"A nagy cukortartalmú szőlő a meleg és napfényben gazdag termőhelyeken terem. Nem hagyható azonban figyelmem kívül, hogy a szőlőlevél fotoszintézisének optimuma általában 2528 °C, maximuma 40 °C, de már 30 °C fölött nagyon gyorsan csökken. Ezzel szemben a légzés intenzitása 40 °C-ig fokozatosan növekszik. Az intenzív légzés következtében a szőlőnövény jelentős mennyiségű cukrot és savat főleg almasavat használ fel. Megjegyzendő, hogy a szabad légköri viszonyok között kialakuló hőmérsékleti fokok jelentősen módosulnak a szőlőnövény környezetében. Így az adott ültetvényben speciális állományklíma alakul ki.
A 30 °C-ot meghaladó napi hőmérsékleti maximum esetében hőségnapok állnak be. Ilyenkor a cukorképződés napközben több órán át szünetel, a disszimiláció felgyorsulása követeztében pedig a szőlőnövény sok cukrot és savat használ fel a légzéshez. Ilyen forró nyarú években az aktív hőösszeg alapján várt cukorképződéshez képest kisebb cukortartalmú és savszegény mustot nyerünk. Ez a magyarázata annak is, hogy a déli, meleg klímájú bortermelő országokban a nagy hőösszegek ellenére az átlagos cukortartalom nem nagyobb - sőt gyakran kisebb - mint hazánkban, a fehér borok pedig általában savszegények, diszharmonikusan lágyak."
Hogy a fő csapást látni lehessen, bizonyos dolgokat le kell egyszerűsítenem, de ezzel nem fogom meghamisítani a valóságot.
A magasabb középhőmérséklet naptár szerinti legkorábbi hatása a nekünk fontos folyamatok szempontjából az, hogy a zsendülés korábban történik.
Rögtön éljünk azzal a feltételezéssel (nyilván nem helytálló, de a lényeg szempontjából elhanyagolható tévedést okoz), hogy közvetlenül a zsendülés legelején, egy adott szőlőfajtának, évjárattól és termőhelytől függetlenül, ugyanannyi a savtartalma (25-40 g/l körül) és ugyanannyi a cukortartalma (1-2%), illetve, hogy a zsendülés vége felé sincsenek még jelentős különbségek (a sav éppen elkezdett csökkenni, a cukor pedig hirtelen felment 8-10 mustfok környékére). Ezután következik a sav lassú csökkenése és a cukortartalom lassú növekedése. Mifelénk manapság előfordul, hogy a zsendülés az ún. késői érésű fajták esetében is július végén történik. 1981 előtt megtörténhetett az is, hogy szeptember elején következett csak be a zsendülés.
Tegyük fel (ez megint egyszerűsítés), hogy sem légköri aszály nincs, sem talaj vízkészlet miatti aszály (vagyis folyamatosan mehet a növény transpirációja, nem kell zárni a gázcserenyilásoknak). Tegyük fel, hogy a benapozás mennyisége is elegendő, minden esetben. Vagyis a hőmérséklet az egyetlen változó tényező.
Fenti paraméterek teljesülése esetén kimutatták, hogy a fotoszintézis (és ezáltal a cukorfelhalmozás sebességének) maximuma 25-30 fok között van, mégpedig oly módon, hogy 25 fokon kb. ugyanannyi, mint 30-on, 25 alatt lassan csökken, 30 fölött pedig meredeken. Ez azt jelenti, hogy a cukor akkor gyűlik a leggyorsabban, ha a napi maximumhőmérséklet kb. 30 fok. A napi maximális hőingás mértéke változó (10 foktól kb. 20 fokig változhat, szőlőtermő területeken). Itthon 10-14 fok jellemző, mégpedig júliusban és/vagy augusztusban (az év többi részében alacsonyabb a napi hőingás). Az egyszerűség kedvéért vegyünk 12 fokot. Ez azt jelenti, hogy azokon a napokon várható a legerősebb fotoszintézis, amikor a napi középhőmérséklet 24 fok körül van, de ennél néhány fokkal alacsonyabb még nem okoz jelentős csökkenést, ellenben a további emelkedés gyors csökkenést eredményez.
Nálunk (de talán az ország nagy részén sem) jellemző, hogy augusztusban pár napot meghaladóan annyira csökkenjen a napi középhőmérséklet, hogy jelentősen visszaessen a fotoszintézis (eső, borultság más kérdés). Vagyis inkább az okozza a fotoszintézis csökkenését, ha a napi középhőmérséklet meghaladja a 25 fokot (ez ugye a hőségriadó kritériuma, milyen érdekes, hogy a növénynél hasonló a kritérium, mint az embernél :)
Vagyis, ha zsendülés után nagy meleg van (augusztus), akkor az lassíthatja valamelyest a cukorfelhalmozást, viszont ilyenkor nem csak a 25 fok feletti napokból van több, hanem sokszor a 20-25 közöttiekből is, szóval azok a cukortermelést akár kompenzálhatják is.
Fentiekből eddig annyi derült ki, hogy alapesetben, ha melegebb van, akkor hamarabb érjük el ugyanazt a mustfokot, de ez nem vég nélkül igaz, egy bizonyos szinten túl már nem kerül előrébb az adott mustfok elérésének időpontja (már feltéve, hogy a zsendülés időpontja rögzített, vagyis, konkrét példával élve, ha július végén volt a zsendülés, az augusztusi középhőmérséklet ha már kb. 23 fok fölött van, további emelkedése már nem tudja előrébb hozni egy adott mustfok elérését).
Az éremnek azonban van másik oldala is.
A savakat (elsősorban az almasavat) zsendülés után a szőlő légzés útján "elégeti". Mégpedig akkor, amikor nincs elég fény ahhoz, hogy a fotoszintézisből legyen elég energia. Vagyis lényegében éjszaka. Mérési adatok szerint, ha ennek az időszaknak a hőmérséklete 10 fokkal növekszik, akkor megduplázódik a savfogyás sebessége.
Amennyiben a napi középhőmérséklet 1 fokot növekszik, átlagosan az éjszakai középhőmérséklet is 1 fokot növekszik. Minden ilyen 1 fok növekedés a savtartalom csökkenés sebességének kb. 1,072-szeres (tizedik gyök kettő) növekedését eredményezi.
Ha maradunk augusztuson belül, akkor ez azt jelenti, hogy mondjuk 22-23 fokos középhőmérsékletről indulva, ha a havi középhőmérséklet tovább nő egy fokot, akkor a cukorfelhalmozás alig nő, a savcsökkenés viszont jó 7%-kal erősebb lesz. Tekintettel arra, hogy ennek a hónapnak a során a savcsökkenés amúgy is 10-20 g/l, a 7% növekedés 0,7-1,4 g/l-rel alacsonyabb savat jelent szinte ugyanannyi cukorhoz (legfeljebb néhány tized mustfok különbség lehet).
Akkor pedig jöjjön az igazi nagy falat - mi van, ha egy július végi zsendülés után következő érést hasonlítunk össze egy augusztus végi zsendülés utánival? Az utána következő időszakban ilyenkor már a cukorfelhalmozásban is jelentős különbséget fogunk tapasztalni, hiszen augusztus végétől október elejéig 20 mustfok is alig jön össze, míg július végétől szeptember közepéig simán összejön. Ha ezt a két időszakot összehasonlítjuk, a napi középhőmérséklet (és megközelítőleg az éjszakai is) különbsége 5 fok körüli. Ez azt jelenti, hogy ugyanannyi idő alatt a magasabb középhőmérsékleten 41,4%-kal gyorsabban fogy a sav. Ez pedig 3-6 g/l különbséget jelent, a nagyjából hasonló mustfokhoz. És ez a lényeg. Erről beszélek.
Hogy szeptember közepén meglesz a 20 mustfok 6-os savval, vagy október elején 9-12-es savval. Baromira nem mindegy. Utóbbinál az is belefér, hogy még tovább fennmarad, és a hónap végére meglesz a 22 mustfok, vagy még több, a sav pedig nem csökken tovább, vagy esetleg még növekszik is (töppedés).
Nem várod meg a tudományosan megalapozott válaszomat, ellenben érvelsz az ellen, amit gondolsz, hogy írni fogok. Ennek mi értelme van? Azt hittem, velem beszélgetsz, nem pedig szalmabábuval.
"szeptember 10-ig körülbelül annyival növekszik a hőösszeg, amennyi a változás előtt szeptember 10-től október 31-ig még hátra volt."
Azért ez nem egészen ilyen egyszerű. Az érés és a cukorképződés nem kilóra megy, hogy ha X hőősszeg megvan akkor meglesz az Y mustfok. Eleve a cukorérés konkrétan megáll mint a pesti gyors a szegedi nagyállomáson egy bizonyos hőmérséklet felett. Nem vagyok növényélettanász, de szerintem például a 30 fok felett valahol megáll a cukrosodás. Ahogy hiába emelkedik a hőmérséklet 14-ről 16 fokra, abban a sávban pedig még nincsen cukrosodás. Szóval nem olyan egyszerű ez a történet. De a csapadék is számít, mert hiába van akár reggel hattól este hatig 25 fok felett a napi átlag, ha aszály van akkor nem történik semmi. Ez volt ugyebár 2011-2012 években.
Azt pedig továbbra sem értem, hogy miért csökkenne a sav a korábbi cukoréréssel. Minden eddigi tapasztaltom és olvasmányom arról szól, hogy a cukrosodás elkezdődésekor még akumlátorsav szinten vannak a savak amik szépen lassan átalakulnak, elbomlanak ahogy emelkedik a cukorfok. Egyszerűen nem látom a logikát, hogy hogyan lenne ötös savam szeptember elején amikor most október végén van mondjuk nyolcas. Szeptember elején tizes svak zúznak még ezerrel.
" Ez azt is jelenti, hogy egy olyan termőhelyen, ahol október végére alakul ki ez a helyzet, ott mondjuk 22 mustfokhoz 10-es sava lesz, egy olyan termőhelyen pedig, ahol augusztus végére, ott pedig 18 mustfokhoz 6-os sava."
Két külön borvidéken, két külön fajtával lehet... de ha ugyanazon a borvidéken, ugyanaz a fajta október végén most 22-es MM-hez 10-es svat mutat akkor hozhatsz te termonukleáris tripla nyarat akkor sem 18-as mustfokkal hatos savad augusztus végére. Max a 22-es MM-hez 8-as savad lesz valamikor.
De fontos azért megjegyezni, hogy 10-es sav teljes érésben csak botritisszel és/vagy brutális töppedéssel lehetséges. Szóval akkor amikor már a sav is koncentrálódik.
Tizes savat én eddig háromszor láttam. 2010-ben és 2014-ben a juhfarkban és 2018-ban a hárslevelűben. Mindegyik masszívan aszús volt.
"Minél korábban, és ennél fogva minél nagyobb melegben érik be egy adott szőlő, átlagosan annál alacsonyabb a savtartalma ugyanahhoz a mustfokhoz."
nem tudok mást mondani, minthogy biztos balfékek voltak és szétégették a fürtöket. Ez nem nagy leszólás... simán rutinlúzerség ez szerte pipacsvirágos széphazánkban. Menetrendszerűen megkopasztja szinte minden hülye a fürtzónát már júliusban és csodálkoznak, hogy elégnek a savak. Hja kérem... hülyének lenni mindenkinek alkotmányos alapjoga.
Konkértan az egész késő XX. századi magyar nemesítő munka arról szólt hogy előrehozzák az érést a termésbiztonság elérésére, Z sorozat fehérből, Cserszegi, T sorozat vörösből... Persze hogy örültek annak hogy az Olasz adott elfogadható bort akkor is ha le kellett szedni egy esős ősszel. ÉS ha minden összejött az olasz is adott egy fasza bort késői szürettel.
"a sava viszont az évek többségében igenis alacsonyabb lesz."
Ez számomra nem tűnik logikusnak.
Szerintem Sziciliában lehet jó savú szürkebarátot készíteni, csak jó ízűt nem. Hogy a sárfehér aromatikájára milyen hatással lesz az, hogy nem november 7-én hanem október 20-án szüreteljük azt majd meglátjuk. A művelésmódon azért nagyon sok múlik. Nyilván az a cél, hogy a vegetációs időszak minél hosszabb legyen.
De te valamiért folyamatosan augusztus végi, szeptember közepi szüretről beszélsz... én pedig arról, hogy nem fog másfél - két hónapot előrejönni a sárfehér szüret. 2-3 hétről fogunk beszélni 20-40 éves viszonylatban. Mondom... ha egy 19MM novemberi sárfehér szüret elmegy 22MM-ig október közepére akkor megvan a szent-grálja a Somlói borvidéknek.
Hangsúlyozom!!! Három hétről és három mustfokról beszélek. Ez relatíve 5-6 hetes változást jelent a mostanihoz képest. Ennyivel korábban talán a gyerekeink öregkorára fog elszaladni a klíma.
Amit te szerintem rosszul nézel az az, hogy az olasz és rajnai meg szürkebarát körül pörögsz. Az olasz pont azért futott fel a 20-as és 30-as években, mert lényegesen korábban érett mint a régi fajták. Vagyis egy eleve közép érő fajtával szaladt el az elmúlt 50 évben a klíma... Igen, egy középérő neutrális fajtából lett korai .... csökkentett vegetációs időszakkal, vagyis még gyengébb aromatikával.
A szürke eleve savgyenge fajta és amúgy is szeptemberi érésű. Annak tényleg nincsen hová hátrálnia. A rajnai is középérésű... igen, neki is kellemetlen előre hozni az érést.
De pont ezért mondom, hogy a megoldás az aromás későn érő fajták. Azoknak van még hova hátrálni... nem sok, de több mint azoknak a fajtáknak amik eleve azért terjedtek el, mert korábban érnek legalább egy fél hónappal mint a régi fajták
Ha egy fokot emelkedik a középhőmérséklet, akkor szeptember 10-ig körülbelül annyival növekszik a hőösszeg, amennyi a változás előtt szeptember 10-től október 31-ig még hátra volt. Nyilván nem ez az egyetlen meghatározó tényező. De az egy adott évben már összeadódott hőösszeg igen erősen korrelál nem a tényleges mustfokkal, hanem a kb. megfelelő sav/cukor aránnyal, több év átlagában. Tehát, a mi régi klímánkon mondjuk az egyik fajta október 31-ére érett meg jó sav/cukor arányra. Ugyanezt az arányt (tehát nem a konkrét értékeket) a középhőmérséklet 1 fokos emelkedésével szeptember 10-ig fogja elérni (konkrétan jóval kevesebb lesz a cukra és jóval kevesebb lesz a sava is).
Ezt már tavaly júniusban is írtam:
"A lényeg, hogy az egyensúlyban lévő cukor-sav arány egy adott szőlőfajtánál elég nagy pontossággal egy adott (kumulatív) effektív hőösszeg értéknél alakul ki. Vagyis a különböző termőhelyeken, a hőmérsékleti adatok birtokában, elég jól meg lehet becsülni, mikor lesz egy adott fajtának megfelelő a cukor-sav aránya. Ez azt is jelenti, hogy egy olyan termőhelyen, ahol október végére alakul ki ez a helyzet, ott mondjuk 22 mustfokhoz 10-es sava lesz, egy olyan termőhelyen pedig, ahol augusztus végére, ott pedig 18 mustfokhoz 6-os sava."
A régebbi évjáratok (90-es évek - és még régebbiek, bár utóbbiak csak a Kutató kísérleteiből állnak rendelkezésre) analitikái mind ezt bizonyítják. Minél korábban, és ennél fogva minél nagyobb melegben érik be egy adott szőlő, átlagosan annál alacsonyabb a savtartalma ugyanahhoz a mustfokhoz.
Mindjárt próbálok ehhez valamiféle magyarázattal is szolgálni, de tudom, hogy így van. Nálad még jó a furmint, juhfark olyan borokhoz, amilyeneket készítesz. Nálunk ez a két fajta már most sem alkalmas (csak mondjuk 5-10 évente egyszer) olyan tömény borok készítésére, mint amilyenek a Tieid (ha valaki mégis megpróbálja, totál savtalanok lesznek).
Ezért céloztam arra, hogyha megint ugrik a középhőmérséklet 1-2 fokot, és Nálad is olyan meleg lesz, mint nálunk van most (vagy még melegebb), akkor ebből a két fajtából sem fogsz tudni olyan borokat készíteni többé, mint amilyeneket most. Nem beszélve arról, hogyha csak annyi történne, hogy előbbre jön a szüret x héttel, de a mustfok és a sav is ugyanolyan magas lenne, mint most, akkor is elveszítenéd azokat az aromákat, melyeket jelenleg az októberi szüretnek köszönhetsz.
Hát analitikánk az aztán végképp nincsen a 40-es évekből :) De egészen biztosan töppedt sárfehérből készült az a bor. Abban én is biztos vagyok, hogy a sárfehér cukortartalma még így sem volt sehol a furmintéhoz képest.
A klímaváltozást illetőleg nagyon rosszak a kilátások, de ami a a mi szőlőtermelésünket és a borászati stílusunkat tekintve maximálisan optimista vagyok. Igen, tíz év múlva nálunk is olyan lesz az olasz mint most nálatok. De engem ez pont hidegen hagy, hiszen én már 2001-ben megmondtam, hogy nem szabad az olaszrizlinggel csúcstámadásra indulni. Ahogy abban sem hiszek, hogy a rajnai rizling lenne a nekünk való fajta, a szürkebarát meg aztán végképp nem. Szóval az összes fajta amire Badacsonyban az elmúlt fél évszázadban mindenki esküdött azok szerintem nem jók nekünk. A későn érő furmint, sárfehér és a savait biztosan tartó, de a koncentrációt jól bíró juhfark a befutó. Annyiban tévedtem 2001-ben, hogy akkor még a hárslevelűre fogadtam. A hárslevelű mint aromás, zamatos fajta és mint jó cukorgyűjtő és közép-későn érő fajta nem lenne rossz, de savakban meg sem közelíti a juhfark-furmint párost. Szóval a hárs az melós lesz.
"Az viszont sajnos nem értem, hogy ha a sárfehér érése előre jönne mondjuk két hetet, akkor miért lenne kevesebb a sava mint most?"
Ez a kulcskérdés. Ha nem így lenne, akkor Szicílián is lehetne jósavú szürkebarátot készíteni (még ha aromában szegényet is).
"hogyan lesz szeptember közepére, vagyis cirka hat héttel korábban ennél lényegesen magasabb cukorfoka és alacsonyabb sava"
Ilyet nem írtam. Az előfordulhat, hogy hat héttel korábban ugyanannyi lesz a cukra (nem lényegesen magasabb), a sava viszont az évek többségében igenis alacsonyabb lesz.
"Okés akkor majd a juhfark derekát nem október 20 után fogjuk leszedni 22-es mustfokkal hanem majd szeptember végén ugyancsak 22-es mustfokkal. De a sav ettől miért lenne kevesebb?"
Ismétlem, ez a kulcskérdés. Kicsit bonyolult tárgyalni, ezért külön hozzászólásban térek ki rá. Elöljáróban viszont tényleg hadd mondjam azt, ha ez nem így lenne (vagyis nem lenne kevesebb a sav), akkor a Clare Valley-ben termelt rajnai rizlingeknek a 12-13% összes alkoholhoz ugyanannyi sava lenne, mint Németországban. Na, a Grosset Polish Hill rajnai rizling összes alkoholja 12,5-12,7%, sava 6,9-7,6 (2015-2019 évjáratok). Egy komolyabb német Großes Gewächs bornak ennél magasabb összes alkoholhoz (inkább 13,5%, vagy akár 14%) van jellemzően 8-9 sava.
Az ausztrált pedig szüretelik augusztus végén-szeptember elején, a németet jellemzően októberben. És az ausztrálok abszolút arra játszanak rá ennél a bortípusnál, hogy az egész technológia a sav körül forogjon. Aki kóstolta, nyilatkozott úgy, hogy brutálisan élesek ezek a savak.
Megnéztem gyorsan a mediánokat. A csapadék így kicsit fel-le mozog, de nincs trend. A napfénytartam picitt elmozdult abba az irányba, amit az átlag csak a középhőmérsékletnél mutatott: a nagyobb változás 2001-2010-es évtized az 1991-2000-hez képest (12%, az utána következő évtized a közteshez képest már csak 8%)-
A tenyészidőszak középhőmérséklet viszont még sokkal szembetűnőbb lett. A második évtized az elsőhöz képest (a medián értékét tekintve) 1,6 fokkal melegebb, a harmadik a másodikhoz képest csak 0,1 fokkal melegebb :)
"a sárfehérből... a 30-as és 40-es években aszúborokat is csinált az akkori borász" de gondolom november-decemberi szürettel. A sárfehér az irodalmi adatok alapján eléggé ellenáll a Botrytis-nek, ha jól emlékszem. És természetesen lehetséges (szerintem valószínű), hogy a sárfehér aszúszemeiben jóval alacsonyabb volt a cukorkoncentráció, mint a furmintéiban.
Nagyon érdekesek ezek a tíz éves átlag adatok. Teljesen biztos vagyok benne, hogy lényegében ugyanez történt a Somlón is.
Nem kötődésből :) hanem tényleg pusztán a statisztikai pontosság kedvéért említem meg, hogy nem tartom kizártnak, hogy nem az átlagot, hanem a mediánt lenne érdemesebb és érdekesebb nézni. A trend persze szerintem ugyanez lenne abban az esetben is, de nem kizárt, hogy még radikálisabb képet kapnánk.
Az 50-es, 60-as és későbbi évekről azért nekem van annyi előnyöm, hogy a mi pincénkbe azokban az évekbe engedtek le mustot :) még ha jóval kevesebbet is mint akár mostanában vagy az apátsági időszakban. Abból a sárfehérből amiből most nagy nehezen tudunk pár gramm maradékcukorral lényegében száraz bort csinálni a 30-as és 40-es években aszúborokat is csinált az akkori borász.
Az viszont sajnos nem értem, hogy ha a sárfehér érése előre jönne mondjuk két hetet, akkor miért lenne kevesebb a sava mint most? A klímaváltozás egy létező dolog, de azért az, hogy most november első hetében 19-es mustfokkal szedünk egy tökéletesen egészséges és nem töppedt, nem botritiszes és jó savú sárfehért akkor abból hogyan lesz szeptember közepére, vagyis cirka hat héttel korábban ennél lényegesen magasabb cukorfoka és alacsonyabb sava.
Mi a legtöbb fajtát 21-21 mustfokkal szedjük október végén stabilan annyi savval amiket korábban írtam. Okés akkor majd a juhfark derekát nem október 20 után fogjuk leszedni 22-es mustfokkal hanem majd szeptember végén ugyancsak 22-es mustfokkal. De a sav ettől miért lenne kevesebb? Az én teljesen meztélábas megfigyelésem az, hogy korábban épphogy magasabbak a savak és nem alacsonyabbak. A teljes érettség elérése után a sav csak akkor növekszik ha botritisz és jelentős töppedés is van.
Egy leíráshoz a napokban kaptam meg a Kutatóból az ő állomásukon mért havi középhőmérséklet, havi csapadék és havi napfénytartam adatokat 19910101-20201231-ig (30 év, amennyit éghajlati átlagokhoz szokás használni).
Ezek alapján, ha az egyes évtizedeket hasonlítom össze, akkor a csapadék mennyisége 10-10 éves átlagokban nem, vagy alig változott. A napfénytartam 1991-2000-hez képest 2001-2010-ben 10%-kal volt magasabb, 2011-2020-ban pedig a 110%-hoz képest még 10%-kal (ez már simán a Toszkánában megszokott érték).
A tenyészidőszak átlagos középhőmérséklete pedig 2001-2010-ben 1,49 fokkal volt magasabb 1991-2000-hez képest, 2011-2020-ban pedig 0,35 fokkal volt magasabb, mint 2001-2010-ben.
Nyilván ezek nem somlói adatok, de a következő következtetéseket szerintem bátran le lehet vonni belőlük: a durva változás már a 2001-2010-es időszakban/ra megtörtént, ehhez képest a következő tíz évben olyan nagyon nagy változás nem ment végbe (bár megállna teljesen a folyamat!!).
Bár a 7 éves idézett példád önmagában is túl rövid adatsor, hogy bármit is lehessen látni belőle, a fentiek valamennyire alá is támasztják, hogy ebben a 7 éves ablakban sok minden nem is történt - a nagy és durva változás megtörtént a kezdő időpontja előtt.
Ezzel a hozzászólással nem Téged akarlak támadni. Inkább arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy - bizonyos értelemben - valamennyire még kedvezhetett is Nálatok a klímaváltozás eleje, mert az ötvenes, hatvanas, hetvenes években (de akár még a nyolcvanas, kilencvenes években sem) nem tudtál volna rendre ilyen tömény borokat készíteni, vagy ha mégis, akkor sokkal több savval, ami akár egyensúly problémákat is adhatott volna (vagy édes borokat kellett volna palackoznod). Ezzel szemben a 2001-2020 közötti időablak Neked pont megfelel (legalábbis azzal a termesztéstechnológiával, amit alkalmazol).Somló középhőmérséklete nagyságrendileg 1 fokkal lehet alacsonyabb Badacsonyénál. Ez alapján feltételezhető, hogy 2001-2020-ban melegebb volt ott, mint 1991-2000 között volt itt. A régi évjáratú borokat kóstolva, analízisüket látva azt kell mondjam, akkoriban itt sem volt még semmilyen gond a savakkal. Az olaszba néhol elfért volna több is, de savtalan az sem volt. A komolyabb boroknál a szüret pedig jellemzően október-decemberben folyt, szóval az aromaképzés sem okozott gondot. Tök jó Neked, hogy Nálad még működik, ami működik. Meglátjuk, mi lesz, amikor megint ugrik 1-2 fokot felfelé a középhőmérséklet, és Nálad lesz az, ami most nálunk van.Tisztelem azt, hogy a termesztéstechnológiával küzdesz. Azonban kötve hiszem, hogyha a fent vázolt esemény bekövetkezik, elég lesz. Egyelőre arról sem vagyok meggyőződve, hogy akár a sárfehérrel együtt az lesz-e. Az egy dolog, hogy most október végére alacsony a mustfoka és ahhoz elegendő a sava. Ha majd szeptember közepére lesz ugyanaz a mustfoka, a sava sokkal kevesebb lesz, vagyis vagy csak egyre vékonyabb, vagy pedig egyre savtalanabb borokat fog adni az is.A lényeg - szívből kívánom, hogy ne melegedjen tovább az éghajlat, semennyit se (tőlem egy kicsit vissza is hűlhetne).
A 2008-as Hiilát több mint egy héten át kortyolgattam, minden este egy pohárkával, mert tudtam, hogy édes (25 gr cukor). Végig stabil gyönyörű volt.
Most 2011-es Juhfarkat bontottam, feleségem is megkóstolta, közölte, hoyg ez túl édes nekem és szivesen feláldozza magát...
Nade komolyan, halványsárga színe van, illata zárkózott talán kicsit kovaköves, ízben is ásványos én nem érzem rajta a szintén kb. 25-ös cukrot, illetve sokkal kevesebbnek tűnik. Jóivású lime-os barackos vonal, nagyon hosszú rafinált lecsengéssel, nálam ez egy 8 pont
Hát igen, amelyik borászat nem ipari méretekben termel, az egyrészt nem tud ennyire olcsó lenni, mint pl. a vargabor, másrészt, érthető módon, jó borért jobb árat szeretne minden normális termelő. A proletár meg árérzékeny, és tájékozatlan (kulturálatlan).
