Én is kb. így szoktam vele lenni - a Losonci picit jobb, mint a Kősziklás, de egyikből sem érzek különösebb késztetést vásárolni, pedig pinot noir-ból komoly készletet tartok és fogy is nálunk bőven.
Ehhez persze, hozzá kell tenni, hogy a forrásaim egy része (pl. Nádas Borműhely, Szentesi, Házler) relatíve olcsó a piaci árához vagy értékéhez képest és/vagy metszőolló ellenében barterezzük.
Én kettőt kóstoltam a posztban szereplők közül. A Kősziklással egyetértek, a Losoncival nem. Utóbbi kicsivel jobb, mint a Kősziklás, de magam nem éreztem késztetést, hogy vegyek belőle még.
A Bencze pinók közül egy korábbit kóstoltam, de ott is gondolkodnom kellett, hogy miért emelték oly magasra az ítészek.
Én is szerettem az utóbbi évjáratokat, de alig vettem belőlük, mert a fejemben elképzelt (megfizethető) pinó azért más, és legfőképp jóval hosszabb érlelés után kerül piacra.
a 18-as Losonci Pinot a legszerethetőbb a valaha volt összes évjáratából. amíg volt belőle mindenki szerette és vette, fogyasztó, bolt és csúcsgasztro is.
Magyar bormesék mesés magyar borokFurmint Fülöp, a legkisebb királyfiAszú király három fia közül, a legkisebbik Furmint Fülöp. Nemes lelkű magyar fiú, nagy tettekre hivatott. Olykor előbújik belőle egy kis édes csibészség is ami persze nagyon jól áll neki. Aszú királyunknak köszönhetően szerte a világban ismerik, ám Furmint Fülöp nem elégedett meg az atyja által szerzett hírnevével, és egy szép februári napon úgy döntött, hogy önmagában, száraz borként is meghódítja a világot. Támogató otthonára ezen világhódító útján is számíthat, hiszen minden februárban nagy ünnepséggel köszöntik: hívei hírét viszik nemes értékeinek, sokszínűségének és délcegségének. A mi Furmint Fülöpünk még keresi az igazi útját, bár az már most is látszik, hogy nemes királyfiként több szerepben is tökéletesen megállja helyét. Sikerének egyik legfontosabb záloga a gondos neveltetés és iskolázás, hiszen remek adottságait, származásának erényeit ilyenkor tudja igazán kamatoztatni, megmutatni. A jól nevelt Furmint Fülöp barátsága hosszú évekre szól, érdemes bizalommal fordulni felé. Remek társaság akár édes, akár sós hangulatban vagyunk. A történetmesélő: Herczeg Ágnes borszakértő A rajzok megalkotója: Gyatyel-Antal Réka REKKA Illustrations#magyarbormesék#mesésmagyarborok#furmint#furmintfülöp#tokaj#tokaji#furmintfebruar#herczegagnes#rekkaillustrations#illusztrátor#bormese#bor#magyarbor414Munkácsi Árpád, Agnes Herczeg and 412 others6 Comments36 SharesLikeCommentShare
egyetértek. bár a kóstolás ugye szubjektív műfaj :)
a meleg évjárat gyümölcstónusa a Pinot esetén is szerethetőbbé, közérthetőbbé teheti a bort a kóstoló számára, főleg egy vaksorban szoktak kiugrani az ilyen borok.
szerintem az általánosítás, h a Pinot nem szereti a meleg éveket. pont az édes tónustól jönnek a magasabb értékelések. főleg borszakíró és fogyasztói közegben.
Az oké, hogy valaki elfogult, de ha már egyszer borszakírónak állt, legalább ne mutasson be extraklasszisnak szimplán eléggé rendben levő borokat.
A pinónak pedig nem feltétlen előny a meleg évjárat és/vagy a behízelgő, édeskés tónus, mint pl. Rácz Miklós Tamás boráról érdekes módon ez ki is derül a leírásból a figyelmetlen olvasó (és a szerző) számára.
ettől függetlenül ismét és sokadszorra elkövették azt hogy nem egyforma évjáratú borokat engednek össze, főleg ha egy extrém meleg év a 2018 borai is benne vannak, torzítják az eredményt. logikus hogy ott még az alapborok is jól szerepelnek. lehet így kóstolni csak összehasonlítani nem érdemes az együtt kóstolt borokat.
köszi a sok hosszú okfejtést és az időt amit rászántál! tanulságos végigolvasni őket.
1 gondolat jutott eszembe a fajták és azok milyenségének általánosítása kapcsán.
Sancerre és Puilly Fumé borvidékeken egy újkori sztereotípia, hogy korán szüretelt kissé éretlen szőlőből készítenek bort. Sajnos az ipari bortermelés térhódításával jött be ez a fajta savas, zöldes Sauvignon Blanc kép a borpiacra. Ezeken a borvidékeken korábban teljes érésben vagy akár botritiszes túlérésben szüretelt alapanyagból készültek telt nagytestű Sauvignonok egy teljesen más képet mutatva az elmúlt évtizedek unalmas de a WSET és MW gondolkodás által uralt borpiacon könnyebben beazonosítható boraihoz képest. Szerencsére azért készülnek a korábbi időszakot megidéző borok is több birtokon, így pl jobban érezhető a különbség Sancerre és Pouilly Fumé között! A mainstream boroknál gyakorlatilag lehetetlen vakon különbséget tenni a két borvidék techno borai között. Valamiért mégis két borvidék az egy folyó által is kettéválasztott terület.
Loire és Chenin Blanc ügyben hasonlókat tudnék írni.
a véleményem ezért az, hogy nem a fajták az okai a legtöbb problémának, hanem az emberek (egy része) akik dolgoznak velük.
Egyébként is érdekes pontokat ad, most éppen átesett a paci túloldalára.
Én pl. kedvelem Szentesi Józsi 2018-as alap pinóját (most is van belőle az alagsorban), de ezt az ömlengést mintha nem erről a borról írták volna, hanem egy ultraklasszis másikról.
Ezt a fajtafétist én újkori germanizmusnak tartom. Nem véletlen állt össze a filoxéra előtt többféle fajtából minden borvidék jellemző bora.
A másik meg az, hogy meg kéne barátkozni végre azzal a ténnyel: a nemes autochton fajtáink cukorgyűjtésre lettek szelektálva, mindig is maradékcukros borokat igyekeztek szűrni belőlük: furmint, hárs, kéknyelű de még a kadarka is mind mire lesz íze a cukra az egekben van. Lehet a kört négyszögesíteni, de akkor nem fog gurulni.
Lightos bort anno a dinkákból, szlankákból, lisztesekből, rakszőlőből szűrtek ezek voltak a "parasztborok" mert ezek mennyiséget termeltek, alkohol ritkán ment 11 felé, de nem is érdekelt senkit mert ezek a borok mint élelmiszer funkcionáltak, víz helyett...
Ambruséknál ha ennyire elmennek a savak, akkor lehet tényleg a vörös irányba kell kacsintani.
Ezeknél a jobb labanc rizlingeknél inkább a petrolban van a kockázat - pár hete sikerült kifognom egy olyat, amit kb. benzinkúton fejtettek át. :)
Két nappal később (odaadtam egy barátomnak) már állítólag erősen élvezhető volt, de nyitáskor megrázó, a párom nem is volt hajlandó fél decinél többet inni belőle.
El tudnék én adni annyi juhfarkot, ha lenne :) De ugye akinek nem takonyból van a gerince az nem nevezi át az olaszrizling-juhfark házasítását Iufark-ra amikor lebukik a pancsolással.
[Közben kiderült, hogy Benczétől nem is az Atlas, hanem a Mars pinót kóstolta, így javították a cikket. Ez a csodabor pedig nem 10 rugó, hanem 20, és azt is angol fontban fizetik érte, ha fizetik.]
Szegény J. Csaba feltehetőleg önkívületi állapotba került az elképesztően zseniális, magas képzőművészetet megjelenítő címkétől, így nem tudta rajta elolvasni, hogy mi is az.
Azért boldog lennél te (anyagilag), ha annyi juhfarkot eladtál volna az elmúlt 20 évben, mint amennyi Kopárt és Kopart a G. Attila, meg Royal küvét a B. Józsi bácsi.
Fehérben is fogyna a nemzetközi fajta (is), csak jót (is) kellene készíteni belőle.
Én mostanában kíváncsiságból megkóstoltam pár etyeki pince sárdonné és szovinyonblan produktumát. Nem támadt fel bennem a lelkesedés.
Na itt van a csapda :) Az, hogy a termelt volumen egy része eladható az nem azt jelenti, hogy az egésznek van piaca.
De ha el is fogy a bor azért ne feledkezzünk meg arról, hogy itt az átlag ex-cellar palackárakról van szó. Egészen más mértékben áramlik Chablis-ba a pénz mint mondjuk Etyekre, ahogy Bordeaux-ba is sok nagyságrenddel nagyobb bevétel csorog be mint Villányba.
Szóval persze, van piaca... szaréhugyé és csak részben.
No de ismétlem, Wachauban és környékén nem a híg, ízmentes citromlé a divat.
Tehát a világ - legalábbis borban - még nem hülyült meg, csak azok, akik itthon a csontszáraz, korán szüretelt, ráadásul k. drága "elegáns", "szerkezetivóknak ajánlott" tokaji furmintban látták a kitörési lehetőséget 10 évvel ezelőtt.
Egyébként az emberi elme csodákra képes - ha még sokat mondogatják, majd elhiszik az emberek, hogy a sörélesztő az egy új fajtajegy, vagy termőhelyi jellegzetesség.
És különben is, a reykjaviki homoszexuálisok tömegesen fogyasztják Bencze I. borait. :)
Miért ne lenne (hazai) piaca a nagyon jó chardonnay-nek vagy sauvignonnak? A jó hazai cab. sauvignonnak, franc-nak és merlot-nak is van piaca, sőt, még a rosszaknak is. Villány a magyar Bordeaux, sőt, a villányi mogulok havonta verik szanaszét a boraikkal a legjobb bordói satókat. :)
Közben a magyar kékfrankost egyesek szerint alig lehet eladni Magyarországon.
Ilyen alapon bőven lehetne Etyek is a magyar Chablis - ugyan miért lennének a fogyasztók patriótábbak fehérborban, mint vörösborban?
No a művalkesz folytatja a Bencze borok istenítését. Komolyan az, hogy Atlas Pinot-nál is söréleszőt érez illatban, mint a furmintnál plussz grapefruit a lecsengésben az Nekem nem pinot-s. Főleg nem közel 10 ropiért. Nálam, ha a hazai mezőnyt nézzük a Kúria alapja viszi a prímet, mert megvan benne minden, ami egy jó pinot-hoz kell. Csipkebogyó, avar, gombás illat/ízjegyek, légiesség és elegancia. Az is igaz, hogy talán még elfogult is vagyok vele mert többször lekóstoltam a vertikális sort. De nem értem, miért kell isteníteni az olyan borokat , amiben vmi abszólut nem oda illő hiba van. Lehet,gogy Én vagyok régimódi, de pl Nekem eszembe nem jutna ilyen borokról írni és méltatni a blogomon. Saját magamat járatnám le.
Azt is szoktam gyakran mondani, hogy ezen savszerkezetet fétisizáló, ízmentes, citromlé sztori mögött nem egy tudatos borászati koncepció van hanem egyszerűen ezt a stílust olcsóbb, egyszerűbb, kockázatmentesebb termelni nagyobb mennyiségben.
A mi cirka három hektárunkról lejön évente cirka 7-8 ezer palack bor. Ha rámennék erre a vékony, elegáns, citromlé vonalra akkor simán tudnék 15 ezer palackot is lehozni és már márciusban palackban lehetne a bor. Nem kell pöcsölni a borral egy bő évvel tovább, nem kell verejtékezni, hogy hogyan hozzuk ki gazdaságosra a rendszert és nem kell izgulni októberben, hogy milyen lesz az idő.
Egy feladat van... ki kell találni egy hihető dumát, hogy miért is csinálunk híg, aromaszegény, maró savú bort. Na... itt a megoldás. El kell hitetni a fogyasztókkal, kereskedőkkel, sommelierekkel, hogy ez a stílus a modern, civilizált stílus, hiszen lám-lám a fejlett nyugaton (Chablis, Wachau, stb) is mekkora királyság az ilyen bor. Ami persze nem igaz, de mindegy... a budapesti vevőnek erről úgy sincs fogalma sem.
