Keresés

Részletes keresés

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18641

Erdélyi József:
Néma imák...

 

Legszebbek a néma imák…
Imádkozik minden virág;
kék imát mond a kék katáng,
kék virága kék Miatyánk.

Gyalogútak, dűlők fele
kék katánggal van most tele;
mélyült keréknyomok között
milljó kék Miatyánk köszönt.

– Ki itt jársz, légy jó emberünk
s néma imát mondj mivelünk;
tekints némán az égre fel, –
egy pillantást megérdemel.

 

………………………

 

Minden tövön száz kék katáng
mondja némán, hogy „Mi Atyánk”
s hervad hamar és boldogan,
benne mert új élet fogan.

Mert küllőkkel bár töretünk,
kocsikenőcs a kenetünk;
míg az égre felnézhetünk,
örök élet az életünk…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18640

Cseh Katalin:
Csöndvirág

 

Minden virágot az illatáról
ismerek fel és tapintásról:
a rózsa, mint a bársony,
a tulipán fordított harang,
a napraforgó hatalmas tányér,
a kardvirág csupa harag,
a nárcisz, a liliom, oroszlánszáj,
azt mondják, gyönyörű mind,
de lelkemben egy másik virág
nyílik, meghitt csöndben virít.

 

Ez a virág a csöndvirág:
sokszirmú, bokrosan nő,
minden vágyat meg álmot
szépen és lassan besző.
Csöndvirág, illata nincsen,
olykor öntözgeti Isten,
csakis a vakok láthatják,
ők őrzik fenséges titkát.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.10 0 0 18639

Bőhm András:
Panaszos dal

 

Csillag szerettem volna lenni,
üresség lettem, fénynyelő;
szépség bolondja, napimádó,
sólyom-vágyakat röptető.
Asszony, tavasz, zene, virágok;
utak, erdők, kutyák, lovak,
lombsuhogásos holdas esték
mind a kereszttől oldanak.
S ha gyúl a szív s száraz ajakkal
a szépség borát szomjazom,
jaj meg nem szánnak, kikacagnak:
csak Istennél az irgalom.
Megpendített mint húrt az ujja,
és játszanom kell, játszanom.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18638

Bocsánat, a vers két utolsó sora lemaradt!

 

* * *

 

Fekete Anna:

HAZA

 

Mások nagy szerelmekre emlékeznek,
(közte a kicsikre, a furcsákra,
és igen-igen, a szégyenletesekre)

 

én szanaszét alszom magam,
hol konokul, hol megadóan,
hol a semmibe beleernyedve.

 

Ahogy látni vagy levegőt venni,
úgy nem tanultam senkitől zuhanni sem.
Ezért az alvás a legigazabb életművem –
nem pedig az álomképek, amiket a rokonaimtól
örököltem, vagy egy nyugtalan ősember
hagyott rám, aki éjszakánként nyögdécsel,
köhög és forgolódik a bőrömben.

 

Örömmel
csak a zuhanásra emlékszem,
és arra a fekete karú anyára,
aki nem enged szabadon, és mégis beterít
könnyedén a saját szabadságával,
azzal a fényes, fekete tollruhával,
és hol meggyógyít,
hol megvendégel.

 

És megengedi,
hogy vissza-visszatérjek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18637

Fekete Anna:

HAZA

 

Mások nagy szerelmekre emlékeznek,
(közte a kicsikre, a furcsákra,
és igen-igen, a szégyenletesekre)

 

én szanaszét alszom magam,
hol konokul, hol megadóan,
hol a semmibe beleernyedve.

 

Ahogy látni vagy levegőt venni,
úgy nem tanultam senkitől zuhanni sem.
Ezért az alvás a legigazabb életművem –
nem pedig az álomképek, amiket a rokonaimtól
örököltem, vagy egy nyugtalan ősember
hagyott rám, aki éjszakánként nyögdécsel,
köhög és forgolódik a bőrömben.

 

Örömmel
csak a zuhanásra emlékszem,
és arra a fekete karú anyára,
aki nem enged szabadon, és mégis beterít
könnyedén a saját szabadságával,
azzal a fényes, fekete tollruhával,
és hol meggyógyít,
hol megvendégel.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18636

Fernando Pessoa:
Kevéssé fontos, hogy a szellő

 

Kevéssé fontos, hogy a szellő
Az illatot merről is fújja.
A szívnek nem szükséges, kellő,
Hogy a jó mi, azt tudja.

 

Legyen nekem elég ez órán,
Énem ringatja eme ének.
Mit számít, hogy megbabonázván,
Elnémítva erő s lélek.

 

Ki vagyok, hogy világ veszítsen
Annyit, mit álmodni remélek?
Úgy élek csak, körülkerítsen,
Ha körülkerít az ének…

 

(Bernát Éva fordítása)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.08 0 0 18635

Kerék Imre:
Amikor legnagyobb

 

Amikor belül már a legnagyobb
a zűrzavar: egyszerre átsajog
zsibbadt érzékeiden a való,
elég egy rózsatő felvillanó
torkolattüze, egy zöld lombos ág
eleven rajza az ablakon át,
egy nemtudod-milyen-nevű madár
szárnyverdesése, amint tovaszáll -
s megnyílnak hirtelen a zsilipek,
kifele zúdul minden, ami bent
föltorlódott, s beleoldódik a
létezés sodró hullámaiba,
míg lassan kitisztul a benti táj
és az egyensúly, a rend helyreáll.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18634

Marie Feesche:
Kő az úton

 

Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

 

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

 

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

 

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

 

(Fordította: Túrmezei Erzsébet)

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18633

Tóth Árpád:
ÁPRILISI CAPRICCIO

 

Az útszél: csupa pitypang,
A bokrok: csupa füttyhang.

 

Rigó fuvoláz; rája tíz
Zugból is felcsivog a csíz.

 

Hallgatja még a rest éj
Félálmában a kastély,

 

Emelve tornyát álmatag,
Mint nyújtózó kart, bár a nap

 

Elönti friss arannyal.
A parkban - rőt aranyhal -

 

Kövér úr sétál lebegő
Hassal az édes levegő

 

Árjában, sportruhája
Most szelídség csuhája,

 

Mert még nem kezdi üzletét,
És tőzsdetippektől setét

 

Agyában a mohóság
Helyett valami jóság

 

Zsendül, mint egy kis korai
Tavaszi virág szirmai,

 

Melyek, sajnos, lehullnak,
Ha majd e drága úrnak

 

Súlya alatt új és remek
Autója bőgve megremeg...

 

Ó, áprilisi út-szél,
Tréfás, arcomba fútt szél,

 

Rügyecskék, zöldacél-rugók,
Ó, fuvolás aranyrigók,

 

Ó, csermelyhangu csízek,
Illatos, édes ízek,

 

De jó most elfeledni, hogy
Az élet rút és vad dolog,

 

Hogy itt, amennyi arc van,
Megannyi csúnya harc van,

 

S hogy botrány lenne, ajajaj,
Micsoda cifra, szörnyü baj,

 

Ha most, annak jeléül,
Hogy tavasszal megbékül

 

Szegénység, bánat, szenvedés,
Belépnék e szép kertbe, és

 

- Áprilisi merénylő -
A hájas úrnak fénylő

 

Búbjára rábökném szelíd
Öklöm vidám barackjait.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.04 0 0 18632

Lator László:
JÓSÁG

 

Egyszerűen és átlátszóan
lebegünk a világ dolgai fölött,
mint a súlytalan madarak,
mint a levegő, mint a semmi.

 

Nem akarunk semmit, de éjszaka
vágyaink lila lánggal égnek,
s reggelre megszületnek bennünk
a föld, a nap és az állatok.

 

Mi vagyunk a föld, a nap és az állatok,
a lassú folyók és a messze
hegyek hullámzó éneke,
határtalan alázat.

 

A földért és a fákért és az égért,
az állatokért és az emberekért vagyunk,
a kemény falakon áthatolnak
remegő sugaraink.

 

Megértésünkben felolvadnak a kövek,
az utak összefutnak,
szemeinkből a földre
a jóság szüntelen zuhogása árad.

 

Érezzük ereink lüktetését,
időtlenek, határtalanok vagyunk,
s magunkba oldjuk
az újuló és porladó világot.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.04.02 0 0 18631

Boldog 11. szülinapot Haramiámnak!:)

 

2003. július         --         2014. április 1.

 

* * *

 

Wislawa Szymborska:

Macska az üres lakásban

 

Nem halhat meg a macskának csak úgy.
Mert mit kezdjen a macska
egy üres lakásban.
Ugráljon a falra.
Dörgölőzzön a bútorokhoz.
Mintha semmi se változott volna,
mégis kicserélődött minden.
Minden a helyén,
mégis szanaszét.
És esténként már nem ég a lámpa.

 

Léptek a lépcsőházban,
de ezek nem azok.
Egy kéz halat tesz a tálba,
de ez a kéz sem ugyanaz.

 

Valami nem kezdődik el
a megszokott időben.
Valami nem úgy pereg le,
ahogy kellene.
Valaki itt volt és itt volt,
aztán egyszercsak eltűnt,
és most makacsul nincs.

 

Minden szekrénybe belestünk,
végigfutottunk a polcokon.

Bepréselődtünk a dívány alá, hátha.
A tilalmat megszegve
még a papírokat is szétkotortuk.
Mit tehetünk még.
Alszunk, várakozunk.

 

Csak jöjjön vissza,
csak kerüljön elő.
Akkor majd meglátja,
hogy a macskával nem lehet így.
Majd úgy megyünk elé,
mint akinek cseppet sem sietős,
óvatosan,
vérig sértett tappancsokon.
És semmi nyávogás, ugrálás eleinte.

 

(Fordította: Csordás Gábor)

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.31 0 0 18630

Szabó Lőrinc:

Március a körúton

 

Az idő

langyosodik,
a felhő
rongyosodik,
itt is, ott
is lyukakat
éget már
rajta a nap,
s bár közben
zúg az eső,
mindnyájan
tudjuk, ez ő,
ez már az
új hatalom,
a legszebb
forradalom,
mely gyógyít
és kicserél
s mindennek
jó, ami él:

 

az áldott,
drága tavasz
vonúl most
a sugaras
körúton
és a kofa
standjáról
kék ibolya
integet
és kikerícs,
s a nárcisz
is kivirít,
és oly jó
az a csodás,
párába-
szőtt ragyogás,
hogy szinte
szédülök és
mint mikor
angyali szép
jelenést
lát a gyerek,
karácsony-
fát: nevetek,
s köröttem
már remegő
gyöngyzene
csak az eső,
s ég és föld
éneke mint
a vér friss
üteme ring,
s egyszerre
semmi se fáj,
hisz meghalt,
meg, a halál,
és nincsen
szomoruság
és boldog
lett a világ,
mindenki
gazdagodott,
és a nők
fiatalok -
pedig csak
az az egész,
hogy nézem
az eget, és
az idő
langyosodik,
a veréb
hangosodik,
a felhőn
kék lyukakat
szakítva
perzsel a nap -
s én kezdem

jól érezni magamat.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.29 0 0 18629

Kun Magdolna:
Ha elhallgat a zene

 

Néha
úgy érzi az ember,
nincs már ereje,
s elhallgat a zene,
nem ír a keze,
mert lelkében meghalt
minden gondolat,
miből kikívánkoztak
az írott szép
szavak.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.29 0 0 18628

Ady Endre:
Hamvazószerdán


Meghajtom bűnbánón fejem
S mit rég' tevék, imádkozom.
Általnyilallik lelkemen
Egy rég' nem érzett fájdalom.
Egy rég' nem érzett fájdalom
Imára szólit engemet,
Hisz' örömtől imádkoznom
Oly régen-régen nem lehet.


*

Ez a nap már rég' az én napom,
Ez a bánat régi, régi kincsem,
Nem a bűnbánásra alkalom,
De örök lelkiharc, örök Isten!
Nem az örömnapoknak álmát
Siratom némán, könnytelen szemekkel,
Hanem lelkem borongó árnyát,
Kisértő, rémes szellemekkel...

 

*

Ejh! hagyjuk a sírást,
Sírjon, kit bűne sírni késztet,
Pohár csendüljön, ébredjen a szív:
Ma ünnepel halál, enyészet...
Ma zokogástól hangos a templom,
Könny a szemekben, hamu a fejen, -
Dalra fel, míg mások zokognak,
Ez a nap az én régi ünnepem!...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18627

Kun Magdolna:
Mosolygó angyalok

 

A csöppnyi lelkeket is naggyá emeli
az a boldogító tudat,
hogy angyalok vigyázzák
szelíd álmaikat,
mert ahol mosolygó angyalkák
ezüstszárnya libben,
ott könnynek és fájdalomnak
helye többé nincsen.
Amíg hisszük, hogy élni érdemes,
azok a fény alkotta lebenyek
óva védenek,
hisz ők adnak oltalmat, akaratot, erőt,
ami valaha a szívburkából kinőtt,
s ami ma is ott van benne,
valahol mélyen a bordacsontba
rejtve.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18626

Baranyai Mária:
Örülj...

 

Örülj a Földnek, mely az otthonod,
örülj a mának, s ne nézd a tegnapot,
örülj a hajnalnak, mert az hoz új napot,
örülj a fénynek, mi elválasztja az éjt a nappaltól,
örülj az égnek, mely rejt sok csillagot,
örülj a csillagnak, mely mécsesként ragyog,
örülj a Napnak, mely a meleget adja,
örülj a Holdnak, mely az éjt beragyogja,
örülj a fának, s rajta egy ágnak,
örülj a kismadárnak, mely vígan dalol,
örülj a mezőnek, mely virágba borul,
örülj az aranyló búzának, mely a kenyeret adja,
örülj a hűsítő forrásnak, mely a szomjadat oltja,
örülj a folyóknak, melyek völgyeket szelnek át,
örülj a hegyeknek, melyeket fednek hósipkák,
örülj a télnek, a táncoló hópihéknek,
örülj az ünnepeknek, a csillogó kis szemeknek,
örülj a kikeletnek, a kelepelő gólyaseregnek,
örülj a nyárnak, a szikrázó napsugárnak,
örülj a kék tavacskáknak, benne az aranyhalacskáknak,
örülj a barátaidnak, akik kézen fognak, vigasztalnak, és végül
örülj annak a sok-sok szépnek, mit Isten adott az emberiségnek.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18625

Böröczki Mihály:
SZÜLETÉS

 

Rügyekbe bújt a fény,
a melegvő remény,
s míg szippantja az ég,
a fák lélegzetét,
törtetve tör elő
a most szült levegő,
fölsír az új csoda,
van jászla, otthona,
takarója a fű,
tavasz van. Gyönyörű.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.20 0 0 18624

Videcz Ferenc:

Hajnal

 

Fenyőtűk kusza, sötét fátyolán át
A kelő nap aranylisztet szitál.
Kapatos éj kábán kutatja házát;
Túl hosszú volt a víg, farsangi bál.

 

Fülemüle tokba zárja a flótát,
Mit virradatig buzgón zengetett,
Belülről szólnak csak a szívhang-nóták,
Fülel rá szarvas-léptű rengeteg.

 

De válaszol friss kakukk-sztakkátóra
Darázs gordonka-pianisszimója;
Rigófark mókás karmesteri pálca.

 

Sugárkezekből omlik tarka üstbe
Harmat gyémántja, pókháló ezüstje,
S ékkő-pillangó röppen égi táncba.

 

Patreides Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18623

"Koncz Zsuzsa"

 

 

...énekelte, amúgy a "Köszönöm" szövege is nyilván Bródy Jánostól van.  :)

 

 

* * *

 

 

Csillag Hajnalka

 

Csillag Hajnalka a város szélén született,
Ott, ahol a vasút elköszön.
A töltés oldalán, ha néha kinyílt egy virág,
A gyerekek közt nagy volt a öröm.

Csillag Hajnalka idővel iskolába ment,
A tanároktól mindent megtanult.
Volt néhány dolog, amiről másként értesült,
De segítségre soha nem szorult.

Az utca végén várták este a fiúk,
És szabadon választhatott.
Csillag Hajnalka a város szélén szeretett,
És füstfelhőbe menekült a Hold.

Egyszer megtalált egy elejtett mondatot,
És úgy érezte, neki szól.
A kultúrházban játszott egy vendég zenekar,
És énekelt egy lány álmairól.

Csillag Hajnalka a szövőgyárban dolgozott
Megértette jól a gépeket
Mindenkihez kedves volt, és nem panaszkodott
És ezért szerették az emberek.

Egy tisztességes sráchoz feleségül ment,
És nem tartotta meg a lánynevét.
Főzött, mosott, vasalt, és csak néha-néha sírt,
És őszintén szerette gyermekét.  

Előzmény: Sallai Gabri (18622)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.12 0 0 18622

Koncz Zsuzsa

 

 

 

Köszönöm, hogy értem jöttél
út porából felemeltél
Köszönöm, hogy életemnek
új értelmet adtál

Köszönöm, hogy segítettél
a bajban nem feledtél
Köszönöm, hogy megérezted
szükségem van rád

Köszönöm, hogy erőt adtál
bánatomban vígasztaltál
Köszönöm, hogy hozzám mindig
türelmes voltál

Köszönöm, hogy elviseltél
lehetetlent sosem kértél
Köszönöm, hogy megértetted
szükségem van rád

Ki tudja, nélküled hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezem

Köszönöm, hogy rám találtál
köszönöm, hogy velem voltál
Köszönöm, hogy végül mégis
magamra hagytál

Köszönöm, hogy elengedtél
hálát sosem követeltél
Köszönöm, hogy megérezted
nincs szükségem rád

Ki tudja, melletted hol lennék ma már
Tán jobb, ha el sem képzelem
Amit tőled megtanultam, nem felejtem el
Amíg élek s emlékezek.

Előzmény: Bűvössárkány (18621)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18621

Rimanóczy Ildikó:

Léda

 

Az oszlopok körül kábán lengedez,
mert megszökni képtelen bús szellemed.
Élted elmúlt, csak lelked rekedt ma itt -
Léda, mondd, meddig keresed még Adyt?

 

Mint napsütötte falakon az árnyak,
itt vagy - vágyaid tükrök közé zártak -
s most fogva tart ezernyi emlék téged:
a kert, a lugas, ahol csókod égett,

 

a ház, hol éltél, most is téged sirat,
zokogva itt szülted meg halott fiad.
Még súgja a szél, hogy csak élni vágytál -
ringat a Körös, melyen csónakáztál...

 

Visszarepülsz a képzeleted szárnyán,
lépteid lágyak, mint ujjak a hárfán;
keresel minden múltbéli lábnyomot -
óh, Léda, már nem hagyod el Váradot!

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18620

Tiszai P Imre:
Sosem-volt szerelmünk

 

A boldogság valahol messze kóborol,

lehet egy megállóban pihen egy padon,
és soha nem jön már az az esti járat,
csak a hold bámul be a törött ablakon.

 

A boldogság egy park fái között sétál,
még minket keres, fáradtan lép, lemondón,
nyári hőségben ég, tél-fagyban jégvirág,
néha még mozdul, aztán megdermed, fojtón.

 

A boldogság egy lassú dalban zsong halkan,
lelkünkben visszhangzik, táncra mozdul lábunk,
néhány ütemet ismétel ringatva minket,
búcsúzik, valakit útjára bocsátunk.

 

A boldogság szégyenli magát, elbújik,
fejét térdére hajtja a hold túloldalán,
aztán egy köves ösvényen száll pokolra,
meghal a szép szó, mielőtt kimondanám.

 

A boldogság mézízű csókokban rejtőzik,
soha nem csókoljuk már el, szánkra égett,
ölelésünk titka marad, éjünk hite,
hajnalunk madárdala, ha reggelünk ébredt.

 

A boldogság csak egy mosoly, kék könnyekkel,
csak egy sóhaj, mikor egymásra emlékezünk,
csak egy tépett szál virág a múltba préselve,
egy halk jajszó a sosem-volt szerelmünk.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18619

Komáromi János:
Úgy kell a Nő

 

mint rétnek a virágok
bársony szirmoknak a színek
mint éjszakának az álmok
nyelveknek az ízek

 

...úgy kell a Nő...

 

mint felhőknek lágy fodrai
súlytalanságnak a lebegés
mint hóban a Kedves nyomai
hajnalnak a derengés

 

...úgy kell a Nő...

 

mint viharnak a tombolás
nyárnak hűs zivatar cseppjei
mint télnek a fagyos szelek
bánatnak szem sós könnyei

 

...úgy kell a Nő...

 

mint szájnak szelíd mosolyok
gyermek nevetése szülői szívnek
mint érintésnek a borzongás
simogatás megfáradt kéznek

 

...úgy kell a Nő...

 

félből egésszé Vele együtt lehetünk
teljes Vele lehet csak az életünk
neki köszönjük hogy élhetünk
és azt ha boldog az életünk

 

...úgy kell a Nő...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.08 0 0 18618

Gágyor Péter Imre:
A NŐNAPRÓL

 

Nőnap van
és azon tépelődöm
mi zavar
mi ez
valamit
elrontottak bennem
a régi nem szép idők
az otromba ünneplések

 

és nem a nők
legyenek bár matrónák
vihogó kamaszlányok
az asszonyok mosolyát
mint könnyű szellőt
szomjas arcomon
illatos kendőként
várom

 

nárciszokkal barkákkal
mikor titeket köszöntenek
eszembe jutnak
az elrontott ünnepek
ostoba szónoklatok
a részeg dajdajok
után is ti mosogattatok
és otthon vártak a gyerekek
hónotok alatt bonbonok
ünnepi dumák
munkaverseny hejehuja
és a dolgozó nők asszonyok
dögfáradtan mentek haza
talán megbocsátotok…

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.07 0 0 18617

Böröczki Mihály:
Falevélre nevettelek

 

Hozzám sosem nem kértelek,
földembe se ültettelek,
mégis mikor megleltelek,
jó volt lélegezni veled,
tenyerembe ültettelek,
lágyan rád fújtam a szelet,
körbe-körbe röptettelek,
falevélre nevettelek,
s nehogy el is engedjelek,
föléd takartam az eget.

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.07 0 0 18616

Dsida Jenő
Most elmondom...


Most elmondom, kicsim, az úgy volt:
mikor a halk sík bársonyán
kihúnyt a nap és már sovány
arccal fölkelt a szép, hazug hold,
nagyon vágytam hozzád beszélni -
Ó, nem bohón és nem bolondul,
de mélyen, mint harang ha kondul
s ahogy csak férfi tud beszélni.

 

Kezembe fogtam kezedet
s felpillantottam, - fel a fára,
melynek tar ágán furcsa, árva
levél-sziluett reszketett,
úgy imbolygott fonnyadt-ezüsten,
mint lágy könnycsepp, mely csüng a vékony
pilla szélén, vagy illanékony
pernye, ha percig áll a füstben.

 

Mint bús leány, kit lassu méreg
naponta mart s félig megölt,
de menyasszonyi fátylat ölt,
bár tudja, több napot nem ér meg
és révedezve haboz és vár,
tétovázik a hajdani
mérget ma is felhajtani:
maradna is még, hullna is már.

 

Társai, sárga, hullt szerelmek,
halomban hevernek alul
s éreztem, jaj, ez is lehull,
ha szavaim most rálehelnek,
nem bírja ki e halk, finom lény,
ha holdsugárnál tömörebben
csak egy hang is feléje rebben...
És én hallgattam, mint a holdfény.

 

Előzmény: Sallai Gabri (18615)
Sallai Gabri Creative Commons License 2014.03.04 0 0 18615

Bíbor Kata

 

Üzenet

 

mert az idő szórja felénk porát 
ráncokat ránk csepegtet kanyargó útja, 
de ne halld gondtalan csikorgató fogát 
ne lásd, mint csattog ostora; 
inkább érezd a kincsek mámorát 
a kőben, s amit neked súg a fa... 
pihentesd életed a zöld illatán 
röppenj, mikor kacag az ibolya... 
szorítsd, mit ajándékoz a nap - hajnalán 
s csendes ligeteket a lét alkonya 
majd emeld szívedhez egy örökkévaló pillatán, 
amit a vers üzen, a léleknek szava.

 

Előzmény: Bűvössárkány (18614)
Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.04 0 0 18614

Seres László:
MINDEN A RÉGI

 

Ha lehunyom a szemem,
minden a régi,
amit bezár
s foglyaként őriz
az emlékezet.
Köröttem hamvába dől
a világ.
Dühönghetsz lakópark,
pláza-orkán, aqua-sikló,
toronyház, kristályég,
roncsderbin kicsorbult táj.
Ígérhetsz szebb jövőt,
nem érdekel.
A megcsapolt múlt
értéktelen felszín
nekem.

 

Ha lehunyom a szemem,
ott a liget, a tó,
a pad, ahol vártál,
ahol öleltelek.
Vakká váltan ma is látom,
vonzza lelkem
az utca, a tér, a ház,
benne te, meg anyám
életre szépült vágyban,
s érzem, csillagmosolyuk
fénye rám vetül.

 

Ha kinyitom a szemem,
elveszítek mindent újra,
s ott állok magamban
reménytelenül...

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18613

A. A. Milne:

Kicsi sárga nárcisz

 

Sárga kerti kalapja,
Zöld ruhája volt,
Bókolt a déli szélnek,
Fel és alá hajolt.
Nekifordult a Napnak,
Társának súg, beszél,
Sárga fejét himbálva:
"Meghal a tél."

 

Bűvössárkány Creative Commons License 2014.03.02 0 0 18612

Várnai Zseni:

Csodák csodája

 

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,

újjáteremti őket a tavasz.

 

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,

s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

 

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rám ragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

 

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rám ragyog, s ölel az illatár!

 

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés! tavasz!

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!