Romániában már 1991 óta működik a szélsőségesen magyarellenes és soviniszta nézeteket valló Nagy Románia Párt, amelynek elnöke Corneliu Vadim Tudor, a főtitkára pedig Gheorge Funar, akik elsősorban szélsőséges, idegengyűlölő, magyarellenes kijelentéseikről és tetteikről híresültek el. Ez a párt egészen 2008-ig parlamenti képviselettel rendelkezett és volt idő, amikor a harmadik legerősebb politikai csoportosulásnak számított.
Sajnos itt tart Románia, és egy ilyen sötét, fasiszta szellemiségű ország, az EU tagja lehet! Mindenesetre ez az EU-t is minősíti, amely megtűr tagjai között egy ilyen államot... :(
"Gyűlöletkeltők fóruma
2017.05.08.
Normális körülmények között kár is lenne vesztegetni rájuk a szót. Pár tucatnál aligha több megélhetési román, volt vagy inkább ma is aktív szekusok, hivatásos gyűlöletkeltők, akiket olyan jól ismerünk, hogy előre tudjuk, mi lesz a reakciójuk, ha a magyarokkal szemben amúgy is ellenséges romániai közhangulatban és a meglehetősen kedvezőtlen politikai körülmények dacára is sikerül bár egy lépést tenni a normalitás irányába – a kórházi anyanyelvhasználatot biztosító törvényt ugyanis leginkább ennek tekinthetjük.
Nem valamiféle kegyről van tehát szó, amelyet úri nagylelkűségében biztosít a többségi nemzet a magyar anyanyelvűek számára, hanem egy olyan természetesnek számító helyzetről, amely során az ellátásra szoruló beteg anyanyelvén panaszolhatja el bajait az őt kezelő orvosnak. Hogy aztán a lehető legpontosabb diagnózist felállítva a létező legjobb kezelésben részesítsék – esetenként akár életét is megmentsék.
Éppen ezért, bármennyire jól ismerjük is a Kovászna, Maros és Hargita Megyei Románok Civil Fórumát, bármily jól tudjuk: számukra a túlélés egyetlen esélyét jelenti a nacionalizmus, ezen jogszabály ellen agitálni túlmutat a már megszokott nemzetféltő retorikán, alig leplezett magyarellenességükön: velejéig romlott figurákra valló, aljas, embertelen fogás, mert a legalapvetőbb emberi jog, az élethez való jog korlátozásáról van szó. Vagy talán az sem jelent számukra lelkiismereti kérdést, hogy adott helyzetben a beteg életébe kerülhet, ha nyelvi korlátozások miatt nem tudja pontosan elmagyarázni tüneteit?
Az önmagát civil szervezetnek nevező soviniszták gyülekezete olyan határt lépett át az említett törvény elleni tiltakozásával, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni. Minden lehetséges hazai, de főként nemzetközi fórumon el kell mondanunk: íme, az oly sokat dicsért romániai demokráciában, ahol a kisebbségi kérdést példaértékűen megoldották, a magyarellenesség olyan csúcsokat döntöget, hogy attól sem riadnak vissza, ha emberi életeket veszélyeztet.
De nem csak – vagy nem is elsősorban – a mi felelősségünk ez. A fórum legutóbbi, gusztustalan és felháborító megnyilvánulása ellen fel kellene lépnie végre minden felelős román politikai vagy „igazi” civil szervezetnek, az ortodox egyház vezetőinek, a választott önkormányzati képviselőknek is – hacsak nem akarnak maguk is részeseivé válni annak a gyalázatnak, amelyet ez a pár tucat hivatásos gyűlöletkeltő elkövet."
"A magyar kormány megtehette volna, hogy megakadályozza..."
Egyáltalán nem tehette volna meg! Mégis hogy gondolod ezt?
Talán Tiszának fegyverbe kellett volna szólítani a magyar népet a Habsburgok ellen? Vagy a saját társországa ellen? És éppen abban a puskaporos időszakban? Ne beszélj már baromságokat bakker! Általában utólag mindig okosabb az ember, de rád még ez sem jellemző!...
Sajnos a székelyeknek is az a problémájuk, mint nekünk. A vezetői megalkuvók, csak pofáznak, de szinte sohasem védik meg őket, nem lépnek fel az érdekükben, csak a port, és az ígéreteket hintik a szemükbe, amiből már elegük van, ezért inkább óvatosak. Mindennek ellenére, azért még mindig ők az egyetlenek, akik megpróbálnak tenni is a saját érdekükben, de ilyen politikai "érdekképviselet" mellett ez azért nehéz ügy sajnos...
Pontosan Tisza látta legtisztábban a román szándékokat, és Romániát a szövetsége ellenére, mindig is ellenségnek tartotta, és sajnos ebben is igaza lett. Románia csak a számára kedvező alaklamat leste, és amikor ez eljött, "jó" hullarabló módjára meg is szerezte a koncot...
"Nem véletlen, hogy feltétlen háborúpártisága miatt a katonatömegek szívből gyűlölték."
Különösen a propaganda által elhülyített proletárok!
Tiszát sajnos az ellene folytatott teljesen igaztalan propaganda miatt gyűlölték, amelyet elsősorban a nácipatkány Benesed terjesztett pl. angol, francia lapokban. De ezt a hazugságodat az alábbi idézet is cáfolja:
"Kezdettől fogva törekedett rá, hogy közvetlen hangot üssön meg mind a tisztikarral, mind pedig - természetesen a szolgálati szabályzat keretein belül - a legénységgel is. Hogy jobban megismerjék magukat tiszttársaival, minden nap meghívott saját asztalához néhány fiatal tisztet, ezáltal igyekezett minél több személyes kapcsolatot kialakítani környezetében.
A legénység lassan kezdte őt felfelé kemény, lefelé pedig emberséges parancsnoknak megismerni. A dohányilletményét a tisztek között osztotta ki, saját parancsnoki zsoldját pedig a legénység élelmezésének feljavítására fordította, s ez természetesen mindenkiben jó benyomást tett. Tisza paternalista gondoskodása beosztottjai felett polgári ügyekben is megnyilvánult: személyes súlyával segített a véleménye szerint méltányos kérelmek elintézésében, emberei otthoni ügyeinek érdekében közbenjárt a jegyzőknél, bíróknál, alispánoknál, ezért egyre inkább megszerette és befogadta őt mind a tisztikar, mind pedig a legénység."
Ez mutatja éppen, hogy a világon semmi értelme sem volt Szerbia megtámadásának. A magyar kormány megtehette volna, hogy megakadályozza, de elárulva nemzeti érdekeinket a háború mellé állt.
Érdemes volt egy kimúlt főhercegi pár miatt elveszteni az országunk kétharmadát?
Ezzel az ocsmány hazugságoddal ellentétben a magyar kormány volt az, amelyik a legvégsőkig elment, hogy a háború kitörését megakadályozza! Ugyanis Tisza, mint a magyar kormány feje, nem volt ostoba, és kristálytisztán átlátta egy háború kockázatát.
Nagyon is tisztában volt azzal, hogy az 1867-es kiegyezéssel a magyarság számára egy olyan előnyös helyzet alakult ki, ami kedvezően befolyásolta fejlődését, gazdasági erejének növekedését, és ezt nem szabad könnyelműen kockára tenni. Joggal tartott attól, hogy egy esetleges háborús vereség esetén, a magyarság nemcsak ezt az előnyös pozícióját veszítheti el, hanem szinte mindent (ami sajnos be is következett). Ezért minden erejével küzdött a háború elkerüléséért. Két hetes kemény viták, veszekedések után, és a német nyomás hatására végül beadta a derekát, de csak azzal a feltétellel, amire igéretet is kapott, hogy győzelem esetén sem annektálhatja a Monarchia Szerbiát...
És kicsivel később Stromfeld Aurélhoz hogy viszonyultak a katonatömegek?
Más egy idegen érdekekért vívott háború (ahogy ma is ezért vetik be minihadseregünk katonáit: Irak, Afganisztán) és más egy honvédő háború, amibe a hazaszeretet vezérli az embereket.
Tudjuk, mindig mindennek más volt az oka, a magyar politikusok ártatlan bárányok voltak.
Egyedül Tisza István okvetetlenkedett, mivel Németország azt javasolta, hogy a román szövetség megőrzése érdekében a Monarchia adjon át bizonyos románlakta területeket Romániának. Ahogy erről letettek a németek, Tisza lett a háború leglelkesebb támogatója.
Nem véletlen, hogy feltétlen háborúpártisága miatt a katonatömegek szívből gyűlölték.
A magyar kormány nem ellenezte a háborút, sőt nagyon is tetszett nekik Szerbia megleckéztetése. Tudod, a szerb sertésexport zavarta a magyar termelők érdekeit.
Sokkal de sokkal jobban is lehetne bosszantani őket, sajnos a székelyek a róluk kialakult képpel ellentétben egyáltalán nem olyan fifikás népség, inkább békeszerető, konfliktuskerülő. Meg biztos élnek rendes románok Székelyföldön és rájuk való tekintettel inkább csendesek. Feleslegesen, mert mégiscsak megszállásról van szó.
Csak szólok, hogy a hadügy nem parlamenti hatáskör, de kicsire nem adunk, ugye.
Továbbá a szintén osztrák-magyar, tehát a háborút kirobbantó szlovákok például nyertek a háború mellett szóló döntésen. Arról igazán nem mi tehetünk, hogy a béketárgyalások rasszista alapon zajlottak. A magyarok is visszakaphatták volna önállóságukat és történelmi határaikat, mint a csehek. De persze a háború megnyerésének is sokkal nagyob esélye volt, mint az elvesztésének, kár, hogy te nem éltél akkor, hogy bölcsen figyelmeztesd Ferenc Jóskát :D
Téged vert az apád gyerekkorodban, hogy ennyire ki akarsz tűnni az okosságoddal?
A románok 1918. december 1-i gyulafehérvári, írásba foglalt nyilatkozata, amit máig nem tartanak be:
"Teljes nemzeti szabadság az együttlakó népek számára. Mindenik népnek joga van a maga neveléséhez és kormányzásához saját anyanyelvén, saját közigazgatással, saját kebeléből választott egyének által. A törvényhozó testületekben és az ország kormányzásában való részvételre minden nép népességének számarányában nyer jogot."
E nyilatkozattal szemben, sajnos ez a 610. általam feljegyzett olyan dokumentum, ami a mélységesen primitív, sovénfasiszta, magyarellenes román megnyilvánulásokról tájékoztat...
„Fölösleges” az anyanyelvhasználat
2017.05.06.
A Kovászna, Hargita és Maros megyei Románok Civil Fóruma szerint „vaskos törvényhozási hiba” volt elfogadni az egészségügyi anyanyelvhasználatot elősegítő törvényt.
A fórum azokkal a törvénymódosításokkal kapcsolatban fogalmazta meg álláspontját, amelyeket az RMDSZ beterjesztése nyomán április 11-én egyhangúan fogadott el a parlament.
A 36 székelyföldi román civil szervezetet egyesítő fórum tegnapi közleményében kijelentette: a törvény alkotmányellenes, diszkriminatív, „haszontalan luxus”, amely fölösleges bürokráciával és indokolatlan költségekkel terheli az egészségügyet és a szociális ellátást."
Ez ugyanis az akkori propaganda hatása volt, ami elhitette az emberekkel, hogy milyen jó dolog a háború, kicsit megleckéztetik Szerbiát, és őszre már mindenki otthon lesz a családjánál, stb. Ennek emmi köze sem volt a magyar kormány álláspontjához, ami a legvégsőkig ellenezte a háborút!
Az utcákon késő éjjelig nem szülitek meg a lelkes tüntetések. Majd minden sarkon egész tömegek verődtek össze, csak azért, hogy hazafias dalokat énekeljenek. Folyton és mindenfelé hallatszott a kiáltás : — Éljen a háború ! Budapest elvesztette szürke, hétköznapi képét ; alig lehetett ráismerni Magyarország fővárosára, ahol a rendes utcai zajon kivid mást nem igen lehet hallani.
Ha azelőtt valaki elkurjantotta magát, már mellette termett egy rendőr, hogy legyen csendesen, mert bekíséri : most minden utcában százával mentek az emberek, nótázva, dalolva, éljenezve. Ahány katonabanda és cigánybanda volt, az mind muzsikált az utcán és csak úgy harsogott a Rákóczi, Radetzky, Prinz Eugen induló, a Himnusz, a Szózat és a németek nemzeti dala, a Wacht am Rhein.
A háború egyszerre megváltoztatott Budapesten mindent, de egészen másképp mint Párisban, Londonban, Péterváron és Belgrádban, mert bizony a francia, angol és orosz fővárosokban szó se volt hasonló lelkesedésről szó se volt arról, hogy .kivétel nélkül mindenki, örege és ifja egyformán örüljön a háborúnak.
Párisban, Londonban és Péterváron a rendőrség pénzért fogadott fel mindenféle csőcselék és naplopó népet, hogy járják be a fő utcákat és kiabálják, hogy éljen a háború, de az igazi nép kinevette, vagy kigúnyolta ezeket a napszámért lelkesedőkel. Belgrádban, a szerbek fővárosában még ilyen lelkesedők sem akadtak. Szerbia, amikor megüzentük neki a háborút, halálos csendességbe borult, mintha mindenki megérezte volna, hogy ez a háború szörnyű bűnhődést fog hozni Szerbiának.
Budapesten már látni lehetett a háború végét is : a magyar nemzetnek, amely ilyen gyönyörű lelkesedéssel indul a harcba, csak győzni lehet. Az orosz cárnak, az angol királynak és a francia köztársaság elnökének látniok kellett volna Budapestet ebben a háborús lázban és bizonnyal megdöbbentek volna, ha összehasonlítják saját népeiket a magyarral. És a magyar lelkesedés nem csappant meg napok múlva sem, sőt egyre hatalmasabb lett.
A falragaszokat, amelyeken őfelsége fegyverbe szólítja a tartalékosokat, mindenki sugárzó szemmel olvassa, valamint a hadüzeneteket is. Ezeken kívül őfelsége kiáltványt intézett népeihez, elmondva, hogy akarata elemére volt kénytelen élete alkonyán kihúzni kardját hüvelyéből és számít rá, hogy mindenki hűségesen ki fog tartani mellette. — Utolsó csöpp vérünkig! Ezt mondta, vagy gondolta mindenki, aki olvasta a király kiáltványát Németországról ekkor már tudtuk, hogy mint hű szövetséges mellettünk fog állani, bármi történjék is. És hálás szeretettel fogadtunk minden hírt, amely azt újságolta, hogy igen, Németország Velünk együtt fogja a nagy harcot megvívni. — Éljen a német szövetség! Éljen Vilmos császár ! Éljen a fegyverbarátság !
"Az sem szép, ahogy a franciák bánnak a külföldi menekültekkel."
Na ne mondd, nem volt szép?! Micsoda eufemizmus!
Nemhogy nem volt szép, hanem egyenesen brutálisan bántak, és bánnak a menekültekkel. Mert, hogyhogy a nagy és gazdag, hatalmas országgal rendelkező Franciaország (tehát hely lenne bőven) nem képes emberi körülményeket biztosítani a menekültjeinek? Hiszen háború sem sújtotta őket, az országukat sem darabolták fel erőszakosan, ki se fosztották őket (sőt, ők raboltak ki sokáig másokat), és mégis, csak ennyire futja?!
Úgyhogy nem kell ez a sunyi, rosszindulatú süketelésed az egykori magyar menekültekkel kapcsolatban, mert a gazdaságilag teljesen tönkretett Magyarország (a katasztrófális gazdasági helyzete ellenére is, amibe a győzők lökték) megtett minden tőle telhetőt a menekültek körülményeinek javítására, és százszor jobban bánt a menekültjeivel, mint a mostani nagy, erős és gazdag Franciaország...
És hogy kicsit képben is legyél, itt van egy kis tájékoztató arról, hogy miként kezeli a mai Franciaország a menekültjeit...
"1999 óta egyre több migráns – köztük sok nő és gyerek – aludt Calais és külterületeinek utcáin, feltehetőleg azt remélve, hogy a Csatorna-alagúton keresztül vagy a P&O Ferries társaság kompjain a La-Manche Csatornán átkelve Nagy-Britanniába juthatnak. 1999-ben a francia kormány kérésére a Francia Vöröskereszt fél mérföldre a Csatorna-alagút bejáratától egy hatalmas raktárépületben létrehozta a Sangatte menekülttábort.[1] A tábort 600 ember befogadására tervezték, de2002-re már 2000 migráns zsúfolódott itt össze[2] rossz körülmények között.[1]
2002 után a migránsok „dzsungeleknek” hívott nyomornegyedekben és kültéri táborokhelyeken aludtak. Ezeket rendszeresen kifosztották,[4] vagy a rendősórség dózerolta le őket, mielőtt máshol épültek újra fel. A migránsok jótékonysági szervezetektől kaptak ételt.
Egy nagy 'dzsungelben' a Calais körüli erdőkben[5] fém rácsokból készült műanyag borítású sátrakban 700-800, főként afgán migráns élt egészségtelen körülmények között."
Tehát a "dzsungel" több mint másfél évtizedig létezett, a Nyugat egyik vezető, és leggazdagabb államában, és a hírek szerint ismét csak itt gyülekeznek a "menekültek"...
Magyarországnak 1914-ben is volt kormánya és parlamentje. Nagy lelkesedéssel vetették be magukat egy olyan háborúba, ami nem volt a nemzet érdeke, semmit se nyerhettünk rajta, de mindent elveszíthettünk.
Mint a Ferenc Jóska? Hát az elég valószínűtlen, Magyarország már nem tagja a Habsburg Birodalomnak. Sőt a Habsburg Birodalom sem létezik, amire te gondolsz, az esetleg Ausztria. De az ma már egy tőlünk teljesen független ország.
Nem támogatom Magyarország szétdarabolását. Remélem, hogy nem lesz olyan hülye vezetése még egyszer Magyarországnak, hogy szétdarabolják az országunkat.
"Szerencsétlenek éheztek, fáztak, éveken át probléma volt a mosakodás, terjedtek köztük a fertőző betegségek, sok kisgyerek bele is halt."
Hozzáírhatjuk az Antant és környező csicskaállamai bűnlajstromához ezen embertömegek szenvedését. Ha nincs Trianon, akkor mindez nem történik meg. Dehát mint tudjuk, te Magyarország szétdarabolását pártolod, hogy "szegény szerencsétlen elnyomott" nemzetiségeknek is legyen végre hazája (mintha azelőtt nem lett volna), úgyhogy meglehetősen álságosnak hangzik részedről ez a sajnálkozás.
