt nem tudom javítani, valami egyedi bootloader van benne a firmware védelme miatt, hiába cserélném.
Hoppá, ezt jól elnéztem, majd átrajzolom. Bár megint éjszaka van... A terhelés ettől függetlenül szándékos volt próbálni, hogy mi változik a görbéken, segít kiszűrni a rossz feltételezéseket.
Igen, én is azt néztem, hogy ez mégsem azért laza, hogy nagy sávszélesség legyen feldolgozva.
A 3. opamp aszimmetrikusan és elég komolyan terhel, a negatív bemenet 47 Ohm, a pozitív végtelen. 100k vagy ilyesmi jobb lenne, bár túl sokat nem változtat.
A kimenet rendben van. Viszonylag magasra tette a tervező a töréspontot, nem akarta, hogy az analóg alkatrész szórás túlzottan beleszóljon a fázisokba, és rontsa az oldalsáv elnyomást. A Nyquist limitet így is bőven teljesíti, a többit elintézi digitális oldalon.
Modelleztem azt a szűrőt az A/D előtt gyakorlásként, majd megmondjátok, ha rosszul - stabilan ez jött ki belőle, pedig játszottam a különféle értékekkel. Muszáj volt még egy erősítőt odatenni, mert az EasyEDA valamiért nem tud két pont közti különbséget felrajzolni - nem mintha bonyolult lenne...
A szerelés kész, bekapcsolni nem merem, jövő hétre marad a bemérés. :-)
Nem bántam volna, ha egy számmal nagyobb dobozra tervezik, nem kellene ennyire zsúfoltan szerelni, mechanikus trükköket csinálni, több kis panelt összelegózni, a rotary encoderek rögzítő füleit levágni, lábait áthajlítani stb. Eszméletlenül szűkek a tűrések mindenhol.
Az viszont biztos, hogy mint késztermék vonzó, hogy ilyen kicsi.
Viszont nagyon pontosan be kell lőni a munkapontját, szoftveresen programozható! Klubban, jó antennával is sikerült egy mozdulattal (billentyű-lenyomás) elfüstöltetni benne pár alkatrészt.
Más típusú IC, a KX3-ban csak egy bemenet van a helyi jelnek, így itt külön tok kell a 0 és 90 foknak, a fele analóg kapcsoló meg be sincs kötve. A QMX-ben pedig A és B bemenet is van, egy tokra megy a 0 és 90 fok, és minden analóg kapcsoló dolgozik.
Megtaláltam a bemenetet, köszi, középen pont nem néztem.
Lehet, hogy nem kellett volna fecsegni, és ez mégis a kétszeresen kiegyenlített Tayloe-változat. A KX3-ban mégis mintha duplaannyi kapcsoló lenne, de persze más oka is lehet. Ezen még rágódom majd...
Most javítanom kell egy másik eszközt, csak pihenek (vagyis eszem)...
Nálam 1N4007 van a rajzon. Valamiért mindig ezt a típust látom használni. Szegény ember PIN diódája... Nem tudom, miért, hiszen csak a záróirányú fesz. maximuma nagyobb a 4001-hez képest. És az enyhébb szennyezettség miatt valószínűleg nagyobb a nyitóirányú ellenállása is. Az 1N5408-at is gyakran látni a társaságában. Az jóval nagyobb áramokat bír, viszont vagy háromszor akkora a kapacitása.
Nem kell neki a HF jel ütemében kapcsolgatni, nagyobb DC-vel előfeszítik. Záró irányban csak a kapacitása számít, az nem vészes, és bele is számolható a szűrőkbe. Nytva pedig tele lesz a PN átmenet töltéshordozóval, úgy vielkedik, mint egy kis ohmos ellenállás meg egy nagy kondenzátor párhuzamosan. Szóval egész jól elvégzi a feladatot.
Én is megnéztem, miért lehet ennyire népszerű. Ahhoz képest, hogy nem RF-re tervezett Fet, jó a [bemeneti kapacitás]/[maximális áram] és [bemeneti kapacitás]/[csatorna ellenállás nyitva] aránya. Emiatt könnyű vezérelni, és jól teljesít, ráadásul olcsó - legalábbis a kínai.
Jól haladok a rádióval, a fő panel kész, ma este remélhetőleg a többit is befejezem. Kithez képest nagyon zsúfolt, nem könnyű összerakni. A leírás nagyon részletes, feltétlenül végig kell olvasni egy-egy részt, csak azután beforrasztani bármit is... :-) Pl. egy tüskés csatlakozó nálam már fordítva lesz, remélhetőleg nem okoz majd mechanikai gondot, hogy felcseréltem a tüskéket meg a hüvelysort.
Az LP filter toroidok alig férnek be a helyükre. Jobban jártam volna, ha előbb azokat teszem be, és aztán az 1N4001-eket, ezek állítva vannak, és nem mindegy, melyik oldalon van a dióda, útban lehet az a kis henger is. (érdekes megoldás, hogy diódákkal kapcsolja az LP szűrőket adás módban is)
Ha el is készül, nem merem itt a nyaralóban áram alá helyezni, itt nincs áramkorlátos tápom. Ha rákötnék egy Lipo-t - és valami zárlatot csináltam esetleg - leégne. Hazaviszem, átnézem előbb kamerás mikroszkóp alatt, aztán óvatosan beindítom.
Ja. Szóval a talán 70 % hatásfokhoz képest lesz pl. 90 százalékunk. Kb. 1,1 W felvett energiából kb. 100 mW disszipálódik. Ami kevesebb, mint amit egy abszolút max. 350 mW-os disszipációjú tranzisztor elvisel. Csak nagyobb SWR-nél - vagy rosszabb hatásfoknál felsőbb vagy alsóbb sávok esetén - gyorsabban akadnak gondjaink... Így kell ezt számolni E osztályban? Egyszer utánaolvasok ennek a megoldásnak is. A száz százalékot csak nem lépjük túl...
---
Amúgy teljesen bizalomgerjesztő ez a QMX. A végfokot leszámítva kipróbált elemekből áll; Tayloe-keverő (bár nem kétszeresen kiegyenlített), remek kis 112 dB-es hangfrekis ADC sok bittel, teljesítőképes DSP - nem lehet egy rossz rádió, csak az amúgy lényeges analóg részek nem férnek bele a dobozba, legalábbis nem az összes sávra - legfeljebb ez a gond...
Az a szimmetrikus LPF és erősítő az A/D előtt mintha 60-70 kHz-es lenne - akár még sávszkópra is futná belőle... vagy nem zéró KF-es, de azt nem hinném.
Az "RX_IN" net másik végét sehol sem találtam - lehet, hogy az már direktben az antennára megy. Akkor adás alatt a bal oldali 3253 az NC lábakra kapcsol, és ez választja le a bemenetet az 1 W-os végfokról? :--) Amúgy egy soros rezgőkört alkotnak a rákötött alkatrészek, amit 2x3 frekire lehet átállítani bemeneti szűrőként - nem tudom, mennyire korrekt, de jópofa.
Méregettem a kondenzátorokat beépítés előtt. A korábbi kínai kitekben 20-30% szórás volt (inkább sajátot tettem be), ebben 5% alatt van. A BS 170-ek nyitófeszültsége 5mV-ra egyforma. Minőségi alkatrészeket válogattak össze.
Úgy tűnik, a qrp kitekben az a szabvány, hogy wattonként 1db BS170. :-)))
A Pinecil kb ugyanaz, mint az ismeretebb TS100, ugyanolyan hegyekkel, de USB C csatlakozón kapja az áramot. Működik 65W-os GaN telefon töltővel, így ideális útitárs.
Az egész valahogy nagyon el van találva. Nem csak a melegítés, a hegy felülete is jobb, mint a többi pákámnak. Közel lehet fogni a forrasztási ponthoz, kb. fele a távolság, mint a Pinecil-nél, és kellemes gumis a tartó rész, nem csúszik, nem ragad. A kábel puha, hajlékony. A tartóban van fémforgács is, szivacs is, és nehéz, nem csúszkál el. Kanalas (homorú) hegyem is van, drag forrasztáshoz. Ez másik pákával nem nagyon ment nekem. Mondjuk a műszerészek a cégben egy rozsdás szeggel is szebben forrasztanak, mint én Metcallal... :-)
Nem mondtam, hogy mást nem lehet használni, csak az egyik legnagyobb élményem volt abban az évben, amikor az RF pákát beszereztem, sokáig fülig ért a szám. Tudom, ingerszegény életem lehet. Vagy az a páka nagyon jó. Te döntsd el. :--)
Aha, kösz, nem rossz. Első rápillantásra 225 DMIPS-et tud - a szerény képességű, de úgy is izgalmas SDR Cube annak idején 40 DMIPS-ről indult dsPIC-kel, kicsit fel lehetett turbózni -, úgyhogy ez már egészen komoly lehet.
Ezt a Metcalt dicsérte nagyon a "kék" fórum üzemeltetője, ugyanezért. Kattogósok vannak, egy nagy doboz alkatrész hozzájuk, meg hegy-kupacok. Amit használok, lassan 50 éves 🙂.
A soklábú bolhacirkuszok miatt vettem forrólevegős állomást, van egy 200W-os kattogós Weller, meg egy 50W-os ruszki fanyeles. Ezekkel minden eddigi forrasztási feladat lefedve.
Az RF pákákkal, a Metcal-lal az a baj, hogy ha az ember egyszer használ olyat, többé nem akar mást a kezébe venni. Még jóformán hozzá sem ér a hegy az alkatrészlábhoz és már fűti az oxidrétegen keresztül is, de nagyon.
Egy baja van: az ára, mint sok kívánatos dolognak a világon. Én lassan szedtem össze a darabjait a még középiskolás koromban az oktatómtól vásárolt kattogós több évtizede után az eBay-en, mert hát hobbi: 40-45 W-os táp, vagyis generátor helyett egy 35 W-os, jóval régebbi típusom van, ami olcsóbb volt, talán nem merték megvenni, de ez is tökéletes még NYÁK-doboz-forrasztásra is, a megfelelő hegyekkel eszméletlen teljesítménye van. Aztán kellett egy asztali pákatartó, meg a hegyek, szintén másodkézből, félár közelében, mert nagyon drágák, de többnyire újan. Bár az sem gond, ha nem újak: a hegyek annyira tartósak, hogy a használtaknak is van piaca... És olyan kicsi a hegyek hőtehetetlensége, hogy egy nyéllel is meg lehet lenni: pár másodperc hűlés után egy ronggyal már ki tudom húzni, később már szabad kézzel is, és másikat dugni a nyélbe... stb.
Köszi a tippet,a QCX-et már összeraktam, elég volt hozzá egyetlen nyugis éjszakás műszak, elsőre működött is. Jöhet egy ilyen. Kattogós Wellerem van, hegy-arzenállal.
Megtetszett a forrasztgatás meg a kitek, rendeltem egy QRP-Labs QMX transceivert.
Ez nagyon más, mit az a két egyszerű kit, amit eddig kipróbáltam. Azok egyszerűek, könnyen szerelhetőek voltak, kevés alkatrészzel. (mióta új vevőt csináltam az FT8 kitnek, teljesen használható, rengeteg összeköttetést csináltam vele)
Ez egy sokkal komolyabb készülék. Nem arra optimalizálták, hogy egyszerű és könnyen szerelhető legyen, hanem használhatóságra. Egy kicsi, könnyű, jó paraméterekkel rendelkező CW és FT8 transceivert terveztek, ami kitelepülésre, komoly qrp forgalmazásra alkalmas, több sávos, SWR-t mér stb. Rendesen lehet hangolni, CW dekóder van benne (nem sok jóra számítok ezzel).
SDR vevő, a beépített uC részben feldolgozza a jelet, a CW forgalmazás megy PC nélkül. Beépített 24 bites adc-je van, a PC felé csak usb csatlakozás kell.
Azért, hogy esély legyen házilag összerakni, az alkatrészek többsége smd gyárilag beforrasztva. Így is marad egy csomó huzal kivezetéses alkatrész, csatlakozó, meg egy csomó toroid, amit meg kell tekerni.
Az egész meglehetősen zsúfolt. Jó páka kell, a pcb hat rétegű, szűk helyeken nem lehet akármivel beforrasztani egy földet - összefüggő fólia vezeti el a hőt. Elhoztam magammal a nyaralóba összeszerelni, egy Pinecil pákát csomagoltam. Nem rossz, de erre a munkára jobb lenne az otthoni Metcal...
Néztem a rajzot, a CW envelope formázása DAC-cal és teljesítményerősítővel van megoldva. Szerintem csak CW-re egyszerűbbet választottak volna, ez jövőbeni SSB-re kellett. Szerintem a beépített uC-vel digitális módszerrel szeparálni akarja az SSB jel fázisát és amplitúdóját, és így összerakni a kimeneten. Egyelőre nem tud SSB-t, de mikrofon van benne, meg mikrofon bemenet is - remélhetőleg lesz majd hozzá SSB-re képes firmware.
Még csak most kezdtem a szerelést, lesz vele több nap munka. Nem könnyű, de jól szórakozom. Meglepne, ha minden elsőre sikerülne - szükség lehet az otthoni műszerparkra.
Építettünk a fiammal egy foxhole rádiót, de egyelőre nem szól. Az antennánk valószínű, hogy fejlesztésre szorul. L alakú 20 m körüli horganyzott drót volt eddig. Kérdésem, hogy a felületet kellene növelni, vagy a drót hosszát. A hullámhosszt, vagy annak akár a felt negyedét úgysem érjük el soha. Drót helyett az alu állványcső nagyobb nyereségű azonos hosszban? Lehet más nagy felületű nem földelt fémben gondolkozni? (Solt tőlünk 100 km, többi középhullámú adó még messzebb.)
Igencsak ez lesz az. A környezetében csak passzív alkatrészek vannak, előtte van egy sávszűrő. Van két dióda is a panelen (alighanem kettős diódák, három kivezetéssel), de ezeket kimértem, jók. Van hely, ennek a tranzisztornak a helyére a próbához beforrasztok egy BF240-est, ezt találtam a fiókban. A másik "háromlábú" egy fet, azt sikerült azonosítani, kimérve jó.
Van egy Toyota antenna, aminek a talpába egy elég komoly erősítőt raktak, sávszűrőkkel. Van benne két tranzisztor, az egyiket sikerült beazonosítani, egy rf fet, a másiknál nem boldogultam. A tokozása SOT-89, az smd kód a tokon:RF47. A Google nem sokat segített, a legtöbb találat nagyobb áramú, nem rf alkalmazású tranzisztorokat adott ki, de itt aligha lehet szó ilyenről. Akinek van rf smd kód táblázata, megnézné, hátha akadna valamilyen megfejtés, ugyanis ez a tok gyanús, mivel tojást lehetne sütni rajta, amikor tápfeszt kap. Tnx!
Mondjuk, a cikkben is azt írják, hogy RH-n javítani kell az ottani topológián, 20 mega alatt nem stabil nagyobb tápfesznél - lehet, hogy _ez_ az a bizonyos átalakítás, ill. egy lehetséges módja, ami az MFJ analizátorában van. A rövidullámmal már régóta a kutya sem foglalkozik a modern telekommunikációban, pedig léteznek azért még igen komoly alkalmazások a világban. :--)
Ehhez képest az MFJ-ben a rezgőkör a visszacsatolás _másik felén_ van, a jelet pedig _nem_ a source-follower és a földelt gate-ű J-FET közös source-áról vesszük le, ami a kimenet lenne, hanem a source-follower gate-jéről... (http://we1u.us/mfj-269/mfj-259b_HF-VHF_Ant_Analyzer_Schematic.gif)
Valamint építettek bele egy feltehetően ALC-t is alulról, ami a source-on levő DC szint tologatásával befolyásolja a FET-ek munkapontját és az erősítést, de azt valószínűleg értem. Bár képtelen vagyok megtalálni a Vf2 jelet, de ha az esetleg a jobb felső sarokban levő VFZ, akkor kijön a fázis, hogy a növekvő kimenőjellel arányosan nagyobb ellenállást lát a föld felé az oszcillátor két source-a, az meg erősítéscsökkenést kell, hogy okozzon.
Szóval vannak olyan oszcillátor-kapcsolások, amikben a kimenőjelet a bázisról vagy gate-ről vesszük le a kisebb zajok miatt, csak ennek a kapcsolásnak nem gondoltam, hogy létezik ilyen variációja, másfelől egy antennaanalizátorban nem gondoltam, hogy ez cél lehet...
Körbe kell kérdezni, hogy a kintieknek milyen tapasztalatai vannak. Esetleg kérni fényképet a rádió(k)ról, amiből legalábbis nagyjából lehet tudni, hogy mi felé nem lesz értelme elindulni.
Vannak két és több sávos mobil antennák, de hogy az adott rádióhoz és adott frekvenciára melyik lesz jó, azt az olvtársak majd megírják.
Az említett típus még szkennelni sem tud normálisan, mert minden lépésnél kinyit a zajzár, bármekkorára állítva, így roppant idegesítően pisszeg. Ilyent se a Wouxun, se a Baofeng nem csinál. Bizonyos tartományokban érzéketlennek is vélem, eléggé süket. Hiába van több állítási lehetőségű beszédtitkosítója, ha be van kapcsolva, nagyon lassan működik rajta, pláne ha gyenge is a jel, akkor érthetetlen a végeredmény.
Köszönöm a nagyon körültekintő és részletes leírást. Nagyrészt meg is értettem. Akkor marad a lent leírt wouxan típus. kezből vannak használva ( par darab autóba szerelt) , mert mozgásban vagy, sík terep 10-20km távolság. A bokrok miatt, meg a föld felszín miatt nem látod egymást. Milyen antennát érdemes beszerezni ehhez a rádióhoz, ha 1xx és 4-5xx is játszik. A rendszeresitett rádió Motorola és valami yaesu ( azt mondjak a yaesu jobb és jobban hallható is, modellt nem ismerik). Atjatszot nem tudja, hogy van e, az ott derül ki. Befolyásol vmit? Kb 16-18 rádió beszél egymással alkalomszerűen. Kint semmilyen jogszabály, korlátozás nincs, több 100km-és körzetben senki nincs Ezen a tipuson könnyű átírni az adó és vevő frekvenciakat manuálisan?
Én pedig méricskélném őket egy-két unalmas délután, meg letesztelném a nagyjelű viselkedését a Széchenyi-hegyen, az OMK mellett. Ott eddig az összes hasonló gagyi DSP-s holmi lesüketült.
Szia, Nagyon leegyszerűsítve a dolgot. A sikeres összeköttetéshez pár magától értetődő alap feltételen (azonos frekvencia, azonos üzemmód) túl pár egyéb tényezőnek is klappolnia kell:
a használt frekvencia adott üzemmódra jellemző terjedési tulajdonságai megfelelők legyenek,
a használt eszközök műszaki paraméterei, így többek között, de nem kizárólag az adóteljesítmény megfelelő legyen.
A gyakorlatban a megadott frekvenciák (inkább sávok) az azokon megszokott átviteli mód (üzemmód) fő szabály szerint nagyjából úgy működik (1. pont), hogy ha látod, akkor szinte biztosan hallod is. Akár több tíz vagy több száz kilométerről (kis túlzással). Ha nincs rálátás, akkor jönnek a trükkök, és itt jön be a 2. pont. Praktikussági sorrendben az alábbi megoldási kulcs szerint érdemes próbálkozni:
javítani a rálátáson: pl. magasági pontokról forgalmazni, kiemelni az antennát egy akár több méteres árbóc tetejére, alternatív megoldásként átjátszót használni, ami jellemzően bazi magasan van, majdnem mindent hall és lát, de nem igazán mobilizálható (vagy csak nehezen),
javítani az antennák tulajdonságain: itt arra kell gondolni, hogy a gyári gumiantennák (amely valójában csak egy viszonylag egyszerű rugalmas tekercs nem elektromos vezető tulajdonságú gumiba ágyazva) helyett valami komolyabb antennát használunk, akár a jármű tetején, akár a hátizsákon, akár egy ideiglenesen leszúrt árbóc tetejére felkötve,
változtatni a használt sávon (ez sokszor nem megoldható, ráadásul sávról sávra más szabályok vannak és kevés valódi "összsávos" rádió van, kéziben meg csak pár és kegyetlenül drágák),
jobb tulajdonságú (jobb minőségű) vevőt használni, de itt nagyon hirtelen szalad fel az árcédula a tizes-huszas-ötvenes szorzó felé.
A teljesítmény növelése nem véletlenül maradt ki, mert önmagában talán még az utolsó helyen sem feltétlenül van helye (bár végtelenül kis teljesítménnyel leadott adást azért nehéz meghallani, bármivel is próbálkozunk. De. Terepi körülmények között akár 20 W adóteljesítmény is felesleges pazarlás, mert alig 10 kilométerre egymástól a domb két oldalán állva pont semmit nem fogtok egymásból hallani. De akár 100 W-tal sem. De ha van egy átjátszó a domb tetején és mindketten látjátok, adott esetben 500 mW is elegendő a biztos összeköttetéshez (ahol az átjátszó is kb. 1 W, vagy annyi sem). Ez mondjuk a 2 métertől 70 centiig nagyon elborult eseteket kivéve így van.
A rádiók adatlapján megadott teljesítmények meg igazából mese habbal kategória, de még a nevesebb gyártóknál is komoly feltételek társulnak hozzájuk: a nagyon bika és megbízható külső táp alap, a beépített vagy rácsúsztatható akkuval a nagyon ipari megoldások kivételével ez nagyjából lehetetlen, ráadásul a gyári antennák többsége sem igazán ideális ekkora teljesítmény leadására, pláne nem úgy, hogy a kezedben fogod közben. Megfelelően illesztett, jól elhelyezett, jól hangolt antennával megoldható (és érdemes is).
Az, hogy melyik rádió ideális rá, elég jö közelítéssel leírták már mások. A fentiek inkább a "hogyan"-ra és a "miért úgy"-ra adnak iránymutatást. Ha teheted, kérdezd meg, hogy a "hivatalos" rádiók milyenek, használnak-e átjátszót, és ha van, milyen nehézségekkel szembesülnek a napi munka során.
Ne felejtsd, hogy a ráírt csodás teljesítményeket is a helyén kell kezelni. A kicikínai szeret nagyot mondani...... Nem kötik hivatalos normák, lehet füllenteni. De sok szerencsét!
Köszönöm a gyors választ, és a hozzászólást mindenkinek, nem akarok most mindenkit felsorolni. De tényleg köszönöm. Akkor már csak az lenne a kérdésem hogy jól gondolom e hogy minél nagyobb a kimenő teljesítménye annál stabilabb és messzebbre visz az adás. Biztos nem szakkifejezés hez. Tehát szeretnék valami hasonlót a lenti paraméterekkel a lehető legerősebb kimenő teljesítménnyel. Mit ajánlotok. Nem akarok profi profi rádiót. De az eldobós tol lehet jobb valami közép kategória minőségben és árban.
Ezekben a "mesés" paraméterekben én már csak akkor hiszek, ha előtte látom is, hogy valóban tudja, és nem a gyártó promo videojában, hanem egy hiteles használóéban. A QYT KT8r is hiper szuper a leírások szerint, viszont a használati értéke 0. Ez a saját tapasztalatom.
Meg más kérdés, a nem erre gyártott adókban a sávszűrők mit engednek ki. Látszólag megy messze a sávon kívül, csak a kimenő teljesítmény 95%-a a végfokot fűti. Az említett kis Yaesu meg az Alinco is pont ilyen.
(Utóbbit a házi firmware-hackeléssel majdnem végérvényesen haza lehet vágni, oroszoknál van megoldás, vissza tudtam hozni az életbe a kitéglázottan megvett rádiót.)
"De mit üzen az, hogy egy-egy rádióhoz képtelen a gyártó a saját leírását rendes, érthető angolra lefordítani?"
Mielőtt beleköttök: a gyártó. Fordíttatni valakivel, aki tud angolul. Csak van oiyan ott is... Egyszer egy rádióhoz, nem többször. Mert utána már azt másolhatja minden eladó. A blabla mennyisége iszonyú, csak a gyakorlat alapján lehet visszakövetkeztetni, mit akartak egy-egy mondattal kifejezni, kitalálni belőlük nem igazán. Pedig néha érdekelne, mit is tud egy-egy rádió. Főleg vásárlás előtt, ha kellenének ezek nekem.
Az, hogy "megy" egy rádió egy adott sávon, nem jelenti azt, hogy az érzékenysége és a szelektivitása is megvan, ill. adóteljesítménye és minimális jeltisztasága. Persze a mai DSP-s világban lehet, hogy ez már más. De mit üzen az, hogy egy-egy rádióhoz képtelen a gyártó a saját leírását rendes, érthető angolra lefordítani? És mit üzen az, hogy a mai számítástechnikai lehetőségek ellenére kínai szövegű menüket, csoportelnevezéseket stb. kell használni és nincs angol? A CCP bosszúja vagy belföldre gyártott eszközök?
Persze az olcsóság fontos dolog, meg hogy gyártanak olyan öszvéreket, amik tudására láthatóan szükség van időnként - bár nem a rádióamatőröknek. Igaz, a legújabb tragédia, vagy csak szimplán az élet alakulása miatt (hogy van jobb átviteli közegünk bármilyen műszaki információ kicserélésére, továbbítására), lehet, hogy már csak a szkennelés marad hobbinak a maradék analóg adások után kutatva végig, sok száz megahertzeken keresztül. Mert rádióamatőr beszélgetés (ha nem a rövidhullámot nézzük) szinte egyáltalán nincs, meg hát ha van is, nem biztos, hogy érdemes hallgatni...
De tudok olyan rádiót, ami 0,1-6000 MHz-ig ad-vesz. Vételben minden üzemmódban, adásban csak FM-ben. Igaz, csak 10 mW szinten. De onnan már lehet erősíteni. 1000 más tuttisággal is rendelkezik.
Összeraktam a 60777-ben szereplő vevőt. Jól működik, szépen veszi az FT8 adásokat. Kapott egy két tranzisztoros hangfrekvenciás erősítőt/aluláteresztőt, így a jelszint is megfelelő. A második emitterkövető, mert az usb-s hangkártya mikrofon bemenete meglepően kis impedanciájú. Opampot tettem volna, de nem fért el rendesen a próbapanelen, minden egyéb már készen volt.
A fő panelen 5V volt csak, elég kevés az SA612-nek, de mivel a jelszint kicsi, nem gond.
Igazad van, nem tudom a tartományt. Azt tudom, hogy beofeng, vagy valami ilyen rádiója volt tartalékba. Ez lehet kiindulási alap, hogy milyen tartomány? Beszéltem most vele, 400 és 500-al és 100 valamennyivel kezdődtek a krekvenciak.
Amit megadtál frekitartományt, arra gyári vagy épkézláb "nyitott" rádió nincs. Ha VHF vagy UHF ipari sáv, oda a legjobb a Wouxun KG-UVD1P. Relatíve olcsó, ár-érték arányban jó, alkatrész és tartozékok ("nem bír ki egy napot-> feltételezem hogy kézirádió, rövidhullám nem játszik), pótakku gombokért. Kiforrott, bevált darab.
:
