Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
Az éjszak-amerikai Nagy Tavak vidékén élő odzsibva (Ojibwa) őshonosak közül meg sok férfi egyénnek olyan Y-haplója van, amely egyébként inkább Europé atlanti partvidékére, britekre, írekre, franciákra, éjszaki spanyolokra, éjszakportugálokra jellemző.
Na ez ugyan meg milyen ősi kapcsolatokra és vándorlásokra utalhat?
Vagy inkább az újkori francia és brit prémkereskedelem genetikai lenyomata lehet?...
Mert egyébként alapból az őslakos amerikai - régi, de téves megnevezéssel "indián" - férfiak nagy része Q, kisebb része C, amelyek viszont ritkák a fejérek között.
Ezek szerint nemcsak a brit-ír területekről hanem a balti-orosz területekről is sok embert raboltak el a vikingek. Akkor megint lesz egy csomó új skandináv találatom az MTA cégnél.
The genetic history of Scandinavia from the Roman Iron Age to the present
Summary
We investigate a 2,000-year genetic transect through Scandinavia spanning the Iron Age to the present, based on 48 new and 249 published ancient genomes and genotypes from 16,638 modern individuals. We find regional variation in the timing and magnitude of gene flow from three sources: the eastern Baltic, the British-Irish Isles, and southern Europe. British-Irish ancestry was widespread in Scandinavia from the Viking period, whereas eastern Baltic ancestry is more localized to Gotland and central Sweden. In some regions, a drop in current levels of external ancestry suggests that ancient immigrants contributed proportionately less to the modern Scandinavian gene pool than indicated by the ancestry of genomes from the Viking and Medieval periods. Finally, we show that a north-south genetic cline that characterizes modern Scandinavians is mainly due to the differential levels of Uralic ancestry and that this cline existed in the Viking Age and possibly earlier.
Igen ez szélsőséges eset, mivel már lassan Dzsingisz kán is elkezdhet aggódni a történelem legsikeresebb alfahímje címének megtartása miatt :-)
A bronzkori indoeurópaiak és uráliak házasodási szokásairól keveset tudunk, de valószínűleg nem volt ismeretlen a poligámia tekintve, hogy az apai ági haplocsoportjaik nagyon gyorsan elterjedtek, miközben az anyai vonalak jobban megőrizték az eredeti népesség nyomát.
Pl: az ibériai-félsziget lakói nagyrészt indoeurópai kelta férfi haplocsoportúak, amíg a mitokondiriális DNS-ük inkább a korábban ott élőkre hajaz(összességében pedig 40%-ban cserélték le a bevándorlók a helyi népességet, ami az autoszomális génösszetételből derül ki).
A finneknek pedig 60%-a N1C haplocsoportú, ami Szibériához köthető, de anyai vonalaik őslakos eredetűek több mint 90%-ban. Autoszomális génjeik is sokkal inkább őslakos jellegűek.
Ez azért egy extrém eset, de simán előfordulhatott a bronzkorban hogy sikeres harcosnak vagy egy gazdag kereskedőnek 4-5 felesége lehetett egyszerre és egy csomó fia.
Tényleg nem tetszik nekik, de az a szép a tudományban hogy a kapott eredményt már bárki tudja hasznosítani és így kiderül a valós helyzet egy idő után.
Igenis vannak értékei a Magyarságkutató Intézet genetikai vizsgálatainak, a Hunyadiak után való kutatásnak is – állítják vendégszerzőink. Ez az érték pedig: a nyers adat. Csakhogy az archeogenetikának csupán a többi tudománnyal együtt van értelme, ha érvényes következtetéseket akarunk levonni. Fehér Tibor és Németh Endre felvetik: vizsgálni kellene a család délszláv eredetének lehetőségét.
Még 2012-ben fedezték fel svéd archeológusok, hogy Peder Pedersen Winstrup, a svédországi Lund püspökének mumifikálódott tetemével együtt egy újszülöttet is eltemettek. Most úgy tűnik, hogy sikerült magyarázatot találni a hátborzongató rejtélyre.
Peder Pedersen Winstrup, Lund püspöke 74 éves korában, 1679-ben hunyt el. Az egyházi méltóságot a kor szokása szerint a lundi katedrális altemplomában helyezték örök nyugalomra. A mumifikálódott tetemet 2012-ben egyházi engedéllyel az archeológusok és antropológus szakértők alaposabb vizsgálatnak vetették alá.
Az tehát, hogy a halott püspök lábai mögé rejtve egy újszülöttet is eltemettek az egyházi méltósággal, példátlan esetnek számított a régészek praxisában.
A titokzatos újszülött a püspök unokája lehetett
Mindezt Torbjörп Ahlström régész is megerősítette, aki elmondta, hogy a kor szokása szerint a meghalt gyermekeket általában felnőttekkel együtt temették el, közös koporsóban. "A püspök bolthajtás alá elhelyezett koporsója egy dolog, de az ebben talált újszülött maradványának kérdése már egészen más" – nyilatkozta Ahlström.
A szakember véleménye szerint az újszülött maradványait nem sokkal a püspök temetése után csempészhették be az egyházi főméltóság koporsójába.
A FELNŐTT ÉS A GYERMEKMARADVÁNYBÓL IS VETTEK DNS-MINTÁKAT,
melyek analízise huszonöt százalékos egyezést mutatott. A genetikai összehasonlító vizsgált alapján a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy az újszülött igen nagy valószínűséggel a püspök unokája lehetett. Mindkét holttestnek azonos az Y-kromoszómája, ami apai ágról öröklődhetett.
Mindez pedig arra utal, hogy a csecsemő a püspök fiától származhatott. A kutatók kinyomozták, hogy a püspöknek valóban volt egy fia még a fiatalkori házasságából, aki megélte a felnőttkort. A levéltári források szerint az ifjabb Peder Pederseп Wiпstrυp feleségül vette a dúsgazdag Dorothea Sparre-t, ám amikor a svéd korona elkobozta a javaikat, vagyontalanná váltak. Valószínű, hogy a püspök rokonai hozzáférhettek a koporsójához, és kegyeleti okból „csempészték be" az újszülött unoka maradványait a nagyapja mellé.
. 
