Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
A mi topikunkban is volt róla szó, meg szomszéd Harcművészetek topikban is.
Ott még a páncélok is előkerültek, meg az, hogy a lovag megbotlik és egyedül nem tud felállni :-)))
Hja, 2010-t írunk! Közben pár hete került fel egy olyan videó, ahol egy katona menetfelszerelésben,
egy tűzoltó légzőkészülékkel és egy páncélos lovag küzd le egy svajci akadálypályát, időre. Egy svájci HEMA-kutató, Daniel Jaquet ötlete volt az egész.
Más. A Kard Rendje honlapján van egy 2010-es fordítás:
Diogo Gomes de Figueyredo: A montante gyakorlatának emlékműve (1651)
Amit érdemes kipróbálni, az a hegyes, éles pengével némi lassú technikázgatás, megfelelő védőfelszerelésben persze. Valahogy eltűnnek a "berobbanok és lesz valami" jellegű, begyakorolt drillek, minden támadás óvatos és tudatos lesz.
De ahogy azt Tibor írta, már a fa is tiszteletet parancsol, ha kevés a védőcucc.
Sajnos ennek ellenére sokan azt hiszik, hogy pl amit a Dimicator-ék csinálnak, az lassú, gagyi. Az csak simán technikás vívás, két megfontolt vívó között. Max egy részeg vagy bolond küzdene feder-sebességgel egy éles kard ellen.
Persze ezekre a helyzetekre is illik felkészülni, ezért szólt anno a Masters of Defence vizsga 3 mesterről, 3 részegről, és 3 bátor kezdőről.
Mi egymás ellen óvatosan, "halál esetén" komoly büntikkel vívunk, hogy meglegyen a "halálfélelem".
A kezdő (vagy ennek hiányában a legkezdőbb a csapatból) viszont megkapja az utánütést, a duplát. Opcionálisan még a büntit is el lehet neki törölni,
hogy tényleg szuicid legyen, és rá lehet adni egy maszkot (ergo plüsi ellen fullos biztonságérzete van)
Így egyrészt az első edzése sikerélményben gazdag lesz,
másrészt a haladók kicsit tanulnak abból, hogyan is kéne ésszel, defenzíven vívni :)
"Az ágyra hajította kézitáskáját, kinyitotta. Előtűntek a vörös bársonyhuzatú rekeszekben heverő fémdarabok, a hatalmas pallos alkotórészei. A Kurgan nagy áhítattal nekifogott, hogy összerakja a fegyvert. Egyik részt a másik után csúsztatta össze; míg markában csillogott a fegyver. Ezt a fegyvert vagy három évszázada készítette neki valami lángelme... Azelőtt nem tekintették bolondnak a férfit, ha nyíltan efféle fegyvert hordozott. Manapság, ha pallossal az övén róná az utcákat, bizonyára megbámulnák és pár lépés után a bolondokházába csukatnák.
Azt persze nem engedné, hogy valóban bezárják. Letépné a fejét bárkinek, aki effélével próbálkozik. Két kézre kapta most a kardot, gyakorlásképpen suhintott vele néhányát. A pengén megcsillant a fény. Ő, Kurgan, a legerősebb! Ő marad életben, ő marad utolsónak!
Felfelé hajította a fegyvert, s baljával biztosan kapta el. Gyöngéden húzta végig ujját a borotvaéles pengén, lenyalogatta a parányi sebből kicsorduló vért."
rapír (981 találat), használja AE, KR rapier (15900)
AE-n belül: rapír (4 találat), rapier (47 db).
Ez közben ilyen "gyöngyszemeket" találhat az érdeklődő a Hegylakó c. filmből.
"Mikor felpillantott, csillogás vonta magára figyelmét. Néhány méternyire onnét hevert még valami a kocsik alatt. Egy lökhárító darabkája? Ahhoz túl keskeny... Brenda gumikesztyűt kotort élő táskájából, odasietett. Felhúzta a kesztyűt, benyúlt a kocsi alá, és kiemelte azt a valamit.
- Nahát; picim... - suttogta. - Nézze meg az ember!
A fegyver láttán felülkerekedett benne a művészi munka avatott csodálója. A régi fegyverek, főként vágószerszámok iránti technikai érdeklődést apjától örökölte, képes volt átlátni, értékelni a szakértelmet, melyet a kezében tartott kard kidolgozásába fektettek. Oly gyönyörű volt a fegyver, hogy szinte még halálos rendeltetését is feledtette: A pengén még mindig ott ragyogott egy kevés a rávitt fegyverzsírból. Vért Brenda nem látott rajta. Ez meglepte. Végighúzta ujját a szépmívű markolaton.
- Mi a nyavalya ez? - kérdezte fentről valaki. Moran volt az. - Ez? Egy Toledo-Salamanca - mondta a lány; s megcsillantotta a pengét a fényben. - Micsoda? - Egy kard, Frank. Egy felettébb ritka kard. - Azt elhiszem... - Ahogy Moran a fegyvert bámulta, a fény megvillant a markolaton. A zsaru füttyentett. - Sokat ér? - Tán egymillió dolcsit... A Hudson Street bármelyik régiségkereskedője megmondhatja!"
A magashegyi edzőtábor után nézegettem a különböző FB-csoportok képeit.
Jó volt látni a hódmezővásárhelyi baranta edzőtábor képeit, pár felvételt az Ars Ensis idei edzőtáboráról. Élveztem a Végek Művészete edzőtábor képeit, rövidke videóit. (Ezt majd újra megnézem, mert ma csak a feléig jutottam el.)
Szentgotthárdi Első Magyar Kasza- és Sarlógyár (1902)
"A gyárat egyébként 1902-ben alapította Wieser József mondsee-i gyáros [1], bécsi lakos az 1899-es évi ipartámogatási törvény hatására, mely 10-30%-os állami szubvenciót tett lehetővé a külföldi tőkebefektetésekre. A rendszeres termelés 1903 júniusában indult be.
Idézet 43. oldal: " A szentgotthárdi kaszagyár alapításától 1914-ig kizárólag kasza- és sarlógyártással foglakozott." 1914-től hadigazdálkodásra álltak át és patkót gyártottak a honvédség számára. 1919-ben gyártottak utoljára patkót, egymillió korona értékben. Tanácsköztársaság: ugorjunk.
1921-ben részvénytársaság alakul Szentgotthárdi Kasza- és Kovácsművek RT néven. Profilváltás: Kaszák, sarlók, kovácsáruk szerszámok, gépek gyártása. Azaz már nem tiszta pofilú vállalat, hanem vegyes vasárugyártásra álltak át. A kasza, sarló mellett megjelentek a hámor áruk, fűrészek, fogók, kések, kapák, szecska- és répavágókések, melyekekhez 1933-tól a vívópengék is csatlakoztak.
Nagyon sok anyag van a különböző kaszavédjegyekről, de az a mi témánkat nem érinti. Majd jön a 2. világháborús hadigazdálkodás: HM és Wehrmacht megrendelések sarokvasra, fanyelekre lapáthoz, ásóhoz, stb."
Biztos nagy élmény, és roppant mód érdekel is. Csak családi okok miatt nem tudom azt bevállalni, hogy össze-vissza szabdaljanak. ;)
Amúgy ezért szeretem a védőfelszerelés nélküli fakardos versenyeket IS, mint pl. a Pintér Tamás verseny. Az is kockázatos, ha nem is annyira, mint az éles fémkard. Nagyon más odaállni, meg megnézni videón az óvatos vívásképét.
Még ha ebben nem is értünk egyet, az ilyen versenyek is hasznosak szerintem és élményt adtak.
Ha már itt tartunk, hadd ejtsek meg egy kis számvetést. Alább láthatók a versenyeredményeim. 5 féle szabályrendszerben versenyeztem eddig, de egyik irányzatnak sem voltam tanítványa. Sajnos pont a "lényeg", a fémszablyás HEMA stílus hiányzik még, de az elég gyerekcipőben jár itthon.
Egyik versenyről sem volt olyan véleményem, hogy na ide kár volt eljönni, sőt! Mindenhol jó, bajtársias hangulattal találkoztam, a vívás szempontjából meg szerintem igen hasznos, ha teljesen eltérő szabályok szerint is megméretjük magunkat.
Kétségkívül a "legjobb buli" Sch.... rendszere, csak be kell vágni a kocsiba a fejvédet és a szuszpenzort, és lehet menni zúzni. :D
A szigorúan vett vívás szempontjából viszont a Csobánci Bajviadal faszablyás-védőfelszereléses versenye maradt meg legjobb élménynek, akkor is, ha fárasztó, meg vontatott volt a találatok megítélése.
I. Balassi Kupa (Baranta) 2008. 02. 14. 9. hely (holtv.)
II. Pintér Tamás Oroszlán Emlékverseny (Ősi Tűz) 2014. 12. 21. kiestem
IX. Szegedi Vár-vívás (Magyar András) 2015. 03. 21. 2. hely (holtv.)
IV. Csobánci Bajviadal (Bajvívó Magyarok) 2015. 07. 12. 3. hely
III. Pintér Tamás Oroszlán Emlékverseny (Ősi Tűz) 2015. 12. 20. 5. hely
I. Kapuvári Szablyavívó gálaverseny (Végek Művészete) 2016. 06. 19. 3. hely
I. Győri Vaskakas Vívónap (Végek Művészete) 2016. 11. 06. 3. hely
HEMAjális Győr (Végek Művészete) 2017. 04. 30. 4. hely
II. Kapuvári Szablyaverseny (Végek Művészete) 2017. 06. 19. 2. hely
"Mindkét videóban visszatérő téma a magyarázkodás: "Nem, mi nem vagyunk (neo)nácik"."
Ez a németeknél valami becsípődés. Tavaly Prága mellett egy hagyőr rendezvényen dumálgattunk két némettel, akik kényszeresen magyarázkodtak, hogy ők szeretik a német történelmet, de nem nácik. Már nekünk volt kényelmetlen.
Aztán megmondtuk nekik, hogy mi magyarok vagyunk, nekünk nem kell meaculpázni (nem pont ezeket a szavakat használtuk) Onnan egész oldott lett a társalgás.
Ha éles a fegyver, eléggé más lesz a víváskép. Az ember nem megy bele csak 110%-os helyzetekbe. Egy párbaj egy találatig 4-5 perc is lehet - talán másnak hosszabb is.
Ez akkor is igaz, ha csak annyira éles a penge, amivel tudod, hogy komoly sérülést nem lehet okozni, csak 1-2mm mély vágást.
Azt beszélik, érdemes kipróbálni. Nagyon jó élmény.
Érdekes tudni, hogy a legtöbb magyar pengét a kaszagyárban gyártották, nekem az összes olasz tőrömbe lévő penge onnan (kaszagyár, hogy melyik, az jó kérdés) származik.
Háromszor visszanéztem, hogy nem olvastam-e félre. :)
(mellékesen: számomra furcsa volt elsőre - persze ez is ilyen "tudhattam volna" furcsa - hogy emberek tisztességben megőszültek segédi minőségben, nem pedig ilyen kvázi-automatikusan előléptek az idő elteltével mesteri szintre. )
Nagyon jó! A menzúrbábu (vágóbábu), a beöltözés, a gyakolás, a távolság kimérése, a vágási lehetőségek, az igen pörgős csapásszám; később a társasági szokások, a bankett, a felszolgáló balekok.
21:09 - jól látszik a fejvéd
"...pro Gang 6 Hieben geschlagen... nexten Gang... 30-mal (!)..."
21:26 - felirata: Lusatia Leipzig
"Durchhalten... Möglist nicht zu getrofen werden..."
24:17 - egy diák mesél az első menzúrjáról. Időhiány miatt itt hagytam abba.
Ez csak hevenyészett jegyzetelés volt. Egyszer alaposabban végig kellene hallgatni az egészet, szótárral meg minden!
Ez a társaság már egy ritkább - kúpkosaras, kengyeles - menzúrkardot használ. Már az első percekben látszik két ilyen kard az asztalon (1:40).
Ui.: Mindkét videóban visszatérő téma a magyarázkodás: "Nem, mi nem vagyunk (neo)nácik".
Milyen ritka szó: kardműves. Olyannyira, hogy nincs benne a 75 ezer címszót tartalmazó Értelmező Kéziszótárban.
A szó segítségével ilyen csemegéket lehet találni:
"A kardok pengéit először a sollingeni gyár majd később a szentgotthárdi kaszagyár szállította a kardműveseknek. Pacholek bácsi műhelye az Üllői út elején volt. Ha esetleg mikkelezve is van a kard, akkor azt csak a nagyapám műhelyében a Páva utcában tehették meg, mert az akkori három pesti kardműves (Zelinka - majd később utódja Kozák, Pacholek, Hackspacher) közül csak nagyapámnál volt galvanizálási lehetőség." [ szurony.com ]
Vagy Katonaiskolák, katonaiskolások oldalfegyverei 1918-1945 c. cikk.
Erre kíváncsi vagyok. Főleg a jogi vonatkozásai miatt.
Menzúr vívást gyakorolni hagyományos fejvédben és életlen menzúrkarddal, az gyakorlatilag a HEMA-vívás kategória. A tényleges menzúr az már egy picit más. Érdekes lenne megismerni egy hozzáértő jogi véleményét a menzúr magyarországi megítéléséről.
Németországban és Ausztriában egyértelműen szabad a menzúr, még az NSZK-ban volt egy hosszabb eljárás, ami egyértelművé tette - ez nem bűncselekmény, nem szabálysértés. Erről egy külön, további jogi szakvélemény is született 2014-ben: "Das Schlagen der Mensur ist sowohl aus verfassungsrechtlicher als auch aus waffenrechtlicher Sicht unproblematisch". Röviden a lényeg: se a német alkotmányjog, se az ottani fegyvertörvény szempontjából nem minősül problémásnak a menzúr. [1]
Sőt, még a katolikus egyház sem bűnteti kiközösítéssel, mint korábban a párbajt. ;-) __________________
1. Ha valaki képés átrágni magát a jogi németen, akkor itt találja meg a tételes indoklást: Vereinbarkeit der Mensur bei schlagenden Studentenverbindungen mit der Verfassung und dem Waffenrecht
Köszönet, hogy vetted a fáradságot és utánanéztél.
Annyi egészen biztos, hogy Leszák Károly 1935-ben még élt. Erről két adat is van: díszoklevél a Vívószövetségtől, valamint részt vett egy ludovikás találkozon (az ottani oktatás 40. évfordulóján, 1895-1935).
Már írtam a 1889/90-es listáról. (5508. hsz.) Figyelmesebben átnéztem, és találtam egy 20 éves Zugsführert (NATO-kód: OR-4, szakaszvezető).
A lista alapján úgy tűnik, hogy altisztek esetében nem tettek kivétel, mert nem látunk 30 feletti résztvevőket. Egy másik kimutatás szerint a 32 fő átlagéletkora 25,2 év volt, a ténylegesen beiratkozott 32 főből 26 végezte el a tanfolyamot.
