Ezt most kitaláltad, vagy így mértek MM -ék? Mert azt nem értem, hogy ha 90 fokos elfordításra 20 csíkot mászott el az interferenciakép akkor ezt miért nem közölték le: heuréka megvan az éterszél csíkeltolódás, dehogyis van itt MM null eredmény.
S ha tovább forgatod újabb 90 fokot, mi lesz? És újabb 90 fok? Majd teljes kör?
Csíkok azért vannak egyáltalán, mert úgy állítják be a két fényutat, hogy ne legyen pont párhuzamos a két beeső nyaláb. A szögtől függ, milyen széles lesz a csík a hullámhosszhoz képest.
A szerkentyűt méretezik valahogy, pl. úgy, hogy 10 teljes kör (3600 fok, 20pi) legyen a fáziskülönbség a keresztkar és a hosszanti kar között a feltételezett éterszél sebessége mellett. Ez tervezési kérdés, a kar hosszától (tükrökkel sokszorozták), a választott fény frekvenciájától, az éter sebességétől és c-től függ.
Beállítják mondjuk úgy, hogy egyik kar sebesség irányban áll.
Beállítanak egy érzékelési síkot kicsit ferdére azért, hogy az interferenciakép csíkozatot mutasson. Nézik a csíkokat. Kezdik forgatni a szerkezetet, a csíkminta kezd eltolódni. Mikor a fáziskülönbség 9,5 körre csökken, a csikozat éppen annyit mozdul, hogy ahol fényes volt most sötét és fordítva. Mikor 9 kör lesz, megint ugyanoda esik a fényes csík mint kezdetben. A csíkminta folyamatosan ugyanabba az irányba tolódik.
Mikor a szerkezet éppen 90 fokot fordult, a fázikülönbség +3600 fokról -3600 fokra változott, 20 teljes kört változott. A csíkminta 20 csíkpárral tolódott el, mindig ugyanabba az irányba.
(49) És ki a fene kérdezte, hogy hány ezer lépésben olvasták le a semmit?
Az 1. pont még véletlenül sincs kilőve, talán ha 1200 lépésben olvasták volna le a semmit.
A 2. pontot, hogy is érthetted vona meg magadtól. Az SR használja a Lorentz formulát, igen. Csak amikor a Michelson kísérletet értelmezi akkor nem használja. Ha használná, azonnal elfogynának a sebességkülönbségek, nem is lenne tovább miről beszélni.
A kérdés marad tehát:
hogy hány fokos szögben kell elfordítani az interferométert, hogy a maximális effektus látható legyen?
Mert 90 fokban nem mutat semmit, sem elvileg, sem gyakorlatilag.
A másik misztérium, hogy a Doppler-transzformációt igyekszünk "nemszokványos módon" alkalmazni... a hátha ki lehetne magyarázni, hogy a megfigyelő mozgása befolyasolja a hullámhosszt... egyelőre ezen még ellenállunk... (Gyk: a hagyományos számítási mód szerint a hullámhossz csak a forrás sebességétől függ: egydimenziós esetben λ=(c-v)*T0 ha a forrás előtt vagyunk, illetve λ=(c+v)*T0 ha a forrás mögött; c a hullám sebessége a közeghez képest, v a forrás sebessége a közeghez képest, c-v/c+v a hullám sebessége a forráshoz képest, T0 a forrás periódusideje)
Hiszen éppen ezért tervezte MM a kisérletet, hogy 90 fokkal elfordítsa, és majd akkor látja a nagy csíkeltolódást. Ezért feszegetem fentebb, hogy hány fokos szögben kell elfordítani az interferométert, hogy a maximális effektus látható legyen szerinted. Ezért fontos az első bekezdésre a válasz. Fogalmad sincs? Valószínűleg MM -nek sem volt, mert ők 90 fokban gondolkodtak. Az pedig kész:
Az MM kísérlet megbukott.
Szép ez a nagy határozottság, csak kár, hogy fogalmad sincs, hogy mit csinált Michelson és Morley. Ők 22,5 fokonként olvasták le a csíkok helyzetét (a készüléket 16 egyenlő lépésben teljesen körbeforgatták). A készüléket nagyon lassan, egyenletesen forgatták. Egy "lépést" 6 perc alatt végeztek el.
Az általad felsorolt lehetőségek közül az 1-es pont tehát kilőve, a 2-es azonos az SR-rel. A 3-as lehetőséget is megvizsgálták a fizikusok, vagyis azt a lehetőséget, hogy a földre "ráragad" az éter egy darabja, de ez az elképzelés megbukott (nem lehetett összeegyezteteni a csillagászati megfigyelésekkel). A 4-es ponton pedig még dolgoznod kell egy kicsit :-)
OK. Tehát nem kifényesedést vársz, hanem zebracsík elmászást oldalra.
Mivel negatív az MM eredmény, nem ártana tudni, hogy mennyi eltolódás lett volna várható, ha hatékony az éterszél. Ezért érdekelt volna van e elképzelésed arról, hogy 90 fokos elfordításra 1 zebracsík eltolódást vársz, felet (tehát ahol világos volt ott most sötét lett), nullát, icurka picurkát, tehát töredéket, vagy sokat, ha lehet pontosan mennyit. Ez nagyon fontos.
Ha éterszél fúj, akkor a csíkok a szerkentyű forgatása közben eltolódtak volna.
Annak, hogy nem tolódtak el a csíkok sok oka lehet,
1. A MM készülék erre a célra nem alkalmas.
2. Az éterszél nem okoz ilyen jellegű eltolódást (például Lorentz miatt).
3. Nincs éterszél.
4. Nincs éter, de ne feledd az éteren én DVAG -ot értek, az pedig úgy néz ki, hogy van.
miért lovagolsz ezen a hülyeségen
Hiszen éppen most láttad be, hogy a műszert 90 fokkal elfordítva semmi változás nem történik: "akkor pont 90 foknál a karok pont szerepet cserélnének, és ugyanaz a minta állna be."
Hiszen éppen ezért tervezte MM a kisérletet, hogy 90 fokkal elfordítsa, és majd akkor látja a nagy csíkeltolódást. Ezért feszegetem fentebb, hogy hány fokos szögben kell elfordítani az interferométert, hogy a maximális effektus látható legyen szerinted. Ezért fontos az első bekezdésre a válasz. Fogalmad sincs? Valószínűleg MM -nek sem volt, mert ők 90 fokban gondolkodtak. Az pedig kész:
Az MM kísérlet megbukott.
Vagy pl. áramló folyadékban végzett hasonló jellegű kísérletekben valóban van csíkeltolódás.
Igen, ez jó, tudsz erről valami konkrét kísérletet, MM interferométer áramló folyadékban? (Fizeau régebben volt mint MM). Vagy ezt nekünk kell megcsinálni?
A valódi, elvégzett MM kísérletben a csíkok nem másztak el a vártnak megfelelően, éppen az el nem mászás jelentette a negatív kimenetelt.
Ha a fény az éterhez képest terjedt volna konstans sebességgel, és éterszél fúj, akkor a csíkok a szerkentyű forgatása közben eltolódtak volna. Elmozdult volna a zebraminta oldalirányban.
Ha a szerkentyű totál teljesen abszolut szimmetrikus lenne, meg még éterelmélet stb, akkor pont 90 foknál a karok pont szerepet cserélnének, és ugyanaz a minta állna be.
Az nem kristálytiszta, hogy ha érted, miért lovagolsz ezen a hülyeségen. A két M nem voltak hülye emberek, pontosan tudták, mire kell figyelni.
Csíkeltolódást meg mindenféle interferencia kísérletben lehet látni, ha ténylegesen elfordul valamelyik út fázisa. Pl. ha megtekernek egy állító csavart az MM interferométeren... :-) Vagy pl. áramló folyadékban végzett hasonló jellegű kísérletekben valóban van csíkeltolódás.
Lassan fordítod. Az egyik fázis szépen lassan nő, a másik szépen lassan csökken. Eközben a csíkok értelemszerűen tolódnak el.
Lassan fordítom el 90 fokkal. Az érdekel csak (első közelítésben), hogy 90 fokkal lassan elfordítva látsz e változást az interferenciacsíkok helyzetében. Nem közben, nem szélső esetben, nem értelemszerűen, hanem 90 fokkal elfordítva.
Szerinted milyen kísérletben lehet látni az általad jelzett csíkeltolódásokat, úgy értem ahol ez ténylegesen látható, mert a Michelson kísérletben ez általad leírt csíkeltolódás éppenhogy nem látható, mert nincs.
Másik fontos kérdés nekem együgyűnek, hogy a csíkok másznak közben, vagy csak kivilágosodnak ugyanazon a helyen, tehát nem másznak. Tehát pl 45 fokkal elfordítva szerinted egy csík ami fényes volt 0 foknál, az most sötét lesz, világos lesz, szürke lesz, arrébb ment, ugyanott maradt, pontosan mondd meg légyszíves ne értelemszerűen. 45 fokkal elfordítva csak egyszer változott a fényerő, félszer, vagy sokszor. Vagy mitől függ.
Mert értelemszerűen nem megy sehova. Legalábbis 90 fokkal elfordítva.
Tehát ha lenne is az éterszélnek valami hatása, az akkor sem látszana az interferométert 90 fokkal elfordítva. Jól értettem eddig ?
Most éppen a Cáfoljuk a relativitáselméletet topikban forrnak az események, csak sajnos ott gyorsan elsüllyed minden... a legérdekesebb eljárás a következő: Először írjunk fel egy képletet, pl FI=2*PI*L/l, és ha ebben egyetértünk, akkor második lépésként kezdjük el keresni az egyes változók (L és l) jelentését...
További példa: Írjuk fel a világegyenletet X=42 alakban, majd kezdjünk el töprengeni azon, hogy mi az az X.
Ez olyan egyszerű, hogy még én is el tudom magyarázni neked, Te pedig meg fogod érteni.
Azt ugye tudod, hogy az ernyőn egy csík ott a legsötétebb, ahol a két interferáló hullám közti fáziskülönbség pi, és ott a legvilágosabb, ahol a fáziskülönbség nulla.
Azt pedig mmormotától tudjuk, hogy ha forgatjuk az interferométert, akkor az egyik hullám fázisa a másikhoz képest sietésből késésbe megy. Mivel a dolog folytonos, ezért forgatás közben van egy olyan helyzet, amikor a fáziskülönbség 0. Ha tehát a képernyő közepe a kiinduló helyzetben nem volt maximálisan világos, akkor forgatás közben valamelyik helyzetben maximálisan világos lesz. Persze nem ezzel az egyetlen ponttal történik ilyen fényesség-változás, hanem az összessel, és ezt a csíkok eltolódásaként érzékeljük.
A végső állapot épp a tükörképe lesz a kiindulónak. Amire Te gondolsz, az szerintem az, hogy amennyiben kezdetben a középpontra szimmetrikus volt a csíkok elhelyezkedése, abban az esetben ez a tükrözés nem változtat semmit, vagyis a végső interferenciakép ugyanolyan lesz, mint a kiinduló volt. Ez igaz, de - mint láttuk - közben folyamatosan tolódik, tehát mozog. Másrészt, ha a kiinduló helyzet nem volt szimmetrikus, akkor a tükrözés nem önmagába viszi, vagyis ekkor a végső interferenciakép is más lesz, mint amilyen a kiinduló kép volt.
Szólj, ha ebből nem értettél valamit, vagy nem értesz egyet valamivel, én türelmes vagyok. (Annak is örülnék, ha azt is jeleznéd, ha megértetted, és egyetértesz. Tudod, nem árt néha egy kis sikerélmény).
Sajnos annyira nem érted a legegyszerűbb dolgokat se, hogy nem tudok mit hozzátenni.
Mialatt a másik út fázisa sietésből ugyanannyival megy át késésbe, tehát természetesen az ernyőn az interferenciacsíkok helyzete nem változik.
Na most ezen mi lehet amit szerinted én képtelen vagyok megérteni? Vagy talán azt gondolod, hogy az egyik sugár változik forgatás közben, míg a másik változatlanul marad?
Nem lehet, hogy ehhez csak egyszerűen nincs mit mondani (matt ?), függetelenül a képességeimtől vagy elmeállapotomtól ??
Ennyit azért még akkor is lehetne mondani: sajnos ez baj, ezért valóban, a Michelson interferométer az éterszél kimutatására nem alkalmas.
Ha az én 7-es hozzászólásomban levő gondolatmenet túl bonyolult számodra, túl bonyolult ahhoz, hogy megpróbáld megérteni, akkor nem neked való a fizika. Sajnos az a helyzet, hogy a dolgok megértése nem jár alanyi jogon.
Amiket leírtál, azoknak közük nincs az SR gondolatmenetéhez. Az MM negatív eredményéből közvetlenül csak annyi következik, hogy a fény nem úgy terjed, mint hang a szélben. (megjegyzem, Korom és ezek szerint te azt sem értitek, hogyan terjed a hang a szélben)
Az SR ennél sokkal többet mond, és sokkal szélesebb körben kellett ellenőrizni.
Ha Korom felveti egy fórumon a cikk gondolatmenetét, az teljesen rendben van. Valaki megmutatja neki a hibát, és ennyiben marad a dolog.
Ha viszont valaki ír egy vastag könyvet egy hülyeségből, ezzel másokat is behülyít, továbbá akkor se ismeri el a hibát, ha megmutatják neki, az már más eset.
Már amennyiben egy 7 darab egyszerű állítás hasonlóan bonyolult, mint 8 oldalnyi összevisszaság.
...nem derül ki, hogy miért kell, hogy megváltozzon az interferencia kép.
Mármint számodra. De kiderülne, ha a következőt tennéd.
1. Vedd észre, hogy mmormota (7)-beli 7 darab állításából az utolsó azt állítja, hogy megváltozik az interferenciakép.
2. Vizsgáld meg egyenként az állításokat, hogy igazak-e. Ha valamit nem értesz, kérdezz, mmormota felajánlotta, hogy válaszol neked.
Ha kiderül, hogy mind a 7 állítás igaz, akkor ezzel az is kiderül, hogy az interferenciaképnek meg kell változnia. Ez ilyen egyszerű.
Hogy lásd a különbséget mmormota és Korom fejtegetésének világossága, ill. homályossága között, próbálj hasonlóan egyszerű módszert adni Korom állításának az ellenőrzésére. Vagy például azt mondd meg, hogy Korom szerint mmormota 7 állítása közül melyik nem igaz.
Úgy látom a meccs döntetlenre áll. Miért gondolom ezt?
Korom Gyula hosszas fejtegetéséből számomra nem derül ki, hogy miért nem változik meg az interferencia kép.
A te hasonlóan bonyolult fejtegetésedből szintén nem derül ki, hogy miért kell, hogy megváltozzon az interferencia kép.
Azzal, hogy sikerült egy kicsit kötözködnöd Korom Gyulával, nem sokra mentél, mert úgy látom a többieket sem győzted meg.
De jókedvemben találtál, ezért tegyük fel, hogy neked van igazad. Tegyük fel, hogy az MM interferométerrel valóban ki lehet mutatni a fényterjedés sebességének eltérését a különböző irányokban.
Az SR gondolatmenete akkor is hibás. Ez így hangzik:
1. Az álló éterben halad a Föld
2. Ha ez így van, akkor a Földről mérve a fényterjedés sebessége irányfüggő
3. Mivel az irányfüggőséget nem sikerült az MM kísérlettel kimutatni, ezért éter nincs
4. Vagyis: a fénynek nincs vezető közege
5. A fénysebesség állandó
Ezzel szemben szerintem a helyes gondolatmenet a következő:
1. Tételezzük fel, hogy az álló éterben halad a Föld
2. Ha ez így van, akkor a Földről mérve a fényterjedés sebessége irányfüggő
3. Mivel az irányfüggőséget nem sikerült a MM kísérlettel kimutatni, ezért hibás az 1. feltevés
4. Vagyis: a fénynek van vezető közege, de ez nem olyan, mint amilyennek elképzelték
5. A fényterjedés állandóságáról az MM kísérlet nem mond semmit, hiszen itt fénysebességet nem is mértek csak irányfüggőséget (fizikatanárok kedvéért izotrópiát)
Ezek után nem értem, hogy mire fel ez a lenéző hangnem Korom Gyulával szemben. Ha mást nem, legalább azt tisztelni kellene benne, hogy elgondolkodik a fizika megoldatlan kérdésein, ha már a hivatásos fizikusok nem képesek erre.
Talán tegyük félre a "fázis" kifejezést, lehet hogy az zavarja a zavarosfejűeket, és tekintsük a foton-modellt: a forrás T időközönként egy egy fotont bocsát ki, amelyeket a splitter kettévág és kétfelé továbbít. A két fél útja különböző ideig tart, ezért nem is egyszerre érnek a találkozási helyre. Ez az eltérés, amely az interferencia oka függ c,v,L1,L2-től. Ha a készüléket szépen lassan forgatjuk, az eltérésnek változnia kellene, azaz az interferenciaképnek is változnia kellene... ha ez nem teljesül, akkor kell arra gondolnunk, hogy "v"-nek, vagyis a készülék éterhez képesti mozgásának nincs szerepe.
- egyenlő hosszuságú karok esetén a fény éterben megtett útja mozgó MM interferométerben nem egyenlő a sebesség irányában és arra merőlegesen (elemi számítás, csak akkor írom le, ha ezzel problémád van)
Nekem sajnos van.
Egyenlő hosszúságú karok esetén a fény karokban megtett útja legalább egyenlő ?
- ha az MM készüléket lassan elforgatják, a karok fokozatosan szerepet cserélnek, egyik út fázisa késésből fokozatosan, a forgatással arányosan sietésbe megy át
Míalatt a másik út fázisa sietésből ugyanannyival megy át késésbe, tehát természetesen az ernyőn az interferenciacsíkok helyzete nem változik.
Akkor a gravitációs rel. elm. helyes, összefüggően konzisztens -hézagmentes- logikai láncot alkot, ergo Korommentessége miatt €Uro5-ös minősítésű, környezetbarát.. :-) Az éter marad a szerveskémikusoknak, ill. az orvostörténészeknek, vagy esetleg még klinikailag haxnájják? A kloroformot épp Viktória királynőnél kezdték alkamazni, de már/a/ elavult /mellék6ásos/, at see on digi/c/sat's.
