antológia (gör.) 'szöveggyűjtemény', a görög szó eredeti jelentése 'virágfüzér'.
Ez legyen olyan szempontból is szöveggyűjtemény, hogy lehet szövegelni is! :)
(Jaj, Istenem, olyan hosszúra nyújtod most a perceket és ahelyett, hogy este korábban takarnál, tekintetemnek ajándékozod a Holdat, lelkemnek az egész éjszakát. Elfogadom. Én mindent örömmel fogadok, amit adsz, éjjelenként átszámolom a csillagokat. Néha a Göncölön röpülve keresem az álmot, de olyan hatalmasra teremtetted a világot, hogy csak bolyong benne ez a csökönyös szekér, aztán egyszer csak szó nélkül hazahoz, ledob; Hát, ezért találnak rám gyűrötten a végeláthatatlan bíbor hajnalok.)
Miért is szeretsz ennyire, Isten? Játszani engedsz a végtelennel. Vaskos könyvek képeibe rejtesz, betűk fölé rajzolsz ékezetnek. Szépséget nyújtasz, jó szót is ezret, mégsem hagyod, hogy megpihenjek. Fáradt vagyok már, éteri vándor, felcseperedtem a világ zajától.
Mindig súgtál és én hittel, ahová küldtél, odamentem. Folyton óvtál; Figyelj te lány! Rossz útra tértem. Hol jártál? Mondd meg Isten, mi volt a bűnöm? Kérlek, mutasd meg tiltott gyümölcsöm! Látnom kell, hol szökken a vétkem, kiirtanám azt, tiszta szívvel.
Mondd csak Uram, mások is érzik? Mások is ismerik azt, amit én? Mások is kapnak bőven kincset fent valahol az ég tenyerén? Jól tudom, hidd el; sok, amit adtál, sírva tagadtad, mit tiltottál! Mégis kérlek, add meg az egyet, két emberben ép két lelket, két lélekből sok kicsi lángot, hagy mentsék meg ezt a világot! Példád legyek, élő lecke, véss lányoddá szívkönyvedbe. Okuljon belőlem minden ember, hogyan kell élni hűségedben.
Vedd a világot, add oda másnak, már véremben hordom az éjt - Jó Uram, kérlek, járj kedvemben, áldd meg imámat a szerelmekért! Jól tudom, átok nem fog a hitre, add erejét a szemembe, hogy szívre vehessem, azt ki mögöttem szótlanul elmenetelne
Jó reggelt, szép napot, kellemes hetet kívánok Mindenkinek!:-)
Ma lenne 75 éves Cseh Tamás.
Cseh Tamás
Fehér babák
Éltek-e még régi lányok, vagy alusztok már? Vagy alusztok már vizes homokban, sárból ágyon? Sok fehér babáim, fehér babáim, fehér babák.
Mi történt, mi történt lányok? Hová tettétek, sok régi lányok, Vizes homokban, vagy hol bújtatjátok? Hová tettük el, veszítettük el, és dobáltuk el? Ha kérdezném, ezt mondanátok: elszakadt inged, régi kabátod nálunk találod; elvittük magunkkal, homokból ágyba, vízbe és sárba, mi fehér babák.
Éltek-e még régi lányok, vagy alusztok már, vagy alusztok már, vizes homokban, sárból ágyon? Sok fehér babáim, fehér babáim, fehér babák.
Valami történt, valami, lányok; rajtatok látom, rajtam látjátok; elveszett végképp, vagy ti bújtatjátok; Ti fehér babáim, fehér babáim, fehér babák.
Január 11-én Ágota, Agáta, Baltazár, Honoráta, Szalvia, Tasziló, Tézeusz, Vazul és Zsálya napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Hegedűs Ágota
Kávéfoltok(jav)
fagyok mire hazaérek, alszol, hideg gránittömb hallgatás. villanykapcsoló nélküli éjjel, vak tapogatás, ez a paplan csücske, élettelen, beült a fiókba neheztelése. ne mozogj. csak addig ne, míg elalszom, utánad, mindegy merre fordulsz, mindig paralel a hátad. eleget néztelek jöhetne már az álom.
ébredések az első amit meghallok, az a rigók éneke három óra körül. aztán kezdi a többi, rozsdafarkú, tengelic, légykapó, már majdnem visszaalszom, mikor bagzó macskák oáznak az ablak előtt, félálomban nem tudom megkülönböztetni a szomszéd síró kisbabáját. kidobom a papucsom az ablakon. akkor macskák.
vonzások A kertemben mindig ugyanott túr fel a vakond, porhanyós puha földet, én meg mindig a fejébe ültetek valamit. Azt szeretném, hogy hagyja békén a földemet.
kertek A földből kis növény, palánta bújt elő, éppen abból a csíkból kelt ki, amit megjelöltem, hogy ide azt vetettem, aminek a zacskójára ősszel azt írtam, őszirózsa, most meg látom, hogy cékla lesz belőle, azt is szeretem, különben is, ugyanannyi joga van kikelni, mint a virágnak.
ékszerek én nem a nyakamban hordom a keresztem, hátamra dobom, viszem meg-megbotolva, egy újabb hivalkodási pontra.
szomjazók másnapra mindig szomjazom, és szédülős fejnehéz vagyok. ezért mikor megiszom a kávém, elkísérem egy pohár forrásvízzel, amit a nasa által hitelesített víztisztító készülékemből töltök, reggelre nemcsak én vagyok szomjas, hanem a virágaim is, a maradék vízzel locsolni indulok, aztán észreveszem, hogy az orchidea az ablakban a virágfejek súlya miatt feldőlt. reggel nem nagyon beszélek, de ezt nem hagyom szó nélkül.
[még mindig kávézom] ülések huszonhét éve ugyanarra a sámlira ülök ki kávézni a teraszra, és arra gondolok, hogy anyám is ezen ült, és evett, míg a család a nagyasztalnál ebédelt, mert azt látta a nagyanyámtól, aki nemcsak hogy a nagyasztalhoz, de még a sámlira se ült le soha. felállok, te hátulról hozzám simulsz. mikor jöttél meg éjszaka. most is paralelek a hátak, csak az irányok változtak. reggelre mindig jobb.
Január 10-én Melánia, Agád, Agapion, Agaton, Aldó, Bács, Bacsó, Melani, Viliam, Vilma és Vilmos napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Melanie Hamilton, a Margaret Mitchell által 1936-ban írt Elfújta a szél egyik szereplője, a regényből készült filmben Olivia de Havilland alakítja, melyért 1940-ben Oscar-díjra jelölték.
Érdekességek az Elfújta a szél-ről:
- A főszereplő neve eredetileg Pansy lett volna Scarlett helyett. Sőt, kezdetben nem is ő volt a központi karakter, hanem Melanie. Mitchell írás közben jött rá, hogy Scarlett sokkal érdekesebb személyiség, így lett végül ő a főszereplő.
- Clark Gable-lel sem volt könnyű dolga a stábnak. A színésznek például annyira nem tetszett, hogy szerepe szerint Scarlett vetélése után sírnia kell, hogy azzal fenyegetőzött, kiszáll a projektből, ha tényleg könnyeket kell hullatnia. Végül kolléganője, a Melanie-t játszó Olivia de Havilland nyugtatta meg és vette rá, hogy csinálja meg a jelenetet.
Fojtott morgás a pince felől. Faág verődik az ereszcsatornához. Utazás előtti állapot. Nem izgatott várakozással, inkább szórakozott nyugalommal leltárba venni, amire szükség lehet majd. Hatalmas robajjal a földre hull egy dió. A Hold, mint egy mutató nélküli óra, kifejezéstelen és üres.
.
A völgyben csak néhány ablak világít. Kutyák csaholnak a szemközti hegyen. Kint a sötétben jár valaki. Hazafelé tart? Vagy kifelé a világból? Reggelre nyomunk sem marad.
.
A tó felől egy férfi érkezik a büfébe. Fehér szatyorban szürkészöld derengés. „Keszeg” – mondja a férfi. A pulthoz lép. A szatyrot a padra teszi. Rendel egy rumot. A hal meg-megrándul. Végül a földre esik. A férfi lehajol, lassú, nyugodt mozdulattal csapja a pad pereméhez a szatyrot. Hínárszagú a szél. „Ne mozogj” – mondja. „Nincs már hova menned.”
Január 9-én múlt 7 éve, hogy elhunyt Vitó Zoltán költő.
Vitó Zoltán
FAMÍLIA FÁMA
(Latabárok köszöntése)
A színháztörténelem tengerén, karcsú vitorlás víg fedélzetén, idestova második századéve, éppen hazánk kikötőjébe érve, jósors és hírnév elnyerése végett egy "Latabár" nevű úr partra lépett.
Mint virtuóz, jókedvű hegedű, a szíve, melyből áradt a derű, - és visszhangként, amerre útja vitte, móka, vidámság terjedt körülötte. Tudta: örömre, ha az ok kevés, segíthet a jóízű nevetés. -
S ha félteni kellett hazát és házat, hogy el ne lepje hitványság s gyalázat; ha a szívekben gyengült a remény, a színháztörténelem tengerén. kedély és hírnév megőrzése végett egy-egy Latabár mindig partra lépett.
Megalapozta a családot Endre: Kálmánok és Árpádok jöttek rendre, - s mint a földbe a jómagvú vetést, úgy vetették el ők a nevetést e nép között, mely őket megszerette s szívében nemesi rangra emelte.
S ha nyílnak olcsó, rosszillatú bárok, a soron következő Latabárok magunkat őrző mókázások végett nemes humorral mindig színre lépnek.
"Latabár!" - ha kimondom e nevet, a szívemben kacag a szeretet...
*
Édesapádnak szakasztott hű Mása! Lelkünknek tikkasztó a szomjazása: segíts a derű forrására lelni; tudjunk szabadon, boldogan nevetni! Vívódások között szilárdan állván, köszöntünk körünkben, Latabár Kálmán!
*
(A MEOSZ Klubban való vendégség emlékére - Őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel: Bp. 1992. november 6-án)
Január 8-án Gyöngyvér, Anasztáz, Apollinár, Apollinária, Erhard, Ince, Jukundusz, Jutas, Jutocsa, Kövecs, Polina, Polla, Szevér, Szeverin, Szeverina, Szörénd, Szörény, Tácia, Tas, Virág, Zerénd és Zerind napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
Tas Vezér
Gárdonyi Géza
A hét vezér
Kékfekete bársony az ég teteje, - abba ragyog a nagy Göncöl-szekere. Nótát mondok a nagy Göncöl-szekérről, vagyis inkább a hét magyar vezérről.
Árpád volt az első vezér, a legfő; szeme mint az oroszláné rettentő; kardja, mint az istennyila ugy vágott! Ki is vágott minekünk egy országot.
Árpádnak az öregapja Előd volt, de biz abban sámsoni nagy erő volt: rezes kópja száz esztendős kezébe: unokáját üstökösként kisérte.
Kendé-nek is fehér volt már a feje, mint őszszel a vén havasok teteje; de nagyokat rikoltott a csatában: „Fiatalság, ezt csináld meg utánam!”
Ónod vezér akkor sem állt leghátul, ha ész kellett, még pedig a javábul: Ónod vezér süvegében elég volt, mikor az a süveg Ónod fején volt.
Tas vezér is gyöngy hírt hagyott magárul: Marót királyt nadrágolta pogányul, Ő volt apja a dicső nagy Lehelnek, kinek kürtjét Jászberényben emeld meg!
Várak ellen Huba vezér járt hadat, vas-kosokkal döntögette a falat. A cseheket kidobálta Nyitrából: „Coki bratye, az Atilla várából!”
Vezérek közt Tétény volt a hetedik, Aranynyal kék felirni a tetteit! Mint Erdélyért nem harcolt úgy seholse, Azóta se veszett abból egy hold se!
Kékfekete bársony az ég teteje. Hét fényes kard a nagy Göncöl-szekere: a hét vezér, mikor oda feltérült, beleszúrta a bársonyba emlékül.
Január 8-án múlt 122 éve, hogy elhunyt Paul Verlaine, francia költő.
Paul Verlaine
A REGGEL LANGYOS ÉS ARANY FÉNYÉBEN ÚSZVA
A reggel langyos és arany fényében úszva, harmattól nedvesen ragyog a rozs s a búza, s még őrzi az azúr az éj hűs illatát. Kószálni indulok most céltalan: tovább a part mentén, ahol rőt gyom virít, szegényes, a pázsitos uton, melyet éger szegélyez. Szél leng. Nagynéha jő csak erre egy madár, csőrében csöpp bogyó vagy szőke szalmaszál, s a víztükör fölött árnyéka fut tovább még. Mély csönd. Az álmodót úgy vonzza itt e tájék szelíd derűje, mely el-eldajkálta rég ábrándos álmait s ringatta kedvesét, a fiatal leányt, kinek emléke - gyengéd, hótiszta látomás - megzendül s földereng még, s kit költő álmodik s a férfiképzelet idéz rajongva, bár tán a világ nevet, s kit végre megtalált, a Társat, Őt, a lelket, kit lelke visszasír s azóta sem felejthet.
Ajtót nyitok rád hirtelen, felriadsz a szerelemből; hová álmodod magad, az ajtórésben mi tündököl? Milyen egérút nyílik, szívdobogva milyen kerítő gondolat szöktetne, hogy könnyes-furcsán, mint a gémláb, megtörik nyakad? Hová is futnánk, hová is futnál? Az első kanyar visszahoz, csak a szemed lett még szelídebb, csak az irhám csatakos; szíved előtt alulmaradok, mert alulmarad a világ szívem előtt, kimosod csapzott szárnyamat s mint az ejtőernyőt begöngyölöd, nyár füstjét szimatolva zuhantunk, emlékszel még talán, most hallgatod: ablak közé zárt törtarany dongó muzsikál, leoltod a lámpát, fogad közé szorítod az inged, úgy vetkezel, eltajtékzó életembe nyugtalanul belefelejtkezel.
fecskét, ki többé nem tért vissza újra? Reménytelen, szívet-döbbentő álmot vittél temetni golgotás, nagy útra?
Mikor az álmaid mind szárnyra keltek, s búcsúzatlan indultak messze-földre: mentél akkor, Testvér, a temetőbe?
Ha jártál ott, s ember szívektől messze-zárt panasszal kerestél halló-fülű holtakat: akkor tudod, az útam hol halad.
Akkor tudod: már engem is kísért sok dőre hit, s most keresésben elbukott reményem könnyes szemmel a temetőbe vitt; s a temetőben holtakat találtam, és láttam: végtelen itt a keresőknek útja...
Testvér, láttál már nálunk útra kelni fecskét, ki többé nem tért vissza újra?
Január 8-án múlt 110 éve, hogy megszületett Wass Albert, erdélyi magyar író, költő.
Wass Albert Talán egy könyvben vagyok Talán egy könyvben vagyok egy betű. Talán egy szó. Talán egy költemény. Mit tudom én. Csak azt tudom, hogy nagyon szomorú lehet az a mondat, mit kiolvas belőlem valaki, ha letette a tollat.
Január 7-én Attila, Ramóna, Artúr, Atilla, Bálint, Ellina, Etele, Lucián, Luciána, Melani, Melánia, Nikétás, Rajmond, Rajmunnd, Sziglind és Valentin napja volt!:-) Isten éltesse a név viselőit!:-)
József Attila
AMIÓTA...
Amióta megláttalak, Szebben süt a nap le rám És azóta százszor szebben Dalol a kis csalogány. Csak a piros ajkad néma
S mosoly rajta nem fakad, Saját magam árnya vagyok, Hisz csókolnom nem szabad.
Amióta megláttalak, Illatosabb a mező És azóta tövis nélkül Áll a büszke rózsatő. Csak a lelked lett fagyosabb, Csak a szíved lett büszke S szerelmemtől lobbant lángra A kétségb'esés üszke.
Amióta megláttalak, Örök tavasz ég virul És azóta kis madarat Kis leány nem tart rabul. Csak te tartasz foglyul engem S csak a szívem csupa seb; A neveddel ajkaimon Halok meg! - úgy édesebb.
1921. ápr. 11.
Gebe Márta - József Attila első szerelme - és József Attila
Hanem ebben a pillanatban mi történt? Hej, nagy csuda történt. Hallgassatok csak ide. A csúnya békából királyfi lett, de olyan szép királyfi, hogy a királykisasszonynak szeme-szája elállt a csodálkozástól.
- Ki vagy te, mi vagy te? - kérdezte a királykisasszony, mikor egy kicsit magához tért a nagy csudálkozásból.
Most a királyfi szép sorjában elmondta, hogy őt egy vén boszorkány békává varázsolta, merthogy annak a boszorkánynak a leányát nem akarta feleségül venni. Egyedül csak a kicsi királykisasszony szabadíthatta ki a kútból, más nem, különben béka maradt volna teljes világ életében.
- Jössz-e velem az én országomba? - kérdezte a királyfi.
- Elmegyek én veled a világ végire is, felelt a kicsi királykisasszony.
Másnap reggel kinéznek az ablakon, s hát egy aranyos hintó áll az ablak alatt; a hintó előtt nyolc hófehér paripa, a bakon pedig János ült, a királyfi hű szolgája. Ez a szolga olyan erősen szerette a királyfit, hogy mikor a királyfi békává változott, nagy bújában, bánatjában majd meghalt, s hogy a szíve meg ne szakadjon, három vasabronccsal körülfogatta a szíve tájékát.
Na, bezzeg most volt öröm! A királyfi meg a kicsi királykisasszony beültek a hintóba, János felült a bakra, közéjük csördített a paripáknak, s vágtatott a hintó szélnél sebesebben, de még a gondolatnál is sebesebben.
Már jómesszire voltak a várostól, egyszer csak a királyfi hallja, hogy valami nagyot pattan.
- Hé, János, kiáltott előre a királyfi, valami elpattant a hintón!
Hátra szólt János:
- Nem a hintó, felséges királyfi, hanem a szívem tájékán pattant el egy vasabroncs. Amikor te béka lettél, akkor rakattam rá három vasabroncsot, hogy a szívem meg ne szakadjon. Abból pattant el most egy.
Tovább vágtatott a hintó, s egyszerre csak megint nagy pattanást hallott a királyfi.
- Hé, János, bizony mondom, a hintóban baj esett.
- Semmi baj sem esett, felséges királyfi, - a második abroncs pattant le a szívem tájékáról.
Vágtatott a hintó tovább, s mikor éppen a királyfi palotája elé értek, akkorát pattant az abroncs, hogy a paripák megriadtak tőle.
- Hé, János, nem törött le a hintó?
- Nem törött le, felséges királyfi, csak a harmadik abroncs pattant le a szívem tájékáról!
Abban a szempillantásban begördült a hintó a palota udvarára. Ott a királyfi szép gyengén leemelte a kicsi királykisasszonyt, felvezette a palotába, aranyszékbe ültette, aztán papot hivattak, megesküdtek, s csaptak hét országra szóló lakodalmat.
.
