Keresés

Szerintem ki kéne próbálnod!

Rádférne.

Azért azt nem bizonygattam, hogy ki is szeretném próbálni :) Csak kíváncsi voltam, hogy erről mik a vélemények és próbálta-e már valaki... :)

De amit most vagy mostanában nem akarok kipróbálni lehet néhány hónap/év múlva ezért fogok rajongani... Ki tudja?

Buli lesz holnap délután, meg egész hétvégén is. :)

Még csak filmen láttam ilyet, de valóban érdekes lehet. De szerintem technikailag valóban nehéz lehet vele fenekelni.

A legjobb az szerintem is, ha bele ekll ülnöd egy csokor csalán közé. És utána jöhet mondjuk a vesszőzés.

Most éppen ráérek. Van lovaglópálcám és búvóhelyem is. Ha valaki/kik  ( csak nők ) kiakarja/akárják próbálni, álpok rendelkezésére.

ursusm@citromail.hu

Bocs, hogy így beleszólok a beszélgetésetekbe, de ma délután véletlenül beletenyertem a csalánba és iszonyúúúúú volt, és valamiért? :) egyből az jutott eszembe, hogy milyen az ha valakit csalánnal fenekelnek el...

Próbálta már valaki?

Jó, azt elhiszem, hogy ha az ember szereti a verést, akkor az nem ösztönzés.

Viszont aki nem szereti, annak eszébe sem jut ilyesmi. Ennyi erővel minden ember verethetné magát valamiért, például, hogy tanuljon az egyetemi vizsgáira, hogy rendszeresen lenyírja a füvet, hogy ne késsen el, stb. Szerintem aki nem spankingkedvelő vagy mazohajlamú, annak a fejében ilyen meg sem fordul.

"Semmiképpen nem nevezném brutálisnak azokat az edzőket, akik bottal hajtják a tanítványaikat.  Persze, hogy a sportoló egyre jobb akar lenni, de ehhez szüksége van erre a segítségre."

Nekem is szükségem van erre a segítségre a rendrakáshoz. Ha élvezném a fenekelést, nem tudna segíteni.

"Vannak határok, amiket nehezen lépsz át egyedül, de ha csattog rajtad a bot, akkor még rá tudsz tenni egy lapáttal."

Nekem a lustaság az, amin nehezen lépek át egyedül, de ha csattog rajtam a bot, akkor erőt kapok arra, hogy leküzdjem a lustaságot, és a rendrakás felé forduljak. Ha élvezném a fenekelést, akkor nem adna erőt.

"Én csak azt mondom, hogy a sport talán az egyetlen olyan dolog, ahol a testi fenyítésnek, mint teljesítményfokozónak helye van."

Szerintem nem.

"Ugyanakkor az élet más területein "normális" emberben fel sem merül a verés, mint ösztönzés."

Szerintem felmerülhet.

"Ne haragudj, hogy én magyarázom Neked, hogy mire vágysz, de szerintem így van."

Szerintem viszont nem.

Persze, ebben egyetértünk, a spanking nem a brutalitásról szól, hanem mindkét fél örömére kell történjen, így is volt eddigi spankingkalandjaimban.

Félreértesz. Nem gyerekek voltunk már. A szüleim persze kiakadtak a hurkák láttán, de engem nem zavart. Már nagy voltam, nekik már nem volt beleszólásuk, én meg szerettem. És nem voltak olyan brutális verések, az utóbbi időben főleg nem (régebben még mentek is el emiatt emberek), én titokban keveselltem is a dolgot. Nem kötelező edzésre járni, aki ott van, az elfogadja az edző módszereit. Én soha nem tartottam ezt megalázónak. És igenis beiratnám hozzá a saját gyerekemet is. Szeretem, tisztelem és csak jót lehet Tőle tanulni.

És nem csak azért ment ez az egész, hogy hozzuk az eredményt, én akkor is szívesen edzettem volna így, ha nincsenek versenyek. Nem ebből éltem, hobbiból csináltam. Persze ez már nem is hobbi, ez volt az életem.

Komolyan lesérültem, ez biztos, de miért lennék lelkileg megnyomorítva? Én csak kaptam a sporttól, önbizalmat, megbecsülést, nagyon komoly élményeket. Rengeteg örömet okozott a sport nap mint nap.

Ha a lelki megnyomorítás alatt azt érted, hát nem a sport miatt lettem verésigénylő, ez mindig izgatott, még a komoly sportolás előtt is.

már ne haragudj, de nem érzem társadalmilag elfogadottnak, hogy egy sportolót verjen az edző. Mint mondtam, ez büntetőjogi kategória, nem is értem, a szüleid miért nem léptek fel ellene. nem tudom, mit sportoltál, de számomra az is rettenetes, hogy annyira hajtanak embereket, hogy hányjon tőle, csak azért, hogy "hozza az eredményt".

lehet, hogy te élvezted, de lásd be, ez akkor sem normális, bár erre te is céloztál. 

egy felnőtt nem bánthat egy gyereket, mégha edzőnek is hívják...

nem hiszem, hogy egy valódi sportolóban ne lenne annyi becsvágy, hogy önmaga ne akarna egyre jobb lenni, ha ezt az eredményt kiverik belőle, az nem igazi.

az a baj, hogy erről szemérmesen hallgatnak a sportolók, és nem mernek fellépni a brutális edzők ellen, mivel félnek tőlük valami miatt. mindenki elszörnyülködik, ha kipattan egy ilyen ügy, és elmondják, hogy hát igen, látták ők a nyomokat, de nem mertek...

ne is haragudj, az ilyen edzőket mélységesen megvetem, ezek nem edzők, ezek valami önmagukból kifordult, elállatiasodott emberutánzatok. az edző edz, nem fájdalmat okoz, nem aláz meg testileg-lelkileg.  Neked mondjuk bejött, de tedd a szivedre a kezed, a gyerekedet engednéd?

téged a sport csak megnyomorított lelkileg és testileg, és még hálás is vagy annak az embernek, aki ezt tette veled?

A spanking nem az értelmetlen brutalitásról szól. nem céltalan fájdalomokozásról, nem egyoldalú örömszerzésről.

> "épp ezért nem hiszem, hogy a sport és a verés összetartozna, én minden ilyen brutális edzőt börtönbe zárnék.nem is értem, neked ez miért természetes... sokkal inkább motiváló egy jó szó, a stresszmentes versenyzés,  amikor saját magad akarsz egyre jobb lenni."

Semmiképpen nem nevezném brutálisnak azokat az edzőket, akik bottal hajtják a tanítványaikat.  Persze, hogy a sportoló egyre jobb akar lenni, de ehhez szüksége van erre a segítségre. Minden sport más, a miénkben nagyon fontos a fizikum, az állóképesség. Komolyabb edzéseken elájultak emberek, meg rendszeresen kimentek hányni. Vannak határok, amiket nehezen lépsz át egyedül, de ha csattog rajtad a bot, akkor még rá tudsz tenni egy lapáttal. Jó, nem mindenki ilyen fanatikus, mint én, de én ezt szerettem. Mindig szerettem a minél keményebb edzéseket, és kielégületlenséget éreztem, ha úgy mentem haza, hogy nem voltam rendesen kihajtva. A versenyfelkészüléseket sokkal jobban élveztem mindig, mint a lazább időszakokat és nagyon sajnáltam, hogy az utóbbi években már kicsit lazábbak voltak az edzések, mint mikor kezdtem, én annak örültem volna, ha minden edzés kíméletlenül hajtós lett volna és azt is sajnáltam, hogy az utóbbi időben kevesebbet volt munkában a bot, mint régen.

Én mindig mélységesen tiszteltem a mesteremet, és nem tudott volna annyit verni, hogy mondjuk amiatt eligazoljak tőle vagy ilyesmi. Mondjuk nagyon nem is vert, de ez elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az ilyesmi nem csak a fantáziámban izgató, de a valóságban is szeretem.

Az én szempontomból azért volt jó az egész, mert ezeket az edzésen történt dolgokat fel lehetett vállalni, azokat a hurkákat nem rejtegettem annyira, látták a kollégiumi szobatársaim, látta a masszőr és mindenkinek el lehetett mondani az igazat (igaz, nem értették meg). Talán az edzés közben "elszenvedett" verés az egyetlen társadalmilag valamennyire elfogadható formája a spankingnak. Jó, azon is mindenki felháborodott, aki látta. A mostani nyomokat jobban kell lepleznem, elrejtem a családtagok, barátok elől, akik az edzéses hurkákat látták. Bár már ebben is fejlődöm, most egy csomót járok vizsgálatokra a műtétem előtt és multkor a röntgenen is láthatta a nyomokat az orvos, mert szemből, oldalról és hátulról is készített felvételt, tegnap meg hasi ultrahangra mentem közvetlenül spanking után és már nem nagyon foglalkoztam vele, hogy mit gondol, ha meglátja.

Mindenesetre a sérülésemet és a kényszerű visszavonulást még most sem hevertem volna ki lelkileg, ha nem találom meg magamnak a spankinget. Mert veréssel vagy anélkül, de rengeteget ad az embernek a sport.

hát, engem aktív sportoló koromban soha nem vert az edőm, asszem ki is kapartam volna a szemét, meg feljelentem, egyáltalán nem lett volna jobb a teljesítményem, pedig lovagoltam, tehát kéznél lett volna az ostor is.

de még a lovakat se verte senki, nálunk az nem volt szokás. egyetlen egyszer vertek meg egy lovat, amikor levetett, és eltörtem a gerincemet. akkor és ott azt hiszem nem volt indokolt, mivel mire kiderült, hogy mi a bajom, és visszamentem (visszatoltak) az istállóba, már rég elfelejtette a szegény ló, nem is értette, mi történik, csak fájt neki, én meg sírtam, mert nagyon sajnáltam, és haragudtam az edzőmre. Érdekes, hogy aztán rám haragudott a ló, nem az edzőmre... sosem engedett többet a hátára, bizalmatlan volt, biztos a hisztim miatt... csak egyszer ültem fel, mert mondták, az jót tesz nekem lelkileg. nem tett jót, féltem rajta.

verés nélkül is hoztuk az eredményeket, csak azért, mert semmi stressz nem volt rajtunk, ha vesztettünk, akkor sem történt semmi, megbeszéltük, hogy miért nem sikerült, sosem volt mérges ránk. vannak jó- és rossz napok, mondta mindig.

épp ezért nem hiszem, hogy a sport és a verés összetartozna, én minden ilyen brutális edzőt börtönbe zárnék.nem is értem, neked ez miért természetes... sokkal inkább motiváló egy jó szó, a stresszmentes versenyzés,  amikor saját magad akarsz egyre jobb lenni.

én a mai napig tisztelettel gondolok a volt edzőmre, barátomra, legfőbb bizalmasomra.

mindamellett a lovaglóostort ma már én sem arra használom, amire eredetileg kitalálták.

> "Szerintem Te nem tudsz kilépni a játékból, illetve élvezetből való fenekelés gondolatköréből, hiszen csak ezt ismered, s ezért nem tudod elképzelni azt, hogy lehet olyan is, amit írtam."

Nem csak ezt ismerem. Sportolóként is volt részem verésben, ez sokszor velejárója volt a komoly versenyfelkészüléseknek, csak a társaimmal ellentétben engem az is felizgatott, pedig az edzők nem erotikus élménynek szánják az ilyesmit.

Én csak azt mondom, hogy a sport talán az egyetlen olyan dolog, ahol a testi fenyítésnek, mint teljesítményfokozónak helye van. Mégpedig azért, mert vannak pillanatok, amikor a sportoló, bárhogyan akarja, nem tudja fokozni az edzés intenzitását, mert halál fáradt, holtponton van, és ilyenkor nem elég, ha mögötte áll az edző és legfeljebb szóval bíztatja. És amikor a "gyerünk már" nem segít, akkor a bot még mindig nagyon sokat tud lendíteni a dolgon. Azt hiszem akkor is ugyanígy elfogadtam volna ezeket az edzői módszereket, ha nem izgatna szexuálisan, ugyanis a hatása vitathatatlan.

Ugyanakkor az élet más területein "normális" emberben fel sem merül a verés, mint ösztönzés. Normális emberen most azt értem, akit nem izgat szexuálisan a fenekelés, de nem állítom, hogy ő a normális és mi vagyunk a betegek, ezért tettem idézőjelbe.  

Ha mondjuk olyan edzésre járnál, ahol az edző rendszeresen keményen elverne, akkor a rendrakás érdekében már eszedbe sem jutna ilyesmi, egyszerűen elpakolnál akkor, ha már nagyon zavar a rendetlenség, mert akkor az ilyen irányú (esetleg saját magadnak sem bevallott) vágyaid már ki lennének elégítve. Én is akkor kezdtem el spankingpartnert keresni, mikor a sérülésem miatt (még mindig nem tudom, hogy csak átmenetileg vagy végleg) visszavonultam.

Ne haragudj, hogy én magyarázom Neked, hogy mire vágysz, de szerintem így van.

"A versenysportban ugyanis nem ritka az edző részéről a testi fenyítés, egyes távolkeleti küzdősportokban és harcművészetekben például teljesen természetes, hogy a mester kezében mindig ott a bot, de a nyugati sportokban is jelen van ez az élsport szintjén, csak ezt nem szokás elmondani a médiában, de már nem egy magyar úszó vallott ilyesmiről."

Ez is csak alátámasztja azt, amit írtam, mert az edző azért veri a sportolót, mert szeretné, hogy mindent beleadva jobban teljesítsen.

"Szóval egy sportoló, aki keményen edz, esetleg még veri is az edzője, nem feltétlenül mazo, ebben egyetértünk, egyszerűen felvállalja ezt az eredményért. Na de azért, hogy rendet rakj?"

A lényeg ugyanaz, mint a sportolónál: én is eredményt akarok elérni.

"Ez a spankignek a domestic discipline ága. Azaz a verésre van szükséged, csak kell hozzá egy mondvacsinált ok.

Szerintem."

Szerintem pedig nem. Szerintem Te nem tudsz kilépni a játékból, illetve élvezetből való fenekelés gondolatköréből, hiszen csak ezt ismered, s ezért nem tudod elképzelni azt, hogy lehet olyan is, amit írtam.

> "Gondold csak meg, hogy aki sportol, mennyi szenvedést magára vállal csak azért, hogy elérjen egy jó eredményt, és mégsem mazo emiatt. Mert a szenvedéseket az edzéseken azért vállalja, hogy ezek a kívánt eredményt el tudják érni nála. Ha ezeket nem vállalná, akkor az eredmény sem lenne meg."

Mégis csak mazo lehetsz, aki fájdalomra és megalázásra vágyik, és akinek ehhez valami ok kell, amiért büntetést kaphat, mert magadnak sem vallod be, hogy téged ez izgat, te ezt szeretnéd. Minden ember életében vannak dolgok, amiket meg szeretne csinálni, el szeretne érni, de nehezen megy neki vagy lusta hozzá és biztos vagyok benne hogy egy olyan embernek, akiben semmi mazo hajlam nincs, soha nem jutna eszébe effajta ösztönzés.

A sport az más. Én versenyszerűen sportoltam, mielőtt lesérültem, napi több edzésem volt, és elolvasni is fárasztó lenne, hogy miket edzettem nap mint nap, de élveztem. Nem a sportból éltem, azért csináltam, mert szerettem. Egy sportoló nem élheti meg szenvedésnek az edzéseket,  ha valaki mégis, és csak azért csinálja, mert abból él meg, azt sajnálom. Én az átedzett évek alatt jöttem rá, hogy nem csak bírom, de szeretem is a fájdalmat és mikor lerobbantam, észrevettem, hogy nem csak a mozgás hiányzik, de a fájdalom is. Ezért tudtam elkezdeni ilyen határozottan és magabiztosan spankingpartnert keresni, tudtam, hogy nekem ez kell. A versenysportban ugyanis nem ritka az edző részéről a testi fenyítés, egyes távolkeleti küzdősportokban és harcművészetekben például teljesen természetes, hogy a mester kezében mindig ott a bot, de a nyugati sportokban is jelen van ez az élsport szintjén, csak ezt nem szokás elmondani a médiában, de már nem egy magyar úszó vallott ilyesmiről. Szóval egy sportoló, aki keményen edz, esetleg még veri is az edzője, nem feltétlenül mazo, ebben egyetértünk, egyszerűen felvállalja ezt az eredményért. Na de azért, hogy rendet rakj? Ez a spankignek a domestic discipline ága. Azaz a verésre van szükséged, csak kell hozzá egy mondvacsinált ok.

Szerintem.

Szia!

Engem is nagyon izgat és szivesen kipróbálnám veled :)

Szia tomas69!

Irhatsz nyugodtan.

Háát igen,párszor már belekezdtem:)),de csak

eddig jutottam:)) lassú vagyok nagyon mi??

viccet félretéve most lettem egyedül álló igy

talán majd begyorsulok.

> "Szerintem korbácsológépet használni csak valódi büntetésnél van értelme. Egyébként a személyes kapcsolat a lényeg, ami akkor is megvan ha pálcát vagy szíjat használok"

Szerintem meg ilyesmit eleve csak az akar használni, akinek egyáltalán nincs partnere.

> "Érdekes még vesszőzőgépet nem láttam, szerintem nagy üzlet lenne.Van valami ötlete valakinek? Vervejó Neked biztos nagy a fantáziád!"

Vesszőzőgép? Hm. Azonos elven nyilván nem működhetne a korbácsológéppel, mert nem tudna körbeforogni, hiszen a vessző merevebb, mint a korbácsszíj. Legfeljebb azt lehetne csinálni, hogy a vessző egyik vége rögzített, a másikat meg minden ütés előtt fel kell húzni. A vessző felhúzását viszont már végezhetné egy forgó alkatrész. Szerintem megvalósítható, talán nem is sokkal bonyolultabb, mint a korbácsológép. Szóval el tudom képzelni, van ötletem, de műszaki rajzot most nem mellékelnék.

Szerintem korbácsológépet használni csak valódi büntetésnél van értelme. Egyébként a személyes kapcsolat a lényeg, ami akkor is megvan ha pálcát vagy szíjat használok

"Ezt már tényleg nem értem. Azt mondod, hogy azt akarod, hogy rendszeresen elfenekeljenek, miközben nem szereted a fenekelést?? Valahol mégiscsak akarod, nem? Különben miért ezt a módszert választanád? Más embernek a rend fenntartása érdekében eszébe sem jutna a testi fenyítés. Ha valóban zavarna a rendetlenség, akkor ez épp elég motíváció lenne ahhoz, hogy rendet rakj."

Éppen az a problémám, hogy nem bizonyult számomra elég erős motivációnak hosszú idő alatt pusztán az, hogy zavar a rendetlenség. Mert egyik oldalról nagyon zavar, mert akadályoz a munkámban, másik oldalról viszont a lustaságom miatt inkább kerülgetem a rendetlenül letett dolgokat, mintsem, hogy nekifognék a rendrakásnak. Közben pedig halmozódik a rendetlenség. Szerintem Te azért nem érted ezt, mert nő vagy, akiben alapból benne van a rendrakás ösztöne, így Számodra bőven elég, ha zavar a rendetlenség.

Azért szeretném ezt a módszert, mert a fenekelés fájdalma és a megalázó helyzet, hogy felnőtt létemre nevelésként elfenekelnek (ha nálam fiatalabb az illető, akkor különösen is) erős motiváció számomra, hogy a lustaságomat legyőzzem, és megvalósítsam a rendet. A rendszeresség azért kell, hogy ne tudjak lazítani, hanem minden erőmmel, és minden szabad időmben a rendrakásra koncentráljak, s így a fenekelés valóban ki tudja fejteni a nevelő hatását rám. Magyarul rá legyek kényszerítve a rendrakásra. Ha szeretném a fenekelést, akkor semmi nevelő hatása nem lenne rám, mert akkor nem akarnám, hogy egyre kevesebb, és egyre kevésbé fájdalmas legyen. Ha csak egyszer fenekelnének el, akkor amint elmúlik a fenekelés fájdalma, ismét előjönne a lustaságom, és a rendrakás megtorpanna.

"Szerintem, aki vereti magát, az vagy mazo, vagy egyszerűen fenekelésélvező."

Szerintem ebben az esetben nem. Gondold csak meg, hogy aki sportol, mennyi szenvedést magára vállal csak azért, hogy elérjen egy jó eredményt, és mégsem mazo emiatt. Mert a szenvedéseket az edzéseken azért vállalja, hogy ezek a kívánt eredményt el tudják érni nála. Ha ezeket nem vállalná, akkor az eredmény sem lenne meg.

"Ezt már tényleg nem értem. Azt mondod, hogy azt akarod, hogy rendszeresen elfenekeljenek, miközben nem szereted a fenekelést?? Valahol mégiscsak akarod, nem? Különben miért ezt a módszert választanád? Más embernek a rend fenntartása érdekében eszébe sem jutna a testi fenyítés. Ha valóban zavarna a rendetlenség, akkor ez épp elég motíváció lenne ahhoz, hogy rendet rakj."

Szerintem ebben az esetben nem. Gondold csak meg, hogy aki sportol, mennyi szenvedést magára vállal csak azért, hogy elérjen egy jó eredményt, és mégsem mazo emiatt. Mert a szenvedéseket az edzéseken azért vállalja, hogy ezek a kívánt eredményt el tudják érni nála. Ha ezeket nem vállalná, akkor az eredmény sem lenne meg.

Szia!

Köszönöm a cimet!

Irtam neked is!

Szia

Ment mail!

A szerkeentyű 2 részből áll álló és forgórészből, a forgórészen kis fogasok vannak, melyeket zárni lehet, tehát biztonságosan használható, nem esik le a szíj róla.  ié hosszabítható tetszés szerint meghosszabítható, igy több is felfér rá.A sebesség állítható 4 fokozatban.

Érdekes még vesszőzőgépet nem láttam, szerintem nagy üzlet lenne.Van valami ötlete valakinek? Vervejó Neked biztos nagy a fantáziád!

 s/m !

írj a címemre !

asandor777@hotmail.com

Hú, ez a korbácsológép már nagyon bizarr. Persze értem én, könnyű nekem, nőnek partnert találni, a legnehezebb mindenképpen a mazo pasiknak.

És milyen elven működik? Forog körbe egy tengely és azon vannak a szíjak?

S/M eszközök kategóriában egyébként láttam pár dolgot a prágai Sex Machines Museum-ban.  Mondjuk korbácsoló gépük nekik sem volt. De voltak bakok, kalodák, mindenféle verő állványok és eszközök. Meg két nagyon vicces, ha jól emlékszem 1920-as ill. 1921-es spanyol normál szexfilm öreg pasival, kövér nővel. De a legfelső emeleten csak S/M van.

Jó szórakozást, de azért óvatosan korbácsológépezzétek magatokat! 

Szia!

Érdekelne  mood-pictures film engem is,mégpedig a stanford prison,ha esetleg tudnál benne segiteni!

Köszi!

> "Szerintem annak is van értelme, hogy valaki valódi nevelésben részesüljön elfenekeléssel. Arra gondolok, hogy pl. rendetlenség van nála, és szeretne rendet rakni, és ehhez kéri erős motivációként a rendszeres, a rendetlenség mértéke szerinti igazságos elfenekelést éppen azért, mert nem szereti az elfenekelést. Én pl. ilyen vagyok."

Ezt már tényleg nem értem. Azt mondod, hogy azt akarod, hogy rendszeresen elfenekeljenek, miközben nem szereted a fenekelést?? Valahol mégiscsak akarod, nem? Különben miért ezt a módszert választanád? Más embernek a rend fenntartása érdekében eszébe sem jutna a testi fenyítés. Ha valóban zavarna a rendetlenség, akkor ez épp elég motíváció lenne ahhoz, hogy rendet rakj.

Szerintem, aki vereti magát, az vagy mazo, vagy egyszerűen fenekelésélvező. Szerintem ez két külön kategória és azt hiszem én a másodikba tartozom. Nem a szenvedést élvezem, hanem a kellemes fenekelést. A spankingkapcsolatom semmiképpen nem szado-mazo kapcsolat. A partnerem hihetetlenül figyelmes, türelmes, gyengéd. Odafigyel rám, paskol, izgat, kényeztet. Lehet, hogy a végén csúnyán néz ki a fenekem, de a fenekeléseket az első ütéstől az utolsóig élvezem. Én azon csodálkozom, hogy ebben neki mi a jó, úgy érzem ebben a kapcsolatban csak én kapok, ő végig csak velem foglalkozik. A végén egy tökéletes kielégültségérzést érzek, és el tudnék aludnia az ölében, a térdén, az ágyon vagy épp amilyen pózban befejeztük, nincs kedvem megmozdulni sem, annyira jó. Mikor elpálcáztattam magam mással, azt hittem, emiatt csapunk majd egy keményebb büntető jellegű fenekelést és majd legalábbis megjátsza, hogy egy kicsit haragszik rám, de az is ilyen kényeztető fenekelés volt. Ez így esik jól mindkettőnknek.

megkérdezném: mi az élvezet pl. a mood filmekben,amikor egy lány fenekét véresre vesszőzik. Vagy amikor a Leda filmekben  krokodilkorbáccsal vernek valakit véresre ?

ha van benne élvezet-mert nyilvánvalóan valakinek van benne élvezet-akkor ebben is van élvezet.

tennél fel képet? az eredetiről és a sajátodról, mert tényleg érdekelne

a 2000/perc/szál az rengeteg, nincs ember, aki kibírja. úgyhogy én a lemerült elemeset javasolnám bárkinek...

Sziasztok !

nemrég láttam egy amerikai spanking filmet,ahol  egy automata korbácsológépet hirdettek.Ott volt az ár is 1200$ .Na én megcsináltam ugyanazt a gépet 5000 Ft-ból. Nem olyan szép,mutatós, de magyar, s a hatásfok ugyanaz, ha még nem jobb.

Jellemzői: árammal müködik, tehát áram hajtja meg a gépet.Esetleg elemmel is müködhet a lightosabb változat.

Tetszés szerinti hosszúságú és erősségű szíjjak illeszthetők rá.

Asztali rögzitett és kézi használatra is alkalmas.

Ami előnyös benne:

kíméli a kezet /nem kapsz izomlázat/

precíz,pontos találatok a kívánt területre

hihetetlen gyors (akár 2000 ütés /perc- szálanként)

használat közben akár mással is foglalkozhatsz

Hátránya:

erős önkontroll szükségeltetik.

csak erős mazochistáknak javallott. az elemes változat enyhébb hatást vált ki,főleg lemerült elemekkel.

Helytelen korbács megválasztása esetén a bőr azonnal felszakad.

szükség esetén a kapcsoló azonnali elérése  lényeges.

Fontos !

A fenyítendő testrész és a gép közé nyúlni veszélyes.

kipróbáltam: a delikvens- aki egyébként  erősen mazó-12 msp után feladta.

üdv.

Kedves Kíváncsi csaj!

Nekünk nőknek igazán könnyű dolgunk van, sok férfi közül válogathatunk.

Mikor elhatároztam, hogy spankingpartnert keresek magamnak, még annyira nem ismertem a dolgokat, valójában még fogalmam sem volt, hogy létezik a spanking, mint külön kategória, így az S/Mworld honlapján jelentkeztem szinte minden olyan hirdetésre (egyszerre), ahol a férfi csak fenekelést akart. Másnap tucatnyi választ kaptam, meg is lepődtem rajta, normál társkeresőn egy csomó idiótába botlik az ember, de az S/Mworld-ös pasiktól csupa értelmes levelet kaptam. Elkezdtem velük találkozgatni, mindenkinek biztosítottam a személyes találkozás lehetőségét (persze egyenként :-)), elsőre egy nyilvános helyen. Egyikük mesélte, hogy létezik ilyen fórum, sőt van egy csomó spankingoldal, spankingvideo, ez nekem mind új volt. Az egyik fiúval már második alkalommal elmentem a telkükre, ahol kellemesen elfenekelt. Azután volt egy kis "félrelépésem", egy újabb férfival pálcáztattam el magam. Szerencsére első partnerem ezt elnézte nekem, és következő alkalommal ismét egy nagyon kellemes fenekelésben részesített, most vesszővel is.

Szóval nekem rendkívül jó tapasztalataim vannak a spankingpartnert kereső férfiakat illetően. Neked is azt tanácsolom, hogy ne ragadj le az álmodozásnál, én is túl sok időt pazaroltam el így. Lépj csak a tettek mezejére, mert csak így fognak kielégülni a vágyaid. Ne félj!

Mitől féltem volna az első találkozáskor? Pontosan tudtam, hogy mit szeretnék és tudtam, hogy a partnerem is ezt akarja. Minden nagyon jó volt, jól éreztük magunkat együtt.  Tulajdonképpen egy jó spankingkapcsolatban úgyis pontosan az történik, amit szeretnél, azaz addig fenekel a partnered, amíg szeretnéd, amíg el nem éred azt a mértéket, ami már kielégít. Persze igazán akkor bízol meg egy férfiben, amikor már volt közös spanking és az jó volt. Az első spanking előtt kell egy alkalom, amikor csak beszélgettek és felméred, hogy elég intelligensnek tartod-e ahhoz, hogy első alkalommal rábízd magad. Ilyenkor feltétlenül meg kell beszéljétek, hogy várhatóan mi az amit szeretnél (akkor is, ha még sosem próbáltad, és neked is csak sejtéseid vannak róla, hogy mit bírsz), nehogy az legyen, hogy mondjuk a lehető legkeményebben szeretnéd elfenekeltetni magad, de a társad csak kézzel szeretne elpaskolni vagy fordítva. És amit még muszáj rögtön tisztáznotok egymással, hogy más partner mellett szeretnétek spankingpartnert, vagy független társat kerestek tartós kapcsolatra (mint én, mégis több jelöltről kiderült, hogy nem független, vagy egyenesen nős). Ha még mindig kíváncsi vagy, kérdezz bártan, egyébként meg szerintem máris több pasi fog jelentkezni nálad  a fórumról, most hogy kiderült, hogy most keresel partnert. Jó fenekeléseket!

Szia!

Nagyon nehéz partnert találni,és ez mind a két oldalra igaz!

Nem nagyon tévedhetek, ah úgy gondolom, hogy Te is partnert keresel...:)

Nekem már van némi gyakorlatom, csak sajnos a partnerem elköltözött.

Írhatok a privát címedre?

Sziasztok!!

Régen jártam felétek.

Kedves Vevejó!

Megkérdezhetem hol találtál magadnak spanking partnert?

Itt a fórumon talán?Nem féltél az első találkozáskor?

Mesélj nekem kicsit bővebben  lécci.

Én is már régóta tervezgetem,de még sajna nem léptem a tettek mezejére.

Leragadtam az álmodozásnál ((.

"Szerintem mint mindennek, a fenekelésnek is akkor van értelme, ha az is élvezi aki kapja, és az is aki adja!"

Szerintem annak is van értelme, hogy valaki valódi nevelésben részesüljön elfenekeléssel. Arra gondolok, hogy pl. rendetlenség van nála, és szeretne rendet rakni, és ehhez kéri erős motivációként a rendszeres, a rendetlenség mértéke szerinti igazságos elfenekelést éppen azért, mert nem szereti az elfenekelést. Én pl. ilyen vagyok.

Nem, lovaglópálcát még senki nem próbált rajtam. Persze az is érdekel, mint minden új dolog. Remélem egyszer arra is sor kerül.

Ma vesszővel kaptam, és az is új volt. Egy egész vékony frissen vágott és frissen lehántott vessző egy fogalmam sincs milyen bokorról. Ez is nagyon tetszett. 

Még kell egy kis idő, hogy összeszedjem magam. Életem párja olyan meglepetést tartogatott szombaton, ami után magamhoz kell térjek.

Előljáróban annyit: ketten voltak. A párom barátja, aki tetszik nekem, mert jól néz ki, eljött szombaton.

Kettőjüktől kaptam meg,sőt utána mindkettőjükkel szexeltem is.

Ezek után mégjobban szeretem a páromat. Teljesitette a titkos-titkos vágyamat is.

Boldog Abby vagyok!

'szószátyárka'

Hát én egyik oldalt sem ismertem :-)

Viszont nekem volt igazam, egy hét alatt elmúltak a nyomok. Biztos, hogy nagyon jó a vérkeringésem, de már felszívódott minden lilaság, épp csak egy kicsit sebes még ott, ahol a pálca kicsit felsértette a bőrt, olyan mint egy kis horzsolás.

Holnap jöhet a következő. :-) Lesz egy jó kis vesszőzés erdőben nyesett friss vesszővel. Szóval pálcázzatok nyugodtan, nincs az 3 hét.

Irhatsz.

Ahogy már írtam, most van két olyan partnerem, akikben már megbízom és akiktől erotikusabb vagy keményebb spankingot is kaphatok. De nem sajnálom az időmet arra, hogy levelezzek, ismerkedjek, találkozzak emberekkel ebben a témában.

Ha viszont véglegessé válik nálam a partnerválasztás, akkor már nem akarok párhuzamosan több emberrel spankingkapcsolatot.

Na, ez tök jó. Én szívesen vállalom a keményebb fenekelést! :)

És ha még tényleg nem lefutott a dolog, és hajlandó vagy másokkal is megismerkedni, akkor szívesen felvenném veled a kapcsolatot.

Szólj ha írhatok! :)

Abby!

Mi történt veled szombaton?

Jó lenne, ha mesélnél, kíváncsi vagyok.:)

Köszönöm az összes kedves felajánlást, még nyitott vagyok az ismerkedésre, mindenkivel szívesen találkozom, de azért nem akarom egyszerre a fél várossal veretni magam, az végső cél 1 spankingpartner, aki egyben a partner (szexpartner). Több spankingpartner egyszerre már csak azért sem szerencsés, mert egy komolyabb spanking után mindenképpen egy hetet várni kell a következőig (melyik férfi akar elkezdeni fenekelni egy még mindig lila/sebes feneket?) és ha csak egy spankingelő van, annak is épp elég azt a hetet kivárni, hát még ha több van és ki kell várni a sorukat.

Egyszerre két spankingpartnernek esetleg úgy lehet létjogosultsága, hogyha azok a skála két végén vannak azaz az egyik lightosabb paskolást csinál az erotikus élmény kedvéért, a másik meg keményebb veréssel nyújt komolyabb fájdalomélményt, nagyjából ahogy nálam is zajlott a spanking az elmúlt hetekben két partnerrel.

Ha valamelyik spankingolód nem ér rá, Én szívesen helyettesítem. ursusm@citromail.hu

Ui. Ez az ajánlat nem csak neked szól. Kezdőkkel szívesen levelezek is.

Ha a bőr felszakad és vérzik az olyan mint egy seb és ha nem vigyázol nagyon sokáig megmarad a nyoma.

Hogy mennyivel kezdtük? Most kezdtük. Egyszer találkoztunk nyilvános helyen, másodszor már felmentem a lakására, megmutatta a pálcáit, megnéztünk egy pálcázós filmet, megkérdezte, kipróbáljuk-e, mondtam hogy persze és aztán pár perc múlva ott hasaltam az ágyán. Ez volt a póz végig, egy nagy párnával a megfelelő részt megemeltük. Szóval a legkényelmesebb pozíciót választottuk. Huszonötöket ütött és mivel jól bírtam, egyszer csak az ötödik huszonötig jutottunk. Lekötözés nem volt, nem volt rá semmi szükség. Az eszközt csak annyira váltogattuk, hogy volt vastagabb és vékonyabb pálcája is, de mást nem használtunk.

Igen, én is így vagyok vele, nem bírok magammal, alig várom a következőt. A fenekelés utáni kielégültség mondjuk aznap és másnap még kitart, de harmadnap már a következőt szeretném, csak meg kell várni, amíg a lilaság elmúlik.

Ne foglalkozz vele, hogy ki hány ütést kap! Valaki megkérdezte, elmondtam, de ezeket a mennyiségeket felesleges összemérni! Annyit kell kapjál, ami jólesik és kielégít. Ha úgy érzed, a mostani adag már kevés, akkor emeljétek, de ne azért, mert más többet bír. Különben is mindenki más eszközt használ, más erővel üt, mi sem fullerővel kezdtük. Na, nem akarok itt én okoskodni, mikor még csak egy hete kezdtem az egészet, de más is írta már, hogy ez nem egy sportverseny, nem kell rekordokat dönteni. Egyébként meg előtte néhány nappal volt életem első spankingje mindenféle paskolós eszközzel és meg kell mondjam, hogy bár mindkettő nagyon jó élmény volt, az enyhébb és sokkal erotikusabb fenekelés nekem is jobban esett, mint a minden szexuális töltettől mentes és keményebb nádpálcázás (bár mindkettőt szívesen folytatnám).  

Jó spankinget holnap! És mesélj, nem fogjuk unni!

125 ütés? Ez rengeteg! Mennyivel kezdted? Fokozatosan emeltétek az adagot? Nem bírnám olyan sokáig, mi még mindig ötvennél tartunk, ezt is két részletben kapom meg. /kéthetente, szombatonként szoktam kapni/

Kemény csaj lehetsz!

Holnap megint verést kapok, már szétvet a feszültség. Veled is így van? Előtte már alig bírsz magaddal?

Mivel kapod a verést? Váltogatjátok az eszközöket, vagy pálcát használtok végig?

Mennyire tudsz nyugton maradni, vagy szükség van kikötözésre verés közben?

És még én voltam elégedett magammal, mert kibírok ötven botütést... 125... Igaza van a páromnak, aki szerint ideje emelni az adagot, mert van, aki többet is kibír.

Milyen pózban kapod a verést? Van jól bevált testhelyzet, vagy több pózt is váltogattok. 125 ütés az rengeteg! Lehajolva alig tucatnyi ütést bírok ki, ha te kemény csaj vagy, tán huszat is kibírsz. Azután lehasalsz?

Mindjárt itt a holnap, és 'szószátyárka' jól meg kapja a magáét. :))

Majd mesélek megint, ha még nem untok. :(

'szószátyárka'

Lemaradt a másik fele, hogy ha már beszéltem erről, a nyomok miatt vagy egyébként, én csak elfogadással találkoztam. Irtó nagy szerencsém van, azt hiszem. Persze nem túl sok emberről van szó, de akkor is, jó érzés.

Ezek szerint van ilyen tapasztalatod, vettek már észre rajtad ilyesmit? Volt, aki rákérdezett és megértette, elfogadta? Ha csak pár piros csík, akkor talán könnyebb. De láttak már meg rajtad durvább nyomokat?

Én eddig még mindenki elől elrejtettem, eddig még ment, dehát csak egy hete űzöm a dolgot.

Jól van, csak eddig soha nem szégyeltem a testemet, én is ehhez szoktam hozzá és a környezetem is.  Az is gyanús lesz ha most kezdek el szemérmeskedni.

És egész nyáron ne vegyek fürdőruhát? Vagy keressek egy mindent takaró fazont?

Állandóan nőiboxerben járjak és felejtsem el az öltözőben zuhanyozást, a szaunát, a napozást, a normál bikinit és a masszőrt?

Volt aki azt javasolta, hogy zuhanyozzak otthon (eleve elég gáz lenne totálizzadtan felöltözni és hazamenni),  és fogjam arra, hogy nem bírja az bőröm az ottani vizet, vagy ilyesmi, de 7 éve edzek ott, miért pont most lenne bajom? Találjak ki vmi hülye bőrproblémát?

Pedig ha legalább hetente szükségem van olyan spankingre, ami legalább egy hétig látszik, akkor nyom mindig lesz rajtam.

Mindenki ezzel a 3 héttel jön. Annyi idő alatt egy törés is összeforr. Szerintem max 10 nap.

Kedvenc sportom a véraláfutás :-)

> "Ez simán látszani fog három hétig. Szeritnem tedd át a dokit más időpontra. Amúgy hány ütés volt?"

125 ütés volt, de gyengébben kezdtük és aztán erősödtek a 25-ös sorozatok. Az utolsó 25 már kemény volt. De gondolom, hogy ha az ember eleve majdnem teljes erejű ütésekkel kezdi, akkor talán 40-50 ütés is elég lehet hasonló eredményhez.

Egyébként meg a látszat csal. A nyomok csúnyák, de nem olyan súlyos a helyzet. Mikor Mood-pictures videon hasonlót láttam, még én is azt gondoltam, hogy ez még nekem sem hiányzik, tényleg úgy néz ki, mintha sebesre lenne verve az ember. Pedig valójában ez nem vérzik, a vér csak a bőr alatt gyűlik össze és pont ezekről a részekről szívódik fel leghamarabb. Másnapra ezek a részek kifehéredtek, és azok a részek lilultak be, ahol aznap nem látszott semmi. Gondolom, innentől kezdve meg már annyi idő alatt elmúlik, mint bármi más belilulás, ez nyilván egyéntől függ, vérkeringés kérdése. Persze egy ilyen pálcázást már nem sok választ el attól, hogy ezeken a részeken felszakadjon a bőr és vér folyjon, nem tudom ez mennyivel növeli meg a gyógyulás idejét és hagy-e maradandó nyomot, szerintem nem. Ha van valakinek ilyen tapasztalata, megoszthatná, mert könnyen megeshet velem, ha a pálcázós játék folytatódik.

Az orvost megoldottam. Mivel minden alsóneműmből kilátszottak a nyomok, ma vettem női boxert. Eddig ha fehérneműboltban jártam, legfeljebb elmosolyodtam ha eszembe jutott a Monthy Python-féle Bankrablás a fehérneműboltban c. jelenet. Ma viszont egészen izgató volt külön fehérneműt válogatni spankingalkalmakra ami sokat láttat és külön azt azt követű napokra ami sokat takar.

Ja, és a dolog nem olyan fájdalmas, mint gondolnátok. Persze, amikor ezekre a lila részekre kapod a végén az ütéseket, azt megérzed, de nekem pl. már közvetlenül utána sem volt gond leülni, másnap meg már legkevésbé sem volt érzékeny.

Szóval akinek van jó pálcája, az használja nyugodtan, ha a másik bírja, nem kell megijedni ezektől a nyomoktól.

Hejhejhej!

Pedig már MAJDNEM elhittem, hogy: DE NEEEEM!!!!!!!!! :))))))))))))

És akkor ez...?

(Bár a bennem lakozó Freud-inkarnáció nem annyira a verést, mint a megveretést vetette volna fel mint elfojtott impulzust...)

Nem, ez aztán nem csábít, megalázottság érzésre semmi szükségem.

Azt viszont egy pillanatig sem tartom megalázónak, ha egy férfi elfenekel, mikor kettesben vagyunk, elvégre nem a saját akaratát kényszeríti rám, csak azt teszi velem, amit szeretnék.

hümmm hümmm

micsoda élénk képzelőerő... nem akarsz esetleg te is elmesélni valamit nekünk...?

no, ne aggódj, nem fog fájni. :P

dőlj csak végig azon a díványon és szabadítsd fel a tudattalanod mélységeit...

:)))

Mi a helyzet? Senki nem fenekel mostanában? Ha már mindenki a foci VB-t nézi (én is, csak most szünet van), elmesélem életem legelső erotikus fenekelését. Volt bátorságom a második találkozásunk alkalmával elmenni a spankingpartneremmel a telkükre. Jó kis fenekelésben volt részem. Mindketten akkor csináltuk először. A térdére fektetett, és ahogy kell, alaposan bemelegített tenyérrel. Ez máris izgató volt, elsősorban a fizikai érintkezés miatt. Persze ezt akármeddig bírtam volna, be kellett vetni az összes eszközt, ami nálunk volt. A hajkefe, fakanál, szíj sokkal használhatóbb eszköz, mint gondoltam, de így is, meg sem kottyant a verés. Végül partnerem zseniális trükköt vetett be: mikor elárultam neki, hogy igazából nem fáj, csak nagyon kellemes meleget érzek, a mélyhűtőhöz ment és jeget hozott. Rárakta a fenekemre. A jég pillanat alatt vízzé lett a forró bőrömön, lehűtve és nedvessé téve azt. Ezután már határozottan csípősebben csattogott minden a fenekemen. Akkor hagyta abba, mikor kellőképpen vörösre-lilára verte a fenekemet, de így is elhanyagolható volt a fájdalom a csodálatos érzéki erotikus élményekhez képest.

Most vallottam be neki, hogy alighogy nagyjából elmúltak ezek a nyomok, máris elpálcáztattam magam mással, és alig várom, hogy ezért nagyon alaposan megvesszőzzön. Esetleges féltékeny haragját beleadhatja majd a kicsíkozásomba.

Remélem, így lesz.

Mindenkinek jó fenekelést!

Nem akarlak elkeseríteni, de a fotóról itélve, Te sokkal durvább verést kaptál, és ha az enyém még mindig látszik, akkor a Te fenekeden is látszani fog kb.három hétig, vagy még tovább. Hacsak nem gyógyulsz hamarabb, mint én, mert az is megeshet...,de kétlem.

Nőgyógyászhoz?

Az én lightos fenekelésem nyomai még most is látszanak, pedig már eltelt 10nap is.

A Tied kb három hétig fog látszani:D

> "Én biztosan tudom magamról, hogy mazo nem vagyok, mert rosszul tűröm a fájdalmat, viszont azt sem értem, hogy utána miért vagyok annyira kielégült. (?)"

Akkor köztönk csak annyi a különbség, hogy nálam ugyanahhoz az eredményhez keményebb verés kell. De végsősoron Te is vágysz a fájdalomra, ha Te vetted rá a férjedet, hogy időnként fenekeljen el. Én is kielégültséget érzek utána, csak nekem annyival nehezebb a dolgom, hogy nehezebben rejtem el a nyomokat, mert ami nekem már elég kemény spanking, az egy hétig látszik. Vagyis még nem is tudom, meddig, mert ezt a pálcázást csak tegnap kaptam.

Értem.

Én biztosan tudom magamról, hogy mazo nem vagyok, mert rosszul tűröm a fájdalmat, viszont azt sem értem, hogy utána miért vagyok annyira kielégült. (?)

> "Akkor Te mazo vagy?"

Ezen már sokat gondolkodtam. Szeretem a fájdalmat egy elég komoly szintig (persze csak a külső behatások, ütések, csapások okozta fájdalmat, a fej- fog- gyomor- vagy derékfájást én sem élvezem) és jól bírom is a fájdalmat. Viszont inkább csak fenekeléskedvelő vagyok, a BDSM-et lehet hogy nem nekem találták ki. Az alárendeltség még belefér, de megalázásra semmi szükségem, nagyon is büszke vagyok. Szóval magam sem tudom, mazo vagyok-e, ha annak számít, hogy ilyen szinten veretem magam, akkor igen. Aki elpálcázott is azt mondta, hogy mazo vagyok.

> Nekem a tenyeres paskolás okoz szexuális izgalmat, a nádpálca, és bot inkább büntetés jellegű, de a látványért megéri elviselni mindent.:)

Ez nálam is hasonló, bár mielőtt kipróbáltam volna, nem így gondoltam. Eredetileg a pálcajellegű eszközök izgattak, az pálcázós videók tetszettek, tudtam, hogy az átlagosnál jóval magasabb a fájdalomküszöböm, azt hittem, hogy a nagyobb felületű tárgyak, fakanál, hajkefe stb. nem jók semmire. És most, hogy mindkettőt kipróbáltam, én is úgy érzem, hogy a nádpálca komolyabb eszköz, de erotikusabb volt a másik fenekelés. A pálcázáskor "csak"  a fájdalom élményét élhettem át, de a térdrefektetős, mindenfélével paskolás szexuálisan izgatóbb.

A pálcázás nem büntetés volt, de nem is a látványért csináltuk, az csak vele jár. Igazából a cél a kölcsönös örömszerzés volt, még ha ahhoz képest durvának is tünhet a nyoma.

"A férjed más lánnyal is megtette régebben, amikor még nem ismert téged?"

Nem. Ez kizárólag az én perverzióm, és én vettem rá a páromat, hogy próbáljuk ki. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy sok évvel ezelőtt, amikor még fogalma sem volt a vágyaimról, egyszer fakanállal kaptam a hátsómra párat.

> Hú, ez elég fájdalmas lehet...

A pálca nem is olyan brutális. Mikor az ember Mood-pictures videót lát, azt gondolja, hogy milyen durvák ezek a véresre verős jelenetek.  Mi eljutottunk a képen látható nyomokig, és bírható volt. Jó hogy nem álltunk le 100 csapásnál, mert kisebb lett volna az élmény. Igaz, ennyi elég is volt, többet már én sem igényeltem volna.

Lehet, hogy ez már hard spanking kategória, de nekem belefért. 

Lehet, hogy spanking videózást is bevállalnék, ha lehetne úgy csinálni, hogy ne legyek felismerhető, mert arccal nem vállalnám.

> Ha még szex sincs utána, akkor mi az igazán jó benne? (hogy fáj? hogy ,hogy fáj? a megalázottság érzése? gyerekkori élmény miatt a visszavágyódás? - mi vonzott benne kisgyermek korod óta?...)

Nem tartom megalázónak a dolgot. Ilyen gyerekkori élményeim pedig nincsenek! Soha nem vert meg gyerekként senki! A fájdalom a jó benne, a szexuális izgalom, amit okoz, és a kielégültségérzés utána. 

Nem akarom egész életemben így, szex nélkül űzni a spankinget, csak a kapcsolat elején ezzel kezdtünk. Sokkal előbb elfenekeltetem magam egy férfivel, minthogy lefeküdjek vele. Mindkét eddigi spankingpartnerem a második találkozás alkalmával fenekelt el. Persze, hogy az a célom, hogy találjak egy olyan partnert, akivel majd komoly, hosszútávú kapcsolatom lesz, és a fenekelést nem önmagában, hanem előjátékként űzhetjük majd akár napi rendszerességgel. Azt hiszem, ez a kapcsolat kezd kialakulni az első partneremmel, akitől a lightosabb és erotikusabb fenekelést kaptam, de azt sem bántam meg, hogy kipróbáltam a pálcázást.

Bocsesz, nem figyeltem :(

Mindegyik tetszett igazából :) Talán A hentes nem annyira...

Válaszoltam a mailre.

Nekem az jobban tetszett amikor engem vertek.

Már csak azért is, mert barátomnak nem jött be fordítva :)

Ha engem kérdezel akkor a kíváncsiság vonzott benne. De nem kiskorom óta, csak amióta megtaláltam az indexen ezt a topicot.

Én azért kértem a barátomat hogy próbáljuk ki mert kíváncsi voltam hogy milyen érzés ha az ember fenekét jól elverik :)

Jó volt úgy szeretkezni, hogy közben sajog a popsim :)

Kipróbáltuk és tetszett...

De én nem szeretném ha annyira lennék elfenekelve mint a képen látható lány. Az már nekem sok lenne.

Hát jó, megmutatom, azt hiszem ezzel nem sértem meg azt sem, aki csinálta. Mindenesetre most kérek tőle elnézést, hogy a megkérdezése nélkül közlöm a fotót, de végül is úgyis csak én látszom rajta.

Az első 75 ütés lightosabb volt, a negyedik 25-öt már megéreztem, az ötödik 25 már kimondottan keményebben ment.

"...Le is fotóztuk, annyira jól nézett ki..."

Lássuk, lássuk !

Azt hiszem, semmit nem csináltam máshogy, eredetileg is ilyen vágyaim voltak. Esetleg annyi, hogy megnőtt a kiváncsiságom a rattan pálca iránt, amit tegnap volt is szerencsém kipróbálni. Tulajdonképpen még a partnerkeresés fázisában vagyok, de a szexmentes spankinget máris kipróbáltam, most egy héten belül kétszer is. Az első egy kefés, szíjas, fakanalas stb. fenekelés volt, tegnap egy komolyabb rattanpálcás, összesen 125 csapással, aminek már egész jó nyomai vannak, úgyhogy erre a hétre ez elég is volt. Le is fotóztuk, annyira jól nézett ki.

A keresést lassan le is zárom, a tegnapi pálcázás nagyon komoly élmény volt, de csak baráti alapon ment, szexuálisan nem gerjedtünk egymásra, csak kipróbáltuk együtt a keményebb spankinget, az első spankingpartneremmel viszont nagyon jól állnak a dolgok és komoly folytatás remélhető. 

A fórumon sok olyat olvastam, ami egyáltalán nem izgatott. Semmi szükségem pl. beöntésre, ilyesmit soha nem csinálnék, nem izgat a kikötözés vagy a lyukra mért ütés, stb.

Szóval a fórum nem is annyira ötleteket meríteni volt jó, mint arra, hogy bártan felvállaljam ezt a beállítottságomat és belevágjak a spankingbe.

Valóban fiú vagyok, de értem, hogy mit mondasz!

Az igaz, hogy más elvi síkon beszélni a fenekelésről (és más bdsm-akciókról), mint a valóságban átélni. Mivel ez a közvélekedés szerint "nem normális" dolog, a legtöbb ember rögtön zsigerből elborzad, ha ilyet hall vagy lát. Nem kevesen vannak azonban olyanok, akiket izgat maga a gondolat vagy a látvány, de sosem vennék a bátorságot arra, hogy bármelyik oldalon kipróbálják.

Ha azonban úgy alakulnak a körülmények, hogy az ember "átbillen", akkor megérti, milyen fantasztikus élményt adhat pl. a fenekelés. Annak is aki kapja!! Csak szerintem minden szexuális játéknak az a célja, hogy élvezetet okozzon, így az úgymond "öncélú" verést tartom értelmetlennek. Az "öncélú" azért jó kifejezés, mert itt nem az erősségről, a fenekelés hosszáról, az ütések számáról van szó. Lehet valakinek a fenekét akár szinte véresre is verni, ha ez vezet a kéjhez, míg másnak ehhez bőven elég a paskolgatás is. Ezt mindkét félnek ki kell tapasztalnia, éreznie kell. Az is változó, hogy ki hogyan reagál rá, sőt azt mondom, akár orgazmus nélkül is lehet ez a gyönyörök forrása. Viszonylag ritka ia, hogy valaki csak ettől élvez el....

Ha viszont egy nő fenekelés közben nem nedvesedik, vagy egy férfinek nincs erekciója, akkor semmi értelme, akkor beszélhetünk "öncélú verésről".

Azért ez így túlzás. Az ember imádhat kapura lőni, és útálhat védeni. Valaki élvezheti, ha bekapják a vesszőjét, de ő nem dugná a nyelvét a másik puncijába.

Fúj!!! Undorító!

Eleinte bizony én is eléggé egyoldalú gyereknek indultam, valljuk be itt így négyszemközt, egy csomó dolgot kizárólag sznobizmusból kezdtem csinálni. Undorodva dugtam az orrom a nedves punciba! Néhány hónap kellett, mire megszerettem. És nem fokozatosan, hanem egyszer csak hirtelen olyan hullám öntött el! És mással is így volt. Kicsit szelídült az ellenérzésem, de az áttörés ilyen hullámszerű volt.

van aztán ez a fantázia dolog, van amit fantázia síkon élvezetesnek találok ( pl. a pisi szex), de a valóságban még nem próbáltam. Nem is erőltetem. De el tudom képzelni, milyen undor fogna el, ha tényleg megtörténne, és azt is, hogy néhány hónap után átbillennék. ( Mert, ha a kedvesem erre utazna, nyilván megpróbálnám bevállalni. ) A legnehezebb számomra a szerepjáték, szerelmi vallomáést tenni az előjáték közben. Iszonyú, hisz ... na, nem megyek el tovább a témától.

Szóval a fenekelést magában én olyasminrek érzem, mintha egy nagy svédasztalról csak egyetlen dolgot ennék, utána meg egy másikat. ( A "rendes" dugásra gondolok, amit a fenekelők is megélnek.) Ezt most itt nem részletezem, mert a bdsm topicicba való.

Igazából csak azt akarom mondani, hogy akinek nincs saját élménye, vagy még előtte van az átlendülésnek, az egyszerűen nem értheti meg a gyötretés okozta gyönyört.

A fenéken csattanó tenyér, bot okozta élvezetet. Jó, közben nyilván át lehet lépni a tűréshatárt, és ilynkor tényleg csak az utólagos gyönyörérzés jön, de erről itt korábban már szépen írtak.

Talán könnyebb megérteni a fojtogatás okozta örömérzést, hisz ez azzal kezdődik, hogy a melledbe fúrom az arcom, belőle lélegzek, az illat, a tapintás, és amikor már majd megőrülök a gyönyörtől, és te direkt odaszorítod a fejem, akkor majd szétrobban a világ a gyönyörtől...

Ja, most látom, hogy tomas nyilván fiú, akkor izé, szóval persze vedd úgy, hogy egy nőhöz beszéltem itt a végén.

Biztos vagyok abban, hogy ő nem engedné meg nekem, hogy ráüssek. Vagy ha igen, akkor olyan picit ütnék rá, hogy nem is fájna neki.

Nem tudom, hány lánnyal csinálta előttem, de biztosan többel. Nem egyre szokott hivatkozni, legalább négyet emlegetett már.

A vibrin még gondolkodom, nem említettem még neki, ám lehet, hogy nem is kell: ő is jár ide olvasgatni alkalomadtán.

pIMPa, neked mik a tapasztalataid? A férjed más lánnyal is megtette régebben, amikor még nem ismert téged?

"szószátyárka"

Nemtudomkával értek egyet, a provokációjával... mert ezekből a történetekből számomra is egyetlen momentum jön le... kibirni

és pontosan hol is az élvezet?

igy ez nekem öncélú verés

A kérdés ennél egyszerűbb, ha így csinálják, vajon miért? Persze mindenki úgy perverz, ahogy neki tetszik :)

Igazából provokációnak szántam, hátha megszólalnak mások is, akik másként.

Például közben nevetve, élvezve a játékot, netán elélvezve tőle...

Megintcsak elcsábultam, és Redmarks oldaláról idetettem két "rongyosra nézegetett" képet. :)

"szószátyárka"

pIMPa, fáj még a feneked?

Harmadik huszonöt??? Nem hiszem, hogy kibírnám, a másodiknál már nagyon feszelgek, alig tudja a párom rendesen rám mérni az ütéseket. Már az önfegyelmem végén járok, ahelyett hogy segítenék neki azzal, hogy úgy hasalok, hogy könnyedén elverjen.

Írtam már, hogy minden alkalommal nagy hisztit rendezek, és erről nem tudok leszokni, sajnos. Az első huszonöt után nehezen vesz rá egy újabb huszonötre, harmadikra meg végképp nem tudna rávenni.

Alacsony a fájdalomküszöböm, így sokkal nagyobb hisztit vált ki belőlem a popsilyukba mért ütéstől való félelem, mint kellene. Szerinte van olyan lány, aki szó nélkül engedi, hogy kapjon oda ütést, és utána sem cirkuszol, hogy mennyire fájt. Én ettől még rettenetesen távol állok.

/Ám abban igaza van a páromnak, hogy ha odaméri nekem a büntető ütést, akkor napokig nagyon jó érzésekkel ülök le. Ez az érzés hiányzott, amíg csak a fenekemet botozta meg./

"szószátyárka"

Kérdésed mögött a következő két kérdést érzem:

Ez a komolykodó, fontoskodó, aprólékos, részletező technicista szemlélet nem az erdendő ösztönalap legitimálást szolgáló álca?

Ez a ...... szemlélet egy minden vizeket meghajózott, mindenen túllévő pár megállapodása egy jól védett öbölben?

HOL olvastál ilyet? Ha a neten, akkor belinkelnéd nekem? Akár privátban a mailemre? 

Olyan ritkán találok izgalmas /spanking/ történeteket!

Érdekes, amit javasolsz, ám meg kell beszélnem a párommmal.

Egyébként ő is jár ide olvasni :)).

Sziasztok!

nincsen olyan csajszi, aki vállal fenekelést??:(:(:(:(

szomorú....

Elfelejtettem ideírni, honnét származnak a képek, és nem szeretném, ha valaki megbántódna amiatt, amiért az oldaláról idecsentem őket.

REDMARKS-nak köszönöm, mert az ő oldaláról származik az alábbi 3 kép. :))

"szószátyárka"

Valahogy így. :) A kezeimet nem kötik le.

Így szoktam kapni  én is. :))

Csak én meztelenül, vastagabb pálcával.

Ehhez hasonló a terpesztő, amit kaptam. Hogy el tudjátok képzelni. :))

Sziasztok

Túl vagyok rajta. Annyira boldog vagyok, hogy alig tudok nyugton ülni. Ezért az érzésért megéri újra és újra megveretni a fenekemet.

Jól van pIMPa, hamarosan kevesellni fogod a 20-at, és lehet emelni az adagot! Vastagabb, erősebb bot kellene, hogy ne csak egyszer tudjátok használni. A mienk kb másfél cm átmérőjű, és közel egy méter hosszú (ez csak sacc, nem mértem meg).

Dehogyis szeretem, ha a popsilyukba kapok! El tudod képzelni, mennyire fáj az? Ugye, nem?

Meséljek? Jaj, alig tudok ülni, izgek mozgok a széken!

Tegnap négy után kezdtük el a szokásos szombati programot. Levetkőztem, majd megkaptam a két beöntést. Közben beszélgettünk, nagyon izgultam már, elhihetitek. A második beöntés végén kivette a csövet, és lejöttem az ágyról. Most nem is tiltakoztam, amikor felvette a botot, hogy kapjak ötöt. Megbeszéltük, mit kell elviselnem, közben és beszélgetés közben hajoltam le hol az asztalra, hol a fotelra támaszkodva, hogy kimérje a soron következő ütést. Utána mindig felkeltem, és szorítottam a fenekemet, nehogy kijöjjön belőlem. Még akkor se hagytuk abba az egyezkedést, amíg lehajoltam megkapni az ütést. Öt ütés után siettem a fürdőszobába, közel fél óra múlva jöttem vissza, mert le is zuhanyoztam.

Nem egyeztem bele, hogy tizenötöt kapjak az erősebb ütésből, mert elég nekem azt kibírni, amilyen erővel eddig a huszonötöt kimérte. Az ágyra hasaltam, két párna segítségével kidomborodott a fenekem. Széttártam a lábaimat, ő pedig meglepetéssel készült:a héten beszerzett egy terpesztőt, amit a bokáim közé tett, és ahhoz rögzítve kötötte ki bokáimat az ágy végeihez. Egy harmadik párnát átöleltem és erre tettem a fejem is. Közben próbálgattam a lábaimat emelgetni, de nem nagyon ment. A derekamnál is leszíjazott, de csak lazán, mert kell egy kis mozgásra lehetőség.

A kezeimmel megdörzsöltem a fenekemet, majd szétnyitottam, igyekeztem rendezni kapkodó légvételeimet. A popsilyukam is ellazult, készen álltam a verésre. Mielőtt elkezdte volna, egyeztettük a menekülőszót.

Aztán botozni kezdett. A fenekem jobb oldalát ütötte először, majd a bal oldalával folytatta. A párnába nyöszörögtem, nem sikerült felvennem a "nagy levegő, visszafojt, nyögéssel kifúj" ütemet. Rátért a fenekem felső részére, és úgy ütött, hogy átért a bot az egész fenekemen, így haladt lefelé.

Nem volt olyan pillanat, amikor ki akartam mondani a menekülőszót, minden ütést meg akartam kapni. A fenekem alsó harmadát sűrűbben érték az ütések, a párom elégedett volt az eredménnyel. A terpesztő jól bevált, a lábaim a verés közben végig szét voltak tárva.

Kioldozott, levette a terpesztőt is, és ideadta, hadd nézzem meg. Alkalmas-e arra, hogy a jövőben rendszeresen használjuk. Lassan felkeltem, és megnéztem a tükörben a fenekemet, közben pirulva megköszöntem neki a huszonötöt. Még mindig zavarban vagyok, pedig illik megköszönni.

Megint felvetette, hogy tíz popsilyukütést kéne kapnom. Tiltakoztam, mert nagyon félek ettől a speciális ütéstől. Hangosan hisztiztem, így fel kellett térdelnem az ágyon, előrehajolni, és így injekciózta meg a popsilyukam. Éreztem, azzal is büntet, hogy nem lassan tolja be tűt, hanem határozottan beadja. Közben is kérdezgetett, felelnem kellett neki, pedig a póz is olyan megalázó volt. A második injekciót hasalva fogadtam be, tartott még a dühéből, mert olyan határozottan nyomta be, hogy kis híján elmozdultam. Így csak a párnát püföltem, hogy elég lesz, már nem hisztizek.

Egy ideig megint csak beszélgettünk utána, mert nagyon rá akart venni a popsilyuk-ütésekre, ám nagyon tiltakoztam. A következő huszonötre dinári pózban került sor. Felváltva verte a jobb és bal oldalát a fenekemnek, és nem kerülhettem el, hogy a kitárt fenekembe is üssön. Az a véleménye, hogy ilyen pózban nem tudja eltalálni a popsilyukat, csak közéüt, ami nem popsilyukütés, csak egy középre mért szimpla ütés. Nehezen viseltem ezt is, ötöt vagy hatot mért oda a második huszonöt végén. Már alig volt hangom, a hangszálaimat megviselte a nyöszörgés, jajgatás, ám megint nem akartam menekülőszóval megfutamodni. Egyenként mérte az ütéseket belém, és minden ütés előtt nekem kellett szétfeszítenem a fenekem, hogy közécsaphasson. Széjjelhúztam, aztán megkapaszkodtam a lábában, és gyorsan, szinte célzás nélkül ütött.

Elégedett volt az eredménnyel, azt azonban megjegyezte, hogy ezek rendes ütésnek számítanak, ha a vágatba mentek is, nem kell ennyire kimutatnom, hogy fáj. Szégyenkezve hallgattam, belátva igazát. Segítség nélkül álltam talpra, megint a tükörnél jutott eszembe megköszönni. Annyira szégyelltem magam.

Remegő hangon kérdeztem, kell-e ezek után a popsilyukba kapnom a bottal, ahogy a két huszonöt után.

Látta rajtam mennyire megviselt a dolog, beszélgettünk még pár percig, míg jobban éreztem magam, és kiegyeztünk egy ütésben. Átölelt hogy felbátorodjak valamennyire, majd megnézte a fenekemet, széthúzta hogy lássa, mennyire látszanak a nyomok a popsilyukamnál, majd hasalni küldött.

Három párnát tettem a hasam alá, és így vettem fel a pózt. Megbeszéltük, hogy egyetlenegy ütésről lesz szó, ezért nem kell kikötni engem. Ellazítottam a fenekemet, ő pedig felnyomta gumikesztyűs ujját a popsilyukba, és beigazított néhány nyomással. Megfelelő pózba került a popsim, utolsó pillanatban kértem a bőrkesztyűt a számba. Sajgott rendesen az előző ütésektől, amikor a popsilyukhoz nyomta a botot, megremegtem. Most nem készült hosszabb ideig, a következő pillanatban kimérte a botütést.

Sikoltásom elnyelte a bőrkesztyű, amit gondos előrelátással a számba tömött. Leírhatatlanul fájt, és csak a jajgató fájdalomra tudtam gondolni. Minden más gondolatot kiűzött a fejemből. 

Arra tértem magamhoz /néhány percig feküdtem mozdulatlanul, lihegve és nyöszörögve, erre nem emlékeszem tisztán, ő mesélte/, hogy ringat engem, bekeni a kenőccsel popsimat, majd hogy elterelje a figyelmemet, büszkélkedett pontos célzásával. Nem is vártad még hogy megkapod? Többszöri célzásra szoktam kimérni, most meg akartalak lepni azzal hogy gyorsan kimérem.

Suttogva, mert nincs hangom már a sok erőlködő nyöszörgéstől hálálkodom neki, hogy milyen ügyes volt, úgy kimérte az ütést, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

És most olyan jóóóóóó, annyira jó ülni a fenekemen. A popsilyukam se fáj jobban, mint máskor, ez biztató, a páromnak lesz igaza: egy ütésnél többet kell kapjak, mert ki lehet állni.

Utána már könnyű azt mondani hogy nem is fájt annyira, de mintha jobban fogadnám a popsilyukütést, mint első néhány alkalommal. Talán kezdek belenyugodni, mert nem kerülhetem el, így hamarabb ráhangolódok.

Amikor tegnap a párom kézbe vette a botot, nem is kellett mondania, csak intett a bottal és szó nélkül mentem az ágyhoz felvenni a pózt.

"szószátyárka" , aki most nagggyon boldog!

Mivel szereted, ha botozzäk popsilyukad, biztos vagyok benne, hogy bele fogsz menni. :-)

 MOst nem neztem vissza, de koräbban mintha nem 2:1 aränyban vältotta ki lukad a normäl üteseket. szerintem kezdetben ragaszkodj ugyanahhoz az aränyhoz, (kb 30norm helyett 4, vagy 5? spec) kesöbb, ha mär nem lesz eleg lehet emelni

Gratulälok Mindkettötöknek :-))

Es - bär mint mär koräbban kifejtettem nem vagyok a nök veresenek hive,- nagyon szep, igy csikosan is popsid!

Ezt mär ferjed keszitette, tudva, hogy idekerül? Nagyon ki fogsz erte kapni holnap... :-))

Ha az én popsim nem is olyan vörös, mint az előző képsorokon a lánynak, de sikerült sírás nélkül kibírnom 20 botütést. Sajnos a bot darabokra tört a popsimon.

Mostani kedvenc filmes cégem:

Ma este el leszek ismét fenekelve, de most készülök rá, és igérem mindenkinek, hogy a legerősebb fakanalas ütéseket is állni fogom, és utána remélem, hogy le is lesz fényképezve frissen elvert popsim.:) Nem tudom, hogy miért, de már nagyon várom.. 

Megnéztem a képet /kinagyítva is/, és eszembe jutatott néhány dolgot.

Ehhez a pózhoz kell a kikötés, de hasznos, ha még külön lefogják a bokáját a lánynak egy segítő.

A szíj megtartja a lány derekát, mert különben emelgetné a csípőjét is. Hosszabb távon nem kényelmes ez a póz (negyedóránál tovább nem tarthat a pálcázás), de annak, aki az ütéseket kiméri, kényelmes, mert nagy pontossággal mérheti az ütéseket egymás fölé, egészen a combtőig. Ez nagyon esztétikus, mert külön látszanak a csíkok, nem keresztezi egyik a másikat. Külön veri el a lány jobb és bal fenekét, mindkettőre azonos számú pálcát kell kapnia a lánynak.

A pálca elég rövid, mi hosszabbat (és vastagabbat, jobban megmarkolhatóbbat) haszálunk ennél. Nem kell ilyen közel állnia a páromnak, főleg ha még a fenekem jobb vagy bal felénél tart, némivel messzebbről méri ki. Ki szokta mérni a megfelelő távolságot, odaillesztve a botot a fenekemnek ahhoz a feléhez, ahová kiméri az ütést.  

Ebben a pózban is kaptam már, lekötözés helyett átkaroltam a lábaimat, és minden ütésnél magamhoz húztam, és igen, ficánkoltam is rendesen. Az erre a célra használt bőrkesztyűt a számba tette, hogy elfojtsa a hangomat. Nehezen tűrtem a botozást, elég hangos lettem volna a kesztyű nélkül.  

Jobbról és balról 15-15 ütés ért, de mivel ebben a pózban feszes a fenekem, így utána hasra fordultam, kivette a kesztyűt a számból, beszélgettünk pár percet, majd amikor úgy éreztem, hogy képes vagyok felvenni a maradék huszat /ötven botütésben egyeztünk meg/ kényelmes, hasalós pózban kaptam meg. Mivel a két oldalra külön már megbotozott, így húszat kaptam az egész fenekemre.

Közben az az ötlete támadt, hogy a büntetőütést az előző /a képen látható/ pózban méri a popsilyukba. Beletelt egy kis időbe, amíg felvettem a pózt, ő segített azzal, hogy gumikesztyűs ujjával felnyúlt a popsilyukba, és határozott nyomásokkal beigazított a megfelelő pózba. 

Szorítottam a lábaimat, és húztam az arcom felé, amíg felvettem a megfelelő pózt. Akkor szétfeszítette fenekem, és ellenőrizte ujjával, hogy ellazítom-e a záróizmokat. Hihetetlenül izgultam, féltem, így amikor megéreztem, hogy a bottal megnyomja a popsilyukam, megmozdultam, pedig még csak becélozta az ütés helyét. Rámszólt, hogy ne kezdjek megint hisztizni, majd mégegyszer megnyomott, majd ügyesen kimérte a botütést.

A fájdalom óriási volt, nagyobb, mint vártam, és lassan csitult el hangom, kellett egy kis idő, míg magamhoz tértem annyira, hogy meghalljam párom nyugtatgató hangját, hogy látod, nem is volt olyan rossz, legközelebb más pózt is kipróbálunk ehhez a speciális ütéshez, ám beláthatod, szükséges. 

Ekkor már hasaltam /ő fordított meg/, és két kézzel óvtam a fenekemet. Könnyes arccal figyeltem a szavait, és a fájdalmon túl éreztem azt a jó érzést, amit az szokott kiváltani, hogy kiálltam egy különösen rettegett dolgot.

Ahogy hallgatom a párom halk hangját, lassan megnyugszom, míg meg nem hallom, mit talált ki /ezt azóta többször felvetette, ám sose egyeztem bele/. Kíváncsi arra, mennyire lehet elviselni, ha több ütést mér a popsilyukra. Ezért hajlandó lenne az ötven fenékre mért botütést lecsökkenteni harmincra, és a maradék húsz rendes botütés helyett tíz botütést mérne a popsilyukra. Gondoljam meg, tízzel kevesebbet kapnék, a harminc botot két részletben mérné rám, de növelné az ütések erejét, így tizenöt botütés felérne a huszonöttel.  Ideje szoktatnom magam a gondolathoz, hogy a popsilyukam nincs rendesen megbotozva, egyetlen botütés nem elég a kívánt hatáshoz, hiszen látja, hogy pár perccel később már egészen jól vagyok. Ám ha tízet mérhetne a popsilyukra, akkor a botozás után tovább tartana az a jó érzés is, ami egy botütés után gyorsan elmúlik.

Félek, ma este megint felveti /mindig javasolja/, és ha beleegyezem, akkor szükség lesz a bőrkesztyűre, és beletelik majd félórába, míg összeszedem a bátorságom, hogy mindhez felvéve a kívánt pózt, ellazuljak, és megkapjam a tíz rettegett ütést.

Ám ha túl leszek rajta /elöbb utóbb sor kerül rá/, majd elmesélem. Mert utána már olyan jó, és mesélni róla is jó.

"szószátyárka"

A kép tetszik, és most újra megnézve eszembe juttat mást is: ebben a pózban szoktam beöntésnél befogadni a gumicsövet, de amint felhelyezte, letehetem a talpaimat az ágyra. :) 

Mi a véleményetek?

"Onnan folytatódik az emlék, hogy varázslóm kezében a vessző már nem fájdalmat ad, kényeztet, újra, s megint… Hálás puszik, egyelőre a cipőjére, máshoz talán fel kéne tudni állni…"

Valami ilyesmit jelet nekem. Nem is értem miről beszéltek...

Ficánkolóknak szánt pózok:

Nem hiszem, hogy annyira felbátorodnák, hogy fel mernék tenni képeket.  Csak home videót készítettünk párszor, és azokat nézzük vissza. Furcsa magamat látni, és kissé eltorzítva visszahallani a hangomat. :)

Túl kényelmetlen egy ilyen kaloda, nem próbálnám ki.

A lány valószínűleg a homlokán és a két térdén támaszkodik, és látszik, hogy a kalodázás előtt is kapott pár bemelegítő ütést a fenekére.

Arra valóban kiváló ez a kaloda, ha célzott ütéseket kell a popsilyukra mérni, mert kevés mozgási lehetőség. Egyenként kell belemérni kellő gondossággal, a célra alkalmasabb pálcával, és mindig megkérdezni a lányt, hogy felkészült e a fogadására.

Ha így verik meg, akkor nemcsak elszenvedi, ami jár, hanem közösen dönthetnek arról, hogy mennyit kapjon, és így a lány segít, ahelyett, hogy gátolná a feladat teljesítésében azt, aki a popsilyukát pálcázza. Közös munka jutalma lesz a gondosan megpálcázott popsilyuk.

Akinek ki kell mérnie az ütéseket, tudnia kell, hogy egy ilyen ütéstől a lány feneke vonaglik, talán össze is tudja szorítani a záróizmokat, így a következő ütéssel várni kell, míg ismét látja, hová kell ütnie.

Ráadásul, akit ebben részesítenek popsilyuk-pálcázásban, legközelebb félelmében önként elhelyezkedik az ágyon, vagy a szőnyegen kaloda-pózban, csak ne rögzítsék megint kalodába.

ö-öö-ő-ö. ö-ö

Kb ennyi hangzik a menekülőszóból betömött száj esetén. Szóval egy jellegzetes ritmus nyöszörgése.

Ez egy ismert szünetjel, vagy mi a fene. nem is tudom. Pam-para-para  pam-pam.

OK, visszaolvastam, mit írtál, és rájöttem, hogyan értetted. Tényleg sietősen futottam át rajta. Kösz, hogy visszatértél rá, és tisztáztad, hogyan érted.

Ezt meg sem lehet jobban fogalmazni, mint ahogy Te megfogalmaztad.

Ezt a nyelvtörő menekülőszót még olvasva sem tudom baki nélkül kiejtenem:)

Tényleg szükségünk lenne egy szóra, hogy biztonságban érezhessem magam. Ha megfontoltan, és nem olyan agresszíven kezdenénk hozzá a fenekeléshez, és nem fakanalat használna hanem a kezét, sokkal kellemesebb,és izgatóbb lehetne mindkettőnknek. Közben egy-két simi, újjazás, gyúrás stb. és máris nem hangozna úgy mint egy családon belüli erőszak. Sokszor nem is tudom, hogy dühből üti e a fenekemet, vagy élvezetből. Sex közben is rászokott csapni, de akkor biztosan tudom, hogy az izgalom fokozása miatt popsiz el. A büntetésnek is meglenne az erotikus hatása, ha előtte megbeszélnénk a részleteket mint Abbyék, hogy mivel fogom kapni, mennyit kapok, ha elmozdulok, akkor plusz egy jár érte stb. A fejemet nem kellene betakarni, mert én is máshogy állnék hozzá, nem kiabálnék, ha nem észnélkül csinálná. Melyik nő bírja ki ordítás nélkül, ha eszeveszetten elkezdik gyepálni a hátsóját kemény fakanállal.. Ha nagyobb empátia lenne benne, akkor átérezné, hogy amit csinál az jó, csak ahogyan csinálja az nem az igazi még. Csiszolni, finomítani kellene a technikát. Talán még a nagyobb ütéseket is kibírnám halk nyöszörgéssel, ha előtte rákészülhetnék agyilag, és testileg is. Az biztos, hogy nem én leszek a spanking világbajnoknő, de a tűréshatárok egyre jobban szélesednének biztos vagyok benne. Olyan ez, mint amikor gyökérkezelésre jártam az egyik fogammal, háromszor kellett visszamenni, az első alkalommal három injekciót kaptam, de még így is ki akartam ugrani a székből, a fejemet fogni kellett annyira ficánkoltam. A másodiknál már kevésbé féltem, és a harmadiknál már nem is kellett, hogy lefogjanak ketten.

Szóval, gyakorlás kérdése az egész. Gondolom, hogy akiket gyakran fenekelnek, azok egy idő után hozzászoknak a fájdalomhoz, és nem érzik olyan intenzíven, mint egy kezdő "kicsitmazó" hölgy:)

Hát, Abby, most fecsegve olvastál. Én nem azt írtam, hogy undorító, hogy verést kapsz, és ezt élvezitek mindketten, hanem azt, hogy egy férfi ne a munkahelyi feszültségeiből merítsen motivációkat a szexhez.

Többször feljött itt a menekülőszó. Ez igazából nem egy szó, hanem egy jel. Mondjuk a pamparararampampam. Amit akkor is el tudsz dünnyögni, ha be van tömve a szád.

Így már más, akkor a te férjed nem figyel rád, csak a dühét vezeti le rajtad. Nem figyel oda rád. Pedig sokkal hatásosabb lenne, ha mindent meg tudnátok beszélni.

Nem tűröm jobban a fájdalmakat, de ha tudom, hogy ütemesen, egymás után azonos időkülönbséggel kapom, fel tudok készülni a következőre, gyakran eltévesztem a számolást magamban, és csak a levegővételre figyelek, meg arra, hogy visszaigzodjak az ütések előtt. Van időm nagy levegőt venni, és visszafojtani az ütés pillanatában. A verés végére így is kifulladok, és jólesik a pihenés. Mivel egyenletesen botozza a jobb és bal oldalt, majd a fenekem mindkét felét is erős ütésekkel, így a sok külön fájdalom végül összeolvad, és nem fáj külön a fentebb kapott és a lejjebb kapott ütés. Nem is tudom a végére megkülönböztetni. Percekig lihegünk utána, mert ő is kifárad. Nem kis munka pontosan oda ütni, és pont akkora erővel, ahogyan kell. Ha el is tévesztem a számolást, mert a levegővételre és a helyes pozícióra figyelek, körülbelül sejtem, hol tart, hiszen fentről lefelé halad, és igyekszik minden üres helyre mérni ütést. (Persze mégis keresztezik egymát a csíkok, mert ficánkolni szoktam közben, és van, hogy nem igazodok vissza időben.) Utána elégedetten nézi a munkáját, tetszik a látvány neki, és én is elégedett vagyok, mert rendesen meg lettem botozva.

Óvatosan megtapogatom a fenekemet, és megdicsérem a páromat, hogy ilyen alaposan elverte.

Nem sok idővel később, amikor kipihente magát, megint megsuhogtatja a botot, és int, hogy ideje felvennem a második adagot.

Jön a szokásos hisztim, hogy hadd pihenjek még, az előzőt se hevertem ki, de csak rávesz, hogy megint lehasaljak. Megnyomkodja hűvös kezével a fenekemen az előző verés nyomait, és közli, hogy épp időszerű repetáznom. Nyöszörgök, és kérlelem, hogy ne üssön nagyokat. Csak akkorákat, amekkorákat kell, feleli. Szétnyitja lábaimat, és kiköti a bokáimnál. Szereti, ha szét van nyílva a fenekem, miközben botozza. Ha összetapad, mert összeszorítom, akkor úgy nyit szét, hogy leteszi a botot, két hüvelykujjával a popsilyukamhoz nyúl, és a hüvelyjeivel nyitja szét. Ilyenkor megvárja, míg nemcsak a fenekemet, de a záróizmaimat is ellazítom, ha nehezen megy /főleg a botozás vége felé ösztönösen szorítom/, akkor a jól bevált módszerrel felnyúl gumikesztyűs ujjával, és nyom rajtam néhányat.

A videófelvételen emlékszem, ez rajta van, felemelem a fejem, és hátra figyelek, hogy mit csinál velem, kipirult arcomon csodálkozással. Amikor végre ellazít, kihúzza az ujját, megint botot ragad, és lenyomja a hátamat tenyerével, aztán nekiáll, hogy a maradék néhány ütést is kimérje. Ilyenkor már nehezebb a dolga, mert az egész botozásra használt felület hurkás, és muszáj oda is ütnie, ahová korábban már kaptam. A fenekem alsó részén, közel a combjaimhoz szokott ilyen lenni, itt sűrűbben megbotoz, mert ezen a részen fogok ülni.

A videófelvételen látni, hogy gyakran kinyílik és bezárul a popsilyukam, amikor botoztatom a fenekemet. Mindig összeszorítom és lazítom a záróizmokat. A párom ezt külön megmutatta a felvételen, amikor néztük. Innen vette az ötletet is, hogy megnézzük, hogy a bot pont befér a fenékvágatomba, kíváncsi hogyan nyílik és csukódik a popsilyukam, ha egy kiadós botütéssel megkínálja. Ezután megnézette velem, hogyan szokott a popsilyukba ütni a botal. Mutatta, hogy milyen, amikor várakozón kitárom a fenekemet, és nem mertem odanézni a filmre, amikor kimérte bele az ütést. Visszatekerte, hogy nézzen meg: akkor is be tud csukódni, amikor nem is érzem, mert csak a jajgató fájdalom van benne, közvetlenül az ütés után is! Tehát teljesen ösztönösen csinálja a testem!

A popsilyukamba mért ütésnél ad időt felkészülni, és ha elhelyezkedtem, akkor többször is becélozza, odailleszti a botot, ahová ütni fog. Figyel rám, megkérdezi, hogy készen állok-e, és addig nem üt meg, amíg igazodok. Többször is széthúzatja velem a fenekemet, és ellenőrzi az ujjával is, hogy nem szorítom össze a popsilyukam. Gumikesztyűt húz, és benyúl a fenekembe. Az ujja nyomásával igazítja a fenekemet megfelelő magasságba, így általában sikerül beigazodnom. Ha sok a párna, az se jó, mert a testem közésüllyed, és nehezebben terpesztek.

Amikor már úgy fekszem, hogy megfelelő a póz, akkor még egy utolsó igazítás, hátranyúlva széthúzom magamnak, a térdeimet úgy tárom, hogy kinyíljon annyira a fenekem, hogy jól lássa a popsilyukamat. Ha szükség van rá, újra benyúl a fenekembe, és igazít rajtam, ha úgy találja, hogy rendben van, akkor megint becélozza. Többször is megnyomja a popsilyukamat, és lendít. Helyzetet vált, távolabb, vagy közelebb áll az ágyhoz. Általában negyedórába is beletelik, míg kiméri a büntetőütést. Ha megérzem, hogy közel a pillanat, nagy levegőt veszek, és visszafojtom. Ő figyel rám, és pont ekkor méri ki az ütést.

A fájdalom leírhatatlan, mintha villám csapna a féltett popsilyukba, nagyot nyögve fújom ki a levegőt (néha nemcsak a számon...), még jajdulok néhányat, de igyekszem visszafojtott hangon. Az ütés ereje elárad az ütés helyének környéikén, és ekkor alig érzem, hogy sajog a fenekemre kapott kétszer huszonöt. Csak a popsilyukam izzik, gyakran a könnyem is elered. Nem bírom jól a fájdalmakat én sem. Megköszönöm a páromnak, hogy megint pontosan eltalálta, ő pedig dajkál engem. Bekeni a krémmel, aztán már nem bánt. Becézget, és elmondja, hogy látod, nem is fájt annyira. De, nagyon fájt, súgom, ő letörölgeti könnyeimet. Mégis kibírtad, ez egy közepes erejű ütés volt. Lehet ennél nagyobb? nyöszörgök. Majd megtudod, ha egyszer tovább hisztizel, feleli. Egyetlenegy botütésnek ilyen cirkuszt csapni. Na, ugye, már nem is fáj annyira?

Általában így zajlik le a dolog. Mindig abban reménykedek, hogy egyszer kevésbé fog fájni. És abban, hogy sose tudom meg, milyen, ha nem közepes erősségűt, hanem hagyobbat kapok.

Nincs nagyobb fájdalomküszöböm, mint másnak. Holnap estére már túlleszek a dolgon, de addig marad a félelmes/édes várakozás.

A rendszeres botozás előnyeiről még eszembe jutott egy: amióta alkalmazza nálam a párom, nem voltam beteg, még náthás sem. Szerinte azért, mert egy-egy alkalommal annyira megizzadok, hogy kiizzadom a bacikat. Tényleg, miután elver, sokkal könnyebben lélegzem, mintha a légutaim is kitisztulnának a megerőltetésben. :))

"szószátyárka"

szerintem is kellene egy menekülőszó, de talán azért nincs, mert nagyon hamar használnám.

Nem.

Ő határozottan örömszerzésből csinálja velem. Azelőtt sohasem csinált ilyeneket. Egy pofont is alig bírtam kihisztizni belőle. Igaz, féltékenységből egyszer fölpofozott, fakanállal is verte már el a fenekem, és akkoriban nem is tudta, hogy élvezem a játékot.

Ha ezt Te így látod, akkor ue. Abby párkapcsolatára is lehetne mondani. Nincs igazam?

A takaró a hangok elfojtásához kellett. Sajnos mikor ütnek, nem bírom visszatartani a hangomat. Te hogy bírod halk nyöszörgéssel kibírni, főleg mikor a seglyukadra méri az ütést? Lehet, hogy Te jobban bírod a fájdalmakat?

 Én ordítok, és kapkodok a fenekemhez, és izgek mozgok. Lehet, hogy a félelem miatt, mert az én férjem eléggé heves természetű, és nem játékosan csinálja az egészet, hanem olyan hirtelen, és teljes erőből. Félek, hogy ha nem ellenkeznék, és kiabálnék, még erősebben ütne, mert azt hinné, hogy élvezem az ütések erősségét. Mi nem úgy állunk hozzá, mint Ti, hogy előre felkészülve, megbeszélve, hanem hirtelen az eszébe jut valami, és már ragasztja is össze a kezemet, és vadul elkezd ütni. Nem vár két ütés között, és csak ritkán maszírozza meg a popómat . /Verés után azért meg szokott puszilgatni, és odabújik hozzám:)/ 

Előre tudom, hogy többet fogok kapni 25-nél, és két erősebb ütés között megsorozza a popsimat több kicsi ütéssel amiket nem is vesz számításba, pedig azok is fájnak ám. A lélegzetvételre nem is tudok odafigyelni, mert olyankor légszomjam lesz, alig kapok levegőt, és szaporábban veszem. Az orrom is elszokott dugulni, vagy ha sírok, elkezd fojni, és szürcsögök, a számon kapkodok levegő után, miközben ordítok a fájdalomtól.

Most nagyon fáj a fenekem, de lehet, hogy ma vagy holnap ismét ki fogok kapni azért, mert írogatok a fórumba. :(

Szia pIMPa,

Miért terített a fejedre takarót a férjed? Talán attól tartott, hogy hangos leszel? Ráadásul rád is ült, hogy ne mocorogj? Ez felháborító! Meg is fulladhattál volna!

Az külön, hogy nem beszéltétek meg előre, hogy hogyan fog zajlani az egész, mert akkor tiltakozhattál volna, javasolhattál volna dolgokat. A megbeszélés percei arra is jók, hogy felkészülj a verésre, és ráhangolódj. Le kellett vetkőznöd hozzá? Mert az is sokat számít, meztelenül sokkal hatásosabb a verés, mert fokozottabb a kiszolgáltatottság érzése, de ésszerűbb is levenni mindent előtte, mert beleizzadsz a ruhákba.

Kérd meg a férjedet, adjon időt felkészülni testileg és lelkileg is. Testileg beöntéssel, mert rendkívül bosszantó lehet, ha azért kell abbahagyni, mert nem bírod tartani a székleted, ezen kívül meg is masszirozhatod magadnak a fenekedet, mielőtt verést kapsz.

Lelkileg meg akkor próbáld ráhangolni magad, amikor levetkőzöl, kikészíted az eszközt (eszközöket), és elhelyezkedsz. Jó hatású néhány nyugtató szó a párod részéről, miközben kiköti a kezed és a lábad, majd mielőtt megkezdené, egyeztessétek, hogy mi a menekülőszó, azt is, hogy egyenként, ötösével, vagy egyszerre kapod meg a verést, hogy mennyi ütést fogsz kapni, mennyit kapsz jobbról, balról, és mi lesz a büntetés, ha elrántod, elficánkolsz.

Ha elkezdődik a verés, figyelj a légvételeidre (ezért durva a takaróval való leborítás), mert ha kapkodod a levegőt, hamar kifulladsz. Nagyokat lélegezz, és igyekezz nem sikoltozni. Fáj, mert fájnia kell, de ha követed a módszert, akkor elkerülheted a sikoltást: nagy levegő, és amikor megkapod az ütést, visszafojtod a levegőt, majd nyöszörögve kifúj, megint nagy levegő, és így tovább. Sose akkor nyögj, amikor kapod, hanem utána. A sikoltozással csak megijeszted a férjedet, míg ha csak nyögdécselsz, akkor ő megállás nélkül tovább tud verni, így hamar leszámolja rád a huszonötöt (ugye, ennyit szeretnél kapni?).

Ha megkaptad, úgy fogod érezni, hogy egyet se bírnál ki többet, de ha pihensz egy kicsit, akkor kis idővel később még repetázhatsz, de először csak néhányat, 5-10 ütést kapj ráadásnak, jó?

Ha figyeltek ezekre, akkor jól fogod érezni magad a verés után napokig.

Még egy fontos: verés után beszéljétek meg, hogy mi vált be, mit kell legközelebb másképp csinálni, stb.

Legyen jó estéd! :)

Szia pIMPa,

Pontosan megfogalmaztad, amire gondoltam: az eufórikus érzésekért meg kell szenvedni előtte, mert megéri, utána fantasztikusan jó érzés. Ezért éri meg az egész.

Én se tartom magam mazónak, inkább olyan vagyok mint egy narkós, ha értitek a hasonlatot: hogy utána napokig fantasztikusan jól érezzem magam, szinte szálldossak, teli legyek energiával, engedem, hogy elverjenek. Ezért győzöm le mindig a félelmemet.

Még egy előnye van, ha már arról beszélünk, miért kell újra és újra. Nagyon sok feszültségtől megszabadít egy verés, és a páromnak is jót tesz. Az összes munkahelyi, otthoni stressz miatti idegessége elmúlik, nem kell elfojtania, mert miközben ver engem, oldódik a feszültsége.

A másik, hogy őt is stimulálja a verés, a látvány, amit ő idéz elő a botozással, és a nyögéseim, még a vonakodásom, hisztim is.

Hozzátartozik a veréshez, hogy meg kell tervezni, meg kell előre beszélni mindent. Én tudom magamról, hogy tíznél ütésnél többet nem tudok csöndben kibírni, de azt is, hogy ha csak tízet kapnék, akkor nem követné az a boldog érzés, amiért engedem a verést. Többet kell kapnom, és fokozatosan emeltük az adagot. Először ötösével kaptam, majd egyben húszat. Egy hónap múlva már kibírtam a huszonötöt. Elég nehezen ment, mert kellett a számba a bőrkesztyű, hogy elnyomja a sikolyaimat.  Mostmár nem sikoltozom, hanem nyögdécselek, ahogyan illik, és igyekszem segíteni a páromnak, hogy jól végezze a dolgát.

Ne fakanállal és kézzel üssön a párod, vannak még más eszközök. Mindenkinél más válik be, szerintem. Kézzel sokkal fárasztóbb ütni, mint eszközzel. Próbáljatok ki több eszközt, és közösen döntsétek el, hogy melyik a legoptimálisabb. :)

Egyenként kell kipróbálni az eszközöket, készítsetek elő néhányat, és mindhez hajolj le, aztán beszéljétek meg, melyik milyen érzés. Van, amit már első körben ki tudsz zárni, de van, amit megint meg kell tapasztalnod, mert elsőre nem lehet eldönteni, hogy milyen. Közösen döntsétek el, hogy melyik felel meg mindkettőtöknek, és lehet többet is választani. Így lehet verés közben majd cserélgetni az eszközöket. 

A póz is nagyon sokat számít, mert ha lehajolva kell kibírnod, sokkal nehezebb, mintha kényelmesen lehasalhatsz, alkalmi deresnek kiváló az ágy, vagy asztal, amire hasmánt rádőlhetsz, vagy teljesen ráhasalhatsz.

A kezeiddel meg kapaszkodj fenn az arcodnál valamiben, ágy, vagy asztal szélében, de ha így is odakapsz a fenekedhez, akkor az alkalmi deres fej felőli végéhez köttesd ki a csuklódnál. Ne szorosan, csak annyira, hogy ne tudd hátravinni. Ne áldozd be a körmeidet!

Kezdetben nekem is kikötötte a kezemet a párom, de inkább szorosabban fogom az ágyat, akkor se kapok oda. Nagy önfegyelmet kíván, ám reményeim szerint hamarosan már a lábaimnál se kell kikötni.

Legyen jó estéd, és aludj jól utána! :))

Azt hiszem, hogy mi Abbyval nagyon hasonlítunk egymásra. Hasonlóak az érzéseim, gondolataim....én is félek a veréstől, mégis hiányzik amikor sokáig nem kapom meg, és olyankor hisztizek, és pimpa nagyon tud szívből hisztizni, tombolni...szájalni...stb.

Tegnap, miután elfenekelt, fekütdtem az oldalamon összekuporodva, égett a fenekem, és ő mögémfeküdt, átölelt,és odanyomta jéghideg ölét az én lángoló popsimhoz..jó lett volna, ha szeretkezünk, de az sajnos elmaradt. Viszont reggel bepótoltuk:) Utána beleültem egy kád forróvízbe ellazulni, és felidézni a tegnap esti történteket....

Ha van olyan, hogy "kicsitmazó" akkor én ebbe a kategóriába sorolnám jómagam. 

Nem hiszem, hogy eltávolodnánk egymástól a párommal, inkább összeköt a közös titkunk. :))

Azért is bízom a kapcsolat jövőjében, mert tudom, hogy szeret engem, és ez kölcsönös.

Te nem tudod elképzelni, mennyire fantasztikus érzés, amikor verés után összebújunk, sokáig (míg ő megpihen, mert nagy munka ám a verés) csak becézzük, simogatjuk egymást, végül szerelmezünk. Ilyenkor nem nézzük az idő múlását sem, annyira boldogok vagyunk mindketten.

Mondd, mi ebben a taszító?

Azt hiszem, értem, amire gondolsz (de mondd meg, ha nem), hogy sok pár évtizedekig él unalmas házasságban, mint két idegen, egymás mellett, de nincs semmi örömük egymásban.

Nos, a mi kapcsolatunk távolról sem ilyen: rendkívül izgalmas, felfelé ível (a verés előtti napok várakozásával, amikor már tudom, hogy megkapta a szabadnapot a mi szombatunkra), eléri a csúcspontját (ez a verés), majd továbblendül (a verés utáni eufórikus érzésekkel és a szerelmezéssel), aztán fokozatosan csökken, egészen letargikus leszek, átmenet nélküli hisztirohamokkal, míg újra eljön a második szombat.

Így már el tudod képzelni, miért élek ebben a kapcsolatban? És miért vagyok boldog a párommal? Ő minden téren különleges, meg tud nevettetni, és ezerféleképpen tudja kifejezni, hogy szeret. :))

Írígyellek !

is-is

előtte nagyon rossz, mert félek attól, ami következni fog, de utána boldog vagyok, hogy vége,és kibírtam.

nem vagyok mazó, ezért rosszul viselem a fájdalmakat, de a kis fájdalmak felizgatnak, és amikor utána napokig fáj a fenekem egy picit, az nagyon jó érzés, csak ezért az érzésért meg kell szenvednem előtte....érted már???

ha tenyérrel kapom, az még verés közben is izgatólag hat rám, bár így is nagy csapásokat tud mérni rám, akkorákat, hogy a tenyere is megfájdul, ezért használ néha fakanalat, amitől írtózom. 

Pedig nagyon fájt:(

Tegnap este láttad volna, akkor még hatalmas hurkák is voltak.

Ezek már csak véraláfutások, de eléggé sokáig fognak még látszani.

eléggé rosszalvó vagyok, de verés után édesdeden csicsikáltam..

ajánlom mindenkinek alvászavarokra!:)

Én sem vagyok korán kelő, de azért már nincs annyira "kora reggeli időpont":)

Egyszerű a válaszom: Amennyire nem élveztem a verést, annyira élvezek most ülni a fájó fenekemen, és a látvány sem elhanyagolható:)

(csak jobb lenne, ha legközelebb(amitől már most rettegek,és rettegni is izgató!) elöl kötné össze a csuklóm, mert akarvaakaratlanul is odakapom a kezem,ha fáj.

Tegnap este alaposan el lettem kalapálva fakanállal, és tenyérrel a forumozásom miatt.:( A fakanalas részt egyáltalán nem élveztem, kibírhatatlan volt, és ha lett volna menekülőszavam, azt biztosan használtam volna az első nagyobb ütésnél. Az volt a legrosszabb az egészben, hogy felkészületlenül ért az egész, nem voltam ráhangolódva, és így sokkal jobban fájt a fenekelés. Kezemet hátul összekötötte, ami nem volt szerencsés számomra, mert így elértem a popómat, és gyakran odakapdostam, aminek az lett a következménye, hogy lehet hogy le fog esni a hüvelykujjam körme. A csuklócsontom is majdnem eltört. Könyörögtem, hogy ne fakanállal kapjam a nagyobb részét, de férjemet nem hatotta meg sírásom. Az ágyon történt a fenekelés, a fejemre takarót terített, és ráült a fejemre, amitől majdnem megfulladtam. Először fakanállal kezdett ütni, és mikor már nem bírtam tovább, annyira ficánkoltam, tenyérrel folytatta, amit számolnom kellett. 2x25-öt kaptam kézzel, és a többit fakanállal. Az eufórikus érzés nálam is jelentkezett utána, és most másnap reggel. Verés után nagyon hurkás volt a fenekem, de sajnos azt nem fényképeztük le. Most készítettem egy fotót, de nem túl jó a fotó alig látszik rajta valami. Pedig nekem elhihetitek, hogy nagyon keményen el lettem fenekelve. Én nem is tudom, hogy egyesek hogyan bírnak ki ennél is nagyobbat, amikor már véres hurkák látszanak. Lehet, hogy azok a fotók  felvannak javítva, vagy csak nekem ennyire kicsi a fájdalomküszöböm:(((

Az ujjamat is lefotóztam, bár nem lett éles a kép. Iszonyatosan fáj az is:( 

Nem tudom, ki mit szól ehhez: Mármint, hogy a munkahelyi feszültségek okozta frusztráció kiélhető az erotikus agresszióban. Én erre a tételre mindig úgy bámulok, mint borjú az új kapura. El nem tudom képzelni, hogy jöhet ez össze. Nekem ahhoz, hogy erotikus vágyaim legyenek egyáltalán nem kellenek munkahelyi feszültségek. Ha vágyom arra, hogy elfenekeljek valakit, ezt legmélyebb ösztönkésztetéseim teszik. Én azt hiszem, ezek a munkaheléyi feszültségek csak ürügyek, magyarázatok, ily módon kifejezetten undorodom tőlük. Gerinctelenség, félelem, nyálkás, csupasz csigatest. Fúj!

Csak nem akarja valaki elhitetni velem, hogy ha ideális munkahelyre kerülne, akkor abbahagyná barátnője elfenekelését?

A másik oldal már érthetőbb. Direkt rosszalkodok, hogy kikaphassak. Persze. nem műmosolyra, illetve műfenekelésre vágyik a drága, hanem igaziora, ami téynleg jár, ami mögött tényleges düh feszül. valszleg ugyanaz a különbség, mint egy csiklót ingerlő makk, és egy hüvelybe totál feltotl farok között. Volt ilyen barátnőm, ezt elhiszem. csak azt nem tudom, hosszú távon mi a vége ennek? Nem csap-e át egyszer valódi emberi eltávolodásba?

Még egyszer mondom, állításaim inkább kérdések, mert én ugye csak egy szelíd love-bon. vagy.

Szia Bambuló!

Hát... nehezeket kérdezel, mert ezek még inkább súrolják az intimitás határát.

1. A párom szerint önfegyelemre kényszerít, hogy nem mozdulhatok, bármennyire is ficánkolós vagyok egyébként. Mert ha megmozdulok, rossz helyre megy a tű, és megszúr ott benn. Ettől pedig félek.

Csak távolról emlékeztet az anális közösüléssel, mert pl. a tű hideg (hűtőben tartjuk), vékony, és hideg, bizsergető a folyadék is (általában szódavíz), amit kapok vele. Az anális közösülésnél pedig pont az ellenkezője. Kellemes, csiklandozó meleg folyadékot érzek, ráadásul mozoghatok is, ami injekciónál tilos. :))

2. Kettősség? Egészséges félelem van bennem, ami fokozatosan hisztiben nyilvánul meg már napokkal a verés előtt. Ez akkor csúcsosodik ki, amikor sor kerül rá. Sírok, könyörgök, hogy ne, de amikor túl vagyok rajta, és enyhül a kín, akkor óriási megkönnyebbülés, hogy kibírtam. Tényleg ki lehet bírni egyet, és utána a hűvös krémezés sokat segít. Két-három nap alatt rendbejön, és egyáltalán nem fáj. Akkor kezdődik megint a félelem, hogy megint fogok kapni, jön a hiszti, és... ez egy körforgás.

3. Hisztis vagyok, ha a párom nem figyel rám. Gyakran nem engedem meccset nézni, eldugom a távirányítót, vagy akkor kezdek porszívózni. Ilyenkor bedühödik, és ha több ilyen is összejön, akkor csak annyit mond, hogy majd szombaton megkapod a magadét. Ezzel le tud állítani, mert ha eszembe jut, hogy mennyire fáj a botozás, akkor nem folytatom a vitát. Kinn a konyhában török össze pár edényt, végül elsírom magam.

4. Azért feszítem meg, hogy valamennyire védjem, mert annyira kiszolgáltatott. A párom szerint rossz, ha én ellene megfeszülök, hiszen mindkettőnknek az a célja, hogy alaposan meg legyek botozva. Ha feszítek, akkor elmozdulok, és ez őt nagyon zavarja. Sokkal odaadóbbnak kéne lennem, lazán szétnyitott fenékkel feküdni, miközben ver. De ez sose tudom megtenni, a fájdalomtól mindig ficánkolok, és megfeszítem a fenekemet. Akár megfeszülök, akár lazán várom az ütést, az mindig fáj. Nem érzek különbséget a fájdalom között.

5. Az első a mostani párommal? Mert már volt egy barátom évekkel ezelőtt, aki gyakran elvert. Ő kézzel, és számolatlanul fenekelt, akkor nem éreztem magam közel hozzá, mert nem voltam szerelmes. A mostani párommal érzem az összetartozást. Ezért lehet, hogy megbízom benne, és segítek, hogy megtegye velem.

A kérdésed arra vonatkozott, hogy a mostani szerelmemmel először hogyan éltem meg a verést?

6. Főként csak elviselem, szó sincs arról, hogy kedvelném. A verés részét nem. De utána olyan jó érzések vannak bennem, megkönnyebbülés, boldogság, felszabadultan lélegzek, alig merem elhinni, hogy túl vagyok rajta. Szinte eufórikus vagyok napokig utána. De ehhez az eufórikus érzéshez kell a verés, mert az váltja ki.

A párom tudja ezt, mert tőle hallottam először. Mielőtt sor került az első verésre, lelkileg felkészített valamennyire. Minden  alkalommal megbeszéljük, mit és mennyit kapok. Így be tudom osztani az erőmet, hogy ne legyen szükség a menekülőszóra.  Ő ragaszkodik hozzá, hogy kéthetente egyszer meglegyen a botozás. Neki is jó, mert sok /munkahelyi és otthoni/ stresszt levezet azzal, hogy kiadja magából a dühét, miközben megbotoz.

7. Egy régi filmélmény, amit véletlenül láttam, utána éveken át dédelgettem a gondolatot, hogy milyen lenne kipróbálni. S/M film volt, alig 12 évesen néztem meg titokban.

8. Persze. :)) 

9. Nem, azt nem.

"szószátyárka"

Bocsánat, hogy mint "nőknek fájdalmat nem szívesen okozó" közbekérdezek. Olyan lelkesen írsz szenvedésedről, mintha a világ legjobb dolga volna, általa mennyei kéjhez jutnál. Ezért aztán, -s mert annyira kól írsz- bár ezért a kedvtelésért ezeddig nem lelkesedtem, határozottan felajzott leírásod képe :-))

Tehát: 1; Ha jól értem végülis a szurit NEM bőr alá, NEM a végbél falába, hanem  "csak" a posid "űrjébe" kapod, mintha egy nagyon vékony farok belédélvezne.
2; furcsa ez a kettősség. Egyfelöl -minden hszedből az derül ki, hogy - rettegsz a popsilukadra mért ütéstől, szinte mindent megteszel, hogy oda ne kapj, de ha nem kapsz oda, hiányérzeted lesz egész hétre, aztán "hisztitel"
3; miben jelentkezik hisztid?
4; Ha ellazítod a feneked akkor fáj jobban, vagy ha feszíted?
5; Mi volt az első megcsapatásodnak a története?
6; MI volt benne az az élmény aminek hatására ennyire megkedvelted? (VAgy nem is Te kedvelkted meg, hanem párodnak tetszik igazán ez a"játék", s ő ragaszkodik hozzá, hogy alaposan el kellTéged fenekelni,+ az "utolsó ütés"?
7; Mi volt neked az az élmény, ami miatt hiányzik a megalázottság érzése, a tehetetlenség a rád váró fájdalom elkerülése miatt?
8; Miután kiéltétek ezen hajlamotokat, azért ugye rendesen is szexeltek egyet, hogy felgyülemlett feszültségteket levezessétek?

9; CSak a popsidat veszik célba az ütések, vagy márgondolkodtok, hogy puncidat is bevonjátok?

Hirtelen ennyi :-))

Szia!

nem is tudok szóhozjutni....:O

nem szólhatok egy rossz szót sem a férjemre

Ő, ha rosszalkodom simán pofonvág(picit!), de ez még mindig jobb, mint ha a popsilyukamat ütné egy bottal:(

Igen, ritka szerencsés egy ilyen pasit kifogni, aki ráadásul jóképű, kedves, figyelmes, és ki tudja miért, még mindig szeretem.  :))

Hasonló szerencsét kívánok a magányos topiklátogatóknak. Zsák a foltját előbb utóbb mindenki megtalálja, ahogy a közmondásban vagyon.

"szószátyárka"

jav:

kizárt = kitárt

a fenébe, már gépelni se tudok ??! :)

Félreértettél valamit, mert injekciót vagy teljesen külön kapok (amikor semmi mást), vagy pedig beöntés után, az első huszonöt után, ha nehezebben tudok felkelni, vagy még mindig nyugtalan vagyok. Akkor már nem mossa ki a víz, mert már tiszta vagyok. Beöntés előtt, vagy két beöntés közben soha nem kapok injekciót.

Mivel mostanában a második huszonöt után a popsilyukamba kapok egyet, és ettől mindig hisztis leszek, ezért a párom ilyenkor is injekciót ad, mert tudja, hogy jó hatással van rám, utána már nem ficánkolok annyira, és könnyebben boldogul velem.

Ezért nem mossa ki semmi az injekciót, de nem szokott kifolyni, vagy pedig csak pár csepp jön vissza, ami alig észrevehető. A botozásnál annyira benedvesedek, hogy néhány csepp víz fel se tűnik, ha visszafolyik. Ezért szoktam összefogni a fenekemet, miután megkaptam az injekciót. Vigyázok, hogy benntartsam, amit kaptam.

Uborkát?? Ez se hangzik jól, nem hiszem, hogy mi bevesszük a játékaink közé.

Szombatra már most készülök, egyelőre lelkileg. Holnap ráérek az eszközöket előkészíteni, hogy szombaton már minden készen legyen. Két hete lesz már, hogy nem vertek el, így már nagyon időszerű lesz. Az előző nyoma már alig látszik, és a végbélnyílásom se sajog, ennek is tudok örülni. Amikor először kaptam oda a bottal, kellett egy bő hét, hogy rendbejöjjön, de időnként utána is belesajdult. Immár néhány nap is elég, hogy teljesen rendbejöjjön. Ilyen kis dolgoknak is lehet örülni! Annak is örülök,  hogy a botozás után is rövidebb idő kell ahhoz, hogy eltűnjenek a nyomok, és az utósajgás. A párom szerint azért van így, mert a fenekemre kapott kétszer huszonöt bot fájdalmát jelentősen csökkenti a széthúzott fenekem közé  mért ütés, mert az sokkal intenzívebben fáj, és amíg arra figyelek, elkerüli a figyelmem a fenekem sajgása. Ezért gyorsabban is gyógyulnak a nyomok.

Szeretném elkerülni, hogy a fenekembe üssön. Már most fűzögetem, hogy hagyjuk ki, hogy a széthúzott, és kizárt fenekembe kapjak botütést, és a párom hajlik is rá, abban az esetben, ha a kétszer huszonöt botot mozdulatlanul kiállom. Ez felér számomra a lehetetlennel, mert az ütésektől gyakran bemozdulok, ráadásul megfeszítem a fenekem, ahelyett, hogy ellazítanám.

Mindent meg lehet tanulni, így a párom, mert emlékezhetnék arra, hogy először milyen nehezen viseltem a botozást, hogy muszáj volt kesztyűt rakni a számba, mert még sikoltoztam is. Már már nincs szükség bőrkesztyűre, megtanultam, hogyan kell az ütések után nyögni, majd nagy levegő és várni a következő ütést.

Ha lenne több önfegyelmem, és nem hisztiznék annyit, akkor mozdulatlanul tudnék hasalni, és így nem lenne szükség a végén a rettegett büntetőütésre sem. A párom már többször mondta, hogy amennyiben addig eljutnánk, akkor gördülékenyebben mennének a dolgok. Az a baj, hogy én olyan hisztis vagyok, hogy már az elején húzom az időt, és többször kell szólnia, hogy helyezkedjek el a beöntéshez. Amikor végre felveszem a pózt, akkor is hisztizek, húzom az időt. Ezért találta ki, hogy a második beöntésnél már használja a botot is, ettől kicsit felgyorsít engem. Mert ha gyorsabban túl vagyunk a beöntésen, akkor már kezdődhet az igazi műsor.

Már most félek attól a pillanattól, amikor kijövök a fürdőszobából, ahol valamennyire felkészültem arról, ami vár rám. Figyelmeztetnie kell, hogy ne a botot nézzem, hanem rá nézzek, ekkor állapodunk meg abban, hogy mi vár rám. Hogy kell-e számolnom, vagy nem. Megbeszéljük azt is, hogy hányat kapjak egyik és másik oldalról, hányat úgy, hogy fenekem mindkét felét érje. Ezután jön el a perc, amikor lehasalok, és a párnákat a testem alá igazítom. Kettőt, hármat, de úgyis szétcsúsznak, amikor ficánkolok. Szétválasztja a bokáimat, és az ágy végeihez szíjazza őket, de csak lazán, hogy valamennyire fel tudom emelni, tán egy arasznyi magasra. Aztán jön a derekam, itt annyira kell leszíjazni, hogy ne tudjak előremászni, vagy elfordulni.

Itt már egyre jobban félek, és nyirkos a kezemben az ágy fejénél lévő kapaszkodó, amit szorítok botozás alatt. Még megkérdezi, hogy minden rendben van-e, mert ha igen, akkor essünk túl rajta.

Néha már eljutottam addig, hogy az első tíznél nem mozdulok el, de gyakran már a negyediknél, ötödiknél feszelgek. A fenekem jobb oldalánál tart, kiméri az oda szánt ütéseket, majd átmegy a másik oldalra, és a fenekem bal felénél folytatja. Érzem az ütéseken túl, hogy a hűvös levegő széttárt fenekemet éri. Nagyokat nyögve fogadom a bal felőli ütéseket, és már kezdi is a harmadik részletet, ezekből van a legtöbb. Minden ütést gondosan becéloz, mindig lejjebb kapom, mint az előzőt. Ott kezdi, ahol a fenekem szétnyílik, és egészen a combjaim tövéig halad. Keserves, mire odaér, és a leglejjebbi ütésnél már mindig befeszítek. Végre kiméri azt is, és kimerülten engedem el a szorítást, ő kioldoz, hogy felkelhessek. Ez nem megy azonnal, mert össze kell szednem magam.

Előre tudom, hogy csak arra lesz erőm, hogy megköszönjem, majd óvatosan a fenekemhez nyúlok, megérintgetem, és érzem, hogy mennyire elvertek. A párom ilyenkor ad egy kis időt, közben elmondja, hogy hány ütésnél feszítettem meg a fenekem. Ebben sosem téved, mert képes ezt is számolni az ütéseken túl.

Amikor felkelek, megbeszéljük, hogyan kéne máskébb viselkednem, itt főleg az önfegyelmemről van szó. Túl izgága vagyok, és megígérem, hogy a jövőben próbálok nyugton maradni, hiszen huszonöt botütést ki lehet bírni. Ő ismert olyan lányt, aki fegyelmezettebb volt, és utána rögtön fel tudott kelni, és olyan pasit is látott videón, aki egy székre hajolva ötvenet is kibírt.

Pillanatoknak érzem, amikor szól, hogy letelt a félóra pihenő, és helyezkedjek el a második adaghoz. Megigazítom a párnákat, csigalassúsággal, megigazítom az összegyűrődött plédet, amit ilyenkor szoktunk felteríteni az ágyra, majd remegve elhelyezkedem. A párom szerint, hogy tudom mi vár rám, és mégis megint, magamtól lehasalok, segít az önfegyelem edzésében. Megegyezünk, hogy most hová fogom kapni, és mennyit, közben rögzíti a lábaimat, derekamat a jól bevált módon. Másodszor már ritkán szokott jobbról és balról ütni, csak ha úgy látja, hogy még vannak olyan területek, ahová még nem kaptam. Két-három ütés után már rátér arra, hogy az egész fenekemet üsse, ilyenkor azokra a helyekre céloz, ahová először nem tért ki, így halad lefelé. Ritkán kapok kétszer ugyanoda, de ha megint ugyanoda mér ütést, akkor azért van, mert elmozdítom a fenekemet, és nem oda kapom, ahová szánta. A párnák kicsúsznak alólam, mire mindet kiméri, már csak egy szokott alattam lenni.

Végre megkaptam, minkétszer leszámolta rám a huszonötöt. Mégsem vagyok nyugodt, mert hátravan a büntetés, amit vagy egyenként kapok meg, vagy, mint az utóbbi időben, egy kiadós botütéssel a popsilyukra. Ettől már előre rettegek, jobban mint a két adagra elosztott huszonöt bottól.

Ha hisztizek, akkor megalázó módon, térd-könyök pózban kell felvennem két injekciót, igyekszem annyira uralkodni magamon, hogy a másodikat már hasonfekve kapjam meg.

Utána már nincs több időhúzás, injekció, mert minél jobban várakoztatom, annál erősebbet kapok. A párom mindig mondja, hogy hol kisebb, hol nagyobb erővel méri ki, mert három erősséggel szokott verni engem, de én még nem éreztem fokozatokat, mindig kegyetlenül fájt. Ha gyorsabban helyezkedem el, és nem hisztizek, hanem felveszem a pózt, akkor kisebb ütést mér oda.

Azzal ijesztget, hogy közepesnél erősebbet még egyszer sem adott, de ha sokat hisztizek, akkor előbb-utóbb fogok.

Ezzel mindig rá tud venni, hogy felvegyem a pózt. Elbagatellizálja azzal, nagy levegő, számoljak háromig, és már túl is vagyok rajta, mégis minden alkalommal sokat hisztizek, mielőtt sor kerül az ütésre.

Többször is odanyomja a botot, mielőtt lecsap, és ezzel is növeli a rettegésem, mert gyakran csak az ötödik nagy levegő után méri be oda az ütést, és nem vigasztal az sem, hogy eddig pontosan eltalált minden alkalommal.

Jó volt a hasonlat, mintha villám csapna a fenekembe, lángol az egész popsilyukam, és percekig csak nyöszörgök, miközben ő azzal vigasztal, hogy látod, nem is volt olyan rossz, de erre szükséged van.

Ma alig dolgoztam valamit, csak itt lógtam. Négykor meg lejár a munkaidő.

hess, szószátyárka :)

sziasztok