"Mi a véleményed arról,hogy a Szentek feje mögötti glória,az egyiptomi Aton-kultusz nyoma? Vagyis maga a Napkorong."
Nem kizárt, de ha az is, akkor inkább az ősegyház egyiptomi időszakában keletkezhetett az átadás. Egyébként a perzsák ugyanilyet rajzoltak Mithrász feje köré.
Az elmélet Freudtól származik eredetileg, aki minden komolyabb történelmi kutatűás nélkül, pusztán a Bibliát frajdiánus szemmel olvasva jutott el oda, hogy Mózes nem lehetett zsidó (eredetileg). Azóta ezt nyelvészek és történészek hada igazolta (az ellenkezőjét is).
Én formációelméleti alapon jutottam ide. Ha most lenne valami nagy kulturális innováció, az vagy Európából, vagy Amerikából, vagy a Távol-Keletről jönne és nem Szudánból vagy Afganisztánból. Márpedig 3300 éve Mezopotámiához vagy Egyiptomhoz képest a zsidók lakta Kánaán lemaradását tekintve kb. Ruanda volt.
Ugyanezen okból nem tudtam azt se soha elfogadni, hogy aha valami a kapitalizmust meghaladja, az pont Szibéria felől fog jönni.
"majd kiválasztott magának egy pásztornépet, amelyet alkalmasnak vélt az egyistenhit vallására, ti. hogy miként volt ez lehetséges a gyakorlatban"
Szerintem ez nem tudatos tevezés eredménye volt. Az amarnai elit egy része menekült, ahogy a hugenották Franciaországból. Akik keletre indultak, azok a Sínai sivatag után itt találták meg az első népet. Beolvadtak és eluralták kulturálisan. Legalábbis összeolvasztották a kultúrákat.
Szerintem nem a zsidók jöttek Egyiptomból, hanem a vallásuk (bizonyos elemei). Persze a papi kaszt egy részével együtt. Ezért alkottak a leviták a többiektől elkülönült, csak egymás között házasodó csoportot.
most láttam ezt a topicot, és beleolvasván, ez a téma régóta érdekel, két-három éve olvastam is egy német történész munkáját, aki szerint Mózes egy száműzött egyiptomi főpap, aki az Aton-kultuszt vitte Ehnaton alatt, majd a híveivel együtt elűzték.
ez nagyjából stimmelne is időben, Horemheb, Tutanhamon, II. Ramszesz ideje, tehát Ehnaton halála után pár évtizeddel történhetett a dolog, ha igaz az elmélet.
mindesetre érdekes és szenzációs dolog volna, ha sikerülne levezetni, hogy az Amarna-kor elitje, a maga roppant műveltségével, amellyel ellátta az ősi egyiptomi kultúra, kivándorolt Egyiptomból, majd kiválasztott magának egy pásztornépet, amelyet alkalmasnak vélt az egyistenhit vallására, ti. hogy miként volt ez lehetséges a gyakorlatban.
Nem hiszem,hogy lenne tiszta(aria)faj,vagy hogy zsidók bűnösök lennének.Engem nem érdekel,hogy ki milyen származású,engem az dűhít,hogy ártatlan embereket ilyen gyáva módon veszelytenek el.Igazából mindegy miért(ez nem számít),háborúra mindig lehet okot találni.Egyébként,hogy megismert a nézetem az egészről,mindig az történik,hogy van egy csoport akik az országokat járják.Ezek vándorolnak Afrikába,és ők szitják a népeket,és van hogy az állami intézményekkel is kereskednek.Ők a fegyverkereskedők,ugyanazok szerintem,akik a kábítószerrel kereskednek.Csak az ő tevékenységük legális,mert ez a társadalom aberáltsága az,hogy a háború legalizálja a bűnőket,igazából intézményesíti.A kisfiúkat sokan még Magyarországon is úgy nevelnek,hogy légy katona és büszke leszek rád.Halj meg a hazáért,aminek semmit sem számítasz.Ha elveszti valaki a vagyonát,és hajléktalanul tengődik,akkor csak belerúgnak semmit sem számít senkinek.Én láttam szabad szemmel,hogy egy ember le akart úgrani a Szabadság-hídról,és mindenki összetömrölült,és nevettek rajta,azt akarták,hogy ugorjon le.Olyanok mint az ókori gladiátorviadalók nézői.Ez lenne a haza?Addig kell az ember,amíg fiatal és tud dolgozni,mert eltudják venni tőled a pénzed,aztán amikor öreg lesz,akkor csak gúnyolni foják,hogy öreg a villamoson stb.Hallottam ilyeneket,pedig az időseket tisztelni kéne,legalábbis engem így neveltek.Szóval aki katona akar lenni,annak ezt kéne mondani,hogy miért adja fel az életét.A legfelső kötelég már sajnos csak a család,az állam csak egy kiszípolyozó bűnszervezet.
Visszatérve Palesztinára,a civil áltatlanokat messziről rakétával lővik.Mindegy,hogy zsidó vagy arab,vagy akárki,ez nem számít.Mindegy,hogy ellenségnek minősített ember,vagy civil.Kit minősítenek bűnösnek,kit ártatlannak.Aki a törvéyneket kitalálta,ki a f.... volt.Szóval ennyit a háborúkról.Az a baj,hogy minden szemét kezébe adnak fegyvert,ha a megfelelő embernek nyal.
Törzsekben élő Észak-Amerikai indiánok mind egy istenben hittek.Míg az Azték-,Ina-birodalom és a Maya,Zempolai,és Thaxailai indiánok(az utobbi kettő volt Cortezek leghűségesebb szövetcségesük,ők győzték le az Azték birodalmat,azt hitték,hogy a spanyolok a becsületes vikingek,akik felszabadítják őket a kegyetlen azték uralomból,mert az isteneik a vikingek voltak) többistenben hittek.
"az az igazság,hogy a törzsi szervezetekben élő népek(észak-amerikai indiánok,hunok,ősi magyarok)a hite mindig monoteizmus volt"
:-))
Ha felírható bármilyen fejlődési modell, akkor először a természet körülményei, speciális helyek, növények, állatok lettek felruházva transzcendens tulajdonságokkal, utána az állatalakú istenek fokozatosan emberalakúvá váltak, majd isteni pantheonokba rendeződtek. Ezt követte valamilyen dulaista vagy monoteista vallás felvétele, ami - ha nem idegen térítés útján keletkezett - akkor szinte mindig a korábbi politeizmus egyik istenének, legtöbbször főistenének kiemelését jelentette. Athon is, Él is politeista vallások isteneiként indultak.
A zsidó vallás bizonyosan a politeizmuson keresztül jutott el a monoteizmusig. Egyébként ezek a kategóriák sem annyira tiszták, mint azt elsőre gondoljuk. Angyalok, démonok, szeráfok és mindenféle transzcendens lények uarlják a zsidó, a keresztény és az iszlám vallás egét is, nem beszélve a szentek kultuszáról vagy a Mária-istenanya kultuszáról.
Újév alkalmából írnék érdekességet a zsidók történelméről.A zsidó nép legérdekesebb tulajdonsága,hogy ahoz képest,hogy városokat és államot hozott meg tudta tartani monoteista vallását.Mert az az igazság,hogy a törzsi szervezetekben élő népek(észak-amerikai indiánok,hunok,ősi magyarok)a hite mindig monoteizmus volt.És mivel az államalkotó népek politeista hitében mndig jelen volt egy főisten,innen látszik,hogy amikor törzsi szövetségben éltek,ők is monoteizmusban hittek.Az államalkotó népek azért tértek át politeista hitre,hogy mert a papság a hatalmát ezzel tudta megerősíteni.Aton egyetlen Napkorong-isten kúltuszát azért vezette be,hogy a papság hatalmát letörje.Az ősi zsidó vallás,végig fennmaradt nem társultak Jahve mellé kisistenek.A zsidó vallásban is voltak olyan időszakok,amikor a zsidó nép függetlenségi törekvéseinek jelképévé vált.Ez volt az Egyiptomi,és Babiloni fogság idején,és a rájuk a római uralom előtti rájuk települt hellenisztikus despotizmus idején is.A római uralom idején is felerősödött,és igazából a keresténység irányzat vált olyan erőssé,hogy Constantinus kénytelen volt felvenni a kereszténységet,hogy birodalma ne essen szét.És ebből a vallásból fejlődött ki a kereszténység.Ez a vallás a zsidó nép római elnyomása ellen is szólt.
Olvastam egy érdekes könyvet(Bethlemi csillag nyomában),amiben benne volt,hogy juthatott a három király a Szentföldre,hogy a királyt meglátogassák.Úgy,hogy a Bethlemi csillag a Jupiternek a Szaturnusszal való hármas együttállása volt a halak csillagképben.A Jupiter világszerte a királycsillag volt a Szaturnusz arra kellett,hogy megteremtse a Jupiterrel való hármas együttállást,a halak csillagképen az ókori mediterrániumban mindenhol a Főnicia,Izrael környékére gondoltak.Ez alalpján a csillagászok vissza tudták számolni,hogy melyik évben született Jézus Krisztus.
Ebben a könyvben volt leírva,hogy a Bibliában elrejtett csillagászati adatok alapján Jáézus halálának időpontját is hónap és nap pontossággal meg lehet határozni.Úgyanis a keresztrefeszítés időpontjában Napfogyatkozás és Földrengés is volt(beszakadt a templom).Vannak régi feljegyzések amik ezeket a biblián kívűl is jegyzik.
Fontos a zsidóság szerepe hellenisztikus kultúrában.Az Alaxandriai könyvtárban rengeteg zsidó tudos,költő,stb. dolgozott.
elkészült legújabb felvételünk, a hanuka történetéről. ketten készítettük, én és az influenza Embarassed . szerencsére a neten keresztül nem vagyok fertőző, de a riport most sajnos elmaradt. ezzel együtt azt hiszem érdemes belehallgatni és a végére megint találtam egy nem mindennapi felvételt, amit magyar rádióban még biztos nem hallhattatok! mindenkinek jó vételt és boldog új esztendőt kívánok!
"Egyébként egy sokat vitatott és titokzatos történetű apokrif evangéliumot kötnek az Iskarióti nevéhez (Júdás evangéliuma)."
Csak azért kötik hozzá, mert az ő szemszögéből dolgozza fel a történetet, de végig egyes szám harmadik személyt használ. Nem gondolja senki, hogy ő írta, csak így nevezték el.
Az a Júdás, aki Júdás levelét írta nem az Iskarióti Júdás volt, basszus:-)
Bár mostanában nem keresztény irányzatok nagyon nyomják az Iskariótit is, hogy mekkora haverja volt a Jézusnak és csak azért árulta el, hogy így beteljesítsék az írásokat...
Egyébként egy sokat vitatott és titokzatos történetű apokrif evangéliumot kötnek az Iskarióti nevéhez (Júdás evangéliuma).
Mostanában könyvek is jelentek meg a témában, meg a NatGeo is ad ezzel a címmel egy dokufilmet.
"Szvsz a keresztények nagy része világosan ketté tudja választani a két személyt."
Nem a Bibliát történelmi kontextusában olvasó és értő keresztényekre gondoltam, hanem a nagy tömegekre, akik csodatévő szent forrásokhoz járnak Brazíliától a Borsod Megyén át a Fülöp-szigetekig.
Az ígért cikk az „edomita rabszolgá”-ról – nem a Szentírásra alapozva
Korkép és egyben kórkép :)
Grüll Tibor
A titokzatos Heródes-kór
2002. 02. 01.
Az elmúlt héten az Egyesült Államokban rendezett orvoskonferencia egyik kiemelt témáját az evangéliumokból is jól ismert „Nagy” Heródes halálát okozó betegség jelentette. A Heródes-klán legismertebb alakjának lelkén saját családja jó részének kiirtása is száradt. Heródes azonban súlyos árat fizetett gonoszságáért: borzalmas betegségektől gyötörve, iszonyatos szenvedések után múlt ki, alattvalóinak – sőt családjának – nem kis megkönnyebbülésére.
A Baltimore-ban rendezett konferencián nyolc éve minden esztendőben választanak egy-egy történelmi személyiséget, akinek halála körülményeiről neves orvos és történész szakértők bevonásával tudományos ülésszakot rendeznek. Idén Nagy Heródesre esett a választás, aki hatvankilenc éves korában, időszámításunk előtt 4-ben költözött el az árnyékvilágból. Hosszan tartó betegségeinek tüneteit a közel kortárs zsidó történetíró, Josephus Flavius örökítette ránk. Napjaink patológusai ebből a szövegből kiindulva próbálják meg diagnosztizálni az uralkodót gyötrő betegségeket. Jan Hirschmann, a Washingtoni Egyetem kutatóorvosa a baltimore-i Maryland Egyetemen elmúlt héten rendezett konferencián tartott előadást e témáról. „A szövegek, amelyekből Heródes utolsó napjainak részletes leírását ismerjük, a halálához vezető betegség több, egymástól különböző szimptómáját írják le, köztük az intenzív viszketést, fájdalmas bélproblémákat, fulladást, a végtagok rángatózását és a genitáliák üszkösödését” – nyilatkozta az előadó. Korábban azt feltételezték, hogy Heródes halálát a vérbaj okozta komplikációk idézték elő, Hirschmann szerint azonban egyes tünetek arra utalnak, hogy az uralkodó legnagyobb problémája a krónikus vesebetegség volt, amelyhez valószínűleg az úgynevezett Fournier-gangréna, más néven üszkösödés is társult.
„Úgy került hatalomra, mint egy róka, úgy uralkodott, mint egy tigris, és úgy halt meg, mint egy kutya” – e találó és magvas jellemzés Nagy Heródesről szintén Josephus Flavius tollából származik.
A folyton egymással civakodó Hasmoneus-dinasztia tagjai – a Makkabeusok leszármazottai – az időszámításunk előtti első század közepére polgárháború szélére sodorták az országot. Ez provokálta ki a rómaiak közvetlen beavatkozását, melynek végeredményeként 63-ban Pompeius több hónapi ostrom után elfoglalta Jeruzsálemet. Ettől kezdve de facto csak az történhetett Júdeában, amit a római szenátus és a tábornokok jóváhagytak. Így került végül „nevető harmadikként” a Hasmoneusok korábbi tanácsadójának, az edomita Antipatrosznak fia, Heródes a hatalomba. Idegen származásúként azonban nem lett volna joga „a zsidók királya” cím felvételére: „A te atyádfiai közül emelj magad fölé királyt; nem tehetsz magad fölé idegent, aki nem atyádfia” – áll a Másodtörvényben. Hiába voltak az edomiták (Jákób ikertestvérének, Ézsaunak leszármazottai) szegről-végről a zsidók rokonai, ráadásul még a Templomból is ki voltak tiltva a harmadik generációig. Heródesnek tehát minden oka megvolt arra, hogy paranoiásan őrködjön csellel megkaparintott hatalma felett. Még legjobban szeretett feleségét, Mariammét is kivégeztette 29-ben, pusztán azért, mert Hasmoneus-leszármazott volt; egy év múlva pedig annak anyját, Alexandrát ölette meg összeesküvés címén. Fiai közül is többeket kivégeztetett. Augustus állítólag gyakran mondogatta is: inkább lenne Heródes disznaja, mint fia – az eredetiben görögül elhangzó szójátékban a hüsz (disznó) és hüiosz (fiú) szót mindössze egy hang különbözteti meg egymástól.
Heródes politikájának egyetlen vezérfonala volt: a Róma iránti hűség, bármi áron. Josephus szerint Augustus legkedvesebb barátja volt Agrippa után, és Agrippáé Augustus után. Fiait Rómában, a legelőkelőbb arisztokrata körökben neveltette, s valamennyi leszármazottja a császári család Iulius nevét viselte. A hivatalosan a „zsidók királyának” nevezett Heródes korunkban szinte elképzelhetetlen vagyonnal rendelkezett. Legjobban építkezései tanúsítják ezt. Jeruzsálem közelében amfiteátrumot épített, ugyanott egy hatalmas palotát, a Templom északnyugati csücskénél az Antonia-erődöt, a városokban pedig mindenütt Augustus tiszteletére emelt templomokat. Újjáépítette Samaria városát, és Augustusról Szebaszténak keresztelte el; a tengerparti Sztratón tornya nevű helyiséget pedig Caesarea néven jelentős kikötővárossá fejlesztette. Országát erődláncolattal vette körül, amely közül kiemelkedőnek számított a Héródion, Makhairosz és Maszada. De külföldön is építkezett, többek között Rhodoszon, Actiumnál, Antiokhiában, Khíosz szigetén, Askelonban, Türoszban, Szidónban, Bübloszban, Bérütoszban, Tripoliszban, Ptolemaiszban, Damaszkuszban és Athénban. Legjelentősebb építkezésének azonban a jeruzsálemi Templom újjáépítése bizonyult, amelynek volumenét mutatja, hogy teljes befejezéséig csaknem nyolcvan év telt el (i. e. 20/19– i. sz. 62/64).
Heródes görögös műveltséggel rendelkezett, a zsidók hitét nem sokra becsülte. Ennek ellenére nagyjából figyelembe vette a farizeusok véleményét, különösen a templomépítés során. A főpapokat kedvére nevezte ki és tette le, a Szanhedrin valószínűleg nem is működött uralkodása idején.
„A római nép barátja és szövetségese” korántsem volt független uralkodó. A rómaiakkal kötött szerződés értelmében nem köthetett külön szövetséget, nem vezethetett hadjáratot, korlátozott minőségben és mennyiségben verethetett pénzt, továbbá háború esetén segédcsapatokat kellett kiállítania, hogy azokat a birodalom bármely pontján bevethessék. De a római uralkodó és a „zsidók királya” közötti barátság sem tartott örökké. Heródes udvara telis-tele volt cselszövéssel, intrikával és gyilkosságokkal, s a panaszáradat Rómába futott be. Augustus végül megelégelte a „tigris” kegyetlenségét, és az első kínálkozó alkalommal megvonta tőle kegyeit: alattvalóvá nyilvánította. Heródesnek azonban ez már sok volt: testét betegség emésztette, családja rettegett tőle, zsidó alattvalói gyűlölték, s már római barátai sem álltak mellette. Halála után az egész nép gyűlöletétől kísérve temették el fellegvárában, a Heródionban. Életben maradt feleségei és gyermekei meg sem gyászolták.
Több mint figyelemreméltó, hogy az Újszövetségben a Heródes-klán egy másik tagja, I. Heródes Agrippa (uralkodott i. sz. 41–44 között) haláláról is szó esik. „Egy kitűzött napon Heródes királyi ruhát öltve leült az emelvényre, és szózatot intézett a néphez, mire ők így kiáltottak: »Isten hangja ez, és nem emberé!« Az Úr angyala pedig azon nyomban megverte őt amiatt, hogy nem adta a dicsőséget az Istennek, és férgektől felemésztve kiadta lelkét” – olvassuk az Apostolok cselekedetei 12. fejezetében. Heródes Agrippa halálát Josephus Flavius is megörökítette, nagyjából a fentiekkel egybehangzóan. A két szövegben nemcsak a betegség fizikai jeleinek leírásában találunk közös pontokat, hanem az okok megjelölésében is. Nevezetesen: mind a keresztény szerző, mind a zsidó történetíró az uralkodó bűnös magatartásával hozza összefüggésbe annak borzalmas betegségét és kínhalálát.
A bűn és betegség a zsidó–keresztény kinyilatkoztatás szerint igen gyakran ok–okozati viszonyban áll egymással. Erre már az Ebál hegyén mondott átkok is utalnak: „Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, amelyeket én parancsolok ma neked: … hozzád ragasztja az Úr a döghalált, mígnem elemészt téged arról a földről, amelyre bemégy, hogy bírjad azt … megver téged az Úr száraz betegséggel, hidegleléssel, gyullasztó és izzasztó betegséggel, aszállyal, szárazsággal és ragyával … megver téged az Isten Egyiptomnak fekélyével és süllyel, varral, viszketegséggel, amelyekből ki nem gyógyíttathatol … megver téged az Úr gonosz kelésekkel a te térdeiden és combjaidon, amelyekből ki nem gyógyíttathatol, talpadtól fogva a koponyádig … mindazt a betegséget és mindazt a csapást is, amelyek nincsenek megírva e törvénynek könyvében, reád rakja az Úr, míglen kipusztulsz” – olvasható a Másodtörvény 28. fejezetében. Egy hívő zsidó vagy keresztény számára teljesen természetes volt, hogy a gonosz, felfuvalkodott, istentelen életmódot folytató Heródes-klán tagjain ezek az átkok teljesedtek be. A bűnök és betegségek közötti szoros összefüggés, ok–okozati viszony feltételezése a hétköznapi zsidó emberek gondolatvilágát is mélyen áthatotta. Ezért mikor Jézus és követői – zömében egyszerű galileai halászemberek – Jeruzsálemben találkoztak egy születésétől fogva vak emberrel, a tanítványok azonnal ezt a kérdést tették fel Mesterüknek: „Mester, ki vétkezett, ez-e vagy ennek szülei, hogy vakon született?” Jézus azonban azt felelte nekik: „Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai” – olvassuk János evangéliumának 9. fejezetében.
A zsidó és keresztény történelemszemlélet is számolt az isteni igazságszolgáltatás evilági folyamatokat befolyásoló jelenlétével. Nemcsak a Heródesek, hanem más istengyűlölő, zsidóüldöző királyok halálát is theodiceának tulajdonította. Itt van példának okáért a jeruzsálemi Templomot elpusztító Titusz, akinek a Talmud szerint egy légy szállt orrába, és hét álló évig csípdeste agyvelejét. Irtózatos kínokat szenvedett, de midőn elhaladt egy kovács ajtaja előtt, a kalapácsütésekre megszűnt a féreg rágása. Titusz ezért egy kovácsot vitetett a palotába, aki harminc napig kopácsolt, de a féreg hozzászokott a zajhoz, és újra kezdte a rágást. A hagyomány szerint Rabbi Pinkhász ben Arubá azt beszélte, hogy amikor Titusz meghalt, felbontották koponyáját és akkorának találták benne a férget, mint egy fecskét. Más hagyomány szerint pedig akkora volt, mint egy egyéves galamb. Midőn Titusz haldokolt, meghagyta, hogy holttestét égessék el, hamvait pedig hét tengerbe szórják, hogy a zsidók Istene meg ne találhassa, és meg ne büntethesse azért, amit tett. A talmudi történeten természetesen lehet mosolyogni, de a tények mégis elgondolkodtatóak. Tituszt ugyanis rövid uralkodása (i. sz. 79–81) tetőpontján érte a halál, miután több mint egy éven át egy titokzatos, lázas betegségben szenvedett.
Az i. sz. 3–4. században élt Lactantius egyik fő művének címe: A keresztényüldözők halála. Az egyházatya és történetíró a kereszténység üldözőinek sorsán keresztül akarja olvasóinak megmutatni: Isten nem hagyja büntetlenül az uralkodók által az Ő népe ellen elkövetett gaztetteket. Néró császár, az első keresztényüldöző – aki számos keresztény mellett Pétert és Pált is kivégeztette – „egyszer csak eltűnt, úgy, hogy ennek a gonosz bestiának még sírhelye sem ismeretes”. A római történetíróktól tudjuk: öngyilkos lett. Decius császár, aki 205-ben kiadott rendeletében hivatalosan betiltotta és üldözendőnek nyilvánította az egyházat, egy csatában vesztette életét, „úgy, hogy még tisztes temetés sem jutott neki. Kifosztva, lemeztelenítve a vadállatoknak és vad madaraknak szolgált martalékául, amiként azt Isten ellensége meg is érdemli”. A szintén keresztényüldöző Valerianust a perzsák ejtették foglyul. Miután minden lehető módon megalázták, bőrét lenyúzták, vörösre festették, és isteneik templomában mutogatták.
A legnagyobb vicc, hogy a Bibliára hivatkozni mint történelmi forrásra a zsidók vonatkozásában meglehetősen húzós. Az eredeti hagyományokat ugyanis Ábrahám már nem adta tovább a leendő törzsfőnöknek. Plusz Mózes egész története csak arra van, hogy a zsidókat összehozza az Egyiptomból kimenekülő Ehnaton-követőkkel.
"Nagy Heródes egy idős, de a hatalmat kőkeményen kézben tartó figura"
„Heródes betegsége ... egyre súlyosbodott: Isten nyilván most büntette őt gaztetteiért. Mert valami lassú tűz emésztette, de kívülről nem látszott meg rajta, miféle forróság emészti belső részeit. Ehhez járult, hogy mohón vágyott ételre, de sehogy sem tudott kielégülni. Továbbá súlyosbította betegségét, hogy belső részeiben daganatok keletkeztek, s különösen rettenetes fájdalmak kínozták beleit. Lábait, valamint alsótestét vizenyős, átlátszó folyadék duzzasztotta meg, nemi szervén gennyes daganat támadt, amelyben férgek keletkeztek. Ha a beteg fölült, fulladozni kezdett, és bűzös kilélegzése éppoly fájdalmat okozott neki, mint a nehéz belégzés. Végül majdnem minden részében görcsök gyötörték, amelynek hevessége szinte elviselhetetlen volt. A jövendőmondók, akik magyarázni próbálták ezeket a tüneteket, azon a véleményen voltak, hogy Isten kemény büntetéssel sújtja a királyt gonoszságáért, viszont maga Heródes, ámbár emberfölötti kínokat szenvedett, mégis remélte, hogy meggyógyul; orvosokat hívatott, és rendeléseiket a legpontosabban teljesítette, sőt átvitette magát a Jordánon, és meleg fürdőket vett Kallirhoéban; ennek a víznek egyéb kitűnő tulajdonságai mellett megvan az a sajátsága is, hogy iható; forrásainak vize a Holt-tengerbe ömlik. Mikor az orvosok úgy látták, hogy állapota némileg javult, olajjal megtöltött fürdőkádba ültették, de ebben majdnem meghalt. Mivel azonban szolgái éktelen kiáltozásba kezdtek, magához tért, de most már maga sem reménykedett többé gyógyulásában.”
Ha már itt tartunk, nekem sokkal nagyobb meglepetést okozott anno, amikor a Bibliában megtaláltam Júdás levelét. A Károliban ráadásul "Júdás Apostolnak Közönséges Levele" a levél címe. Egy kicsit összezavarodtam akkor, hogy hogy is van ez :-)
"A keresztények nagy része azt hiszi, hogy Nagy Heródes azonos Heródes Antipásszal, aki Jézust Pilátus kezére adta."
Hmm, szvsz világosan ketté lehet választani a két Heródest. A keresztény hagyomány szerint Nagy Heródes egy idős, de a hatalmat kőkeményen kézben tartó figura.
Heródes Antipasz viszont egy egy tunya, tehetségtelen despota.
Szvsz a keresztények nagy része világosan ketté tudja választani a két személyt.
Nagy Heródesről nagyon csúnya képet fest az utókor. A zsidók azért, mert az elűzetést túlélt rabbinikus zsidóság nagyrészt a farizeus hagyományokra épít, a farizeusok szemében pedig Heródes Róma szálláscsinálója volt, pláne a halála utáni időszakból visszatekintve.
A keresztények szemében pedig azért, mert Heródes testesítette meg azt a Rómával cimboráló Makkabeus államot, amelyiknek elitje Jézust elveszejtette. A keresztények nagy része azt hiszi, hogy Nagy Heródes azonos Heródes Antipásszal, aki Jézust Pilátus kezére adta.
A valóságban Heródes egy olyan figura volt, aki hazája szempontjából nagyon jókor lépett fel, mert az Antigonos vezette perzsa párt bukása után Antonius segítségével átvette a hatalmat, mert így Rómának is kényelmesebb volt, mint megszállni egy ilyen jelentéktelen, de veszélyes államot, aminek hátában a még nem teljesen konszolidált, zűrzavaros, lázongó Egyiptom van. Ezzel Heródes megteremtette vagy harminc-negyven évre a Makkabeus állam utolsó virágkorát, ami még utódja idején is éreztette hatását, ugyanúgy, ahogy Mátyás uralkodása is kihatott a Jagellók idejére. Más kérdés, hogy Heródes olyan mértékben paranoid volt, hogy mindhárom fiát összeesküvéssel vádolta meg és ki is végeztette őket.
"Ő magáról sem igen mondható el, hogy túl vallásos életet élt volna"
A történelemben viszonylag ritka lehetett, hogy valaki a vezető elit tagjai közül belső meggyőződésből követett volna egy-egy vallásos irányzatot. Hacsak nem jól felfogott közéleti-politikai ügyeivel függött össze az a belső meggyőződés:) (Végül is engem meg lehet győzni sok mindenről. Bemegyek én a templomba imádkozni neked minden délelőtt, ha alkalmanként csúsztatsz pár húszezrest a zsebembe :) )
Josephus Flavius, aki pedig részletesen beszámol Heródes hosszú bűnlajstromáról, nem említi a bethlehemi csecsemők lemészárlását. Ennek ellenére Máté határozottan állítja, Jeremiás próféta jövendölései beteljesedtek, mert Heródes „minden két év alatti fiúgyermeket megöletett”. Máté feldolgozása szerint Jézus és családja Heródes elől Egyiptomba menekült, majd onnan visszatérve – álombeli utasításra – Gelilea tartománybeli Názáretbe költözött, így valósítva meg a próféták szavát, miszerint „az új királyt Názáretinek fogják hívni”. Lukács viszont úgy tudja, a születést követő időszakban a kis család békés nyugalomban élt bethlehemi otthonában. A nyolcadik napon a zsidó rituális szokásoknak megfelelően Jézust körülmetélték, majd a negyven napban megszabott tisztulási idő után elvitték Jeruzsálembe, ahol a templomban bemutatták az Úrnak. A két történet nemcsak egyes részleteiben ellentmondó, de valójában kölcsönösen lehetetlenné teszi egymást. (Parthus topik 2086–87.)
