1995. április 1-jén (nem vicc!) kezdődött a munka és május 6-án adtuk vissza a vágányt a forgalomnak. A munkák emlékére álljon itt a Gyermekvasutasok újságában, a SIHUHU-ban erről megjelent cikk:
János-hegy a Gyermekvasút legelhagyatottabb, legkorszerűtlenebb állomása. Villany, vízvezeték nincs, csöppnyi épületében mindössze egy forgalmi iroda található, váróterem, pénztár nélkül. Mégis, talán éppen ezek miatt olyan hangulatos az erdő mélyén meghúzódó kis állomás, ahol régen (mint az "öreg" Úttörővasutasok mesélik) folyamatosan télen-nyáron volt szolgálat. A hetvenes évektől már csak nyári hétvégeken üzemelt, a 90-es években pedig már csak nagyritkán nyitották ki. Az állomás egyre inkább feledésbe merült, éveken át egyáltalán nem volt nyitva. Pusztulását siettették az épületet többször feldúló vandálok, közben -karbantartás híján- a II. vágány járhatatlanná vált - elsüllyedt.
Az 1990-es évek elején vasútigazgatói rendelkezés született (a'la Vizsy Ferenc) az állomás megszüntetéséről, és átalakítására megállóhelynek. Az 1994. évi Nosztalgianap azonban bizonyította, hogy 3-nál több szerelvény menetrendszerű közlekedtetéséhez szükséges egy állomás Virágvölgy és Szépjuhászné közé.
A pályafenntartási szakaszmérnök -Molnár Richárd- vezetésével társadalmi munkában teljes ágyazat, talpfa és síncserét végeztünk, az idők során "elsüllyedt", vágányon. Ezen kívül az épületet is kitakarítottuk, egy kicsit otthonosabbá tettük.
Jöttek segíteni a felnőtt dolgozók, a modellező szakkör tagjai, volt úttörő-vasutasok, gyermekvasutasok, ifivezetők, valamint olyanok is, akiknek soha semmi közük nem volt a Gyermekvasúthoz (!).
A három hétvégén át folyó kemény fizikai munka eredményeképpen május 6.-án (az utolsó "munkanapon") minden külsőséget mellőzve újra szolgálatot vezényeltünk János-hegyre és kipróbáltuk "Művünket". Délután már valamennyi vonat (a szolis is) a II. vágányon közlekedett!