Van 2db F3 vázad, az egyikbe Fortét töltök neked, a másikba pedig egy mostani filmet pl. Foma400 –at, ha elfényképezted mindkét filmet én hívom elő, és nem fogod tudni melyikbe milyen film van. Másképp fogsz rájuk fényképezni? Másféle képek fognak születni?
Ha előhívjuk a két filmet nem tudod majd megkülönböztetni, azok a képek amik Fortéra készültek értékesebbek lesznek?
"Ez itt a fotózás egyfajta szentélye kéne hogy legyen"
Én is így gondolom. Pont ezért nem értem, hogy miért nincs soha fotó.
"Miért fordul át ez személyeskedésbe, becsmérlésbe és egyéb negatív megnyilvánulásokba?"
Azért, mert a nincs olyan, hogy "fotózás". Ez egy összetett dolog millió alkotóelemmel céllal és funkcióval, megéléssel, fontossági sorrendekkel, és mindenki számára mást jelent, mindenki számára más alkotóelem fontosabb, mindenki mást ért fotózás alatt és mást él meg fotózás címén.
Azonban itt általában nagyon hasonló a kemény mag hozzáállása, és egyszerűen nem tudnak mit kezdeni olyanokkal, akiknek a "fotózása" (mindent beleértve) teljesen más, mint az övék, és innentől kezdve azt hiszik, hogy az a rossz, az övék pedig a jó. Gyakorlatilag a más jellegű fotózási szemlélettel szembeni totális intolerancia eredményezi a puskaporos légkört. De ez nem csak fotós fórumokon van így, hanem más szakfórumokon is (sőt külföldön is). Egy ilyen csoportban általában kiszelektálódik egy uralkodó gondolkodásmód és hozzáállás, azok lesznek többségben (vigül már kizárólag), akik ezt képviselik, akik ebben egyetértenek (hiszen, aki nem úgy gondolkodik, az nem érzi a fórumon jól magát), és mikor kialakult egy egységes szemlélet, akkor nem tudnak mit kezdeni egy olyannal, vagy többel, aki ugyanannak a témakörnek egy teljesen más oldalát képviseli, vagy onnan közelíti meg.
Az ilyen helyzetekről az a pszichológiai kísérlet jut eszembe, mikor megépítették egy kis városka makettjét, templommal, iskolával, házzal, fával stb, és megmutatták minden irányból 5-6 éves gyerekeknek, jó sokszor és jó sokáig, míg azt nem látták, hogy jól kiismerik. Utána beállították őket az egyik oldalra, a másik oldalra meg udaültettek egy plüssmacit. Megkérték a gyerekeket, hogy rajzolják le, hogy mit lát a maci. De az ennyi idős gyerekek kivétel nélkül azt rajzolták le, ahogy ők látják. Hiába mondták, hogy a maci által látott várost rajzolják le. Ennyi idősen még nem képesek felfogni, hogy ugyanaz másnak teljesen mást jelent, mást lát, máshogy értelmezi. Csak azt tudják elképzelni valóságosnak, ahogy ők látják. Ez történik itt is.
Ez itt a fotózás egyfajta szentélye kéne hogy legyen, egymás segítése, élmények megosztása, kudarcok elmesélése okulásra, ésatöbbi.
Miért fordul át ez személyeskedésbe, becsmérlésbe és egyéb negatív megnyilvánulásokba?
Mi ennek az értelme? Kinek jó ez? Ide úgy látom értelmes felnőtt emberek járnak, nem facebookos hülyegyerekek, akik annyit értenek a világból, hogy Krisztina Ronaldo az isten.
Nem lehetne, hogy saját érdekében (is) mindenki picit lassítana? Mindenkinek csak olyat kéne írnia, ami őt magát sem bántaná, ha neki írná valaki. Nem?
"Én amikor lejárt filmre fotóztam, inkább aggodalmat éreztem nem egy nagy flesst."
Nyilván ez attól függ, hogy mit csinálsz, mit tud az adott lejárt film, és megengedhető e, hogy lejárt filmre fotózz, mert pld megismételhető a dolog. Ha pld tudom, hogy egy speciális textúrát hoz létre egy régi film, aminek van egy sajátos hatása, de hordozza a kockázatot, hogy esetleg "túl rossz lesz", vagy más baj lesz vele, akkor ojan dolgokat fotózom, amiket egyfelől meg lehet ismételni (pld középületek, romos épületek, olyan helyszínek, amikhez illik ez az "effekt"). Ha nem jók, akkor nem nagy kár érte, vagy esetleg másik filmmel vissza lehet menni. Ha jók, akkor lesznek érdekes képem ezekről a témákról. De pld, ha valami különös és megismételhetetlen dolgok kell fotózni, akkor nyilvánvalóan kell a megbízható film. Én pld most fogok menni egy olyan helyre fotózni, ahová több lépcsőn keresztül sikerült engedélyt szereznem, hogy bejuthassak és fotózhassak, és oda természeresen én is Tmaxot fogok vinni, hiszen azoknak a képeknek jól kell sikerülnie, nem lehet kockáztatni.
A minőségbeli különbség csak érintőleges volt, nem hinném, hogy ebből lesz a téma. Csak a tisztán látás miatt említettem. Remélem elfér a sok maszlag között.
Én amikor lejárt filmre fotóztam, inkább aggodalmat éreztem nem egy nagy flesst. Ezzel szemben ha betöltök egy tmax 400 tekercset nyugodt vagyok e téren. Amúgy teljesen értem, hogy kifejezed önmagad a fortéval, meg csúcs a tudat de ha ezt valaki másképp látja, akkor felesleges győzködni. Remélem lassan ki lesz tárgyalva ez a forte téma.
"Figyelj, nem kell bizonyos hatásokhoz, lejárt film, nagyon sokféle hatást, friss filmmel is le lehet játszani"
Igen, le lehet játszani. De nem a hatás a lényeg, hanem az, hogy lejárt filmmel csinálod. Ez az a különbség, ami totális módon talál teljesen süket fülekre itt sajnos.
(Én photoshopban bármit megcsinálok. Létrehozom neked az összes létező hibát vagy hatást, ami filmmel megtörténhet. Nem tudsz olyan mondani, amit nem tudok megcsinálni. De nem az a lényeg, hogy a végén, hogy néz ki, hanem az, hogy valóban régi film, és nem csak "olyan".
"Ezt kéne valahogy megértened."
nem. Szerintem neked kéne dolgokat megértened, amiket sajnos nem fogsz, és ez egészen biztos.
" azt olyan szinten le lehet másolni, hogy szerintem szemre nem is fog különbözni."
Hát szerintem az analóg nem visszalépés, hanem egyfajta út, kinek tetszik kinek nem. Hogy melyik technikával lehet jobb minőséget elérni, azt ha kérhetném ne itt beszéljük meg.
Figyelj, nem kell bizonyos hatásokhoz, lejárt film, nagyon sokféle hatást, friss filmmel is le lehet játszani, amit a film / hívás ad az egy paramétersor, egy adott paramétersort ugyanúgy elő lehet állítani friss filmre is. Ha foltos a film, mert az emulzió avulása nem teljesen egyenletes a filmtekercs egészében, talán azt a legnehezebb előállítani, de többit szinte ugyanúgy elő lehet. Ezt kéne valahogy megértened. Ha van egy olyan film / hívásod ami nagyon tetszik neked azt olyan szinten le lehet másolni, hogy szerintem szemre nem is fog különbözni.
A zónarendszer átbeszélésére hoztam létre ezt a fórumot 2008 év végén. Amit a zónarendszer használatával elérhetsz, az nem csak egyféle tökéletes kép. Hanem elég sokféle, sőt technikailag tökéletlen képet is létre lehet hozni vele ha ez a cél. Csak ismerni kell a folyamatokat…
megint az a rohadt ilyen technika vs olyan technika, ilyen végeredmény vs olyan végeredmény. Megint nem foglalkozik senki a digitális vs filmes fotózás érzése, megélése, élménye. Totális materializmus (Marx elszégyelhetné magát), ami itt megy. Én pld nem a minőség, tecnikai kihívás, haladás vagy visszalépés miatt fotózom filmre (mikor arra fotózom), hanem az élmény miatt, amit érzek onnantól kezdve, hogy kitalálom, mit fogok fotózni, milyen géppel, mikor és hogyan, egészen addig, míg el nem készül, elő nem lesz hívva és meg nem látom. Ennek a folyamatnak van egy szépsége, egy materiálisan és racionálisan nem meghatározható szépsége, ami nem felbontás, nem anyag, nem technikai haladás, nem analóg, nem digitális, hanem megélés. Annak sajnos nincs mértékegysége, úgyhogy itt nem egy jó beszédtéma.
Egyébként, mikor itt posztoltam a régi fortepan filmet, ami foltos lett a papírtól, írtak nekem olyanok, akik látták, hogy kéne nekik belőle, mert teljesen beleszerettek a textúrába, amit ez a hibás film hozzáad egy-egy képhez. Sőt egyenesen gyönyörűnek találják. Ilyen is van. Itt meg menne a kukába, vagy filmfűzést gyakoroltatni tanulóknak. Más meg képes külföldről ideszervezni valakit, hogy adjak, és az elvigye neki, mert alig várja már, hogy erre fotózhasson.
Ugyanis léteznek olyan emberek, akik bizony látják ebben is a szépséget, mert van benne:
Ha nem azt látod viszont a képeiden, -a digitális nyomatokra, meg a fotókönyvre gondolok első sorban, amit említettél- akkor az sikertelenség. Ez nem a rendszer hibája.
Ma jobbat lehet nyomtatni, mint nagyítani, de nem is a jobb, rosszabb a lényeg, mert ez parttalan okoskodásba torkolna, hanem az, hogy nem ezen múlik a jó kép.
Egyébként, ha utánajársz, meg fogsz lepődni hol tart a nyomtatás. Az ezüstalapú anyagokat nem nagyon fejlesztik már, annál inkább a festékest.
Miért ne lehetnél magasztos? Én szeretem, ha az emberek kimutatják az érzelmeiket, főleg az örömüket. A CD-LP analógiában is a zene a lényeg, nem a hordozó.
Nem, az előző kérdést most érted félre, nem ártó szándékkal íródott. Azért kérdeztem, mert jómagam határozott vissza lépésnek látom az analóg technikát! Mondom ezt úgy, hogy gyakorlatilag másra se fényképezek már. Kivéve egy kis nex gépet, aminek egyre hitványabb feladatokat adok. Lényegesen több jó képem született anno digire, mint most analógra és nem látom jobbnak a 645-ös mamiyám képeit mint egy 5dmk2-50 1.4 usm páros produktumát. Ha a megfontoltságot értetted előre lépésnek, azt aláírom.
Tökéletesen egyetértünk. De! Ócsárlás, ellenségkép? Enyhén túlreagálod, amit írtam.
Hat-hét éve fotózom, végig digitálissal, zömmel tájképeket. Magamnak, mert nekem örömet adott (és ad).
Nem versenyzek senkivel. Eszembe se jut kiállítást szervezni a képeimből, tehát semmiféle sikertelenség nem ér. Mondjuk attól eltekintve, amikor odakint a kijelzőn valami tök jól néz ki, aztán hazajövök, itt bent pedig feltöltöm a gépre, és a monitoron nézve látom meg, hogy valójában egy igazán semmitmondó képet sikerült alkotnom:))
Csak eljutottam arra a pontra, hogy SZÁMOMRA ez személytelenné vált. Belefásultam/beleuntam a csúszkák húzogatásába. És hát bevallom, el is kényelmesített.
Az analógnál sokkal jobban rá vagyok kényszerítve a tanulásra, és sokkal jobban is vonz a hangulat, az érzés, ami ezt a világot körülveszi. Kicsit visszakacsintás az ősök felé. De ezt Neked, mint komoly filmes múlttal rendelkező fotósnak inkább nem is magyarázom.
Szóval egyáltalán nem nézem le a digitális világot.
Nekem is rengeteg CD-m van. Roger Waters sem komponált egy bé verziót erre a hanghordozóra, de mégiscsak az az igazi, amikor felteszem a Dark Side Of The Moon vinylt.
Dicséretes dolog, ha tudatosabban fényképezel, mint eddig. Ha ugyanolyan tudatosan használod a digitális technikát, megismered, megtanulod a lehetőségeit, azzal is pont olyan képet tudsz készíteni, vagy jobbat, mint filmmel.
Nincs digitális meg analóg fényképezés, fényképezés csak egy van, legfeljebb az eszközök mások. Nagyon nagy butaság szekértáborokban gondolkodni. A fényképész képekben gondolkodik. Persze nem szokatlan dolog, ha az ember a sikertelensége okán ellenségképet generál magának.
A kép az szellemi termék, azoknak a gondolatoknak a megjelenítése, amik a kép készítőjét foglalkoztatják, amit ebből meg akar, meg tud jeleníteni. Innentől kezdve mindegy, hogy az ujjaddal rajzolod a homokba, festékszóróval firkálod a falra, nagyítod, vagy nyomtatod. Ha nincs mondanivalód, akkor az filmre fotózva, fényérzékeny papírra nagyítva sem érdekel senkit.
Ha megtanulsz helyesen exponálni, pontosan hívni a filmet, akkor éred el azt a szintet, amit egy ügyesen elsütött digitális gép a nyers fájljával, azaz a zérót, felállhatsz a startvonalra.
Kétségtelen, hogy digitális géppel a kezedben nem kell azon agyalni milyen filmet is fűzzél be.
Ha akarod színes, ha akarod monokróm képet készíthetsz, a szemcse sem szúrja a szemed, és nem kell az érzékenységen sem töprengeni.
Már csak az a kérdés ezek előnyök vagy hátrányok? Előny, vagy hátrány, hogy tetszés szerint konvertálhatsz át egy RAW állományt, és annyiszor ismételheted, ahányszor csak akarod?
Én már elég régen fényképezek filmre, most és éppen ezzel játszom, nagyon nagy boldogságban, és nyugalomban, ennek ellenére nem ócsárolom a digitális technikát, örülök, hogy azt is használhatom, legalább olyan nagy örömmel nyúlok ahhoz is.
Ha majd mind a kettőt megismerted kellő mélységben, belátod, hogy nincs köztük különbség.
Jaj, bocsánat, most már értem az előző kérdést is. Önző módon magamból indultam ki.
Előrelépésnek én élem meg ezt a váltást, másoknak ez nyilván butaság.
Csináltattam, készíttettem, tehát nem én nyomtattam. Biztos nem olyan mélységben, mint egy igazi profi, de kezelem a photoshopot.
Akkor úgy pontosítanék, hogy azokhoz a kezdőkhöz szóltam az első hozzászólásomban, akiket vonz a filmes fotózás és akkor elnézést a digitális világ kedvelőitől.
A digitális képfeldolgozáshoz értesz? Ismered a logikáját? Milyen grafikai szoftverekkel dolgozol?
Nyomtatni tudsz? Milyen nyomtatóval, milyen papírra, milyen tintával nyomtattál?
Ha az analóg fényképezés előrelépés a digitálishoz képest, akkor Sebastiao Salgado, Steve McCurry, Korniss Péter, Eifert János, -és ide még be lehetne írni sok százezer nevet - visszalépett, elbutult, vagy igénytelenebb lett?
Abban, hogy mennyivel tudatosabban kell mindent csinálni. Nem elég az élőképet meg a hisztogramot nézni, itt már a film kiválasztásán is el kell gondolkodni. Hát még a híváson és a nagyításon.
Csináltattam papírképeket és készíttettem anno én is egy könyvet magamnak a jobban sikerült digitális képeim közül, de mikor megláttam a Nándi által készített 18x24 meg 20x30-as nagyításokat, akkor bizony megakadt bennem a levegő. Egy pillanat alatt megértettem, hogy tulajdonképpen világ életemben ezt szerettem volna, csak sose volt önbizalmam hozzá (gondoltam, hogy ilyesmit csakis a kiválasztottak tudhatnak), meg anyagilag is szerények voltak a lehetőségeim. Utóbbi sajnos most is így van, ezért aztán erősen limitálva vagyok, de nem is baj, nem kell ellőni 200 képet, amiből lesz majd 20 jó, hanem csak huszat, amiből majd csak lesz valami.
„nekem olyan amit csinálsz mintha a forma 1-el akarnál kihúzni egy tankot a sárból a mezőn, vörös szűrő és közben még jó sok zöld, he?
elismerem hogy néha az elméleti lehetetlenségek elleni szélmalomharc visz előre, de akkor egy másik hasonlat: ez olyan mint a katonák álma, a bombázó ami át tud alakulni tengeralattjáróvá, az nem sikerült még”
- Szia! Még most sem értem, már miért lenne olyan. Ki jelentette ki, és véste kőtáblába, ha vörös szűrőt használunk, akkor a zöld témarészleteknek szénfeketéknek kellene lenniük? Miért gondolod azt, hogy ez így van, vagy így kellene lennie. De hangsúlyozom ez is csak egy példa, beszélhetnénk piros almáról és narancs szűrőről is.
Bármilyen színű témarészlethez, bármilyen szűrőt lehet használni, a lényeg, hogy felvétel előtt ki lehet mérni, melyik témarészlet milyen árnyalatban fog megjelenni egy alap nagyítás során. És természetesen nagyításnál is lehet variálni a tónusokon.
És egyben válaszolok igazából több dologra mert nehézkes minden mondatot külön bemásolni hogy mire írok,.. stb
szóval amikor vörös szűrővel fényképeztem jó régen, egy olyat hogy volt benne sok zöld, ez még egy nikonnal volt kb öntudatlanul, kisfilmre, és persze az eget akartam elsősorban szűrőzni, és persze számítottam rá hogy a zöldeknek kb annyi lesz, de annyira annyi is lett hogy teljesen
nem zónamértem meg ilyenek, de az után nem is próbálkozom hasonlóval, használjunk mindent arra amire való, és azért ritka hogy a 2 dolog olyan rohadt fontos egyszerre (ég és zöld)
elméletileg érdekel, majd ha ráérek utánanézek Dulovitsnak, de érdeklődésből, valószínűnek tartom hogy utána is úgy fogok fényképezni ahogy most, szűrők tekintetében
hát, a traktoros hasonlatnál jobbat nehéz kitalálni
a forma 1 arra van hogy tüköraszfalton menjen 300-al, a traktor meg arra hogy dűlőúton 10-el és ki tudjon húzni még egy tankot a sárból
nekem olyan amit csinálsz mintha a forma 1-el akarnál kihúzni egy tankot a sárból a mezőn, vörös szűrő és közben még jó sok zöld, he?
elismerem hogy néha az elméleti lehetetlenségek elleni szélmalomharc visz előre, de akkor egy másik hasonlat: ez olyan mint a katonák álma, a bombázó ami át tud alakulni tengeralattjáróvá, az nem sikerült még
amúgy meg nekem sincs szkennerem és elég sokat (ahhoz képest) vacakoltam vele hogy 1 képet idetegyek
bár nehéz elképzelni hogy érthetetlen lett volna a hasonlat, biztos szarul fogalmazok (másnak is?)
a narancs ja, az én képemen is gyakorlatilag annyi felhő van, és az más a szűrőnek ha kék fényt (tehát a kék ég mint egy fénylő valami egyben) szűr, vagy kék árnyékot (a felhő alján kék árnyékot az én képemen) , hát az eléggé nem mindegy
Azokhoz szólok, akik hozzám hasonlóan kezdők a (filmes) fotózásban. Akik eddig csak digitális gépet használtak és nem sok fogalmuk van az egészről, mert a gép mindent megoldott helyettük: de szeretnének továbblépni.
A Bikás Parknál van egy szuper módon felszerelt labor, és ott egy rendkívül segítőkész szakember, B31 Nándi személyében. Szombatonként adjuk elő magunkat. Elsősorban filmhívást és nagyítást gyakorolunk, tanulunk,
de emellett tényleg bármit meg lehet tőle kérdezni, szívesen válaszol. Jó hangulatú, kötetlen beszélgetések ezek, ahol mondjuk még olyasmi is szóba kerül, hogy milyen nyerget kéne venni a bringámra, hogy ne törje
a fenekemet, vagy épp a Pink Floyd, esetleg valami más:) De ez csak poén, természetesen a fő téma a fotózás, azon belül meg igazán bármi.
Szóval aki szeretne többet tudni, tapasztalni, beleszagolni abba, milyen az érzés az embernek a saját filmjét előhívni és olyan papírképet készíteni róla, amit sose gondolt volna, hogy ő egyszer ilyet...az jöjjön, biztosan nem fog csalódni. Csak a végén kell majd valahogy levakarni az elégedett mosolyt:)
Szia! Ha ilyen szitu van, mármint ha az ég elég jól elkülönül, viszonylag szépen lehet sötétíteni nagyításnál is.
Vario papírnál, még azt is meg lehet csinálni, hogy az alsó rész kap egy alap expót egy adott szűrővel (Ilford szűrősor) az ég részt takarjuk, és az égre keményebb fokozattal (Ilford szűrősor) engedünk fényt, persze az alsó részt takarjuk ebben az esetben.
Ennek akkor lehet jelentősége, ha kevés a fény (Esetleg alacsony érzékenységű a film stb.), és ha szűrőt használnánk megnyúlna az expo és bemozdulna a gép, vagy ha rekeszt nyitjuk csökken a mélység élesség.
A lentebb leírt méréseket tegnap végeztük el. Nem szeretném azt a benyomást kelteni, hogy aki ezt megcsinálja és alkalmazza, az jó fényképész lesz. Ahhoz szerintem egyfajta látásmód is szükségeltetik ami pl. nekem nincs meg. Ezért csak a technikához kívánok segítséget nyújtani az érdeklődőknek.
Most is csak annyi szeretnék mondani, ha valaki kipróbálja, az illeszteni tudja a fénymérője színérzékenységét a filmje színérzékenységével. Ebben az esetben zónarendszer által nyújtotta lehetőséget (Az árnyalatok tervezhetőségét.) kiterjesztettük a színekre és a szűrőkre. Illetve befolyásolni tudjuk a színes témarészletek szürke árnyalatait, szűrőkkel (Világosíthatjuk – sötétíthetjük.), és hatásukat előre tervezhetjük a fénymérő segítségével.
Színteszt összehasonlító 2015-04-05
A színes felületek (Kék – sárga - zöld) és a szűrők viszonya. (Természetesen az adott színek a szürke valamelyik árnyalatában jelennek meg.)
Miért is jó a színteszt, ill. mi az értelme.
Régebben volt már róla szó, hogyha a zónarendszert használjuk, akkor már az exponálás előtt tervezhetjük a téma különféle árnyalatait, fénymérő (Legjobban spotmérő) segítségével. Ez a teszt arról adhat információt, hogy amikor a spotmérővel „tapogatjuk” a téma különféle, ezen esetben színes felületeit, és spotmérő szerint két egymás mellett lévő felület, a spotmérő mérése szerint, egyforma szürkében jelenne meg (Pl. mindkét felületre 11Fé mérünk.), de tegyük fel az egyik piros a másik zöld, a zöld a várható árnyalatban fog megjelenni, viszont a vörös 2,5 – 3Fé sötétebb lesz a vártnál. Esetleg fordítva, spotmérővel különböző árnyalatúnak „látszik” de a végső képen egyforma árnyalatú lesz. És ezen felületek alakja és nagysága miatt, nagyításkor nem, vagy csak igen nehezen kompenzálható. Ekkor valamilyen színszűrő használatával közelíthetjük, vagy távolíthatjuk egymástól a felületek árnyalatait.
A lenti mérés, gyakorlatilag a Tmax100, Pentax Digital Spotmeter és az adott szűrő „szín viszonya”. Tehát más fénymérő, szűrő, ill. filmhez, nem vagy nem biztosan használható.
Ezen színteszthez a „célkeresztet” használtam + színes lapokat. Amit mért a spotmérő1* azt állítottam be tehát ha minden ok, az eredmény egy 18% szürkének kéne lennie nagyítva. Csináltam egy exposort 1/3Fé lépésekben, 5 felvétel. A középső az amit a fénymérő mért.
Denz: Expo: F:5,6 mindegyiknél
0,78 40
0,75 50
0,7 60
0,66 80
0,61 100
Az összehasonlítás alapja 0,7D, ami jelen hívásmeredekség esetén a 18% szürke denzitás értéke a negatívon. A denzitás különbségek átlaga 0,0425D ami a pillanatnyi hívásmeredekség esetén 1/3Fé. Rámérek a célkeresztre szűrőn keresztül, és azt exponálom amit a fénymérő mutat (Persze a szűrőt felcsavarom a gépre. (Nikon F100)). Ha a film és a fénymérő színérzékenysége megegyezik (Nem igényel korrekciót fényképezéskor.) akkor a hívás után 0,68D kell mérnem. Ha eltér, a denzitás különbséget vissza számolom Fé –re, és fényképezéskor ezzel számolhatok, természetesen plusz irányban.
Pl. narancs szűrő esetén, ha egy kék felületre F:5,6 1/250 mérünk szűrővel, akkor az azonos feketedéshez +1Fé túlexpot igényel, tehát F:5,6 1/125 kell exponálnunk.
0,0425D = 1/3Fé
0,085D = 2/3Fé
0,1275D = 1Fé
0,17D = 1+ 1/3Fé
0,2125D = 1+2/3Fé
0,255D = 2Fé
0,2975D = 2+1/3Fé
0,34D = 2+2/3Fé
0,3825 = 3Fé
stb.
Kék tábla / vörös Kaiser 62mm 0,16D +4-1/3Fé
Kék tábla / narancs Hoya 62mm 0,56D +1Fé
Kék tábla / zöld Hoya 62mm 0,72D 0Fé
Sárga tábla / zöld Hoya 62mm 0,76 -1/3Fé (Itt 1/3Fé világosabb lesz a képen.)
Sárga tábla / narancs Hoya 62mm 0,66 +1/3Fé
Sárga tábla / vörös Kaiser 62mm 0,41 +2Fé1/3
Zöld tábla / vörös Kaiser 62mm 0,32 +3Fé
Zöld tábla / narancs Hoya 62mm 0,64 +1/3Fé
Zöld tábla / zöld Hoya 62mm 0,79 -2/3Fé (Itt 2/3Fé világosabb lesz a képen.)
Ha valakit, valakiket érdekelne ez a teszt, ill. a színszűrő / színes témarészletek teszt akkor írjon nyugodtam, szívesen segítek. Az alaptesztet bárki megcsinálhatja viszonylag egyszerűen házilag (Pontos jegyzetek szükségesek.), természetesen segítek a visszamérésben, adott esetben az egész tesztet megcsinálhatjuk együtt.
1*Pentax Digital Spotmeter
UI: Valószínűleg lesznek akik kifejtik, hogy ez mennyire felesleges, nekem csak annyi megjegyzésem lenne, hogy Adams is ajánl tesztet színtesztet, már csak az a kérdés, aki ezt kritizálni fogja, életművét tekintve, nagyobb név é… Persze tudom, vannak (voltak) nagy fotósok akiknek ezekről a méréses dolgokról sejtésük sem volt, és mégis nagyot tudtak alkotni. Nekem csak annyi megjegyzésem lenne, hogyha valakinek, a fotótálban mindig az a kép néz vissza, amit szeretne, az fölöslegesen olvasta ezt végig. Illetve ha jobb, megbízhatóbb, egyszerűbb módszert ismer, akár ismertethetné is.
De ha lenne ilyen módszer a zónarendszer, „kiváltására” , engem és remélhetően még sokakat érdekelne.
és ott a Weblap „fülre” találsz egy felsorolást azokról a hozzászólásokról, amiben leírom, hogy milyen következtetésre jutottam az analóg fekete fehér laborálással kapcsolatban. Persze van más is. Folyamatosan frissül, ha nem is gyorsan.
