Akkor te egy másik relativitáselmélet olvastál. Einstein elméletében c+c=c
Francokat. Az emlegetett képletet soha nem írta le Einstein, mert hamis (nyilván). Mutass nekem egyetlen írást tőle, ahol ez van leírva.
Vegyél két db c-vel mozgó űrhajót, amelyek szembemozognak. Mennyi a relatív sebességük?
c-vel csak a fény mozog. De vegyünk két 0.9c-vel mozgó űrhajót, amelyek egymással szembe mennek. Az (előjeles) sebességük különbsége 1.8c. Bizony. Ez általános iskolai matematika. Ellenben bármelyik űrhajó rendszerében (tehát bármelyik űrhajóból nézve) a másiknak a sebessége
(0.9c+0.9c)/(1+0.81) = (180/181)c.
Ez a relativitáselmélet. Ellenőrzésképpen: (0.9c-(180/181)c)/(1-0.9*180/181) = -0.9c.
Egyszerűen nem érted az elméletet, nem tudsz vele számolni, stb.
Arról én se tudok, hogy Riemann a fizikában való hasznosíthatóság miatt kezdett volna foglalkozni a görbült geometriákkal.
A Göttingeni Egyetem magántanári habilitációs eljárása során, az előírások szerint a jelöltnek három témakört kellett előterjesztenie, amelyek közül a tanszékvezető választhatott tetszése szerint egyet kidolgozásra. Hallgatólagos szokás volt ugyan, hogy mindig az első témát választották, de 1854-ben Gauss a harmadikat kérte, mert az érdekelte a legjobban, hisz maga is foglalkozott a görbült felületek geometriájával.
Ebben az előadásban elhangzott viszont egyetlen mondat, ami utalt a fizikában való hasznosíthatóságra:
„Ezen öncélú és haszontalan téma talán segít megszabadulni a geometria évezredes előítéleteitől. Lehetőséget teremtve a metrikus viszonyokat befolyásoló erők felismeréséhez, s egyszer meghaladni a fizika Newtontól lefektetett alapjait.”
Az első hiba a gondolatmenetben, hogy nem veszed figyelembe azt, hogy a forrás is mozoghat a közeghez képest, meg a megfigyelő is, és mindkettő befolyásolja a megfigyelő által tapasztalt frekvenciát.
