Gondolkoztam, hogy megszólaljak-e, végül is most már kiment a gőz, úgyhogy reagálok. (LvT, Ádám, köszönöm.)
Ha valamit csakazértsem a helyesírás szabályai szerint írsz/használsz, és erre még büszke is vagy, hát, hogy is fogalmazzak Lehet, hogy túl tömören fogalmaztam, de épp azt írtam, hogy bár a nyitva tartás, házi feladat nyelvészeti kritériumok alapján sokkal inkább tekinthető összetett szónak, mint szókapcsolatnak, a helyesírás hatályos szabályai különíratják ezeket, s ezt mint írásgyakorló tudomásul veszem. Magam az írásgyakorlatomra nézve kötelezőnek ismerem el az akadémiai helyesírást (ami nem jelenti azt, hogy túl sokáig kell keresni az írásműveimben figyelmetlenségből eredő helyesírási hibát), de erről általában le szoktam beszélni az embereket, mint rá. Biztos sokan unják itt már, hogy rendszeresen felemlegetem, de mivel egy újszülöttnek minden vicc új, neked is elmondom, a helyesíráskurzusaimat azzal szoktam kezdeni, hogy azért kell megtanulni a helyesírást, hogy tudjuk, mikor és miért térünk el tőle. Ráadásul ez az akadémiai helyesírási szabályzat szellemével és betűjével összhangban is áll számos szabálypont foglalkozik ugyanis azzal, hogy értelemtükröztető, stiláris vagy egyéb céllal el lehet térni a szabályoktól. (Ha ezt nem mondaná ki a szabályzat, azzal csak magát minősítené le.)
A probléma azonban összetettebb, ugyanis egy ideje megkezdődött a szakmai diszkurzus az akadémiai helyesírás újabb kiadásának előkészítéséről. (Vannak, akik nagyon gyorsan [= 1-2 éven belül] új szabályzatot akarnak, jómagam az óvatosabb duhajok közé tartozom [szerintem legalább 8-10 év munkára lenne szükség].) Ebben az egyik legfontosabb probléma szerintem éppen az, hogy: 1. mennyire legyen átnyelvtanizálva; 2. milyen nyelvi-nyelvtani modell szolgáljon egy szabályzat alapjául? Mindezzel pedig már rögtön beleszaladunk a szó definíciójának a problémájába, ami meg kéz a kézben jár a különírás-egybeírási kérdéskörével.
De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem. Szerencsémre vannak, akik nem ezt tanácsolják, sőt még fizetnek is érte.
Nem igazán értem, hogy mi vitt rá arra, hogy egy nem is túl friss hozzászólásomra ilyen kirohanással reagálj, ráadásul úgy, hogy felületesen olvastad el a szövegét. Sajnálom.
Azt hiszem, szabad a helyesírási szabályzatot bírálni, de csak annak, aki ismeri.
És aki ismeri, az tudja, hogy a helyesírási szabályzat még saját magát sem tekinti szentségnek, el lehet térni, főleg következetesen, rendszerszerűen és céllal. Például, nincs nagyobb bunkóság, mint egy költő helyesírási hibáit (kérdezés nélkül) kijavítani.
> De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem.
Jónak írod; lehet, hogy rumci egyik művéből veszed, hogy külön kell írni a nyitva tartást...
> Ez nem vélemény meg pártolás kérdése.
Gondolod, hogy a helyesírási szabályzatot is a Sinairól hozta le kőtáblán Mózes, mint a tízparancsolatot? Mert, ha nem, akkor a mostani szabályozás nem eleve elrendeltetett, hanem éppen valaki(k)nek a véleményét tükrözi.
Ez nem vélemény meg pártolás kérdése. Ha valamit csakazértsem a helyesírás szabályai szerint írsz/használsz, és erre még büszke is vagy, hát, hogy is fogalmazzak... Inkább nem mondok semmit. De te is maradj csendben, és lehetőleg ne írj le egy sort sem. UVP
Először is, a nyit ige állapothatározót kifejező igenévként joggal használható, magyaros. Meg van írva - szerepel a Károli-bibliában, Be van fejezve a nagy mű, igen - írja Madách. A rácsos kapu zöldre van festve - mondja a népdal. A -va, -ve képzős ige nem általában rossz a magyarban, hanem csak bizonyos esetekben. A nyit ige esetében nem hiba. A te szemed is nyitva van kedves Izé, amikor ébren vagy.
Másodszor érdekes ez a germanizmus megnevezés. Attól, hogy valami hasonlít a megfelelő német megoldásra, vagy esetleg egy német kifejezés tükörfordítása, még nem hibás. Sok esetben pusztán olyan nyelvi eseteket bélyegeznek meg, amelynek felismerik az eredetét. Dehát az embert sem a származása minősíti, hanem a tettei.
Harmadszor: azon el kellene gondolkodni, hogy miért nem írjuk egybe a nyitva tartást. Az OH szerint ez egyike azoknak az állandósult igei szerkezeteknek, amelyeket annak ellenére külön kell írni, hogy a lexikalizálódás tulajdonképpen végbement. Az indoklás így hangzik:
" Az igei alaptagú állandósult szókapcsolatokat azonban többnyire külön kell írni, így az íráskép nem tükrözi a szókapcsolatok jelentésváltozását."
Így, a nyitva tartja a szemét kifejezés minden szava teljesen konkrét jelentésű, azonban amikor a sarki virágárus nyitva tart, bár egy pultról árul, melynek nincs is ajtaja, azaz a nyitva tart ebben az esetben elvont jelentésű.
De nem akarok panaszkodni, mert inkább a különírást pártolom, még a házi feladat esetében is.
a gyorskeresésben nem találtam arra vonatkozó információt, hogy a nyitvatartás egybe kell-e írni, vagy külön? Szerintem egybe, mert külön írva elég nagy germanizmus, de lehet, hogy tévedek.
> A "tűzzománc sorozat"-ot, hogy írnátok le? A szövegösszefüggés: "A t sorozat x.y. munkája." Tehát egy néhány tűzzománc technikával készült képből álló sorozatról van szó.
A sorozat-ot egybeírjuk az előtaggal a '...-ból álló sorozat' jelentésű kifejezésekben, ui. a tűzzománc szó maga itt átvitt, 'tűzzománctechnikával készült alkotás' értelmű. (Ha nem így lenne, akkor is egybeírnánk, mert akkor pedig a csigalépcsőhöz hasonló jelentéssűrítő összetétellel lenne dolgunk), tehát: tűzzománcsorozat (kötőjel sincs, mivel 6 szótagos, és kötőjel csak 7 szótagos ketőnél több tagú összetételnek dukál).
(N.B. Egy "mód" lenne csak arra, hogy különírjuk, ha a tűzzománcot itt anyagnévnek tekinthetnénk, vö. szabályzat 115. pont. Azonban itt nem közvetlenül a sorozat anyagáról beszélünk, így ez a megfontolás nem alkalmazható.)
Egyébként a fentiek vonatkoznak a technika szóra is, így az is egybeírandó: tűzzománctechnika.
Nos, elismerem, nem gondolkodtam, mielőtt írtam. Igaz, ezt próbáltam jelezni a "...felel meg. Vagy nem. Csaó." befejezéssel, de ugye... Viszont volna egy kérdésem: A "tűzzománc sorozat"-ot, hogy írnátok le? A szövegösszefüggés: "A t sorozat x.y. munkája." Tehát egy néhány tűzzománc technikával készült képből álló sorozatról van szó.
A msh.-torlódás nem okoz gondot (vö. "szebbé", "jobbá" stb.). Ilyenkor az egyik kiesik, akárcsak régebben a németben: "továbbandukol", "továbballag". Az "el-" pedig korántsem azonos jelentésű a "tovább-"bal... UVP
A felvetett problémát nem értem, hiszen egy csomó olyan határozó szavunk van, amely igekötő is lehet. Gondoljunk csak az egyik helyesírási "állatorvosi lóra", az utána néz vs. utánanéz. (Egyebekben vö. Kis Ádám hozzászólását.)
> de a tovább szerintem a msh torlódás miatt sem passzol a bandukol, ballag szavakhoz
Ez nem szempont, mert az igekötős ige -- különösen, ha az igekötő többszótagos -- összetételként viselkedik, és a helyesírási szabályzat 62. pontja ilyenkor automatikusan hat, tehát kötőjellel írható: tovább-ballag. Bár, mivel a kényelmetlen dolgokat rendszerint elkerüljük, így e helyett is inkább a tovaballag-gal élünk. Ez azonban a tovább-ballag lehetségességét nem érinti.
> A tovább sztem ilyen esetekben (ti. továbbmegy, tovasiet, továbbhalad) leginkább az "el" igekötővel egyezik meg (bár a legutolsó példánál nem műxik). Szóval elballag ugyi mást jelent
A tovább- és az el- közt nem vonhatsz egyenlőségjelet, bár van amikor rokonértelműnek tűnnek, mivel mindkéttő esetén van egy 'adott ponttól el, vagy azon túl' jelentés. Dez az el- gyakran mást is jelent.
Az egybeírt továbbhalad térbeli mozgást fejez ki: Azt hittem ide jön, de továbbhaladt. A külön írt tovább halad pedig időbeli folytatódást: Leszállt az éj, de ő tovább(ra is) haladt.
Mivel azonban a térbeli tovahaladó mozgás általában időbeli folytatódást is jelent, gyakran nehéz megállapítani, hogy mire gondolunk, vagy egyáltalán még a közléskor sem teszünk különbséget. Ekkor úgy írjuk, ahogy akarjuk; ill. amelyeik aspektust ki akarjuk fejezni.
> elbandukol meg sztem nincs
Már miért ne lenne: A görcs miatt nem tudtam sietni, de azért elbandukoltam a rendelőig. (Ez egyben egy példa az el-re amikor nem jelenti azt, amit a tovább-). Vagy: Pontosan meg akartam nézni, így komótosan bandukoltam el mellette. Stb.
Az OH szerint a tovább vagy határozószó, vagy igekötő. Az előbbi különírandó, az utóbbi egybe. Hogy mikor melyik, az a jelentés konkrét vagy átvitt voltától függ.
Nem tudom, ki hogy van a fevetett problémával, de a tovább szerintem a msh torlódás miatt sem passzol a bandukol, ballag szavakhoz. A tovább sztem ilyen esetekben (ti. továbbmegy, tovasiet, továbbhalad) leginkább az "el" igekötővel egyezik meg (bár a legutolsó példánál nem műxik). Szóval elballag ugyi mást jelent, elbandukol meg sztem nincs. A "ballag már a vén diák" esetében pedig nem elvált tőle, hanem "haladjunk mán!" nógaátsnak felel meg. Vagy nem. Csaó.
Találtam egy érdekes szót. A tovább+ige, ha jól tudom, térbeli változás esetén egybeírandó. Milyen magyarázatot adnak a magyar nyelv szakértői arra, hogy tovább+ballag vagy tovább+bandukol? :) Nyilván külön kellene írni, mert minden más alakban elég randa.
Igen, kb. erre a lehetőségre gondoltam mint az egybeírás indokára. Ezek szerint viszont nem azt jelenti az elnevezés, amire az ember laikusfejjel gondol.
A magasvérnyomás-betegség egybeírásának okát én a vírusbetegség analógiájánál keresném, vagyis X okozta betegség. Hogy ez mi, jelentéssűrító összetétel-e, avagy az AkH 114.b) pontja szerinti főnévi minőségjelzős alakulat, azt itt nem vizsgálnám. Tény, hogy a magasvérnyomás-betegség foglalja össze mindazt a tünetegyüttes, amelyet elsődlegesen az állandó magas vérnyomás okoz, és ez az elsődleges magas vérnyomás nem szív- vagy veserendellenesség következtében jött létre. Ennek szabatos angol megnevezése essential (primary) hypertension, és nálunk az orvosi diagnózisok kódolására kötelezően használandó BNO-10 (angolul: ICD-10) kódrendszer szerinti I10 tételnek felel meg, vö. <http://www3.who.int/icd/vol1htm2003/fr-icd.htm?gi10.htm>.
Azonban UV póttal ellentétben nem tennék egyenlőségjelet a m. magasvérnyomás-betegség és lat. hypertonia közé. Ez utóbbi ugyanis ok, az előbbi okozat, bár mint lenni szokott, a mindennapokban gyakran nem teszünk különbséget a kettő között. Az orvosi latinban a kettő különösen hajlamos összecsúszásra, mivel a magasvérnyomás-betegség neve essentialis hypertonia (vagy latinos jelzősorrenddel: hypertonia essentialis), vagyis az ok (hypertonia) nevét tartalmazó jelzős összetétel, amelyből a jelző könnyen elmarad. (A másik orvosi latin név: hyperpiesia ~ hyperpiesis, a magyarban nem terjedt el.) Az angol az orvosi latinnal tart, vö. a. essential hypertension; a magyar elnevezés viszont a német szaknyelvből jő: n. Bluthochdruckkrankheit.
(A szerző évekig volt magyar kórházban kódolási felelős.)
Gyanítom, hogy a magas vérnyomás önmagában még nem betegség. Egyrészt vannak állapotok, amikor a vérnyomás megnövekedése (vagy csökkenése) természetes tünet, intenzív fizikai terhelésnél pl., másrészt meg van, akinek az átlagosnál nagyobb vagy kisebb a vérnyomása, de nem beteg. Úgyhogy én a jelentéstömörítésre szavaznék (olyan betegség, amely kórosan magas vérnyomással jár, vagy ilyesmi).
Úgy bizony! Legalábbis szerintem ez lenne a logikusabb megoldás. De nem vagyok orvos, és így nem vagyok biztos benne, hogy a magas vérnyomás betegség alaptagja csak egy fenyegető megjegyzés, vagy jelentéssűrítő összetételről van-e szó.