Főleg Európa népeinek genetikai összetételéről, ami történelem során folyamatosan változott szól a topik. A neandervölyiektől kezdve. A történelmi összefüggéseken van a hangsúly.
"„Bár a kommunikáció kialakulásának pontos forgatókönyvét valószínűleg senki nem fogja tudni megalkotni, az azonban biztosnak látszik, hogy a Homo erectus agymérete és alkata is alkalmas volt arra, hogy egy protonyelv ki tudjon fejlődni, valamint a konfrontatív dögevéshez szükséges kooperáció meg tudjon jelenni. Ez volt a kezdete annak a folyamatnak, amelynek eredményeképpen egymást segítve alakult ki kiugróan jó kommunikációs és kooperációs képességünk, ami végül a Föld – nem túl jó – urává avatott minket. A folyamat, amelyet valahol Kelet-Afrikában a dögökért való versengés indított meg, Shakespeare-szonettekig és Babits-versekig vezetett. Kétmillió évbe telt, de hát minden kezdet nehéz” – összegezte a kutató."
Az első vadászó-gyűjtögetők körülbelül 45 ezer évvel ezelőtt érkeztek a Európába Afrikából, a Közel-Keleten keresztül, és még a legutóbbi jégkorszak leghidegebb időszakát is túlélték nagyjából 20-25 ezer évvel ezelőtt. A régészek leginkább a hátrahagyott leletekből ismerik a kontinens első modern embereit, de a kevés fennmaradt fosszília miatt nem sokat tudunk a vándorlásukról és kapcsolataikról.
Hogy erre fényt derítsenek, kutatók most összeállították az ősi vadászó-gyűjtögetők genomjainak eddigi legnagyobb adatbázisát: 356 olyan ember genomját elemezték, aki 35 000–5000 évvel ezelőtt élt a mai Eurázsia 34 országában. Eredményeiket a Nature-ben tették közzé szerdán.
A kutatás váratlanul felfedte, hogy az Európában kb. 33-26 ezer évvel ezelőtt elterjedt gravetti kultúra két genetikailag különböző csoportból állt, annak ellenére, hogy fegyvereik és műalkotásaik hasonlítottak egymásra.
A korábban ismeretlen gravetti vonalnak a Fournol nevet adták franciaországi lelőhelye után. Ez a legkorábbi ismert élőhelye ennek a genetikai csoportnak, amely a mai Franciaország és Spanyolország területén élt. A másik vonalat cseh lelőhelye, Věstonice után kapta a nevét, az ebbe tartozók élőhelyének területe a mai Csehországtól Olaszországig húzódik.
A Fournol csoport Európa legősibb ismert vadászó-gyűjtögető kultúrájától, a 43-33 ezer évvel ezelőtt élt aurignaciaktól származtatható, míg a věstonicei vonal tagjai a mai Nyugat-Oroszország területén élt kostyonki és sungir csoportok leszármazottai voltak.
A két vonal között kulturális különbségek is akadnak, például míg előbbiek barlangokban temették el a halottaikat, és esetenként rituálisan fel is darabolták az elhunytak csontjait, addig az északabbi társaik személyes tárgyakkal és díszekkel együtt temetkeztek, barlangokban vagy a szabadban. Az viszont közös bennük, hogy szem- és bőrszínük egyaránt sötétebb volt, mint a legtöbb későbbi genetikai vonal tagjainak.
A legfontosabb különbség azonban mégis az, hogy míg a Fournol genetikai jegyei túlélték az utolsó jégkorszaki maximumot, amelynek legalább 20 ezer éve alatt Spanyolország és Dél-Franciaország területén húzódtak meg, mielőtt északkelet felé terjeszkedni kezdtek, addig a věstonicei vonal kihalt.
Korábban úgy vélték, hogy az Appennini-félsziget a legutóbbi jégkorszak csúcsán menedéket nyújtott a gravettieknek, és az ott élők végül megalkották az epigravetti kultúrát, de az új eredmények szerint a věstoniceiek már genetikailag nem mutathatók ki az utolsó glaciális maximum után. A friss tanulmány szerint az epigravettiek valójában olyan balkáni csoportoktól származtak, amelyek már 17 ezer évvel ezelőtt elfoglalták Itáliát.
Az erdei zsákmányok vadászatára specializálódott epigravettiek kb. 14 ezer éve kezdtek terjeszkedni délről észak felé, és lassan kiszorították a magdaléniakat, akik sztyeppén élő rénszarvasokra vadásztak. Ennek előzménye egy hirtelen felmelegedés, amely azzal járt, hogy a sztyeppék helyén Európa-szerte terjedni kezdtek az erdők, így az epigravettiek is egyre északabbra törtek.
Tényleg érdekes, 500 új minta, ráadásul nemcsak genetikai vizsgálat lesz, más módszereket is bevetnek, mint a stronciumos vizsgálat. Meg ha jól értem, ezt egy cég szponzorálja.
....The research project will focus on Italy and the people who lived there during the first millennium BC, before the rise of the Roman Empire. The study will be based on a large collection of material with samples from approximately 500 individuals who lived there during that time...
A hunokról mondják még ma is az elvágyódók, hogy "magyarok" voltak. De ha igazoltan (jobbára) szarmaták, akkor mégse magyarok. Mást kell kitalálni. Pl. hogy "besodortak" magyarokat is a szarmata hunok, stb. a KM-be, aztán 50 év teltével ők visszamentek, szerencsétlen magyarokat meg itt hagyták ...De több variáció is kidolgozásra kerül majd a hunok genetikájának tisztázása után, főleg olyan változatok, amelyek ugyan "nem igazolhatók de nem is cáfolhatók". Tudniillik az utóbbi megoldások száma végtelen, így a "remény" szüntelenül lebegtethető, tankönyvekbe vehető (Szabados), és hasonló, adott állami szervektől havi apanázst biztosítandó.
Furthermore,thelimited contribution from ancientGöktürkfoundinmodernTurkic‐speaking populations onceagainvalidatesaculturaldiffusion model over a demic diffusionmodelforthespreadofTurkiclanguages.
Ami érthetővé teszi. hogy a 1/ magyar nyelvet (népet) miért nem darálták be a törökök (nem volt elég "idő", stb. rá, de a kulturális hatás már erőteljesen jelentkezett) és 2/. ugyanilyen okból a (kevés) honfoglaló miért tudta nyelvileg asszimilálni az (esetleges) KM-i (kevert etnikumú) honos lakosságot.
Kiegészítettük egymást :) Az én cikkem egy magyar nyelven írt bulváros anyag a legérdekesebb részéről, a rokonházasságról. Az általad linkelt tanulmányban többről van szó, a genetikai átalakulásról a neolit kortól vaskorig.
Ancient DNA reveals admixture history and endogamy in the prehistoric Aegean
Abstract
The Neolithic and Bronze Ages were highly transformative periods for the genetic history of Europe but for the Aegean—a region fundamental to Europe’s prehistory—the biological dimensions of cultural transitions have been elucidated only to a limited extent so far. We have analysed newly generated genome-wide data from 102 ancient individuals from Crete, the Greek mainland and the Aegean Islands, spanning from the Neolithic to the Iron Age. We found that the early farmers from Crete shared the same ancestry as other contemporaneous Neolithic Aegeans. In contrast, the end of the Neolithic period and the following Early Bronze Age were marked by ‘eastern’ gene flow, which was predominantly of Anatolian origin in Crete. Confirming previous findings for additional Central/Eastern European ancestry in the Greek mainland by the Middle Bronze Age, we additionally show that such genetic signatures appeared in Crete gradually from the seventeenth to twelfth centuries BC, a period when the influence of the mainland over the island intensified. Biological and cultural connectedness within the Aegean is also supported by the finding of consanguineous endogamy practiced at high frequencies, unprecedented in the global ancient DNA record. Our results highlight the potential of archaeogenomic approaches in the Aegean for unravelling the interplay of genetic admixture, marital and other cultural practices.
A második hullám sokkal sikeresebb volt. Az ott élő nagyobb testű állatoknak viszont biológiai katasztrófát jelentettek, csak azok élték túl akik szaporább fajták, mint a bölények.
Pont a napokban kezdetem el nézni egy amerikai dokumentumfilm-sorozatot, amely az amerikai őslakosság 1492 előtti történelmével foglalkozik. Az egész sorozat kb. háromórás, angol nyelvű, de lehet hozzá angol feliratozást is beállítani.
A lényeg, ami eddig lejött, hogy két fő ősi bevándorlási hullám volt, az egyik tengerparti úton, a Csendes-óceán partvidékén, a második pedig Kelet- és Közép-Szibériából és az ún Beringiából az ún. jégmentes folyosó (Icefree Corridor) megnyílása után szárazföldi úton, az észak-amerikai kontinens belsejében.
Ez a két ősi csoport nyilván hogy nem teljesen ugyanazokkal a népességgenetikai markerekkel rendelkezett, de ebben a témában még további kutatásokra van szükség.
Viszont pont most olvastam egy cikket, ami szerint az ANE révén fennáll egy bizonyos távoli rokonság az indiánok és az európaiak közt, mert az ANE eljutott Európába és Szibériába is, plusz az Amerikába 20 ezer éve bevándorló első hullám egy szibériai-ausztrál keverék volt, ma is megvan a genetikai nyoma Dél-Amerikában. Annak idején az Ausztráliába eljutó Afrikából induló déli hullám egy csoportja a partvonalat követve Kínán át eljutott Szibériába.
Az éjszak-amerikai Nagy Tavak vidékén élő odzsibva (Ojibwa) őshonosak közül meg sok férfi egyénnek olyan Y-haplója van, amely egyébként inkább Europé atlanti partvidékére, britekre, írekre, franciákra, éjszaki spanyolokra, éjszakportugálokra jellemző.
Na ez ugyan meg milyen ősi kapcsolatokra és vándorlásokra utalhat?
Vagy inkább az újkori francia és brit prémkereskedelem genetikai lenyomata lehet?...
Mert egyébként alapból az őslakos amerikai - régi, de téves megnevezéssel "indián" - férfiak nagy része Q, kisebb része C, amelyek viszont ritkák a fejérek között.
. 
