" A szőlőhegyi területemre telepített kákival, hatalmas fügékkel, nagy babérral én is közelítem lassan a két évtizedes jelenlétet, mégis csak olyanoknak van pl. fügéje a közelben, akiknek egyébként is volt, vagy lenne.
Ha azt mondom, hogy "Magyarországon vagyunk", akkor ezzel egy bizonyos attitűdre utalok. Itt szigorúan tilos "kilógni a sorból". Ha van valamilyen növénykülönlegesség valahol, azt esetleg elmennek megnézni, "elzarándokolva" oda, mint valami kegyhelyre. Az ott van, az valami különcé, aki olyan bolond, hogy "ilyenekkel foglalkozik", aztán mindenki hazatér és teszi a dolgát tovább, ahogy szokta, legfeljebb néhány hasonló "különcben" indít el olyan gondolatokat, hogy neki is lehetne valami hasonló. Itt a topicban mi mind ilyen "különcök" vagyunk. De a mi törekvésünk itt az, hogy megpróbáljuk kialakítani azt a mentalitást, ami nem így közelíti meg ezeket a dolgokat. Különcnek lehet tekinteni azt, aki a háza köré középkori várat épít, vagy veteránautó tulajdonos, stb. De a nálunk meghonosítható, kiemelkedően hasznos növények terjesztését bizony nem ilyen szemlélettel kellene megközelíteni.
"Ember, ha ilyet ültetsz, nem fogsz már kilógni a sorból". Igyekezz, mert, ha időben nem ültetsz, Te fogsz kilógni a sorból, mert mások megelőznek!"
Ezen a fórumon olyan, teljes mértékben, vagy korlátozottan téltűrő, nálunk még kevéssé ismert gyümölcsfajok hazai termesztésével kapcsolatos tapasztalatokat, gondolatokat, ismereteket oszthatunk meg egymással, melyek feltétlenül érdemesek lennének a magyarországi meghonosításra. Néhány hobbikertész már rendelkezik ezen növények néhány példányával, ezért szándékunkban áll e példányok felkutatása, a tulajdonosok tapasztalatcseréje. E fajok közül a legjelentősebbek és legérdemlegesebbek a kivi, a káki/hurma/datolyaszilva (diospyros kaki), a füge, a jujuba (ziziphus jujuba) és a pawpaw (asimina triloba). Ezek mindegyike teljesen rezisztens, tudomásunk szerint semmiféle növényvédelmet nem igényel, így megvalósítható velük a biotermesztés. A füge és részben talán a káki kivételével mindegyik teljesen télálló. Éppen a füge korlátozott fagytűrése miatt elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk az éghajlattannal, különösképp a mikroklímát alakító tényezőkkel, mert ezek ismeretében belátható, hogy a fügét is az ország jelentős területein megfelelő biztonsággal lehet termeszteni. A topik feladata a tanácsadás, helyes művelési példák, modellek bemutatása is. Bárki beszélhet sikereiről, de akár esetleges eddigi kudarcairól is, ez esetben célunk a megoldás együttes keresése, azonban nem lenne jó, ha ez a jobb sorsra érdemes, azaz akár nagyüzemi ültetvény céljából meghonosításra érdemes növényeknek a valóságtól eltérő, negatív propagandát eredményezne. Sajnos nagyon makacs, közkeletű tévhitek akadályozzák ezen gyümölcsfajok hazai elterjedését, éppen ezért célunk e tévhitek lerombolása, néhány sikeres magyar mintaültetvény és elszórt házikerti példák bemutatása által. A már létező mintaültetvények bemutatásával szeretnénk egyfajta mintát adni a magyar kertészeti, gyümölcstemesztési szakma kezébe. A jelenlegi helyzet sajnos az, hogy több évtizedes lemaradásban van a szakma ezen gyümölcsfajok meghonosítását illetően, konkrétan sehol nem foglalkoznak a honosítással. Ez köszönhető részben az e növényekkel kapcsolatos makacs fagyérzékenységi hiedelmeknek, valamint Magyarország klímatényezőinek totális félreértelmezésének.
Az eddigi csekély elterjedtség jelentős részben köszönhető a különböző hazai kertészetekből beszerzett megbízhatatlan, rossz minőségű szaporítóanyagnak is. Ez különösen nagy gondokhoz vezethet egy olyan kétlaki növény esetében, mint a kivi, amelynél jelentős számú vevőréteg kizárólag hímnemű növényekhez jut hozzá a nem létező önporzó néven, vagy hamisan, különböző neműekként forgalmazva. Ezért célunk a megbízható beszerzési források felkutatása, a megfelelő tulajdonságú példányok házi, vagy esetleg kertészeti szaporítása, egymás közötti cseréje.
Foglalkozunk még a hagyományos gyümölcsfajok rezisztens fajtáinak szelektálásával, vagy régi, feledésbe ment, de jó és ellenálló fajták újraélesztésével is. Szeretnénk szakmai útmutatást adni olyanoknak is, akik belevágnának új fajokkal, fajtákkal az üzemi méretű termelésbe is. Azt várjuk, hogy a topik leendő résztvevői az itt megszerzett ismeretek aktív terjesztőivé is válnak, felgyorsítva ezek magyarországi meghonosítását.
Köszönöm a részletes választ! :) Egyébként arra gondoltam, hogy felkupacoljátok földdel, lombbal vagy kukoricaszárral feditek, esetleg valamilyen anyaggal(fátyolfólia)borítjátok a növényeket...
muterék magról ültetett fája, szerintem tuti rojo. jövőre már teremnie kell,mert kell! )))
Aztán majd oltok róla. Bírom, hogy keményen/éretlenül is élvezhető ízt ad.
Fagytűrés: Tipo, Rojo, Sharon -19-20 fok, Costata -22 fok, a kis gyümölcsű orosz és kaukázusi fajták (pl. Rosseyanka) -22-30 fok.
Metszés: első években nem kell, legalábbis én az első 5 évben hozzá nem nyúltam a Rojo brillante, Tipo és Sharon fáimhoz, szépen kialakult náluk az orsófa forma.
Arra kell figyelni, hogy évek alatt eljut oda a fa, hogy mivel a gyümölcsök mindig az ágak végén vannak, ha nem metsszük soha, évek alatt a termés annyira kitolódik a vázágak végére, hogy lehasadnak az ágak.
Ezért idővel vissza kell vágni a vázágakat.
De ez magától értetődő, mivel amikor alá kell támasztani, mert a gyümölcsök súlya lehúzza az ágakat, akkor az ember úgyis cselekszik.
Teleltetése: nekem 8 éves fáim vannak, úgy teleltetem őket, hogy ősz végén kiásom őket és behozom a nappaliba :))))
Feldíszítjük őket és karácsonyfakén funkcionálnak :))
Vicceltem, a teleltetés kérdést nem értem, hogyan lehetne teleltetni egy kiültetett fát?
Ha meg edényes növényről van szó, akkor meg a másik két kérdés értelmetlen.
Már a t@k@m tele van a vanigliázásotokkal. János megírta, hogy a vaniglia bronzvöröre érik és van raja porzós és termős virág is és kisebb mint a typo. Végül is t@kmindegy , hogy a vanigliát időnként Mercatellinek hívják. Kiderül az is , hogy több fajtacsoport és néhány diszkrét fajta van.
A typo pedig parthenocarp mint a füge , kivéve amikor el tud k&rv&lni és akkor gondolom, hogy magja is lesz. Ennyi!
Nekem egyszer megírta , hogy a dunántúlon vett "vanigliám" királyi Typo és elfogadtam , mert jobban tudja és psychologiai értelemben vett hitele van nálam.
Nálatok mikor járt az említett professzor Úr?
Nem mindegy , hogy hogy hívják a kis kedvencünket? Csak teremjen és túléljen! Amelyik meg nem bírja azt isten nyugosztalja !
annyira azert nem erdektelen. foleg azert nem, mert a hobbikerteszek is szeretik azt kapni, amit kineztek maguknak es megrendeltek es az is megelegedessel tolti el oket, ha par ev mulva olyan gyumolcsot tudnak enni, amit elterveztek, es azt is szeretik, ha nem erzik magukat atvagva. es azt hiszem ezzel kapcsolatban nem kell peldakkal alatamasztanom, kit hanyszor es hogyan vagtak at mar kerteszetekben, mert sztem a nagy reszunknek van ezzel kapcsolatban eleg tapasztalata.
persze vanilia kerdesben itt 100% igazsagot tenni csak ugy lehetne, ha genetikai mintakat lehetne osszehasonlitani.
Hobbi kertészek számára érdektelen viták és információk helyett lehetne szó a különböző datolyaszilvák fagytűréséről, metszéséről, teleltetéséről is :) Szeretlek titeket ezen túl is, de ez már sok volt!
A dolgok meg-nem-értésének szélsőséges példájaként szokta elmesélni apám egyik elemi iskolás élményét:
Volt egy szegény kis, nehéz felfogású osztálytársa, akivel a tanító nem sokra ment. Az első osztály egyik számtanóráján gyümölcsökkel szemléltette a mennyiségeket. Az asztalon többek között szilvák voltak.
Na, kisfiam - így a tanító - egy szem szilva, meg egy szem szilva, az hány szem szilva?
Válasz: Eccem cilva meg eccem cilva, az hány cem cilva.
Ne ismételd, hanem nézd meg, számold meg! Na, egy szem szilva, meg egy szem szilva, az hány szem szilva?
Újabb válasz: Eccem cilva meg eccem cilva, az hány cem cilva.....
Már Bebizonyítottam Hogy a Florecia egyetem szerint a Vaniglia es a Mercatelli fajta ugyanaz . Nem minket kel meggyőzni arrol hogy igazad van, hanem a Florenciai Egyetemet hogy javítsa ki a hibát amit elkévetett. Lehet hogy a kijavítás után megszünik a porzó virágokkal rendelkező vaniglia .
A leutenbachi kákitulajdonos, sajnálatosan, a Vanigliá-ra vonatkozó fajtaleírást idézi a jól beazonosítható Tipo fája mellé, csupán azért, mert (mint sokan mások) ilyen címkével vásárolta. Utána pedig ("törvénytisztelő módon") feltünteti az információforrást.
A firenzei egyetem Vanigliá-ról szóló fajtaleírásából érdemes még kiemelni néhány jellemzőt:
Peso medio (g) 147 /átlagsúly 147 g/ (kisebb mint a Tipo)
Colore della polpa nei frutti eduli alla maturazione di raccolta bronzeo /Az ehető gyümölcsök húsának színe szüreti érettségnél bronzvörös/
Colore della polpa nei frutti eduli alla maturazione fisiologica /Az ehető gyümölcsök húsának színe fiziológiai érettségnél sötét bronzvörös/
A korábban feltett képeimen mindez jól látszik, a Tipo mellé téve.
Ha csak ezekben a jegyekben különbözne a Vaniglia a Tipotól, már az is elegendő lenne a megkülönböztetéshez. De miután a Tipo kizárólag nőivarú virágokkal rendelkező, partenokarp fajta, a Vanigliá-nak pedig mind nőivarú, mind hímivarú virágai vannak és öntermékeny(!), végképp nincs miről beszélni. Legfeljebb arról, hogy inkább tessék segíteni a helyes információk terjesztésében, mintsem a hamisak megerősítésében!
2013. áprilisában vendégünk volt Edgardo Giordani professzor a firenzei egyetemről, aki tökéletesen megerősített bennünket a kákikorona kialakításáról vallott nézeteinkben. A képen éppen Zsuzsáék lentiszombathelyi (Iklódbördőcével(!) szomszédos falu) ültetvényében mutatja be az egyik Sharon példáján.
Giordani professzorral és kedves nejével személyesen látogattuk meg az itt többször is bemutatott kisebb magyar kákiültetvényeket. Több publikációja szól a kákiról, az egyik molekuláris genetikai elemzések eredményét is tartalmazza. Ebből kiderül, hogy a "kaki Tipo" és néhány egyéb olasz "fajta" nevei sem egyetlen klónt takarnak. Azaz nem egyetlen növény vegetatívan (oltással) továbbszaporított egyedei. Így tehát ezek esetében nem is beszélhetünk tulajdonképpen fajtákról, legfeljebb fajtakörökről. A "kako mela" (="alma") "dolce" (="édes") nevek pedig pusztán csak annyit jelentenek, hogy keményen is fogyasztható fajtáról van szó, kb. annyit magyaráznak meg ezek a jelzők, mint a "téli alma", "nyári alma" kifejezések. Ezzel együtt fajtaként is hivatkoznak 'Mela'-ként. A 'Tipo' mindenesetre egy elég jól felismerhető jegyekkel körülhatárolható fajta(kör). Több más forrásban az szerepel, hogy a 'Mercatelli' és a 'Mandarino' azonos, vagy közel azonos a Vainigliával. Az egyik itt linkelt olasz szöveg is említi, hogy a káki hím-, nő-, hímnős virágokkal is rendelkezhet. Ezenkívül a 'Cal Fuyu' fajtánál írja, hogy nem mindig differenciál hímvirágokat (értem fordítógép és tolmács kérése nélkül). Tehát a hímvirágok jelenléte mindenképp lehet ingatag is. Ez tovább bonyolítja a kérdést. A Firenzei egyetem adatbázisában a 'Vaniglia' fajta leírásánál ez szerepel:
-Ahogy ezt is már belinkelték előttem. Ugyanez szerepel a Mercatellinél is és ezt személyesen is meg tudom erősíteni, a Mercatelliként beszerzett fák hímvirágokat is nevelnek.
Ezt az információt nem hiszem, hogy meg lehetne kerülni, legfeljebb azzal, hogy hátha elírás, sajtóhiba, keveredés. De akkor a hozzád és másokhoz került fajtákat is összekeverhették ennyi erővel. Viszont nem tartom kizártnak azt sem, hogy ugyanaz a jelenség állhat fent mint a 'Cal Fuyu' esetében. A képeiden lévő fajtáid számomra kissé különbözőnek tűnnek. Szerintem próbálj meg olyan fajtát is beszerezni ezek mellé, amelyik biztosan hoz hímvirágot is, ez kiderítené, milyen fiziológiai változást eredményezne a két fád gyümölcseinél. Én úgy vagyok vele, hogy minél több fajtát beszerzek, annál jobb, az élőben kiderül, melyiknek lesznek hímvirágai is, a magok nem zavarnak, néhány fajtánál meg még keményen is fogyaszthatóvá is teszik a gyümölcsöt, ennek eldöntése pedig tapasztalati alapon is lehetséges. Ennél sokkal fontosabb kérdés az, hogy miközben tömegével vannak olyan pozíciók Magyarországon is, ahol ilyen "luxus" kérdésekről is vitatkozunk, válogatunk a fajták között és ültetvényeket telepíthetünk, addig az Alföldön, síkvidéken, külterületen, fagyzugokban a legtöbb fajta néhány évente tövig fagy és csak 1-2 fajtával, valamint D. kaki x D. virginiana hibridekkel érdemes foglalkozni. Folyamatosan hangsúlyozni kell ezt a kettősséget, mivel az előbbi viszonyok ugyanolyan fontosak (akár árutermelő ültetvények létesíthetősége!), mint a hobbikertészek többsége számára az utóbbiak. Fontosabb lenne annak kiemelése is, hogy felejtsük már el azt a badarságot, hogy -10 fokig a fán lehet hagyni a gyümölcsöt, "csípje meg a dér". Olyat is lehet több helyen hallani, hogy "metszeni nem szabad", ez sem igaz. Vagy imént az egyik hozzászóló által a partenokarpia keverése az öntermékenységgel. Ezekhez képest a Tipo-Vainiglia kérdés hatodrangú.
Es ha már összehasonlítottad a képeket akkor ha van időd hasonlítsd őssze az adatokat is amit a két fajtárol írnak. Talán 3 apró jelentéktelen eltéréssel mint ha lemásolták volna . A szinűk a méretüt egyszerűen minden egyforma. Lehet hogy megtaláltam a porzó virágokkal is rendelkező Vanigliát???
