Nem. Hiszen a bőrbetegség a bőrnek a betegsége. A magas vérnyomás betegség viszont nem a magas vérnyomás betegsége, hanem itt maga a magas vérnyomás a betegség. Ha jól sejtem.
Az önvédelmi sportra már válaszolt ZsB (kösz!), a magas vérnyomás viszont nekem is gyanús volt, mert én szívesebben láttam volna főnévi minőségjelzőként magas vérnyomás betegség formában, de hát az Orvosi helyesírási szótár megmozgóztatja, úgyhogy nincs mese.
Üdv mindenkinek! Eddig csak "Read Only" voltam. Kedvencem a két klasszikus: "forgalmizavar-elhárítás" és "forgalmirend-változás" (sztem így a helyes). Vélemény? UVP
Mindkét változat helyes. Fogalmilag szabatosabb az egybeírt változat, de szvsz. kerülendők a túl hosszú szavak, ezért bejön vrobee alanti érve (valamint az, hogy a különírt és az egybeírt változat ugyanazt jelenti: köztük fogalmi szembenállás nincs.)
Azonban az egységes stílus lényeges: ha valaki az egybeírt elektromostérerősség-vektor alakot választja, akkor "illik" a szintén egybeírt elektromágnesestérerősség-vektor alakot írnia. Ha viszont ez utóbbit már "nagyon durva"-nak* érezzük, ezért különírjuk, akkor ennek vissza kell hatnia az egyszerűbb, még nem "nagyon durva" formákra is, vagyis ebben az esetben elektromos térerősségvektor.
N.B. Aki előnyben részesíti a nagyobb fogalmi precizitás miatt az egybeírt formát, az gondolkodhat több szavas bitokos szerkezeten is, pl. az elektromágneses térerrősség vektora.
---
* A "nagyon durva" kitételhez: a mai világban rengeteg fogalomhoz kell szóalakot találni: ennek produktív formája a szóösszetétel. Még újyabb forgalmakhoz pedig már összetett szavakból (kifejezésekből) kell összetett szavakat képeznünk, így keletkeznek ezek a monstrumok. De mivel nagyon sok ilyen keletkezik, vlsz. erre van nyelvi igény, így úgy tűnik, bele kell nyugodnunk abba, hogy ezek egyre elterjedtebbek lesznek. És a ma "nagyon durva"-k is meg lesznek szokva...
Én mondjuk az első változatot használnám. Mondjuk pl. azért, mert a térerősségvektor egy önállóan értelmes fogalom. És van belőle elekromos, mágneses, elektromágneses, no meg gravitációs...
Kérdés. Van olyan, hogy elektromos térerősség. Van olyan, hogy térerősségvektor. Na, most a három szó együtt hogyan írandó? Elektromos térerősségvektor? Az olyan, mintha a vektor lenne elektromos. Elektromostérerősség-vektor?
> hogyan írjam (egyiknél sem írhatom másként, csak javíthatok): - egy-kilencven magas (mármint egy méter kilencven centi):
Ha javíthatsz, akkor javíthatsz... A probléma magva az, hogy ez egy olyan fordulat, amelyet mondunk, de nem írunk le: ez egy erősen beszélt nyelvi fordulat. Ha le kell írni, akkor ezt írjuk helyette: Egy méter kilencven magas. És mivel nem írjuk le, nincs kialakult helyesírási modellje. Emiatt, hogy célratörő legyek: úgy írdod, ahogy akarod.
Én a magyam részéről külön írnám. Tenném ezt azért, mert különírjuk a hasonló, de gyakoribb alakulatokat, amelyek időpontot jelenthetnek (pl. A busz öt húszkor indul), vagy pénzmennyiséget (pl. A buszjegy ára euróban egy hetven). Véleményem szerint nem igazán releváns az az érv, hogy az egy számnév téveszthető itt az egy névelővel. Egyrészt azért, mert ez egy kihagyásos szerkezet, és a kihagyásos szerkezetek magukban mindig értelmezhetetlenek, hiszen a kihagyást az teszi lehetővé, hogy a szövegkörnyezet redundanciát biztosít; így ennek a kétértelműség integráns része. Az egy kilencven magas férfi kifejezésben az egy nem értelmezhető névelőként mivel (a) kilencven centi magas ember abszurdum, (b) egy méter alatt mindig kitesszük a centi szót: olyan nincs, hogy a kilencven magas bokor, csak azt, hogy a kilencven centi magas bokor. Másrészt, írásban rengeteg eset van, amikor az egy számnév téveszhető egyébként is az egy névelővel.
Ugyanakkor -- bár én nem tenném -- akár egybeírhatnók is, mivel ilyenkor az egy számnevet felfoghatnók a száz számnév mellékalakjának is, márpedig a százkilencvent egybeírjuk. Ezt támogatja az is, hogy a példánkban az egy hangsúlyos, kilencvenre pedig nem esik hangsúly, azaz az egész egy hangsúlyegységet alkot. (Ha az egy határozott névelő lenne, akkor az nem lenne hangsúlyos, a kilencven viszont igen; továbbá, ha az egy "valódi" számnév lenne, azaz egy darab kilencven-ről lenne szó, akkor mindkét szó hangsúlyt kapna. N.B. Ez utóbbi esetben viszont én -- lehet rosszul teszem -- vesszőt tennék a két számnév közé.)
Sőt kötőjellel is írhatnók, bár ez -- véleményem szerint -- kifejezett opportunizmusról árulkodik. Mivel nem "merjük" egybeírni, de zavar a homográfia is, így kompromisszumos megoldásként vesszük elő a kötőjelet. (Pedig a kompromisszum nem mindig helyes, alkalmasint a járatlanságról, bátortalanságról tanúskodik.)
> erre találtam a szótárban némi segítséget: széle-hossza-egy ember, bár egyrészt nem tudom, mennyiben analógia
Ez nem jó analógia, mert ez egy rögzült képletes fordulat, ezt fejezi ki a kötőjel, az egy kilencven tagjai viszont szabadon rekombinálhatóak. Továbbá -- és főként! -- a széle-hossza-egy eredetileg egy teljes mondat: Péter széle hossza [van] egy, ahol az egy jelentése 'azonos'. A kötőjel indokoltságát igazán csak az a szélsőséges eset alapozza meg, hoyg egy egész mondat forrott össze egy "egyszavas" jelzővé...
> - árulkodó júdás (gyerekek között): esetleg árulkodó Júdás lehetne, de ebben az értelemben a júdás nem köznevesült-e?
Segítsetek, nem tudom eldönteni, hogyan írjam (egyiknél sem írhatom másként, csak javíthatok):
- egy-kilencven magas (mármint egy méter kilencven centi): az egykilencvent nem érzem helyénvalónak, mert végül is nem egy szó (lehet vajon összetett?); az egy kilencvent meg azért, mert az egy ekkor névelőként is értelmezhető, és nem számnévként, ahogyan kellene. Az egy-kilencven felé hajlok - erre találtam a szótárban némi segítséget: széle-hossza-egy ember, bár egyrészt nem tudom, mennyiben analógia, másrészt ezt én úgy írnám, hogy széle-hossza egy [méter].
- árulkodó júdás (gyerekek között): esetleg árulkodó Júdás lehetne, de ebben az értelemben a júdás nem köznevesült-e? (Végül is nem Júdásról van szó.)
És az érettségibotrány - érettségi botrány-ról mi a véleményed?
Lehet, hogy nem nekem van igazam.
Szerintem neked van igazad...
Érettségi botrány lehet az, amikor csupa túlérett gyümölcsöt sóznak rám a piacon :)))) .
Az érettségi (érettségi vizsga jelentésben) viszont szerintem is egyértelműen főnév, és nem jelző. (Az más kérdés, hogy utóbbiból jelentéstapadással jött létre, de most nem az "érettségivizsga-botrány" a gondunk :) . )
Már a fejemre álltam (úgyis egészséges), de akkor sem tudom meggyőzni a többieket, hogy az érettésgibotrány nem érettségi botrány, az érettségiügy nem érettségi ügy. Itt egyértelműen főnévként működik az 'érettségi', nem jelzős szerkezetként. A szabályzat idevágó részeit már kölcsönösen citáltuk. Ennyire zavaró az -i a szó végén?
Bár ez nem külön- vagy egybeírási kérdés, de ti hogyan vélekedtek: hungaricum vagy hungarikum? Az Osiris-féle Helyesírás ingadozik, a tanácsadóban nincs benne, az idegen szavak legutóbbi kiadásában csak a hungaricum a megengedett. Maradok a hungaricumnál, de egyre többet találkozni k betűs formájával.
Hiába az izgalmas topiccím, mégiscsak a ledér életű hölgyek és az iszákos fráterek miatt indul meg a csevely. :) A rongy télleg műxik, elnézést, bamba voltam.
Igaz, bár akkor szerintem a tökrészeg is ilyen. Amennyire hülye lehet a tök, annyira részeg is. :) A tréfát félretéve: én úgy érzem, hogy a tökrészeg, az már a részegségnek olyan fokozata, hogy egybeírás dukál neki.
"Tök részegen feküdta az árokparton." - Ez valahogy nem az igazi. "Tökrészegen feküdt az árokparton." - Ez már jobban stimmel.
