Egy vagyontárgyat birtokolsz, és fizeted a birtoklás költségét. Az egyik esetben csak a költségét (bérelt lakás), í másikban a költségét és az árát is. A hiteltörlesztés esetén az ár (kamatrésze a törlesztőnek) a futamidő alatt arányát tekintve csökken - viszont az idő előrehaladtával a lakásra,mint tulajdonra egyre többet fogsz költeni, hogy az állaga megmaradjon - ezt is oda lehet, sőt kell tenni a birtoklási költség oldalára. Bérelt lakás esetén nem csökken a bérleti díj, hanem általában az inflációt követve nő - viszont a bérbeadót (tulajdonos) terheli az állagmegóvás valamennyi költsége.
nincs hát. csak megteszik. majd előkaparom azt a levelet, amiben mindenféle, követhetetlen marketingrizsával magyarázzák, miért emelnek kamatot. oszt bérakom ide, csak nkd! volt rá példa, h kamatot csökkentettek?
Én legalábbis azt veszem észre, hogy amikor éppen gyenge a forint, 220 forint a CHF, megy a hiszti, hogy vigye el a balhét a bank is, de ha éppen erős, és 145 forint a CHF, akkor senki sem nyafog, hogy magasabb törlesztőt szeretne fizetni.
Ez is jó vicc, hogy ha a futamidő során éppen lefelé megy az ingatlanok ára, akkor csökkenjen a tartozás összege, de amikor éppen felfelé ment néhány éve, akkor senki sem forszírozta, hogy nőjön a hitelszerződésekben a tartozás összege, ugye?
Summa summarum: ha gebasz van a gazdaságban, annak a terhét - hiába nincs benne a szerződésekben - viseljék már a bankok is, ha meg éppen jó időket élünk, akkor érjék be azzal, ami a szerződés szerint jár nekik - kb. erről szólnak a javaslatok. Ez egyáltalán nem kölcsönös kockázatvállalás, amit javasoltok, hanem éppen hogy teljesen egyoldalú.
Szerintem még csak erről sincs szó. Most mindenki okos utólag a kialakult válsághelyzettel kapcsolatban, minden jöttment makrogazdasági zseninek képzeli magát azt éreztetve, hogy ő rég tudta, mi lesz, közben 2008. nyarán sem látta még senki sem, hogy mi fog történni. Pontosabban azok látták, akik a helyzet kialakulásához szükséges spekulációkat tervezték. Ez mind amerikai, mind magyar (forint, jegybanki alapkamat) vonatkozásban így van.
Lehet kövezni, de én nem gondolom, hogy szükségszerűen magas kockázatú hitelekké kellett volna ezeknek válni. Ehhez konkrét cselekmények kellettek.
Csakis annyit állítottam (és állítok most is), hogy a bankok is hibásak a hitelesek szorult helyzetében, mert rosszul mérték fel a fedezetet...s a régi kormány is hibás, mert megengedte a bankoknak, hogy ilyen magas kockázatú hiteleket kihelyezzenek.
"Magyarországon rendszerint nem csak az ingatlan volt önmagában a hitelek fedezete."
Az biztos. A lakáshitelek Magyarországon gyakorlatilag jelzáloggal megspékelt személyi hitelek. A legszigorúbb hitelképességvizsgálat (jövedelemvizsgálat, büntetőjogi felelősséggel megspékelt nyilatkozatok egészségi állapotról, munkahely átvilágítása stb.) lakáshiteleknél van, a legenyhébb a fogyasztási hiteleknél (ahol van, hogy csak egy bankszámlakivonatot kérnek). Pedig utóbbiak a legkockázatosabbak, előbbiek a legkevésbé kockázatosak.
"Jövedelemigazolás nélkül egyetlen ingatlanra nem adtak alacsony önerős hiteleket."
Én a kb. 70 % önerő mellett is szinte nemzetbiztonsági átvilágításon estem át annak idején. Kétszer kellett jövedelemigazolást vinnem, mert a bank honlapján lévő nyomtatványra azt mondta az ügyintéző nő, hogy az már nem jó, van újabb. Mint egy legutolsó minősítésű rossz adóst, úgy kezeltek (miközben kitöltöttem egy amerikai előminősítő tesztet, ott "prémiumkategóriás" adós lennék). Ez még az első Orbán-kormány féle forintalapú lakáshitel.
Szóval én még csak azt sem láttam, hogy fűnek-fának szórták a hiteleket. Én többszörösen túlteljesítettem a minimumkritériumokat, akkor egy monopolhelyzetű, stabil cég volt a munkahelyem, mégis olyan érzésem volt, hogy lumpen elemként kezeltek.
Ti ezt borzasztóan egyoldalúan látjátok. Egy magánjogi szerződéses jogviszony a felek kölcsönös kockázatvállalása mellett kellene, hogy működjön. Ehhez képest Magyarországon a bankok minden kockázatot az adósra hárítanak, és te emellett ágálsz. Ezt közműcégek tehetik még meg nálunk, de azok sem ennyire korlátlan mértékben. Nincs más jogviszony, ahol ez a szélsőséges helyzet működne. Ez pedig a verseny korlátozottságára utal a banki piacon.
Magyarországon rendszerint nem csak az ingatlan volt önmagában a hitelek fedezete. Magasabb fedezet mellett rendszerint akkor hiteleztek, ha volt egyéb fedezet is, másik ingatlan, kezes, adóstárs, magas jövedelem stb., ami extra garanciát nyújtott a törlesztésre. Jövedelemigazolás nélkül egyetlen ingatlanra nem adtak alacsony önerős hiteleket.
Nagyon kérlek ne "TE"-zz itt, mert nekem speciel egy garas hitelem sincs, pont azért, mert nem akartam akkora rizikót vállalni, hogy 150-es CHF-en beszállok!
Másrészt, a példádra válaszul: ha adok neked 10 millát, akkor biztos lehetsz benne, hogy megfelelő fedezetet is fogok kérni mellé, így ha nem fizetsz, én mindenképpen apénzemhez jutok!
Mint már írtam: a bankok ott követték el a hibát, hogy elfogadták a magaskockázatú fedezetet.
de tovább megyek: "Az a te magánmaszek problémád, kockázatot, ha rosszul fektetted be a lóvédat"
Ez csak szabadfelhaszbnálású hitelre igaz, ingatlanosra nem, hiszen a bank fedezetet (jelzálogjogott) kért!
Nyitok egy magán nyomozói irodát ami felderíti az "eltűnt" adósát a bankoknak. Gyorsan szerződést kötök pár bankkal, mielőtt ez Pintérnek is eszébe jutna..-))DD
Az inflációhoz igazodnak a kamatok, magas inflációs környezetben gyorsabban megy fel mindennek az ára, a lakásé is, de ez nem szükségszerű, mindig vannak olyan dolgok, amelyeknek az ára jobban/kevésbé nő, mint az infláció. Jelenleg egyébként történelmi mélyponton van a forintalapú lakáshitelek kamata.
Nem az értékkel van gond, hanem a folyamatos kamaty emeléssel. Ha a lakás értéke nő, a kamatot is hozzá emelhetik. Márpedig elvileg 20 év alatt nőni fog az érték, a kamatot is bár mikor utána emelhetik, bár meddig. Kiszállás pedig nincs!
Mindenhol a tulajdonosé a bukó. Pü-i lízingnél, ha bedől, szerintem a finanszírozóé mard a bukta, ha a tartozás összege nagyobb, mint a fedezet értéke.
