"Elindul lefelé a piros fény, másodpercenkét n darab hullámhegy, lent megérkezik a kék fény, másodpercenkét 1,5n hullámhegy. Keletkeznek menet közben a hullámhegyek?"
Szerintem nem keletkeztek, hanem fentről lefelé jövet "feltorlódtak".
Először emlékeztetek egy hajdani hipotézisre, az éter-hipotézisre. (az elképzelt étert nem sikerült kimutatni)
Most pedig egy kérdés: Illetlenség-e sötét energia-hipotézis-támogatóknak nevezni azokat, akik továbbra is bíznak eme energia jövőbéli kimutathatóságában/létezésében ?
Csak az a probléma, hogy ez nem az én véleményem. Fizikusok állapították meg, s azon dolgok egyike, amit el hiszek nekik.
nem hiszem, hogy komoly fizikusok ilyen megállapításokat tettek volna.
ráadásul van sok "komoly" fizikus, sok különböző véleménnyel, teóriával, eldöntetlen vitával.
amúgy tisztelem a fizikusokat, sokat letettek már, ami teljesen elfogadható, ideértve akár Galilleit is, annak ellenére, hogy ő talán csak súrolta azt, amit a modern fizika tanít.
majd pont egy ilyen, az ezoterika határát súroló dologban fogadom el, hogy a tudomány kimondta a végső szót :(
Ok. Hogyan terjed szerinted, mint mondjuk a hang a szélben?
Akkor hogy magyarázod a piros Led-es példámat? Elindul lefelé a piros fény, másodpercenkét n darab hullámhegy, lent megérkezik a kék fény, másodpercenkét 1,5n hullámhegy. Keletkeznek menet közben a hullámhegyek?
"A valóság - legalábbis ahogy a kvantumfizika jelenlegi kísérleti eredményei sugallják - még csak nem is hasonlít arra, amit vizuálisan érzékelünk.
Nincsenek például jól meghatározható helyzetű tárgyak, sem élőlények. Egyáltalán nem biztos, hogy az öntudatunk a sajátunk, és főleg nem, hogy a testünkhöz köthető. Nem biztos, hogy létezik szabad akarat, vagy ha mégis, akkor egészen másképp, mint ahogyan ma gondoljuk.
Nem biztos, hogy a fénysebesség az elérhető legnagyobb sebesség; nem biztos (sőt igen valószínűtlen), hogy csak 3 térdimenzió van, és hogy az idő bármiben is különbözik ezektől. Végül, nem biztos, hogy létezik egyáltalán olyan, hogy objektív világegyetem; vagy éppen megfigyelt pillanattól független jelen, jövő, vagy múlt."
Tehát csak egy biztos pont van az egész világegyetemben, hogy amit mondok hülyeség? :-)
Érdekes is lenne egy kettős csillag megfigyelése, ha egyik kicsit nagyobb tömegű ezért lassabban ér ide a fénye. Különösen hogy a futási idő eltérés sokszorosa lehetne a keringési időnek. :-)
A cikk nem a modellről szól (ami tökéletesen működik) hanem arról, hogy hogyan próbálják az emberek elképzelni, kötni valami megszokotthoz a modell előrejelzéseit. Ez az ami nem megy. A logikánk arra van bejáratva, hogy jól működjön a hétköznapi életben, a kézzel fogható tárgyak viselkedésének megsaccolására van kihegyezve. Jól meg tudjuk saccolni a mozgásukat, el tudjuk képzelni a mechanikus ütközések eredményeit, ok-okozati kapcsolatokat tudunk felállítani, érteni véljük amit látunk.
A részecskék meg nem így viselkednek. Teljesen mások a szabályok, idegenek, nem olyanok mint ahogy a pingponglabda viselkedik. Ha ezeket a szabályokat megtanuljuk, jó előrejelzéseket tehetünk. De nem működik ugyanaz az ösztönös intuíció, ami a pingponglabdánál. Nem ez az agyunk megszokott következtetési rendszere.
Ha nagyon sokat oldunk meg kvantummechanikai feladatokat, ott is kifejlődik egy többé-kevésbé működőlépes intuíció.
A baj akkor van, ha mindenáron a meglevő, másra való szabályrendszerbe akarnánk valahogy beleerőltetni a részecskefizika másfajta viselkedését. Akkor jön az a döbbent rácsodálkozás, amit a cikk képvisel.
És egyáltalán nem nagyon magyarázhatók a mai fizikával az eredmények.
Ez tévedés. A QED modell tökléletes leírást ad a kísérletre. Az egy más kérdés, hogy a dolog meglepő, de az elmélet tökéletesen működik, a valóságos kísérlettel egyező eredményt szolgáltat.
Hozzá lehet azt is tenni, hogy mindegy, fából, vasból, vagy akármi átlátszatlanból készül a takaró lemez, ugyanolyan az interferencia kép. Ha valamiféle vezetéses átvitel működne, arra számítanék hogy anyagfüggő a jelenség.
Meg aztán mi van ha az energia egy része átmegy? Marad egy kisebb energiájú foton? Vagy hogy?
Szóval könnyű rámondani valamit, de ha a részletekre kerül a sor, jönnek a gondok. Ezért nem is nagyon szoktak a nagy megújítók a részletekkel bíbelődni.
Ha lenne gyorsabb meg lassab fény is, mivel magyarázod, hogy a sebessége nem függ a fényforrás sebességétől?
Ez már tényleg nagyon ravasz, mi köze a fény sebességének a fényforrás sebességéhez???
A fény egy "nyugvó" (tömegektől távoli) DVAG-ban c sebességgel halad. Ezt méred a Földön is vízszintes irányban, mert senki nem mér függőleges irányban fénysebességet. PR is csak a fénysebesség változását mérte (tudtán kívül).
A fény sebességét a gravitonáramlási viszonyok szabják meg. Ha ez szimmetrikus, akkor c.
Ha nagy tömeg közelében vagyunk akkor irányfüggő, befelé nagyobb, kifelé kisebb. Ez sosem tűnt fel a fizikusaknak, mert a földön a hatás kicsi.
Ha nagytömegű csillagról indul a fény, akkor az lassabb mint c, de csak a tömeg miatt. A csillag mozgásállapota nem számít a fény sebességébe. Amint a fény kikapaszkodik a csillag gravitációs teréből, a sebessége lassan nő, közelíti c-t. Mire a Földre ér egy picit nagyobb lesz mint c, a Föld gravitációs tere miatt, mivel lefelé esik.
Ez az elménckedés ott borul, hogy ha igen lassan potyogtatod a fotonokat (egyszerre mindig csak egyet pottyantasz), akkor az ernyőn nem csíkokat látsz, hanem mindig csak egy villanást. Ha viszont az egyes villanásokat egyesével lerajzolod hosszú időn keresztül, akkor mégiscsak szép interferencia-ábrát kapsz végül. Nyugodtan próbáld ki, ha nem hiszed.
Szóval az ötleted igazán elmés, csak éppen máris mehet a kukába.
"ugyanis az Univerzum tágulásának gyorsításához (mint bármely gyorsításhoz) mindenképpen szükség van egy többlet gyorsító erőre, gyorsító hatásra"
Nem feltétlenül. Egy részére lenne magyarázat s nem lenne szükség a sötét energia hipotézisre, csak hiába kérdeztük máshol is, hogy mekkora a gyorsulás mértéke a az állandó sebességű táguláshoz képest, mert akkor lehetne számolni vele.
A tágulást a Hubble állandóval (km/s/Mpc) adják meg, de a tágulás gyorsulásának mértékét hasonló mértékegységben (km/s^2/Mpc) nem találtam.
De akik tőlünk okosabbnak tartva magát rólunk negatív véleményt nyilvánított, az se tudta leírni.
Másik része meg csak mérési hiba, ezt is leírták megfelelő szakemberek.
"Ott van aztán az interferencia. Miért lesz csíkos egy ernyő, ha egy fényforrásból két résen keresztül vetül rá a fény? Ha mint sörétet tekinted a fényt, akkor nem lennének ilyen csíkok."
Dehogynem, csak el kéne szakadni az egyféle hivatalos magyarázattól.
Azt felejtik el, hogy nem csak a réseken halad át valami (részecske, vagy hullám),
hanem kölcsönhatásba lép az anyaggal, aminek a határa nem egy éles vonal.
Amikor anyagot érintesz másik anyaggal, akkor valójában csak az elektromos terébe avatkozol be, egy másik elektromos térrel.
Se az elektronok, se a protonok nem érintkeznek.
Ezért a keskeny résen (széles résen nem jelentkezik az effektus) az áthaladó fény kölcsönhatásba lép az elektromos térrel (mivel önmaga is egy elektromágneses rezgés), s az energiájának egy része átvezetődik a másik réshez.
Függetlenül, hogy éppen melyiken halad keresztül.
Az ernyőre ha két irányból érkezik az energia, akkor interferencia keletkezik.
A sűrűség persze növekszik zsugorodásnál. A lényeg, hogy egy egyedi objektum felrobbanása e sok objektum között, az egy viszonylagos robbanás. Az összes objektum közeledése, távolodása viszont viszonylagosságot nélkülöző robbanás.
Ez tévedés. A newtoni modellben is tágulhat, vagy zsugorodhat a világ, és mindenhol középpontban érezhetik magukat. Tehát ha a csillagok sűrűsége felére csökken, akkor az egy egyértelmű zsugorodás, de középpont sehol sincs, vagyis inkább bárhol kijelölhető, de minek.
Erről már Newton is elmélkedett, vitatkozott Berkeley-el, jó lehet mérni, vagy érzékelni nem lehetett ilyet. Newton azzal indokolta az összeroppanás lehetetlenségét, hogy a világ végtelen, és így minden irányban ugyanakkora erők feszítik. A más kérdés, hogy milyen alapon gondolhatta, hogy a végtelen világegyetem ellenáll egy ilyen feszültségnek.
