Alapanyag (fele-fele arányban) alexander és konferansz 86 kiló (nem volt megszottyosodva) 87 liter cefre (2 kg. cukker) szokásos adalékok, 1 hét alatt kiforrt. 23-24 liter 22 fokos alszesz. A végeredmény 9 liter 47 fokos párlat. eldobott rézeleje 0,8 dl, utánna 5x0,8 dl előpárlatnál csak az1 és 2 pohárral ment a karbantartó üvegbe, .A tisztázás 25 fokig lett engedve.
Nem büdös. A jelzett 17 literes nem duplafalú, sűrű anyagot ne tegyél bele mert leég-tehát a kifortt cefrét higítsd vizzel. A két lépcső lényege: Az első az alszesz kifőzése, itt arra törekszünk, hogy maximálisan kinyerjük az alkoholt-persze kozmaolajszűrő feltétlen itt szükséges _keress rá és megérted minek kell.
Az alszeszt visszatesszük és másodszor is lepároljuk -itt már az említett szűrő nem kell viszont a párlatrészeket szét kell választani.
Rákerestem a hozzászólások közt, de nem találtam az első 1-2 oldalon....
Szóval holnap szeretném becefrézni a birset, előtte párolni szeretném. (plusz még van 10 kiló, ami a fagyasztóban van, mindjárt kiveszem)
Kérdéseim a következők:
- Forró vízbe kell belerakni a birsdarabokat?
- Kb hány fokosnak kell lennie a víznek, amikor belekerül?
- Egészben érdemes, vagy ajánlatos előtte a többrészre vágása?
- Írja valaki, hogy addig kell benne lennie, amíg az evővilla bele nem szúrható, másik azt, hogy amíg az újjainkkal szét nem tudjuk nyomni.... tehát mennyire kell puhulnia?
(gondolom, a főzésidő szempontjából előnyös, ha hasonló nagyságúak a darabok, ez amellett szól, hogy darabolni, csutkátlanítani kell előtte, nameg az is, hogy jellemző a birsre, hogy belül romlott rész van, amit kívül nem is látunk)
- Hány fokig kell visszahűteni a pépet, amikor már belemehet a pektinbontó?
Rézműves, köszönöm, nagyon tapintatosan fogalmaztál (a csúnya nőkre szokták mondani jobb társaságban, hogy érdekes arca van :)).
Úgy látom, nem úszom meg magyarázkodás nélkül, hogy miért púppal lefelé van.
Elsősorban azért, mert minél keskenyebb rést akartam hagyni a fedő meg a réztányér széle között. Ha púppal felfelé lenne, akkor a keverő cső merevítő pálcáitól nem tudnám elég közel tenni.
És hogy miért akartam keskeny rést. Úgy voltam vele, hogy ha már tányér, akkor hátha javít valamit az elválasztáson. Ugye a soktányéros rektifikáló tornyoknál minden tányér egy-egy különálló desztilláló egységnek felel meg, ahol az alsó tányér gőze a felső folyadékfázisa lesz, és így tovább. Namost erre az én homorú tányéromra visszacsorgó flegma dúsabb alkoholban, mint a cefre. A tányérban összegyűlő "tócsát" alulról fűti a cefre gőze, szóval a tányér feletti térben valamivel dúsabb gőz lesz, mint a cefre felett. Lehet, hogy ez csak üres okoskodás, mert még így a keskenyebb réssel is túl nagy keveredés lesz a gőztérben, és valójában nem lesz dúsulás (horinál volt még ott egy acél dörzsi is), de ez a cél lebegett előttem, amikor peremmel felfelé raktam be a tányért.
Mindenesetre ártani biztosan nem árt így se, és ha olyan napom lesz, akkor beteszem fordítva, egy próbát megér :)
Gasboth kolléga, köszönöm a dícséretet és az észrevételt.
Van oka, hogy felfelé görbül, de nincs kedvem annyit kopácsolni, jobb lenne pár kupica között megbeszélni :)
Nézetem szerint a Pistorius-tányérnál az alsó lemez nem tesz egyebet, mint hogy a korong külső átmérőjére vezeti a gőzt, hogy az minél hosszabb utat tegyen meg a hűtött felület mentén a páracsőig. Ebben a tekintetben mindegy, hogy az alsó lemez domború vagy homorú, a deflegmáció a felső, hűtött felületen megy végbe (nálam ez a hűtött felület a sisak lenne, ha vizes ronggyal borogatnám, mint Feri bá).