Évek óta egy helyben topogok a családfám kutatásában, dédanyám vezetéknevét mintha nem ismerné az Internet.
Gomelat Katalin. 1840 környékén születhetett és római katolikus vallású volt.
A nevén kívül csak annyit tudok róla, hogy az Ugocsa megyei Csepe faluban szült egy fiút 1876-ban. Férje Domokos András a Békés megyei Gyulán született. 1834-ben.
Azt, hogy hol, mikor született, hol mikor házasodott, kik voltak a szülei, nem tudom.
Ha valaki már hallotta ezt a nevet vagy tudja hol élnek ilyen nevű családok, nagyon örülnék.
Vékás: Magyar foglalkozásnév, amely ’kosárkötő, faedénykészítőt’-t, ezen belül is elsősorban ’vékát (azaz helyenként és koronként változóan kb. 15‒60 [legtöbbször 25‒35] liter gabona mérésére alkalmas tárolóedényt) készítő mesterember’-t jelöl.
Premecz: A jelenkori elterjedési térkép szerint horvát, részben szlovén név. Az -ec végződés miatt a horvát területen belül a név kaj-horvát (észak-nyugati) nyelvjárási környezetből ered. A névadás motivációját a horvát-szerb irodalmi nyelvi hangzás szerinti premac ’(méltó) pár, hozzá méltó személy, vetélytárs, versenytárs’ közszó világíthatja meg. A szlovén premec ’hajóorr, csónak orra’ főnév az etimológiai szótár szerint XX. sz.-i alakulat, így az nem lehet a vezetéknév alapja.
Kókai: Magyar lakosnév, amely a Pest megyei Kóka településről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani (nemesi) birtokra utal.
Jenei: Magyar lakosnév, amely a Jenő nevű vagy a nevében ilyen összetételi tagot tartalmazó települések egyikéről történt elszármazásra, az oda való kapcsolatokra, esetleg az ottani (nemesi) birtokra utal.
Endrész: Erre már válaszoltam a 15158-as hozzászólásban.
Divék: A nemzetség neve legvalószínűbben szláv eredetű totemisztikus név, a közszói alapjának mai szlovák hangalakja: diviak ’vaddisznó’. Az alternatív magyar etimológia, amely szerint a magyar Géza személynév alapjából eredne -k kicsinyítő képzővel, nem meggyőző (az ui. nem ad világos magyarázatot a v mássalhangzóra, és a hosszú é-re).
Kőrakó: A Magyar Nyelv c. újság 1911. évi évfolyamának 173. oldalán idézik egy, a közös K. u. K.Pénzügyi Levéltárban tárolt 1549. évi okiratból: „Connumeratio bonorum Murány etc. Georgius Korcholyos, Antonius Hamoros, Stephanus Kewrako, Franciscus Ferdeos, Emericus Kukuk, Thomas Fingh etc. (15425 fasc. 1549).” [Murány stb. javainak összeírása … ] http://real-j.mtak.hu/15366/1/MagyarNyelv_1911.pdf
Kázmér Miklós a Régi magyar családnevek szótárában ezenkívül 1690-ből Gömörből, 1720-ból pedig Tornából adatolja a nevet Körako írásmóddal. Ugyanő a szó köznyelvi előfordulásához a Magyar nyelvtörténeti szótárból idézi: „A kȯ falrakó faragot kȯbu̇l avagy téglákból kȯfalakat rak”.
A név tehát korábban létezett, és létező köznévi kifejezésen alapult. Lehet, hogy mesterséges alakulatnak látszik, de ha elvonatkoztatunk, akkor meg kell állapítanunk, hogy a kőfaragó kifejezés sem kevésbé mesterséges. Ami a művi és nem művi hatást elválasztja, az szerintem a megszokottság. A kőrakó eleve ritka lehetett, nem került be a köznyelvbe, és történelmi, nyelvjárási szövegekben sem találkozunk vele: ezért a megszokottság nem tudja elfedni az egyéni nyelvi asszociációinkat.
A vezetéknevek a XVIII. sz.-ig eléggé változékonyak voltak, így a Kőrakó nevet is felválthatta a gyakoribb szinonimája, vagy egy más alapon képzett ragadványnév. A fenti 1549-es idézetből kiemelném a Fingh vezetéknevet. Ez sem igen maradt meg, eufemisztikus okok is a lecseréléshez vezettek (korai pejoratív értelmű vezetéknevek szinte kizárólag a nemeseknél maradtak meg). Hasonlóan a névcsere irányába hathatott, ha a korábban megnevező erővel bíró névadó közszó kiavult a helyi használatból, mint ahogy az a kőrakó esetén vélelmezhető. Ebbe az irányba hathatott esetleg az anyakönyvet vezető egyházfi, akinek elmondták, hogy az illetőt azért hívják Kőrakó-nak, mert ez volt a felmenője foglalkozása. Mivel a papok gyakran máshonnan származtak, ezt a helyi „beszélő” nevet lecserélhették arra a szinonimára, amelyet az ő nyelvérzékük sugallt.
Turtsányi, -édesanyám rokoni ága- és egy pár ismerősöm családnevéről ha lenne valami információ, azt megköszönném! Premecz, Kókai, Jenei, Endrész. Édesanyám családja a Divék nemzetségből származik, (Nyitra megyéből)
Kedves Lvt! Köszönöm szépen a tájékoztatást. Közben, ahogy fedezem fel a családfa mélységeit szembe jött egy ilyen név is Kőrakó. Szendrő, borsod vármegye, Rozsnyón találtam még ilyen neveket az 1700-as évek közepétől. Gondoltam, hogy esetleg Karakó és félreírták, de határozottan Kőrakó ezeknek az embereknek a neve az eredeti dokumentumokban. A jelentést ebben az esetben nyilvánvalóan teljesen értem. Amiért kérdezem az két ok 1. Nekem ez egy nagyon mű névnek tűnik. Az életben nem hallottam még hasonlót. 2. Valóban, beírva pl a Google-ba, közösségi oldalakon, konkrétan nincs ilyen névvel senki. Pontosabban egy darab ember. Kőrakó Béla, aki Miskolcon volt valamikor újságíró. Ilyen létezik, ha a "rekordokban" találok ilyen neveket, nem is olyan keveset, feltehetően rokon családokat ahogy említettem Rozsnyó és az őseim kapcsán Szendrő és mondjuk Szuhogy kereszteléssel, utána pedig mintha nem is létezett volna ilyen vezetéknév? Illetve mégegyszer, elképesztően műnévnek hangzik. Mi erről a véleményetek?
Karip: Alakilag arab eredetű törökországi török cselekvőnévnek tűnik, vö. hasonlóhoz török kâtip (egyszerűsített írásmóddal katip) ’írnok, irodai alkalmazott, titkár’ ← arab كَاتِب (kātib) ’’író, titkár’ ← arab تَبَ (kataba) ’ír’.
A török név etimológiája az eredetet túlmenően nem egyértelmű, egy török névtani oldal az alábbi lehetőségeket említi:
1. Eredhet az arab قَرِيب (qarīb) ’közeli, közel fekvő, szomszédos; egyszerű, könnyen érthető’ szóból, amely a قَرُبَ (qaruba) ’közel van, közelít’ ige cselekvő igenévi alakja.
2. Lehet a török Garip név alakváltozata is. Ez utóbbi a törökországi török garip ’furcsa, kirívó, különös; szerencsétlen, szegény, akinek senkije sincs’ melléknév ragadványnévi használatából ered, a török melléknév pedig az arab غَرِيب (ḡarīb) ’különös, furcsa; idegen; szokatlan’ igenév átvétele, amely viszont a غَرُبَ (ḡaruba) ’idegen; furcsa, szokatlan, homályos, nehezen érthető’ ige származéka.
Az említett névtani oldal említi, hogy a törökországi alakok egy része kurd eredetű is lehet (amelynek etimológiája egyezik a fentiekkel).
A magyarországi előfordulások a betelepülő oszmán török népességhez kötődhet. Ez a kötődés lehet, hogy közvetett, mert a név pl. Bulgáriában is előfordul. A név Карипов (Karipov) változatban a volt Szovjetunió területén, illetve Bulgáriában fordul elő, Καρυπίδης (Karipídisz) alakban pedig görög vezetéknév.
Kossa: Mind Kázmér Miklós, mind Hajdú Mihály a Kósa világi személynév alakváltozatának tartja. A magánhangzóközi s megnyúlása meglehetősen gyakori magyar fejlemény, vö. írva kisebb, de ejtve /kissebb/. A Kósa ~ Kosa alapnév valamely Ko- kezdetű személynév (pl. Koloman, Konrád, Konstantin, Kozma, Kornél) rövidülése -sa összetett kicsinyítő képzővel. A név magyar és szláv környezetben egymástól függetlenül is kialakulhatott. — Vezetéknévvé képzőtlen apanévként vált, azaz egy ilyen személynevű felmenő leszármazottai kapták meg megkülönböztető névként, majd családnévként.
Ez a személynév lehetett a Kassa településnevek előzménye, amint azt a szlovák Košice alak megőrizte. Az o → a záródás a magyarban lépett fel már igen korán lépett fel, és már ilyet találunk mind Kassa (1230: Cassa), mind Kiskassa (1332‒7: Kacha) első említésekor. Emiatt nem valószínű, hogy a Kossa családnevűek esetén a név a Kassa településnévre mennek vissza (sem úgy, hogy régi alakot őriztek meg, sem úgy, hogy későbbi retrográd a → o hangváltozás történt).
Kassa: Mind Kázmér Miklós, mind Hajdú Mihály elsősorban a Kása világi személynév alakváltozatának tartja. A Kása név az azonos kása ’durvára őrölt gabonaféléből készített étel’ közszóból alakult, az elnevezett kedvenc vagy kényszerű ételére utalva, illetve ilyen egyszerű ételt készítő szakács ragadványneveként. A személynév magyar és szláv környezetben egymástól függetlenül is kialakulhatott. — Vezetéknévvé képzőtlen apanévként vált, azaz egy ilyen ragadványnevű felmenő leszármazottai kapták meg megkülönböztető névként, majd családnévként.
Mind Kázmér, mind Hajdú utal arra, hogy a Kasa, Kassa írásmódú névalakok a fent leírtakkal szemben lehetnek képzőtlen lakosnevek is az említett két Kassa településnév egyikéből. Dönteni azonban csak részletes családtörténeti kutatással lehet.
Héder: Régi magyar személynévből képző nélkül eredő magyar világi vezetéknév, azaz egy ilyen nevű felmenő leszármazottai kapták meg megkülönböztető névként, majd családnévként. A név korábbi alakjai: Hedre, Hedreh (1343), Hedruh (1342), Heidrih (1210). A magyar név az alábbi két német személynév egybeesett átvétele:
‒ Heidenreich (Heiderich, Heidrich, Hedrich), amely az ógermán *haiþī ’hangás vidék, fenyér, puszta’ vagy *haiduz ’rang, állapot, mód’ előtagból és a *rīkijaz ’hatalommal bíró, (valamit) uraló; gazdag’ utótagból álló kételemű világi személynév.
‒ Hedderich (Hederich, Hedrich), amely (1) a német Hederich ’repcsényretek, Raphanus raphanistrum’ növénynévvel azonos ragadványnév (ez a növény a termesztett retkek egyik őse); (2) az ógermán *haþuz ’harc, csata’ és a *rīkijaz ’hatalommal bíró, (valamit) uraló; gazdag’ tagokból álló kételemű világi személynév.
A személynevet az alábbi magyar településnevek őrizték meg: Héderfája (Idrifaia, Románia; 1331/1343: Herduhfaya), Hédervár (1330/1356: Hedruhvar), Hedrehely (1437: Hedrehel), Hidor (ma Olasz része; 1295/1403: Hedrich, Heydreh), amelyek a telepítő vagy az elnevezéskori legjelentősebb lakos nevéből képződtek. — Ez a tág térbeli elterjedés arra utal, hogy egymástól független személyek nevéből alakulhattak a településnevek, illetve a vezetéknév (vezetéknevek).
Volt nálunk (Budapest) egy Kassa vezetéknevű ember. Logikus magyarázat, hogy képzőtlen lakosnév, de a Kossa nevű miniszter alapján elbizonytalanodtam, s e nevek eredete, viszonya iránt érdejlődnék, köszönettel.
A szláv -ník képző a magyarba is átkerült a jövevényszavakon keresztül -nok / -nök formában, a szláv -ský képzőnek pedig megfelel a magyar -i képző egyik jelentése. Ez alkalmat ad, hogy a különbséget magyar példán keresztül szemléltessem.
Egyrészt van (1) a magyar Udvarnok vezetéknév, és ennek szláv Dvorník megfelelője, másrészt van (2) a magyar Udvari családnév a szláv Dvorský párjával.
Az (1) esetben azt nevezzük meg, hogy mi az illető foglalkozása: a -ník ~ -nok / -nök képző előtti alapszó a foglalkozás jellemző helyét, eszközét stb. nevezi meg. Adott esetben az illető valami királyi, nemesi udvarban teljesített szolgálatot. (Vagy ha a foglalkozás nemest jelöl meg, a név viselője viszont közrendű, akkor az illető a megnevezett nemes jobbágya lehetett.)
A (2) esetben azt nevezzük meg, hogy az illető honnan származott el vagy hol lakik. A -ský ~ -i képző előtt településnév vagy más földrajzi név áll. Vagyis egy olyan település, amelyet Udvar-nak (esetleg Udvari-nak), illetve Dvor-nak (vagy Dvory-nak) hívnak. Ez a településnév rendszerint arra utal, hogy a magva egy nemesi udvarház volt.
Bár biztos a két esetnek közös halmaza, azaz olyan Udvarnok-ok, akik Udvar(i) településen laktak, de csak a (2) esetben következtethetünk arról, hogy a felmenők anyakönyveit mely településen érdemes keresni. A (1) esetben ezt nem tudjuk, de azt tudhatjuk, hogy az illető milyen jogállású volt, és ha van foglalkozás szerinti összeírás és sejtjük a lakóhelyet, akkor ennek alapján talán beazonosíthatjuk, ha névváltozás is történt.
A fenti alapján a Závotzki nevűekről sejthetők, hogy egy Závod nevű településről származtak el, de amúgy lehettek parasztok, favágók, tanítók, esetleg nemesek. A Zavodnyik nevűek esetén viszont a foglalkozást jelöli meg, de amúgy bármely más nevű településről is eredhettek.
Nagyon érdekes, hogy ennél a szótőnél lyukdtunk ki, mert nem messze ettől az ágtól van egy Závodnyik ág is a családfámban (nincs közük egymáshoz), amelyről korában ezt írtad, másnak válaszolva;
Zavodnyik: Vö. szlovák Zavodník ~ Závodník, morva Závodník, lengyel Zawodnik családnév. Ez -nik ~ -ník foglalkozásnév-képzős alakulat a szláv závod ~ zawód ~ zavod szóból, amelynek számtalan jelentése volt és van: ’hivatás, hivatal; szakmunka; verseny; üzlet, üzem, gyár; mezőgazdasági művelésbe volt erdőterület, újonnan telepített erdő’. Tehát valami falusi vagy urasági hivatal (mező-, erdőőrség, belső cselédség) viselésére utalhat, vagy valamiféle korai üzemben való munkára, erdei munkára stb. – Emellett ennek a szónak van ’csalódás, kiábrándulás’ jelentése is, így esetleg utalhat csalóka jellemre is, ehhez vö. mai szerb-horvát zavodnik ’nőcsábász’.
A "Nik / nyik" és a "szki" végződések között mi a különbség a szláv nyelvekben? Hasonlót jelentenek tudtommal.
Záborszky, Záborszki: A szlovák Záborie (Zábor) településnévhez képzett, az elszármazást, az oda való kapcsolatot, illetve az ottani birtokot jelölő szlovák lakosnév. Adott esetben a harmadik lehetőségnek is van realitása, mert a falu birtokosai is ezt a nevet viselték. Azonban közrendűek esetén elszármazást jelöl. A településnév jelentése: ’fenyőerdőn túli rész’.
A Záborcki forma c-jét magyaros hangtani folyamat alakíthatta ki az eredeti sz hangból.
Závotzki: Ez egy transzparens szlovák vezetéknév, amelynek van ritkább, a kiejtést tükröző Závocký és gyakoribb, szóelemző írásmódú Závodský alakja is. A név a nyugati szlovák Závod (Pozsonyzávod) helységnévhez képzett, elszármazást vagy kapcsolatokat jelölő lakosnév. A településnév a ma a szlovákban zaviesť alakban élő ige főnévi formája: jelentése ’elvezet, odavezet, bevezet; félrevezet’. Ennek megfelelően a főnév történeti jelentése is sokszínű: ’hivatás, hivatal; szakmunka; verseny; üzlet, üzem, gyár; mezőgazdasági művelésbe volt erdőterület, újonnan telepített erdő’. Földrajzi név esetén az ’üzem; művelésbe volt erdőterület, újonnan telepített erdő’ jelentés lehet elsősorban a kiindulópont. Mivel ilyen dűlőnevek is elképzelhetők, lehet, hogy a falun belüli lakóhelyre utal egyes esetekben a név.
A Záboczky nem tűnik etimologikus névnek. Meglehet magyar ajkon lett a Závockýv-jéből b.
Adalék, hogy a település (Fáj) papja nem volt következetes még néhány éven belül sem, végignéztem az összes keresztlevelet és halottit és véletlenszer, hogy éppen hogyan hívja a feleséget.
Ilyen verziók is előfordulnak a Zádetki melllett, és 100% hogy ugyanaz a személy;
- Závotzki,
- Záboczky,
Utóbbi verziók etimológiája hasonló lehet a Zádeczky-éhez?
„Amint azt a továbbiakban elmondta, egyrészről egyes német és ruszin nevek a faluban kivesztek, mások időközben megváltoztak.
»Például a történeti feljegyzésekben szerepel Janko Hlukchancik, ma Hlucháň-t ismerünk, vagy például a német Rabecsak vezetéknév. Érdekes, hogy ez a vezetéknév nálunk már régen nem fordul elő, de fent a dombon van a ’rebečačka’ nevű rét«, tette hozzá Manirný.”
Az említett Rabecsak ilyen formán nyilvánvalóan szláv, mivel a cs hang csak nagyon korlátozottan fordul elő német szavakban. Ugyanakkor a -csak jellegzetes szláv névképző. Ha fenntartjuk annak a lehetőségét, hogy a szláv képző egy korábbi német alapnévhez járult, akkor a Rabe német név a Duden Familiennamen szerint lehet:
1. Külső vagy belső jellegzetességre, pl. fekete hajszínre utaló ragadványnév a német Rabe ’holló’ köznévből.
2. Háznévből lett családnév. A középkorban a címzés nem utca és házszám szerint ment, hanem a házaknak valami jellegzetességre (festésre, környezetre stb.) utaló neve volt, amely átadódhatott az ott élő családnak. Az adott esetben ez kevéssé valószínű, mert ez a fajta névadás városokra volt jellemző, nem falvakra.
3. Az ógermán *hrabnaz ’holló’ előtagú összetett német világi személynevek (pl. Rabenalt) önállósult rövidülése.
Ismételten köszönöm a segítséget. Közben lett egy másik input. Mivel az 100 %, hogy ezek a Rebecsákok Helcmanovcé-ből jöttek. Találtam a névről egy szlovák nyelvű cikket. De mivel csak az angolban és az újlatin nyelvekben vagyok járatos, csak nyers fordítót tudtam használni. Az alapján itt arról van szó, hogy a név -immár Rabecsák alakban- elruszinosodott német név? Ha igen, mi a német tő, mi lehet a német eredeti, mert én nem látom benne. Mindenesetre itt a cikk. https://spis.korzar.sme.sk/c/20846664/povodne-nemecke-priezviska-v-helcmanovciach-casom-nahradili-rusinske.html
