De nem csak ez. Nagyon unom, hogy bármilyen komolyabb topicot akarok olvani, egy-két beteglekű szerencsétlen, mindenhol megtalálható és ugyanazokkal a lumpenproli szövegekkel basztat mindenkit, aki nem az ő csapatának szurkol. Ez egy egésszéges ember számára előbb-utóbb agyrémmé változik. Ezer jobb dolgom van, mint őrültek hagymázas handabandázását olvasni.
Ez a fő bajom mostanában. Persze, ha lenne foci, ez is elmenne, da ma szinte csak ezek a nyomorultak vannak.
Ez különösen annak a fényében érdekes, hogy mennyit fényezték magukat a komcsik alatt, hogy ők micsoda közöség. Mármint ezek a fradisták vagy mik. Hazudtak reggel, hazudtak délben, hazudtak minden hullámhoszon.
Varga Zoltán-interjú a Magyar Nemzet mellékletéből:
- Hat klubban játszott. Hol érezte magát a legjobban?
– Játékosként a Ferencvárosban, aztán az Aberdeenben. Itthon kicsit mindig irigyeltem az Újpest és a Vasas játékosait, akik nem csak a pályán játszottak össze. Albert Flóri és köztem nem volt kibékíthetetlen ellentét, az egyesületben viszont olyan légkör alakult ki, amelyet nem tudtam elviselni.
Mik ki nem derülnek... Pedig az idő inkább megszépíti az emlékeket, hm...