Nem szólni akarok hozzád, hanem érinteni akarlak a szavakkal......Lehet, nem a szavak lesznek, amelyek megérintenek. Hanem a szóközök fehér némasága. A csend könyvét nem lehet üres lapokkal megírni. Az csak a süketszoba csendje lenne. Reményem, hogy a szavaim olyanok lesznek, mint a szellőtől rezdülő falevelek susogása, vagy a madárdal, amelyek csak mélyítik a természet csendjét. A szíved csendjét.
Időről időre megéri behunyni a szemedet, és azt mondani magadnak a sötétben: "Én vagyok a varázsló, és amikor kinyitom a szememet, látni fogom a világot, amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok felelős."
Richard Bach
Neked is akarnod kell, hogy a dolgok megváltozzanak. Csak akkor lesz jobb valami, ha te is akarod. És ha igazán akarod, akkor nem szabad feladnod!
Lauren Brooke
Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre, az egész emberiségnek szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen.
Michel Quoist
Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól. Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos.
Grace klinika c. film
Akármilyen komor, örvénylő viharba kerülünk, ahol már nem látni senkit, egymást sem; akármilyen földrengésen, tornádón, cunamin, hurrikánon repülünk át - tudjunk egymásról! Hogy jövünk s hogy együtt vagyunk.
Müller Péter
Ha szomorúak vagyunk, az egész világ szürkének látszik, még akkor is, ha verőfényes napsütés vesz körül bennünket. Ha viszont jókedvűek vagyunk, akkor a legszörnyűbb zivatar sem tud kizökkenteni vidám hangulatunkból.
Erhard F. Freitag
Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.
Gyilkos elmék c. film
Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.
Paulo Coelho
Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz.
Müller Péter
Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk. Az éjtől reggel, a nappaltól este, A színektől, ha szürke por belepte, A csöndtől, mikor hang zavarta fel, A hangtól, mikor csendbe halkul el, Minden szótól, amit kimond a szánk, Minden mosolytól, mely sugárzott ránk, Minden sebtől, mely fájt és égetett, Minden képtől, mely belénk mélyedett, Az álmainktól, mik nem teljesültek, A lángjainktól, mik lassan kihűltek, A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk, A kemény rögtől, min megállt a lábunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz, Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz, Elfut a perc, az örök Idő várja, Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána, Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj. Hidegen hagy az elhagyott táj, - Hogy eltemettük: róla nem tudunk. És mégis mondom néktek: Valamitől mi mindig búcsúzunk.
Mértanuk pontjai között a közúti szabályok érvénytelenek, életünkre igazolások. Meghívás nélkül jelen vannak kanyarokban, mozdulatokban, tekintetük, mint jelzőlámpa bennünk villan. Tükörbe nézünk, megalázkodunk, mindnyájan fehér bárányok vagyunk, virágot hintünk az útra, fejünkre hamut, miközben őket ünnepeljük, azaz magunkat ünnepeljük, hisz nincsen visszaút. Krizantémok a temetői buszon, fejem körül virágok, glória, mennyei kalap, harmattal áldott. Fehér lobogókkal a város kiözönlik a kapukon, mindenki megadta magát, nem villog szurony. Csak az évek, a nyavalyák szűkülő sorfala vigyáz, dércsípte árnyékuk felett siránkoznak a fák, megállók vasa, csonka keresztek tükörképe szalad. Arcom mögött a Tejút mozdulását, köszöntöm halottaimat: Nagyanyámat, Katona Juliannát, s a másikat, Farkas Katalint. Friss fakereszt ablaka mögül nagybátyám még némán visszaint. Aztán újra a sejtek szava. Ülök a buszban, térdemen fiam. Körben a téboly tűzkarikái. Halottak napja van.
Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek. S ez nem egészen így van. Láttam, hogy asszonyok keltek útra a hajnalban, vasalt, széles szoknyákban, magas sarkú, bársonyfekete cipőkben és néhány férfi is átlépte küszöbünket, valamennyien ébren voltunk, a búcsúzó még egyszer felénk fordult, szelíden intett s hátán a batyuval elindult a nap felé, ami a határszéli fák koronájában üldögélt. Aki elment az elment, mondta az anyám, sohse keseregjetek a kósza lélek után. Aki elment az elment, mondtam én is, de ugyanekkor mélységesen éreztem, aki egyszer nálunk volt, az többé sohasem mehet el tőlünk egészen. Emlékszem rá: az előbb még ott énekelt az öreg szalmaszéken és a szék itt maradt. Emlékszem rá: melyik tányérból kanalazta ki a levesét és a tányér itt maradt. Emlékszem rá: ahogy az eresz alatt bóbiskolt, pipázott, köhögésével fölébresztette az alvó kutyát, kiköpött a földre, ekkor hangyák jöttek elő valahonnan és az eresz itt maradt, az álmos kutya s a falánk hangyák is itt maradtak. A búcsúzó menyecske ránevetett az apámra: és az apám itt maradt. A búcsúzó legény ránevetett az anyámra: és az anyám itt maradt. Aki szeretett engem az megcirógatta az arcom: és én itt maradtam.
Aki elment az elment, mondták gyerekkoromban az öregek. S ez egyáltalában nem így van. Sokan elmentek már tőlem, de senki sem tudott igazán a faképnél hagyni. Úgy állok itt, mint akinek senkije nincsen és van egy kosaram, amiben mindenki benne van
mint márványban a finom erezet úgy lopakszik át szívemen a csönd elringat karján az emlékezet s a béke mint gondosan vetett föld lassú-szépen virágzik ki bennem beborítva a gondok erdejét csupa illat íz és fény a lelkem a csend rám lopja könnyű köntösét
Sétálok este hűvös erdő alján, avarában sűrű korhadás rejtőz, féltem évszakok titkos némaságát, hol benne felejtett emléke időz.
Ahogy árnyékok sóhajtanak a fán, úgy bolygatom meg a roncsoló idő zizegő-tocsogó párnázott nyomát mit otthagyott a megvénült esztendő.
Fanyar ízű párálló illatából agyamba záporoz egy ódon rejtély; de vélt fénye eltáncolt az arcomtól.
Felsejlett évek izgató énekét kergetném… és szívemben a visszhangzó talányoknak hallom a zizzenését.
dawbird
Időről időre megéri behunyni a szemedet, és azt mondani magadnak a sötétben: "Én vagyok a varázsló, és amikor kinyitom a szememet, látni fogom a világot, amelyet én teremtettem, és amelyért csak én vagyok felelős."
Richard Bach
Neked is akarnod kell, hogy a dolgok megváltozzanak. Csak akkor lesz jobb valami, ha te is akarod. És ha igazán akarod, akkor nem szabad feladnod!
Lauren Brooke
Ne félj az élettől! Higgy abban, hogy az élet ér annyit, hogy megéljük, és hited segíteni fog megalkotni a tényeket.
Tuti gimi c. film
Amint a szimfóniának szüksége van minden egyes hangjegyre, amint a könyvnek szüksége van minden egyes szóra, amint a háznak szüksége van minden egyes kőre, amint az óceánnak szüksége van minden egyes vízcseppre, amint az aratásnak szüksége van minden egyes gabonaszemre, az egész emberiségnek szüksége van terád, ott, ahol te vagy, egyetlen, s így helyettesíthetetlen.
Michel Quoist
Vonalat kell húznod önmagad és a világ közt. Mások csak zűrbe kevernek. Minden a vonalakról szól. Vonalakat húzgálunk mindenütt, és imádkozunk, hogy senki ne lépje át őket. De van egy pár vonal, amelyeket túlságosan is veszélyes átlépni. Egy dolgot tudok: ha vállalod a kockázatot, a kilátás a túloldalról káprázatos.
Grace klinika c. film
Akármilyen komor, örvénylő viharba kerülünk, ahol már nem látni senkit, egymást sem; akármilyen földrengésen, tornádón, cunamin, hurrikánon repülünk át - tudjunk egymásról! Hogy jövünk s hogy együtt vagyunk.
Müller Péter
Ha az út, amelyen jársz, állandóan fájdalmat okoz neked, akkor az nem a te utad.
Judith Sills
Ha szomorúak vagyunk, az egész világ szürkének látszik, még akkor is, ha verőfényes napsütés vesz körül bennünket. Ha viszont jókedvűek vagyunk, akkor a legszörnyűbb zivatar sem tud kizökkenteni vidám hangulatunkból.
Erhard F. Freitag
Eljön egy idő mindenki életében, mikor úgy tűnik, a szeretet elmegy, mikor semmi nem akar jóra fordulni, jön, jön egy idő, mikor nem találod a helyed, minden ajtó, amit kinyitsz, úgy tűnik, az arcodba csapódik. Ekkor kell valaki, akibe kapaszkodhatsz, mikor elhagy minden hited.
Gyilkos elmék c. film
Bármilyen távolinak látszik is a cél, mindig van rá mód, hogy legyőzze az akadályokat. Fontolóra veszi a lehetőségeket, megélezi a kardját, megtölti szívét szükséges állhatatossággal, hogy szembe tudjon nézni a kihívásokkal.
Paulo Coelho
Van egy időtlennek tűnő állapot, amikor teljesen magunkra maradunk. S ráadásul éppen a szakadék fölött, a legnehezebb, legveszedelmesebb helyzetben. Ilyenkor csak két dolog segít. Az egyik a múltból ered, mindabból, ami megtörtént már, s amibe itt, az örvénylő semmiben is kapaszkodót lehet találni. A másik a jövőből üzen, onnan, ahol nincs még semmi, csak lehet... sőt, lesz.
Müller Péter
Ne kérdőjelezze meg a pozitív sorsfordulókat! Tekintse úgy, mint a napsütést! Fogadja el és örüljön neki!
Stephen White
A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük.
Stefan Klein
A természet számos ajándékai közül a legnemesebb képességünk az együttérzés és a nyomában járó cselekedet.
Joshi Bharat