Ó, már nagyon várom! A mostani pillanathoz 2 hétre kb épp hazafelé hozzuk majd :o))))
Örülök hogy tetszik a névötletem, de alapvetően a páromé lesz az eb, tehát övé a döntési jogkör! (Nekem elvileg ugyanis van egy kutyám már, egy keverék, de mindketten nagyon szeretjük.)
megyünk a kertbe mert a mezőre nem merek menni annak ellenére, hogy van rajtuk mindenféle csepp meg nyakörv a rohadék kullancsok bele másznak a kutyáimba,
de még rám is jött egy a sikitófrászt kaptam mikor megláttam, hogy kullancs,
Egyébként csalóka ám a dolog, mert emlékszem én így úgy láttam, hogy már kész tacsi formája van és még csak 7 hetes volt, aztán mikor elhoztuk kiderült, hogy még mindig nagyon bébis és a fotó nem adja vissza milyen kis kölök még :)
Szerintem csak az árthatna a gerincének, ha felemelnénk vele a levegőbe, de mivel ez ugye lehetetlen (vagyis remélem senki nem folytogatja így a kutyáját), így ezt én kizártam a kockázatok közül. Persze lehet, hogy tévedek.
Én is azt gondolom, hogy nyakörvvel hatásosabb a nevelés. Abból a szempontból érdeklődtem, hogy esetleg a gerincének lehet-e ártani a nyakörvvel. Amennyiben nem, akkor majd csak elérem valahogy, hogy bármilyen szagot is érez, ne folytogassa magát...
Nekem már az is gáz volt, amikor ruhát varrtam Rudinak. Ráadásul (nem tudom milyen hülye indíttatásból): piros anyagból.
Tartottam tőle, hogy berzenkedni fog - de pont fordítva. igen büszkén grasszált benne - még idegenekhez is odament megmutatni.
Viszont muszáj volt megcsináljam, mert sajna vele is az a helyzet, hogy a kocsiban órákig is vár, amig vásrolunk, vagy bárhova megyünk - viszont otthon, egyedül, már nem annyira.
De a minusz 5 fokokban kockázatos ruha nélkül a kocsiban hagyni hosszabb ideig - nahát így lett neki ruhácskája.
Azt viszont meg kell mondjam, hogy egy jószabású, testhezálló ruhát varrni tacskóra - hát az nem is olyan egyszeű mutatvány - mint azt gondolná az ember.
Szabáskor legalább 20-szor rápróbáltam - gombostűkkel, mindennel, ahogy kell - amig összejött neki a "rendelt-ruha". 2 napot dolgoztam rajta, amig kész lett.
A masnis tacsin jót röhögtem, elképzeltem, amint a mi amazon morgós-harapós és vérszomjas tacsilányunkra rózsaszín szalagot kötök, ő pedig kb. 5 másodperc alatt miszlikbe aprítja :)
Azért hozzátenném, hogy semmi bajom azzal, ha valaki hámot használ, mert ártani végülis nem árt a kutyának, bizonyos szempontból talán kényelmesebb is. Ízlések és pofonok.
Márészt a pórázzal a kutya sokkal jobban érzi, hogy meddig mehet el, a hámnál nincs visszatartó erő, ha akar a levegőbe is felhúzhatja magát és így nem lehet irányítani, vagy kontrol alatt tartani. Kicsit olyan a nyakörv, mintha azt mondanánk a kutyának, hogy "munka van". Ahogy ráadom, már sokkal jobban figyel ránk és már tudja, hogy most nincs szana-szerte szaladgálás. Cserébe amikor csak lehet szabadon futkoshat.
Azért tényleg milyen érdekes, hogy sok kívülálló hiszi a tacskót ölebnek, pedig húúú de mennyire nem az :)