Van egy réteg, aki egész egyszerűen sznob. Ritkaságot, különlegességet akar, olyat, ami "nem lehet másnak". Az sem baj, ha az nem jó, valójában nincs is benne semmi különleges - csak legyen ritka és drága.
Én ezt értem, de képtelen vagyok befogadni azt, hogy mindenestől kb. 1 milló forintért árulnak működésképtelen órát, ami óriási eséllyel javíthatatlan, a bele meg egy rozsdamarta koszgombóc.
Csak az archívum kedvéért, mert a linkek élete nem túl hosszú, és már egy fél év múlva is találgatni kell, hogy miről is volt szó:
Mikor halt meg Gordon? Nem is tudtam róla, a lapja mindenesetre még él, és még 19-ben is frissült, tehát valaki azért ápolja...
A szovjet-orosz óraipart pedig azért nagyon erősen annak a tudatában kell értékelni, hogy ab ovo nem voltak "elitista törekvések", kimondottan a tömegtermelés volt mindig is a cél, és egyedi különlegességek készítését inkább ellenezték, mintsem támogatták. Ergo a "ritkaságok" zöme az vagy csak formai ritkaság (valami egyedi eseményre kis számban készített számlap, bohókásabb fazonú kis szériás tok - amúgy standard órákban) - avagy pont azért lett ritkaság, mert valamilyen okból szériagyártásba sem került végül, vagy sok esetben azért, mert nagyon nem vált be, nagyon hamar tönkrementek, így eltűntek. A hangvillások, vagy a Hamilton 500-as másolásával készült korai tisztán elektromechanikus billegőmotorosok is ezért ilyen extremáliák - valójában nem készült belőlük olyan kevés, de olyan hamar tönkrement praktikusan jóformán mind, és ott és akkor annyira azért nem számítottak szuperdrága különlegességnek - hogy kidobálták őket. Még az aranytokosokból is elég sok készült - csak azokról meg a rendszerváltás utáni zűrzavarokban általában felélték az aranyat... Az extralapos különlegességnek számító Poljot 2200-as sem volt valójában annyira unikális ritkaság (szerkezetem nekem is van), csak a siralmas állóképesség (egy asztalra csapástól tönkrement...) okán elhullottak, az aranyat meg leszedték róluk - így mára tényleg ritkaságok...
Az meg már tényleg ízlés dolga, hogy pontosan ugyanaz a tömeggyártott szerkezet egy ritkább tokban-számlappal extrém különlegességnek számít-e valakinek, vagy sem. Nekem például nem, de teljesen meg tudom érteni azt is, aki ettől lesz felcsigázva.
Valóban, Maestro. Mentségemre szolgáljon, hogy az utóbbi 10 évben egyetlen egy ritkaságot nem volt alkalmam megfigyelni az Ebayen: az aranytokos Poljot kronót. A többi vót' má'....
Ez az egyszerűbb és gyakoribb. Amit Glas linkelt, az tényleg ritka.
(Bár a linkeléssel tulajdonképpen ellentmondásba keveredett önmagával, hisz gyakran hangoztatta, hogy az nem ritka, amit az eBay-re kattintva bármikor megvehet.) :D
Én még ugyan nem láttam ezt a típust ilyen mutatókkal, de ettől még persze akár lehetett is. Ha egyébként az állapota és az ára neked megfelelő, nyugodtan megveheted, a mutatók cserélhetők...
Szinte hordatlan állapotú. Egy szerviz kell neki, mert már kissé bágyadt a járása, de egyébként patent darab.
Kiskölyök voltam mikor a fater vett egy pont ilyet újként, gyári dobozában.
Akkor teljesen lenyűgözött, rendesen el voltam varázsolva az én kezemhez hatalmas dupla dátumos csodától.
Azt hiszem ez a modell volt amitől belegabalyodtam az orosz órákba :o)
Az öregnek is mai napig ez a kedvence.
Rakott rá a kozák egy új, a számlaphoz illő barna valódi bőrszíjat is, de egy ekkora tokhoz túl karcsúnak hat egy vékony bőrszíj, úgyhogy az imént rendeltem rá egy fémszíjat.
Ha nem is gyakori, de létező mutatótípus és pont illik korban és kaliberben is ehhez a ketyegőhöz. Jellemzően a SEKONDA néven gyártott exportórákon volt, de volt POLJOT feliratos számlappal is.
