Köszi az infót! Még csak tájékozódom, infót gyüjtök. Inkább a házi barkács megoldás felé hajlok, mert ha a 265E Ft is barkács kategória (ez is mssze több, amit rá szánnék), akkor igazán nem látom az értelmét ennyi pénzt kiadni érte.
Ilyen kompresszorom van teljesen más márkanév alatt, sztem ugyanabban a gyárban készül az összes ilyesmi gép, a silány kinézetű nyomás kapcsolójáról ismerhető fel, ami ebben a nagyságrendben valóban ipari kategória, annak többszörös ára van. (Egyébként elégedett vagyok vele, első napon a nyomás szabályozó feladta, javítottam, azóta megy, sokszor folyamatos felhasználásra napokig.)
Itt azt állítják, hogy 6-8bar és 160-400L/min teljesítményű kompresszor kell. Mindenből a felső határt választva 8bar--400L/min kapacitású kompresszorral már használható. Ez még nem ipari kategória, de kisebb alkatrészekre, vagy nagy szerkezeten egy-egy kisebb nehezen megközelíthetű terület tisztítására már talán elég. Neked van konkrét tapasztalatod?
Szemcseszórásra. Ahogy nézegettem a profi gépeket (ár > 200.000 Ft), legalább 100L-es tartály és 2,2kW motor, két kompresszor henger a minimum, ami egy kis szemcseszóró tatájt el tud látni levegővel.
Ha nem akarsz szerelni stb. szerintem alkudj egy kicsit az iszkai kompiból és ha jó vedd meg, amire neked jelenleg kell arra tökéletes.
Amit pedig most linkeltél, azon a kompi tetszik, az ok. A tartály ki tudja milyen, így fotó alapján nehéz megmondani. Az LPG a nyerő, az tuti, Abban van 80-100l-es is, olcsón beszerezhető, örök élet és nem kell félni tőle, hogy elpukkan. Előtte megnyomod vízzel, de ezeket 40-50 bar-ra nyomáspróbázzák, bele is van ütve.
Én legutoljára Fehérváron vettem 5 eft-ért, 100-ast, félig még volt benne gáz is.:-)
Motornak én inkább az 2800-as ford/mint tennék, az áttétellel kb. 2000-rel hajtanám a kompit, az még nem sok és így már elég jól termel is, 1440-es nem olyan sokat.
A töltőcső nyomását mindenképpen nyomásmentesíteném indulás előtt, akár egy megfelelő nyomáskapcsolóval, vagy mágnesszeleppel, így biztosan el tudna indulni a motor...
Ja és ez meg van a tervezett költségvetésből! A saját munkát nem számítva. Ha meg készen egy új hasonló paraméterekkel rendelkező újat akar, ahhoz nagyon zsebbe kell nyúlnia.
Sajnos ezek elég vékonyfalú tartályok,ha nem törődnek vele hamar vége van, ha figyelnek rá akkor elmegy egy darabig.
Ha meg már tartályt kell cserélni akkor akár építhet is egyet. Egy jó LPG tartály, olcsón beszerezhető, azok 40-50 bar nyomáspróbásak, vastagfalú nehé cucc.
Meg vesz hozzá egy Csonka kompit, azt is ki lehet fogni, kell még a motor meg a koloncok. Ügyesen összeszedve a dolgokat nem kerül az olyan sokba és akkor van egy elfogadható kompresszora.
Én ezt csinálnám, ha most szükségem lenne kompreszorra.
A 10bar és 300L/min együtt nem szokott teljesülni. A 300L/min az valószínűleg a szívóteljesítmény. Korrektebb speckó, hogy ha megadják hogy mondjuk 8bar-on mekkora a max légtömeget nyom ki percenként. Ezen az oldal tanulságos megnézni a paraméterek alakulását:
Köszönöm! Szívesen megnéznék egy videót egy 1MW-os villanymotor peremeinek forgácsolásáról, pajzsainak befogásáról. Mondjuk érdekes lehet kis motoroknál, a nem kör alakú pajzsok befogása is. Sorozatgyártásra biztos ki van találva valami, mert nem hiszem, hogy független pofás tokmánnyal szórakoznak egyesével.
Visszakanyarodva kicsit a kompresszor témához. A MECAFER márka számít valamit kompresszoros körökben? Lenne itt egy helyben ami beleférne a büdzsébe, igaz használt és nincs rá garancia.
El kell engedjem most a 100-120ezer Ft-os kategóriát, LIDL/ALDI vonalon (ami csak azért tetszene mert 3 év garancia van rá) meg most nincs a kínálatban.
Még azon is gondolkoztam hogy bérelek egyet egy hétvégére, amíg lefestem a marógépet. 4ezer Ft egy hétvégére a kölcsönzőből. Azt hiszem ez a típus van nekik:
Az állórész peremeinek kell jól futnia. A fedeleken a csapágyhely. és a perem felfekvő felülete egy felfogással van forgácsolva, így ezek "rögzített" értékek. Még soha nem mértem, de a motor működésében nem befolyásol 1-2 tized oldalirányú hiba semmit.
A könyv tartalma nem közvetlen csak erről szól, alapvetően fémbevonatok és a galvanizálásról szól az akkori ipari időkben amihez így kötődik a fémek alapfelületének a kikészítése meglehetősen alapos leírással ábrákkal.
Egyszóval manapság nehéz kikufárkodni bizonyos fogásokat-technikákat ezért is veszem az illen mondjuk úgy, ritkaságokat.
Vannak benne olyan összefüggések anyagismeret receptek folyamatbeli eljárások leírások,ami a többi hasonló témájú köteteimben még csak véletlenül sem olvashatóak.
Még az A-Z-ig 4 kötetes kémia lexikonban sem találtam hasonlókat mint amiket taglal a szerző ebben a könyvben a kor hangulatában.
Csak most olvastalak benneteket, sok (forgácsoló) munkát ad a kombájnom összerakása. Örültem volna, ha a kuplungtárcsás kérdésem fele akkora érdeklődést kiváltott volna, mint a villanymotor "forgatással" kapcsolatos válaszom :-)
Mivel nekem a MÉH telep a beszerzési forrásom villanymotorok esetén, én is cseréltem pajzsokat, de azért figyelj oda, hogy könnyen forogjon! Ráadásul a Te motorod, nem olyan perem nélküli, mint amit Szakmókus kolléga is említ? Én amúgy szinte mindent összejelölök, ha kell hanem :-)
Szégyellem, de nem tudom, hogy gyártják a pajzsokat, hogy "fusson" a két csapágy? Én vonalba fúrást tudtam volna elképzelni?! Azért is, mert láttam olyan pajzsot, amin az öntvényhez képest egészen aszimmetrikusan helyezkedett el a csapágyhely. A vonalba fúrás, egy kis teljesítményű, tömeggyártású motornál, biztos nem járható út?! Itt nagy gyakorlatú forgácsolók vannak, örülnék a felvilágosításnak!
A faggyúzás a 'modern' pasztáknál is kell, hogy ne töredezzen be a filc.
Régen melegenyves parafinos 60-80-120 as szemcséjű glejtnibe-vel kenegették a bőr csiszolókorongokat, amik fa tárcsákra voltak szegezve --- csiszárműhelyek, a filc drága mulatság volt akkortájt ilyesmire.
Nekem van könyvem ( 1908-ból eredeti példány 2 évig kerestettem ) amiben részletezik a témát.
Köszi, ezt ismerem. Néha én is alkalmazom, csak nekem faggyú nélkül tanították. Faggyúval biztosan jobb, feltétlenül kipróbálom. Ezzel most az a bajom, hogy a vízüveges kaolin túl merev réteget képez, nem idomul rá a felületre. Ha erősebben rányomom a munkadarabot, akkor meg gyorsan lepattog a korongról. Talán ezért kell a faggyú? -vagy nem jól csinálok valamit??
Akinél láttam ezt a módszert, az tűzikorongnak nevezte. Jó lenne a fémcsiszolásról valami irodalom.
Még gyerekként láttam a szomszédomnál, hogy késesként hogyan csinálta ezt. Vízüveget és kaolint kevert össze, azt rákente a filckorongra, majd nedvesen belehengerítette a csiszoló porba. Amikor megszáradt akkor egy kicsit bekoptatta. Használat közben faggyúval kente. A korong működő felülete úgy nézett ki mint egy kiszáradt pocsolya 3..5mm szigetekre töredezett.
Forgácsolás egy kicsit másképp. Valaki megtudja mondani a filckoronggal használható polírpaszták összetételét ? Az a viaszféle anyag érdekel, amibe a csiszolószemcsék vannak beágyazva. Szükségem lenne egy combosabb, jól "harapó" pasztára, a kereskedelemben nem találok 6-8 mikronnál durvábbat. Gondoltam megpróbálok kotyvasztani magamnak, nem lehet egy űrtechnológia. Első lépésben tiszta méhviaszra gondoltam, esetleg marhafaggyúval egy kicsit lágyítani? Működhet?
Az E1N vonóékes váltója bizonytalanul kapcsolt már, a szán távolabbi részein egy-egy fordulatra szét is kapcsolt ezért szétszedtem és felhegesztettem kicsit. Visszacsiszoltam méretre (amit gondoltam) működik. Utána mértem a menetemelkedést mérőórával, nehogy rosszul állítsam be, keresztszán anyát csinálok megint ezúttal bronzból. Arra jutottam, hogy a 2mm emelkedéssel 6mm hosszon csak 5.92 mm t halad. Arra gyanakodtam, hogy a vezérorsó emelkedése nem pontos de már jópár menetet vágtam vele ami meglévő anyához passzolt is. Néztem, hogy a főorsó három fordulatára jut kettő a vezérorsóból, ez is oké. Aztán rájöttem, ahogy elkezdi mozgatni a szánt az orsó a meneten lévő nyomástól a kopott lakatanya kicsit nyílik. Pedig már elég szorosra volt véve. Na ezért van a két kis csavar a lakatszekrény bal oldalán.
Ezen a képen a szegény ember szögtapintós mérőórája egy késszárra szorítózott érintkezőrugó segítségével:
A másikon a szegény ember hungarocell vágója huzalellenállásból, FO13 fúrógépből meg aksitöltőből:
Igazából úgy történt hogy a meglevő elég sok egyenáramú mozdonyt alakították át egy trafó beépítésével váltóáramúra. ( Kellett a nagyfesz táplálás mert a sok jármű miatt megnövekedtek a vesztességek ) 50Hz viszont nem lehetett választani mert a motorok lemezelése miatt nagyon nagy lett volna a örvényáramú vesztesség, így született a kompromisszum 50/3Hz táplálás.
Azért ez inkább fordítva volt, a korábban tárgyalt módon kifejezetten az egyfázisú 50 Hz-es tápláláshoz varrta Kandó a kabátot mozdonyt, ez viszont kizárta a soros gerjesztésű motorok alkalmazását.
Bennem egyébként mindenféle félig megjegyzett olvasmányok alapján az a kép alakult ki, hogy a villamosítás korai iadőszakában (az országos hálózat előtt) gyakran maga az erőmű/áramfejlesztő is az adott kisebb üzem (város, gyár, vasút) kiszolgálására épült és ezekben egészen sokféle frekvencia és fázisszám előfordult (no meg sok egyenáramú rendszer is létezett).
A megvalósult Valtellina-rendszer műszaki jellemzői
Az áramfejlesztő telepen három Francis-rendszerű, egyenként 2000 lőerős Ganz-turbina működött, a hozzá kapcsolódó generátorral közös tengelyen. A generátorok üres járásban 20 ezer voltos, 15 hertzes, háromfázisú feszültséget szolgáltattak. A 20 kV-os három fázisvezetéket a pálya mentén elhelyezett vörösfenyő tartóoszlopokon vezették végig. Ugyanezek az oszlopok tartották a 3000 voltos munkavezetékeket is, amelyekkel a mozdony áramszedője érintkezett. A 20 ezer voltos fázisfeszültséget léghűtéses transzformátorokkal csökkentették 3 ezer voltra a transzformátorházakban. A mozdonyon csak egy kisebb transzformátor volt, ami 3 ezer voltról 100 voltra csökkentett feszültséggel gondoskodott a vonat fűtéséről és világításáról. A 3000 volton felvett energia legnagyobb része egyenesen az indukciós motorokra jutott. A motorkocsik teljesítménye egyenként 500 lóerő, a tehervonati mozdonyoké egyenként 900 lóerő volt.
Nekem úgy rémlik (de már persze nincs kezemben a Villamos vasutak I.), hogy már a Valtellina is hálózati frekvenciáról működött, azonban még háromfázisú táplálással. Azonban ehhez két felsővezetékre volt szükség (lásd a képen az áramszedőt), ami elég bonyolultá tette a felsővezetéki rendszert.
