A német Becker rádiógyár igazán profi reprádiókat is gyártott. Egyik sikeres típusuk Európában már nagy siker volt, mikor beadták az FCC-hez típusbizonyítványi vizsgálatra. Kis könnyű repülőkbe készült adóvevő. Az FCC visszadobta, hogy bizonyos külső mágneses zavarokra érzékeny. A szép fehér aluminium házat lecserélték egy kadmiumozott vaslemezre és mindjárt megfelelt. Ez lett a "sárga" Becker. Ami majd dupla súlyú lett, de megfelelt. Ilyen ez a szakma.
Ellenőriztam a nyákot még egyszer, mielőtt megrendeltem - és jól tettem... A cső rajzjele megvolt a tervező programban, mint felhasználó által megosztott, én meg felhasználtam. Szerencsére eszembe jutott, hogy megnézem az eredeti orosz adatlapot - teljesen más a bekötés. Szerintem egy másik típust nevezett át, aki feltöltötte. Amíg csak kapcsolási rajzot készít, mindegy, de a nyákot elrontja. Most várnom kell kb. 10 napot.
Addig építek egy qrp adót egy vagy két csővel. 1-2W elég, azzal CW-n meghallanak 40m-en, erre a sávra van antennám. Kvarccal, fix frekvenciákon, így egyszerűbb megoldani, hogy ne mászkáljon, és biztosan sávon belül maradjon.
Nosztalgia QSO-k a 60-as évek csöveivel, a 20-as 30-as évek regeneratív vevő megoldásával. :-)
Kaptam 1P24B-t, az nagyobb, mint a többi, megfelelőnek látszik. A billentyűzés érdekes, a legegyszerűbb egycsöves adókat katódban szokták kapcsolgatni. Ez a direkt fűtés miatt érdekes, persze megtehetem, hogy az egész fűtés akku lebeg. :-)
javítok rádió iránymérő vevőket. 150-1800 kHz-ig, AM. Hihetetlenül érzékeny, nagyon keskeny sávú 76 kHz-es KF. De a lényeg, hogy egy inverter csinál neki mindenféle tápokat. Köztük +180 V-ot a fluoreszcent kijelzőnek is. Semmi extra hókuszpókusz. Egy elkó-fojtó-elkó PI kör a bemeneten és 1-1 db a többféle kimeneten. 9 kHZ környékén megy, iskolai példaként használható inverterrel. Sehol az egész sávban nyomokban sem hallik bele a vevőbe. Ferrit fazékvas, a tápnak egy belül rézzel bevont préselt vas doboza van.
Az R20-am barkács inverteres tápja viszont napokig szivatott. Piszkos zavart termelt. AC188 Ge. Tranyók, Ge-diódák, sok elkó. BÁRMIT csináltam, meg volt őrülve.
Sok szenvedés után derült ki, hogy az inverter trafó mágnesesen szórta meg az oszcillátorát! Már akkor megőrült a rádió, ha az inverter nem is volt bekötve sehová, csak bedugtam az elem helyére.
Egy alulemez dobozban volt. Belül a fazékvasra ráborítottam egy vas konzerves dobozkát és egy vaslemez plusz tetőt kapott az alun belül.......
Pont így oldottam meg az R10-R20 tápellátását! Az eredeti fűtő+anódteleppel megegyező méretű dobozba pont befér a 2db inverter+hűtőbordán az LM317+2db 26650. A rádió maradt full eredeti, aztán ha "akkus Zolinál" esetleg kapható lesz megint gyári fűtő+anódtelep, az eredeti állapot egy mozdulattal visszaállítható.
Álltalában igen ---De mennyit szórakoztattak régebben a KH/RH román rádiók inverteres? v. inkább oszcillátoros tápjai. 2db konzervdoboz árnyékolás +átvezető kondik, tekercsek , mire elfogadható lett!
A régi rádiók sokkal érzékenyebbek voltak, s a szelektivitásuk is jobb -nak látszik/hallatszódott.
S ezt a hanyatlást az orosz rádióknál is tapasztaltam. (nem vagyok elégedett az IC-s technikával? )
Azt hiszem, át kell gondolnom a Sonett áramellátását. A góliátelem helyére kényelmesen elfér egy 18650+LM317, ebből megvan a stabil fűtér, és a 3.6 V-ról meg a kis inverter megcsinálja a ~70 V anódfeszt. Valamivel olcsóbb lesz az üzemeltetés :-)))...
(Elképesztő, hogy ezen a kis 70 éves készüléken középhullámon hány állomás jön be... Akkor még tudtak rádiót csinálni...)
Ezt nagyon az 1zs24b-re méretezték, szerintem egy az egyben nem lenne jó normál csővel. Pl. 0V a g1-en, nagyon kis meredekség, kis munkaellenállások. Egy szokásos cső telítési áramra állna be.
A sokszorozó előtt 35 V AC van 3V-ról. Egyébként egy 555 IC, egy FET és a trafó a fő elemek. Az oszci freki állítható. Sajnos a szekunder oldalól vissza szabályozása nincs, így terhelés függő valamennyire.
A kicikínainál vettem olyan modult, ami 2-12 V bemenőre tud 50-1000V-ig alakítani. Ráadásul a szekunder oldal egy 4 lépcsős többszöröző, erről több tartományban levehető. Pár mA terhelhetőség, max 2-3W-ot tud. Pont ilyen és GM cső játékokhoz vettem, pár kabátgombért. Az 1,25 V-os fűtés pont egy LM317 minimál stab feszültsége.
Nem találok kis teljesítményű, kész step-up modult, ami 45V-on működne. Egyelőre megelégszem 5 db 9V-os elemmel meg egy Nimh akkuval. A leírás szeint Nicd- hez méretezték a fűtést, az picit kisebb feszültség, betettem egy soros ellenállást. Nem hiszem, hogy tartósan ezt a kis rádiót hallgatnám, nem baj, ha drága az üzemeltetése. :-) Néhány QSO-hoz viszont nagy kedvem van.
Kicsit még módosítgattam a pcb-t. Rajzoltam egy kezdetleges csövet CAD-ban, egyelőre nem tudtam üvegszerű kinézetet adni neki, meg kell néznem, mások hogy csinálják. Én Fusion360-ban rajzolok, az export formátumai közül csak a .obj-ot fogadja elvileg az EasyEDA, de valami miatt nem jó neki. Konvertálni kell, elveszik a szín. A huzalok kivezetések megrajzolásához birka türelem kell, majd ez is elkészül.
Már csak egy jó kis invertert kell hozzá passzítani. Ami eteti a 45V-os részeket, de az 1,2 v-ost is. Külön dobozkában, árnyékolva és 1 db 18650-es celláról.
A tekercset, forgót, kimenő trafót nem tettem fel a PCB-re, mert be akartam férni a jlcpcb kedvezményes 10x10cm-be. A tüskék nem lesznek beszerelve, csak kellett valami, ami a vezetékek csatlakozását jelöli. Sajnos a csőnek nincs 3d modellje, ha nagyon unatkozom, megrajzolom. :-)
A csövek alatt a két furat egy bepattintós műanyag tartót rögzít majd.
A kis munkaellenállások kis erősítést és nagyobb stabilitást adnak. Cserébe a több csőért. Orosz ipari/katonai nagyfrekis cuccokban ez szokás volt. 4-5 cső egy KF-ben, RF erősítőben. Freki többszörözőben is használták. Bár a rossz nyelvek szerint a katonai cuccokban a minél több alkatrész előny volt a termelési érték növelése miatt.
Ez a rajz gondos tervezést mutat. A rácsokkal soros pár kOhm-ok esetleges UHF vadrezgések megelőzésére vannak ott. Egyszerű felhasználók elhagyják, aztán történnek fura dolgok.
Ezt a vevőt néztem ki a ceruza csövek kipróbálására. Jól szól, és ahhoz képest, hogy a morset egy begerjesztett audion keveri le, alig mászik el, stabil.
A munkaellenállások csöveshez képest szokatlanul kicsik, valószínűleg ezért, mert 0 rács előfeszültséget választott, és így áll be a jó munkapont.
A videoban méri az anódáramokat. A végfok árama sokkal kisebb, mint az elő két hangfokozaté, ennek nem látom az okát a rajzon. Talán az a cső legyengült.
Az a tervem, hogy készítek egy qrp adót is ilyen csővel, a lehető legegyszerűbbet. Egyetlen frekvenciára, kvarccal hogy ne mászkáljon, és qso-zok vele, mint ahogy 70 éve csinálták az amatőrök... :-)
Sokat játszottam különböző csövek szimulálásával. Arra jutottam, hogy nem bízhatok benne, túl egyszerűek a fellelhető spice modellek. Pl. az ECC82 rácsáramát olyan primitíven modellezték, hogy a katódfeszülségig jóformán semmi, aztán meg szinte ideális diódaként nyit pár mV-tól. Nem hiszem el.
Emiatt a grid-leak demodulátort nem lehet rendesen szimulálni.
Valószínűleg azért ilyen, mert a Hifisek kedvéért készült a modell, őket pedig elsősorban a normál, minél lineárisabb tartomány érdekli.
Az 1ZS24B esetében hihetőbb a modell, jóval bonyolltabb is a kód. Még pozitív g1 feszültség tartományban is nagyon kicsi a rácsáram. Ez valamennyire hihető, mert az ajánlott kapcsolásokban egy se grid-leak demodulátort használ, valószínűleg ezért. Megmérem a valódi csővel, tényleg így van-e. Emiatt a szimulált AM detektor csak a görbe karakterisztika miatt demodulál.
Próbáltam félvezető diódás detektort is. Közös tulajdonságuk, hogy kis jel tartományban, 100% AM moduláció esetén piszkosul torzítanak. Nem tudom, a régi rádióknál ezt egyszerűen eltűrték, vagy volt valami trükk. Valószínűleg a szuper vevők előtti időben örültek, hogy egyáltalán szól, és nem sokat foglalkoztak torzítással... :-)
Én arra jutottam, hogy vagy nagyobb jelet kell demodulálni, vagy egész más elven.
Úgy tűnik, a szupervevőknél a nagyobb jelet választották egyszerű diódás detektorral, agc-vel a kívánt szintre szabályoztak, és viszonylag nagy jelet demoduláltak.
