"A túra első húsz kilométere az Országos Kéktúra útvonalán halad Kékestetőig. Közben Oroszlánvárnál (11,3 km) van az első ellenőrző állomás. A csúcs előtti nyeregben frissítő pont van." = lajtoskocsi. (volt már .hogy nem cseréltem volna el semmilyen páleszért)
Telefon Ebolának, futás a Moszkva tértől (csak az edzés kedvéért némi kanyarral, nem sikerült elsőre eltalálni az irányt), pont megvártak. A városi szakaszon a szokott lépcsőtenger, amiről a túra becenevét adtuk sz_zsuval még back in 1999, második évezred (ha már lúd, legyen Széchenyi-emlék, felmászom arra is), borzalmas jelzések. A Széchenyi-hegyen fellélegzés: innentől csak követni kell a zöld jelzést, nem kell folyton tájékozódni.
Hat hét telt el a Zöld 45 óta. Ismét ugyanazon az útvonalon, de mennyire más ez az érzés, sár és jég nélkül, végig napsütésben, kiváló talajviszonyokkal és kilátásokkal! (Aber hideg van.) Nincs több sár-jég, boldog, aki él! Bot nem kell, kesztyű még igen.
Disznófőnél megeszem a fiatal Deli Vince szendvicsét, a hárs-hegyi kempingnél Kimmel Juci süteményeit (többes szám) és a csokitojást. (Nem massza, nem tojásocska, tisztességes középméretű csokitojás!) Itt már nem vagyok éhes, de a felső Szépvölgyi úton a rendezők az idős Deli Vince vezetésével agresszíven eltorlaszolták a turistautat, sűrűn elhelyezett terüljasztalkákkal. Esély nincs jelentős habzsi-dőzsi nélkül továbbhaladni, szerencsére már jócskán gyűjtöttem időtartalékot. Valaki kérdezi mellettem, sör van-e? Annyi nincs, mondja Deli Vince, hogy mindenkinek jusson, de aki meg meri kérdezni, annak igen. És osztogatni kezdik. Én nem vagyok sörissza, rákérdezek a kávéra, de az még a bátraknak sincs, a solymári pontig kell várni rá. Füstmentes kocsma, az év találmánya! Bátran állíthatjuk, hogy minőségi ugrás a teljesítménytúrázásban. Legalább van valami haszna is a jogalkotásnak. :‑)
Egyéb újdonságok: a Gugger-hegyen a kilátó után frissen helyreállítva a Zöld 45-ön még lebaltázott jelzés, Solymár határában útjelző tábla (nem emlékszem rá februárból), rajt és cél szabadtéri kisasztalkáknál. (Moiwa kisebb gyönyörére nevlapokat fú a szél, de szerencsére megtartja a rendezést.)
Kevésbé vidám a nagykovácsi kutyasereglet a Zsíros-hegyről jövet. Kevés gazda képes tisztességesen sétáltatni, hiába nem szeretek tárgyakat cipelni, azért csak velem jön a Dazer legközelebb. Egy nő „Na, Bodri, léccilécci” stílusú nyávogással álfegyelmezi a kutyáját. Mikor harmadszor mászik rám, nekem kell rászólnom a gazdára, hogy talán fogná meg inkább, persze hiába. Egy perc múlva szirénahang: mögöttem áll a mentő, mert az iménti kutyának éppen az úttest közepén tartja kedve csalinkázni. Remélem, a gazdi hozzátartozójáért megy a kocsi!
Valaki leírná nekem legyen szíves, hogy a Mátrabércen hol van vízvételi lehetőség? Vásárlós is és a természetadta lehetőségek is érdekelnének. Köszönöm a segítséget!
Hétvégén 3 csodás napot tölthettem a cseh-német-lengyel határnál, Valdekban. Péntek éjszaka indult a Jarním Sluknovskem 110 km-es távja, 3700 m szintkülönbséggel. Rudi Istvánnal, és Nyakas Gabival csináltam végig a távot, 25 óra 25 perc alatt egyhuzamban. Vasárnap még az 55 km-es távot is teljesítettem. A buszról leszállva meglepetten vettük észre hogy csak 4-en vagyunk, a szakadó hóesésben, és a csontig hatoló szélben. A német srác hamar elveszett az éterben, így Annával, és Istvánnal mentem végig a tájékozódásban igen gazdag túrán :) Ma pedig még a 16 km-es távon is végigmentünk, megkoronázva a hétvégét.
Tojás 20 GPS track. Talán ez az eddigi legpontosabb mérése a programnak, de ha egy hozzáértő megosztaná a véleményét, azt megköszönném. Sajnos a Sportstrackernél nem tudom, hogy hol lehet beállítani a jeladást... A telefon pedig Nokia 5800 navigation edition. Érdemes Garminra váltani? Ebből esetleg tudnátok megbízhatót ajánlani?
Jómagam inkább a jelvényszerző túrákat preferálom, évente csak 3-4-szer szoktam ttúrán is indulni (tavaly pl a Gerecse 50-en is voltam), ti viszont gondolom majdnem minden hétvégén, ezért érdekelne a véleményetek.
Az alábbi kép csak az én szememet csípi? Kell ez, mindenképpen szükséges? Nem túl sok, esetleg kerülendő?
Csatlakozom a Mátrabércet elsőre nem ajánlók közé, de én is tudok kivételes emberekről és teljesítményekről.
Pygmeával közös ismerősünknek (K. Rita) első teljesítménytúrája, a Bükk 900-as csúcsai volt. Kb. 30 km és 2200 m szint volt a teljesítménye és ugye ott tájékozódni is kellett rendesen. (Az a túra egyébként nekem is az első B900-as volt.)
Nagyon igényes megszervezett és szép teljesítménytúra volt!
Köszönöm a munkát!
Mi a 90-es, bringás távon indultunk. Az útvonal, nagy kedvenceim közé tartozik. A szél- és terepviszonyokból jól látszódott, hogy hazafelé már könnyű dolgunk lesz, "csak" az elején kell kicsit megnyomnunk. Ez be is jött, mert Királyréttől már többnyire csak száguldás volt a célig.
Vagdalthús és Bibor még invitáltak bennünket a duatlonra is, de nekünk más elfoglaltságunk volt, így lemondtunk róla. Ettől függetlenül, ismételten köszönjük az invitálást!
Az indulói létszám mindíg egy kiszámíthatatlan és ezért nehezen saccolható dolog.
