Halihó!
Csanya és Fat 8:23 alatt végighúzott a Gerecsén.
A Turul felé az aszfalt már nem ment könnyen.
Mellesleg a túrán sztár lettem.
Most csak ennyi. Le kell lépnem.
Köszi.. Szerintem nem nagyon fog már ez javulni..ezen is nagyon meglepődtem, hogy igy összejött.. A világcsúcsra Te lényegesen nagyobb veszélyt jelentesz, mint én.. Tényleg, a Gerecse50-en mennyi a best idő, nem tudja valaki?
SK remélem túléli ezt a medvehagymás kalandot.. Annak még a szaga is borzasztó..
Teljesítettem életem első 50-es túráját, ami ugyan csak 48,5km volt, de egy-két mellékes kitérővel biztosan kiteszi az 50-et :-) Meg nem is ez a lényeg!
Nekem kellemes csalódás volt a túra, kis fenntartással indultam neki (gondolom ez nem titok számotokra sem :-)), de nagyon-nagyon tetszett egészében véve.
Először is köszönettel tartozom Lükepéknek, amiért elintézte, hogy egy csomó létrát nem kellett megmászni, ugyanis kinyitották a kapukat :-))). Ez nagy örömöt okozott, bár így is maradt három létra, amin át kellett mászni, de ezt a feladatot elég könnyen megoldottam.
Fél hét előtt indultunk pár perccel, Csanyáék pont ekkor érkeztek meg a rajthoz. Meg is jegyeztem, hogy ezt az előnyt kb. egy óra múlva elveszítjük velük szemben, de sajnos rosszul számoltam, mert fél órájukba sem telt és behoztak már az első ellenörző pontnál, bár az is igaz, hogy az elejét elég sétálósra vettük.
Mi négyen indultunk, Kukucs, 2 ismerős + én. Az első 10km-t együtt tettük meg, de aztán nálam valami beindulhatott, mert azt vettem észre, hogy a fiúkat magam mögött hagyva, immár egyedül haladok. Kukucs utánam futott, és meglepődve közölte, hogy nagyon belehúztam. Ekkor már ketten haladunk elől, az ellenőrző pontoknál még eleinte bevártuk a társainkat, de kb. negyed óra után érkeztek meg, mire mi már újra indulásra készen áltunk, úgyhogy elnézést kértem tőlük, de inkább elindultam, ugyanis még ki tudja, a végén szükségem lesz az előnyre. Szóval Héregnél már annyira elhagytuk őket, hogy negyed órás felfrissülés, erőgyűjtés után sem értek be. Ekkor nekivágtunk a "félelmetes" Bánya-hegynek, de legnagyobb meglepetésemre semmilyen gondot nem okozott. Nem mondom, kicsit kimelegedtem, de nem voltam annyira rosszul, mint tavaly nyáron, amikor csak kirándulgattunk erre. Bár lehet, hogy akkor a kondim sem volt az igazi, meg 35-40 fok is volt, ki tudja...
Pár perces frissülés után továbbindultunk a Bánya-hegyről, és Koldusszállásra érve meglepve tapasztaltam, hogy kb. 5 km/ó átlaggal haladunk, ami beleszámítva a kb. fél órás pihenést nem is olyan rossz. Ekkor már elkeztem reménykedni a 10 órás teljesítésben, bár Kukucs eléggé hamar eloszlatta reményeimet, hogy ez túlzás lenne. Tudom, hogy van akinek nevetségesnek tűnik a 10 óra, de nekem nem számít rossz teljesítésnek, főleg ekkora távnál.
Koldusszállás után a következő ellenőrző pontig egyedül haladtam, bár inkább sántikáltam, ugyanis nem tudom miért, de a bal sarkamat mindig feltöri a bakancs. Próbáltam oda sem figyelni rá, nem akartam a tempómat elveszíteni, mert akkor csak szenvedni fogok - gondoltam. Az emelkedőn két srácot megelőztem, akik már eléggé magukba roskadva haladtak, mint akiknek már minden mindegy. Még hallottam, amint az elől levő megkérdezi a másikat, hogy "Te, élsz még?", ami felvidított egy kicsit, hogy én akkor még jól bírom.
Az ellenőrző pontnál Kukucsot bevárva immár együtt haladtunk végig, elég jó tempóban. Ami meglepő számomra, hogy elég sokat futottunk, ezt tőlünk teljesen szokatlan, de akkor nagyon jól esett, főleg lefelé, mert így tényleg nem merevedtek le az izmaim, sokkal pihentetőbb volt így haladni. Sokszor meg az sarkallt futásra, hogy egyesek nem bírták emelni a lábukat, így iszonyatos port vertek; vagy ami még rosszabb, volt olyan aki cigire gyújtott előttem, ezt pedig nem jól viselem egyébként sem, hát még az erdőben.
A Turulhoz felfelé menet nem volt túl kellemes az aszfalton, a lépcsőkön lefelé pedig már eléggé érdekes volt a mozgásom, de valahogy lejutottunk, utána meg kicsit megint futásnak eredtünk lazításként. Végül kicsit kevesebb, mint 10 óra alatt teljesítettük a távot, és ebben kb. 3/4 óra pihenés is volt, bár a pihenések nélkül lehet, hogy nem bírtam volna így teljesíteni.
A túra összességében tetszett, a tömeg az minden képzeletemet felülmúlta, bár nekünk még elég jó időben sikerült elindulnunk, így nem volt olyan vészes. Nagyon jó idő volt, a táj egyszerűen gyönyörű , azt hiszem jövőre sem hagyom ki, nem fosztom meg magam ettől az élménytől. Igazából ami nagyon nem tetszett, hogy egyesek nagyon nem bírják elviselni azt, ha megelőzik őket, mert minden erejükkel azon vannak, hogy megakadályozzanak a haladásban. Ezt többször tapasztaltam most, bár más túrákon is, tehát, ez nem a Gerecse50-nek köszönhető. Igazából nem értem, engem zavar, ha a nyomomban jön valaki, inkább elengedem, minthogy gátoljam, de mások nem így gondolják. Mindegy, azért egy-két beszólást megengedtem, nem bírtam visszatartani...
A célban találkoztunk Ryan-ékkal, velük beszélgettünk egy keveset. Társaink kb. fél óra múlva érkeztek meg, le is szidtak, hogy mi volt az előzetes pánikolás, és így otthagytam őket. Nagyon jól estek a dícséretek, főleg Kukucstól, aki egyébként nem az a megdícsérős típus, nála az jelent jót, ha éppen nem mond semmit. De most nem fukarkodtak a dícsétetekkel :-)
A célban próbáltam figyelgetni ismerősöket, topicosokat, de nem találtunk senkit a tömegben. Volt egy pár olyan aki két bottal jött, volt piros táskája is, de nem mertem megszólítani. A kocsmában még mi elfogyasztottunk egy-egy pohár frissítő italt, kb. egy órát ücsörögtünk, utána vágtunk neki az útnak hazafelé. Szerintem kellene szervezni majd májusban egy topic kirándulást, hogy az eddig még számomra ismeretlen emberekkel is összeismerkedjünk. De majd a másik topicban felvetem...
Hát röviden ennyi, ha még valami kimaradt, azt pótolom.
Egész téli-tavaszi alapozásunk a Mátrabérc-Lemaradás párosra lett kihegyezve. Sajnos a Mátrabérc nem úgy sikerült, ahogy vártam. Nem tudom pontosan, mi volt a baj két hete, talán fáradt voltam, kissé ásványianyag-hiányos, a pulzusom végig nagyon magas volt, sokszor éreztem, hogy savasodok, amikor még nem kellene. A Nyikom-nyeregnél és valamelyik Koncsúron 5-5 perces pihenőt kellett tartanom, mert annyira kimerült voltam, hogy szédültem.
Ezek után kissé bizonytalanul vártam a Lemaradást és nem is éreztem magam egészen tökéletes erőben. Kissé túledzett vagyok, nem tudtam eleget pihenni. Nem tudok pihenni. A két túra közötti hét végén 50 km montizás, másnap egy félmaratoni távú futóedzés a szigeten, egyéni csúccsal, ez volt a ttúra-mentes hétvége.
Péntek délután kaptam a hírt, hogy -balázs- sérülése miatt nem tarthat velünk, ketten maradtunk Ákibácsival. Este ott tartottam, hogy nem is volt igazán kedvem a túrához. Szombaton négy óra alvás után ébredtem. Reggel rávettem magam, hogy mégis megborotválozzak. Annyira nem érdekelt a dolog, hogy este eszemben sem volt betartani a Szabályt. :) Szokásomtól eltérően nem ittam kávét, gyanítottam, hogy a Mátrabérces magas pulzusban a kávé is közrejátszott. Így egy kellemeset tudtam aludni a vonaton, ahol több ismerős túrázó mellett a rég nem látott Ember a Holdon sporttárssal is találkoztam. Mostanában nagyon lefoglalja a suli, most is csak az 50A távot tudta bevállalni bringával, hogy időben hazaérjen.
Számomra a minimális cél a világosban történő beérkezés volt. Ha 6.00-kor elindulunk, akkor kb. 14 lett volna rá, de a rajthelyen telt-múlt az idő, már negyed hét is elmúlt, s még mindig nem indultunk el. Csomagleadás, ismerősök. Nád Béla mesélt a Pro Patria mátrai szakaszának útvonal változásáról: találtak egy nagyon izmos kis emelkedőt Markazról: 7 km alatt 800 m szintemelkedés... Olyan, mint a Vadálló-kövek, csak hosszabb. :)
6.20-kor indultunk el. Egész jól ment az eleje, kellemes kocogással melegítettünk a kissé hűvös reggelben. Az első pont után efemmel találkoztunk, úgy látszik, a többi topikos a későbbi vonatokat részesítették előnyben. Katalinpusztától már nem nagyon találkoztunk senkivel. Sajnos a Nagy-Szál-erdő pontjával sem, valószínűleg akkor még nem ért oda. Megállapítottuk, hogy a terepviszonyok ritka kedvezőek: pl. eddig még nem volt olyan, hogy a kék eleje a bokros meredek szakaszon teljesen száraz legyen. A hiányzó pontőr után kerestük a kék nyomvonalát. A rendezők fehér L100 jelzéseket festettek a fákra, ami viszont rövidítés a régi (most már gyakorlatilag nem létező) nyomvonalhoz képest: előbb felkanyarodik a gerincre, s ott csatlakozik vissza a kékre.
A Naszály csúcsán Ebola üldögélt egyedül, fagyoskodva. Jmte icipicit túrázott, a kilencedik jelvényért. Tavalyhoz képest jó negyed órával kevesebb kellett ehhez a szakaszhoz. Pár szót váltottunk, megtudtuk, hogy csak a békéscsabaiak vannak előttünk, majd indultunk lefele. Török-réten jól esett a szóda, kár, hogy kifolyt a táskámban és péppé áztatta az igazolófüzetemet. Rádon feltűntek előttünk Szarvas Matyiék, de előbb egy kis 'frissítőt' kaptunk egy gazda jóvoltából, aki az erős szélben épp a fáit permetezte. Keserű lett a szám íze. :-( Rád után aztán beértük Matyiékat, beszélgettünk kicsit, innen Veresegyházig kerülgettük egymást. Mindig nagy örömmel tölt el, ha vele találkozok, de ezt már párszor leírtam. Csak küldené már azokat a közös fényképeket, amik a tavalyi kéktúra futásán készültek. :) Burgundia-völgy ep.-nél kiváló narancs és üres százas ikszelőlap fogadott, pár percen belül megérkezett mindenki. Utolért minket Illés Bálint, aki végül 10ó15-ön belül ért célba. (A pályacsúcs amúgy 9ó54 és Szarvas Matyi nevéhez fűződik.) Nagyjából Csörögig hármasban együtt mentünk, leginkább Bálint tempójában, talán ez okozhatta, hogy Vácrátót fele gyanúsan fáradni kezdtem.
Egyre rosszabb lett, a lépéseim rövidültek, Ákibácsi váltogatta a futást a gyaloglással, de még így is állandóan előttem ment. Én küzdöttem, de pszichésen is elfáradtam. Azon gondolkodtam, hogy kiszálljak-e Veresegyházon, vagy menjek tovább gyalog. Nagyon nem volt kedvem sötétben egyedül menni, főleg azért, mert tartottam az utolsó 25 kilométertől tájékozódás szempontjából. Márpedig ha Ákibácsi elmegy, akkor nekem meszeltek. De így nem tudom tartani vele a tempót: ha már most visszafogom, mi lesz 80 körül? Azon gondolkodtam, hogy abba kéne hagyni egy időre az egész túrázást. Tavaly is kb. ekkor hagytam ki két hónapot. Jött Őrbottyán, Veresegyház. Többször frissítettünk kútból, de nem javult a helyzet. Vártam a féltávot. A fejem is fájt, talán a szél miatt (sajnos otthon maradt a kendőm), talán azért is, mert nem ittam kávét, úgyhogy beterveztünk egyet a vasútállomáson.
A holtpont ellenére, az időnk egész jó lett: 5:45-tel értünk be Veresegyházra, igaz ezt leginkább a Török-rét - Csörög szakasznak köszönhetjük, ahol nagyon jól mentünk. Ettünk-ittunk, kávéztunk, befutottak Matyiék, nyújtás, szerelvényigazítás. Ákibácsi 6:10-zel ért be Veresegyházra két éve, amikor 12:50-et ment, mi most 6:05-tel hagytuk el a pontot. A pihenő engem nagyon rendbe tett, mind fizikailag, mind szellemileg. A fejfájásom is csökkent, bár végigkísért az egész túrán. Ákibácsi azzal bíztatott, hogy két éve ezen a szakaszon, egész Margitáig alig tudtak futni, nekünk most azért többé-kevésbé ment. A Margita számomra kedves környék a Corvin okán, ezért az emelkedőt is jól bírtam. Lefele aztán futottunk egy nagyot egészen a Papp Miska kútig: mindössze 47 perc kellett a 8 kilométerhez. Innen már nem volt túl messze a gödöllői pont.
Ettünk egy fél adagot az amúgy nagyon ízletes gulyásból, felvettük a kidepózott lámpákat (du. 3 órakor :), s benyomtam egy PowerGelt. Nád Béláék is befutottak, ők 10 perccel utánunk rajtoltak. 9 óra idővel indultunk tovább, elég nehézkesen. Ez már nem volt túl könnyű szakasz. A lámpa már alig fért be az övtáskámba, jól kidudorodott, elkezdte kegyetlenül dörzsölni a derekam. Bolnokáig nem is nagyon ment a futás, időnként tudtunk csak belekocogni. Üres időnkben néhány fejszámolást végeztünk, pl. hogy a hátra lévő 25 kilométert jó lenne 3ó50-en belül megtenni, hogy meglegyen Ákibácsinak az új csúcs. Ez azért keménynek tűnt. Nekem már tökmindegy volt, erővel bírtam, képtelen lettem volna úgy elrontani, hogy ne érjek be világosban. Bolnoka után a nagytarcsai műútig elég jól lehetett haladni, mentünk is 7,8 km-t egy óra alatt, igaz elég kínkeservesen. Innen már csak 12 kilométer és két óránk van a 12:50-ig! Ennek meg kell lennie! Pécel vasútállomás, még 7 kilométer, 70 perc, és akkor a 12:30 is meglesz! De egyre nehezebben mennek az emelkedők, pedig nem nagyok. Az utolsó pontnál kissé elkeserítő a helyzet: 33 perc alatt kellene menni 4,15-öt a 12:30-hoz. Sikerül? Nem? Fene tudja, próbálkozzunk! Nagyon csúnya mozgással haladtunk. Annyira jól esett egy-egy kis belegyaloglás is, de most már nem lehetett lazsálni. Egyenként számoltam vissza magamban a kilométereket. Már láttuk Rákoskert szélét, de előtte még egy nagy kanyart kellett tenni, ráadásul emelkedőn. Ákibácsinak mondtam, hogy menjen, innen már betalálok egyedül is a célba, ő még esélyes a 12:30-ra. Azt mondta, jó neki a 12:32 is, de együtt megyünk be, ahogy együtt mentünk végig. Rosszul esett volna, ha a saját lazsálásom miatt lesz rosszabb az ideje, úgyhogy erőltessük azt a futást! Ákibácsi olvassa a papírt: még 550 méter jobbra, majd balra fordulva végig az úton. Van 15 percünk. Az utolsó utca hossza nincs a leírásban, kb. 1500 méterre emlékszik. Ez azt jelenti, hogy hat perces ezrekkel kellene futni. Hát ez nem fog összejönni, ez tényleg 12:32 lesz. Azért nyomjuk, ahogy bírjuk, szerencsére kissé lejtős az utca, de nagyon lassan múlik az idő. Előkerül a keresztutca, ezen balra és végig. De hiszen látni a végét! Akkor ez nincs 1500, legfeljebb 500! Nyomjuk, már hat perceseken belül. Begörcsöl a combom, szerencsére csak egy pillanatra, Ákibácsinak a térde fáj. De meglesz ez, simán meglesz! Ki a térre, jobbra, át a lámpánál az autók között, be az iskolához. Még egy kis terepgyakorlat térdmagas akadályokkal és beérünk. 12:25! Még csak háromnegyed hét van.
Pulppal beszélgettünk kicsit a célban, aztán mentünk fürödni. Az ellátás igazán nagyszerű: melegvíz a fürdőben, vajas-zsíros kenyér, üdítő, ajándékba egy sör. Még világos volt, amikor elindultunk haza.
Most még nem akarok tervezgetni, de jó lenne egyszer szintidőt felezni, úgy hiszem, legközelebb sikerülhet is. A túra rendezői nagyon kedvesek, lelkesek, az ellátás kimagasló. A terep futásra kitűnő, sajnos borasztóan szemetes, főleg az utolsó 25 kilométer. Ezt eddig még nem láttam, mert vagy nem jutottam el addig, vagy már éjszaka volt, de például Pécel és Rákoscsaba között volt egy völgy, alja tele szeméttel, amiből a nejlonzsacskókat többszáz méteres körzetben fújta szét a szél. :-( Érdekes, hogy a Corvin is nagyjából ennyit megy a Gödöllői-dombságon, az mégis mintha egy másik táj lenne ebből a szempontból...
Az időjárás kissé melegebbre sikerült, mint ahogy számítottam, sikerült jópár kidörzsölést összeszedni különböző helyeken, a legrosszabb a derekam az övtáskám alatt. Ha tudom, hogy ilyen meleg lesz, akkor nem pamutpólót veszek. Vízhólyag, térdfájás, hülye járás, izomláz, kiszáradás, ásványianyag-hiány semmi. A túrán 3 adag Isostart ittam, két Cornexi energiaszeletet, egy PowerGelt. A gyomrom sokkal jobban viselte ezt a túrát, mint bármelyik korábbit, úgyhogy lehet, hogy megválok a Vitalade-től, de ezt még letesztelem.
Épp 5 éve kezdtem túrázni, 1998-ban a Gerecse 50 volt az első. Az első túrámhoz több idő kellett, mint az eddigi utolsóhoz. Egyszer szeretnék egy 12 órán belüli Kinizsit menni, de arra adok magamnak még újabb öt évet. :)
Szerintem a 8. jelvény nem citrom színű (ha jól tudom). Nézd meg a 20395-ös hozzászólásomat, ott az első 15 szín le van írva. Persze az sem 100% ugyanis azt egy 1996-1997 -es Százlábú-ból szedtem ki. Az első 7 szín viszont biztos, mert ezek már nekem is megvannak. Ha viszont neked biztos hogy a 8. citrom, akkor még az a kérdés, nem tévesen adták-e ? Mert olyat is hallottam hogy ha "színhiány" esete forog fenn, akkor kénytelenek helyette mást adni. Egyébként akinek tudomása van a HIVATALOS színsorról, illetve egy olyan képről amin rajta vannak a jelvények egymás után, kérem jelezze ! Illetve a 15..22 -es darabok színe is érdekel !
Én csak annyit sajnáltam hazaérvén, hogy a falra felrakva a barna mellé a sötétlilát, hát igencsak hasonlítanak egymásra. Namost mitévő legyek ? Meg lehet őket cserélni, de akkor nem az a hivatalos sorrend, márpedig ehhez ragaszkodom. Hát hogy nem figyeltek oda a rendezők a sorozat összeállításakor... irgumburgum :)
"(((Még januárban te javasoltad, hogy regisztráljam magam. Mindegy.))) "
Ez gondolom célzás a "ezért jöttél ide.." mondatért.
Az menő-manónak szólt. Vagy az egyezik Veled?
De nem emlékszem hogy mikor javasoltam hogy regisztrálj, és sajna nem tudom hogy ki vagy.
Valami közelebbit megtudhatok?
DOLINA Teljesítménytúrák Tessedik Sámuel Emlékére
Tájegység: Pilisi-Albertirsai-hátság, ahol a Gödöllői-dombság belesimul az Alföldbe /idézet az igazoló füzetből/.
D 20 /tiszteletben tartva a gyerek döntését/:
Mivel 5 percre lakunk Kőbánya-Kispest pu.-tól a vonat mellett döntöttünk. Az állomáson sok ismerős arc és egyértelmű válaszok, hogy miért nem G 50, amiket nem idéznék, nehogy AV sírva fakadjon.
A sok iskolás csapat ellenére gyorsan sikerült nevezni. A túra első része igyekezett bemutatni a falu nevezetességeit /Szapáry Kastély, Kápolna, Tájház/. A Falu Múzeumban vendéglátás, idegenvezetés, TKM pecsét.
Albertirsát egy horgász-tó mellett hagytuk el.
A 4-en átkelve kezdödött az igazi természetjárás.
Kellemes dombok, völgyek között barangoltunk. Dolina-völgyben ért minket a túra egyetlen negatív élménye: vadmalacokkal találkoztunk, amiről az őket vezető pedagógus tehet: tűrte, hogy csupálják a fákat, a szalagozást, majd miután a nebulók a héricsek közé vették az irányt, kénytelen voltam közbeavatkozni és a vezetőjük helyett elmagyarázni, hogyan is kellene viselkedni.
Következő völgy a számomra lélegzetelállítóan szép Hársas volt. A völgy végén becsatlakoztunk a tápiószentmártoni útba. Innen aszfalt, ami feledhető. A cél a gyógyfűrdőben volt, ahol a bejáratnál egy hölgy csoki nyúszikkal fogadott, csak utána lehetet lejelentkezni.
Összegezve: kedves, korrekt rendezés. Minden E.ponton valami szolgáltatás / étel, ital, képeslap, a rendező egyesület felíratos naptárja, áztatás a célban, + kocsival kivittek minket a pu-ra, amiért külön köszönet! / Igényes Igazoló füzet és igéret, hogy jövöre már turista jelek is lesznek.
Jól éreztük magunkat! Egy év múlva szívesen megnéznénk a most kihagyott részeket is!
04.27-én a környéken félmaratoni futó versenyt rendeznek.
A kék jelvényért küzdöttem 11: 00 szintidőt sikerült mennem (nem siettünk) illetve a koldusszálástól már csak vánszorgás volt:)
A túra szépséghibája annyi volt, hogy már a startnál is vízhólyag volt a talpamon… ha addig helyrejön a lábam, 27-én Zemplén 50 :)
Mirage! a Bánya-hegy utáni első létra kibírt 95 kg-t szvsz. még mindég megvan
ui: Minden elismerésem az idősebb túrázóknak, és akik lefutják ezt a távot
Lemaradás 100
(99.1km/1700m)
teljesítettem: 22 óra 2 perc alatt
Végre megvan az első sikeres 100km-es teljesítménytúrám! :)
Időjárás: tökéletes volt. Reggel 6-kor kissé hűvös idő fogadott, a nap elején a Naszályról lefelé jövet csepergett egy kicsit az eső, délutánra viszont még a nap is kisütött.
Szolgáltatások: 50-nél zsíroskenyér, 75-nél gulyásleves, egyszer narancs, háromszor csoki, háromszor üdítő v. szódavíz, útközben kocsmahivatalok igény szerint.
Jelzések: megfelelőek (bár az éjszakai szakasz kivételével elég jól ismertem az útvonalat), este a piros szalagozás lehetett volna sűrűbb és jobban látható, de az itinert olvasva meg lehetett találni a helyes utat.
Útvonal: a Naszályról jó volt a kilátás, az első 30 km-en folyamatosan láttuk a Pilist, Őrbottyán előtti erdőt beborító "szeméttelep" az katasztrófa, Margita és környéke szép, este pedig már úgysincs mit nézni. :)
Ismerősök: Ebola a Naszályon pontőrként, Lévay és Hámori sporttársak a rajban, majd az Gödöllön illetve az éjszakai szakaszon, JZ Gödöllőn, két offtopik székesfehérvári sporttárs -akiknek ezúton is köszönöm, hogy az éjszakai szakaszon velük mehettem-, Optika -aki az éjszakai 25-ös távon indult- úgy 80km körül, a célban Vadmalac és ifj. Esti Kornél.
Jó hangulatú túrán vehettünk részt az idei Lemaradáson. Szokatlan érzés volt, ahogy éjszaka csaknem az egész 25-ös mezőny félelmetes sebességgel elszáguldott :) mellettünk.
(Lehet, hogy még a fáradtság beszél belőlem, de valahogy az elmúl két hétvége 50km-es ttúrái -Téry, Keleti-Bakony- sokkal nagyobb élményt jelentettek a számomra. Azt hiszem, hogy én nem kedveltem meg a 100 km-es túrát, pedig erővel is jól bírtam, az idő is kiváló volt, a szervezés is korrekt, az útvonalat is ismertem. Szerintem a 100km kevésbe túrázás, ez már inkább sport, aminek egyetlen célja van: mindenképpen teljesíteni. Talán túl sokat kellett magamra, az erőm beosztására, a frissítésekre, a lépésekre, a jelzésekre figyelni és kevesebb jutott a tájra, a természetre. Mindegy. Be mertem vállalni, elindultam, végig gyalogoltam, teljesítettem. Ennyi.)
PrInCe!
(((Még januárban te javasoltad, hogy regisztráljam magam. Mindegy.)))
Én menő-manóval tartok. Elég Tarjánból a 16.00.kor induló bp.-i busszal menni. Így 20.55-re v. 21.15-re Ladánybenén vagyunk.
Gerecs-48 ( ma már többen azt irták, hohy ennyi, akkor legyen ennyi :-) )
Kivételesen sikerült viszonylag időben elaludnom a túra elötti éjszakán.. Reggel 4.50kor kelés, majd 5.30 kor találkozó, Csanya+Fat+H-alga.. és már indulunk is.. Gyorsan leértünk a rajt helyszinére, ahol már nyüzsgött a tömeg... a hangosbeszélő szerint fél 7-ig 600-an már elindultak.. Neveztünk, aztán nekivágtunk mi is.. Hamarosan Miki34 futott el mellettünk egy hölgykoszorúban.. A városban Csanya jelérintő mozgalmát követtük végig.. Az első ep után nem kis galibát okoztunk ezzel, amikor Csanya határozott léptekkel elindult azon a kis szerpentinen felfelé, majd be a bokrok közé... A tömeg meg ment volna arra, amerre eddig is mentek az elöttünk lévők.. végül gyözött a csorda szellem, és talán egy srác jött csak mögöttünk a hivatalos uton.. Az a kis völgy itt az elején nekem nagyon bejött, a túra egyik legszebb része volt.. Sajnos itt nem igazán tudtam lépést tartani a többiekkel, nem birok akkorákat lépni, pláne nem emelkedőn felfelé...Néha belekocogtam, amikor 15-20 méterre lemaradtam már..A Baji vadászháznál sem kellett várakozni a pecsétért, ez tetszett.. Itt a következő emelkedőn kipróbáltam Csanya túrabotjait, kellemes volt vele felfelé menni.. Végre jött egy kis lejtős szakasz amit most nem hagytam ki, és elkezdtem kocogni..Nemsokára utolértem három csillagász barátomat, velük mentem egy kis ideig.. A kocogás ment a Tardos előtti aszfalt uton is végig.. A faluban szerelvényigazitás.. Sajnos cipeltem magammal az esőkabátomat, amit nem kellett volna..meg kaját is kicsit túlméreteztem.. majd legközelebb nem viszek ennyi mindent.. Pusztamarót felé menet egy csomó rész beugrott, hogy mikor mi fog következni, nagyon örültem neki.. Héregre lekocogtam, egy kis frissités a kék-kúti vizből a temetőnél..az nagyon jólesett.. Bányahegy elött ittam egy Isostart, meg egy kis csoki doppingnak, aztán felsétáltam rá, 2 lihegő megállással.. Fent pihenőt terveztem, de épp akkor indult egy futó lány tovább, igy mentem mögötte amig birtam.. Az irtás, majd a keritésmászás után tudtam, hogy jön a frissitőpont.. Csak egy kenyeret ettem, de a két pohár hideg szóda jólesett.. Kolduszállás felé haladva már alig láttam embereket, vagy egy egy embert értem utol, vagy kettesével sétálgató emberek voltak csak.. A ponton is azt mondta a hölgy, hogy még nem mentek át túl sokan, csak szállingóznak az emberek..A 8-as ponton nagyon jólesett egy kis Meggymárka.. Kocogás az autopálya hídig.. Itt már kezdett igen meleg lenni.. Fent nem álltam meg pihenni, gondoltam a vége már menni fog egy lendülettel.. A lépcsőn lefelé elég gyorsan mentem, és nálam bejött az, amiről Miki irt.. a combjaim eléggé lemerevedtek..olyan érzés volt, hogy minden egyes lépésnél be akarná rántani a görcs... nem nagyon örültem neki.. a lépcsők alatt volt egy kút, kellemes frissitő élmény volt.. Majd a városban a hátralévő kis szakasz..
Ez volt a harmadik teljesitésem..Az eddigi legjobb időm 10.47 volt, most sikerült 7.16 alatt.. A célban jólesett a leves..
Köszönet a két futó sporinak, akik átvittek a buszvégre..Sajnos buszom csak másfélóra múlva indult..Stoppal mentem Tatáig, majd ott megvártam a járgányt, és azzal mentem haza..Kellemes nap volt..
A Jókai téren van márkabolt, de bármelyik Overland-ben nagyobb a választék. A Katona József utcában árulnak mérethiányos, meg kicsit béna színű darabokat, lehet, hogy pont ott akadsz 46-osra. Olcsóbb mint máshol, de nincs garancia.
Ezért jöttél, hogy mindjárt szidjál valakit?
Milyen alapon írod hogy gyenge v.kinek a túraterve és hogy többet néztél ki belőle?
Egyébként 2x50-re szerintem vonattal csak akkor érsz át, ha Tarjánból eljössz a 14.20-as vonattal.
Ugyanis Kecskeméten így éred el az uccsó buszt Ladánybenére.
Másodszor teljesítettem. Tavaly voltam először, nem is tetszett igazán, valahogy mégis idekeveredtem idén is. De nem bántam meg, sokkal jobban bejött, ezért jövőre is tervezem.
Két offtopic veszprémi társsammal vágtunk neki a távnak.7.30-kor rajtoltunk, és röpke 10 óra múlva célba is értünk. Nem siettünk, majd másfél órát pihiztünk a pontokon. Élveztük a jó időt:) Topicosokkal nem találkoztam sajna.
A túra alatt semmi említésre méltó nem történt, 2 dolgon kívül.
1. láttam egy srácot, aki bőrnadrágban nyomult.
hát nem tudom... rossz volt ránézni.
2. túratársammal éppen Kornél KB beszámolójával poénkodtunk:
se Géza bát nem láttuk, se Kis Petit, meg amúgy is a rajt óta futunk hogy utolérjük és ki vagyunk már merülve, és még szőlőcukrunk sincsen. Ebben a pillanatban az előttünk gyalogló hölgy a zsebébe nyúl, hátrafordul és szőlőcukorral kínál minket, hogy legalább ezzel segítsen rajtunk.
Túratársammal összenéztünk, és nagy röhögés lett a dologból, de a hölgy szegény nem értett belőle semmit. Legalább mi jól szórakoztunk.:))
1 kek
2 piros
3 s.zold
4 feher
5 nemzeti
6 v. barna
7 lila
8 citrom
9 v. kek
10 szurke
a tobbit nemtom most voltam 11x de nem ertem celba :)
KovacsUr aki g26 on volt es a heregi temetonel hivta cimborajat es megtanulta egy eletre, 3 napos bakancsban akkor se menny turazni ha kenyelmesnek tunik.
Ne búsulj, én nyolcadikra kaptam sárgát, kilencedikre világoskéket. Szombaton belepislogtam a rendezők papírjába, aszerint tizedik a szürke, tizenegyedik a narancssárga. És a fekete tényleg a tizennyolcadik, és gyönyörű!
Szerintem gyenge májusi túraterveed (budai-)H.G.
Én többet néztem ki belőled. Én a következőt csinálom:
1. Andezit 30
2. Karancs-Medves 50
3. 2X50
Bár még nem tudom,hogy hogyan megyek át a 2X50-re de majd vmit kitalálok.
Gyerekek, egy sürgős kérdés!
A medvehagymát spenót vagy sóska módjára kell főzni?
Mind a kettőt hallottam már, és most derült ki, hogy nagyon nem uyganaz a kettő.
