A termése kisebb sárga alma, illatos, kőkemény, ehetetlenül savanyú. Ismerősöm főzött belőle pálinkát, nem sok lett belőle, azt gyakorlatilag mindet elküldte egy versenyre.
Valószínű sok fajtája lehet, mert gyerekkoromban a falusi udvarokban húsvét körül a narancssárga-skarlátvörös bokrok ott virítottak,a falusi kastélyok kisparkjaiban biztos volt belőle néhány díszbokor. Én termésére nem emlészem, ezért írtam, hogy sok fajtája lehet. A bokrok áthatolhatatlanok voltak s elég szúrósak.
A csomagküldők szeretnek túlzásba esni az előnyökről, az biztos.
Olyan növényeket keresek, melynek van jól felhasználható termése és nem kell permetezni. A ház köré nem akarok növényvédőszeres kezelést igénylő növényeket. Azok a kertben vannak.
Ráadásul erre írták, hogy szép is jó is. ellenálló is.
Nem is értem, hogy miért nincs ilyen minden kertben...
Berecki birs fám van kettő. Ha ez is csak egy birshez hasonló termés, akkor felesleges.
A japánbirs egyik változatára gondol. Amit a csomagküldők állítanak az új, csodálatos növényeikről, annak a felének a harmadát is fenntartásokkal fogadd el!
Beetee tudna mesélni pl. a csodálatos szamócamálnáról...
Történt egyszer, hogy az öreget napok óta noszogatta az asszony, hogy mikor veti már el végre a fehérbabot. Egyik nap az öreg hazaért a kocsmából, felment a padlásra, lehozta a zsákot és elvetette a babot. Nem kel, nem kel... Ezek után nem sokkal az asszony is felment a padlásra tarhonyáért, s ott csak a hűlt helyét találta neki. Viszont a bab még ott volt.
Valahogy innentől kezdődik a tarhonyavetés hagyománya.
Termelőnek jó, mert a mostanság legellenállóbbnak mondott a tűzelhalás témában, de kevésbé ízes, mint a hagyományosak.
Felhasználás kérdése a dolog.. mert ha biztos termést akarsz, és csak lekvár-sajt vonalon lesz felhasználva, akkor bevállalható, de én teszteltem pálinkának.
Hát... nem mondom, hogy rossz, de én maradok a régebbieknél.
Jó idő van, talán már meg lehet próbálkozni a vetésével, hogy mielőbb friss, zsenge termésünk legyen... :)
Tarhonya
A tarhonya (Pisum tarhotivum) a pillangósvirágúak családjába tartozó növényfaj. Szántóföldi paraszti termesztése elsősorban a Tiszántúlon (Szabolcs-Szatmár-Bereg), illetve a Duna-Tisza közén, Pest-megye déli részén alakult ki. Termesztett változatai több vad ősből származnak. Termesztésbe vétele i. e. 2–3000 évvel Közép-Ázsia központi és déli területein (Afganisztán , Irán, Türkmenisztán ) történhetett és a neolitikus kultúrákkal terjedt el Európában. A magyarság még a vándorlása idején ismerhette meg. A magyar tarhonya szó ótörök eredetű. A tarhonyát eredetileg száraz állapotban fogyasztották. A tarhonya-fogyasztás a 15–16. sz.-tól jött szokásba Ny-Európában. Eleinte a hüvelyével együtt főzték meg. A 16–17. századi magyar botanikai irodalom kétféle tarhonyát különböztetett meg: az apróbb magvú mezei tarhonyát és a nagyobb magvú kerti tarhonyát. Magyarországon bárhol termeszthető, a hideget jól tűri, egyes fajták a −5 °C-ot is károsodás nélkül elviselik. Nagy melegben a szemek aprók maradnak. Március, április hónapban szakaszosan vetjük, egyes fajták között egy-két hét különbséggel. Talajban nem válogat, tápanyag-, vízigénye nagy.
Ez a betekerés csak a fólia felhúzása előtt kivitelezhető értelmesen.
Egy-két kisebb szakadás nálam is van már a talajszinten, de ott még egy kis föld ráhúzásával is védhető.
A macska nálam is felszaladt a fóliára már az első években, azóta is ott van a körmei által otthagyott lyukak mintája, de nem okozott azóta sem semmi gondot...
Nekünk horganyzott acélcső a fóliaváz. Nem tekertük be semmivel, és az íveknél a fólia teljesen ép. Mint már írtam párszor, 3 évesnek árult, 2009-ben fölrakott fólia.
Szerencsére megúsztuk a tegnapelőtti vihart is, épen maradt a sátor. Szerintem az nagyon fontos, hogy a fólia mindenütt feszes legyen, akkor nem tud belekapni a szél, és persze rendesen be legyen ásva a széle. Föl se merül, hogy utólag ezzel-azzal tekergessük, nem lehet a fóliát annyira elemelni a váztól, hogy ez kivitelezhető legyen.
Pár helyen vannak a fólián kis szakadások, mert az egyik szomszéd macska fiatal korában a sátor tetején pihengetett, és nem mindig sikerült elég ügyesen felmásznia, a karmaival itt-ott megszurkálta, felhasogatta a fóliát. Szerencsére ezeken a helyeken se szakad tovább.
Azóta leszokott róla, nagyon meghízott, már nem tudna felmászni.
Ezt a szövettel betekerést én is alkalmaztam régebben, főleg hogy az én fóliavázam csille kötélpálya sodronykötélből van, és eleve nagyobb az esély arra, hogy égessen, főleg, hogy a korrózió miatt sötét színű is.
De azért ez igen munkás dolog, és sok rongyot igényel, mire mindent beteker az ember.
Aztán átálltam arra, hogy fehér papírszalaggal tekertem be, de az hamarosan elázott, szétszakadt, kipotyogott.
És mind a ruhaanyag, mind a papír egy idő után bealgásodik, penészedik, zöldül, feketedik, nem marad fehér.
Most már hagyom úgy ahogy van, és csodák csodája, nem érzékeny rá a fólia, az enyém már hetedik éves idén.
A múltkori szélvihar igaz már megtépte, de nem a bordáknál, hanem a homlokfelületen, amit erősen rángatott a szél. A fólián vannak éles hajtási vonalak, amellett hajlamos berepedni a fólia a sok rángatás hatására.
Ennek javítására viszont van már bevált módszerem, lécekkel keretet rögzítek a szakadás két oldalán, és egy fólia foltot rászorítok vékony lemezzel a keretre.
Vagy három éve volt már egy ilyen szakadásom a fólia túlsó végén, így javítva a mai napig tökéletes.
Íves felületen ez már nem alkalmazható, de szerencsére ott még bírja eddig.
Ha minden további fóliám ennyit fog bírni, elégedett leszek...
Igaz az enyém még csak tavaly készült és müa bordákkal, de a több éve foliázo ismerös tanácsára használt lepedöböl tépett csikokkal tekertem be.Vagy mert nem ért akkora szél,vagy a textil miatt meg nem "égett" folia jol birta a bordáknál.A vasalás helyett meg szegeltem ,,,
Ma kimertem nézni a kiskertbe. Hála égnek, hogy a váza egészben maradt, így csak új fóliát kell majd vennem. Ha jól tévedek, akkor ez volt a negyedik tele. Az is igaz, hogy a napsütötte részen már volt a dólián pár szépségtapasz, mert a második évben itt-ott kezdett foszladozni.