A végső cél 0 óra munka, 6 óra szórakozás és 18 óra pihenés, valamint napi nyolcszori bőséges étkezés.
Továbbá meg kell értetni a kétlábúakkal, hogy mi csak tájékozódni és segíteni akarunk, a többi csak véletlen és a tárgyak gonoszsága, reklamálni Murpphynál tessék. A macska arra való, hogy imádják, tiszteljék, kényeztessék és bosszankodjanak miatta, minden más csak után jön.
Cicákok, rohamra jogainkért!
És mind között talán a legnehezebb (és legszórakoztatóbb, de ezt jobb, ha a kétlábúak véletlenül sem tudják meg) a konyhaszekrény új fiókjainak feltérképezése, fűrészportalanítása és a sínek letesztelése volt.
És még a vendég is velem próbálta megkerestetni az eltűnt egereket, pedig igazán tudhatta volna, hogy ott vannak beszorulva az asztal lába alatt, mind a 18 darab, és neki kell kipiszkálnia egy vonalzóval.
néhány leleplező erejű fotót szeretnék harcostársaim figyelmébe ajánlani. Itt én vagyok éppen portörölgetés közben (látható, hogy kegyetlen gazdijaim milyen magaslatokba felküldenek egy egy ócska kis porcica eltüntetése céljából:
Itt szintén én vagyok látható, még a nyáron, az elszaporodott lepkéket is velem fogatták össze:
És itt is én vagyok, kissé elpilledve, ágyazás után
Anya ugyanis beiglit reggelizett, ami szerintem romlott volt, száraz, és ehetetlen. Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy tényleg így van, nehogy Anyának fájjon a gyomra utána. Tehát kértem egy falatot. Hát ebből nem éreztem egész biztosan, hogy mi is a helyzet, így kértem még egyet, aztán még egyet és még egyet, egész addig,míg halálbiztos nem voltam a dolgomban, miszerint a beigli ehető, és senkinek se lesz semmi baja. Sajnos közben elpuszítottam Anya reggelijének a 80 %-át, és azt a megalázó megjegyzést is megkaptam, hogy "bezzeg a friszkiz meg ott rohad a táladban, mi?".
Már a macskamunka kérdése is rettenes érzékenységeket és érdekeket sért, nade a macska-gyermekmunka. Ez az ügy már az egekbe kiált!
Én tegnap voltam 11 hónapos, és már mióta húzom az igát...
Még a születésnapomat is azzal kellett töltenem, hogy leteszteljem az gazdi új fürdőszobaszőnyegét, és szétugráljam a kaparófát, amivel persze sikerült jól elterelnem a vendégek figyelmét a saját ügyeikről.
Ha már robotolni kell, hár legyen, az eredménnyel és magammal nagyon meg voltam elégedve, erre tessék, mi derült ki, az intenzív floppyzáshoz nem szokott ifjú kétlábónak még én kellett, hogy elsősegélyt nyújtsak.
Persze nélkülem a printelés se megy. Abból az alig 18 óra pihenőidőmből is fel kell áldoznom egy csómót, hogy témául és szolgáljak, és aztán le is bonyolítsam a technikai munkálatokat.