Igen. Vasziljev a kapus, Salamon Jeno, a "szekely csoda" hazatert, es mar irtam, hogy Oreskin az edzo... Apropo, az Istennek, sem tudok ramenni a magyar jegkorongra, asszem azota, amiota ezt a suket grafikat kitettek, nem tudsz segiteni?
Voltam hétvégén (ismét) Csíkban. Megnéztem, milyen egy március 15-i ünnepség Csíkszeredán. A végére nagyon sok ember gyűlt össze. Szívet melengető volt az az összetartás, amit érezni lehetett! Talán az ünnepségzáró székelyhimnusz volt a koronája a megemlékezésnek!
Nos átadtam Bartalis Jóskának az üzeneteket és tényleg nagyon örült neki. Valóban nem nyert felnőtt bajnokságot de ezüst többször is megvolt. Ő amúgy gyergyói, de Csíkszeredával ért el nagyobb sikereket. Beceneve egyébként nem Laji volt mint azt itt valaki korábban írta. Nem nagyon volt beceneve, de ha mégis akkor Csocsónak hívták.
Mellesleg ezekben a percekben játszák az utolsó bajnoki meccsüket Fehérváron a MAC ellen. Gondolom utána rengeteg sör na és a cigánypecsenye biztos (ez utóbbi a kedvence).
A himnuszhoz:
Benedek Elek: Hazánk Története, Történelmi olvasókönyv
A hadak útja
A monda emlegeti, hogy egy maroknyi sereg itt maradt a mai Székelyföldön: Csaba vezér, Attila fia hagyta itt azzal, hogy hírt visz az "otthon" maradt testvéreknek s visszajön újra elfoglalni Attila örökét. De mielőtt Csaba visszaindult Szittyaországba, áldoztak a tűznek, áldoztak a víznek, azután a levegőnek, végezetül a földnek. S megesküdtek mind a visszatérők Isten szabad ege alatt, hogy ha a székelyeket ellenség támadná, visszatérnek még a világ végéről is. Hírül viszi nekik a tűz, ha ez nem: a víz, ha a víz nem: a levegő, ha ez nem: a föld.
Háromszor tértek meg Csaba vitézei s verték szét a székelyek elleneit. De aztán telt, múlt az idő, Csaba nem jött vissza a magyar testvérekkel. Már rég por és hamu volt Csaba, amikor újra ellenség támadt a székelyekre. Hiába néztek Szittyaország felé, nem jött segítség. De halljatok csudát, mi történt. Amikor éppen az utolsó csatára készült a székely, éjnek éjszakáján világosodik az ég s ím, a csillagoknak fényes ragyogása közt megjelenik Csaba királyfi s nyomában a vitézek, akik sok száz esztndővel annak előtte háromszor verték széjjel a székelyek ellenségeit. Nem hagyta el a székelyeket az ő csillaguk, a Szaturnusz csillag. Hírül vitte a magas menyországba: bajba' van a székely!
-Fel, fel vitézek!- kiéltotta Csaba s ím fölkerekedének, a halott vitézek, végig száguldanak a csillagos ég boltozatján, sebes szélnél sebesebben, a gondolatnál is sebesebben s a székely határon, ahol az ég reáhajlik a hegyekre, leszállanak az égből. Rettentő rémület szállja meg az ellenséget láttára a hun vitézeknek, akik az égből szálltak le s nem hagyják a székely testvért nagy veszedelemben. Fut a tenger ellenség esze nélkül; nincs az a vitéz, aki megállani merjen, aki vissza is tekintsen. És halljátok, csodáljátok, Csaba és vitézei ismét fölszállanak a csillagos ég boltozatjára s visszaszáguldanak azon az úton, amerről jövének. Ragyogó fehér út verődik a paripák lába nyomán, amely el nem enyészik soha s megmarad örökkön örökké: a hadak útja ez. Ott ragyog az égen, csillagos estéken...
Harminc esztendeig tart a hunok uralma a mai magyar földön s négyszáz esztendő forog le az idők kerekén, amíg megjelennek a honfoglaló magyarok, hogy -a ma is élő hagyomány szerint- elfoglalják Attila örökét. Germán népek léptek a hunok nyomába, övék lett a mai Magyarország s a germánok mellett szarmaták és szlávok laktak e földön. Az egykori Dáciát a gepidák, Pannóniát a keleti gótok, a Dunán innen eső területet a herulok lepték el. Majd a longobárdok túnnek fel, később az avarok, s ez a hunokkal atyafi nép, melynek görög írók szerint, a nyelve is egy volt a hunok nyelvével, fölébe kerekedik az egymással versengő népeknek: 569-től kezdve az avar lett ura a mai magyar földnek.
Mintegy másfélszáz esztendeig tart az avarok uralma. Nem tudtak tartós egységú államot alkotni s a 805. esztendőben uralmoknak teljesen vége szakad. A germán eredetű frankok híres királya a későbbi császár, Nagy Károly, mérte rájuk a döntő csapást. Ő foglalta el földváraikat, gyűrűiket, hol rengeteg kincseiket őrizték.Közmondássá lett: elvesztek, mint az avarok, nem maradt semmi atyafiuk, örökösük.
A kilencedik század vége táján német, morva és bolgár nép az uralkodó a mai magyar földön s bár különböző szertartással, ezek már mind hívei valának a keresztény vallásnak. De e népek közül egyik sem tud egységes államot alkotni: ezt a nagyszerú hivatást a Gondviselés a magyarnak tartotta fenn.
Garrincha!
Úgy látszik, nem voltam eléggé világos: hokimeccs helyett és közben nem járok kocsmába!
Azt hiszem, ez nem azonos azzal, hogy megátalkodott kocsmakerülő lennék. A lányokat meg majd máskor mesélem el ;-)
Miután senki nem válszolt, válszolok saját magamnak. Ime a Hargita Népe cikke:
"Gyergyó harmadszorra bronzérmes
Hazai közönségük előtt, igazi hokiünnep keretében vehették át a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom játékosai a bronzérmeket. A felnőtt jégkorongbajnokság 3. helyért kiírt rájátszása gyergyói sikert hozott, a Progym 3–1-es összesítéssel nyerte a bronzcsatát. Gyergyó 1958 és 1999 után harmadszorra végzett a harmadik helyen.
A bronzérmes gyergyói csapat összetétele: Molnár Szabolcs, Máthé Csaba, Kari Loránd – kapuvédők; Góga Attila, Laczkó Attila, ifj. Basilides Tibor, Gál Csaba (csapatkapitány), Kertész Zoltán, Gergely Lehel, Domokos Ferenc, Ambrus Zoltán, Máthé István, Szőke László, Borsa Tamás, Farkas Csaba, Csíki Árpád, Koós Tibor, Köllő Csaba, Rusz Gábor, Keresztes Ödön, Kozma Lóránt, Lázár Zoltán, Vita Zsolt – mezőnyjátékosok. Edzők: Kémenes Balázs és Sólyom László. Orvosok: dr. Kovács Géza és Székely Imre
Szükség van az ünneplésre is
Gyönyörű ünnepséget szerveztek a Progym Apicom vezetői a csapatnak. Először Páll Ágnes menettáncosai korcsolyáztak be a nekünk oly kedves színekbe öltözve, és szép bemutató után valóban ünnepivé tették a bronzmérkőzést. Előbb még elbúcsúztatták Antal Zsoltot, akinek egészségi okokból kellett szegre akasztania korcsolyacipőjét, ezt követően a mintegy háromezer ember egy perc néma csenddel adózott Almási Géza egykori válogatott jégkorongozónk emlékének.
Ezután kigyúlt minden fényforrás, és megkezdődött az évezred első bronzcsatája – ahogy tréfásan a kollégákkal neveztük e sportszerű találkozót, amely végén még a bírókat is megtapsolta legkegyetlenebb bírájuk: a közönség. A mérkőzés alatt azt is meg kellett állapítanunk, hogy nem kis dolog úgy játszani a jelenlegi bukaresti diákokkal, hogy két szoros eredménnyel végződő mérkőzés egyikét el is veszítse a jelenlegi kiváló formába hozott gyergyószentmiklósi csapat.
Bevallom, megértem a fiúkat, hiszen annyi kemény edzés után látni-hallani akarták szurkolóikat, ünnepeltetni akarták magukat azért a bronzéremért, amiből már az idén fényesebb is lehetett volna, hiszen sem a Steaua, sem a Sportklub nem mutatott a bajnokság végén olyant, ami ellen ne lett volna ellenszere – a bírók „játéka nélkül" – a Kémenes–Sólyom edzőpárosnak. De ne legyünk telhetetlenek! A Sportklub sok mindenben a Steaua keze alá játszott, a végeredmény ismert. S mivel a végeredmény a lényeg, a gyergyószentmiklósiak ismét harmadikok. Ez akkor is szép teljesítmény, ha a rájátszás negyedik összecsapásán csak két dologért izgulhatott a közönség: hány gólt sikerül ütni a hősiesen, de mindössze két sorral játszó diákoknak, illetve György Jóska elfutásai egyike végén megszerzi-e az ellenfél szépítő gólját. (Nem rajta, Molnár és Máté parádés védésein múlott.)
Pan Eduard, a jégkorongszövetség titkára kupát adott át Gál Csaba csapatkapitánynak, Pál Árpád polgármester – az ünnepléshez nem illő rövid füttykoncert után – az érmeket akasztotta a fiúk nyakába. Utána jutott virág az ellenfélnek, a bíróknak, a hazai csapat tagjainak is.
Az ilyen sportesemények végén mondhatja az ember: gyönyörű sportág a jégkorong. Azok pedig, akik anyagilag a legtöbbel járultak hozzá a sikerekhez – a városi tanács döntése alapján a polgármesteri hivatal, az Apicom Kft. és a Ben-Com Mixt Kft. – elégedettek lehetnek: jó helyre adták a pénzt.
Bajna György
Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Sportul Studentesc 15–0 (5–0, 3–0, 7–0). Gólszerzők: Köllő és Csíki 2–2, Ambrus, Koós, Gál, Gergely, Laczkó, Szőke, Borsa, Máthé István, Farkas, Góga és Domokos. Büntetőpercek: 6–6. Játékvezetők: Dinu Mihai, Mâcu Gheorghe, Molnar Alexandru. A találkozó egykapus játékot hozott, a gyergyóiak akár nagyobb gólkülönbséggel is győzhettek volna, azonban ők inkább a közönségnek játszottak, és figyeltek arra is, hogy minél több játékosuk kerüljön fel a góllövők listájára.
A 3. helyért kiírt rájátszás összesített eredménye: Progym Apicom – Sportul Studentesc 3–1 (12:2, 3:2, 2:3 és 15:0).
A 2000/2001-es felnőtt jégkorongbajnokság végső rangsora: 1. Bukaresti Steaua, 2. Csíkszeredai Sportklub, 3. Gyergyószentmiklósi Progym Apicom, 4. Bukaresti Sportul Studentesc, 5. Dunărea Galati, 6. Bukaresti Rapid, 7. Sepsiszentgyörgyi HC."
Gratulálok a gyergyói legényeknek!
Aki akarja a SportKlub szerepléséről mondott szurkolói véleményeket elolvasni, az ide menjen:
http://stand.euroweb.hu/ujsag.asp?cim=Hargita%20NČpe&url=www.topnet.ro/hargitanepe/
Valamelyik este a Dunán beszéltek páran a döntőről. Elég letörtek voltak, meg tudom érteni.
Pofátlanság, hogy a nemzetközi szövetség nem szankcionálja "Romániát" /bár ez mint ország, maga is egy vicc/...
DRT, ne csüggedj, a székely találékonyság meg fogja oldani a Broblémát
Különben volt szurkolói találkozó Csíkban, egyöntet? vélemény volt az, hogy jöv?re nem állunk ki a dönt?re csak "A" osztályú bíráskodás (külföldi) mellett, ugyanakkor jellemz? módon senki sem nyújtotta be a lemondását, pedig egy ilyen csapatnak nem szabad másodiknak lenni...
- A gyerekek elmentek a válogatotba, mert nem akarjuk, hogy ógy kezdjük az évet, hogy tele vagyunk eltltottakkal, sajnos...
"...a pályán lev? többségében MAGYAR román válogatott játékosait, szelíd cigányozással fogadták... "
Ezt már többen kifogásoltuk itt is és más fórumokon is. Azok akik ezt tették, azok sötét bunkók voltak. Mi keményen elhatároltuk/elhatároljuk magunkat az ilyen senkiháziaktól. (Látod sikerült trágár szavak nélkül reagálnom erre a témára, pedig a kisértés megvolt!)
Előbb már bevallottad, hogy a hoki iránti tiszteletből korán abbahagytad a játékot. Most azt is bevallod, hogy még kocsmába sem jársz. Legközelebb nehogy a csajokról való lemondásodról számolj be nekünk! Sokkoltál, haver! ;-)
Egy "majdnem" csikszeredai vonatkozású hír az is, hogy tegnap este volt Gyergyón a Gyergyószentmiklósi Progym Apicom – Bukaresti Sportul Studentesc bronzcsata 4. meccse. A székely csapat jelenleg 2-1-re vezet, ha nyertek tegnap este (nem találom sehol az eredményt: segítség, help, hilfe!), akkor Székelyföldön marad a bronzérem. Az esetleges (remélhetőleg azonban nem) 5. meccs is Gyergyón lesz, így jól néz ki a dolog a székely fiúknak.
"Mivel a hokihoz nem értek igazán..." Ez így nem teljes. a székelyföldi viszonyokhoz, a régió földrajzához, az itteni emberek lelkivilágához sem ért. Amint az a cikkből kivehető, az úriember főleg a piáláshoz ért, és amint az kiderül, a kocsmákban szedi az információit. Olyanok is. Akinek meg a 7-8 ezres lélekszámú gyergyói falvak apró településnek számítanak, annak Debrecen valószínüleg csak falu.
Legalább a Viszkis könyveit elolvashatta volna... Hátha egy kicsit művelődik... Mellékesen a fentebb nevezett úriember soha sem volt egy jó hokis, egyetlen valamirevalü itteni csapatba sem tudott bekerülni. Erről ennyit.
Mellesleg én tényleg csíkban született, csíkban élő gyergyói vagyok, (ui. gyermekkoromat anyám szülőfalujában töltöttem), nekem ne magyarázza el a székelyföldi hokit az, aki hokimeccsen azzal szórakozik, hogy kocsmába megy. Nem azért, én is megiszom, de csak szerre. Persze, hogy van rivalizálás a két csapat között. Az lenne a csoda, ha nem lenne. Hisz a remeteiek pl. - hoki nélkül is - azt tartják a csomafalviakról, hogy olyan ravaszak, hogy alig lehet kitolni velük. Ebből viszont azt a következtetést levonni, hogy mindenki utál mindenkit... hát ezt inkább nem minősítem.