Ebben a topikban a vívás harcművészeti aspektusait szeretnénk megvitatni. Elsősorban a történelmi európai vívással, ezen belül szablyavívással szeretnénk foglalkozni, de minden más vívás képviselője is szívesen látott vendég a topikban.
(A Büszkeség és felelősség című bejegyzésed meg még jobb. ;) )
Deja vu érzésem volt, miközben olvastam. Emlékszel, a győri versenyen mondtam neked, hogy én is az állóképességem (hiánya) miatt véreztem el. Most ugrálókötelezéssel próbálkozom, mert futni rühellek. A jobb kezem pedig nekem is fáj azóta (ha a hüvelykemet próbálom az alkarom felé húzni, benyillal). Nem emlékszem, hogy kardtechnikától, vagy birkózástól történt.
Nekem sincs időm a család és munka mellett, hogy sokkal többet rakjak bele. Aztán hol van még az íj, a ló, meg az a félbehagyott szegecselt kombinált vért valahol a műhelyben...
Érdekes lenne a versenyeredményeknél a résztvevők neve mellé tenni a családi státuszt, munkahelyet, gyerekek számát, stb. :D
Nem hagyományos AE-s plüsi volt, hanem a lengyel Go-Now féle. Annyira hajlékony az első része, hogy ostorként hajlik és/vagy egyszerűen átengedi az ellenfél ütését. Volt, hogy a saját pengém vágott fejbe, mert rámhajolt (majdnem el is törött) A markolat marad a helyes szögben, a penge meg hajlik ívben.
A HIIT és egyéb módszereket ismerem, csinálom is. Egyszerűen a reggeli 5.30 kelés után a 10-től 15 óráig tartó kvázi folyamatos vívás/várakozás a sérülésekkel együtt már sok volt. A bal kezemet most sem tudom még rendesen használni, komolyabb gond van vele, mint hittem. A vicc az, hogy nem is emlékszem, mitől sérült le, csak azt tudom, hogy a vége felé már nem tudtam szinte fogni sem vele.
Az igazság az, hogy sokkal több nem fog beleférni, mert van még mellette munka, vállalkozás, egyetemi oktatás, vívásoktatás, na meg a család. Kevés a 24 óra. Ennyit tudok kihozni a jelenlegi lehetőségeimből. Azért nem vagyok elkeseredve, nem olyan vészes ez a második hely meg az összetett 3. sem ad okot az elbujdosásra. De amíg nincs 4 aranyérem, mindig van hová fejlődni. :-)
Ha az Ars Ensis-nél oktatottak számát nézzük, akkor nincs vita. Gondolom, a riporteri kérdés arra vonatkozott, hogy jelenleg mennyien foglalkoznak HEMA-val az országban. Én min. 6 társaságról tudok: AE, Kard Rendje, AULE, Societas Draconiensis, SAGA, Mare Temporis. Ha valakit nagyon érdekel a tényleges létszám, akkor megnézi a HROARR-felmérés adatait (2010). (Sajnos, azóta nem készült pontosabb felmérés, annak ellenére, hogy voltak próbálkozások...)
Ui.: Úgy vettem észre, hogy van egy viszonylag pontos ökölszabály: az adott szervezet nyári edzőtáboráról készült fényképek alapján számított létszámot meg kell szorozni legalább 2-vel. Ez mutatja az éves létszámot. (Sokkal pontosabb, mint a FB-os Like-ok alapján becsült létszámadat.)
Annyi biztos, hogy az AE-nél normális tempóban folyik a minőségi oktatás. Feltételezem, hogy külföldön - a normális helyeken - szintén betartják a fokozatosság elvét. Sok helyen olvastam, hogy arrafelé előbb műanyag eszközökkel megy az oktatás, és csak utána térnek át a fémfegyveres változatra.
Pont arról volt szó, hogy itthon nincs ilyen, de külföldön ez a módi.
Viszont Szabolcs azt mondja, hogy ennek az okai anyagiak (300e a felszerelés) és amúgy nem tartaná vissza az utca emberét attól, hogy beöltözve, fémmel vívjon. Ez nekem már csak azért is ellentmondásos, mert előtte pont arról beszél, hogy aki agyon akar verni, az bármilyen védőcuccban agyonver (ergo nem csak.az ízületekre nézve veszélyes)
Csak a 7. percig hallgattam végig az interjút, így nem tudok érdemben reagálni.
Az viszont szinte biztos, hogy az Ars Ensis-nél a kezdőknek nincs fémfegyveres szabadvívás. A nyáron volt nálunk egy AE-tag, vele plüsivel vívtunk, volt nála egy kölcsönkapott feder is, amivel szóló gyakorlatok végzett.
hosszúkard: kezdő (Scholler I) szint: a technikai gyakorlatokat a tanulók párnázott gyakorlókarddal hajtják végre, illetve a szabadvívás is ezzel történik;
középhaladó (Scholler II), haladó szint (Scholler III): a technikai gyakorlatokhoz már életlen, sporteszköznek számító, szigorúan középkori dinamikájú és kinézetű fémkardot használnak a tanulók;
Amit viszont igen furcsáltam: Szabolcs arra a kérdésre, hogy mennyi hazai HEMAs van, azt vállaszolta, hogy több ezer! Újra meg fogom hallgatni ezt a részt, de itt valami tévedés lehet. Teljesen kizárt, hogy ennyi HEMAs legyen az országban. Ha összeszámolnánk minden embert (HEMA, hagyományőrző, egyéb kategória), aki nem olimpiai vívás keretében évente egyszer, bármilyen gyakorlókardot vesz a kezébe, és egy vív 5 percet, VSZ akkor sem jönne ki ez a szám.
Egy érdekes beszélgetés Szabolccsal. A hosszabb interjú első 6-7 percét hallgattam meg. (Majd folytatom, mivel érdekel a téma.) Ebben Szabolcs arról mesél, hogy milyenek voltak a HEMA kezdeti lépései Magyarországon 2003 körül, hogy alakult meg az AE elődje. Kimondottan érdekes megfigyelni, hogy milyen elegánsan fogalmaz: 2003 "...kifele jöttünk... iaidó..." [1]; ennek a mai napig megmaradtak a nyomai: ütőfa, párbaj, rozsdapattintó :-)
Aztán 2004, SAGA ("...amikor még nagy volt létszám..."). John Clements. 2005 HEMAC. 2006 Dijon. Megérkezés.
Élvezetes volt hallgátni, és helyre rakni az apróbb mozaikdarabkákat. _________________________________
1. Pedig nyugodtan meg is nevezhetné a szervezetet.
Még nem néztem meg, de jól sejtem, hogy Keresztessy vívómesteri pályafutásának 50. jubileumáról szóló cikk van VU megadott számában? Köszönjük, hogy gondoltál ránk.
Az orosz videón látható vagócélpont egy négyzet alapú egyenes csonka gúla. Házilag nincs sok értelme ennyire precízkedni, bőven elég csonka kúp formájú agyagdarab.
VSZ nem érdemes sietni a méretek, a darabszám növelésével vagy netalán belső kemény mag alkalmazásával.
Ui.: Agyaggyúrás közben kellemesen erősödik az ember alkarja, csuklója. Nem tudom, hogy az araboknál milyen volt a mirha, de VSZ bőven elég a tesztaszerű állág.
Az agyaggal még csak-csak tisztában voltam, de a kúppal... :)
Nem is tudtam, hogy agyagot is lehet kapni. Bár lehet hogy nekem is lesz itthon, mert egy lég mély aknát ástam, amiből hasonló színű föld került elő. Majd megnézem. A dolog titokzatossága inkább a kúp állagában rejlik számomra, de azt hiszem kísérletezés kérdése az egész.
Ezt a huszár szabályzat is írja: "czélszerű időnkint a vágó állvány helyett nedves agyagra intézni a vágásokat. E végből egy csomó agyag meggyúratik..."
Meg a mamelukok is: "Agyagot hoztak, melynek Baktut szerint 3 napon és éjen át kellett érnie, mint a tésztának, azután addig kellett gyúrni, míg puha lett mint a kenőcs (mirha)."
Az a lényeg, hogy volt lehetőséged szabadvívni, többféle stílus képviselőjével is. Pont erről szól az egész - minél több értelmes emberrel találkozni, beszélgetni, vívni, ötletelni.
Hát a pajzs egy elég speciális eset, nem nagyon próbáltam; elképzelhető, hogy nem is fogom, mert a (viking, kelta) pajzs peremével simán ki lehet ütni a másikat, közben ő vidáman röhög a szivacskardos "simogatáson". Nekem bőven elég az ökölpajzos játék.
Szóval, csak hajrá! Biztosan ráéreztél az ízére, onnantól kezdve pedig nincs megállás. ;-)
Nem tudom, mennyire nézik jó szemmel, ezért nem bocsátkozom részletekbe, igazából most először (október végén történt) volt olyan, amikor a többé-kevésbé vívásnak látszó csapkodás helyett próbáltam tudatosabban dolgozni.
/Korábban - még idén nyáron is - elvoltam az innen-onnan, leginkább plüsskardos/ütőfás kardozásokból összeszedett technikáimmal, és mivel az ellenfelek is hasonló kaliberűek voltak, és semmi egyéb célunk nem volt a játékon kívül, nem is éreztem, hogy többre lenne szükség. (persze azok a kardozások is jelentettek némi tapasztalatot, például idén nyáron sikerült úgy szembekerülnöm egy korábban kelta hagyományőrzőkhöz járt sráccal, hogy nála csak pajzs volt, nálam csak kard (szivacskard, illetve a pajzs egy részét is leburkoltuk) és a végén kaptam egy szép horzsolást a homlokomra, őt meg kábé el se tudtam érni. :) /
Kardoztam barantással, korábbi ars ensisesekkel és még néhányakkal akik nem is tudom hol és mit tanultak, a tapasztalataim generálisan a következők voltak (egy meglepő vagy újdonság sem lesz benne, előre szólok, leginkább a mindenhol leírt bölcsességekre erősített rá a gyakorlat):
- többet kellene párosan gyakorolni
- többet kellene szabadvívni, mert technikák még csak-csak vannak, de mind utólag jut eszembe, már ha...
- a puszta kezes küzdelemben megszokott távolságtartás nem jó kardra
Pont Ulrich idézett be egy párbajleírást egy olyan esetről amikor az egyik illető a második nyakvágást kivitelezte éppen amikor a segédek leállították, és még akkor sem vette észre, hogy a hátán jön ki az ellenfél kardja.
A lényege az egésznek, hogy van szó bőven a forrásokban helyes vágásmechanikáról, csak ha azt nem ismered,
nem jössz rá, hogy arról van szó :)
(ez egy csomó más technikára is igaz, hogy akkor értettem meg, mi van odaírva, mikor először
sikerült jól megcsinálni)
A tesztvágás maga, mint írtam irreleváns magában, nem adja vissza a kontextust.
Arra jó, hogy bizonyos aspektusait teszteld a vágásodnak, attól függően, hogy mivel, mire, és hogyan próbálsz vágni.
Jelen esetben agyagnál azt tudod tesztelni, hogy a vágásod során helyesen áll az él.
De csalóka, mert ha bénán vágok, és valamivel lassabban mozog a hegy, sokkal egyszerűbb a móka.
Ugyanígy, a behatolás mélysége sem feltétlen releváns az agyagban, mert át lehet tolni izomból (míg ugye élő szövetnél, pláne csontnál
már irreálisan nagy erő kell ehhez).
Ergo egy egyenes vágásnyom az agyagban csak annyit mutat, hogy az aktuálisan használt vágásmechanika mellett jó a pengevezetés.
De amúgy nem kell jól vágni. Az rengeteg gyakorlást kíván, hogy minden esetben, minden szögből összejöjjön.
Meg mondjuk ha az embernek nincsenek 100%-on az ízületei, ujjai, az sem segít (Edelson pl már nem nagyon vág egy korábbi
sérülés miatt olyan jól, Karl Bolle-vel pedig múltkor épp a teniszkönyökről és egyéb alkarfájdalmakról dumáltam).
Elég tudni mitől jó egy vágás, és hogy milyen technikával nem lesz soha jó a vágás.
Nálunk csak annyi a lényeg, hogy ne vágj olyan mechanikával, ami hibás, de előnyhöz juttat (olyannal meg pláne nem, ami nem előnyös, mert az nettó hülyeség)
Más egy olyan vágás, amit próbáltam jól kivágni, de nem állt 100%-osan az él, mint egy olyan, amiből eleve
lehetetlen lenne a korrekt pengevezetés (de esetleg sokkal gyorsabban be lehet vele vinni egy tust)
Szerintem egy történelmi vívónak (vívóversenynek), aki élet-halál harc kontextusában (is) gondolkodik, ez kéne legyen
az irányelv, mivel ez volt az irányelv akkor is, mikor még nem vált el élesen a civil és katonai vívás.
Nyilván a kizárólag pontra menő vívásban sok olyan technika van, ami katonai kontextusból totálisan hibás, és pont az a lényege, hogy előnyhöz juttasson a versenyen.
De pl az Epeé 2.0-ról vagy a Flick-ről még a modern vívóközösségnek is elég megosztott volt a véleménye :)
(sőt, már a Fechtschule-s időkben is nagy köpködés volt abból, mikor egy-egy veterán vívót szétgyalázott versenyen egy sportvívó, és XVIII-XIX században is olvasni "botrányos" becsület nélküli vívókról)
