Sziasztok! Ha valaki jönni szeretne a szombati MÁTRABÉRC 55 TT re Nyíregyháza irányából akkor irjon Csaanta@gmail.com vagy telefonáljon 06/20-371-45-75 Úgy néz ki,hogy van még 2 hely.A célban már várni fog a kocsim amivel haza is megyünk.
Köszönjük, hogy ott voltál, miként mindenkinek, aki eljött. Tény, olyannyira beparáztatták a népet a rémálomszerű időjárással -amiből gyakorlatilag semmi nem valósult meg, szvsz tökéletes túraidő volt-, hogy az eddigi 300-150-200 fős létszámhoz képest ezúttal alig haladta meg a 80 főt a létszám. Viszont mindenki jól érezte magát szemlátomást, és igyekeztünk is tenni érte, ellátás (a szokásos pálinka is megvolt persze), díjazás, különdíjak -lásd a te esetedet-, sűrű szalagozás formájában, s ismét eljöttek biodíszletet képezni a Váci Huszár- és Nemzetőr Bandérium tagjai, akiknek ezúton is megköszönjük a közreműködést. S a Látó-hegy, a Naszály most is virágba borult, és gyönyörű kilátást biztosított.
Természetesen nem szegi a kedvet a létszám, egyszer hopp, máskor kopp, ez ilyen műfaj. De hogy jövőre fedett rajthelyszínt keresünk, és nem akarunk harmadszor is (merthogy tavaly is szél volt a parton rendesen) átfagyni, az biztos :-) Továbbá át is alakítjuk kissé a rendezvényt, addigra készen lesznek a Mária út (sárga és piros) hiányzó váci szakaszai, így majd kizárólag jelzett utakon visz a túra.
Vasárnap Vízparti 15K, Váci csata emléktúra 5+30 5 óra alatt teljesítve. Családias túra, a mindig hangulatos Vácon. A kocsik között kerékpározás a legveszélyesebb extrémsport, amit valaha kipróbáltam, szerintem a Pest Határán 70-ig el is teszem a bringát. Először furcsa volt a számomra erőltetett tekerés után kocogni, nagyjából két érzéketlen fadarabnak éreztem a combjaimat. Gyalogszerrel jobban meg tudtam figyelni a Gombás-patakot, a Ligeti-tavat, majd csodálhattam a Székesegyházat és a Főtér hangulatát. Levezetésnek egy "hosszútáv", ahol új ösvényeket ismerhettem meg a Naszály körül. A talajviszonyok is kifogástalanok voltak, úgy tűnik a száraz talaj könnyedén beitta ezt a kevés csapadékot.
A célban 3 kitűző mellett, a legalább 50 km-nyi duatlon teljesítéséért még egy szép érmet is kaptam. Remélem a viszonylag alacsony részvétel nem veszi el a Rendezők kedvét, mert ez egy nagyon jó kis túra. Rám jövőre is számíthatnak.
Köszönöm szépen az „Óriás HANDBIKE-ja” gyűjtésben hozzájárulók segítségét!
Nagyon jó érzés volt az a szimpátia, amit egy ismeretlen ember felé mutattatok. Sokan kérdeztek róla, így írt magáról néhány sort. Természetesen nem is kérdés, az „akciót” folytatjuk! :-)
Halmi-dűlő teljesítménytúra, 2012. május 6.
Kimmel Péter
Schober László vagyok, 40 éves, végzettségem szerint hentes, amely szakmában 16 évet dolgoztam. Az érettségit még két lábon kezdtem el, de már kerekesszékben fejeztem be. 33 éves voltam, amikor kiderült, hogy a gerincvelőmön és az idegrostokon zsírdaganatot találtak. A zsírdaganatot a műtét során csak részlegesen tudták eltávolítani, ezért kerekesszékbe kerültem. (paraplég lettem, vagyis alsóvégtag bénult) Az optimizmusomat a mai napig megőriztem. Sorstársaimnak szívesen segítek a kerekesszékbe kerülés pszichikai „élményeinek” feldolgozásában. Svédmasszőri és talpreflexológiai képesítést szereztem, amiben 12 éves gyakorlatom van. Érettségi után 2oo8-ban lettem tagja a Törekvés SE kerekesszékes kosárlabda csapatának. Rendszeresen járunk bemutatókra, népszerűsítjük a sportágat. Sorstársaimmal iskolákba is gyakran elmegyünk, ahol bemutatjuk a kosárlabdát, együtt játszunk a gyerekekkel. Bármiről kérdezhetnek bennünket, szívesen válaszolunk nekik. 2o11. szeptemberében indultam első „futóversenyemen” saját kerekesszékemmel félmaratoni távon, háromfős váltóban. Októberben már a maratoni távon gördültem négyfős váltóban. 2o12-ben szűkebb lakhelyemen Pestszentlőrincen, március 15.-e alkalmából rendezett 8 km-es futóversenyen, a verseny hét éves történetében, először „futott” kerekesszékes a személyemben. Április 1.-én a Vivicitta városvédő futáson először, egyedül teljesítettem (Suhanj-os barátaimmal) a félmaratoni távot, a Suhanj alapítvány tulajdonát képező HANDBIKE-al. Nagyon megszerettem a „futást”! Szeretnék minél jobb eredményeket elérni, megmutatva azt, hogy a kerekesszékbe kerülés nem jelenti a végét egy sportpályafutásnak, hanem éppen a kezdetét egy új, fantasztikus életnek. Szeretném, ha sorstársaim is megízlelhetnék a sportolás örömét, amelyet a különféle mozgássérültek által űzhető sportokban lelhetnek. A „futás” lehet egy kezdő lépés, amely bárhol és bármikor elkezdhető!:-)
Tojás 30B szokatlanul száraz útviszonyokkal behúzva. Az első (és utolsó) valamire való pocsolya a Szarkavár után feküdt keresztbe az úton. Az ellátás príma, és az utvonal is a szokásos volt.
Az sem urban legend, amikor az én egyik munkatársam, aki egyébként szénné edzette akkoriban magát, és meg volt róla győződve, hogy alsóhangon miszter univerzumnak kell szólítanunk, eljött velünk egy 30-asra.
Úgy indult a dolog, hogy szerinte a K100-at letalpalni semmiség. A vége úgy alakult, hogy egy hétig terpeszállásban járt, és leülni-falállni is csak kisdobosok segítségével tudott...
Azért mindenkinél máshogy megy ez, Nagyondinnyének az első túrája egy Mátrabérc nevű kirándulás bebukása volt (hívták a haverok kirándulni), a második pedig egy sikeres Mátrabérc.
Barátném heti négy tornával élte életét, meg elment tán' abban az évben a Gerecsére, és 5 percet "rám alázott" a Kinizsin.
Cipőből viszont tényleg jobb a bejáratott.
(Ámbár ha a cipő eleve jó... A Hanák előtt csütörtökön vettem cipőt, pénteken még elvittem dolgozni, szombaton meg tökéletesen funkcionált. De én szerencsés ember vagyok. :) )
Ez jó hír. Bár kicsit redundáns lesz a túra ennyivel a Zöld 45 után, de mindenképpen menni akarok, mert a következő időkben meg fognak csappanni a ttúrázási lehetőségeim.
A két öregúr ennél sokkal részletgazdagabban mesélte el a történetet. Azt is modták, hogy pontosan melyik cég, melyik műhelyében dolgoznak. Elvileg lenyomozható lenne a történet valóságtartalma. Nekem fel sem tűnt, hogy ez lehetne legenda is.
De itt nem is ezért írtam le, amit leírtam, hanem a tanulságáért. Ami szerintem igenis lényeges. Te is tudod, sőt mindnyájan tudjuk, hogy a teljesítménytúrázás nem egyszerű kirándulás. Annál bizonyos értelemben véve sokkal több, kőkemény sport. Van akinek a 10 km is, s van akinek csak a 100 km feletti távok jelentenek kihívást. Ez változó.
Azt viszont biztosan tudom, hogy a Mátrabérc nemhogy egy átlagembernek, de egy rendszeresen sportoló, de az ilyen jellegű igénybevételhez nem szokott embernek túl sok. Persze lehet, hogy meg tudja majd csinálni. Megemelem előtte a kalapom. De az biztos, hogy nagyon nagy kockázatot látok benne (pláne kölcsöncipőben).
Többszörös kellemes déja vu érzés: egykocsis Bz Váctól, tele túrázóval. A virágok is ott és akkor, ahogy a nagykönyvben meg van írva: odvas keltikék Drégelyvárnál és Bugyihónál, hóvirág a Sasfészek-bérctől Nagy-Hideg-hegyig, majd az igazi tavaszt idéző hérics a Szent-Gál-földnél. Idén sem maradt el a varangyinvázió a Kóspallagi-tározónál, figyelni kellett a léptekre. Pusztatoronyból mindig érdekes a leereszkedés a rézsútoson, miért legyen épp most másképp? És hogy minden tényleg nagyon jó legyen, a tempós gyaloglásnak köszönhetően az eső rázendítése előtt sikerült beérni.
Sok kellemes beszélgetés, régi ismerősök viszontlátása. De leginkább a Börzsöny tavaszi csöndje és változatossága. Szerintem ezért szeretjük.
Tojás túrák - szolgálati közlemény
A mai bejárás (szalagozás) után elmondható, hogy a talajviszonyok szinte tökéletesek, Szarkavár lejtője ma már csak picit csúszott és a cipőben sem okozott nagy kárt. Komolyabb sár egyébként sehol sincs, holnapig ráadásul tovább fog száradni. Esőt nem ígérnek, napsütést annál inkább. Úgyhogy gyertek, várunk mindenkit szeretettel!
