A vastag, erős ágak levágásánál nincs ilyen probléma, mert jól ellentart a fűrész erejének.
Azelőtt csak a karos ollót használtam, de azzal a túl magas ágakat nem lehetett elérni, ezért vettem a toldható nyelű fűrész.
A tapasztalatom az, hogy minél magasabban, a törzstől minél távolabbi ágakat vág az ember, annál nagyobb a vágott ág belengése fűrészelés közben.
Amit persze lehet ügyesen ellensúlyozni, ha az ember igyekszik a fűrészt mindig ellenütemben mozgatni az ág lengésével, de ez nagy ügyességet kíván.
Ráadásul a lengő ágon a vágásfelület iránya is ütemesen változik, amit a penge nem tud jól követni, ezért be-beszorul egy egy pillanatra.
Aztán van, hogy a műanyagnyél már nem bírja a penge ütemes csavargatását, és behasad a penge mellett.
Meglehet, az is segíthet ennek elkerülésében, ha a pengét nem toljuk ütközésig a nyélig, és így a hajlítást fel tudja venni maga a penge rugalmassága anélkül, hogy a töve nagyon megfeszülne.
Mondjuk a fürészelés azzal kezdődik hogy kimókolom merre húz majd a levágott ág, és még az átfűrészelés előtt bevágom alulról hogy ne szakítsa ki a háncsot...stb.
Persze, mindíg belefut a dolgozó valamibe, na ilyenkor vesd össze, hogy a tizenezer árú vagy ez ment tönkre.
Ez az olcsó nekem is megvan, de hosszabbítószárral történő néhány használat után a nyél berepedt, feltehetően fűrészelés közben kissé beragadt a fűrész, az ág meg az erőhatásoktól belengett, és a megtekeredett penge megroppantotta a nyelet...
A lejárt idejű magokból többet vetek el, ha sok kel ki, ritkítok.
Padlizsánt simán kiszórom egy sorba amikor a gaz is nő már, és a letermett borső helyébe szétpalántázom. Igaz nem korán, de mindíg sokat terem. Egészen a fagyokig.
Jellemzően padlizsánkrém készül belőle és megy a fagyasztóba, egész évben jut a pirítósra stb.
A vadászati kiállítással együtt volt az OMÉK, ott osztogattak magokat, onnan van paprika és paradicsom mag (meg egy csomó nem is tudom micsoda...) ezeket tettem palántának tegnap.
Inkább azzal szokott baj lenni, hogy egy csomóban több nö ki, és egyiket-másikat így mégis elvágom. De nekem nem olyan nagyok. Talán akkorák, mint azok az egész fiatal répák, amiket csomóba kötve szoktak árulni.
Biztos nem lesz népszerű :) de egy kedvencem ez az olcsó.
Előnyös hogy hajlított, inkább húzóra dolgozik (nem nyaklik meg ügyetlenebb toláskor) , jó állású a fogója, a nyél üreges, bármilyen toldást nagyon egyszerű bele applikálni. Rá tudom tenni a 3 m-es teleszkópost, meg a sima felmosónyelet is, vagy egy egyszerű bodzabotot... Lenttről hosszabb nyél, felmászva ügyesebb a rövidebb.
Két éve használom, nem lett tompa. Ha nagynak találnám a pengét hát nem sajnálnám leflexelni amilyenre csak akarom, de jó így is. 10 centis ág nem akadály.
A Lőve rávágós metszóolló nekem is bevált. Strapabíró, szépen vág, szeretem, pedig van mellette más pedigrés is.
Ezek jóval hosszabbak. Hosszabbak, mint egy sárgarépa.
Amit írsz, azt a longiflorával meg lehet csinálni. A jalapa beszakad. Mellette lenyomom az ásót, és nem billen ki. Próbálok mélyebbre ásni, ott is lenyomom, és nem.
Nem értem, miért nehéz kiemelni; mellette lenyomod az ásót és kibillented. Föképp az ilyen magától keltek közvetlenül a fölszín alatt vannak. Én elötte le szoktam vágni a lombját, csak egy kis csonkot hagyok, hogy lássam hogy hol van. De az én répáim nem nagyobbak 10-15 cm-nél. Ami annál kisebb, nem telelát, hanem kiszárad. Én is csak tiszta színüeket tartok: pirosat, lilát fehéret és sárgát.
Én semminek se tudom a nevét: nincs nekik, de nem vagyok elégedetlen se az ollóval, se a fürésszel, se az ágvágóval. Csak a láncfürésszel szoktam átkozódni, pedig ez már a harmadik.
A paprikát a mai napon elvetettem. Ebböl az alkalomból elökerültek a tavalyi zacsik: akkor sokkal több féle volt. Most csak három.
Szerintem a mai árak mellett "közönséges" magok esetén is megérné társulni, mert én egy zacsiból évente csak gyök kettö magot használok el, a lejártakat meg nem merem elvetni, mert mire végleg kiderül, hogy nem kel ki, addigra már késö az újravetéshez, így a többségüket megeszi a fene. Ezért elhatároztam, hogy csak kicsírázott magokat vetek el, hogy pontosan tudjam, hogy hány növényem van, de épp az ilyen viszonylag nagy magok, mint a dinnye meg a cukkini, meg tökfélék sehogy se akarnak csírázni, hanem ilyen pép lesz belölük, ha sokáig áznak.
A palántáknak is hihetetlen ára van errefelé, úgyhogy méginkább nincs más hátra, mint saját magunknak nevelni.
A tavalyi dinnyemagok még jók az idén is? És saját dinnyéböl fogott mag kikel és terem is?
Úgy emlékszem, a padlizsán is nagyon lassan fejlödik; azt is most kell már vetni?
Mi több éve nyúzunk egy CT-32PRO típust. Nem roncsol, könnyű vele dolgozni. Egy kicsit ugyan hosszú a fűrészlapja, ezért tavaly vásároltunk egy kisebb összecsukható fiskarst. Alig használtuk, és már meghajolt a lapja.
Én is az olcsó kovácsolt ollókat szeretem. Erős a rugójuk, ha mégis tönkremegy vagy elugrik, lehet kapni pótrugót. A pengék zárja nem csípi be az ember kezét, mert csak egy bőrgyűrű a markolat alján. Jól is vágnak.
És persze az sem hátrány, hogy olcsó, kisebb veszteség, ha véletlenül komposztálódik vagy kétméteres körön belül nyomtalanul felszívódik. De mivel ezeknek a nyele piros vagy narancssárga, valamivel ez ritkábban fordul elő, mint egyéb, terepszínű típusokkal.
Az ágvágónk valami nagyáruházi noname darab, kiválóan vág. Az elődje, egy hasonló kaliberű, más színű példány, aminek eltört a nyele, csúnyán, roncsolva vágott. Drágábbat egyelőre nem veszünk, mert a mostani kiváló.
Jó fűrész nekem se jönne rosszul, ami van, azzal nem tudok szépen vágni. Szerencsére a férjem nagyon szereti a kis akkus Stihl fűrészét, így szórakozásból is levágja vele, amit éppen kell. Azzal gyönyörűen lehet fát metszeni.
Fiskars kis kézi fűrész (az amelyiknek be lehet húzni a pengéjét) nem nagy szám. El tudnék képzelni jobbat is. A metszőollóikat szeretem, kicsi a kezem ennek megfelelőt vettünk, dolgozik már vagy 8 éve. Előtte Felco volt, jó drága, egy szezont bírt. A férjem olcsó kovácsolt ollókkal dolgozik, van egy ami már a régi kertünkben is megvolt, azaz minimum 30 éves.
Ágvágónk nem túl jó, tavaly elhajlott a pengéje, pedig azt hittem minőséget vettem.
Nekem van fiskars karos ágvágóm. Szerintem jobb a reklámja, mint a termék. Sok benne a műanyag, a pengéje meg rideg. Néhány éve mol-os pontgyűjtő keretében vettem.
Ágvágó fűrészem Felco van (talán felco 630), de alig használtam még, mert a fiatal fákat karos ágvágóval vagy metszőollóval vágom. Jól fűrészel, de tartósságáról nem tudok nyilatkozni.
Metszőollóm lőwe 11, jó minőség, de vastag ágakra nem való, inkább a szőlő a pályája, illetve fáknál is jó, ha van mellette karos olló.
Ágvágóm van egy lőwe 20100-as. Jó minőség, az 1 méteres karral jól lehet dolgozni, könnyű. Magasra felérek vele.
Neten rendeltem, a vágófej lehetne nagyobb. Két szezon alatt szintén nem tudok a tartósságáról mit mondani. Keveset használtam.
Kukker karos olló tetszett, sok profinál azt látni, de az már két éve is drága volt, most meg döbbenet (55-60ezer). Ha jól emlékszem, akkor 40 körül volt.
Meglátjuk, hogy fognak áttelelni, mert ugye sose lehet tudni. Magom is van, szép nagyok, arról is könnyű nevelni, és postázhatók is, ha a találkozót nem sikerül összehozni.
Csererépát nem kérnék. A kiásott fél répákat eltettem, ha megmarad, lesz, és pár magot is raktam el, meg potyogott is szét. Az összes tövem piros volt, így lehet reménykedni, hogy az utódok is olyanok lesznek, nem valami cirmos vacak.
Nagyon laza volt a föld, tiszta homok, de a répa meg nagyon hosszú.
Nálam van több fajta japánbirs. Abból, amelyik nem cseresznyényi birseket terem régebben főztem birsalmasajtot. Felveszi a versenyt a rendes birsből főzöttel, rengeteg benne a pektin. Könnyű is főzni, mert nem kell pucolgatni csak az esetleges rossz részeket, de az nem jellemző hogy lenne. Az egészben főzött birsből egyben kiemelhető a magház. Leszoktam róla, ahogy korosodunk egyre kevesebb édességet eszünk.
Ezt a Cido-t én is nézegettem már, mert az előző lakhelyen volt japánbirs, és legfőbb ápolása a szorgalmas irtás volt. Ugyanis még a szomszédnál is előjött, de nem szerette, mert szúr. Annak kevés, de gusztusosan kinéző termése fejlődött. Egyszer tettem egyet a gyümölcslevesbe, mert a körte, ami a fő alkotórész volt, nagyon jellegtelen, savhiányos gyümölcs volt. Na, hát attól az egy szem japánbirstől olyan savanyú lett egy fazéknyi leves, hogy felmarta volna a járdát, ha ráöntöm.
Nem tudom, ez a nemes változat mennyivel szelídebb. Ha valakinek van tapasztalata, érdekelne.
A Cydorát ne keverjük vele, az az igazi birs egy fajtája.
Minden évben fölásom a helyüket, így egy szezon alatt nem tud annyira letömörödni. Vannak a nagy, régi répák, legalább 1 kilo darabja, azok könnyen följönnek. A többiek meg kicsik, azévben magról kelt példányok, nincs igazán hova tenni öket. Bár már ideje lenne lassan lecserélni az öregeket. Ha beszakad a vége, azt se nagyon bánja, úgyis áttelel. Villával ások különben, máshogy a Cannát se tudnám fölszedni. Azt sokkal nehezebb, mert nem tudni pontosan, hogy hol van.
Hogy a csudába tudod épségben kiásni a Mirabilis hosszú répáit, ráadásul a Te agyagodból?
Ha éppen van olyanom, mindig igyekszem kiásni, de a gyökér vége mindig elvágódik vagy beszakad, homokon is. A Mirabilis longiflorával nincs gond, annak rövidebb, kövér répái vannak, évek óta teleltetem, de a jalapa nem megy.
Nagyon szépen köszönjük a fölajánlást; talán itt gazdagabb táptalajra talál; a csere-bere topicot évek óta szinte egyedül tartom életben. Bár, hogy életben tartom, az erös túlzás.
A táblázatból ugyan nincs szükségem semmire, macskát se kérek; van elég, de nagyon szívesen fölajánlanék 1-2 láda Canna indica rhysomat, Iris rhysomat és -kicsit késöbb- ipari mennyiségü molyhos madárhúrt. Dekoratív, szapora, teljesen igénytelen sziklakerti talajtakaró. Mirabilis jalapa répákat is tudok adni az üres hely betöltésére.
Pár éve egy színvonalas kertészeti újságban is olvastam a tarhonya ültetéséről, azt hittem, csak a rossz fordításról és a lektorálás hiányáról volt szó. Itt idéztem is annak idején:
