Nem a szexualitásuk bizonytalan, hanem az önelfogadásuk. Szóval az önelfogadásban kell őket segíteni, vagyis kellene.
A Pray Away-ben is millió példa volt arra, hogy kamaszokkal is mit műveltek, lásd reparatív terápiák, az eredmény öngyilkosság, depresszió, önbántás lett. Minden beleépített drámaisága mellett is nagyon érdekes és tanulságos volt látni az egészet. És hogy feljöttek azok az "érvek" is mind, amiket a mai Magyarországon lehet minden nap hallani...
nem nalad mukodne, hanem az amugy is bizonytalan, kezdodo zekzualitasu serduloknel. ha 16 evesen lattad volna, hogy mennyi nohoz jutsz drag queenkent, lehet atallsz es ma mar a prajdon vonaglanal hetvegenkent :DDD
volt par film is sztem ebben a temaban, lehet majd megnezem ezt is.... de ez nekem mindig ilyen tul brutal kategoria. Fikcioban elmenne, de aztan rajossz, hogy tenyleg vannak ilyen korlatolt szornyeteg emberek ...
most ket evad Peaky Blibders kozott vagyok, szunetbe beitattam a Sharp Object-t, Amy Adams-et imadom.
Szerintem hagyjuk ezt a témát, fölösleges indulatokat szül, nálunk okosabb és hozzá értőbbek kutatják, akit érdekel majd elolvass, aki meg elvakult, az úgy is meggyőzhetetlen lesz.
„Nem félek attól, hogy ribancnak neveznek. Aki Amerikában ribancnak számít, az nálunk magabiztos, összeszedett nő, aki jól érzi magát a bőrében.” – mondja Gemma.
És hogy minek neveznek valakit, aki 14 emberrel feküdt le egy hét alatt és egyikükkel sem akar a hálószobán kívül találkozni?
„Vagánynak” – jön a válasz.
Gemmának eddig két komoly kapcsolata volt izlandi férfiakkal, és az egyikük össze is törte a szívét. A barátai közül sokan élnek tartós kapcsolatokban. Az érzelmek tehát nem hiányoznak – csak általában a szex után jönnek elő. „Azért lettem szerelmes, mert olyan szenvedélyes volt a szex” – emlékszik vissza Gemma.