A Tirpitz volt ugye az a II. világháborús (lényegében Bismarck - osztályú) szuper csatahajó, melyiket a
német haditengerészet lényegében a norvég tengerpart mentén egy fjord mélyén igyekezett elrejteni.
A brit légierő minden lehetséges módon próbálta megtalálni és megsemmisíteni. Ennek érdekében
külön fejlesztettek ki olyan 10 tonnás légibombát, amellyel úgy vélték, hogy elpusztítható egy ilyen
fedélzeti,- és övpáncél-védettségű hajó. Csak az volt a bökkenő, hogy a németek a hajót elrejtő fjord
oldal - szikla - falazatát erősen megpakolták légvédelmi tüzérséggel és ráadásul még ezenfelül füst -
fejlesztőket is telepítettek oda, hogy a hajót minél jobban elrejtsék a brit nehézbombázók elől. Végül
is, bár egy közvetlen bombatalálatot is sikerült elérniök, ámde mégsem ez bénította meg végképpen
a hajót, hanem éppen egy - a hajóorr melletti közvetlenül - a fjord vízébe becsapódó 10 - tonnás légi-bomba, amelynek romboló hatása teljesen deformálta a hajó orrát és ennek a sérülésnek a korrekt ki-javítására - ott helyben - a legkisebb esélye sem lett volna a német haditengerészetnek. Ráadásul az
így elszenvedett találat a hajót rendkívül lelassította volna abban az esetben, ha valami módon meg-próbálták volna tengeri úton visszajuttatni valamelyik német hadikikötőbe (így például H)amburg-ba).
Pontosan annyit vesztett volna a hajó a teljes sebességéből és a tényleges manőverező képességből,
mint mondjuk testvérhajója, az egykori Bismarck, az Ark Royal brit hordozó Swordfish típusu torpedó-vető repülőgépétől elszenvedett közvetett légitorpedó-találatot követően, amely a kormánykamráját
eltalálva, szinte teljesen tönkretette annak mozgató szerkezetét, és közvetve lecsökkentve ezáltal a
hajó sebességet, kiszolgáltatva ezzel a német szuper csatahajót King George V., valamint a Rodney
brit csatahajók nehéz hajótüzérségének és a Dorsetshire nehézcirkáló torpedóinak.
A Tirpitz - re lényegében ugyanez a sors várt volna a Norvégiából hazafelé vezető útján. Valahol, az
Északi tengeren érte volna a vég a brit honi flotta többszörös túlerőben lévő nehéz hajótüzérsége,
emellett a brit repülőgép - hordozók, és valamint távolsági nehézbombázók sorozatos légitámadásai
következtében. A német hadvezetés nyilván úgy vélhette, hogy a legutolsó nagy felszíni (síktengeri)
hadihajójuk ilyen dicstelen elvesztése még demoralizálóbb hatást válhatott volna ki Németországban,
mintha ily módon áldozzák be ezt a hajójukat.